Hogyan választottunk beltéri ajtót?

Mi naívak, még a bontások közben is azt hittük, hogy a beltéri ajtók cseréjét megúszhatjuk. Mivel a házban csodaszép régi ajtók voltak, ráadásként értékmentés, meg régi mesterek munkája, csodaszép fa felületek is lebegtem a szemem előtt. Azonban azt nem is sejtettük, hogy több éven át nem törődtek egy csőtöréssel a házban (mint úgy általában szinte semminek a megóvásával sem), így sajnos az ajtókereteket lehetetlen lett volna felhasználni. A többféle festékréteg alatt korhadtak, büdösek voltak 😞 Ráadásul nem utólag beépíthető tokosak, hanem azok a fajták, amelyeket falazás közben állítanak be a mesterek. Ó, sajnos én azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy egy ügyes, elhivatott asztalos biztosan meg tudta volna oldani, hogy használni tudjuk őket, de a sok kudarc után ilyen téren már nem bízok meg senkiben. Eleinte még reménykedtem is abban a fiatal brigádban akik az ablakokba új, hőszigetelt üveget tettek, azonban innentől a feladat meghaladta a képességeiket, mert ugyan mókoltak valamit a bejárati ajtónk külső dupla szárnyával, de az csak nem lett az igazi. Hiába volt az elején az igérgetés, a jóindulat, sajnos csalódást okoztak, mert még amit megcsináltak, azt sem mindenhol lelkiismeretesen. (Sajnos így valószínűleg kidobott idő és pénz volt az amit az ajtóval dolgoztam és amit nekik kifizettünk, mert idén a fő projektek közé bekerült a bejárati ajtó véglegesítése is. Amennyire csak lehet, szeretnénk ha maradnának az eredeti régi részek.) Persze hibázni mindenki szokott, bizony még én is, csak azt nehéz elfogadni, ha utána megendedi magának a dühös vagdalkózást a “szaki”, ahelyett, hogy lelkiismeretesen megpróbálja kijavítani. Összességében azt hiszem azért az ablakainkból kihoztuk velük együtt a maximumot, és ha a külső szigetelés a nyár folyamán elkészül, miután végre az ablaktokokat is lefesthetem, nagyon szépek is lesznek. Persze nem újak, de ez esetben nem is ez volt a cél, sőt 😉

De most eredetileg itt az ajtókról akartam írni. Több hete keresgélem az igazit, ami sajnos a vírus miatt is húzódott el ennyire, meg hát anyagi okai is voltak. Tuti, hogy biztosan többen is legyintenek, hogy mit vacakolunk annyit, ottazobimegtársai oszt vegyünk. Hát bizony nem ilyen egyszerű a helyzetünk.

A falvastagságaink nem szabványosak. A nagyfiunk szobájának ugyebár új bejárata lett, amit egy hajdani külső főfalba bontva alakítottunk ki, és ott bizony a falvastagság 44 cm lett a vakolással együtt. Nomármost, ez többszöröse egy normál, utólag beépített szabvány tokos ajtóhoz való falvastagságnak. Ráadásul a mi 320 cm-es belmagasságunk esetében iszonyatosan esetlenül mutatnának a 210-es ajtók. És akkor ott van még az a probléma is, hogy az alagsorban 220 és 230 a helyiségek belmagassága. Oda meg végképp nem nézne ki jól a majdnem a plafonnál végződő ajtó. Arról meg ne is beszéljünk, hogy bizony külsőre azért egyforma megjelenés sem ártana azért annak a 4 beltéri ajtónak.

Szóval: el kellett engednem a régi ajtajainkat, el kellett engednem az sk. festékleszedett, waxolt ajtószárnyakat esetlegesen új tokokkal. És bizony elbizonytalanodtam a toldásmentes fa ajtóban is, mert egyik asztalos ezt mondta, a másik azt. Volt aki szerint ma nem lehet olyan minőségű faanyagot kapni, amit jó szívvel ajánlana, volt aki azt mondta, hogy á, semmi baj nem lesz, ha vetemedik, vagy reped, akkor javítják. Na így igazodj el! A hossztoldott ajtó és ablakfelületekkel nyár vége óta barátkozom, de csak nem akarunk jóban lenni. Így amint megfelelő lesz az idő az ablakfestegetéshez, bizony a belső oldalait is le fogom festeni a tavaly beszerelt új nyílászáróknak, mert nem tetszik a fogazott toldás.

Amikor a fejemben összeáll egy kép a “végső” enteriőrről, és bizony ott szép waxolt felületű, antik faajtók foglalják el  helyet, akkor nem olyan felemelő dolog ezen változtatni. Még gondolatban sem 🙁  Így több órányi netes böngészés következett. Hátha összejön az a hátha 😉 (makacs vagyok, na)

Összesen 22 cégtől kértem ajánlatot, olyanoktól akiknek a honlapján szimpatikusak voltak a beltéri ajtók stílusban is. A közeliekhez személyesen is elmentem megnézni a bemutatótermi darabokat. Ezek közül 8-tól kaptam valamiféle választ/árajánlatot. Ekkor már több verzióban is gondolkodtunk: fa toldásmentes, fa hossztoldott festve, és becsúszott a képbe a keretes mdf is festve. Némelyik árajánlatot látva, a döbbenettől levegőt is nehéz volt vennünk. Volt olyan cég, amelyik a 4 db ajtóra 2.890.000,-es árajánlatot adott. És ez még az elején volt. Atyaég! gondoltam, mi a fene lett itt az építőiparral? Ez még viccnek is sokk volt! (Ha milliárdos lennék, sem költenék ennyit 4 ajtóra, mert konkrétan nem ér annyit!) Aztán lett még egy kétmillió közeli ajánlatunk. Hát mit ne mondjak, nekik sem mi vagyunk a célközönség!

Azért a maradék 6 ajánlatból 2 cég nem vállalta a 44 cm-es ajtótokot, vagy pedig nem olyan formában ahogy mi szeretnénk. A maradék négy ajánlat pedig közel egy árszinten mozgott. És itt kellett döntenünk arról, hogy akkor mi is tetszene. Még mindig nyitva hagytuk magunknak a választás lehetőségét két külső kinézet között, de kiválasztottuk a céget ahol megtaláltuk azt a kazettás betét kivitelezést ami az ElnökÚrnak és nekem is nagyon tetszik, így várhatóan július elejére meg is érkeznek az ajtajaink. El sem hiszitek, hogy ez mekkora “haladás” a számunkra, fél évnyi ajtónélküliség után! A megmaradt szép régi ajtajainkat azért felhasználtuk/felhasználjuk ilyen-olyan formában. Pl. biztosan lesz egy cuki virágkötő- és ültetőasztalkám a kertben.

És akkor következzen néhány fotó amelyek inspiráltak:

AL6  Introducing Columbus, Georgia-based designer, Chenault James. Specializing in high end residential projects since 2009, her approach to des... 

Eikenhouten binnendeur in een landelijk interieur. Afgewerkt met moderne, zwarte klink en scharnieren. #deur #eik #landelijk  Best Professional UK Interior: Thatched Cottage Kitchen by Fawn Interiors - Remodelista  Creative DIY Furniture Repurpose Ideas

Ha kíváncsi vagy hogyan formálódik a belső tér, miként fog változni a házunk külső kinézete, és hogyan gyúrok egybe többféle stílusjegyet régiből és újbúl, egy  kivételesen egyedi enteriőrben, akkor kövesd a reantikot. facebook -on és az instagram – on

Nagy ölelés:

Rea

Nyuszi ül a fűben …

… akarom mondani a tányérban

 

jó érzés valami aranyosat, megmosolyogtatót alkotni. A húsvét pedig igenis legyen vidám, a sok rossz ellenére is – örüljünk, hogy itt a tavasz, hogy egészségesek vagyunk, és hogy azért általában azokkal lehetünk otthon, akiket a legjobban szeretünk. Én pedig ezért valami igazán cukit szerettem volna a reggelizőasztalra, és amikor felébredtem, eszembe jutott egy valamikor papírból kivágott szalvétagyűrű, amit azonnal tovább gondoltam és nekiálltam megalkotni, amíg a párom kicsit még szundikált.

A lomis dobozomban megmaradt egy kézzel tépett, antik lenvászon csík, ami pont jó is volt a tervemhez. Már csak egy jó kis nyuszibuksi kellett, és tű, ragasztó.

A tépett anyagcsíkot a vágott oldalán fércöltésekkel behúztam és jó szorosan beráncoltam. Én a lenvászonból kiszedett cérnaszálat használtam erre, így tökéletesen azonos a cérna az anyaggal. Vágtam két kis darabot még a vászonból, amelyeket ragasztópisztollyal összeragasztottam, lehet sima ragasztóval is, de ez így most gyorsabb volt. A dupla csíkból kivágtam a két fülecskét, a belsejüket arcpirosítóval kicsit kisminkeltem.

A füleket egy fagolyóra ragasztottam, és 2 öltéssel rávarrtam a ráncolt körgallérra. Vágtam egy kb. 18cmx8cm-es anyagdarabot, amit hosszában háromfelé hajtva összeragasztottam (varrni is lehet) majd körbe igazítva összeöltöttem a két végét fedésben hagyva, és rávarrtam a galléros fagolyó nyuszit.

És ilyen lett:

 

Ha nincs fagolyód, akkor kicsi polisztirol gömböt is használhatsz, esetleg nagyobb fagombot – és akkor már a nyuszi szemei is megvannak.

De ugyanez papírból is elkészíthető kicsi 3D nyuszikobakkal.

Egy darab maradék csíkos tapétát legyező szerűen behajtogattam, a közepét összefogtam spárgával és a széleket egymáshoz ragasztottam. Egy fehér kartonra megrajzoltam a nyuszi fejecskéjét és a füleit.

A fejen a jelöléseknél bevágtam a kartont és a két részt egymásra ragasztottam, így plasztikus nyuszipofit kaptam. Hogy a füle se legyen csak olyan lapos, a széleit behajtottam, megrajzoltam a pofiját és az egészet kisminkeltem drappos szemfestékkel, pirosítóval. A füleket a fejére ragasztottam alulról, majd az egész buksit felragasztottam a hajtogatott gallérra. Egy másik darab tapétából kb 3 cm-es triplán hajtott, kb 20 cm-es szalagot ragasztottam, egy vitaminos dobozra kanyarintottam, levágtam a fölösleget a csíkról és a két véget fedésben hagyva összeragasztottam. Ebbe bújtatjuk bele a szalvétát. A nyuszis mandzsettát pedig ráragasztottam a karikára és ilyen lett:

A papír nyuszifejecskét kombinálhatod is a textil körgallérral. Készítsd el te is a reggelizőasztalra, helyezz mellé meglepinek pár finomságot és induljon csodásan a húsvét!

Mindenkinek jó egészséget, tartalmas időtöltést, jó pihenést és finom falatokat kívánok!

 

Üdvözlet az otthonmaradóknak :)

Amikor elterveztem az idei húsvéti dekorációim bemutatását, akkor egy hasonló virágtölcsér szerepelt a repertoáromban. De kicsit módosítanom kellett rajta, hogy ez is elkészíthető legyen otthon fellelhető alapanyagokból. És kizárólag azon van most a hangsúly, hogy csak olyan dolgokból alkossunk, ami a legtöbb háztartásban fellelhető, nem részletezem miért. Ráadásul az sem volt az eredeti elképzelésben, hogy nem a hozzánk érkező vendégek tiszteletére díszítünk, hanem úgy alakult, hogy kifejezetten a magunk örömére, csak mert megérdemeljük! Amúgy meg szuperül mutat beltérben is, meg hát be is csöngethetünk magunkhoz, vagy jöhetünk “haza” vendégségbe a párunkhoz. Na viccet félre téve, nem igazán vagyok művirág fan, főleg nem a művirág koszorúké. Még akkor sem, ha már igazán nagyon élethűeket gyártanak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nálam ne lenne művirág, kelléknek én is használok, de az élő az azért igazán más – az illatával, változásával el tudja varázsolni még a férfiakat is. Gondoljunk csak bele, a pasik sem művirágot szoktak venni, amikor meglepik a szeretett nőt.

Én pedig mindenképpen valami élővirággal szeretném dekorálni az ajtónkat. Nem, nem fog pillanatok alatt elhervadni, egy aprócska trükk segít ebben. Csak figyelj!

Szükséged lesz valamiféle kartonpapírra, de használható helyette rajzlap, 2-3 rétegű A4-es papírt is összeragaszthatsz, vagy bármiféle vastagabb csomagolóanyagot, amiből jó kis tölcsért lehet tekerni. Valamint mintás textilre, vagy maradék tapétára, szép mintás vagy éppen egyszínű csomagolópapírra. Olyasmire ami illik a lakásotok hangulatához és színeihez. És kell még ragasztó vagy ragasztópisztoly, és ragasztószalag.

Tekerj tölcsért – viszonylag szűket javaslok, ne legyen túl bő a szájánál, most nem popcorn fog bele kerülni – rögzítsd széles ragasztószalaggal, majd vádg egyenesre.

Válaszd ki az anyagot amivel fedni fogod, és szabd ki a tölcséred felületére való darabot, majd ragaszd rá folyékony ragasztóval vagy ha van ragasztópisztollyal, de azzal óvatosan, mert a túl nagy ragasztóbucik dudorokat alkotnak a textil vagy a tapéta, csomagolópapír alatt és úgy nem lesz szép a végeredmény.

Én egy régi textildarabot használtam fel most erre a célra, amelyen anno a különböző illóolajokat, transzferáló folyadékokat teszteltem, hogy melyikkel milyen eredményt lehet elérni, és mivel néhány minta egész jól sikerült, akkor eltettem, hogy majd csak jó lesz még valamire. A költözködéskor pedig ez is előkerült és betettem az egyik műhelyes dobozomba, ahol a múltkor megtaláltam. De te nyugodtan használhatsz bármilyen maradék textilt, kilyukadt kedvenc mintás pólót, szakadt kispárnát, vagy a tapéta maradékát. Ami csak tetszik.

A befedésnél a tölcséred száján lógjon túl az anyag, amit vagdoss be, így a kis fülekkel belülre is szépen le tudod ragasztani. Ezután vágtam három darab spárgát, amit összefontam. Ebből ragasztottam körbe egy bordűrt a tölcséremre, majd a tölcsér két oldalára fúrtam egy-egy lyukat, ahová szintén a fonott spárgából fület fűztem, kívül megcsomóztam és belül beragasztottam, hogy stabilan tartson.

Ezek után pedig már csak egy kis szalmaszerű anyagra, pár szál virágra van szükség, de a szerencsésebbeknek barka is akad, ha pl. van odahaza az elmúlt húsvétokról pici fürjtojás, az is jól áll neki (azért, hogy pl. ki ne guruljon a tölcsérből, egy pöttynyi ragasztóval ajánlatos rögzíteni). Én szerencsés vagyok, mert a kertben sok a virág, de egy rügyező ágacska az utcáról éppúgy megteszi tavaszi hangulatnak. Hogy a virágok ne hervadjanak el, a tölcsérben rejts el egy kicsi poharat, vitaminos fiolát, bármit, amit bele tudsz erősíteni, és amibe éppen megfelelő mennyiségű vizet tudsz biztosítani, hogy ne hervadozzon az alkotásod!

És még egyéb virágokkal is kipróbáltam:

Remélem tetszett az ötlet az én kivitelezésemben és elkészíted a sajátodat. Ráadásul az évszakoknak megfelelően tudod dekorálni kiegészítőkkel, nyáron virágokkal, kagylókkal, majd ősszel pl. színes levelekkel, gesztenyével, és hát télen csupasz ágakkal vattapamacs fölött. Szóval remekül helyettesíti az ajtókopogtatót. És csak nem leszünk örökké szobafogságban. Előbb-utóbb megcsodálhatják a vendégeitek az alkotásotokat! Addig pedig én is nagyon szívesen látnám, küldj róla bátran fotót, és bemutatom a facebook oldalamon egy külön albumban.

Örömteli alkotást, és nyugis, húsvéti készülődést!

 

 

Brocante érzés

régiségek kedvelőinek

 

Ezeket a tojásokat egy egészen különleges módon dekoráltam. Alapnak használtam kifújt libatojást (ez a legnagyobb) és polisztirol tojást, de óvatosan kezelve kifújt tyúktojás alapra is elkészíthető. A kifújt tojásokkal óvatosabban kell picit bánni a bebugyolálásnál, de ha már védi a textil, akkor kicsit lehet lazítani. (A sötétebb, barna héjú tyúktojások héja általában vastagabb, alkalmasabb az ilyen jellegű alkotásra.)

Kezdetnek egy régi, fehér (már lyukas és kopott) vászon párnahuzatból kb. centi széles, hosszú csíkokat tépkedtem, amelyeket a következő módon antikoltam.

Fekete teával:

egyszerűen főzz egy erős teát, és áztasd be a textilcsíkokat, majd kb 10 perc után vedd ki és szárítsd meg. Ha megszáradtak, akkor hosszanti irányban tekerd be vele a tojást. A kezdőpontnál rögzítsd egy csöppnyi ragasztóval, és mindig az aljánál kezdd és fejezd be az éppen aktuális textilszalagot.

A teától ilyen kicsit sárgásbarnult, régies színe lesz. Ezeket az alapokat már bátran tovább díszíthetjük:

Ha szeretnél még sötétebb, foltosabb hatást elérni a textilen, akkor használj jó erős kávét. Mi nescafét iszunk olykor, de ez most jól is jött, mert egy apró trükköt lehet vele csinálni, ami a lefőzött kávéval nem igazán megvalósítható. Ugyanis, ha foltosra, régiesebbre szeretnéd a textilcsíkokat, akkor a kávéba áztatott, nedves csíkokra szórj a kávészemcsékből.

Ezzel a módszerrel ilyen eredményt érhetsz el az anyagszalagokon:

Miután megvoltak az alapok, kezdődhetett a festegetés. Nálam itthon van krétafesték, és tudom, hogy még nagyon sok háztartásban fellelhető. De ha nincs krétafestéked, akkor se bánkódj, mert a gyerkőcök által suliban használt tempera is tökéletesen alkalmas, hiszen a krétafesték is vizes bázisú, és elég sűrű , pont mint a tempera (ami viszont nekem nincs itthon). Az olajfesték az alapozatlan textilen szerintem foltot hagy, az oldószer miatt. De ha csak az van otthon, akkor tegyél egy próbát.

Szóval kerestem pár színt ami passzolt az elképzelt mintákhoz. Ezeket ceruzával halványan felskicceltem a tojásokra, és utána 000-ás ecsettel nekiálltam festeni a jó sűrű festékkel. Ha nincs ilyen vékony ecseted, akkor egy vastagabbat ollóval megritkíthatsz egy picit. A plasztikusabb hatásért a száradás után még 1-2 réteget felvittem ide-oda a levelkre. A tépett széleknél óvatosabban kell picit festeni, de nem vészes. Egyszerre egy színt használtam, és miután az megszáradt, csak utána festettem a másik színnel, így biztosan nem kened el a felvitt színeket.

Nálam ezek készültek, a minták a színek pedig egyéni ízlés szerint válaszhatóak.

Ha nincs kedved festegetni, akkor ragaszthatsz a textillel betekert felületre papírból készült virágokat, leveleket, barkarügyeket, csipkét, gombot – vedd elő a képzeleted és az otthon fellelhető dolgokat. Alkoss szabadon!

Várlak holnap is az újabb ötletemmel! Inspiráló bejegyzésekért pedig kattints a facebook oldalamra, és ha tetszenek az ötleteim szívesen látlak máskor is! Ha nem szeretnél lemaradni a bejegyzésekről, akkor az oldal követés gombra kattintva megjelennek a facebook hírfolyamodban a reantik-os bejegyzések.

Jó pihenést, jó egészséget mindenkinek! És tudjátok: maradjatok otthon!

Én igyekszem újdonságokat mutatni nektek, amelyekhez nem kell vásárolgatni, rendelni, elég csak szétnézni otthon, hogy mit tudnál felhasználni a húsvéti dekorációdhoz. Úgy gondolom, hogy az alkotás egyfajta olyan tevékenység, ami kikapcsol, pihentet, mely által agyunkban olyan idegösszekapcsolódások jönnek létre, amelyek fejleszti a kreativitást, ez pedig a gyerkőcöknél is nagyon fontos! Ráadásul a kézügyességet is fejleszti. Nem utolsó sorban pedig minőségi együtt töltött idővel ajándékozza meg a családot. Mert bizony a húsvét nem marad el, az élet megy tovább a szomorú események ellenére is, ne fosszuk meg magunkat/gyermekeinket egy kis kikapcsolódástól, ünneptől! A boldogság bennünk él, csak elő kell hívni 🙂 ne másoktól várjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket.

Ibolyaszezon

naná, hogy fehérben

Már tavaly tavasszal – amikor még kulcsunk sem volt a házhoz, de néha felmérés és szakikkal egyeztetés során idelátogattunk – kiderült, hogy a kertben rengeteg ibolya nyílik. Ez idén sem volt másképpen. A kert rendbehozatala elkezdődött, és azt hiszem a rossz helyen lévő ibolyatöveknek mindenképpen új helyet kell keresnem, mert igazán finom és extra különlegességeket lehet belőle készíteni, pl. ibolyaszirupot, kandírozott ibolyát.

Mint virágkötőnek mi sem természetesebb, hogy ki kellett próbálnom koszorút is kötni a temérdek kis virágból. Készült belőle pár napja egy hagyományos liláskék verzió – dugig pakolva illatos kis virággal – ezúttal pedig a reggeli blogcica levegőztetés során egy nagy csokor fehér virágú ibolyát szedtem, még mielőtt teljesen elnyílnak.

Alapnak a mogyoróbokorról levágott vízhajtásból készítettem egy kb 12 cm átmérőjű karikát, a virágokat egy-két levéllel együtt pár szálas kis csokrokban kötöttem. Ehhez ajánlatos inkább cérnát használni, mivel a vékonyka, lágy szárakat a drót könnyedén elvághatja, ha pedig a virág feje letörik, oda az egész addigi munkánk. A kis bokrétákat egy hosszabb cérnával elkezdtem felerősíteni az alapra, igyekeztem egyenletesen elosztani rajta a virágot, hogy arányos maradjon. Legvégül egy spárgamasnit kapott, mert a durva puritánságával remekül kiegészíti, kiemeli a virágszirmok fodrosságát, lágyságát.

   

A virágok mennyiségétől és az ízlésünktől függ, hogy hány szálas kis csokrokat kötünk és azokat milyen sűrűn erősítjük fel az alapra. Ha elkészült, akkor pedig gyönyörködhetünk benne. Igaz, hogy az ilyen jellegű alkotások nem hosszú életűek – hiszen vázában is 1 max 2 napig dekoratív, de hát semmi sem tart örökké. (Vízzel néha óvatosan megpermetezve egyébként tovább mutatós.) Én úgy vagyok vele, hogy inkább értékelem az adott pillanatot, az abban rejlő szépséget és jót – még ha az oly illékony is, az emlék és az érzés amit kiváltott belőlem az sokkal fontosabb. Ezért sem szeretem a művirágokat igazán ilyesmire használni, számomra nincs meg a varázsa, a törékenysége, a finomsága és az illatos kis lénye.

Hogy Ti is láthassátok, megörökítettem a kis koszorúmat:

      

   

Ezzel a módszerrel sokféle mezei és kerti virágból köthető bármekkora méretű koszorú.

Látod? Az elkészítéséhez pedig nincs szükség semmi extra hozzávalóra, bátran fogj hozzá és készítsd el a saját koszorúdat!

 

Mindenkinek egészséget kívánok!

Tépkedve, ragasztgatva és zsinórba tekerve

avagy újrahasznosított húsvéti dekor

Szerintem ez az a húsvéti dekoráció amit bárki bármilyen papír felhasználásával elkészíthet, és amit utána akár remekül tovább is díszíthet.

Semmi extra különleges hozzávalóra nincs szükség, bár jó kis pepecselős elfoglaltság, de talán az otthon töltött idő az ami most sokmindenkinek bővebben kijutott a szokásosnál. És valljuk be, talán jobb is elterelni a gondolatainkat a jelen helyzetről, és az egészen kicsi lurkókat is be lehet vonni a melóba. (jójó, ragadni fog még a szentszűzmária is, de hogy élvezni fogják, az biztos)

Hozzávalók: alapnak polisztirol vagy műanyag tojás, decoupage ragasztó bármilyen márkájú, fényes vagy matt is megfelel a célnak (barkács és hobbiboltokban, nagyobb hipermarketekben beszerezhető, és online is rendelhető), ragasztgatni pedig régi könyv vagy újság, régi kottafüzet, maradék vagy már használt csomagolópapír, de akár megmaradt kivágólapok, sőt a gyerekrajzok is megfelelőek, no meg egy ecset és szorgos kis kezek.

Elkészítés: a papírt tépkedjük kis fecnikre, különféle alakzatokra, majd az ecsettel kenjük be a tojás egynegyedét vékonyan a decoupage ragasztóval és egyenként illesztgessük rá a papírdarabkákat, amelyeket ragasztóba mártott ecsettel szépen rásimogatunk a tojás felületére. Így haladjunk negyedenként. Célszerű egyszerre több tojást is készíteni – mert amúgy is úgy fog jobban mutatni, meg akkor közben szépen szárad az előző amíg egy újabb darabot fedünk be papírral.

Miután az összes megvan, én még átkenem egy sor ragasztóval a felületét, így szebb lesz. Ha pedig megszáradtak (ezt hajszárítóval elősegíthetjük) lehet tovább dekorálni mindenféle szalaggal, zsinórral, gombokkal, mű és élővirágokkal vagy akár bélyegekkel, csipkével, de festéssel is. Ami otthon van, csakis olyan dolgot használj hozzá, mert ez csakis úgy lesz újrahasznosítás és nehogymár ezért vásárolni menj! Túrd fel a gombosdobozt, a varrókosarat, az íróasztal fiókot, vagy a fonalas tárolót. De ha nem szoktál kreatívkodni, akkor rajzolhatsz, nyomtathatsz és kivághatsz színes papírból kis virágokat, leveleket, nyuszikat, barikat, meg amit csak szeretnél.

Én most főként a kertben nyíló virágokkal dekoráltam tovább a papírfecnis tojásokat.

Kék ibolyával, selyemszalaggal, viaszpecséttel és festett felirattal:

   

 

Fehér ibolyával, spárgával betekert/beragasztott tojással, spárgából készült nyuszifüllel, festett kis fabilétéval és bélyeggel.

A spárgával betekert tojáshoz barkácsragasztót vagy gyorsan száradó ragasztót javaslok, mivel a ragasztópisztoly nem alkalmas a polisztirol és

műanyag felületekre történő ragasztáshoz. Spárga helyett használhattok színes fonalat is.

   

Kellemes kikapcsolódást kívánok, és ha elkészültetek, akkor bátran mutassátok meg ti mit alkottatok, facebook oldalamra küldheted el a fotót!

 

 

 

 

Szalvéta-fiók

konyhai segítő

 

A varrógépfiók(ok) “gyűjtése” is az egyik szenvedélyem, persze eddig olyan célú volt ez a gyűjtés, hogy később felhasználjam őket az otthonunkban. Most pedig, ahogy már alakul a belső tér és a dekoráció, előkerülnek a kis koszosok is. A múltkoriban ennek a fióknak a párjába éppen hajtatott nárciszokat ültettem sakkfigurákkal (akkor épp az volt kéznél 🙂 ) de most ez kicsit alaposabban kezelésbe vettem. Először is lecsavaroztam a fém sínt, a fogantyút róla, majd zsíroldós pakolást kapott. Ezek után pedig egy alapos sikálást, amit legalább két napi radiátor közeli szárítás követett. Így készen állt egy átcsiszolásra, kívül-belül.

A belső részt grafitszürkére festettem – mert még mindig odáig vagyok ezért a színért, meg azért is, mert a konyhába került a felújított darab, és oda bizony passzolni kell nekije is.

A külső oldalra pedig egy feliratot kapott, amit 000ás ecsettel festettem rá. A festék száradása után waxoltam a csiszolt felületeket, majd rácsavaroztam egy nekem tettsző fogantyút a régi kis aluminiumja helyére. Belepakoltam a szalvétákat és felkerült a polcra.

 

Egyenlőre, amíg a párjából ki nem költöztetem majd a hagymásokat, és azt is megtisztítom, festem az új funkciójához.

Szóval alakul az a hangulat 🙂

Nem minden készül egy kaptafára

avagy kell egy cipőtisztítós ládika

 

A legtöbb háztartásban max egy régi cipősdobozban tartják a cipőtisztítás és ápolás kellékeit,vagy csak úgy hánykolódnak a cipősszekrény aljában a szivacsos kenőfejes cipőkrémek tubusai, tégelyei. Korábban egy hengeres fonott kosárban kaptak helyet nálunk is a kefék, boxok. Pedig bizony lehet ezt stílusosan is tárolni. Amikor megláttam a vivre oldalán ezt a kis cipőtisztítós ládikát, tudtam, hogy egy: remek ajándék lesz a páromnak, kettő: persze nem azzal a külsővel.

A kicsomagoláskor pedig ez a ládika is előkerült, így az előszoba berendezéséhez és a színvilágunkhoz (ami még nincs készen teljesen, de folyamatban van) tudtam igazítani. Egyszerűre szerettem volna, semmi különösebben extra nincs rajta. Csiszolás után átkentem grafitszürke festékkel, majd nyomdáztam ide-oda párat, aztán koptattam, csiszoltam, waxoltam.

A belsejébe egy stencilminta került, waxolás előtt alaposan visszakoptatva. És minden elfér benne amire szükségünk van a lábbelik rendben tartásához. Szeretem a cipőimet, így vigyázok rájuk, hogy sokáig hordhassam őket. De ugyanígy van ezzel a párom is.

Három részes állíthatós kivitelű kaptafa – lomis antik darab, újraspárgázva.

További kellemes nézelődést kívánok az oldalamon!

Az első mini tavasz aFehérHáz-ban

avagy alkoss valamit, ha picit magad alatt vagy

Amikor amúgy is mérhetetlenül sok dolgod van még a beköltözés után, valahogy úgy mondanám, hogy ha egy hónapig nem aludnál, és csak csinálnád, csinálnád – és hát akkor sem lenne még kész, na akkor rohadtul nem hiányoznak még extra dolgok.

   

A ház pedig gondoskodik róla, hogy ne a terv szerint haladjunk, kicsit (vagyis inkább nagyon) beleszól a költségekbe, és a tennivalóinkba, az időnkbe. Ugyanis az alagsori tároló fala a polc mögött elkezdett penészedni. Na ja, azt tudtuk, hogy rendszeresen kell szellőztetni, extra ventillátort is építettünk be oda e célból, sőt jó két hónap eltelt a kimeszelése és burkolása óta a bepakolásig, figyeltük semmi gond nem volt, nem vizesedett, nem penészedett. Előrelátóan nem is pakoltuk rá a falra a polcot, hogy tudjon szellőzni, járjon mögötte is a levegő, de hát ez sem volt elég. Most egy nagyteljesítményű kölcsönkapott párátlanítót tesztelünk ott (is), igen jó eredménnyel, persze a kipakolás és penészmentesítés után. Szóval ami eddig rendben volt, mostanra már az sem nevezhető annak. Kiszemeltük a beszerzendő készülékeket is, így eme mozzanat felborította az előre eltervezett munkákat, a még hiányzó elemek beszerzésének fontossági sorrendjét egy aprócskát. Szóval tegnap kellően magam alatt voltam, így a pár napja vásárolt, két cserép hajtatott nárcisz hagymáimat feltétlenül valamilyen kreatív módon kellett elültetnem, hogy megvigasztaljam a lelkemet, így a fél évszázados mivoltom küszöbén. Na ez most nem volt túl egyszerű feladat, de makacs vagyok és erre a fajta alkotásra most végtelenül szükségem volt. A kreatív kellékeim mind-mind dobozokban, ládákban, kosarakban leledzenek még elcsomagolva. Hiszen a hajópadló lerakás miatt rendesen megcsúsztunk, így a műhelyem, és az ElnökÚr kis birodalma még biza csak aljzatbetonnal dicsekedhet. Arra várnak, hogy ott is megoldjuk a padló lerakást. Szóval belenézetem pár felső dobozba és kosárba, amelyek a kupac tetején vannak, és találtam varrógépfiókokat, néhány nagyméretű fa sakkfigurát (ezeknek a társaiból készültek anno a sakkangyalkák és a sakknyulak is), az izland zuzmót pedig az adventi dekorációból mentettem ki.

     

A varrógépfiókba dupla nejlont ragasztottam, majd egyszerűen beleültettem a cserépből kivett hagymákat, egy kevés virágfölddel kitöltve a réseket. A zuzmóval takartam, és ráültettem/fektettem a figurákat és egy gyöngyökkel dekorált drótszívet. Az adventi koszorú csipkeszalagját felmasniztam a fiók fülére és kész is. Szerintem 2-3 nap és illatozó kis nárciszaink lesznek itthon. Azt hiszem ezután a korábbiaknál is hitelesebben fogom tudni nektek bemutatni az ötleteimet, olyan környezettel körítve, amely teljes mértékig az elképzeléseink alapján lett/lesz kialakítva.

Valamint azon dolgozom, hogy mielőbb tudjak részleteket mutatni nektek a házból is.

 

Blogcica és a kerti világ

Nem mondhatnánk, hogy beszari macskánk van, vagyis csak kicsit és néha az.

Ugye tartja a mondás, hogy: “A kutya a gazdához, a macska a házhoz hű.” No kérem, esetünkben ez fel sem merült. Igaz, hogy amikor a bútorok átcuccolása után a macsek végre kiszabadult az egész napos fürdőszobai fogságból – ahová amúgy önszántából biztosan nem ment volna – szó szerint kergetnem kellett az üres albérletben, hogy megfogjam. De még ez sem volt elég, mind a négy lábbal támasztott, hogy Őt biza be nem teszem az általa mélységesen utált macskahordozóba. (Persze mindig csak belemenni utál, azután már jó ott benn is neki.) Szóval így szálltunk be a kocsiba, és jöttünk haza mi ketten.

A pasik már itt voltak a rumli kellős közepén. A fiunknak bőven elég egy wifi, utána köszöni szépen jól elvan, de a cicus érkezésére ő is kíváncsi volt, aki eleinte ki sem akart bújni abból az utálatos műanyag dobozból. Amikor végre kimerészkedett, egészen a kanapé alatti – általa legvédettebbnek gondolt – helyet vette birtokba, és biztosan valami Őt ne is csesztessük gondolatokkal kukucskált ki olykor a dobozok, zsákok közül hol itt, hol ott. Aztán győzött a kíváncsiság, szinte másnapra megvoltak a rumliban a kedvelt szundihelyek, és láthatóan nagyon jól érezte magát, sokat kedveskedik azóta is. Szeret itt lakni.

Szilveszter délutánján pedig megejtettük az első kinti sétát is. A hám és a póráz nem a kedvence, de 5 évig lakott egy második emeleti lakásban, és bevallom, féltenénk még csak úgy szabadon. Azóta virnyogó óbégatással nagylegénykedik a szomszédból a kertünkbe tévedő macskákkal – már amikor nem éppen az aktuális szunyát kell éppen véghez vinnie, és észreveszi őket.

A “madármozi” a fő kedvenc, szinte minden ablakba be tud telepedni, így majdnem körbenézheti a kertet/utcát és élvezettel nyekereg a kis szárnyasoknak. Az átfestett, készen vásárolt kis madáretetőt is miatta tettem a teraszajtó előtti hatalmas mogyoróbokorra.

Szóval köszöni szépen ő (is) jól érzi itt magát.