Üdvözlet az otthonmaradóknak :)

Amikor elterveztem az idei húsvéti dekorációim bemutatását, akkor egy hasonló virágtölcsér szerepelt a repertoáromban. De kicsit módosítanom kellett rajta, hogy ez is elkészíthető legyen otthon fellelhető alapanyagokból. És kizárólag azon van most a hangsúly, hogy csak olyan dolgokból alkossunk, ami a legtöbb háztartásban fellelhető, nem részletezem miért. Ráadásul az sem volt az eredeti elképzelésben, hogy nem a hozzánk érkező vendégek tiszteletére díszítünk, hanem úgy alakult, hogy kifejezetten a magunk örömére, csak mert megérdemeljük! Amúgy meg szuperül mutat beltérben is, meg hát be is csöngethetünk magunkhoz, vagy jöhetünk “haza” vendégségbe a párunkhoz. Na viccet félre téve, nem igazán vagyok művirág fan, főleg nem a művirág koszorúké. Még akkor sem, ha már igazán nagyon élethűeket gyártanak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nálam ne lenne művirág, kelléknek én is használok, de az élő az azért igazán más – az illatával, változásával el tudja varázsolni még a férfiakat is. Gondoljunk csak bele, a pasik sem művirágot szoktak venni, amikor meglepik a szeretett nőt.

Én pedig mindenképpen valami élővirággal szeretném dekorálni az ajtónkat. Nem, nem fog pillanatok alatt elhervadni, egy aprócska trükk segít ebben. Csak figyelj!

Szükséged lesz valamiféle kartonpapírra, de használható helyette rajzlap, 2-3 rétegű A4-es papírt is összeragaszthatsz, vagy bármiféle vastagabb csomagolóanyagot, amiből jó kis tölcsért lehet tekerni. Valamint mintás textilre, vagy maradék tapétára, szép mintás vagy éppen egyszínű csomagolópapírra. Olyasmire ami illik a lakásotok hangulatához és színeihez. És kell még ragasztó vagy ragasztópisztoly, és ragasztószalag.

Tekerj tölcsért – viszonylag szűket javaslok, ne legyen túl bő a szájánál, most nem popcorn fog bele kerülni – rögzítsd széles ragasztószalaggal, majd vádg egyenesre.

Válaszd ki az anyagot amivel fedni fogod, és szabd ki a tölcséred felületére való darabot, majd ragaszd rá folyékony ragasztóval vagy ha van ragasztópisztollyal, de azzal óvatosan, mert a túl nagy ragasztóbucik dudorokat alkotnak a textil vagy a tapéta, csomagolópapír alatt és úgy nem lesz szép a végeredmény.

Én egy régi textildarabot használtam fel most erre a célra, amelyen anno a különböző illóolajokat, transzferáló folyadékokat teszteltem, hogy melyikkel milyen eredményt lehet elérni, és mivel néhány minta egész jól sikerült, akkor eltettem, hogy majd csak jó lesz még valamire. A költözködéskor pedig ez is előkerült és betettem az egyik műhelyes dobozomba, ahol a múltkor megtaláltam. De te nyugodtan használhatsz bármilyen maradék textilt, kilyukadt kedvenc mintás pólót, szakadt kispárnát, vagy a tapéta maradékát. Ami csak tetszik.

A befedésnél a tölcséred száján lógjon túl az anyag, amit vagdoss be, így a kis fülekkel belülre is szépen le tudod ragasztani. Ezután vágtam három darab spárgát, amit összefontam. Ebből ragasztottam körbe egy bordűrt a tölcséremre, majd a tölcsér két oldalára fúrtam egy-egy lyukat, ahová szintén a fonott spárgából fület fűztem, kívül megcsomóztam és belül beragasztottam, hogy stabilan tartson.

Ezek után pedig már csak egy kis szalmaszerű anyagra, pár szál virágra van szükség, de a szerencsésebbeknek barka is akad, ha pl. van odahaza az elmúlt húsvétokról pici fürjtojás, az is jól áll neki (azért, hogy pl. ki ne guruljon a tölcsérből, egy pöttynyi ragasztóval ajánlatos rögzíteni). Én szerencsés vagyok, mert a kertben sok a virág, de egy rügyező ágacska az utcáról éppúgy megteszi tavaszi hangulatnak. Hogy a virágok ne hervadjanak el, a tölcsérben rejts el egy kicsi poharat, vitaminos fiolát, bármit, amit bele tudsz erősíteni, és amibe éppen megfelelő mennyiségű vizet tudsz biztosítani, hogy ne hervadozzon az alkotásod!

És még egyéb virágokkal is kipróbáltam:

Remélem tetszett az ötlet az én kivitelezésemben és elkészíted a sajátodat. Ráadásul az évszakoknak megfelelően tudod dekorálni kiegészítőkkel, nyáron virágokkal, kagylókkal, majd ősszel pl. színes levelekkel, gesztenyével, és hát télen csupasz ágakkal vattapamacs fölött. Szóval remekül helyettesíti az ajtókopogtatót. És csak nem leszünk örökké szobafogságban. Előbb-utóbb megcsodálhatják a vendégeitek az alkotásotokat! Addig pedig én is nagyon szívesen látnám, küldj róla bátran fotót, és bemutatom a facebook oldalamon egy külön albumban.

Örömteli alkotást, és nyugis, húsvéti készülődést!

 

 

Ibolyaszezon

naná, hogy fehérben

Már tavaly tavasszal – amikor még kulcsunk sem volt a házhoz, de néha felmérés és szakikkal egyeztetés során idelátogattunk – kiderült, hogy a kertben rengeteg ibolya nyílik. Ez idén sem volt másképpen. A kert rendbehozatala elkezdődött, és azt hiszem a rossz helyen lévő ibolyatöveknek mindenképpen új helyet kell keresnem, mert igazán finom és extra különlegességeket lehet belőle készíteni, pl. ibolyaszirupot, kandírozott ibolyát.

Mint virágkötőnek mi sem természetesebb, hogy ki kellett próbálnom koszorút is kötni a temérdek kis virágból. Készült belőle pár napja egy hagyományos liláskék verzió – dugig pakolva illatos kis virággal – ezúttal pedig a reggeli blogcica levegőztetés során egy nagy csokor fehér virágú ibolyát szedtem, még mielőtt teljesen elnyílnak.

Alapnak a mogyoróbokorról levágott vízhajtásból készítettem egy kb 12 cm átmérőjű karikát, a virágokat egy-két levéllel együtt pár szálas kis csokrokban kötöttem. Ehhez ajánlatos inkább cérnát használni, mivel a vékonyka, lágy szárakat a drót könnyedén elvághatja, ha pedig a virág feje letörik, oda az egész addigi munkánk. A kis bokrétákat egy hosszabb cérnával elkezdtem felerősíteni az alapra, igyekeztem egyenletesen elosztani rajta a virágot, hogy arányos maradjon. Legvégül egy spárgamasnit kapott, mert a durva puritánságával remekül kiegészíti, kiemeli a virágszirmok fodrosságát, lágyságát.

   

A virágok mennyiségétől és az ízlésünktől függ, hogy hány szálas kis csokrokat kötünk és azokat milyen sűrűn erősítjük fel az alapra. Ha elkészült, akkor pedig gyönyörködhetünk benne. Igaz, hogy az ilyen jellegű alkotások nem hosszú életűek – hiszen vázában is 1 max 2 napig dekoratív, de hát semmi sem tart örökké. (Vízzel néha óvatosan megpermetezve egyébként tovább mutatós.) Én úgy vagyok vele, hogy inkább értékelem az adott pillanatot, az abban rejlő szépséget és jót – még ha az oly illékony is, az emlék és az érzés amit kiváltott belőlem az sokkal fontosabb. Ezért sem szeretem a művirágokat igazán ilyesmire használni, számomra nincs meg a varázsa, a törékenysége, a finomsága és az illatos kis lénye.

Hogy Ti is láthassátok, megörökítettem a kis koszorúmat:

      

   

Ezzel a módszerrel sokféle mezei és kerti virágból köthető bármekkora méretű koszorú.

Látod? Az elkészítéséhez pedig nincs szükség semmi extra hozzávalóra, bátran fogj hozzá és készítsd el a saját koszorúdat!

 

Mindenkinek egészséget kívánok!

Tépkedve, ragasztgatva és zsinórba tekerve

avagy újrahasznosított húsvéti dekor

Szerintem ez az a húsvéti dekoráció amit bárki bármilyen papír felhasználásával elkészíthet, és amit utána akár remekül tovább is díszíthet.

Semmi extra különleges hozzávalóra nincs szükség, bár jó kis pepecselős elfoglaltság, de talán az otthon töltött idő az ami most sokmindenkinek bővebben kijutott a szokásosnál. És valljuk be, talán jobb is elterelni a gondolatainkat a jelen helyzetről, és az egészen kicsi lurkókat is be lehet vonni a melóba. (jójó, ragadni fog még a szentszűzmária is, de hogy élvezni fogják, az biztos)

Hozzávalók: alapnak polisztirol vagy műanyag tojás, decoupage ragasztó bármilyen márkájú, fényes vagy matt is megfelel a célnak (barkács és hobbiboltokban, nagyobb hipermarketekben beszerezhető, és online is rendelhető), ragasztgatni pedig régi könyv vagy újság, régi kottafüzet, maradék vagy már használt csomagolópapír, de akár megmaradt kivágólapok, sőt a gyerekrajzok is megfelelőek, no meg egy ecset és szorgos kis kezek.

Elkészítés: a papírt tépkedjük kis fecnikre, különféle alakzatokra, majd az ecsettel kenjük be a tojás egynegyedét vékonyan a decoupage ragasztóval és egyenként illesztgessük rá a papírdarabkákat, amelyeket ragasztóba mártott ecsettel szépen rásimogatunk a tojás felületére. Így haladjunk negyedenként. Célszerű egyszerre több tojást is készíteni – mert amúgy is úgy fog jobban mutatni, meg akkor közben szépen szárad az előző amíg egy újabb darabot fedünk be papírral.

Miután az összes megvan, én még átkenem egy sor ragasztóval a felületét, így szebb lesz. Ha pedig megszáradtak (ezt hajszárítóval elősegíthetjük) lehet tovább dekorálni mindenféle szalaggal, zsinórral, gombokkal, mű és élővirágokkal vagy akár bélyegekkel, csipkével, de festéssel is. Ami otthon van, csakis olyan dolgot használj hozzá, mert ez csakis úgy lesz újrahasznosítás és nehogymár ezért vásárolni menj! Túrd fel a gombosdobozt, a varrókosarat, az íróasztal fiókot, vagy a fonalas tárolót. De ha nem szoktál kreatívkodni, akkor rajzolhatsz, nyomtathatsz és kivághatsz színes papírból kis virágokat, leveleket, nyuszikat, barikat, meg amit csak szeretnél.

Én most főként a kertben nyíló virágokkal dekoráltam tovább a papírfecnis tojásokat.

Kék ibolyával, selyemszalaggal, viaszpecséttel és festett felirattal:

   

 

Fehér ibolyával, spárgával betekert/beragasztott tojással, spárgából készült nyuszifüllel, festett kis fabilétéval és bélyeggel.

A spárgával betekert tojáshoz barkácsragasztót vagy gyorsan száradó ragasztót javaslok, mivel a ragasztópisztoly nem alkalmas a polisztirol és

műanyag felületekre történő ragasztáshoz. Spárga helyett használhattok színes fonalat is.

   

Kellemes kikapcsolódást kívánok, és ha elkészültetek, akkor bátran mutassátok meg ti mit alkottatok, facebook oldalamra küldheted el a fotót!

 

 

 

 

Az első mini tavasz aFehérHáz-ban

avagy alkoss valamit, ha picit magad alatt vagy

Amikor amúgy is mérhetetlenül sok dolgod van még a beköltözés után, valahogy úgy mondanám, hogy ha egy hónapig nem aludnál, és csak csinálnád, csinálnád – és hát akkor sem lenne még kész, na akkor rohadtul nem hiányoznak még extra dolgok.

   

A ház pedig gondoskodik róla, hogy ne a terv szerint haladjunk, kicsit (vagyis inkább nagyon) beleszól a költségekbe, és a tennivalóinkba, az időnkbe. Ugyanis az alagsori tároló fala a polc mögött elkezdett penészedni. Na ja, azt tudtuk, hogy rendszeresen kell szellőztetni, extra ventillátort is építettünk be oda e célból, sőt jó két hónap eltelt a kimeszelése és burkolása óta a bepakolásig, figyeltük semmi gond nem volt, nem vizesedett, nem penészedett. Előrelátóan nem is pakoltuk rá a falra a polcot, hogy tudjon szellőzni, járjon mögötte is a levegő, de hát ez sem volt elég. Most egy nagyteljesítményű kölcsönkapott párátlanítót tesztelünk ott (is), igen jó eredménnyel, persze a kipakolás és penészmentesítés után. Szóval ami eddig rendben volt, mostanra már az sem nevezhető annak. Kiszemeltük a beszerzendő készülékeket is, így eme mozzanat felborította az előre eltervezett munkákat, a még hiányzó elemek beszerzésének fontossági sorrendjét egy aprócskát. Szóval tegnap kellően magam alatt voltam, így a pár napja vásárolt, két cserép hajtatott nárcisz hagymáimat feltétlenül valamilyen kreatív módon kellett elültetnem, hogy megvigasztaljam a lelkemet, így a fél évszázados mivoltom küszöbén. Na ez most nem volt túl egyszerű feladat, de makacs vagyok és erre a fajta alkotásra most végtelenül szükségem volt. A kreatív kellékeim mind-mind dobozokban, ládákban, kosarakban leledzenek még elcsomagolva. Hiszen a hajópadló lerakás miatt rendesen megcsúsztunk, így a műhelyem, és az ElnökÚr kis birodalma még biza csak aljzatbetonnal dicsekedhet. Arra várnak, hogy ott is megoldjuk a padló lerakást. Szóval belenézetem pár felső dobozba és kosárba, amelyek a kupac tetején vannak, és találtam varrógépfiókokat, néhány nagyméretű fa sakkfigurát (ezeknek a társaiból készültek anno a sakkangyalkák és a sakknyulak is), az izland zuzmót pedig az adventi dekorációból mentettem ki.

     

A varrógépfiókba dupla nejlont ragasztottam, majd egyszerűen beleültettem a cserépből kivett hagymákat, egy kevés virágfölddel kitöltve a réseket. A zuzmóval takartam, és ráültettem/fektettem a figurákat és egy gyöngyökkel dekorált drótszívet. Az adventi koszorú csipkeszalagját felmasniztam a fiók fülére és kész is. Szerintem 2-3 nap és illatozó kis nárciszaink lesznek itthon. Azt hiszem ezután a korábbiaknál is hitelesebben fogom tudni nektek bemutatni az ötleteimet, olyan környezettel körítve, amely teljes mértékig az elképzeléseink alapján lett/lesz kialakítva.

Valamint azon dolgozom, hogy mielőbb tudjak részleteket mutatni nektek a házból is.

 

Cseresznyevirágzás nyuszikkal

ágas-bogas húsvéti koszorú

 

A télies nagyméretű koszorúmat elpakolászva jött az ötlet, hogy milyen lenne egy olyan igazi húsvéti nyuszis-tojásos koszorú – no nem valami ínycsiklandó eledelre gondoltam, nyulat amúgy sem ennék.

A hirtelen elhatározás pedig rögvest a gép elé késztetett, és kerestem is a neten a téli koszorúmhoz hasonló alapot. Ebben a szuper nagy méretben akkor csak fehér volt, de úgy voltam vele, hogy majd csak megoldom, hogy ne legyen annyira sterilen meszelt kinézete.

Rendeltem még gyorsan 2 csomag polisztirol nyulat is, hogy egy kisebb banda díszítse majd körben az alapot. A mohával már kicsit bajban voltam, mert azt a fajtát amit szeretek, sehol nem kaptam – végül más sikerült, és még a színe is egész tűhetően zöld. Ráadásul találtam egy egész jó kis adag miniatűr hungarocell tojást is, így abban sem lett hiány.

Az alapot taupe színű wax-al pamacsoltam be, de csak úgy módjával, mert a célom a göcsörtök kiemelése volt, nem az átmázolás.

  

Szóval, megvolt minden fontosabb elem és már csak pofozni kellett kicsit a küllemükön. A nyulak tunkolt kőpasztát kaptak, amitől olyan bolyhos hatású lett a  “bundájuk” , a fülecskéiket és a nózijukat egy csöppnyi rózsaszínű festékkel emeltem ki. Sőt néhányuk mini masnit is kapott a nyakába, mályva színű bársonyszalagból. A rózsaszínet az apró cseresznyevirágok miatt is választottam, meg hát azért is, mert nem valami  tiritarka színvilág volt a fejemben.

A mini tojásokat antik fehér krétafestékkel festettem át, majd egy nejlonra, vékonyan waxot pacsmagoltam, és a már száraz tojáskákat egyszerre, a tenyeremmel átgurigáztam rajta. Így a fürjtojásokhoz hasonlítóan foltosak lettek.

  

Már csak a koszorú összeállítása hiányzott. Nagyjából elrendeztem, hogy melyik nyuszi hová kerüljön, az ágak közé jól be lehet őket ragasztani, stabilak egy-egy pöttynyi ragasztótól is. A mohával már kicsit jobban meggyűlt a bajom, de azért csak engedelmeskedett. A nyuszik mellé kerültek még tojáskupacok, végül papír cseresznyevirágokkal és viaszolt levelekkel dekoráltam a csupaszabb részeket.

   

 

Szereted az ötleteimet? Kíváncsi vagy rá, hogy még mi mindennel foglalkozom? Nézz be máskor is, vagy kövesd a facebook profilomat. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Rózsás hangulatban

húsvéti dekoráció

Egy friss rózsával dúsan megrakott nyitott tojás fotója adta az ihletet, hogy készítsek valami hasonlót az általam szárított csodás kis rózsafejekből. A nőnapra kapott rózsáim éppen megszáradtak, és pár hete vettem egy szétnyitható papírmasé tojást is – így minden szükséges kellék adott volt az elkészítéséhez.

    

A tojás két felét kívülről kőpasztával kentem le, amit száradás után mohazöld krétafestékkel festettem. Mielőtt wax-al felületkezeltem volna, kicsit koptattam a zöld festékrétegen. A tojás belsejébe egy darabból befaragtam a száraz növényekhez való tűzőhabot, majd ragasztópisztollyal bele is rögzítettem, hogy stabil legyen. A két tojásfél között kb 2 cm-es rést hagytam, ahol körben kiláttszódott a tűzőhab – ide szúrtam és ragasztottam be a rózsafejeket és a bimbókat. Miután körben elrendeztem a virágokat, aprócska halványrózsaszínű bogyókat ragasztottam még bele és itt-ott szárított tsillandiával kócoltam.

    

Végül átfestettem pár miniatűr polisztirol tojást moha- és halványzöld, valamint rózsaszínű krétafestékkel, hogy még teljesebb legyen majd az összhang a dekorációban.

Tetszett a legújabb ötletem? Ha még több egyedi és új dekorciót szeretnél látni és olvasni az elkészítésükről, akkor kövesd a facebook oldalamat, ahol szinte napra készen friss tartalommal jelentkezem.

Amennyiben kérdésed van, keress bátran!

 

Időutazás hőlégballonnal

Két projekt egyszerre

Többször előfordul – az igazat megvallva, szinte mindig – hogy még valamit nem fejeztem be, de már új dologba kezdek. Ez azért is van mert bizony egyes reantikok alkotása-alakítása közben várnom kell száradásokra vagy valami apróságra, amit kigondoltam hozzá, de még hiányzik. Sőt halkan megsúgom, olyan is van, hogy a rendszerezéses igyekezetem ellenére sem tudom, éppenn hová tettem azt a valami kisbigyót ami kellene, így a lakás felforgatása helyett belekezdek valami másba, majd csak utamba akad egyszer, aztán befejeződik minden, szépen lassan.

A papírmachéval is így voltam, tudtam, hogy van még itthon egy kis vödörnyi vizibomba, ami méretben pont jó lenne az én kis léghajómhoz, de mivel ezekkel csak nyáron szórakoznak a pasijaim, úgy eltettem, hogy csak no. De megtaláltam, és végre ismét tépkedhettem az antik gótbetűs könyvem lapjait. Ismételten megjegyzem, menthetetlen példányról van szó, ami hiányosan, darabokban, rozsda és egyéb foltosan került hozzám. De úgy vélem méltó alapanyag az én kis dolgaim kivitelezéséhez. Szeretem minden betűjét, a szép érett, besárgult színét, a foltjait, úgy ahogy vannak, és hiszem, hogy sokkal jobb így megmenteni, mintha valahol vmi pincében dohosodna.

Szóval a kis vizibomba felfújva olyan mint a lufi, és ez szolgált alapként. Antik modge-podge-al rétegeket ecseteltem a lufi felületére a kis fecnikből, konkrétan 6 réteg papír van rajta, minden réteg fedésben, és a rétegek között hagytam egy napot száradni az egészet. Amikor készen volt, picit áttöröltem taupe színű waxos ronggyal és 6 dupla szál vékony spárgából csomózással kialakítottam a ballon körüli hálót, miközben a konyhaszekrény felső elemének a fogantyúján lógott az egész. Így könnyedén körbe tudtam forgatni, és ahol kellett, egy pötty ragasztóval segítettem a rögzítést.

      

A kis utazókosárnak vágtam egy lekerekített négyzetes kartonlapot, majd vastagabb spárgával, spirálisan haladva körberagasztottam az egészet. Antik lenvászonból ragasztottam, kötözgettem kis homokzsákocskákat minden tartókötélhez a kosár külső oldalára. A ballon tartózsinórjait a kosár belsejében vezettem ki a kosár aljára, ahol csomóra kötöttem és bojtszerűen lógni hagytam. Tudom, hogy az igaziaknak nincs ilyenjük, de ez az én kicsi alkotásom, és nekem így tetszik, amúgy is dekoráció.

      

A ballonra kis spárgamasnikat ragasztottam körben, és került rá néhány az igazi szárított rózsáimból, kiegészítve aprócska selyemlevelekkel. Ellensúlyként az utazókosárra is kívánkozott egy pici díszítés. Spárgán kívül direkt semmi más szalagot nem akartam hozzá használni, mert annak a puritánsága, és rusztikussága remekül illik az antik könyvlapokhoz, és egyúttal nem viszi el a túl porcukrosan csajos irányba sem az egész alkotás összképét. Többféle dekoráció kavargott a fejemben, de végül a rózsás mellett döntöttem, pont azért, mert nem a megszokott párosítás a rózsa a léghajóval.

A varrógépfiókban röpködő hőlégballonomnál mutatott módszer jó kis megoldás a tálalásához, de most nekem ez mindenképpen a fehér fal elé kívánkozott, és került mellé egy kis kép is, aminek az elkészítése nagyon egyszerű. A pinteresten kerestem egy nekem tettsző rajzot, amit kinyomtattam, majd egy egész könyvlapra transzferáltam. (Direktben lehet a könyvlapra is nyomtatni, de én szeretem, ha nem látszik minden vonal tökéletesen, ezért a transzfert választottam.) Elővettem az akvarellceruzáimat, kiszíneztem és ecsettel elmostam a színeket. Egy sima fehér, ovális képkeretről (ez egy évekkel ezelőtt möbelix-ben vásárolt darab) leoperáltam a fehér szalagokat, majd pocsolya és milk árnyalatú krétafestékkel festettem, koptattam, waxoltam. Végül beletettem a kis művet, szalagot tettem rá, és a hőlégballon mellé biggyesztettem.

      

Ha tetszettek, és szeretnél hasonlóan egyedi alkotásokkal találkozni, csatlakozz a facebook oldalam követőihez, ha pedig kedvet kaptál hozzá, készítsd el a saját kis alkotásaidat és mutasd meg.

Örülök, hogy velem tartottál!

 

 

Üdítő finomság

aromaterápia – a gyomornak is

Amikor a levendulás cukor készítésének a módját nézegettem, folyamatosan levendulaszörpök és szirupok fotóján is megakadt a szemem. Több se kellett, leöblítettem egy csokornyi virágot (a pici rovarokat és a port azért nem árt lemosni róla), leszárogattam és ráérősen lecsipegettem a virágokat a szárról. Ez elvileg nem fontos, sokan szárastul együtt használják, de mivel én nem literszámra csináltam, így azzal a mennyiséggel nem igazán volt nagy cucc elbíbelődni.

  

A legtöbb receptben a 2:1:2 arány volt olvasható, így én is azt alkalmaztam, picit változtattam rajta csak 2:1:1,5

1 csészényi levendulavirág, 2 csészényi víz, és 1,5 csészényi kristálycukor. Nem barna cukrot használtam, mert szerettem volna, hogy a szirup színét nem befolyásolja. Ehhez a mennyiséghez egy jó nagy bio citrom kb 3/4-ét felkarikáztam és a citromkarikákat is beletettem. Majd ment az egész a tűzhelyre, és felforraltam. Utána hagytam állni egy napot, leszűrtem az egészet, még egyszer felforraltam – itt lehet kóstolni, hogy kell-e még édesebb, ez ízlés dolga, de ugye ezt amúgy is limonádéba használom, szóval ha nagyon édes, akkor sincs semmi baj. Majd mikor kihűlt, egy tisztára mosott, csatos üvegbe szűrtem és beültettem a hűtőbe. És most ismét van itthon valami finomság ami saját készítésű limonádék alapja lehet.

 

Az eltarthatóságáról nem tudok nyilatkozni – több receptben olvastam, hogy télire teszik el ily módon, de attól tartok ebből addigra már csak emlék marad.

 

Levendulát?

Szívesen!

 

Azok számára, akik követik a facebook oldalamat, bizonyára nem újdonság, hogy az utóbbi napokat szinte csak a levendulának szenteltem. Tavaly sajnos nem sikerült eljutnom Pannonhalmára levendulát szedni, de idénre mindenképpen beterveztem magamnak.  Eredetileg július elején lett volna a levendula-hét, de mivel az időjárás elég hamar nyáriasra fordult, ami viszont nagyon kedvező volt a levendula virágzáshoz, így sokkal előrébb kellett hozni ezt az alkalmat. Barbi meg is hirdetett egy saját kis levendula ünnepet, és készült is mindenféle finomsággal. Bár esőben indultunk útnak, mire odaértünk Pannonhalmára egyre szebb idő lett, végül kisütött a nap is, és előmerészkedett a pillangók és méhek serege is, megszállták a finom illatos virágokat.  Ha pedig már mentem, szertettem volna Barbarának valamit én is adni, így felajánlottam neki, hogy amíg ott vagyok, szívesen segítek neki és azoknak akik szeretnének valami saját készítésű levendulásat alkotni. Valami egyszerű de mégis látványos levendulás alkotáson törtem a fejem, amit ő maga is el tud majd készíteni a kis üzletébe. Így ötleteltünk együtt, végül pedig a szív alakú koszorú és a levendula baba mellett döntöttünk. (Ennek az elkészítését is hamarosan olvashatjátok a naplóban.)

A kis alkotó délután nagyon jól telt, a lányok nagyon ügyesek voltak és nagyon szép, illatos kis dekorációkkal térhettek haza. Sokan kérdeztétek, hogy mi a trükkje ennek a szívnek? Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de nem ördöngősség. Bátran neki lehet fogni! Szükség lesz hozzá: erősebb drótra, vékony hajlékony vesszőre (nyírfa, fűzfa ága pl. remek erre a célra), vékony virágkötő drótra, levendulára és metszőollóra, fogóra – dekorálásként pedig szalagra meg ami van otthon.

Kezdetnek egy erősebb, jó tartású drótot, a nekünk tetsző szív formájúra hajlítunk. Itt állítjuk be a méretet, a formát – lehet kisebb-nagyobb, laposabb, filigránabb, ducibb – ki milyet szeretne. Majd egy jó hosszú és vékony ág végét egy darabka dróttal a szív közepéhez rögzítjük, és az ágat a drót mentén haladva, lazán a drótváz köré tekerjük. 2-3 ággal tanácsos ezt egymás után megismételni, hogy kellő tartást adjanak a koszorúnak. Ilyenkor még mindig lehet állítani a kívánt formán.

Majd a levendulából 6-8 szálas kis csokrétákat kötünk, közvetlenül a virágok alatt megdrótozva. És gyártunk legalább 20-25 ilyen kis csokrot. nem baj, ha nem teljesen egyformák, sőt annál jobb. (Ha elfogynak de még kellene, hát akkor újra csokrozás következik.)

      

A csokrokat a szív közepétől elindulva elkezdjük feldrótozni az alapra – először az egyik oldalon, majd tükörképként a másikon. Minden újabb kis csokorral takarjuk az előző csokor feldrótozott szárait. A szív csücskéhez érve egy kisebb dúsabb csokrocskával pedig eltakarjuk a két összefutó véget. Végül pedig ízlés szerint díszíthetjük tovább – szalaggal, papírlepkékkel, régi kulccsal, gombbal, medállal.

Koszorú is hasonló módon készülhet, csak értelemszerűen kerek alapra dolgozzuk fel a kis csokrokat. Minél dúsabbak a csokréták, és minél sűrűbben dolgozzuk azokat az alapra, annál dúsabb lesz a koszorú. Lehet a kis csokrok irányán is alakítani, jobbról-balról felváltva fekteti, ezt már igazán az egyéni igényünk, ízlésünk és a rendelkezésünkre álló levendula mennyisége határozza meg.

    

Bátran fogjatok hozzá! De azért azt jelzem, hogy időigényes kicsit a dolog, épp az olyan esős délutánok remek program, mint a mai is.

És aki szereti a levendulát, annak tartogatok még meglepetést, érdemes figyelni a további ötleteket, tippeket is!

 

 

Csak illata nincs

Papírvirág készítése lépésről-lépésre

 

hozzávalók: ízlés szerinti színű krepp-papír, zöld színű papír-ragasztószalag, virágdrót, olló és ragasztópisztoly

két szál drótot a zöld ragasztószalaggal összetekertem

  

a virág porzóihoz egy 20×6 cm-es krémszínű krepp-papír darabot vágtam, amit az egyik hosszabb oldalán bevagdostam és a kis rojtokat óvatosan megpödörgettem – a termőhöz fekete papírból egy gombócot gyúrtam, majd a drót végére ragasztottam, és bevontam egy kis darab fekete papírral

 

 

A fekete bumszlis drótvégre egy csöppnyi ragasztót tettem, a krémszínű rojtos részt körben rátekertem a drótra, és ragasztóval rögzítettem.

 

 

 

A sötétebb papírból kivágtam a szirmokat: 10 db-ot 5×8 cm-es téglalapból, és 5 db-ot 6x8cm-es téglalapból – a képen látható formára, majd középen meghúzkodva kialakítottam a sziromformát, és a kisebbekkel kezdve elkezdtem körben felragasztani az alapra.

  

 

A világosabb árnyalatú krepp-papírból is elkészítettem a szirmokat, 10 db-ot, 7×9,5 cm-es téglalapokból:

  

  

A száron a szirmok végeit egy-egy darabka zöld papírral takartam, és kialakítottam a leveleket, és felragasztottam őket, majd és azok végeit is takartam.

 

Legvégül a szárat körbetekertem a levelekkel egyező papírcsíkkal, és ragasztottam rá még két levelkét is.

 

Ha tetszett, és szeretnél hasonlót készíteni, bátran kezdj hozzá, nagyon jó kis kikapcsolódás, és akár ajándékba, akár saját részre is mutatós sajátkezűleg készített dekorációd lehet, a boltokban kapható selyemvirágok töredékéért.

A facebook oldalam mellett az instagram-on is követheted, hogy éppen mivel is foglalatoskodom, gyere és tarts velem!