Természetes karácsony

saját készítésű dekorációkkal

 

A stílustanoda januári éles indításáig sem fogok tétlenkedni, hiszem, hogy vannak akik igényesen szeretnének dekorálni. Szeretném, hogy ne csak inspirálódjatok, hanem a megvalósításig is eljussatok. Nem mindenkinek van lehetősége méregdrága vagy csak nagyon nehezen, olykor sehogysem vagy limitáltan beszerezhető kellékek hiányában az álomdíszt elkészíteni. Az ilyesmi annyira lelombozó lehet, hogy bizony el is megy az ember lányának a kedve az egésztől és úgy érzi, hogy fölöslegesen gubbasztott és csorgatta a nyálát – jobb híján – a pinterest fotóit nézegetve. Igen, még mindig ott tartunk, vagyis inkább már ott tartunk, hogy nem igazán lehet kapni nálunk igényes kiegészítőket, elárasztották a nagykereket és a piacokat, az olcsó tömegcikkeket árusító üzleteket, a gagyi, igénytelen gyártású dolgok. És abból alkoss vmi szépet, nem giccskategóriát! Ha tudsz! Vállalkozóként szinte sosem megyek ki a nagybanira, elég az amiket a neten látok, azért nem ülök kocsiba, és azoktól a cégektől sem voltam hanyat esve ahová idén újra regisztrálnom kellett, mert nem vásárolok tőlük semmit. Na ez az oka, hogy a virágüzletek – tisztelet a kivételnek – egy kaptafára gyártják, ugyanazokból az alapanyagokból a dekorációikat. Ezek már évekkel ezelőtt sem vettek le a lábamról, így szerintem nem is tudnék olyan esetet mondani, hogy én adventi koszorúért pénzt adtam volna.

Minden évben sk. készítem az alapot is, ha koszorút készítek, akkor azt is. A lényeg pedig az, hogy élő, vagyis vágott örökzöldekből legyen … sokféléből, mert számomra az a szép, és így a fenyőillat sem hiányzik az otthonunkból, hiszen évek óta műfenyőt díszítünk.

Elsőként mindenféle örökzöldet összeszedek, szerencsére ma már a saját kertből. De korábban sem akadályozott meg ebben a kerttulajdonlás hiánya. Este kiskosárral, mettszőollóval felszerelkezve sétra indultam, és az utcán, kerítéstövében nőtt bokrokról csentem egy-egy hajtást, kiegészítésként az oázisban vásárolt nobilis fenyőágakhoz. Ez a fajta fenyő nem hullatja le a tűlevelét, megszáradva akár évekig is rajta marad. (Most azért a kijárási tilalmazás miatt nem buzdítok senkit az este 8 utáni settenkedésre, de szerencsére korán sötétedik. Amúgy meg a volt szomszéd nénink szerint virágot és csókot lopni nem bűn 😉 )

 

Szóval ha már van egy jó nagy kazal mindenféle örökzölded, akkor kezdődhet a muri:

kell egy jó erős drótból vagy hosszú indából, ágból tekert koszorúalap. (ezt én a tavasszal a kert tisztításakor a lilaakácról vágott indával oldottam meg, amit még akkor feltekertem, jó előre gondolva az ilyen hóbortjaimra, de tényleg jó hozzá akár pl. a tisztítóból hazahozott fém drót vállfa is kör alakúra hajlítva)

 

A növényeket kisebb egységekre vagdosom – amelyekket kicsi csokronként fűződróttal tekerek az alapra. A kezdő csokrétát jó biztosan rögzíteni kell, mert ha kibomlik, akkor oda az egész, lehet előlről kezdeni. De ne is túl szorosan, nehogy a drót bevágja a lágyabb zöld részeket, vagy éppen az ujjaidat. Ilyen drót tekercset hobbiboltokban, virágosnál, barkácsboltban be lehet szerezni. De hiányában valami erősebb semleges zöld árnyalatú cérna, hímzőfonal is megteszi. Az a lényeg, hogy egyforma szorosan dolgozz végig, és próbáld egyenletesen tartani a felrakott kis adagok nagyságát. Ha hosszabb csokrétákat drótozol az alapra, akkor szélesebb, nagyobb koszorúd lesz, ha kisebbeket, akkor természetesen kisebb, vékonyabb lesz az eredmény. A különböző típusú növényeket külön, egymás után rögzítettem, és a drótozott részt mindig takartam az újabb réteggel.

 

 

Amikor a végénél jársz, jobban mondvaa ott ahol kezdted, óvatosan hajtsd fel a kezdő réteget és a szárakat alájuk dugva drótozz, majd ha összeért, a drót végét fűzd át a koszorú fonákján párszor, hogy ne bomolhasson ki. És készen is vagy. Már csak el kell döntened, hogy adventi koszorút készítesz rá, vagy az ajtót, falat díszíted vele.

Adventi koszorúként négy fehér gyertyával és némi angyalporral megszórva:

Azonban ezt az alapot most a bejárati ajtónkra szánom. Egy gyűrt selyemmasnival a saját tervezésű és készítésű díszemet lógattam rá és több nem is kívánkozik ide nekem. (Ezt a díszt a készlet erejéig megvásárolhatod többféle színben is üzenetben, de ugyanilyen csinos egy egyszerű gömbbel, vagy akár csak simán a masnival is.) Jól mutat a grafitszürkére festett, évszázados korú szépséges kazettás ajtónkon. (Mivel a kinti fényviszonyok most nem a legideálisabbak a fotózáshoz, a műhelyem fala előtt mutatom, de majd hozok kinti képet is.)

Számomra a természetessége, a növények játéka és üde színe, a leheletnyi sejtelmes csillogása, és az egyszerű díszítettsége minden téren nyerő.

Ebben a szellemben fog a többi dekoráció is készülni az otthonunkba, remélem velem tartasz és megmutathatom majd azokat is.

Szép estét és jó pihenést!

Rea

 

Kristályos adventvasárnapok

az újrahasznosítás a legelegánsabb kivitelben

 

Bizonyára sokatok van úgy vele, hogy esküvői ajándékként bizony kapott nem igazán szeretem darabokat. Én így voltam a kristálypohár készletekkel, ezért igyekeztem tőlük szabadulni … sikerrel. Pedig milyen nem jól tettem, de hát akkor még eszem ágában sem volt, hogy majd egyszer tetszeni fog. Igaz cseppet sem rendeltetésszerűen használva.

A dobozaim tartalmának kipakolásakor döbbentem rá, hogy bizony a rengeteg, régi, épphogy égetetek között, csodaszép fehér tömbgyertyáim is vannak egy tavalyi adventi koszorúról megmaradva. Szeretem a gyertyafényt, a láng vidám táncát és a hangulatot amit maga körül teremt. Ahogy pakoltam, egyre több lett a maradék gyertya. Kellett valamit kezdenem velük. A gyertyaöntés már ősrégi mesterség, távol álljon tőlem, hogy most itt veregessem a vállam, hogy milyen ügyes vagyok, sőt, készítettek is már sokan, rengeteg DIY videó és leírás kering a neten. Amikor tényleg eldöntöttem, hogy bizony akkor én is gyertyát fogok önteni, az az a pillanat volt, amikor a marketplace-en belebotlottam egy hirdetésbe, amelyben többféle szép vonalú üvegpoharat kínált eladásra a hirdető. Mivel épp aznap vezetett utam a gyerkőc edzése miatt Óbudára, így megvettem 8 csodaszép talpas üvegpoharat a terveimhez. Már akkor láttam belőlük az én idei egyik adventi “koszorúmat”.

Múlt hétvégén pedig megvalósítottam a tervet. Pontosan azért, hogy bárki el tudja készíteni, semmiféle extra dolgot nem vettem hozzá. Hiszen újrahasznosítok, aminek az a lényege, hogy a régit gondoljam picit más formába, és ne költsek vagyonokat mindenféle különleges kanócra meg egyébre. Szóval azzal “főztem” ami itthon fellelhető.

   

Hozzávalók: használt, maradék gyertya (tettszőleges színben), vágódeszka, jó éles kés, viszonylag vastagabb kb 1 mm-es pamutzsineg, befőttes üveg, kislábas, drót vagy saslikpálcika – nem fontos, de ha van otthon vmilyen karácsonyhoz köthető illóolaj, pl. narancs vagy fahéj, finom csillámpor. Fahéjas egyébként az olvadt viaszba szórt kevéske őrölt fahéjjal is készíthető, ebben az esetben inkább valamilyen bézses alapgyertyát ajánlok használni, vagy tényleg csak egy-egy picurka darab barna és fekete zsírkréta hozzáolvasztásával kaphatsz szép halvány bézses-szürke színt. Ne feledd, az olvadt viasz színe a szilárdulás után sokkal lágyabb, halványabb lesz majd.

De térjünk vissza az én gyertyáimhoz, amelyek jó nagy, fehér színű tömbgyertyák voltak. Eszem ágában sem volt színezni, elsőkét egy jó éles késsel durvára daraboltam, eltávolítottam a kanócot és lehámoztam a koszosabb részeket, hogy az olvadékban majd minél kevesebb piszokszemcse úszkáljon. A lábasban vizet forraltam, beletettem a dunsztosüvegbe halmozott gyertyatörmeléket és vártam, hogy olvadjon. Fölösleges kevergetni, végig kis lángon hagytam a gáztűzhelyem rózsáját. Amíg az üvegben szépen olvadozott a gyertya, addig előkészítettem a poharakat és a kanócot az öntéshez. Tartottam tőle, hogy majd a kanóc lebeg az olvadt viaszban, de mivel nem szerettem volna semmiféle idegen tárgyat látni az üvegen keresztül, egy kis trükkhöz folyamodtam. A pamutzsinegből a poharaim mélységénél jóval hosszabb darabot vágtam, amelyek egyik végére hármas csomót készítettem, vagyis lett egy kis bumszlim mindegyiken. Az olvadt viaszból fecskendővel – óvatosan, hogy ne csapjon szét – mindegyik pohár aljára tettem úgy egy centi magasan, ebbe középre beletettem a kanóc csomózott végét, és megvártam amíg megdermed. Drótból kis hidakat hajlítottam a poharaim szájára, erre tekertem a kanóc rögzítése után a szabad végeket, így nem pottyant bele a még olvadt viaszba.

Ha illatos gyertyát szeretnél, tegyél bele jó minőségű illóolajat, én jó pár csepp vadnarancs illóolajat használtam, amitől az olvadtan víztiszta viaszom nagyon picurit sárgás lett. Ettől kicsit megijedtem, de ahogy elkezdett szilárdulni, egyre jobban tetszett, mert pezsgős színhatást eredményezett. A látványt még fokoztam az olvadt viaszba kevert, kiskanálnyi, finomszemcsés színtelen csillámporral is (ez egyébként a kis tégelyben fehérnek tűnik, szóval üzletben úgy keresd).

   

Évről évre másfajta adventi gyertyás dekorációkat készítek, az ideiek közül ez a kedvencem. Az öreghölgy pedig remek hátteret nyújt ennek ez egyszerűen elegáns kollekciónak.

Kíváncsi lettél mivel dekorálom még az otthonunkat? Szeretnél egyéb egyszerű és olcsó ötletet ellesni? Csatlakozz az oldalam követőihez, mert az adventi időszakra sok-sok meglepetést tartogatok a számodra is! … és bizony ki ne szeretné a meglepiket

Egy felkérés fotózásához a látvány kedvéért ugyan mind a négyet meggyújtottam egyszerre. De van még más adventink is, amelyeken csak az adott vasárnapokon fogjuk lángra lobbantani a kanócot.

 

 

Gubóban a pillangó

téli álom a tavaszi folytatás előtt

 

A belső munkálatok oroszlánrésze befejezve – igaz van még mit javítani, módosítanivaló is akad, de ha az ember és az ember lánya magának felújít, akkor akármennyire is próbál alaposan utánanézni a dolgoknak, akármennyire is igyekszik a lehető legjobban, legszebben kivitelezni az adott feladatot, akadnak bakik és bizony egy ilyen matrónánál akadnak nem várt problémák is. De úgy vagyok vele, hogy ezt már fél lábon is kibírjuk.

Jön a karácsony, az az időszak, amikor igazán elememben vagyok, amikor azt a sok-sok apróságot igyekszem mindet megvalósítani, amelyeknek a tervét hónapok óta őrizgettem a buksimban. Szeretném ezt a második karácsonyt valami egyszerűen varázslatossá, harmonikussá tenni. Az elmúlt jó másfél év sokszor a rohanásról, kapkodásról, idegeskedésről és a feszültségről szólt. Folyton versenyt futottam magammal, szerettem volna a lehető legjobb feleség és anyuka lenni, a lehető legjobb lakberendező a házunkhoz méltóan, a legjobb kivitelező azokhoz a munkálatokhoz amelyek ránk maradtak, a legjobb háziasszony, a legjobb … és, de ez nem megy mind egyszerre, sokszor éreztem magam elcsigázottnak, csalódottnak (magamban és másokban is).

Pedig nem volt és nincs rá okom, de annyira akartam, annyira úgy szerettem volna ahogyan azt elgondoltam. Be kellett látnom (többedjére), hogy bizony nem létezik ideális. Nincs olyan, hogy legjobb idő ajtót festeni, vagy éppen fotózni, mert valamit mindig fontosabb lenne elvégezni.

De most, ahogy végignézek a házban – ahogy pár percre elgondolkodtam mindezen – úgy gondolom, hogy az elmúlt kicsivel több mint egy év minden csepp verejtéke, minden sebes ujj, minden nap amikor fájós derékkal vagy karral ébredtem, mindezért megérte. Volt egy cél, és ugyan nem értük még el ezt a célt, de jó úton haladunk. Sokszor hittem azt, hogy attól, amit épp csinálok, nincs nehezebb vagy gusztustalanabb dolog – de bizony meg kellett hazudtolnom önmagam.

Távol álljon tőlem, hogy beképzeltségnek tűnjön, de tudom, hogy nagyon sokan ezt nem csinálták volna végig, nem tudták volna végigcsinálni. És nem vagyok rá büszke, de volt amikor sírtam, volt amikor kiabáltam, és volt amikor majd felrobbantam dühömben. Volt … sokszor … Amiért nagyon hálás vagyok, hogy a párom mindig ott állt mellettem, mögöttem, ha én voltam kétségbe esve, akkor Ő biztatott, ha pedig Ő sokallt be, akkor én próbáltam valahogy megnyugtatni. Voltak vitáink is, nem is kevés 🙂 mert én olyan makacs vagyok.

A fotókat nézve, most azon gondolkodom, milyen is lesz majd a mi kis ünnepi otthonunk? Pl. hol is lesz a fenyőfa helye? Jó lesz-e ott? Egy karácsonyfánk lesz, nem lesz külön a műhelyben és a nappaliban, mert nem szeretném stílusokra szabdalni a lakást, egységes képet szeretnék, a berendezéshez illő dekorációt kap minden helyiség. Igyekszem ezt már az adventi időszak kezdetén kivitelezni, hátha inspiráló lesz és valaki hasonlóan öltözteti ünneplőbe az otthonát.

Jó egészséget mindenkinek és békés ünnepvárást!

Rea

Nyuszifül

avagy kislánykorom legkedvencebb levélkéje

Általános iskolás koromban egy vidéki kisváros lakótelepén laktunk, suliból hazafelé a lakóteleppel szemben lévő kertes házak egyik kerítése mellett vezetett az utam, az egyik ház mögötti elhanyagolt részen hatalmas bokor “nyuszifülek” nőttek és gyakran téptem egy-egy levelet magamnak. Akkor nem igazán érdekelt a növényke neve, sem magyarul sem latinul, de a gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina) a bejegyzésem fő elindítója.

Még tavasszal beszereztem 3 szép példányt az egyik kertészetben, mert bizony régóta terveim voltak ezekkel a kis bolyhos levelekkel … csak hát ez az amit sem virágboltban, sem pedig máshol nem lehet kapni. A magamfajta elvetemült pepecselő pedig nem elégszik meg pár leszakajtott levélkével. Így vártam, hogy az évelő bokrocskáim szépen nőjenek, sok levélkét hozzanak, öntöztem is egész nyáron becsületesen.

Tegnap pedig begyűjtöttem róluk a kisebb, szép egyforma levélkéket. Ugyan koszorúra nem futotta volna belőlük – ahhoz még kell majd pár bokor – de azért a tervem egy részét sikerült magvalósítani idén. Az alapanyagaim kipakolása és rendszerezése során jó pár szép formájú polisztirol formát találtam, így nem az előzetesen kigondolt – valamikor pinteresten látott – gömböt valósítottam meg, hanem egy sokkal finomabb vonalú rizsszem formára dolgoztam. Az így kapott kis dekoráció egy picit toboz-szerű lett, és nagyon kis bájos is egyben. De lássuk hogyan is készült.

Lehetett volna rögzíteni a darabokat ragasztópisztollyal is, de a friss levelek még száradni fognak, ezáltal picit kisebbek lesznek majd, így inkább a gombostűs módszert választottam, a formába amúgy is könnyedén bele lehet szurkálni ezeket.

Egyforma méretű leveleket válogattam, a szárakat levágtam. (A leveleket a leszedés után vízbe állítottam őket, nehogy megfonnyadjanak a felhasználásig.) Az első réteg/sor felvitelekor fontos a pontosság, mert csak így lehet szépen kialakítani az alsó csúcson a takarásokat, és ez adja az egésznek az alapját. A levelek két végét gombostűvel óvatosan rögzítettem. Ennél a formánál, nem lehet derékszögben böködni a tűkkel, mert a másik oldalon a hegye bizony kibújhat, így picit srégan böködtem a hungarocellbe a gombostűket. (Én sima mezei gombostűvel dolgoztam, de vannak díszesebb bogyós festett műanyag végűek is, ami akár benne is hagyható a végén ha úgy tetszik valakinek.) Valahogy így kell kinéznie:

Az első sort követte a többi, a levelek mennyiségétől függően lehet sűrűbben vagy ritkábban tűzködni, kinek hogy tetszik. Azonban akkor lesz szép, ha a rétegek között viszonylag egyenlőek a távolságok.

Az utolsó réteget is a kezdőhöz hasonlóan alakítottam ki, de itt betűztem még két picurka levelet is szárastul, és két csillámos műanyag levélkét is. A végére ragasztottam egy ezüstös kupakot, a gombostűket eltávolítottam, és csak itt-ott tűztem vissza néhányat egy-egy csiszolt üveggyönggyel kiegészítve, a csillogás kedvéért. Már csak egy gyűrt selyemszalag kellett és kész is. Egy szép karácsonyi szalaggal pedig akár már finoman hangolódhatunk az elkövetkezendő ünnepre is. Avec amour pour Noel – Szeretettel karácsonyra

A levelek bársonyos felülete, a selyemszalag és a diszkrét csillogás … nálam nagyon bejön így együtt. Ha neked is tetszik, érdemes valahonnan levadászni pár levélkét egy igazán nem mindennapi alkotás érdekében. De aprócska borostány vagy más örökzöld levéllel is elkészíthető, persze markánsabb végeredményt fogunk kapni, de garantáltan egyedi díszünk lesz.

Jó alkotást!

Hogyan választottunk beltéri ajtót?

Mi naívak, még a bontások közben is azt hittük, hogy a beltéri ajtók cseréjét megúszhatjuk. Mivel a házban csodaszép régi ajtók voltak, ráadásként értékmentés, meg régi mesterek munkája, csodaszép fa felületek is lebegtem a szemem előtt. Azonban azt nem is sejtettük, hogy több éven át nem törődtek egy csőtöréssel a házban (mint úgy általában szinte semminek a megóvásával sem), így sajnos az ajtókereteket lehetetlen lett volna felhasználni. A többféle festékréteg alatt korhadtak, büdösek voltak 😞 Ráadásul nem utólag beépíthető tokosak, hanem azok a fajták, amelyeket falazás közben állítanak be a mesterek. Ó, sajnos én azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy egy ügyes, elhivatott asztalos biztosan meg tudta volna oldani, hogy használni tudjuk őket, de a sok kudarc után ilyen téren már nem bízok meg senkiben. Eleinte még reménykedtem is abban a fiatal brigádban akik az ablakokba új, hőszigetelt üveget tettek, azonban innentől a feladat meghaladta a képességeiket, mert ugyan mókoltak valamit a bejárati ajtónk külső dupla szárnyával, de az csak nem lett az igazi. Hiába volt az elején az igérgetés, a jóindulat, sajnos csalódást okoztak, mert még amit megcsináltak, azt sem mindenhol lelkiismeretesen. (Sajnos így valószínűleg kidobott idő és pénz volt az amit az ajtóval dolgoztam és amit nekik kifizettünk, mert idén a fő projektek közé bekerült a bejárati ajtó véglegesítése is. Amennyire csak lehet, szeretnénk ha maradnának az eredeti régi részek.) Persze hibázni mindenki szokott, bizony még én is, csak azt nehéz elfogadni, ha utána megendedi magának a dühös vagdalkózást a “szaki”, ahelyett, hogy lelkiismeretesen megpróbálja kijavítani. Összességében azt hiszem azért az ablakainkból kihoztuk velük együtt a maximumot, és ha a külső szigetelés a nyár folyamán elkészül, miután végre az ablaktokokat is lefesthetem, nagyon szépek is lesznek. Persze nem újak, de ez esetben nem is ez volt a cél, sőt 😉

De most eredetileg itt az ajtókról akartam írni. Több hete keresgélem az igazit, ami sajnos a vírus miatt is húzódott el ennyire, meg hát anyagi okai is voltak. Tuti, hogy biztosan többen is legyintenek, hogy mit vacakolunk annyit, ottazobimegtársai oszt vegyünk. Hát bizony nem ilyen egyszerű a helyzetünk.

A falvastagságaink nem szabványosak. A nagyfiunk szobájának ugyebár új bejárata lett, amit egy hajdani külső főfalba bontva alakítottunk ki, és ott bizony a falvastagság 44 cm lett a vakolással együtt. Nomármost, ez többszöröse egy normál, utólag beépített szabvány tokos ajtóhoz való falvastagságnak. Ráadásul a mi 320 cm-es belmagasságunk esetében iszonyatosan esetlenül mutatnának a 210-es ajtók. És akkor ott van még az a probléma is, hogy az alagsorban 220 és 230 a helyiségek belmagassága. Oda meg végképp nem nézne ki jól a majdnem a plafonnál végződő ajtó. Arról meg ne is beszéljünk, hogy bizony külsőre azért egyforma megjelenés sem ártana azért annak a 4 beltéri ajtónak.

Szóval: el kellett engednem a régi ajtajainkat, el kellett engednem az sk. festékleszedett, waxolt ajtószárnyakat esetlegesen új tokokkal. És bizony elbizonytalanodtam a toldásmentes fa ajtóban is, mert egyik asztalos ezt mondta, a másik azt. Volt aki szerint ma nem lehet olyan minőségű faanyagot kapni, amit jó szívvel ajánlana, volt aki azt mondta, hogy á, semmi baj nem lesz, ha vetemedik, vagy reped, akkor javítják. Na így igazodj el! A hossztoldott ajtó és ablakfelületekkel nyár vége óta barátkozom, de csak nem akarunk jóban lenni. Így amint megfelelő lesz az idő az ablakfestegetéshez, bizony a belső oldalait is le fogom festeni a tavaly beszerelt új nyílászáróknak, mert nem tetszik a fogazott toldás.

Amikor a fejemben összeáll egy kép a “végső” enteriőrről, és bizony ott szép waxolt felületű, antik faajtók foglalják el  helyet, akkor nem olyan felemelő dolog ezen változtatni. Még gondolatban sem 🙁  Így több órányi netes böngészés következett. Hátha összejön az a hátha 😉 (makacs vagyok, na)

Összesen 22 cégtől kértem ajánlatot, olyanoktól akiknek a honlapján szimpatikusak voltak a beltéri ajtók stílusban is. A közeliekhez személyesen is elmentem megnézni a bemutatótermi darabokat. Ezek közül 8-tól kaptam valamiféle választ/árajánlatot. Ekkor már több verzióban is gondolkodtunk: fa toldásmentes, fa hossztoldott festve, és becsúszott a képbe a keretes mdf is festve. Némelyik árajánlatot látva, a döbbenettől levegőt is nehéz volt vennünk. Volt olyan cég, amelyik a 4 db ajtóra 2.890.000,-es árajánlatot adott. És ez még az elején volt. Atyaég! gondoltam, mi a fene lett itt az építőiparral? Ez még viccnek is sokk volt! (Ha milliárdos lennék, sem költenék ennyit 4 ajtóra, mert konkrétan nem ér annyit!) Aztán lett még egy kétmillió közeli ajánlatunk. Hát mit ne mondjak, nekik sem mi vagyunk a célközönség!

Azért a maradék 6 ajánlatból 2 cég nem vállalta a 44 cm-es ajtótokot, vagy pedig nem olyan formában ahogy mi szeretnénk. A maradék négy ajánlat pedig közel egy árszinten mozgott. És itt kellett döntenünk arról, hogy akkor mi is tetszene. Még mindig nyitva hagytuk magunknak a választás lehetőségét két külső kinézet között, de kiválasztottuk a céget ahol megtaláltuk azt a kazettás betét kivitelezést ami az ElnökÚrnak és nekem is nagyon tetszik, így várhatóan július elejére meg is érkeznek az ajtajaink. El sem hiszitek, hogy ez mekkora “haladás” a számunkra, fél évnyi ajtónélküliség után! A megmaradt szép régi ajtajainkat azért felhasználtuk/felhasználjuk ilyen-olyan formában. Pl. biztosan lesz egy cuki virágkötő- és ültetőasztalkám a kertben.

És akkor következzen néhány fotó amelyek inspiráltak:

AL6  Introducing Columbus, Georgia-based designer, Chenault James. Specializing in high end residential projects since 2009, her approach to des... 

Eikenhouten binnendeur in een landelijk interieur. Afgewerkt met moderne, zwarte klink en scharnieren. #deur #eik #landelijk  Best Professional UK Interior: Thatched Cottage Kitchen by Fawn Interiors - Remodelista  Creative DIY Furniture Repurpose Ideas

Ha kíváncsi vagy hogyan formálódik a belső tér, miként fog változni a házunk külső kinézete, és hogyan gyúrok egybe többféle stílusjegyet régiből és újbúl, egy  kivételesen egyedi enteriőrben, akkor kövesd a reantikot. facebook -on és az instagram – on

Nagy ölelés:

Rea

Nyuszi ül a fűben …

… akarom mondani a tányérban

 

jó érzés valami aranyosat, megmosolyogtatót alkotni. A húsvét pedig igenis legyen vidám, a sok rossz ellenére is – örüljünk, hogy itt a tavasz, hogy egészségesek vagyunk, és hogy azért általában azokkal lehetünk otthon, akiket a legjobban szeretünk. Én pedig ezért valami igazán cukit szerettem volna a reggelizőasztalra, és amikor felébredtem, eszembe jutott egy valamikor papírból kivágott szalvétagyűrű, amit azonnal tovább gondoltam és nekiálltam megalkotni, amíg a párom kicsit még szundikált.

A lomis dobozomban megmaradt egy kézzel tépett, antik lenvászon csík, ami pont jó is volt a tervemhez. Már csak egy jó kis nyuszibuksi kellett, és tű, ragasztó.

A tépett anyagcsíkot a vágott oldalán fércöltésekkel behúztam és jó szorosan beráncoltam. Én a lenvászonból kiszedett cérnaszálat használtam erre, így tökéletesen azonos a cérna az anyaggal. Vágtam két kis darabot még a vászonból, amelyeket ragasztópisztollyal összeragasztottam, lehet sima ragasztóval is, de ez így most gyorsabb volt. A dupla csíkból kivágtam a két fülecskét, a belsejüket arcpirosítóval kicsit kisminkeltem.

A füleket egy fagolyóra ragasztottam, és 2 öltéssel rávarrtam a ráncolt körgallérra. Vágtam egy kb. 18cmx8cm-es anyagdarabot, amit hosszában háromfelé hajtva összeragasztottam (varrni is lehet) majd körbe igazítva összeöltöttem a két végét fedésben hagyva, és rávarrtam a galléros fagolyó nyuszit.

És ilyen lett:

 

Ha nincs fagolyód, akkor kicsi polisztirol gömböt is használhatsz, esetleg nagyobb fagombot – és akkor már a nyuszi szemei is megvannak.

De ugyanez papírból is elkészíthető kicsi 3D nyuszikobakkal.

Egy darab maradék csíkos tapétát legyező szerűen behajtogattam, a közepét összefogtam spárgával és a széleket egymáshoz ragasztottam. Egy fehér kartonra megrajzoltam a nyuszi fejecskéjét és a füleit.

A fejen a jelöléseknél bevágtam a kartont és a két részt egymásra ragasztottam, így plasztikus nyuszipofit kaptam. Hogy a füle se legyen csak olyan lapos, a széleit behajtottam, megrajzoltam a pofiját és az egészet kisminkeltem drappos szemfestékkel, pirosítóval. A füleket a fejére ragasztottam alulról, majd az egész buksit felragasztottam a hajtogatott gallérra. Egy másik darab tapétából kb 3 cm-es triplán hajtott, kb 20 cm-es szalagot ragasztottam, egy vitaminos dobozra kanyarintottam, levágtam a fölösleget a csíkról és a két véget fedésben hagyva összeragasztottam. Ebbe bújtatjuk bele a szalvétát. A nyuszis mandzsettát pedig ráragasztottam a karikára és ilyen lett:

A papír nyuszifejecskét kombinálhatod is a textil körgallérral. Készítsd el te is a reggelizőasztalra, helyezz mellé meglepinek pár finomságot és induljon csodásan a húsvét!

Mindenkinek jó egészséget, tartalmas időtöltést, jó pihenést és finom falatokat kívánok!

 

Üdvözlet az otthonmaradóknak :)

Amikor elterveztem az idei húsvéti dekorációim bemutatását, akkor egy hasonló virágtölcsér szerepelt a repertoáromban. De kicsit módosítanom kellett rajta, hogy ez is elkészíthető legyen otthon fellelhető alapanyagokból. És kizárólag azon van most a hangsúly, hogy csak olyan dolgokból alkossunk, ami a legtöbb háztartásban fellelhető, nem részletezem miért. Ráadásul az sem volt az eredeti elképzelésben, hogy nem a hozzánk érkező vendégek tiszteletére díszítünk, hanem úgy alakult, hogy kifejezetten a magunk örömére, csak mert megérdemeljük! Amúgy meg szuperül mutat beltérben is, meg hát be is csöngethetünk magunkhoz, vagy jöhetünk “haza” vendégségbe a párunkhoz. Na viccet félre téve, nem igazán vagyok művirág fan, főleg nem a művirág koszorúké. Még akkor sem, ha már igazán nagyon élethűeket gyártanak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nálam ne lenne művirág, kelléknek én is használok, de az élő az azért igazán más – az illatával, változásával el tudja varázsolni még a férfiakat is. Gondoljunk csak bele, a pasik sem művirágot szoktak venni, amikor meglepik a szeretett nőt.

Én pedig mindenképpen valami élővirággal szeretném dekorálni az ajtónkat. Nem, nem fog pillanatok alatt elhervadni, egy aprócska trükk segít ebben. Csak figyelj!

Szükséged lesz valamiféle kartonpapírra, de használható helyette rajzlap, 2-3 rétegű A4-es papírt is összeragaszthatsz, vagy bármiféle vastagabb csomagolóanyagot, amiből jó kis tölcsért lehet tekerni. Valamint mintás textilre, vagy maradék tapétára, szép mintás vagy éppen egyszínű csomagolópapírra. Olyasmire ami illik a lakásotok hangulatához és színeihez. És kell még ragasztó vagy ragasztópisztoly, és ragasztószalag.

Tekerj tölcsért – viszonylag szűket javaslok, ne legyen túl bő a szájánál, most nem popcorn fog bele kerülni – rögzítsd széles ragasztószalaggal, majd vádg egyenesre.

Válaszd ki az anyagot amivel fedni fogod, és szabd ki a tölcséred felületére való darabot, majd ragaszd rá folyékony ragasztóval vagy ha van ragasztópisztollyal, de azzal óvatosan, mert a túl nagy ragasztóbucik dudorokat alkotnak a textil vagy a tapéta, csomagolópapír alatt és úgy nem lesz szép a végeredmény.

Én egy régi textildarabot használtam fel most erre a célra, amelyen anno a különböző illóolajokat, transzferáló folyadékokat teszteltem, hogy melyikkel milyen eredményt lehet elérni, és mivel néhány minta egész jól sikerült, akkor eltettem, hogy majd csak jó lesz még valamire. A költözködéskor pedig ez is előkerült és betettem az egyik műhelyes dobozomba, ahol a múltkor megtaláltam. De te nyugodtan használhatsz bármilyen maradék textilt, kilyukadt kedvenc mintás pólót, szakadt kispárnát, vagy a tapéta maradékát. Ami csak tetszik.

A befedésnél a tölcséred száján lógjon túl az anyag, amit vagdoss be, így a kis fülekkel belülre is szépen le tudod ragasztani. Ezután vágtam három darab spárgát, amit összefontam. Ebből ragasztottam körbe egy bordűrt a tölcséremre, majd a tölcsér két oldalára fúrtam egy-egy lyukat, ahová szintén a fonott spárgából fület fűztem, kívül megcsomóztam és belül beragasztottam, hogy stabilan tartson.

Ezek után pedig már csak egy kis szalmaszerű anyagra, pár szál virágra van szükség, de a szerencsésebbeknek barka is akad, ha pl. van odahaza az elmúlt húsvétokról pici fürjtojás, az is jól áll neki (azért, hogy pl. ki ne guruljon a tölcsérből, egy pöttynyi ragasztóval ajánlatos rögzíteni). Én szerencsés vagyok, mert a kertben sok a virág, de egy rügyező ágacska az utcáról éppúgy megteszi tavaszi hangulatnak. Hogy a virágok ne hervadjanak el, a tölcsérben rejts el egy kicsi poharat, vitaminos fiolát, bármit, amit bele tudsz erősíteni, és amibe éppen megfelelő mennyiségű vizet tudsz biztosítani, hogy ne hervadozzon az alkotásod!

És még egyéb virágokkal is kipróbáltam:

Remélem tetszett az ötlet az én kivitelezésemben és elkészíted a sajátodat. Ráadásul az évszakoknak megfelelően tudod dekorálni kiegészítőkkel, nyáron virágokkal, kagylókkal, majd ősszel pl. színes levelekkel, gesztenyével, és hát télen csupasz ágakkal vattapamacs fölött. Szóval remekül helyettesíti az ajtókopogtatót. És csak nem leszünk örökké szobafogságban. Előbb-utóbb megcsodálhatják a vendégeitek az alkotásotokat! Addig pedig én is nagyon szívesen látnám, küldj róla bátran fotót, és bemutatom a facebook oldalamon egy külön albumban.

Örömteli alkotást, és nyugis, húsvéti készülődést!

 

 

Brocante érzés

régiségek kedvelőinek

 

Ezeket a tojásokat egy egészen különleges módon dekoráltam. Alapnak használtam kifújt libatojást (ez a legnagyobb) és polisztirol tojást, de óvatosan kezelve kifújt tyúktojás alapra is elkészíthető. A kifújt tojásokkal óvatosabban kell picit bánni a bebugyolálásnál, de ha már védi a textil, akkor kicsit lehet lazítani. (A sötétebb, barna héjú tyúktojások héja általában vastagabb, alkalmasabb az ilyen jellegű alkotásra.)

Kezdetnek egy régi, fehér (már lyukas és kopott) vászon párnahuzatból kb. centi széles, hosszú csíkokat tépkedtem, amelyeket a következő módon antikoltam.

Fekete teával:

egyszerűen főzz egy erős teát, és áztasd be a textilcsíkokat, majd kb 10 perc után vedd ki és szárítsd meg. Ha megszáradtak, akkor hosszanti irányban tekerd be vele a tojást. A kezdőpontnál rögzítsd egy csöppnyi ragasztóval, és mindig az aljánál kezdd és fejezd be az éppen aktuális textilszalagot.

A teától ilyen kicsit sárgásbarnult, régies színe lesz. Ezeket az alapokat már bátran tovább díszíthetjük:

Ha szeretnél még sötétebb, foltosabb hatást elérni a textilen, akkor használj jó erős kávét. Mi nescafét iszunk olykor, de ez most jól is jött, mert egy apró trükköt lehet vele csinálni, ami a lefőzött kávéval nem igazán megvalósítható. Ugyanis, ha foltosra, régiesebbre szeretnéd a textilcsíkokat, akkor a kávéba áztatott, nedves csíkokra szórj a kávészemcsékből.

Ezzel a módszerrel ilyen eredményt érhetsz el az anyagszalagokon:

Miután megvoltak az alapok, kezdődhetett a festegetés. Nálam itthon van krétafesték, és tudom, hogy még nagyon sok háztartásban fellelhető. De ha nincs krétafestéked, akkor se bánkódj, mert a gyerkőcök által suliban használt tempera is tökéletesen alkalmas, hiszen a krétafesték is vizes bázisú, és elég sűrű , pont mint a tempera (ami viszont nekem nincs itthon). Az olajfesték az alapozatlan textilen szerintem foltot hagy, az oldószer miatt. De ha csak az van otthon, akkor tegyél egy próbát.

Szóval kerestem pár színt ami passzolt az elképzelt mintákhoz. Ezeket ceruzával halványan felskicceltem a tojásokra, és utána 000-ás ecsettel nekiálltam festeni a jó sűrű festékkel. Ha nincs ilyen vékony ecseted, akkor egy vastagabbat ollóval megritkíthatsz egy picit. A plasztikusabb hatásért a száradás után még 1-2 réteget felvittem ide-oda a levelkre. A tépett széleknél óvatosabban kell picit festeni, de nem vészes. Egyszerre egy színt használtam, és miután az megszáradt, csak utána festettem a másik színnel, így biztosan nem kened el a felvitt színeket.

Nálam ezek készültek, a minták a színek pedig egyéni ízlés szerint válaszhatóak.

Ha nincs kedved festegetni, akkor ragaszthatsz a textillel betekert felületre papírból készült virágokat, leveleket, barkarügyeket, csipkét, gombot – vedd elő a képzeleted és az otthon fellelhető dolgokat. Alkoss szabadon!

Várlak holnap is az újabb ötletemmel! Inspiráló bejegyzésekért pedig kattints a facebook oldalamra, és ha tetszenek az ötleteim szívesen látlak máskor is! Ha nem szeretnél lemaradni a bejegyzésekről, akkor az oldal követés gombra kattintva megjelennek a facebook hírfolyamodban a reantik-os bejegyzések.

Jó pihenést, jó egészséget mindenkinek! És tudjátok: maradjatok otthon!

Én igyekszem újdonságokat mutatni nektek, amelyekhez nem kell vásárolgatni, rendelni, elég csak szétnézni otthon, hogy mit tudnál felhasználni a húsvéti dekorációdhoz. Úgy gondolom, hogy az alkotás egyfajta olyan tevékenység, ami kikapcsol, pihentet, mely által agyunkban olyan idegösszekapcsolódások jönnek létre, amelyek fejleszti a kreativitást, ez pedig a gyerkőcöknél is nagyon fontos! Ráadásul a kézügyességet is fejleszti. Nem utolsó sorban pedig minőségi együtt töltött idővel ajándékozza meg a családot. Mert bizony a húsvét nem marad el, az élet megy tovább a szomorú események ellenére is, ne fosszuk meg magunkat/gyermekeinket egy kis kikapcsolódástól, ünneptől! A boldogság bennünk él, csak elő kell hívni 🙂 ne másoktól várjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket.

Ibolyaszezon

naná, hogy fehérben

Már tavaly tavasszal – amikor még kulcsunk sem volt a házhoz, de néha felmérés és szakikkal egyeztetés során idelátogattunk – kiderült, hogy a kertben rengeteg ibolya nyílik. Ez idén sem volt másképpen. A kert rendbehozatala elkezdődött, és azt hiszem a rossz helyen lévő ibolyatöveknek mindenképpen új helyet kell keresnem, mert igazán finom és extra különlegességeket lehet belőle készíteni, pl. ibolyaszirupot, kandírozott ibolyát.

Mint virágkötőnek mi sem természetesebb, hogy ki kellett próbálnom koszorút is kötni a temérdek kis virágból. Készült belőle pár napja egy hagyományos liláskék verzió – dugig pakolva illatos kis virággal – ezúttal pedig a reggeli blogcica levegőztetés során egy nagy csokor fehér virágú ibolyát szedtem, még mielőtt teljesen elnyílnak.

Alapnak a mogyoróbokorról levágott vízhajtásból készítettem egy kb 12 cm átmérőjű karikát, a virágokat egy-két levéllel együtt pár szálas kis csokrokban kötöttem. Ehhez ajánlatos inkább cérnát használni, mivel a vékonyka, lágy szárakat a drót könnyedén elvághatja, ha pedig a virág feje letörik, oda az egész addigi munkánk. A kis bokrétákat egy hosszabb cérnával elkezdtem felerősíteni az alapra, igyekeztem egyenletesen elosztani rajta a virágot, hogy arányos maradjon. Legvégül egy spárgamasnit kapott, mert a durva puritánságával remekül kiegészíti, kiemeli a virágszirmok fodrosságát, lágyságát.

   

A virágok mennyiségétől és az ízlésünktől függ, hogy hány szálas kis csokrokat kötünk és azokat milyen sűrűn erősítjük fel az alapra. Ha elkészült, akkor pedig gyönyörködhetünk benne. Igaz, hogy az ilyen jellegű alkotások nem hosszú életűek – hiszen vázában is 1 max 2 napig dekoratív, de hát semmi sem tart örökké. (Vízzel néha óvatosan megpermetezve egyébként tovább mutatós.) Én úgy vagyok vele, hogy inkább értékelem az adott pillanatot, az abban rejlő szépséget és jót – még ha az oly illékony is, az emlék és az érzés amit kiváltott belőlem az sokkal fontosabb. Ezért sem szeretem a művirágokat igazán ilyesmire használni, számomra nincs meg a varázsa, a törékenysége, a finomsága és az illatos kis lénye.

Hogy Ti is láthassátok, megörökítettem a kis koszorúmat:

      

   

Ezzel a módszerrel sokféle mezei és kerti virágból köthető bármekkora méretű koszorú.

Látod? Az elkészítéséhez pedig nincs szükség semmi extra hozzávalóra, bátran fogj hozzá és készítsd el a saját koszorúdat!

 

Mindenkinek egészséget kívánok!

Tépkedve, ragasztgatva és zsinórba tekerve

avagy újrahasznosított húsvéti dekor

Szerintem ez az a húsvéti dekoráció amit bárki bármilyen papír felhasználásával elkészíthet, és amit utána akár remekül tovább is díszíthet.

Semmi extra különleges hozzávalóra nincs szükség, bár jó kis pepecselős elfoglaltság, de talán az otthon töltött idő az ami most sokmindenkinek bővebben kijutott a szokásosnál. És valljuk be, talán jobb is elterelni a gondolatainkat a jelen helyzetről, és az egészen kicsi lurkókat is be lehet vonni a melóba. (jójó, ragadni fog még a szentszűzmária is, de hogy élvezni fogják, az biztos)

Hozzávalók: alapnak polisztirol vagy műanyag tojás, decoupage ragasztó bármilyen márkájú, fényes vagy matt is megfelel a célnak (barkács és hobbiboltokban, nagyobb hipermarketekben beszerezhető, és online is rendelhető), ragasztgatni pedig régi könyv vagy újság, régi kottafüzet, maradék vagy már használt csomagolópapír, de akár megmaradt kivágólapok, sőt a gyerekrajzok is megfelelőek, no meg egy ecset és szorgos kis kezek.

Elkészítés: a papírt tépkedjük kis fecnikre, különféle alakzatokra, majd az ecsettel kenjük be a tojás egynegyedét vékonyan a decoupage ragasztóval és egyenként illesztgessük rá a papírdarabkákat, amelyeket ragasztóba mártott ecsettel szépen rásimogatunk a tojás felületére. Így haladjunk negyedenként. Célszerű egyszerre több tojást is készíteni – mert amúgy is úgy fog jobban mutatni, meg akkor közben szépen szárad az előző amíg egy újabb darabot fedünk be papírral.

Miután az összes megvan, én még átkenem egy sor ragasztóval a felületét, így szebb lesz. Ha pedig megszáradtak (ezt hajszárítóval elősegíthetjük) lehet tovább dekorálni mindenféle szalaggal, zsinórral, gombokkal, mű és élővirágokkal vagy akár bélyegekkel, csipkével, de festéssel is. Ami otthon van, csakis olyan dolgot használj hozzá, mert ez csakis úgy lesz újrahasznosítás és nehogymár ezért vásárolni menj! Túrd fel a gombosdobozt, a varrókosarat, az íróasztal fiókot, vagy a fonalas tárolót. De ha nem szoktál kreatívkodni, akkor rajzolhatsz, nyomtathatsz és kivághatsz színes papírból kis virágokat, leveleket, nyuszikat, barikat, meg amit csak szeretnél.

Én most főként a kertben nyíló virágokkal dekoráltam tovább a papírfecnis tojásokat.

Kék ibolyával, selyemszalaggal, viaszpecséttel és festett felirattal:

   

 

Fehér ibolyával, spárgával betekert/beragasztott tojással, spárgából készült nyuszifüllel, festett kis fabilétéval és bélyeggel.

A spárgával betekert tojáshoz barkácsragasztót vagy gyorsan száradó ragasztót javaslok, mivel a ragasztópisztoly nem alkalmas a polisztirol és

műanyag felületekre történő ragasztáshoz. Spárga helyett használhattok színes fonalat is.

   

Kellemes kikapcsolódást kívánok, és ha elkészültetek, akkor bátran mutassátok meg ti mit alkottatok, facebook oldalamra küldheted el a fotót!