Piszkosfehérben és könyvlapokkal 1893-ból

/ Molnár Andrea

Csomagoljunk!

A bolhapiacon sok-sok vackot lehet találni, és közhely de szerencsére igaz: ami valakinek lom, az másnak lehet még értékes, érdekes. Így voltam én is ezzel a bőrönddel. Ugyan volt már itthon kettő is, de olyan aminek ilyen fa merevítője volt, olyan nem, ráadásul ennek még az eredeti kulcsai is megvannak (amit felettébb csodálok, mert a spárga amivel a bőrönd fülére volt kötve, már mállott szét).

  

  

 A fotókon az eredeti és a már tisztított állapot látható egy-egy részleten.

Nem tudom miért, de sokmindent nem fotózok le abban az állapotában ahogyan hozzám került, talán azért, mert amikor nekifogok, akkor már az ötletekre koncentrálok, és nem a kiindulási állapot megörökítése a fontos – egyszerűen elfelejtem – így sajnos nem tudok egészben képet mutatni aról, hogy na ilyen volt – ilyen lett. A fotókon a részletekből azért lehet arra következtetni, hogy milyen is volt valójában. Koszos, kopott és rozsdás. Alapos tisztítás és csiszolás után a belső részt „díszítő” kockás papírt is kiszedtem, sok helyen elvált már a karton alaptól és szakadt is volt.

Amikor ezzel végeztem, elővettem az old white színű AnnieSloan festéket és nekiálltam a mázolásnak. A fém és fa részeket vagy egyszerűen próbáltam kis méretű ecsettel körbefesteni, vagy maszkolószalaggal védtem a festékrétegtől. Miután két rétegben átfestettem, és alaposan megszáradt, nekifogtam a bőrönd belső részét kibélelni egy régi, gótbetűs könyv lapjaival. Szeretem ezt a könyvet, ugyan baromi nehéz még olvasni is a betűtipus miatt, de pont a szépséges fontkészlete és a rajzolt képei miatt szerettem bele anno, és bevallom cseppet sem sajnálom, mivel darabokban, hiányosan, rémesen rossz állapotban került hozzám. Ilyen formában felhasználva, viszont méltón díszíthet egy-két általam felújított kiegészítőt, dekorációt vagy használati tárgyat. (Karácsonykor ugyanennek a könyvnek a lapjai kerültek fel a fenyőfánkra, persze a megfelelő formákra alakítva.)

 

Decopuage ragasztót használtam a könyvlapokhoz, amelynek a száradása után a papír szépen kisimult és selymes fényű felülete lett. Külön lakkozni nem akartam, mert úgyis csak alapanyagokat fogok a bőröndben tárolni.

Ezután a külső festett résszel foglalkoztam: alaposan visszacsiszoltam a festéket, hogy jó ütött-kopott kinézete legyen majd a kis poggyásznak.

 

A koptatás után már válogathattam a régebben kinyomtatott feliratok, pecsétek és rajzok között, mert transzfermintákkal szándékoztam egy kicsit feldobni a külső részét. Szeretnék majd ráragasztani régi bélyegeket is – amint találok pár szép darabot, azok biztosan ide fognak felkerülni.

 

A transzferált minták felvitele után az egész külső felületen áttetsző wax-al zártam a munkát. A wax szép, mély érett színt kölcsönzött az alaposan megcsiszolt fa-merevítéseknek is, emellett a sarokvédőket sokkal szebbé tette.

 

 

Belülre a könyv belső borítójának egyik csodaszép mintájú lapja került – a címoldallal együtt – amelyeket papírvirágokkal és leveles dekorszalaggal is kiemeltem, hiszen ezek nagy kedvenceim, megérdemlik a kitüntető figyelmet. A nagy pillangó is a könyv egyik szépségesen kidolgozott rajza. A körbefutó fa keretre ezután csipkeszalagot ragasztottam, amely a natúr színével nem hivalkodóan dekorál, de egyben eltakarja az esetleges egyenetlenségeket is.

  

Nem kis munka van abban, hogy ez a bőrönd végül így néz ki, de minden perc megérte amit vele töltöttem. Amennyiben szeretnél te is hasonlót készíteni, bátran fogj hozzá, ha elakadsz valahol, vagy ha kérdésed van, keress bármelyik elérhetőségemen. Kíváncsi vagy rá, hogy melyek az újabb alkotásaim? A facebook és az instagram oldalamon is megtalálsz, de a legújabb bejegyzésekről kérhetsz e-mail értesítőt is.

Köszönöm, hogy velem tartottál, jó alkotást kívánok Neked is!

 

 

 

 

Vállfa – régi és új összhangban

/ Molnár Andrea

Bolhapiacról és asztalosműhelyből

 

Az egyik bolhapiacozós napon akadt meg a szemem egy érdekes vállfán. Szeretem, ha valami kicsit más, kicsit különleges és ha ez a kicsit más még régi is, na hát az már maga a menyország! A vállfa az 1900-as évek elejéről származik, a bácsi elmondása szerint elég ritka darab, igaz neki van még otthon pár szép példány belőle (hú mennyire kíváncsi lettem volna azokra is, elhiszitek ugye? ). Na de ezzel a vállfával a kezemben már teljesen boldog voltam, és már az sem érdekelt volna ha nem találok semmi mást azon a napon. Nem szoktam nagyon erőltetni ezeket a bolhapiacozásokat, mert ha szeretnék valamit, akkor az tuti nem jönne velem szembe, bocsánat nem feküdne ott előttem a földön vagy az asztalon, De így, egy-egy zsákmánynak csakis örülni lehet. Ugye?

Na szóval, sosem láttam még ilyet, fotón sem, pedig elég sokat bújom a netet régiségek és minden egyéb miatt. Volt még a bácsinak két másik sima, régi fa vállfája, de azokat nem szerettem volna, csak ez kellett. Miután hazavittem, egy ideig ott árválkodott felakasztva az egyik ajtón, de aztán elővettem a tárolóból azt a két új vállfát,amit még egy asztalosüzemben vettem – amíkor a tálalószekrénybe a polcot vágattam és vártam rá, kihasználtam az időt és nézelődtem a holmik között.  A vállfákra ott bukkantam, teljesen újak voltak, amolyan dekorációs alapok, rétegelt lemezből készültek, de megtetszettek. Kettőt találtam belőle, bár többet nem is nagyon szerettem volna. Na szóval, ez a három vállfa lett ma a mini projektem kiindulópontja.

Szépen megcsiszoltam mindhármat, a két újnak a nem túl szép vágott széleivel volt gond, a bolhapiacos darabnak pedig olyan rossz régi szaga volt, még a tisztítás után is. Így az egész lakkréteget lecsiszoltam róla, mert úgy döntöttem, hogy ha már a két dekoralapot festeni és waxolni fogom, akkor majd az is kap egy finom waxréteget. Lefesteni eszem ágában sem volt, de azért volt vele tervem.

 

A lakkréteg alatt szép érett tölgyfa fogadott. Mivel szerettem volna egy leheletnyit változtatni rajta, így egy pillangót transzferáltam rá, majd jöhetett a waxréteg. Ez szépen elmélyítette, és éretté varázsolta a frissen megcsiszolt fa felületét. A sárgarézből készült akasztót is megcsiszoltam egy kicsit, így csilivili és szépséges lett.

Az új darabokat lefestettem egy rétegben a tálaló belsejéből maradt shades árnyalatúra, amit vintage cream színű réteggel takartam. Nem azért mert az csúnya volt, hanem azért mert az éleknél, hajlatoknál visszakoptattam róluk a világos árnyalatú festéket, hogy a sötétebb szín itt-ott majd kikandikálhasson. Járt nekik is egy-egy szép transzferált dekor, végül az egészet waxréteggel zártam. Ja, és kaptak még egy-egy selyem-masnit is, mert így lettek igazán csajosak.

 

 

Mini projektnek hívtam de azért a kézzel csiszolás, a festés és a transzferminta azért beletelik egy kis időbe, a száradásra is várni kell, még ebben a melegben is, de azért megéri egy-egy ilyen darabot felfrissíteni vagy valami egyedit alkotni egy csupasz alapból.

Ha kérdésed van az elkészítéssel kapcsolatban, keress bátran! A kapcsolat menüpont alatt írhatsz nekem üzenetet, vagy keress meg a facebook oldalamon, ahol szintén találkozhatsz a friss és régebbi alkotásaimmal is.

Örülök, hogy velem tartottál!

 

Nesze neked intarzia

/ Molnár Andrea

Egy neobarokk tálaló felújítása

A húsvéti nyuszi igencsak megküszködött vele, mire ez a neobarokk tálalószekrény hozzánk került. Hosszas alkudozás, lemondás majd egy igazán baráti vételár után, egy tetőcsomagtartós utazás következhetett. A végső kinézete sem volt egészen egyértelmű – még a számomra sem, mert sokminden tetszik és sokmindent ki szerettem volna próbálni rajta, szinte tobzódtam az ötletekben. De már nem is az előzmények és az ötletelés a lényeg, hanem az, hogy végre készen van. Cseppet sem bántam meg, hogy nem lett színes, hogy nem tapétáztam egyetlen porcikáját sem és, hogy nem csábultam el egy újabb doboz festék vásárlására – hanem megoldottam abból ami itthon volt. A színválasztás tekintetében bevallom nem tudtam dönteni az egészen halvány bézses és az egészen halvány szürkés között. Ezért megpróbáltam a kettő egyvelegét, egy egészen halvány grézs színt előállítani. Lehet, hogy létezik hasonló árnyalat valamelyik festékmárkánál, és hát ugye a természetben minden szín megtalálható és nem én találtam ki a spanyolviaszt, de most élveztem kutyulgatni és kevergetni, próbálgatni, szárítgatni a kis mintapálcát, amíg kialakult az végső árnyalat amire már azt mondhattam, hogy: na ez az!

Lignocolorral dolgoztam az első ecsetvonástól, az utolsó waxpamacsolásig. Nyomós okom volt rá: ugyanis létezik egy olyan termékük, amely remek záróalapozó és talán egyedülálló a maga nemében. Használata ugyanis meggátolja, hogy a fa csersavtartalmából vagy az előző festék- és pácrétegekből bármi beoldódjon a frissen felkent festékbe és ronda foltok formájában kiüljün annak a felületére. Ez a Sperrgrund nevű termék, és ezt szerettem volna kipróbálni – ráadásul volt még egy nyeremény utalványom is hozzá, amit éppen jó alkalom volt erre a célra felhasználni. A képen lévő termékeket választottam – igazság szerint egy fél kg-os kiszerelésű shades árnyalatú krétafestéknek még szerepelnie kellene a fotón, mert a későbbiekben döntöttem úgy, hogy mégsem tapétázva lesz a tálaló belseje, valamint a polca, hanem azt is lefestem.

A menet a szokásos – annak aki már újított fel bútort vagy látott ilyet, nem újdonság – alaposan megtakarítottam, zsírtalanítottam, a repedéseket és hibákat kijavítottam, majd átcsiszoltam a felületeket. Egy új festékréteg persze szépen takarja a bútort, de szerintem nincs annál kiábrándítóbb, ha az új gúnya egyúttal ki is emeli a ki nem javított hibákat. Repedés pedig akadt rajta szép számmal. Az intarzia környéke menthetetlen volt, a fotón is látható, hogy a körvanalakba mennyire beült a felkent javító réteg. A teején végighúzódó elég széles repedésről nem is beszélve.

 

 

 

 

 

 

Az íves-faragott díszítésű dekor hátfal sávos kidolgozatlansága nagyon nem tetszett, azt egy az egyben síkba csiszoltam. Nem mondom, meg kellett vele küzdenem, de megérte!

   

A fedőlapon is voltak hibák szép számmal, egy égésfoltot a rezgőcsiszolóm rendesen fel is kapott, és akkor jöttem rá, hogy még víz is biztosan érhette, mert egy jó nagy darabon feljött róla a furnér. Na, itt alaposan körbefeszgettem, hogy még véletlenül se maradjon majd levált rész. A másik oldalon viszont egy kis furnérpótlással próbálkoztam. Mindkettő alkalmazható, persze itt az volt a szerencsém, hogy az egyik oldalról kieső darabból épp beilleszthettem a másik helyre egy pici darabot. Csiszolás után, festék alá pedig szinte mindegy, hogy melyik technikát alkalmazzuk.

 

Miután elegem lett a csiszolásból, úgy döntöttem, hogy végre mindenhol ok és mehet a festés. Na de előtte azért egy alapos portalanítás következett, majd egy réteg záróalapozó még későn este. Másnap pedig egy második réteg alapozó – majdnem mindenhová, de erre majd később kitérek még.

 

A barokk  és neobarook stílusra oly jellemző íves, tömzsi lábakat kiszedtem. Nem volt nagy mutatvány, mert a régi ragasztás már kezdte elengedni – és az alapozórétegek fölé szép kis zoknikat varázsoltam a hölgyikém virgácsaira, 2 rétegben.

A szekrényke alját is befestettem, száradás után pedig egy jófajta barkácsragasztóval alaposan bekenve, visszakerültek a lábak a helyükre és lábra állítottam.

 

 

 

 

 

Az ajtókat eredetileg nem volt szándékomban leszedni, de a lustaságom nem tudott az igényességen felülkerekedni, és hát bizony nem maradhatott. Szerencsére! Főleg azért sem maradhatott, mert az egyik zsanér picit megadta magát, a kacatosomban pedig találtam 4 db tökéletesen ide passzoló zsanért, és azokat bizony főbenjáró bűn lett volna lefesteni. (Amúgy sem vagyok nagy híve annak, hogy mindent fessünk le egy bútoron, a zsanéroktól a fogantyúkig.) Csodaszép kis babás végük van. Imádom őket! Nekem pontosan ezektől az innen-onnan összeszedett apró részletektől lett olyan egyedi és igazán kedvenc ez a bútor.

De hogy ne veszítsem el a fonalat, leírom a tapasztalatomat: Krisztinával – a Lignocolor hazai forgalmazójával – chaten kapcsolatban voltam az alapozó használata során, és írtam neki a tapasztalataimat, küldtem a fotókat. Nálam tényleg csillagos ötösre vizsgázott ez a cucc, és neki is hasonlóak voltak a tapasztalatai. Engem meggyőztek a saját tapasztalataim, a látottak, 100 %-ig. Szóval az ajtókat ugye később vettem le, a zsanér helye és az a rész ahová csavarozva voltak, nehezen hozzáférhető ha az ajtó nincs leszerelve, és ott egyáltalán nem kapott a szekrény az alapozóból. Nézzétek csak mi történ miután egy rétegben lefestettem a krétafestékkel:

 

 

Na ezeket nem szerettem volna látni, de sajnos előjöttek, mert ide ugye nem került a sperrgrundból!

 

 

 

Az elszíneződött részeket ezután két rétegben – mint a bútor többi részén is – bekentem az alapozóval, egyenesen rá a megszáradt krétafestékre, és reméltem, hogy a másik réteg után már nem fogom a foltokat viszont látni.

 

És igen! Tökéletesen működik! Sehol semmi elszíneződés a továbbiakban.

 

 

 

Na eddig megvolnánk, haladhattam tovább: festettem és ötletem. Nem haladtam ám valami gyorsan. A belső rész tapétázása helyett végül a festése mellett döntöttem: a shades árnyalaton lágyítottam egy kevéske stone színnel, és befestettem a belsejét, az újonnan vágatott  polcot és a szép íves ajtók belső felét is. Eredetileg is volt benne polctartó.

  

Vízmértékkel beállítottam a polcot tartó lécet, becsavaroztam, majd azt is lefestettem.

A legtöbb ilyen tálalónak van egy kihúzhatós pótlapja, az enyémnek is van – ez volt az egyik vonzereje az íves ajtajain és a dekoratív hátlapon kívül – szép íves kis polcocska ráadásul. Hogy még különlgesebb legyen, egy stencilmintát pemzliztem rá, amit száradás után csiszolással kissé megkoptattam. Igaz csak akkor látszik, ha kihúzom, de a tudat, hogy az ott van, megérte ezt a kis plusz munkát.

A kis bumszli, kerek fa kulcslyuk-takarót még festés előtt leoperáltam, a helyére pedig választottam egy szép régi, rézből készült, fogantyús bútorzár-címert. Csiszolószivaccsal kiemeltem a domború, elkoszosodott és beszürkült, részeket, majd lemostam. Nagyon tetszik!

  

  

A második réteg festék után csiszoltam éleket, faragásokat koptattam itt-ott, majd waxoltam. Visszakerültek az ajtók is, felkerült a zárcímer, visszacsavartam a kis kihúzhatós pótlapra a mini fiókgombot, és végre birtokba vehettem.

Az ajtók belső felülete is a sötétebb árnyalatot kapta, a polc széle pedig egy régi, kézzel hímzett, fehér, vászon polccsíkot érdemelt ki.

Az ajtók intartziáit eltűntettem, mert megviseltek voltak, ráadásul annyira nem is tetszett, de a helyükre egy-egy faragott rozettás elem került, hogy azért mégse legyenek olyan csupaszak az ajtók.

   

Ha bármi kérdésed van a felújítással vagy egyéb munkámmal kapcsolatban, akkor keress bátran – a kapcsolat menűpontra kattintva tudsz nekem üzenni. Ha tetszenek az alkotásaim, és szívesen látnád a legújabbakat is, csatlakozz a facebook oldalamhoz, vagy kövess az instagramon. Ha pedig az elsők között szeretnéd az új naplóbejegyzéseket olvasni, ne habozz! küldj üzenetet.

 

Mert apák napja is van ám

/ Molnár Andrea

Pasis ötletek igazi apukáknak

Anyák napja és nőnap – mindkettő olyan nap amikor a szebbik nem képviselőit ünneplik. De azért valljuk be, a teremtés koronái nélkül mit sem érne ez a világ! Nem értettem igazán sosem, hogy mi nők, anyák miért vagyunk eme kitüntetett helyzetben, hiszen manapság sok apa neveli egyedül a gyermekeit, és egy személyben próbál nekik mindent biztosítani.

Hogy ne legyenek hát elhanyagolva az apák sem, Amerikában elindult a XX. század elején egy kezdeményezés az apák megünneplésére is. Az apaság, a szülői szerep kerül ilyenkor előtérbe, az apákra, nagyapákra és a többi férfi elődre emlékeznek. Sonora Smart Dodd volt az ünnep megalapításának legnagyobb kezdeményezője, akinek apja, a háborús veteránként egyedül nevelte fel hat gyermekét. Az első apák napja 1910-ben volt. Az ünnepet hivatalosan 1972-ben Richard Nixon ismerte el és június harmadik vasárnapja a hivatos napja.

Sokszor nehéz olyan ajándékot adni egy apának aminek örül, amit a gyerkőc magában vagy felnőtt segítségével el tud készíteni. Hoztam pár jópofa ötletet, ugyan nem pasi szemmel válogattam őket, de talán telitalálat lehet az apukáknál, nagypapáknál.

 

Jön a nyár, ilyenkor jól jön a szellős könnyű pamutpóló, ha pedig azon egy jópofa felirat van, azt szerintem egy belevaló apa büszkén fogja viselni. Sok helyen lehet már pólóra nyomtatni egyedi szöveget, de a transzfertechnikát alkalmazva bárki el tudja készíteni a saját változatát a családtagoknak.

 

 

 

 

A gyerkőc rajzából pl. készülhet kulcstartó a sluszzkulcsra.

 

 

 

 

 

Egy másik ötlet szerint kedves rövid üzenet fűzhetünk a kulccsomóra. Ilyen betűkkel ellátott kis gyöngyöket sok helyen be lehet már szerezni, és készítése közben a gyermek finommotorikus képessége is fejlődik.

 

A legtöbb fater és nagyfater szereti a sört, ugye? Kötélből – filc vagy parafa alapra ragasztva jópofa söralátétet készíthet nekik az aprónép. Mintát pedig többféleképpen lehet rá varázsolni, pl: stencillel de akár szabad kézzel festve is.

 

 

 

A legtöbb pasi rajong a csípős ételekért, és szeret grillezni. Saját fűszerkeveréket is kaphat a kedvenc összeállításban. Egy cuki üvegben, jópofa cimkével szerintem telitalálat lehet.

 

 

 

 

Ha az inggallért már kicsit megviselte a borosta, attól még a többi részből lehet jópofa párnahuzat, pl. a délutáni szunyához a nagypapának.

 

 

 

 

Szintén jópofa ötlet kulcstartóra: zsugorka technikával készíthetőek kicsinyített tenyér vagy láblenyomatok. Ehhez csak egy specális fóliára van szükség és kreativitásra, ja és sütőre.

 

 

Az apák is szeretnek ám játszani. Lepjük meg őket egy-egy szivacslövős pisztollyal. Garantáltan visszarepülnek a gyerekkorba. Nem utolsó sorban pedig együtt tudnak ökörködni egy jót a srácokkal.

 

 

 

 

Fehér bögrére és égethető speciális porcelán filctollra van csak szükség. A gyerkőcök biztosan szívesen fognak alkotni apának a reggeli kávéhoz egy igazán egyedi bögrét.

 

 

 

Sokan ismerik és használták már a kuponos sk. ajándékot. Kaphatnak ilyen formában hátmaszírozást, fűnyírást vagy kocsimosást ajándékba, de akár puszi vagy egy jó kis lecsó, sőt egy hideg sör is kerülhet a kuponokra meglepiként. Apa pedig akkor váltja be amikor akarja.

 

 

 

 

 

 

A teljesség igénye nélkül jött létre ez a bejegyzés. A fotók a pinterestről származnak. Ha tetszett valamelyik és netán megvalósítod, kérlek oszd meg velem, hogy mások is láthassák, másokat is inspirálhass és bátoríthass az alkotásoddal. Ha tetszett az írásom és máskor is szívesen értesülnél szuper és aktuális ötletekről, e-mailben kérhetsz erről értesítést a kapcsolat menűpont alatt, vagy keresd fel a facebook oldalamat, ahol igyekszem napra készen bemutatni azt amin éppen dolgozom.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

Romantikus dekoráció

/ Molnár Andrea

Hogyan készíthetsz kerek virágdobozt?

Nagyon felkapott lett manapság a különböző alakú és nagyságú dobozokba felsorakoztatott virágokból készített dekoráció. Előnye, hogy egyszerűen szállítható, ha pl. vágott virágból készítik, akkor szállítás közben sem hervad el, ha pedig selyem- vagy papírvirágból, akkor sokáig díszítheti az otthonodat, üzletedet vagy az irodádat. Remek esküvői asztalok díszítésére, valamint ajándékba is bármilyen alkalomra. Én alapvetően vágott virág párti vagyok inkább, de szeretek selyemvirágokból is alkotni ezt-azt.

Most a selyemvirágos verzió elkészítését mutatom meg. Szükséged lesz hozzá:

  • egy tetszőleges anyagú, méretű és alakú dobozra (én egy 12 cm átmérőjű, 7 cm magas kerek faháncsból készült dobozt használtam, amit olivzöld krétafestékkel festettem le)
  • száraz oázisra (ez szürkés-rózsaszínes vagy sárgás színű lehet, és téglányi méretben beszerezhető, én az Oázisban szoktam venni, vigyázz, ne a zöldet vedd meg, mert az vágott virágokhoz való)
  • bármilyen selyemvirágra, ami neked tetszik, levelekre, bogyós ágakra, szalagra, virágdrótra, ragasztópisztolyra és ollóra

Elsőként szabj le az oázisból a dobozba illő darabot, ez jó éles késsel, sniccerrel könnyen megy. A doboz szélével egy magasságban legyen.  Majd ragasztópisztollyal rögzítsd a doboz alsó részébe. A virágokat drótozd meg ha szükséges, és kezdd el a tűzőhabba tüzni. Haladhatsz az egyik szélétől elindulva, vagy szimmetrikusan elhelyezve az elemeket. Szerintem szebben lehet kontrollálni az alkotást, ha egy helyről indulsz és úgy kezded el betölteni a dobozt a virágokkal, levelekkel és bogyókkal.

  

A szárakat akár be is ragasztózhatod a beszúrás előtt, de csak simán is betűzheted az oázisba.

  

Miután kitöltötted a dobozt – arra is figyelj, hogy az oázis sehol se láttszódjon ki, mert attól nincs kiábrándítóbb, amikor a tűzőhab ott virít a kész dekoráción – a doboz tetejének oldalát díszítheted is. Én pl. egy, a virágokhoz passzoló fáradtrózsaszín szalagot ragasztottam rá körben, és egy egyszerű masnival takartam a szalagvégeket.

Ha vágott virágot szeretnél használni, akkor a dobozt először béleld ki nejlonnal, majd szabd bele a zöld színű tűzőhabból a megfelelő darabot, amit jó alaposan szívass fel vízzel! Erre különösen érdemes odafigyelni és időt szánni, mert sokan türelmetlenek, a tűzőhab belsejébe nem szívódik fel a megfelelő mennyiségű víz, és ha belül száraz marad, akkor elhervad a beletűzött virág.

Ha bármi kérdésed van, keress nyugodtan, szívesen segítek! Ha pedig inspiráltalak egy kis alkotásra, kérlek mutasd meg nekem is! Hamarosan új ötleteket hozok, addig nézz be a facebook oldalamra, vagy olvasgasd a korábbi bejegyzéseimet. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Egy kisérlet erdeménye

/ Molnár Andrea

Waxolás, de nem akárhogy

tavaly már reantikosítottam ennek a 2 darabos, hengeres ikeás doboznak a nagyobbik darabját, de a kisebbet még a szekrényben tartottam – abban volt a nagyfiam néhány bébi zoknija, előkéje, az első cumija, kiscipőcskéje. A napokban előkerült a light grey árnyalatú krétafesték a tárolóból, mert az egyik kalitkámat festettem át vele, no meg egy régi tálcát, és ha már éppen a kezemben volt az ecset, eszembe jutott, hogy ezzel a dobozzal is kezdeni kellene már valamit.

 

A vidám gyümölcsös minta nem az én stílusom, így 2 réteg festékkel takartam.

 

 

Festés után azon agyaltam, hogy mi lenne, ha most nem transzfermintával, hanem valami egyedi módon díszíteném a dobozkát. Biztosan nem én találtam fel a spanyolviaszt, bocsánat az antik waxot – de bevalom még nem láttam máshol ezt a technikát. Talán nem véletlenül. Elég macerás dolog, de úgy voltam vele, ha nem sikerül akkor áttetsző wax-al megpróbálom leszedni, ha úgy sem megy, akkor maximum még egy réteg festéket kap.

Hát ezekre nem volt szükség, sőt én nagyon beleszerettem a végeredménybe.

Nem borzolom tovább a kedélyeket, elárulom mit műveltem: stencileztem. Most mondhatnátok: nagy cucc, már többmillióan stencileztek! Én azonban az antik wax-al stencileztem.

 

 

 

 

 

 

 

Kiválasztottam egy szép mintát, majd a szokásos módon felhordtam az antik waxot, csak nem ecsettel, hanem egy vattakorong segítségével. Itt-ott kísérletezésképpen játszottam az anyagmennyiséggel, vastagsággal.  Ilyen lett:

 

  

Ha tetszett az ötletem, és kíváncsi vagy még hasonlóan egyedi dekorációk elkészítésére, nézz vissza máskor is, vagy csatlakozz a facebook oldalamhoz.

 

 

 

Egy kis-segéd

/ Molnár Andrea

Irattartó kisfiókkal

Nem mondanám, hogy kifejezetten rajongok a vadiúj dolgokért, de a vivre kínálatát ha tehetem, minden reggel átböngészem a reggeli kávé vagy tea szürcsölése közben. Olyankor blogcica az ölemben, láb az asztalon, és az a pár perc csak a miénk. Szerintem egy kisebb vagyont képes lennék jópofa kiegészítőkre elkölteni náluk – és úgy gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Igaz? Egy ilyen nézelődés alkalmával bukkantam rá a natúr dekorálható hosszúkás dobozra – amelyből a selyemszalagok stencilezett doboza lett – és erre az irattartóra is.

Már akkor is az tetszett benne, hogy van egy cuki kis fiókja, amelybe belefér pár irószer is, a felső rekeszbe pedig az épp aktuális posta, számlák kerülhetnek. Natúr dekorációs alap volt, viszont ez az mdf eléggé zabálja a festéket, és 3 sorral kellett átkennem. Jó hosszú nyelű ecset javasolt, mert a fiók helyét nem egyszerű mutatvány ám szépen lefesteni, szűk és mély is. Én pearl grey árnyalatú vintage paint-et használtam, ami majdhogynem fehér színű. Nagyon szeretem ezt az egészen halvány szürke árnyalatot.

 

Az utolsó festékréteg száradása után az éleken koptattam kicsit, majd felkerült rá pár stencilminta, amelyeket egy hobbiboltban vásároltam nemrég éppen erre a célra. A stencilek után áttetsző waxréteg következett, majd egy kis ovális biléta tartót csavaroztunk rá és már kész is. Azért nem volt ám ennyire rövid a folyamat a festékrétegek száradása miatt, meg hát egyszerre nem is lehet sosem lefesteni az ilyen darabokat, mert hol a hátán pihent, hol az oldalán feküdt éppen száradás közben. A végeredmény pedig így néz ki. Nem szerettem volna rá semmi extra díszítést, nekem ez most így tetszik ahogy van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

Ha megosztanád velem a véleményedet, vagy kíváncsi vagy rá, hogy mi lesz a következő alkotás, esetleg kérdésed van, keress bátran! Látogass el a facebook oldalamra, vagy nézz be az instagram fiókomba.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

 

Látványos nyári koszorú

/ Molnár Andrea

Tenger(ny)i csiga és kagyló dekorációként

Évtizedek óta gyűjtöm a szép kagylókat, van közöttük tenyérnyi méretű hatalmas darab, és vannak egészen aprók. Mivel biológus nem vagyok, a nevüket nem tudom, de azt igen, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, vonzódom hozzájuk. Van amit vettem, van amit gyűjtöttem. Korábban már díszítettem velük kisebb-nagyobb dekorációs tárgyakat. 2-3 hete a kik-ben megakadt a szemem az apró csomagokon, amelyekben különböző kagylók és csigaházak voltak. Egy-egy tasakban jó maréknyi, átlagban 1-3 cm-es méretűek. Szórható dekoráció volt az elnevezésük, és tasakja 290.- Ft volt. Hát én mindjárt megvettem a polcon lévő maradék 5 csomagocskát, és elhelyeztem a szögletes üvegbúrám alatt, mert tudtam, hogy ahhoz aminek szánom őket még kell majd. Hétvégén egy másik kik-ben találtam még hozzá 2 tasakkal. És ha már elterveztem, akkor meg is kellett valósítani az ötletet. Sokféle, szebbnél szebb kagylós koszorút láttam már a neten, a tömött tiszta kagylós változatok tetszettek a legjobban, így az volt a cél, hogy olyat alkossak. Ezek a pici tengeri kütyük épp alkalmasak voltak a kivitelezéshez.

Amikor koszorút készítek, mindig az az első lépés, hogy a megfelelő mennyiségű dekorációs elemet kiterítem. Ez azért hasznos, mert jobban átlátom a darabokat, és könnyebb építkezni, ha tudom miből választhatok.

Ennek a koszorúnak volt a legmacerásabb a készítése, mert a darabokat illesztgetni, forgatni kell. Ráadásul váltogatni is a különféle fajtákat, hogy ne legyen uncsi a végeredmény.

 

Láthatod, hogy vesszőből tekert koszorúalapra dolgoztam, szeretem ezt a fajtát, mert stabil, erős és nem szemetel, ráadásul önmagában is dekoratív. Most fehérre festettet választottam, mert ha lennének apró lyukak a kész darabon, akkor kevésbé feltűnő.

A tengeri állatkák házikóit egyszerűen felragasztottam az alapra. Ragasztópisztolyt használtam, és víztiszta ragasztórudat. Így ha valahol ki is láttszik, akkor sem feltűnő, ellentétben a sárgás színűvel, amely egy idő után még sárgább lesz.

Így festett egy óra elteltével a mű. Alulra a kicsit nagyobbacskákkal alapoztam, majd takarásban igyekeztem a kisebbekkel eltűntetni a réseket. Ezek a fajta koszorúk úgy szépek, ha egészen a hátuljáig lehozzuk körben a dekorációs elemeket, ez esetben a csigaházakat. A fotó színe is azért más, mert időközben besötétedett odakinn, és lámpafénynél fejeztem be. A cuki kis halacska és rák fafigurákat szintén a kik-ben vettem, de valahogy mégsem kívánkozott nekem egy sem a koszorúra. Így, egyszerűen tetszik. Majd később mutatom, hogy hol lesz a helye és milyen módon lesz felrögzítve.

Ma pedig már szép napsütésben készítettem róla pár fotót:

 

 

 

Ha kedvet kaptál elkészíteni ezt a különleges dekorációt, akkor szükséged lesz sok-sok apróbb csigaházra, kagylóra, ragasztópisztoly rúdra, időre és türelemre. Ami pedig a legfontosabb: kitartásra is. De szerintem megéri! Mert egy egészen egyedi darab születhet a kezeid között, amilyen másnak és másol biztosan nem lesz.

Kérdésed van ezzel az ötlettel kapcsolatban, vagy egyszerűen csak szeretnél hasonló nagyszerű és egyedi dekorációt készíteni? Akkor íratkozz fel a hírlevélre, látogass el a facebook oldalamra, vagy kövess az instagramon, így biztosan nem maradsz le a jó ötletekről, sőt elsőként értesülhetsz róluk.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Fa evőeszköztartó

/ Molnár Andrea

Eszcájgok sorakozó !

Bevallom nem nagyon szeretek mindent kibiggyeszteni a konyhapultra, de van olyan amivel hajlandó vagyok kivételt tenni. Ezek közé tartozik ez a fából készült evőeszköztartó is – most már, hogy van. Korábban is nézegettem ezeket a típusokat, csak sajnáltam kiadni érte azt a sok pénzt amit kértek érte. Nem is értem miért olyan drágák ezek, hiszen nem egy nagyon bonyolult szerkezet. De hát ez van. Ezt a darabot akciósan szereztem be, a förtelmesen ronda színével nem kis kompromisszumot kötve. De szerencsére létezik ám ecset és feték is a világon, egy kis pacsmagolástól meg egyáltalán nem ijedek ám meg! Ismertek már annyira szerintem.

 

Mivel teljesen új darab volt, semmit nem csiszoltam vagy tisztítottam rajta, ment rá egyenesen 2 réteg spanisch grau árnyalatú lignocolor krétafesték. Őszintén bevallom, nem szerettem volna sokat emlékezni a kellemesnek egyáltalán nem mondható mályvás-barnás-bordós színre, így csak egészen enyhén csiszoltam vissza itt-ott az éleket és sarkokat. Majd elővettem a Vintage Paint-nél beszerzett tapétát – aminél tökéletesebbet nem is találhattam volna, mert a festék és a tapéta színe szinte ugyanaz az árnyalat – és a kis fakkok aljába megfelelő méretű darabokat szabtam és ragasztottam.

 

Már így is nagyon tetszett az összkép, a kiindulási állapotot magasan felülmúlta ez az új külső, de ezt a festéket bizony egy wax- vagy lakkréteggel kell zárni. Ha pedig már volt itthon fehér wax is, így most azt vettem elő és alaposan bemajszoltam vele minden zegzugot, és igen, még a tapétát is. Nem ártott neki, sőt így sokkal strapabíróbb lett a felülete, és könnyebben is tisztítható.

 

A waxot hagytam egy kis ideig ülepedni az ecset hagyta apró vájatokban és a felület aprócska hibáiban, majd egy puha ronggyal átdörgöltem az egészet, így eltávolítottam a felesleget is, és megkaptam azt a finom selymes felületet, amit a krétafestékekben szeretek. Külön szeretem azt – és ez direkt lett úgy hagyva – ahogy a fehér wax az élekben megmarad. Nekem ez így tökéletes és egyedi, ráadásul a tapéta fehér színe miatt is jól áll ez ennek a darabnak.

 

Felcsavaroztam az antik-bronz cimketartókat a helyükre, és egy-egy darabka kartonból cimkéket készítettem, amelyekre kézzel írtam a feliratokat.

   

És végül beköltözettem a régi – még eredeti papírdobozában várakozó – csoadszép Berndorf evőeszközeimet – bocsánat eszcájgjaimat a helyükre. Az other feliratúba pedig minden egyéb elfér, pl. kockacukor-csipesz, tortalapát, régi ezüstözött fagyiskanál – még egy darabig, amíg nem vadászok hozzájuk több szépséget.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy éppen min ügyködöm, akkor nézz be a facebook oldalamra is, ahol naponta új tartalommal várok minden kíváncsiskodót!

 

Ódivatú húsvét,

/ Molnár Andrea

avagy régimódi tojások

Idén valahogy tobzódtam a tojásdíszítési ötletekben, és a legtöbbet meg is valósítottam. Sok tojást el is ajándékoztam, hogy másoknak is legyen egy aprócska reantik a húsvéti asztalon vagy a húsvéti dekorációban.

Maradt még 4 db csupasz tojás, amelyeknek  – a karácsonyról már jól ismert – gótbetűs könyvlaptakarót szántam. Blogcicával nekiültünk, és el is készítettük őket. A maradék antik mod podge-ot használtam most is, mert ettől száradás után a már amúgy is jól besárgult könyvlapok még régesebb külsőt kapnak. A lapokat darabkákra tépkedtem és kezdődhetett a ragasztgatás. Ez igazán gyerekjáték, szóval neki lehet ülni akár a kiskorúakkal is ragasztgatni. Az esti tv nézés helyett is sokkal jobb móka. 

 

 

 

 

 

 

 

Miután megszáradtak a tojások, a saslikpálcika helyét is beragasztottam, majd elővettem mindenféle szépséges apróságot, amelyeknek szintén régies külsőt szántam.

A papírvirágokra szintén kentem egy keveset az antik mod podge-ból, így azok is régies, besárgult kinézetet kaptak. Ezután már csak a ragasztópisztolyt és  fantáziámat használtam. Amivel dekoráltam: spárgabortni, selyemszalag, moha, levélkés szalag és papírvirágok.

Ha kedvet kaptál hasonló stílusú dekoráció elkészítéséhez, akkor bátran fogj hozzá, hiszen bármilyen papírral és decoupage ragasztóval dolgozhatsz. A díszítéshez pedig szinte bármit fel lehet használni, régi csipkét, spárgát, tollpihét, gombot, papírlepkét, és még sorolhatnám, szóval bármit ami otthon van!

Jó alkotást és kellemes húsvétvárást kívánok!

A korábbi húsvéttal kapcsolatos ötleteimet a naplóban találod, ha pedig az újdonságokra vagy kíváncsi, szívesen látlak a facebook oldalamon!

Hírlevél feliratkozáshoz a menűpontok közül választhatsz.

Köszönöm, hogy velem tartottál!