Az első mini tavasz aFehérHáz-ban

avagy alkoss valamit, ha picit magad alatt vagy

Amikor amúgy is mérhetetlenül sok dolgod van még a beköltözés után, valahogy úgy mondanám, hogy ha egy hónapig nem aludnál, és csak csinálnád, csinálnád – és hát akkor sem lenne még kész, na akkor rohadtul nem hiányoznak még extra dolgok.

   

A ház pedig gondoskodik róla, hogy ne a terv szerint haladjunk, kicsit (vagyis inkább nagyon) beleszól a költségekbe, és a tennivalóinkba, az időnkbe. Ugyanis az alagsori tároló fala a polc mögött elkezdett penészedni. Na ja, azt tudtuk, hogy rendszeresen kell szellőztetni, extra ventillátort is építettünk be oda e célból, sőt jó két hónap eltelt a kimeszelése és burkolása óta a bepakolásig, figyeltük semmi gond nem volt, nem vizesedett, nem penészedett. Előrelátóan nem is pakoltuk rá a falra a polcot, hogy tudjon szellőzni, járjon mögötte is a levegő, de hát ez sem volt elég. Most egy nagyteljesítményű kölcsönkapott párátlanítót tesztelünk ott (is), igen jó eredménnyel, persze a kipakolás és penészmentesítés után. Szóval ami eddig rendben volt, mostanra már az sem nevezhető annak. Kiszemeltük a beszerzendő készülékeket is, így eme mozzanat felborította az előre eltervezett munkákat, a még hiányzó elemek beszerzésének fontossági sorrendjét egy aprócskát. Szóval tegnap kellően magam alatt voltam, így a pár napja vásárolt, két cserép hajtatott nárcisz hagymáimat feltétlenül valamilyen kreatív módon kellett elültetnem, hogy megvigasztaljam a lelkemet, így a fél évszázados mivoltom küszöbén. Na ez most nem volt túl egyszerű feladat, de makacs vagyok és erre a fajta alkotásra most végtelenül szükségem volt. A kreatív kellékeim mind-mind dobozokban, ládákban, kosarakban leledzenek még elcsomagolva. Hiszen a hajópadló lerakás miatt rendesen megcsúsztunk, így a műhelyem, és az ElnökÚr kis birodalma még biza csak aljzatbetonnal dicsekedhet. Arra várnak, hogy ott is megoldjuk a padló lerakást. Szóval belenézetem pár felső dobozba és kosárba, amelyek a kupac tetején vannak, és találtam varrógépfiókokat, néhány nagyméretű fa sakkfigurát (ezeknek a társaiból készültek anno a sakkangyalkák és a sakknyulak is), az izland zuzmót pedig az adventi dekorációból mentettem ki.

     

A varrógépfiókba dupla nejlont ragasztottam, majd egyszerűen beleültettem a cserépből kivett hagymákat, egy kevés virágfölddel kitöltve a réseket. A zuzmóval takartam, és ráültettem/fektettem a figurákat és egy gyöngyökkel dekorált drótszívet. Az adventi koszorú csipkeszalagját felmasniztam a fiók fülére és kész is. Szerintem 2-3 nap és illatozó kis nárciszaink lesznek itthon. Azt hiszem ezután a korábbiaknál is hitelesebben fogom tudni nektek bemutatni az ötleteimet, olyan környezettel körítve, amely teljes mértékig az elképzeléseink alapján lett/lesz kialakítva.

Valamint azon dolgozom, hogy mielőbb tudjak részleteket mutatni nektek a házból is.

 

Mini világ de annál óriásibb szerelem

Mindig is csodáltam az aprólékosan kivitelezett miniatűr enteriőröket, és őszintén be kell valljam, hogy egyre jobban belehabarodom. Egyszóval, imádok “lakberendezni” miniben is.

A karácsony előtti enteriőr összeállítás óta gyűjtögetek mindenféle aprócska bútort és kiegészítőt.

  

A picurka bútorokat nekem tetszően alakítom: festem, átkárpitozom és dekorációként még mindenfélét alkotok hozzájuk. Mostanára ismét elkészült egy kis enteriőr: egy mini varró- és kézimunka szoba, amolyan kis női birodalom. Az új otthonunkban majd megkapja ez is a méltó helyét, addig a hálós búrás tálcában helyeztem el.

Helyettem pedig meséljenek tovább a képek:

    

     

    

    

Ha érdekel, hogy még mivel foglalkozom és miket alkotok, olvasd el a többi bejegyzésemet is.

 

Philippe – a kisvagány mackó

avagy a 24 cm magas franciás nőcsábász

Évek óta rajongok azokért a tündéri és művészi módon kivitelezett játék mackókért, amelyek fotói a világhálón innen-onnan a látóterembe kerülnek. És bizony évek óta terveztem, hogy szeretnék saját magam is készíteni mackókat. Amikor tavaly megvarrtam az elsőt, akkor még mindenféle különleges macikészítő kütyüt mellőztem – kíváncsi voltam, hogy a speckó alkatrészek nélkül is működik-e. Működni működik, de annak a kis virágos fejű macinak csak a lábacskái mozgathatóak, a feje fix, a szemecskéi pedig fekete gyöngyből készültek. Nem szeretem leszólni senki munkáját sem, a magamét meg pláne, de akármennyire is cuki, nem voltam vele teljes mértékben elégedett.

Próba volt. Egyrészt, hogy meg tudom-e csinálni, másrészt az alapanyagokat is teszteltem. Ma már tudom, hogy csak akkor lesz igazi, vagyis az én elvárásaimnak is megfelelő, ha teljes mértékben minőségi alapanyagokból készül el. Így, miután minden szükséges kis kütyüt megszereztem hozzá, a húsvéti ünnepek után a legtöbb szabadidőmet a mackóm elkészítésébe fektettem.

    

    

A bundája valódi mohair szőrme, a pulcsija gyapjú, a sapija antik kéziszövött lenvászon, a farmerja pedig egy régebbi – fenéken kikopott – pepe jeans farmernadrágomból készült. Minden végtagja és a buksija is mozgatható. Gondosan, aprócska kézi öltésekkel varrogattam és 2-es zoknikötőtűkkel kötögettem órákon át, mire elkészült. Ahogyan alakult, egyre jobban élveztem, a névadó pedig már a párommal közösen történt. A színe miatt csakis pasi lehetett. Meg hát bevallom, amúgy is szerettem volna kipróbálni a zsebre dugott mancsokat, ahhoz pedig egy igazi hózentrégeres pasis gatyó kellett ugyibár. Nem kis kihívás ám ekkorka ruhákat varázsolni, kellett hozzá türelem rendesen.

      

A személyisége folyamatosan csiszolódott, ahogyan a kis kiegészítőket kitaláltam. A láncos zsebóra a macibarlang kulcsával, az olvasnivaló szamárfüles napilap, a kis nyakba csomózott kendő, a mini sapija és a kis gombos nadrágtartó mind-mind hozzátesznek ahhoz a hangulathoz, ami ott motoszkált a fejemben, amilyennek szerettem volna Philippe-t készen látni.

  

  

A kis kötött gyapjúpulcsi kötése még számomra is igazi kihívás volt. Össze se tudnám számolni mennyi pulóvert kötöttem már kézzel – nagyon sokat – de ilyen mini méretben még egyet sem … eddig. Próbák hosszú sorát kellett ennek a mini pasinak kiállnia – pedig tiltakozott, mint a legtöbb pasi, persze utál öltözködni … de hát nem volt kegyelem, különben még megfázik.

Fogadjátok szeretettel ezt a kedves kispofát!

 

Légies kis semmiségek húsvétra

ebből-abból

A hétköznapokban mindig alátétet használunk az étkezésekkor a tányér alá, de az ünnepekkor szeretem kicsit megadni a módját a terítésnek. A pasikkal együtt töltött, beszélgetős, ráérősebb reggelik igazán megérdemelnek egy kis kitüntetett figyelmet és egy pici extrát, és egy kicsit több figyelmességet is. Pár éve már volt papír a terítékben húsvétkor nyulak formájában ( itt olvashatsz róla ) idén ismét alapanyagként használtam.

Drót alapú bogyós dekor ágat, drótot, papírt használtam, ragasztottam, transzferáltam és akvarellceruzával színeztem, majd masnikat kötöttem és wax-al régiesítettem.

    

A drótból és a bogyós drótból tojás formát kanyarintottam, rajzoltam egy méretben hozzáillő tojást, amit kartonra ragasztott könyvlapokra másoltam és körbevágtam a tojás formákat.

Kerestem pár nekem tettsző transzferhez való mintát, majd transzferfolyadékkal átmásoltam őket a tojásokra. Ha nincs transzferfolyadék, vékony fekete tollal is fel lehet rajzolni a kívánt mintát a kis kartontojásokra, nekem ez most gyorsabb volt, és szeretem is a transzfer pici tökéletlenségeit a végeredményben.

 A mintákat ezután akvarellceruzával színeztem, majd vizes ecsettel elmostam a ceruzát a transzfermitán.

 

 

 

 

    

  

  

Amikor megszáradtak, vékony drótot rögzítettem a hátuljukra – ezt szintén könyvlapokkal fedtem a végén – és a drót segítségével berögzítettem a helyükre. Majd mindegyik kapott egy hozzá illó masnit is.

    

  

  

és végül a könyvlap nélküli akvarellkartonból készült pillangós változat

 

Csak a monogramos fog a terítékre kerülni – de húsvétig várnotok kell a fotóra – a többit dekorációnak használom itt-ott a lakásban.

Szuperül mutat barkaágra vagy bármilyen virágzó ágra lógatva, de nagyobb méretben akár a bejárati ajtóra is kiváló és olcsó dekorációt lehet így készíteni. A szalag helyett pedig natúr rafiával, spárgával is igen dekoratív.

Mindenkinek nyugis húsvéti készülődést és jó pihenést kívánunk!

  és Blogcica

 

Antikolt “tollpihe”

kottamintás rizspapírból

Készítettem már újságpapírmintás tollpihés koszorút (itt megnézheted), és amikor a kezembe akadt ez a szép pecsétes-kottás rizspapír, eldöntöttem készítek egy kicsit nagyobb tollakat is mint a koszorún lévőek.

Hozzávalók: mintás rizspapír, vékony virágdrót, ragasztó, fehér papír, antikoló wax, spárga, olló

  

  

A tollpihék kontúrját felrajzoltam egy sima fénymásoló papírra, majd két réteg rizspapír közé ragasztottam. Az egyik oldalon a fehér papír és a rizspapír közé ragasztottam két virágdrótot.

  

Amikor megszáradt,, körbevágtam a kontúrvonal mentén. A drótok kiláttszó végeit méretre vágtam, az egyiket visszahajlítottam, és vékony spárgával körbetekertem, amit néhány helyen egy-egy pöttynyi ragasztóval rögzítettem.

  

A papírt a szélétől a drótozott középig sűrűn bevagdostam, és taupe színű wax-al bemaszatoltam a vágott széleket.

Bármilyen húsvéti dekorációban megállja a helyét, de önállóan is használhatjuk – akár könyvjelzőnek is. Virágos, mintás és egyszínű papírból is megvalósítható, lehet még tovább dekorálni masnival spárgából, rafiából csipkéből vagy gyűrt selyemből, és egyéb kis cukiságokkal is.

Nyugodtan kezdj hozzá, elronthatatlan és még a gyerekek is el tudják készíteni.

 

 

 

Nyuszi a tojásban

avagy az üres tojáshéj “szemét” vagy dekorációs alapanyag

A tyúktojáshéj – van aki egyszerűen kidobja, mert nem tud vele mit kezdeni, mások szerencsésebbek és a kertjük komposztjába dobhatják, de akadnak akik egy jó ideig gyűjtögetik, hogy miután jó sokat felhalmoztak, felhasználják valami szokatlan módon – pl. dekorációs alkotóelemként.

Én is ez utóbbi csoporthoz tartozom – bár hamarosan a kerttulajdonosok táborát fogjuk gazdagítani, így biztos vagyok benne, hogy ezután sokkal több fog a komposztban landolni mint a műhelyemben. (Bár ki tudja ? 🙂 )

Évek óta elém kerül egy tojáshéjakkal dúsan megpakolt koszorú fotója a pinteresten, és valamiért évek óta el is varázsol az egyszerűségével. (Mindig azt vallottam, hogy az egyszerű dolgok időtállóbbak – e szerint készítem a lakberendezős terveimet és e szerint válogatom pl. a ruháimat is.) Idén pedig időben észbe is kaptam, hogy elkezdjem gyűjtögeti a felhasznált tojások héját. Miután kiürítettem, azonnal el is mosogattam őket, és mentek a kosárkába száradni a többiekhez. Aztán mikor már két jókora kupac összegyűlt, úgy döntöttem, hogy belefogok. Vettem egy nagyobb méretű szalma koszorúalapot – azért ezt választottam, mert a szalma jól passzol a tojáshéjakhoz, és cseppet sem zavar, ha kikandikál itt-ott a tojáshéjak között. (az inspirációs fotón fehér tyúktollak voltak a tojások közé ragasztva, amit én most nem szerettem volna beletenni)

  

Fogtam a ragasztópisztolyomat és elkedztem szétvariálni az agyamat, mert bizony nem is olyan egyszerű ezt a kuszaságot létrehozni, mint ahogy azt képzeli az ember lánya. Mivel azért nem a szalmaalapban akartam gyönyörködni, forgatnom, illesztgetnem kellett a darabokat, hogy megtaláljam a pont odaillőt – majdnem olyan mint egy puzzle. Miután kijátszottam magam, elővettem azokat aaz aprócska fehér nyuszkókat amelyeket egy hobbiboltban vettem, natúr sizálból miniatűr fészkeket tekertem, beragasztottam egy-egy tojáshéjba, majd minden fészekbe beköltöztettem egy tapsifülest. Háromféle színű selyemszalagot gyűrtem, amit a koszorúhoz rögzítettem, és kusza masnira kötöttem.

  

Azonban nekem így “élettelen” volt még, túl natúr. Ezt pár papírvirággal és aprócska zöld levéllel, pici tollpihével küszöböltem ki, de csak úgy módjával, meg azért is mert ezekből már csak ennyi fehér papírvirágom volt, amelyek közepébe óarany bibéket ragasztottam.

  

Ha tetszett a tojáshéjakat újrahasznosítós koszorúm, nézz be máskor is 🙂 A facebook oldalamon és itt a honlapon is megtalálhatod a többi húsvéti ötletemet is.

 

 

A kis “bádogos” tojás

antikolt cink külsővel

Az úgy kezdődött, hogy nálam valahogy mégsem lett túl nagy szerelem a mirror mist. Viszont a tárolóban még mindig ott volt két kis flakon pentartos cucc, és gondoltam, hogy talán húsvétra lehetne végre majd kezdeni vele valamit. Nem akartam sem üveget, sem műanyagot fújkálni vele, de valami egyszerű és szokatlan módon mégis szerettem volna felhasználni.

  

Kicsit kutakodtam a neten, és megláttam három fémesen fénylő tojás fotóját. Kacérkodtam az ötlettel, hogy mi lenne, ha kis ellenpólusként valami pasisan egyszerűt is készítenék a keresztszemes tojásokhoz. Azonban meglepetten láttam, hogy bizony a mezei alufólia az, amitől szép fémesen csillog az a három tojás abban a tálkában. Mivel azonban addigra teljesen belemászott a buksimba, nem tudtam elengedni, így nekiültem, letépkedtem pár fecnit a fóliatekercsről, és decoupage technikával, két ecsetes módszerrel (egyik ecsettel ragasztóztam, a másik száraz ecsettel simogattam a tojásra a fóliadarabokat) elkezdtem felragasztgatni egy polisztirol tojásra a darabkákat. Mondanom sem kell, ragadt az mindenhová leginkább a kezemre és a száraz ecsetre, a tojásra már nehezebben, de azért csak összehoztam. A z eredeti leírásban fém ollóval simogatták szép fényesre a fóliát a felragasztás után. Nekem csak műanyag fogantyús nagy ollóim vannak, így egy bambusz fakanalat neveztem ki egyengetőnek. Őszintén be kell valljam, nem igazán tetszett a végeredmény, és csak hetekig rakosgattam itt a kis alufóliásomat. (Kidobni nem akartam, mert bizony megdolgoztam vele.)

   

A minap egy fotón látott cink tojás alakú sütiforma gyűjtemény adta az ötletet, hogy mi lenne, ha bádog kinézetet kapna a kis szerencsétlenkém. Előszedtem a grafit színű waxot, fehéres és fekete festéket, majd meggyűrt konyhai papírtörlővel a tojás felületére foltokat tunkoltam. Mellőztem minden szabályosságot, volt ahol el is kentem kicsit a waxot és a festéket is,  és volt ahol vastagabban hagytam belőlük a felületen. Így kialakult az a “patinás” kinézet, ami a régi bádogtárgyakon van, persze nem a rozsdásabbakon. (Ha valakinek bejön a rozsda, szerintem még azzal lehet rajta kicsit turbózni.)

  

Ahogy alakult a tojás, egyre jobban úgy éreztem, hogy az eredeti ötleten változtatnom kell, egyáltalán nem lesz pasis, mert azt sugallta, hogy dekorációnak bizony finom gyűrt selyemszalagot és antikolt rózsaszínű papírvirágot szeretne. Egy szürke bogyós dekorágat és kevéske szürke gyűrt selyemszalagot összetekertem, rögzítettem körben a tojás derekára, majd a szalag végeit masnira kötöttem. A bokréta mellé ragasztottam a kis virágokat, és kevéske zöld selyemszalagot – ezennel késznek nyílvánítottam.

Tetszik benne a bádogszerű nyers felület és a finoman nőcis dekoráció kettőssége – és már örülök, hogy nem mégsem dobtam ki első felindulásomban. A mirror mist pedig még mindig várja, hogy felhasználjam, dehát … majd csak eljön az ő ideje is.

Tetszik?  bátran készítsd el te is a változatodat!

 

Cseresznyevirágzás nyuszikkal

ágas-bogas húsvéti koszorú

 

A télies nagyméretű koszorúmat elpakolászva jött az ötlet, hogy milyen lenne egy olyan igazi húsvéti nyuszis-tojásos koszorú – no nem valami ínycsiklandó eledelre gondoltam, nyulat amúgy sem ennék.

A hirtelen elhatározás pedig rögvest a gép elé késztetett, és kerestem is a neten a téli koszorúmhoz hasonló alapot. Ebben a szuper nagy méretben akkor csak fehér volt, de úgy voltam vele, hogy majd csak megoldom, hogy ne legyen annyira sterilen meszelt kinézete.

Rendeltem még gyorsan 2 csomag polisztirol nyulat is, hogy egy kisebb banda díszítse majd körben az alapot. A mohával már kicsit bajban voltam, mert azt a fajtát amit szeretek, sehol nem kaptam – végül más sikerült, és még a színe is egész tűhetően zöld. Ráadásul találtam egy egész jó kis adag miniatűr hungarocell tojást is, így abban sem lett hiány.

Az alapot taupe színű wax-al pamacsoltam be, de csak úgy módjával, mert a célom a göcsörtök kiemelése volt, nem az átmázolás.

  

Szóval, megvolt minden fontosabb elem és már csak pofozni kellett kicsit a küllemükön. A nyulak tunkolt kőpasztát kaptak, amitől olyan bolyhos hatású lett a  “bundájuk” , a fülecskéiket és a nózijukat egy csöppnyi rózsaszínű festékkel emeltem ki. Sőt néhányuk mini masnit is kapott a nyakába, mályva színű bársonyszalagból. A rózsaszínet az apró cseresznyevirágok miatt is választottam, meg hát azért is, mert nem valami  tiritarka színvilág volt a fejemben.

A mini tojásokat antik fehér krétafestékkel festettem át, majd egy nejlonra, vékonyan waxot pacsmagoltam, és a már száraz tojáskákat egyszerre, a tenyeremmel átgurigáztam rajta. Így a fürjtojásokhoz hasonlítóan foltosak lettek.

  

Már csak a koszorú összeállítása hiányzott. Nagyjából elrendeztem, hogy melyik nyuszi hová kerüljön, az ágak közé jól be lehet őket ragasztani, stabilak egy-egy pöttynyi ragasztótól is. A mohával már kicsit jobban meggyűlt a bajom, de azért csak engedelmeskedett. A nyuszik mellé kerültek még tojáskupacok, végül papír cseresznyevirágokkal és viaszolt levelekkel dekoráltam a csupaszabb részeket.

   

 

Szereted az ötleteimet? Kíváncsi vagy rá, hogy még mi mindennel foglalkozom? Nézz be máskor is, vagy kövesd a facebook profilomat. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Rózsás hangulatban

húsvéti dekoráció

Egy friss rózsával dúsan megrakott nyitott tojás fotója adta az ihletet, hogy készítsek valami hasonlót az általam szárított csodás kis rózsafejekből. A nőnapra kapott rózsáim éppen megszáradtak, és pár hete vettem egy szétnyitható papírmasé tojást is – így minden szükséges kellék adott volt az elkészítéséhez.

    

A tojás két felét kívülről kőpasztával kentem le, amit száradás után mohazöld krétafestékkel festettem. Mielőtt wax-al felületkezeltem volna, kicsit koptattam a zöld festékrétegen. A tojás belsejébe egy darabból befaragtam a száraz növényekhez való tűzőhabot, majd ragasztópisztollyal bele is rögzítettem, hogy stabil legyen. A két tojásfél között kb 2 cm-es rést hagytam, ahol körben kiláttszódott a tűzőhab – ide szúrtam és ragasztottam be a rózsafejeket és a bimbókat. Miután körben elrendeztem a virágokat, aprócska halványrózsaszínű bogyókat ragasztottam még bele és itt-ott szárított tsillandiával kócoltam.

    

Végül átfestettem pár miniatűr polisztirol tojást moha- és halványzöld, valamint rózsaszínű krétafestékkel, hogy még teljesebb legyen majd az összhang a dekorációban.

Tetszett a legújabb ötletem? Ha még több egyedi és új dekorciót szeretnél látni és olvasni az elkészítésükről, akkor kövesd a facebook oldalamat, ahol szinte napra készen friss tartalommal jelentkezem.

Amennyiben kérdésed van, keress bátran!

 

Teljesült egy régi álom

elkészült az első saját készítésű reantik mackó

 

Csodálattal nézem azokat a kézzel készült egyedi mackókat, amelyeknek szinte lelkük van, és mivel szinte folyamatosan feszegetem a határaimat, és mindenfélét szeretek kipróbálni amit a két kezemmel és a fantáziámmal el tudok készíteni, így belevágtam. Képletesen és szó szerint is, mert “megszületett” az első saját készítésű macim, telis teli szeretettel. Beszéljen helyettem ő, így szótlanul is, a fotók segítségével.