Ha már nyuszifülként ismerjük

/ Molnár Andrea

akkor bizony miért ne lehetne a húsvéti dekoráció része?

 

Már karácsonykor reméltem, hogy húsvétra a gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina) bokrocskáimon lesznek már apró levelek legalább egy tojásbefedéséhez. Nagyon vigyáztam rájuk, időben kiszedtem a tavalyról maradt elszáradt leveleket, hogy az új hajtásoknak elegendő napfényhez jussanak. És tegnap bizony blogcicával kicsit legelésztünk a környékükön. Miután bejöttünk, én szinte azonnal nekiláttam a tojást elkészíteni, nem szerettem volna ha fonnyadnak és pöndörödnek a zsenge levelek. Így könnyebb volt velük dolgoznom is.

Alapnak semmiképpen nem szerettem volna műanyagot, és már jó előre beszereztem erre a célra (is) csodaszép kifújt hófehér libatojásokat. Erre sokkal jobb dolgozni, nem kell alapozni sem a ragasztópisztoly miatt, ami ugyebár a hő miatt, megolvasztja a polisztirol alapokat. Így szép marad a felület, nem lesz hepehupás a végeredmény.

Karácsonykor már alkottam ezekkel a levelekkel, és már akkor is tudtam, hogy a száradás miatt bizony nem árt a levelek között átfedést hagyni. Ez jó ha legalább 3-4 mm, 1-2 az nagyon kevés, miután kiszárad csúnya lesz, én pedig nem 2 nap miatt kopasztottam meg pár ágacskát – persze tudom, hogy majd új leveleket hoz, de akkor is. A megmaradt levelekből spárga alappal egy kis koszorút készítettem, ami helyezhető akár egy nagyobb tojás alá kis fészek gyanánt, de egy kompozícióban is jó kis dekorelem lehet.

Szóval türelem, ragasztópisztoly és kb 2x annyi levélke, mint amennyiről azt hiszed, hogy majd elég lesz. Soronként, szépen egymás után felragasztottam a leveleket, átfedéssel.

Ha vannak ilyen levélkéid, érdemes kipróbálni, hiszen lesz egy igazi nyuszifüles húsvéti tojásdekorációd.

                  

Barokk stílus és grafitszürke

/ Molnár Andrea

avagy hogyan lesz valamiből „Királylány”

Sokáig csak „a szekrénynek” hívtam, de mindig is éreztem, hogy egy kicsit kitüntetettebb szerepe lesz és lett a műhelyemben ennek a kétajtós szekrénynek. A korát sajnos nem tudom megállapítani, ilyesmire utaló nyomokat nem találtam rajta, a bécsi barokk vagy neobarokk között vacilálok, pedig sokat keresgéltem a neten, de még csak hasonlót sem sikerült találnom. annyi bizonyos, hogy a XIX. század második felében készülhetett a stílusjegyeket figyelembe véve és az alapanyagból is erre következtetek. Ráadásul biztosan javítva is volt már, mert az alsó fiókos rész melletti sarokelem a két oldalon formára nem ugyanolyan, azonban színben és felületben, anyagban teljesen megegyező. Ebből arra következtetek, hogy ezt a valamikori rendbehozatalt azért hozzáértő művelte rajta. Nem így a fiók anno zárható középső részét, amely sajnos teljesen be van gyógyulva, szögekkel odaörökítve. Mivel én bizonyosan nem rejtek el oda semmit amit titkosan zárnom kellene, így azt a részt hagytam úgy, mert roncsolás nélkül nem lehetett volna kiszedni, de egyébként teljesen darabjaira szedtük a kicsikét. Nem szokásom, és szerintem elég igénytelenség is lett volna a szép fém címereket, zsanérokat lemázolni. Számomra azok olyanok, mintha azok lennének a bútor ékszerei. Ráadásul ehhez a sötét színhez remekül passzolnak a kicsi fényes részletek.

  

   

Szóval a szétszedés után egy alapos zsírtalanítás következett. Barátkoztam vele, de mégis arra az elhatározásra jutottam, hogy nem tetszett a szekrényajtóban a betét fájának a rajzolata, így nem marad fa színű. Mivel a műhelyemben is folytatódik a grafit szín használata, így mi más is lehetett volna a Királylány új ruhájának a színe?

Ebből kifolyólag elmaradt a nagyon alapos csiszolás, mint azt anno az Öreghölgy esetében tettem a waxolás miatt. A felületet, ahol kellett fatapasszal javítottam, majd csiszoltam. Ugyanezt tettem belül is, mert sajnos a tisztítás után maradtak foltok, amelyeket nem akartam évekig nézegetni.

 

A szekrényben volt egy ruhaakasztó, és áthelyezhető polctartók, de polcok nem. A polctartókat odaszögezték a szekrényhez, így szerencsére mind megvolt. A közeli barkácsáruházban táblásított fenyőből vágattam bele polclapokat, amit a párom egy sk. gyártott sablon segítségével formára vágott a sarkoknál, mivel ennek a fajta szekrénynek az oldalbetétjei miatt nem egyenes az oldalvonala. Ketten is körbeugráltuk ezt a szekrényt, és akkor jutott eszemben, hogy talán ketten együttvéve vagyunk annyi idősek mint ahány éves ez a szép bútor.

Amíg a szekrényváz száradt, addig a polcokat csiszoltam le, és a szekrény belsejét is festettem. A külső és belső részen is 2 réteg festék van. A belső részt világos színűre szerettem volna – ha már a festésére került a sor. A mandula színű krétafestékbe egy kevés grafit színűt kevertem, így egy picit tompább mészkő színt kaptam, ami jól passzol a műhelyem falához.

  

Több polc és az ajtólapok, 2 rétegben – bizony nem kevés órát vettek igénybe. Nem nagy a műhelyem, így egyenként tudtam velük haladni. Közben legalább volt időm ebédet főzni, a kerttel vacakolni és segíteni a páromnak az egyik kerti bodega elbontásában. Lassan haladt, de haladt.

  

Sőt közben megtisztogattam a zárcímereket, zsanérokat is. Ehhez nagyon finom csiszolószivacsot használok, mert szépen le lehet vele tisztogatni a fém felületet is, nem karcolja meg. Amit különösen szeretek, hogy a mélyedésekből nem szedi ki a patinát, így a szép régi réz vereteknek nagyon jól áll az a kis régies kinézet.

A fiókon lévő sérülések sokkal mélyebbek voltak, mint a felületi karcolások. Azokkal több körben foglalkoztam. Javításhoz minden esetben fatapaszt használok, ami száradáskor zsugorodik, így néha 2-3 alkalommal is után kell kezelni egy-egy javítandó részt, főleg a mély lyukak esetében. Ezekbe egyébként tehetünk fogpiszkálót/kisebb fadarabot is ha nagy a javítandó rész, és úgy fatapaszolni, majd csiszolni. (Lehetne két komponensű javítógittet is használni, ami nem zsugorodik, cserébe viszont rém büdös.) Lecsiszoltam a lyukas részt, tapaszoltam, csiszoltam.

   

Bevallom sok kis sérülés nem érdekel ilyenkor, mert bizony ez egy régi bútor, és eszem ágában sincs belőle makulátlant alkotni. A pici dolgokkal együtt lehet élni, semmi sem hibátlan. Ennek a szekrénynek is története van, miért venném el tőle? Csupán azokat javítottam amelyek azért esztétikailag nagyon bosszantóak voltak, ráadásul értelmetlen is egy zárcímer körül 6 lyuk! Ebből látszik hogy volt a kicsike nem szakavatott kezekben is. (És itt nem csak magamra gondolok 😉 )

 

Időközben megszáradtak a darabok, és mielőtt nekiestem volna a waxos ecsetemmel, finom csiszolóvászonnal visszakoptattam itt-ott a festékrétegből, mivel nekem nagyon tetszik ha egy régi, míves faragás ily módon van átfestve.

A fiók előlapjának a színe adott volt, a belsejét viszont sötétre szerettem volna festeni. Azonban az oldala már más tészta! Ezek a régi fiókok még nem sínen csusszannak be a szekrénytestbe, hanem bizony csak egy fadobozkát képzeljünk el, amit egy neki szánt helyre be kell tolni. Azonban ha ez a dobozka a külső oldalon is festékréteget kap, félő, hogy majd szorulni fog a későbbiekben a mégoly kismértékű térfogatnövekedés miatt is akár, és hát az sem szép látvány, amikor a fiók oldaláról bizony a használatból eredendő festéklekopottság látható. Na erre jött a mintás fiókoldal ötlet, amit egy stencil és egy darabka szivacs segítségével valósítottam meg. A régi csapolásokat pedig kicsi ecsettel festettem, hogy direkt kihangsúlyozzam. Száradás után pedig az egészet jó alaposan visszacsiszoltam, így a minta pont azt a régies külsőt kapta meg amilyennek látni szerettem volna.

   

  

És hát akkor minden le volt festve, amit koptatni szerettem volna, azt megcsiszoltam, következhetett a waxolás. Ehhez bizony tényleg célszerű egy jó minőségű vastag waxecsetet beszerezni, mert még így is több órát vesz igénybe egy ekkora bútornál ez a művelet. Felületenként haladtam. Minden egyes résznél a waxolás után alaposan áttörölgettem a felületet egy puha, nem szöszölő ronggyal. Sötét színnel való festés esetében mindig fekete vagy sötét színű rongyot használok, így ha véletlenül szöszöl is az anyag, akkor sem lehet belőle gond (régi lyukas, szakadt pamut pólókat kifejezetten e célból teszem el kimosva, tisztán) A belső rész után a polcok következtek, majd az szekrény oldalai, az eleje, az ajtók és a fiók, kívül-belül. A szekrény hátulja kapott egy kis fémpántos megerősítést, és egyúttal a már korábban letisztított felületet alaposan átkentem wax-al, amit a natúr fa tudom, hogy meg is hálál majd.

És akkor következzen a kész állapot:

A műhelyem belső sarkába szántam eredetileg a kis kanapé mellé, de annyira szeretem itt, az asztalom mellett, hogy egyenlőre ez lett a helye.

   

   

 

Én így szeretem a Királylányt. Amellett, hogy csodaszép (lett) rendkívül praktikus is, mert méreténél fogva rengeteg alapanyagot és egyéb kelléket tudok benne átláthatóan tárolni, amit nap mint nap használok a munkám során.

A felújításhoz az Autentico Paint grafit színű vintage krétafestékét és az autentico paint clear wax-át használtam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HAZAI VASÁRNAP – 5.

/ Molnár Andrea

Fessünk okosan, vagyis folytassuk az alapoknál

Egy otthon tervezésekor a legmeghatározóbb elemek közé tartoznak a színek. Mindenkinek más az ízlése, a habitusa, és egy-egy enteriőr hangulatát is nagymértékben megváltoztatják az uralkodó színek. Most nem arról szeretnék írni, hogy miként, hanem hogy én mivel értem el az otthonunkban azt, hogy kialakítsunk egy olyan alaphangulatot, amelyben majd időről-időre könnyedén tudjak dekorációkkal, más-más kiegészítőkkel változtatni, persze mindezt az adott stíluson belül.

Jó pár éve már annak, hogy elkezdtem használni a krétafestékeket, és az sem tegnap volt, hogy az Autentico Paint mellett tettem le a voksomat a sok hasonló termék közül. Bőven elég indok szól a választásom mellett. Sorolhatnám a gazdag színválasztékot, a kiváló minőséget, a többféle felületre alkalmazható festékfajtákat, és természetesen a magyarországi forgalmazó rendkívül pozitív hozzáállását a vállalkozásához, elkötelezettségét a márkához, és azt is, hogy mindig figyelmesen és a lehető leggyorsabban kaptam meg a rendelésemet, ha pedig bármi gondom volt, Edit maximálisan segített, tanácsot adott. Szerettem volna többet tudni arról, hogy hogyan indult ez a vállalkozás, és bemutatni nektek is ezt a festéket, hiszen rendszeresen feltűnik hol egy-egy festékesdoboz a fotóimon, vagy pedig a festék neve a posztjaimban. Igaz már több bejegyzésemben feltűnhetett a márka neve, de bizonyára ti is kíváncsiak vagytok a háttérre.

Megkerestem hát a kedvenc festékem magyarországi forgalmazóját, az Edvintage oldal és webáruház tulajdonosát – Szűrös Editet – aki a kérésemre örömmel igent mondott, így most következzen egy kis cégismertető.

  • Honnan és mióta ismered az Autentico Paint-et?
  • Több festéket is kipróbáltam célzottan az évek során, 2016 januárjában azonban az Angliában élő barátnőm kérdezte tőlem, hogy ismerem-e az Autentico-t. Addig nem is hallottam a márkáról, pedig sok külföldi bútorfestéket kipróbáltam. Nem sokkal később érkezett egy kis csomag, amely tele volt Autentico termékekkel! Rögtön ki is próbáltam.
  • Mi volt az első autentico-val festett tárgy/bútor amelyet ily módon újítottál fel?
  • Édesanyám art deco asztala.
  • Miért ezt a festéket választottad a vállalkozásodhoz?
  • Nagyon megtetszett, hogy széles a szín-és termékpalettájuk és egymásra épülő termékeik vannak, végre volt egy hely, ahonnan beszerezhettem mindent a bútorfestéshez, fal effektekhez, kreatív technikákhoz.
  • Miben találtad jobbnak, mint más gyártók hasonló termékeit?
  • Nem csak alap krétafestékük volt, hanem már záróanyaggal ellátott termékük is, amelyek könnyen kezelhetőek bárki számára. Fontos volt számomra, hogy környezet-és bababarát termékek legyenek. Kiváló minőségűek a falfestékeik is.
  • Mióta kézműveskedsz?
  • Gyerekkorom óta, mindig is érdekeltek a különböző népi kézműves technikák, nyaranta nagyszüleimnél sokat voltam és ott szőttem, hímeztem, kötöttem, bútort, falat festettem. Édesanyámmal jártuk a lomis piacokat, mindig találtunk valami szépséget, amit vagy csak felfrissítettünk vagy felújítottunk, Majd óvodapedagógusként vizuális mentorként is dolgoztam, 17 éve kreatív foglalkozásokat, majd 6 éve bútorfestő workshopokat is tartok, felnőtteknek és gyerekeknek is.

  • Milyen a kapcsolatod a gyártókkal?
  • A gyártó nagyon támogató és rugalmas, nagyfokú bizalommal, kellő szabad kezet biztosít a saját elképzeléseim megvalósításához. Kérdéseimre, kéréseimre gyors válaszokat, javaslatokat kapok tőlük és én is ezzel az attitűddel fordulok a viszonteladóim felé. Tavaly személyesen is meglátogattak Hollandiából.
  • Miért vágtál bele a vállalkozásba és mik a céljaid a jövőben?
  • Egyrészt úgy éreztem, hogy ebben tudom a legjobban kamatoztatni a korábban megszerzett tapasztalataimat, másrészt a kialakult élethelyzetemhez passzoló időbeosztású hivatásra törekedtem. Korábban tanultam pedagógiát, managementet, emellett több kézműves technikában tettem szert nagy gyakorlatra. Folyamatosan képeztem magam és foglalkoztam pl. gyermekek, felnőttek egyéni és csoportos fejlesztésével, művészetterápiával, vállalkozásépítéssel és szövéssel, festéssel, kreatív módszerekkel. Kislányom születése óta – 2013 szeptemberétől – pedig már tudatosan készültem erre a vállalkozásra. Folyamatosan jártam képzésekre, gyűjtöttem az információkat és alakítottam a koncepciót, mígnem 2016 őszére – amikor Kamilla ovis lett – minden részlet összeállt, hogy én is azt a munkát végezhessem, amelyet elterveztem. A családom is mindenben támogat a kezdetektől fogva – férjem, édesapám és kislányunk is nagyon sokat segítenek, legyen szó vidéki workshopról, gyártásról, a minták festéséről vagy logisztikáról.  Az első két évben különösen fontosnak tartottuk, hogy workshopok keretein belül országosan is bemutassuk az Autentico kiváló termékeit. Egy olyan meghatározó vállalkozás felépítése a célom, amelyik az igényesen összeállított anyagok és a szakmai tudás terjesztésével maximálisan hozzájárul a „Do it yourself” kultúra minél szélesebb körű hazai kiteljesedéséhez.

Edit valóban sokféle kézműves technikát kipróbált már, pl. csodás sálakat, kendőket sző és köt, valamint természetesen profi bútorfestő, így a műhelyében sokan megfordultak már különböző workshopokon a tanulni vágyók.

Nem érhető el leírás a fényképhez.  Nem érhető el leírás a fényképhez. Nem érhető el leírás a fényképhez.

Egyik nagy büszkesége ez a csodaszép ónémet tálalószekrény, amelyet egy tyúkólból mentett meg, és újított fel. A szekrény színe: polar blue.

   

Edit kiépített egy viszonteladói kört, amelynek a segítségével már egyre többen megismerhetik ezeket a kiváló festékeket és az egyéb kiegészítőket. Számomra a gazdag színválaszték és a különféle festékfajták mind-mind biztosítják azt, hogy a munkám során és az otthonunkban is a megfelelő felületkezelést végezhessem. Ügyfeleimnek is szívesen ajánlom a festékeket, több alkalommal is használtam már a megrendelőimnek kivitelezett munkákhoz, mind bútorra, pl. ügyvédi iroda recepcióján, vagy akár egy-egy reantik dekoráció részeként, de a karácsonyra tervezett fenyőfa díszhez is autentico festéket választottam. Amikor az otthonunk felújítását terveztem, már tudtam melyik festéket szeretném, természetes volt, hogy az Autentico Paint színskáláját vegyem elő. Kifejezetten tetszik, hogy a különféle felületekre való festékekből megtalálható ugyanaz  szín. Így pl- nem is volt kérdéses, hogy a szegőléceinket, az ajtókereteket, a bejárati ajtót és az ablakokat, valamint a konyhabútorunkat a Vivace típusú festékkel fessem le, míg a fém csigalépcsőt a Versante matt, azonban az antik bútorokat, amelyeket kicsit koptatok is, a Vintage festékkel kenjem le. Így minden felület a megfelelő védelmet kapta meg, de mégis az egységes színárnyalat vonul végig a házban, amely számomra letisztult egyszerűséget, és egyben eleganciát, de a merész színválasztás miatt, egy kis vagányságot is kölcsönöz az enteriőrjeinknek.

A falakra a mészfesték alapú Venice árnyalataiból választottam, míg a konyhai tölgyfa munkapultra és a hajópadlónkra színezett és színtelen wax-olaj is került, a felületvédelmet biztosítandóan. És hogy még hol fog felbukkanni az Edvintage által forgalmazott autentico termék, az a jövő titka. Egy magyar kisvállalkozás, természet-, környezet- és bababarát termékekkel. Nézzetek szét a honlapon, rendeljetek online színmintát – amit Edit kislánya is örömmel festeget anyukájával -, festékeket az otthoni alkotáshoz, vagy amint minden visszaáll a régi kerékvágásba, keressétek fel a közeletekben lévő viszonteladót, vagy workshopot.

A főkép, a kék tálalószekrény fotósa https://www.instagram.com/gallokrisztinaphotography/.

 

 

Természetesen, szívesen

/ Molnár Andrea

Több éve elém kerül egy-egy fotó mindenféle fagolyóból készült dekorációról, pl. ilyesmi szívek fotói is szép számmal keringenek a neten. És naná, hogy nekem is ki kellett próbálnom, főleg így a Valentin nap közeledtével. Ugyan ilyentájt elárasztják a mindenféle piros és rózsaszín színben pompázó műanyag dekorációk az üzleteket, én mégis, és most is a természetes alapanyagot részesítem előnyben. A Valentin nap is elég megosztó az emberek között, és gondol mindenki amit akar, nem tisztem senkit sem rábeszélni sem lebeszélni róla. Én a kedvem szerint készítem a dekorációinkat. Most fagolyókat és drótot felhasználva készültem a Bálint napra.

 

A drótból két hosszabb szálat vágtam, majd spirálisan összetekertem és így képeztem egy stabilabb alapot a gyöngyfűzéshez. Ez azért kellett, mert a fagolyóknak azért van súlyuk, és így, a drótot duplán használva meg is tartja a formát amire hajlítom. Most éppen szív alakúra. Ami lehet ducibb, hosszúkásabb vagy éppen asszimetrikus is, kinek mi tetszik.

Minél több fagolyót fűzünk fel, ugye annál nagyobb szív készülhet. Én 1,2 cm átmérőjű golyókat használtam, és a kisebb szívhez 30 db, a nagyobb szívhez 43 db lett a drótra fűzve. A drót végét szorosan összecsavartam, majd a két duplán tekert véget még egyszer összetekertem, és kialakítottam egy kis kampót akasztó gyanánt. Még régebben vettem egy garázsvásáron ezt a lapos fémhuzalt, amit szerintem régebben valamiféle rugónak használhattak. De mindegy is, nekem most tökéletesen helyettesíti a szalagot. Kicsit gyürkészeltem rajta, mert számomra így tetszetősebb. És tényleg jól mutat szinte mindenhol.

Ha te sem részesíted előnyben a pirosas művackokat, akkor készíts te is ehhez hasonló dekorációt. A fagyöngyöket szinte minden hobbibolt kínálatában megtalálod, és a menőbb rövidáru-kereskedések is tartanak ilyesmit.

Jó alkotást!

Rea sült alma dzsemje

/ Molnár Andrea

egyszerű de mennyei finomság

 

Már gyerekkoromban ellestem nagymamámtól a sütés-főzés „tudományát”, ugyan egyetlen főzős műsorba se neveznék be, ugyanis sokmindenben nincs rutinom és gyakorlatom, de a főzés szeretetét megtanultam tőle. A nyaralások alatt én mindig a kicsi tesó/uncsitesó voltam, nem szerették a nagyobbak ha ott vagyok körülöttük, így jobb híján, folyton nagymamámat boldogítottam. Neki pedig ugye el kellett látnia bennünket ebédre, vacsira főtt kajával, én pedig akaratlanul is megtanultam ezt-azt, néha segítettem amiben lehetett. Most már tudom, hogy nagyon jó volt nekem ez a kis bevezető, mert így nem félek semmihez sem hozzáfogni, szinte mindent recept nélkül, emlékből sütök vagy főzök, érzésre csinálom, ahogyan a sokszor látott a mozdulatokból ellestem. Az igazi meglepetést számomra mindig a pofonegyszerű alapanyagok okozzák. Nem vagyok nagy gurmé, nem is használok a konyhában eszméletlen sok fűszert, amit pedig igen, általában azt is szeretem zöldfűszer formájában belefőzni/süti az ételeinkbe. Így voltam a befőzéssel is, hogy: hát nem lehet az olyan nagy cucc. És nem is az! Az elmúlt évek alatt sorra főztem a dzsemeket, és egyéb befőtteket, és imádok kisérletezni is közben az ízekkel. A kamrapolcon szépen sorakoznak a kertünkből származó gyümölcsökből és zöldségekből, zöldfűszerekből készült, üvegbe zárt ízek. Ezekhez pakolok be mostanság jó pár üvegnyi almából készült finomságot, ami szerintem pl. remek kis gasztroajándék is lehet karácsonyra.

Mert hát van nekünk 3 almafánk, amelyeket tavasszal próbáltunk rendbeszedni az elmúlt évek ápolatlansága és a viszontagságok után. Hogy ezért-e? Nem tudom, de rengeteg almánk lett az idén. Csak sajnos nem nagyon elállós fajta, így a még üres üvegeket szépen megtöltöm mindenféle almából készült finomsággal. Többféle dzsemmel, pitébe és palacsintába való töltelékkel. Sőt madzagra fűzve, szép sorban, almakarikák is aszalodnak nálunk 🙂

Most az egyik legújabb kedvencem elkészítési módját írom le, nem mértem hány kg. alma kell hozzá, de ha követitek a leírást, tuti nektek is fűszeresen zamatos és krémes állagú dzsem kerül az üvegekbe.

Két nagy tepsibe (gázsütő) sütőpapírt tettem, arra jó dúsan lefektettem a felcikkezett, megtisztított (hámozott és magozott) almát. Az egészet forró sütőbe toltam és 180 fokon addig sütöttem, hogy az almák sarkai picit barnásak legyenek. Ezután a sült almát átkanalaztam egy nagy edénybe. Kb egy jó evőkanálnyi őrölt fahéjat, egy citrom reszelt héját, fél teáskanálnyi őrölt gyömbért és fél teáskanálnyi őrölt kardamomot tettem bele. Közben kóstolgattam persze. Mézes változat is készült, mivel több adagot tettem el, egymás után sültek az almagerezdek a tepsikben, majd rottyantak össze a fűszerekkel. Került még bele fél zacskó direkte almához való dzsemfix, kb. két evőkanálnyi steviás befőzőcukor és egy késhegynyi citromsav. Összekevertem, kicsit rottyantottam még rajta, és azon forrón telimertem az üvegeket és csavaros kupakkal lezártam. A tisztára mosott üvegekbe előtte vizet tettem, és a mikróban kb. 5 percig magas fokozaton forraltam, így csírátlanítottam az amúgy tiszta üvegeket. Ha nagyobb az üveg, akkor természetesen több ideig kell a mikróban hagyni.

 

Egy vastag takaróval kibélelt kosárba tettem a forró dzsemet tartalmazó üvegeket, alaposan bebugyoláltam és ott hagytam teljesen kihűlni. Ez úgy 24-48 óra. Majd lehet szépen díszíteni, és ajándkozni, vagy szépen elfogyasztani.

Jó étvágyat 😉

Rea

Természetes karácsony

/ Molnár Andrea

saját készítésű dekorációkkal

 

A stílustanoda januári éles indításáig sem fogok tétlenkedni, hiszem, hogy vannak akik igényesen szeretnének dekorálni. Szeretném, hogy ne csak inspirálódjatok, hanem a megvalósításig is eljussatok. Nem mindenkinek van lehetősége méregdrága vagy csak nagyon nehezen, olykor sehogysem vagy limitáltan beszerezhető kellékek hiányában az álomdíszt elkészíteni. Az ilyesmi annyira lelombozó lehet, hogy bizony el is megy az ember lányának a kedve az egésztől és úgy érzi, hogy fölöslegesen gubbasztott és csorgatta a nyálát – jobb híján – a pinterest fotóit nézegetve. Igen, még mindig ott tartunk, vagyis inkább már ott tartunk, hogy nem igazán lehet kapni nálunk igényes kiegészítőket, elárasztották a nagykereket és a piacokat, az olcsó tömegcikkeket árusító üzleteket, a gagyi, igénytelen gyártású dolgok. És abból alkoss vmi szépet, nem giccskategóriát! Ha tudsz! Vállalkozóként szinte sosem megyek ki a nagybanira, elég az amiket a neten látok, azért nem ülök kocsiba, és azoktól a cégektől sem voltam hanyat esve ahová idén újra regisztrálnom kellett, mert nem vásárolok tőlük semmit. Na ez az oka, hogy a virágüzletek – tisztelet a kivételnek – egy kaptafára gyártják, ugyanazokból az alapanyagokból a dekorációikat. Ezek már évekkel ezelőtt sem vettek le a lábamról, így szerintem nem is tudnék olyan esetet mondani, hogy én adventi koszorúért pénzt adtam volna.

Minden évben sk. készítem az alapot is, ha koszorút készítek, akkor azt is. A lényeg pedig az, hogy élő, vagyis vágott örökzöldekből legyen … sokféléből, mert számomra az a szép, és így a fenyőillat sem hiányzik az otthonunkból, hiszen évek óta műfenyőt díszítünk.

Elsőként mindenféle örökzöldet összeszedek, szerencsére ma már a saját kertből. De korábban sem akadályozott meg ebben a kerttulajdonlás hiánya. Este kiskosárral, mettszőollóval felszerelkezve sétra indultam, és az utcán, kerítéstövében nőtt bokrokról csentem egy-egy hajtást, kiegészítésként az oázisban vásárolt nobilis fenyőágakhoz. Ez a fajta fenyő nem hullatja le a tűlevelét, megszáradva akár évekig is rajta marad. (Most azért a kijárási tilalmazás miatt nem buzdítok senkit az este 8 utáni settenkedésre, de szerencsére korán sötétedik. Amúgy meg a volt szomszéd nénink szerint virágot és csókot lopni nem bűn 😉 )

 

Szóval ha már van egy jó nagy kazal mindenféle örökzölded, akkor kezdődhet a muri:

kell egy jó erős drótból vagy hosszú indából, ágból tekert koszorúalap. (ezt én a tavasszal a kert tisztításakor a lilaakácról vágott indával oldottam meg, amit még akkor feltekertem, jó előre gondolva az ilyen hóbortjaimra, de tényleg jó hozzá akár pl. a tisztítóból hazahozott fém drót vállfa is kör alakúra hajlítva)

 

A növényeket kisebb egységekre vagdosom – amelyekket kicsi csokronként fűződróttal tekerek az alapra. A kezdő csokrétát jó biztosan rögzíteni kell, mert ha kibomlik, akkor oda az egész, lehet előlről kezdeni. De ne is túl szorosan, nehogy a drót bevágja a lágyabb zöld részeket, vagy éppen az ujjaidat. Ilyen drót tekercset hobbiboltokban, virágosnál, barkácsboltban be lehet szerezni. De hiányában valami erősebb semleges zöld árnyalatú cérna, hímzőfonal is megteszi. Az a lényeg, hogy egyforma szorosan dolgozz végig, és próbáld egyenletesen tartani a felrakott kis adagok nagyságát. Ha hosszabb csokrétákat drótozol az alapra, akkor szélesebb, nagyobb koszorúd lesz, ha kisebbeket, akkor természetesen kisebb, vékonyabb lesz az eredmény. A különböző típusú növényeket külön, egymás után rögzítettem, és a drótozott részt mindig takartam az újabb réteggel.

 

 

Amikor a végénél jársz, jobban mondvaa ott ahol kezdted, óvatosan hajtsd fel a kezdő réteget és a szárakat alájuk dugva drótozz, majd ha összeért, a drót végét fűzd át a koszorú fonákján párszor, hogy ne bomolhasson ki. És készen is vagy. Már csak el kell döntened, hogy adventi koszorút készítesz rá, vagy az ajtót, falat díszíted vele.

Adventi koszorúként négy fehér gyertyával és némi angyalporral megszórva:

Azonban ezt az alapot most a bejárati ajtónkra szánom. Egy gyűrt selyemmasnival a saját tervezésű és készítésű díszemet lógattam rá és több nem is kívánkozik ide nekem. (Ezt a díszt a készlet erejéig megvásárolhatod többféle színben is üzenetben, de ugyanilyen csinos egy egyszerű gömbbel, vagy akár csak simán a masnival is.) Jól mutat a grafitszürkére festett, évszázados korú szépséges kazettás ajtónkon. (Mivel a kinti fényviszonyok most nem a legideálisabbak a fotózáshoz, a műhelyem fala előtt mutatom, de majd hozok kinti képet is.)

Számomra a természetessége, a növények játéka és üde színe, a leheletnyi sejtelmes csillogása, és az egyszerű díszítettsége minden téren nyerő.

Ebben a szellemben fog a többi dekoráció is készülni az otthonunkba, remélem velem tartasz és megmutathatom majd azokat is.

Szép estét és jó pihenést!

Rea

 

Nyuszifül

/ Molnár Andrea
avagy kislánykorom legkedvencebb levélkéje

Általános iskolás koromban egy vidéki kisváros lakótelepén laktunk, suliból hazafelé a lakóteleppel szemben lévő kertes házak egyik kerítése mellett vezetett az utam, az egyik ház mögötti elhanyagolt részen hatalmas bokor „nyuszifülek” nőttek és gyakran téptem egy-egy levelet magamnak. Akkor nem igazán érdekelt a növényke neve, sem magyarul sem latinul, de a gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina) a bejegyzésem fő elindítója.

Még tavasszal beszereztem 3 szép példányt az egyik kertészetben, mert bizony régóta terveim voltak ezekkel a kis bolyhos levelekkel … csak hát ez az amit sem virágboltban, sem pedig máshol nem lehet kapni. A magamfajta elvetemült pepecselő pedig nem elégszik meg pár leszakajtott levélkével. Így vártam, hogy az évelő bokrocskáim szépen nőjenek, sok levélkét hozzanak, öntöztem is egész nyáron becsületesen.

Tegnap pedig begyűjtöttem róluk a kisebb, szép egyforma levélkéket. Ugyan koszorúra nem futotta volna belőlük – ahhoz még kell majd pár bokor – de azért a tervem egy részét sikerült magvalósítani idén. Az alapanyagaim kipakolása és rendszerezése során jó pár szép formájú polisztirol formát találtam, így nem az előzetesen kigondolt – valamikor pinteresten látott – gömböt valósítottam meg, hanem egy sokkal finomabb vonalú rizsszem formára dolgoztam. Az így kapott kis dekoráció egy picit toboz-szerű lett, és nagyon kis bájos is egyben. De lássuk hogyan is készült.

Lehetett volna rögzíteni a darabokat ragasztópisztollyal is, de a friss levelek még száradni fognak, ezáltal picit kisebbek lesznek majd, így inkább a gombostűs módszert választottam, a formába amúgy is könnyedén bele lehet szurkálni ezeket.

Egyforma méretű leveleket válogattam, a szárakat levágtam. (A leveleket a leszedés után vízbe állítottam őket, nehogy megfonnyadjanak a felhasználásig.) Az első réteg/sor felvitelekor fontos a pontosság, mert csak így lehet szépen kialakítani az alsó csúcson a takarásokat, és ez adja az egésznek az alapját. A levelek két végét gombostűvel óvatosan rögzítettem. Ennél a formánál, nem lehet derékszögben böködni a tűkkel, mert a másik oldalon a hegye bizony kibújhat, így picit srégan böködtem a hungarocellbe a gombostűket. (Én sima mezei gombostűvel dolgoztam, de vannak díszesebb bogyós festett műanyag végűek is, ami akár benne is hagyható a végén ha úgy tetszik valakinek.) Valahogy így kell kinéznie:

Az első sort követte a többi, a levelek mennyiségétől függően lehet sűrűbben vagy ritkábban tűzködni, kinek hogy tetszik. Azonban akkor lesz szép, ha a rétegek között viszonylag egyenlőek a távolságok.

Az utolsó réteget is a kezdőhöz hasonlóan alakítottam ki, de itt betűztem még két picurka levelet is szárastul, és két csillámos műanyag levélkét is. A végére ragasztottam egy ezüstös kupakot, a gombostűket eltávolítottam, és csak itt-ott tűztem vissza néhányat egy-egy csiszolt üveggyönggyel kiegészítve, a csillogás kedvéért. Már csak egy gyűrt selyemszalag kellett és kész is. Egy szép karácsonyi szalaggal pedig akár már finoman hangolódhatunk az elkövetkezendő ünnepre is. Avec amour pour Noel – Szeretettel karácsonyra

A levelek bársonyos felülete, a selyemszalag és a diszkrét csillogás … nálam nagyon bejön így együtt. Ha neked is tetszik, érdemes valahonnan levadászni pár levélkét egy igazán nem mindennapi alkotás érdekében. De aprócska borostány vagy más örökzöld levéllel is elkészíthető, persze markánsabb végeredményt fogunk kapni, de garantáltan egyedi díszünk lesz.

Jó alkotást!

Nyuszi ül a fűben …

/ Molnár Andrea

… akarom mondani a tányérban

 

jó érzés valami aranyosat, megmosolyogtatót alkotni. A húsvét pedig igenis legyen vidám, a sok rossz ellenére is – örüljünk, hogy itt a tavasz, hogy egészségesek vagyunk, és hogy azért általában azokkal lehetünk otthon, akiket a legjobban szeretünk. Én pedig ezért valami igazán cukit szerettem volna a reggelizőasztalra, és amikor felébredtem, eszembe jutott egy valamikor papírból kivágott szalvétagyűrű, amit azonnal tovább gondoltam és nekiálltam megalkotni, amíg a párom kicsit még szundikált.

A lomis dobozomban megmaradt egy kézzel tépett, antik lenvászon csík, ami pont jó is volt a tervemhez. Már csak egy jó kis nyuszibuksi kellett, és tű, ragasztó.

A tépett anyagcsíkot a vágott oldalán fércöltésekkel behúztam és jó szorosan beráncoltam. Én a lenvászonból kiszedett cérnaszálat használtam erre, így tökéletesen azonos a cérna az anyaggal. Vágtam két kis darabot még a vászonból, amelyeket ragasztópisztollyal összeragasztottam, lehet sima ragasztóval is, de ez így most gyorsabb volt. A dupla csíkból kivágtam a két fülecskét, a belsejüket arcpirosítóval kicsit kisminkeltem.

A füleket egy fagolyóra ragasztottam, és 2 öltéssel rávarrtam a ráncolt körgallérra. Vágtam egy kb. 18cmx8cm-es anyagdarabot, amit hosszában háromfelé hajtva összeragasztottam (varrni is lehet) majd körbe igazítva összeöltöttem a két végét fedésben hagyva, és rávarrtam a galléros fagolyó nyuszit.

És ilyen lett:

 

Ha nincs fagolyód, akkor kicsi polisztirol gömböt is használhatsz, esetleg nagyobb fagombot – és akkor már a nyuszi szemei is megvannak.

De ugyanez papírból is elkészíthető kicsi 3D nyuszikobakkal.

Egy darab maradék csíkos tapétát legyező szerűen behajtogattam, a közepét összefogtam spárgával és a széleket egymáshoz ragasztottam. Egy fehér kartonra megrajzoltam a nyuszi fejecskéjét és a füleit.

A fejen a jelöléseknél bevágtam a kartont és a két részt egymásra ragasztottam, így plasztikus nyuszipofit kaptam. Hogy a füle se legyen csak olyan lapos, a széleit behajtottam, megrajzoltam a pofiját és az egészet kisminkeltem drappos szemfestékkel, pirosítóval. A füleket a fejére ragasztottam alulról, majd az egész buksit felragasztottam a hajtogatott gallérra. Egy másik darab tapétából kb 3 cm-es triplán hajtott, kb 20 cm-es szalagot ragasztottam, egy vitaminos dobozra kanyarintottam, levágtam a fölösleget a csíkról és a két véget fedésben hagyva összeragasztottam. Ebbe bújtatjuk bele a szalvétát. A nyuszis mandzsettát pedig ráragasztottam a karikára és ilyen lett:

A papír nyuszifejecskét kombinálhatod is a textil körgallérral. Készítsd el te is a reggelizőasztalra, helyezz mellé meglepinek pár finomságot és induljon csodásan a húsvét!

Mindenkinek jó egészséget, tartalmas időtöltést, jó pihenést és finom falatokat kívánok!

 

Üdvözlet az otthonmaradóknak :)

/ Molnár Andrea

Amikor elterveztem az idei húsvéti dekorációim bemutatását, akkor egy hasonló virágtölcsér szerepelt a repertoáromban. De kicsit módosítanom kellett rajta, hogy ez is elkészíthető legyen otthon fellelhető alapanyagokból. És kizárólag azon van most a hangsúly, hogy csak olyan dolgokból alkossunk, ami a legtöbb háztartásban fellelhető, nem részletezem miért. Ráadásul az sem volt az eredeti elképzelésben, hogy nem a hozzánk érkező vendégek tiszteletére díszítünk, hanem úgy alakult, hogy kifejezetten a magunk örömére, csak mert megérdemeljük! Amúgy meg szuperül mutat beltérben is, meg hát be is csöngethetünk magunkhoz, vagy jöhetünk „haza” vendégségbe a párunkhoz. Na viccet félre téve, nem igazán vagyok művirág fan, főleg nem a művirág koszorúké. Még akkor sem, ha már igazán nagyon élethűeket gyártanak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nálam ne lenne művirág, kelléknek én is használok, de az élő az azért igazán más – az illatával, változásával el tudja varázsolni még a férfiakat is. Gondoljunk csak bele, a pasik sem művirágot szoktak venni, amikor meglepik a szeretett nőt.

Én pedig mindenképpen valami élővirággal szeretném dekorálni az ajtónkat. Nem, nem fog pillanatok alatt elhervadni, egy aprócska trükk segít ebben. Csak figyelj!

Szükséged lesz valamiféle kartonpapírra, de használható helyette rajzlap, 2-3 rétegű A4-es papírt is összeragaszthatsz, vagy bármiféle vastagabb csomagolóanyagot, amiből jó kis tölcsért lehet tekerni. Valamint mintás textilre, vagy maradék tapétára, szép mintás vagy éppen egyszínű csomagolópapírra. Olyasmire ami illik a lakásotok hangulatához és színeihez. És kell még ragasztó vagy ragasztópisztoly, és ragasztószalag.

Tekerj tölcsért – viszonylag szűket javaslok, ne legyen túl bő a szájánál, most nem popcorn fog bele kerülni – rögzítsd széles ragasztószalaggal, majd vádg egyenesre.

Válaszd ki az anyagot amivel fedni fogod, és szabd ki a tölcséred felületére való darabot, majd ragaszd rá folyékony ragasztóval vagy ha van ragasztópisztollyal, de azzal óvatosan, mert a túl nagy ragasztóbucik dudorokat alkotnak a textil vagy a tapéta, csomagolópapír alatt és úgy nem lesz szép a végeredmény.

Én egy régi textildarabot használtam fel most erre a célra, amelyen anno a különböző illóolajokat, transzferáló folyadékokat teszteltem, hogy melyikkel milyen eredményt lehet elérni, és mivel néhány minta egész jól sikerült, akkor eltettem, hogy majd csak jó lesz még valamire. A költözködéskor pedig ez is előkerült és betettem az egyik műhelyes dobozomba, ahol a múltkor megtaláltam. De te nyugodtan használhatsz bármilyen maradék textilt, kilyukadt kedvenc mintás pólót, szakadt kispárnát, vagy a tapéta maradékát. Ami csak tetszik.

A befedésnél a tölcséred száján lógjon túl az anyag, amit vagdoss be, így a kis fülekkel belülre is szépen le tudod ragasztani. Ezután vágtam három darab spárgát, amit összefontam. Ebből ragasztottam körbe egy bordűrt a tölcséremre, majd a tölcsér két oldalára fúrtam egy-egy lyukat, ahová szintén a fonott spárgából fület fűztem, kívül megcsomóztam és belül beragasztottam, hogy stabilan tartson.

Ezek után pedig már csak egy kis szalmaszerű anyagra, pár szál virágra van szükség, de a szerencsésebbeknek barka is akad, ha pl. van odahaza az elmúlt húsvétokról pici fürjtojás, az is jól áll neki (azért, hogy pl. ki ne guruljon a tölcsérből, egy pöttynyi ragasztóval ajánlatos rögzíteni). Én szerencsés vagyok, mert a kertben sok a virág, de egy rügyező ágacska az utcáról éppúgy megteszi tavaszi hangulatnak. Hogy a virágok ne hervadjanak el, a tölcsérben rejts el egy kicsi poharat, vitaminos fiolát, bármit, amit bele tudsz erősíteni, és amibe éppen megfelelő mennyiségű vizet tudsz biztosítani, hogy ne hervadozzon az alkotásod!

És még egyéb virágokkal is kipróbáltam:

Remélem tetszett az ötlet az én kivitelezésemben és elkészíted a sajátodat. Ráadásul az évszakoknak megfelelően tudod dekorálni kiegészítőkkel, nyáron virágokkal, kagylókkal, majd ősszel pl. színes levelekkel, gesztenyével, és hát télen csupasz ágakkal vattapamacs fölött. Szóval remekül helyettesíti az ajtókopogtatót. És csak nem leszünk örökké szobafogságban. Előbb-utóbb megcsodálhatják a vendégeitek az alkotásotokat! Addig pedig én is nagyon szívesen látnám, küldj róla bátran fotót, és bemutatom a facebook oldalamon egy külön albumban.

Örömteli alkotást, és nyugis, húsvéti készülődést!

 

 

Brocante érzés

/ Molnár Andrea

régiségek kedvelőinek

 

Ezeket a tojásokat egy egészen különleges módon dekoráltam. Alapnak használtam kifújt libatojást (ez a legnagyobb) és polisztirol tojást, de óvatosan kezelve kifújt tyúktojás alapra is elkészíthető. A kifújt tojásokkal óvatosabban kell picit bánni a bebugyolálásnál, de ha már védi a textil, akkor kicsit lehet lazítani. (A sötétebb, barna héjú tyúktojások héja általában vastagabb, alkalmasabb az ilyen jellegű alkotásra.)

Kezdetnek egy régi, fehér (már lyukas és kopott) vászon párnahuzatból kb. centi széles, hosszú csíkokat tépkedtem, amelyeket a következő módon antikoltam.

Fekete teával:

egyszerűen főzz egy erős teát, és áztasd be a textilcsíkokat, majd kb 10 perc után vedd ki és szárítsd meg. Ha megszáradtak, akkor hosszanti irányban tekerd be vele a tojást. A kezdőpontnál rögzítsd egy csöppnyi ragasztóval, és mindig az aljánál kezdd és fejezd be az éppen aktuális textilszalagot.

A teától ilyen kicsit sárgásbarnult, régies színe lesz. Ezeket az alapokat már bátran tovább díszíthetjük:

Ha szeretnél még sötétebb, foltosabb hatást elérni a textilen, akkor használj jó erős kávét. Mi nescafét iszunk olykor, de ez most jól is jött, mert egy apró trükköt lehet vele csinálni, ami a lefőzött kávéval nem igazán megvalósítható. Ugyanis, ha foltosra, régiesebbre szeretnéd a textilcsíkokat, akkor a kávéba áztatott, nedves csíkokra szórj a kávészemcsékből.

Ezzel a módszerrel ilyen eredményt érhetsz el az anyagszalagokon:

Miután megvoltak az alapok, kezdődhetett a festegetés. Nálam itthon van krétafesték, és tudom, hogy még nagyon sok háztartásban fellelhető. De ha nincs krétafestéked, akkor se bánkódj, mert a gyerkőcök által suliban használt tempera is tökéletesen alkalmas, hiszen a krétafesték is vizes bázisú, és elég sűrű , pont mint a tempera (ami viszont nekem nincs itthon). Az olajfesték az alapozatlan textilen szerintem foltot hagy, az oldószer miatt. De ha csak az van otthon, akkor tegyél egy próbát.

Szóval kerestem pár színt ami passzolt az elképzelt mintákhoz. Ezeket ceruzával halványan felskicceltem a tojásokra, és utána 000-ás ecsettel nekiálltam festeni a jó sűrű festékkel. Ha nincs ilyen vékony ecseted, akkor egy vastagabbat ollóval megritkíthatsz egy picit. A plasztikusabb hatásért a száradás után még 1-2 réteget felvittem ide-oda a levelkre. A tépett széleknél óvatosabban kell picit festeni, de nem vészes. Egyszerre egy színt használtam, és miután az megszáradt, csak utána festettem a másik színnel, így biztosan nem kened el a felvitt színeket.

Nálam ezek készültek, a minták a színek pedig egyéni ízlés szerint válaszhatóak.

Ha nincs kedved festegetni, akkor ragaszthatsz a textillel betekert felületre papírból készült virágokat, leveleket, barkarügyeket, csipkét, gombot – vedd elő a képzeleted és az otthon fellelhető dolgokat. Alkoss szabadon!

Várlak holnap is az újabb ötletemmel! Inspiráló bejegyzésekért pedig kattints a facebook oldalamra, és ha tetszenek az ötleteim szívesen látlak máskor is! Ha nem szeretnél lemaradni a bejegyzésekről, akkor az oldal követés gombra kattintva megjelennek a facebook hírfolyamodban a reantik-os bejegyzések.

Jó pihenést, jó egészséget mindenkinek! És tudjátok: maradjatok otthon!

Én igyekszem újdonságokat mutatni nektek, amelyekhez nem kell vásárolgatni, rendelni, elég csak szétnézni otthon, hogy mit tudnál felhasználni a húsvéti dekorációdhoz. Úgy gondolom, hogy az alkotás egyfajta olyan tevékenység, ami kikapcsol, pihentet, mely által agyunkban olyan idegösszekapcsolódások jönnek létre, amelyek fejleszti a kreativitást, ez pedig a gyerkőcöknél is nagyon fontos! Ráadásul a kézügyességet is fejleszti. Nem utolsó sorban pedig minőségi együtt töltött idővel ajándékozza meg a családot. Mert bizony a húsvét nem marad el, az élet megy tovább a szomorú események ellenére is, ne fosszuk meg magunkat/gyermekeinket egy kis kikapcsolódástól, ünneptől! A boldogság bennünk él, csak elő kell hívni 🙂 ne másoktól várjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket.