UTÓLAGOS VÍZSZIGETELÉS – amatőröknek profi módon

Néhány szösszenet az utólagos vízszigetelésről – ami talán az egyik legmacerásabban kivitelezhető egy házfelújítás során

Amikor megvettük a FehérHázat, bizony nem is sejtettük, hogy majd lesznek gondjaink az alagsorban. Pedig lettek: a hőhidas páralecsapódás miatt penészedett a fal néhány részen, és a legutóbbi  hatalmas esőzések  miatt a sáros víz már megtalálta az útját a műhelyem falán befelé. Természetesen statikussal is jártunk az ingatlanban az adásvételkor, aki sok-sok dologra felhívta a figyelmünket, de mivel különösebb beázás vagy vizesedés nyomai nem igazán látszódtak az alagsorban, a lepukkantságon kívül, hát nem tartottuk olyan nagy kihívásnak. Állítólag az alagsort évtizedekkel korábban használták lakás célra, pl. kéménylyuk is volt, tehát fűtöttek is,  de ezt a házrészt az előző tulajok szinte csak lomok tárolására és régebben kiskocsmaként hasznosították.

A belső bontások során derült arra fény, hogy bizony a ronda barna műanyag lambéria alatt gondok vannak, hiszen a lambéria párnafái már szó szerint elkomposztálódtak, és hogy bizony a mészkő nedvességtartalma durván a remélt fölött van. Akkor még azt hittük, hogy azért van ez, mert a műanyag borítással, a vakolattal lezárták a mészkő falat, ami ezáltal nem tudott „lélegezni”. Részben igazunk is volt, de azóta az is kiderült, hogy a folyamatos külső nedvesség utánpótlás miatt nem is fog tudni kiszáradni a mészkő alap. Közben arra is fény derült, hogy egy selejtes alkatrész vagy hibás beépítés miatt a mosókonyhánk föld alatt elhelyezkedő mészkőfala az új csempeburkolat mögött tocsogósra ázott, és ez sem javított a helyzeten. (Hurrá ezt is javíthatjuk, mert elvált a burkolat a faltól. Igazán sajnálatos, hogy szinte minden szaki után javítanunk kellett még eddig.)

Az alagsorunk falazata teljes mértékben nagy méretű mészkő tömbökből épült, de ami szemnek csodaszép látványt nyújt már letisztított, kijavított állapotban – az nem mindig teljesen az aminek láttszik. Persze az általunk végzett több hétnyi munka után lett a fal ilyen dekoratív (számunkra legalább is az), így a temérdek befektetett energiánk bizony csak plusz indok volt arra, hogy a látvány még évtizedek után is ilyen szép maradhasson majd. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha megóvjuk a lábazatot/falazatot. De hogyan lehet ezt olyan falak esetében megtenni, aminek a külső része nagymértékben bizony a föld alatt van? Kitéve mindenféle környezeti hatásnak? Tudvalevő, hogy a mészkő nagyon porózus anyag, a környezete nedvesség-tartalmát szuperül képes átvenni – márpedig az alagsorunk külső részén bizony közvetlenül  mellette föld van, ami a csapadéktól, öntözéstől szinte folyamatosan nedves.

A hátsó falunkat a szomszédok nem megfelelő esővíz elvezetése is évtizedek óta rongálja. A szomszéd a házáról lezúduló esővizet kivezeti a kocsibejárójukra, a telkük terepszintjét évekkel ezelőtt megemelték, a lezúduló – sokszor pincéket eláztató mennyiségű – csapadék így folyamatosan és akadálytalanul a mi házunkhoz folyik és szivárog. A szomszédaink sajnos olyanok amilyenek – a jóindulatukra nullát nem lehet számítani, ezt sajnos tapasztalatból tudjuk. Ebből kiindulva pedig nekünk kell megvédenünk azt ami a miénk, amiért már eddig is rengeteget dolgoztunk. Persze azért az is a cél, hogy a kedves szomszéd a jövőben úgy oldja meg a csapadék elvezetését, hogy azzal ne mások értékeiben tegyen kárt – de ez hosszabb folyamat lesz szerintünk. Így elkezdtük keresni a kivitelezőt és a lehetőségeket az utólagos vízszigetelésre. Az ElnökÚr és én is sok-sok témába vágó oldalt néztünk végig, olvastunk és okosodtunk. A bejegyzést elolvasva ne számítson senki arra, hogy megmondom a tutit a témában, hiszen minden esetben az adott házhoz, az adott problémához és helyzethez kell a megoldást keresni és megtalálni.

Többféle utólagos vízszigetelés létezik: lemezbeütéses, injektálós, bitumenes lemezes, kenhető vízszigetelés, dörken lemezes, draincsöves és még biztosan olyan is amit nem ismerek. Az a rendszer amit mi telepítettünk a házfalra és mellé, a Delta lemezes és a draincsöves megoldás keveréke.

De miért is emellett döntöttünk? Hát mert lemezbeütést nem akartunk, ugyanúgy mint az injektálós megoldást sem. A lemezbeütés egy durva procedúra, statikailag nem használ a háznak sem, amikor átvágják a falat teljes keresztmetszetében, behelyeznek a falazatba egy vízzáró lemezt. Ez igazából egymagában még nem végleges megoldás, hiszen a lábazat melletti nedves földtömeg még ugyanúgy közvetlenül “áztatja” a falat.  Az injektálás esetünkben szóba sem jöhetett, mert annyira telítődve van a mészkő alapunk nedvességgel, hogy józan paraszti ésszel végiggondolva sem tudja a mészkő magába szívni  a sok-sok kifúrt lyukba  beinjektált anyagot, ezáltal csak pénzkidobás lett volna. Ráadásul ez sem lenne teljes megoldás az oldalról érkező talajnedvesség ellen mit sem ér. A „szakikkal” való eszmecserék arra azért jók voltak, hogy egyre biztosabbak lettünk abban, hogy mit nem szeretnénk, így sokkal letisztultabban és célirányosabban tudtuk kezelni a dolgot. Na de végre meg kellene találni a megoldást, de hogyan?

Annyit biztosan tudtunk, hogy mi a gondunk, és tudtuk, hogy mit szeretnénk elérni. A belső felújításkor az alagsori helyiségek padlóját rendesen víz-szigeteltük, így ott nem lehet gond. Kizárólag a falakon kívülről érkező vizet és a falazat alatt feljutó talajpárát kellene valahogy elzárnunk, vagyis a mennyiségét minimalizálnunk. Ami talajpára bejut a falakba, az távozni is tud onnan a belső térbe, ráadásul az alagsori részben használunk párátlanító berendezést. Emellett persze tisztában voltunk azzal, hogy nem lehet 100%-os hatásfokú majd az utólagos vízszigetelésünk, no meg azzal is, hogy nincsenek rá millióink, így a számunkra legmegfelelőbb megoldást kerestük.

Első körben legalább 15 vállalkozóval, céggel beszéltem, úgy 8-9 el is jött felmérésre, volt olyan cég akik fullon voltak megbízással már 2-3 évre előre, így nem is érdekelte őket a lehetőség, összvissz 3 árajánlatunk lett a végére, ebből egy volt korrekt és részletes, kettő nevetségesen primitív. Ez amúgy általános ma az építőiparban, sok a szava hihetetlen, kókler szerencsevadász. Szomorú, hogy ezt államilag hagyják, és a sok csalás ellenére sem szabályoznak semmit sem!

Voltak lemezbeütéses, injektálós, dréncsöves, és ezek kombinációiból ajánlott, sőt nevetséges félmegoldásos javaslatok a “kivitelezők” részéről, és volt amelyik belülről akarta szétbarmolni a falaink alját, amiről hallani sem akartunk – heteken át jártak felmérni, és mi mindig csak reménykedtünk, hogy na majd talán most végre olyan szaki jön, aki tényleg ért is hozzá. Vagyis meggyőző megoldást ajánl, nem pedig  csak milliókat akar lenyúlni tőlünk. Akadt olyan “szakember” akitől mi többet tudtunk az egészről, és csak bután nézett amikor kérdeztünk valamit, és volt még az „istenmentshogyezekhozzányúljanakaházunkhoz” kategória. Akadt olyan is, aki eljött, felmérte mi a gondunk, majd hetekig nem jelentkezett, aztán egyszercsak megjelent valakivel, aki pár hete még tereprendezett valahol, hogy majd akkor találnak rá kivitelezőt. Mondanom sem kell egyikőjük sem kapott megrendelést tőlünk.

Közben a sok csalódás miatt építésszel, statikussal is konzultáltam a problémáról, és egyre jobban kezdett körvonalazódni mi is lenne a megfelelő megoldás. És újra visszakanyarodtunk oda, hogy bizony a falazatot szükséges elzárni a földtől oly módon, hogy a fal “szellőzése” azért megmaradjon, és mindemellett a talajba jutó nedvességet valamilyen módon el kell vezetnünk. (Így utólag már csak azt nem értem,  hogy miért nem ajánlották a dörken lemezeket, mert tutira ismerik a céget? Hiszen a Dörken Kft. nagyon profi anyagokat forgalmaz és szakmai téren is magas szinten van és ráadásul segítőkészek.)

Jó kis feladat állt előttünk, de a hogyant még mindig nem tudtuk, azt hogy ki oldja meg azt pedig végképp nem.

A feladatot az is nehezítette, hogy a házat hőszigetelni is szándékunkban áll, ahhoz pedig lábazati szigetelés sem árt, ami egyben az alagsori részek hőszigetelése is, és mint olyan a mészkő falazat aljáig le kell nyúljon, bizony-bizony, a föld alatt végig (annak ellenére, hogy a szakember úr csak 80cm-ig szándékozott lemenni a néhol több mint 1,5 méter helyett – na ő pl. ezen bukta el a dolgot!

A probléma tehát többszörösen adott volt, amit a vírushelyzet még meg is koronázott. És itt jött hirtelen a képbe a kerti magaságyás. De hogyan is?

Mivel a kertünkbe magaságyásokat terveztem a veteményes számára, így azok kivitelezéséhez is elkezdtem gyűjteni az ötleteket. Akkor került képbe az a lemez, ami végül elvezetett bennünket a házunk megfelelő vízszigeteléséhez. A dörken lemezről van szó, amit alapvetően nem a magaságyásokba találtak ki, hanem pontosan az olyan régi, múlt századi és még régebbi épületekhez, mint a mi házikónk is. Több sem kellett, beszéltem a cég területi képviselőjével, aki a rövid beszélgetésünk után egyből értette mi a helyzet, és a személyes megbeszélés előtt átküldött nekünk egy tanulmányt. A cég vezetőjének a diplomamunkája volt, és ahogyan olvastuk, úgy helyeseltük a férjemmel szinte minden mondatát, a dolgozatban pedig benne volt a megoldás a mi problémánkra is. A cég tanácsadója a házunkat körbejárva olyan módszert javasolt, ami meggyőzött bennünket. Egy réteges szigetelést a házat körbevevő drain-rendszerrel, így megoldódni látszott a víz- és a hőszigetelés is, a vízelvezetéssel egyetemben.

A megbeszélés után teljesen fel voltunk dobva, bár még halvány fogalmunk sem volt akkor, hogy ki fogja nekünk mindezt kivitelezni, hiszen a korábbi hónapok alatt nem egy céggel próbálkoztunk, és egyik sem volt alkalmas eme feladatra!

A Dörken Kft. képviselője és a vezetője megtervezték nekünk a rendszert, kiszámolták hozzá a szükséges alapanyagokat, és meg is rendeltük, majd annak rendje és módja szerint vártuk az esős hetek után a jó időt. Addigra már nem is volt kérdéses, hogy ki, vagyis kik lesznek a kivitelezők. Már a terasz, a külső lépcsők és a hőszigetelés megvalósítására sem volt egyszerű kivitelezőket castingolnunk, ezért úgy döntöttünk, hogy mi az nekünk: majd 50 méternyi szakaszon installálni a megtervezett módon az utólagos szigeteléseket és a vízelvezetést! Ha mi magunk oldjuk meg, akkor az tuti jól meg lesz csinálva, és még spórolunk is valamennyit. Elméletben ugyanis tényleg gyerekjátéknak tűnik a dolog. Elméletben … és csakis akkor vállaljatok ilyesminek a kivitelezését, ha tényleg elszántak vagytok, nem riadtok meg a nehézségektől, és még akkor is szorozzátok meg minimum hárommal, mert bizony sokkal macerásabb és nehézkesebb a kivitelezés, mint ahogyan az elmondva hangzik.

Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy a ház mellett nem lehet földmunkagéppel ásni, hiszen, nem tudjuk mi van a föld alatt  Mi rábukkantunk pl. hatalmas mészkőtömbökre (halvány fogalmunk sem volt minek ástak el ilyesmiket és miért pont oda, de mindennek van egy jó oldala is, lett egy csomó mészkövünk amit a kertben és a terasz mellett fogunk felhasználni, yuppiii ), napvilágra került a földkábel amin keresztül az áramot kapjuk, igaz sokkal mélyebben kellett volna lennie (ezért giganagy fekete pontot adok emiatt az ELMÜ-nek!) és hatalmas nagy szerencse, hogy a párom a harminc kilós bontókalapáccsal nem tett sem abban, sem magában kárt, mert akkor hónapokra áram nélkül maradtunk volna, ugyanis az is szinte vicckategória, hogy miként működnek a közműveknél az ügyek kis hazánkban (mármint vicces annak aki tud a bosszantó dolgokon nevetni és pl, nem hónapok óta arra vár hogy bekössék végre hozzájuk az áramot), és hát akadtak elásott törött tányérok, téglák, drótok, miegymás … kincsre bezzeg nem bukkantunk! Egy gép amúgy sem tudná szépen leszedni a földet a falról, így az ásási munkákhoz kerestünk segítséget. Ez sem volt egyszerű, mert manapság a fizikai munkára bizony szinte lehetetlen embert találni, de végül csak összejött minden, és végre elkezdhettük a kivitelezést.

A falakat szakaszokra osztottuk, és kb. 3 méteres részenként haladtunk, ügyelve arra, hogy mindig tudjuk majd csatlakoztatni a beépített rétegekhez az újabbakat és legyen hely a továbbásásra is. Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején még nem voltak beton alapok, így az alapkő alá nem szabad leásni, és maximum 1 falszakaszt ajánlott csak kiásni egyszerre, hogy statikailag ne okozzunk kárt az épületben. Közben az özönvízszerű esőktől is védenünk kellett a ház mellett kiásott részeket, a még nem befejezettekkel együtt. Egyre ügyesebbek voltunk, de szinte mindig éjszakába nyúlt, mire egy-egy szakasszal végeztünk. És minden alkalommal ott volt még a kiásott több m3-nyi föld visszalapátolása, tömörítése, amit hulla fáradtan, az egész napi meló után a hátunk közepére sem kívántunk, éjnek idején meg végképp nem. Azonban minden egyes rész befejezésével, egyre közelebb kerültünk a kezdeti ponthoz, ami esetünkben ugyebár a cél, hiszen a megtervezett rendszer körbefut a házon.

De akkor egy kicsit bővebben a nekünk tervezett ás általunk kivitelezett rendszerről:

kétféle Delta lemez és a lábazati XPS alkotta réteges vízszigetelést alkalmaztunk a Dörken Kft. cégvezetője és a területi képviselő tanácsára. Elsőként munkagödröt ástunk a házfal mellé, letisztogattuk a falat, majd rögzítettük az első delta lemezt. (Korábban minden kivitelező kellősíteni akarta a falfelületet, ami szerintünk is fölösleges időhúzás és pénzpocsékolás lett volna, hiszen a delta lemeznek pont az a lényege, hogy a kis dudorok a fal felé vannak, eltartják a lemezt a falazattól, és ezáltal levegő van a mészkő lábazat mellett, ami így nincs lezárva. Egy vakolat napokig/hetekig száradt volna, emellett extra nedvességet juttatunk volna a falba, és csak időhúzó és zsebbenyúlós tényezőnek véljük még most is.) Az első réteg lemezre ragasztottuk fel a lábazati szigetelést, majd a szigetelésre egy másik seciális delta lemez került. Így a falhoz nem juthat nedvesség, sem a földből, sem pedig akár furatokon beszivárgó vízből. A külső delta lemezre van integrálva egy fólia, amelyet csatlakoztattunk a házat körülvevő draincsövekből és kulékavicsból álló aknás rendszerhez.  A megtervezett rendszeren csupán az új teraszunk és lépcsőink miatt módosítottunk kicsit, azonban így egy teljesen körbefutó rendszert telepítettünk, amely reméljük, hogy tökéletesen el fogja látni a funkcióját. A végső lépéseket a szigetelés miatti állványzat elbontása után tudjuk kivitelezni: a külső delta lemezt lezárjuk egy profillal, majd kialakítjuk a végleges terepszinteket (esetünkben ezt lépcsőzetesen lesz szükséges megtenni, mert a telek lejtését követnünk kell) végül a ház lábazata mellé geotextília és kulékavics fog kerülni járda helyett.

A mi problémánkra ez a megoldás látszott a legmegfelelőbbnek. A Dörken Kft tanácsai alapján tényleg nem bonyolult akár saját magunk sem kivitelezni, bár precíz odafigyelés és komoly fizikai munka is nagymértékben szükséges hozzá.

Ha hasonló vízszigetelési gondokkal küzdesz, ajánlom figyelmedbe a https://www.doerken.com/hu/ -t, akik nélkül a szigetelésünk sem jöhetett volna létre.

Rea

Így kerek a világ

KATY PATY szerelvények több mint egy év használat után

A belső terek dizájnjának összehangolásakor a legapróbb részletekre is igyekeztem figyelni. Évek óta szemeztem a cseh manufaktúra által gyártott csodaszép porcelán elektromos szerelvényekkel. Ezek szerintem minden lakberendezési stílusban megállják a helyüket a gazdag színválasztéknak köszönhetően. Nemes alapanyag, tökéletes formatervezés és megbízható magas minőség jellemzi őket. Persze az árát látva sokan felszisszennek. Azonban tudni kell ezekről az örök darabokról, hogy ezért cserébe nagyon sokat tudnak: tűzállóak, nem színeződnek, el vagy sárgulnak meg egy idő után, strapabíróbbak és sokkal könnyebben takaríthatóak mint a műanyag társaik.

Tervezés és beépítés

Aki felújítás során vagy az építkezéskor ilyen kapcsolókat és dugaljakat szeretne a falon tudni, már a tervezéskor nem árt azzal számolni, hogy ezek a szerelvények bizony kicsit nagyobbak az átlagosnál. Már a fali beépített dobozaik kialakításakor távolabb kell őket egymástól tervezni a megszokottól, hiszen úgy a legszebbek, úgy tudnak igazán érvényesülni.

A villanyszerelők talán emiatt nem fogják kedvenc szerelvényeik között tudni, de a mi szakink nagyon szépen megoldotta a kívánságaim kivitelezését. Mivel mi is igyekeztünk kicsit spórolni, így pár helyre nem ilyet terveztem be. Pl. az alagsori tárolóba, valamint a nappaliban a könyves polc mögé nem ez a típus került, hiszen ott elvileg bútor takarta volna. A beköltözés után kicsit módosult a terv pár régi/új bútor miatt. Így viszont a nem látszóra tervezett műanyag szerelvények egyszeriben ott díszelegtek a sarokban, mind az öten szépen egymás mellett, un. sorolókeretben.

Nagyon nem szeretem részlet volt. De ugye itt a fali kötődobozok már hagyományosan méretezve lettek beépítve, amit nem lehet csak úgy pikk-pakk KATY PATY-osítani. Vagyis korábban nem lehetett, de a cég ügyesen megoldotta ezt a problémát is, és kifejlesztették az egymáshoz csatlakozó elemeket. Így már nem volt akadálya, hogy száműzzük a plasztikot onnan is.

nagyon szépek az áthatások a felületen, tökéletesen illeszkednek egymáshoz a porcelánkeretek, és igény szerinti összeállításban választhatunk a billenős, fogantyús vagy forgó kapcsoló, sima dugalj, TV vagy PC dugalj, mozgásérzékelő, usb töltő vagy tömítős szerelvényekből

Választék

A fehér mellett természetesen feketében, valamint sokféle színpompás árnyalatban is gyártják, fényes vagy matt felülettel. A felszereléséhez szükséges csavar pedig választható fekete, bronz, ezüst, rozsdamentes és fehér színben is. Így a legeslegapróbb részletek is valóban a legeslegtökéletesebbek lehessenek. Akik szeretik a fából készült kiegészítőket, ők választhatnak a tölgy, dió, bükk és cseresznyefával kombinált darabok között.

Szépek az áthatások, tökéletesen illeszkednek egymáshoz a porcelánkeretek, és igény szerinti összeállításban választhatunk a billenős, fogantyús vagy forgó kapcsoló, sima dugalj, TV vagy PC dugalj, mozgásérzékelő, usb töltő vagy tömítős szerelvényekből

Tapasztalat

Én tökéletesen elégedett vagyok a mi fehér szerelvényeinkkel, több mint egy esztendei használat után is azt mondom, hogy jól döntöttünk. Ma is ezt választanánk!

tökéletes illeszkedés és szép kecses forma

A fotókon a saját kapcsolóink vannak, de ha a teljes választékot szeretnéd látni, nézz szét a https://www.katypaty.cz/ oldalon.

Rea / reantik

Barokk stílus és grafitszürke

avagy hogyan lesz valamiből “Királylány”

Sokáig csak “a szekrénynek” hívtam, de mindig is éreztem, hogy egy kicsit kitüntetettebb szerepe lesz és lett a műhelyemben ennek a kétajtós szekrénynek. A korát sajnos nem tudom megállapítani, ilyesmire utaló nyomokat nem találtam rajta, a bécsi barokk vagy neobarokk között vacilálok, pedig sokat keresgéltem a neten, de még csak hasonlót sem sikerült találnom. annyi bizonyos, hogy a XIX. század második felében készülhetett a stílusjegyeket figyelembe véve és az alapanyagból is erre következtetek. Ráadásul biztosan javítva is volt már, mert az alsó fiókos rész melletti sarokelem a két oldalon formára nem ugyanolyan, azonban színben és felületben, anyagban teljesen megegyező. Ebből arra következtetek, hogy ezt a valamikori rendbehozatalt azért hozzáértő művelte rajta. Nem így a fiók anno zárható középső részét, amely sajnos teljesen be van gyógyulva, szögekkel odaörökítve. Mivel én bizonyosan nem rejtek el oda semmit amit titkosan zárnom kellene, így azt a részt hagytam úgy, mert roncsolás nélkül nem lehetett volna kiszedni, de egyébként teljesen darabjaira szedtük a kicsikét. Nem szokásom, és szerintem elég igénytelenség is lett volna a szép fém címereket, zsanérokat lemázolni. Számomra azok olyanok, mintha azok lennének a bútor ékszerei. Ráadásul ehhez a sötét színhez remekül passzolnak a kicsi fényes részletek.

  

   

Szóval a szétszedés után egy alapos zsírtalanítás következett. Barátkoztam vele, de mégis arra az elhatározásra jutottam, hogy nem tetszett a szekrényajtóban a betét fájának a rajzolata, így nem marad fa színű. Mivel a műhelyemben is folytatódik a grafit szín használata, így mi más is lehetett volna a Királylány új ruhájának a színe?

Ebből kifolyólag elmaradt a nagyon alapos csiszolás, mint azt anno az Öreghölgy esetében tettem a waxolás miatt. A felületet, ahol kellett fatapasszal javítottam, majd csiszoltam. Ugyanezt tettem belül is, mert sajnos a tisztítás után maradtak foltok, amelyeket nem akartam évekig nézegetni.

 

A szekrényben volt egy ruhaakasztó, és áthelyezhető polctartók, de polcok nem. A polctartókat odaszögezték a szekrényhez, így szerencsére mind megvolt. A közeli barkácsáruházban táblásított fenyőből vágattam bele polclapokat, amit a párom egy sk. gyártott sablon segítségével formára vágott a sarkoknál, mivel ennek a fajta szekrénynek az oldalbetétjei miatt nem egyenes az oldalvonala. Ketten is körbeugráltuk ezt a szekrényt, és akkor jutott eszemben, hogy talán ketten együttvéve vagyunk annyi idősek mint ahány éves ez a szép bútor.

Amíg a szekrényváz száradt, addig a polcokat csiszoltam le, és a szekrény belsejét is festettem. A külső és belső részen is 2 réteg festék van. A belső részt világos színűre szerettem volna – ha már a festésére került a sor. A mandula színű krétafestékbe egy kevés grafit színűt kevertem, így egy picit tompább mészkő színt kaptam, ami jól passzol a műhelyem falához.

  

Több polc és az ajtólapok, 2 rétegben – bizony nem kevés órát vettek igénybe. Nem nagy a műhelyem, így egyenként tudtam velük haladni. Közben legalább volt időm ebédet főzni, a kerttel vacakolni és segíteni a páromnak az egyik kerti bodega elbontásában. Lassan haladt, de haladt.

  

Sőt közben megtisztogattam a zárcímereket, zsanérokat is. Ehhez nagyon finom csiszolószivacsot használok, mert szépen le lehet vele tisztogatni a fém felületet is, nem karcolja meg. Amit különösen szeretek, hogy a mélyedésekből nem szedi ki a patinát, így a szép régi réz vereteknek nagyon jól áll az a kis régies kinézet.

A fiókon lévő sérülések sokkal mélyebbek voltak, mint a felületi karcolások. Azokkal több körben foglalkoztam. Javításhoz minden esetben fatapaszt használok, ami száradáskor zsugorodik, így néha 2-3 alkalommal is után kell kezelni egy-egy javítandó részt, főleg a mély lyukak esetében. Ezekbe egyébként tehetünk fogpiszkálót/kisebb fadarabot is ha nagy a javítandó rész, és úgy fatapaszolni, majd csiszolni. (Lehetne két komponensű javítógittet is használni, ami nem zsugorodik, cserébe viszont rém büdös.) Lecsiszoltam a lyukas részt, tapaszoltam, csiszoltam.

   

Bevallom sok kis sérülés nem érdekel ilyenkor, mert bizony ez egy régi bútor, és eszem ágában sincs belőle makulátlant alkotni. A pici dolgokkal együtt lehet élni, semmi sem hibátlan. Ennek a szekrénynek is története van, miért venném el tőle? Csupán azokat javítottam amelyek azért esztétikailag nagyon bosszantóak voltak, ráadásul értelmetlen is egy zárcímer körül 6 lyuk! Ebből látszik hogy volt a kicsike nem szakavatott kezekben is. (És itt nem csak magamra gondolok 😉 )

 

Időközben megszáradtak a darabok, és mielőtt nekiestem volna a waxos ecsetemmel, finom csiszolóvászonnal visszakoptattam itt-ott a festékrétegből, mivel nekem nagyon tetszik ha egy régi, míves faragás ily módon van átfestve.

A fiók előlapjának a színe adott volt, a belsejét viszont sötétre szerettem volna festeni. Azonban az oldala már más tészta! Ezek a régi fiókok még nem sínen csusszannak be a szekrénytestbe, hanem bizony csak egy fadobozkát képzeljünk el, amit egy neki szánt helyre be kell tolni. Azonban ha ez a dobozka a külső oldalon is festékréteget kap, félő, hogy majd szorulni fog a későbbiekben a mégoly kismértékű térfogatnövekedés miatt is akár, és hát az sem szép látvány, amikor a fiók oldaláról bizony a használatból eredendő festéklekopottság látható. Na erre jött a mintás fiókoldal ötlet, amit egy stencil és egy darabka szivacs segítségével valósítottam meg. A régi csapolásokat pedig kicsi ecsettel festettem, hogy direkt kihangsúlyozzam. Száradás után pedig az egészet jó alaposan visszacsiszoltam, így a minta pont azt a régies külsőt kapta meg amilyennek látni szerettem volna.

   

  

És hát akkor minden le volt festve, amit koptatni szerettem volna, azt megcsiszoltam, következhetett a waxolás. Ehhez bizony tényleg célszerű egy jó minőségű vastag waxecsetet beszerezni, mert még így is több órát vesz igénybe egy ekkora bútornál ez a művelet. Felületenként haladtam. Minden egyes résznél a waxolás után alaposan áttörölgettem a felületet egy puha, nem szöszölő ronggyal. Sötét színnel való festés esetében mindig fekete vagy sötét színű rongyot használok, így ha véletlenül szöszöl is az anyag, akkor sem lehet belőle gond (régi lyukas, szakadt pamut pólókat kifejezetten e célból teszem el kimosva, tisztán) A belső rész után a polcok következtek, majd az szekrény oldalai, az eleje, az ajtók és a fiók, kívül-belül. A szekrény hátulja kapott egy kis fémpántos megerősítést, és egyúttal a már korábban letisztított felületet alaposan átkentem wax-al, amit a natúr fa tudom, hogy meg is hálál majd.

És akkor következzen a kész állapot:

A műhelyem belső sarkába szántam eredetileg a kis kanapé mellé, de annyira szeretem itt, az asztalom mellett, hogy egyenlőre ez lett a helye.

   

   

 

Én így szeretem a Királylányt. Amellett, hogy csodaszép (lett) rendkívül praktikus is, mert méreténél fogva rengeteg alapanyagot és egyéb kelléket tudok benne átláthatóan tárolni, amit nap mint nap használok a munkám során.

A felújításhoz az Autentico Paint grafit színű vintage krétafestékét és az autentico paint clear wax-át használtam.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HAZAI VASÁRNAP – 5.

Fessünk okosan, vagyis folytassuk az alapoknál

Egy otthon tervezésekor a legmeghatározóbb elemek közé tartoznak a színek. Mindenkinek más az ízlése, a habitusa, és egy-egy enteriőr hangulatát is nagymértékben megváltoztatják az uralkodó színek. Most nem arról szeretnék írni, hogy miként, hanem hogy én mivel értem el az otthonunkban azt, hogy kialakítsunk egy olyan alaphangulatot, amelyben majd időről-időre könnyedén tudjak dekorációkkal, más-más kiegészítőkkel változtatni, persze mindezt az adott stíluson belül.

Jó pár éve már annak, hogy elkezdtem használni a krétafestékeket, és az sem tegnap volt, hogy az Autentico Paint mellett tettem le a voksomat a sok hasonló termék közül. Bőven elég indok szól a választásom mellett. Sorolhatnám a gazdag színválasztékot, a kiváló minőséget, a többféle felületre alkalmazható festékfajtákat, és természetesen a magyarországi forgalmazó rendkívül pozitív hozzáállását a vállalkozásához, elkötelezettségét a márkához, és azt is, hogy mindig figyelmesen és a lehető leggyorsabban kaptam meg a rendelésemet, ha pedig bármi gondom volt, Edit maximálisan segített, tanácsot adott. Szerettem volna többet tudni arról, hogy hogyan indult ez a vállalkozás, és bemutatni nektek is ezt a festéket, hiszen rendszeresen feltűnik hol egy-egy festékesdoboz a fotóimon, vagy pedig a festék neve a posztjaimban. Igaz már több bejegyzésemben feltűnhetett a márka neve, de bizonyára ti is kíváncsiak vagytok a háttérre.

Megkerestem hát a kedvenc festékem magyarországi forgalmazóját, az Edvintage oldal és webáruház tulajdonosát – Szűrös Editet – aki a kérésemre örömmel igent mondott, így most következzen egy kis cégismertető.

  • Honnan és mióta ismered az Autentico Paint-et?
  • Több festéket is kipróbáltam célzottan az évek során, 2016 januárjában azonban az Angliában élő barátnőm kérdezte tőlem, hogy ismerem-e az Autentico-t. Addig nem is hallottam a márkáról, pedig sok külföldi bútorfestéket kipróbáltam. Nem sokkal később érkezett egy kis csomag, amely tele volt Autentico termékekkel! Rögtön ki is próbáltam.
  • Mi volt az első autentico-val festett tárgy/bútor amelyet ily módon újítottál fel?
  • Édesanyám art deco asztala.
  • Miért ezt a festéket választottad a vállalkozásodhoz?
  • Nagyon megtetszett, hogy széles a szín-és termékpalettájuk és egymásra épülő termékeik vannak, végre volt egy hely, ahonnan beszerezhettem mindent a bútorfestéshez, fal effektekhez, kreatív technikákhoz.
  • Miben találtad jobbnak, mint más gyártók hasonló termékeit?
  • Nem csak alap krétafestékük volt, hanem már záróanyaggal ellátott termékük is, amelyek könnyen kezelhetőek bárki számára. Fontos volt számomra, hogy környezet-és bababarát termékek legyenek. Kiváló minőségűek a falfestékeik is.
  • Mióta kézműveskedsz?
  • Gyerekkorom óta, mindig is érdekeltek a különböző népi kézműves technikák, nyaranta nagyszüleimnél sokat voltam és ott szőttem, hímeztem, kötöttem, bútort, falat festettem. Édesanyámmal jártuk a lomis piacokat, mindig találtunk valami szépséget, amit vagy csak felfrissítettünk vagy felújítottunk, Majd óvodapedagógusként vizuális mentorként is dolgoztam, 17 éve kreatív foglalkozásokat, majd 6 éve bútorfestő workshopokat is tartok, felnőtteknek és gyerekeknek is.

  • Milyen a kapcsolatod a gyártókkal?
  • A gyártó nagyon támogató és rugalmas, nagyfokú bizalommal, kellő szabad kezet biztosít a saját elképzeléseim megvalósításához. Kérdéseimre, kéréseimre gyors válaszokat, javaslatokat kapok tőlük és én is ezzel az attitűddel fordulok a viszonteladóim felé. Tavaly személyesen is meglátogattak Hollandiából.
  • Miért vágtál bele a vállalkozásba és mik a céljaid a jövőben?
  • Egyrészt úgy éreztem, hogy ebben tudom a legjobban kamatoztatni a korábban megszerzett tapasztalataimat, másrészt a kialakult élethelyzetemhez passzoló időbeosztású hivatásra törekedtem. Korábban tanultam pedagógiát, managementet, emellett több kézműves technikában tettem szert nagy gyakorlatra. Folyamatosan képeztem magam és foglalkoztam pl. gyermekek, felnőttek egyéni és csoportos fejlesztésével, művészetterápiával, vállalkozásépítéssel és szövéssel, festéssel, kreatív módszerekkel. Kislányom születése óta – 2013 szeptemberétől – pedig már tudatosan készültem erre a vállalkozásra. Folyamatosan jártam képzésekre, gyűjtöttem az információkat és alakítottam a koncepciót, mígnem 2016 őszére – amikor Kamilla ovis lett – minden részlet összeállt, hogy én is azt a munkát végezhessem, amelyet elterveztem. A családom is mindenben támogat a kezdetektől fogva – férjem, édesapám és kislányunk is nagyon sokat segítenek, legyen szó vidéki workshopról, gyártásról, a minták festéséről vagy logisztikáról.  Az első két évben különösen fontosnak tartottuk, hogy workshopok keretein belül országosan is bemutassuk az Autentico kiváló termékeit. Egy olyan meghatározó vállalkozás felépítése a célom, amelyik az igényesen összeállított anyagok és a szakmai tudás terjesztésével maximálisan hozzájárul a “Do it yourself” kultúra minél szélesebb körű hazai kiteljesedéséhez.

Edit valóban sokféle kézműves technikát kipróbált már, pl. csodás sálakat, kendőket sző és köt, valamint természetesen profi bútorfestő, így a műhelyében sokan megfordultak már különböző workshopokon a tanulni vágyók.

Nem érhető el leírás a fényképhez.  Nem érhető el leírás a fényképhez. Nem érhető el leírás a fényképhez.

Egyik nagy büszkesége ez a csodaszép ónémet tálalószekrény, amelyet egy tyúkólból mentett meg, és újított fel. A szekrény színe: polar blue.

   

Edit kiépített egy viszonteladói kört, amelynek a segítségével már egyre többen megismerhetik ezeket a kiváló festékeket és az egyéb kiegészítőket. Számomra a gazdag színválaszték és a különféle festékfajták mind-mind biztosítják azt, hogy a munkám során és az otthonunkban is a megfelelő felületkezelést végezhessem. Ügyfeleimnek is szívesen ajánlom a festékeket, több alkalommal is használtam már a megrendelőimnek kivitelezett munkákhoz, mind bútorra, pl. ügyvédi iroda recepcióján, vagy akár egy-egy reantik dekoráció részeként, de a karácsonyra tervezett fenyőfa díszhez is autentico festéket választottam. Amikor az otthonunk felújítását terveztem, már tudtam melyik festéket szeretném, természetes volt, hogy az Autentico Paint színskáláját vegyem elő. Kifejezetten tetszik, hogy a különféle felületekre való festékekből megtalálható ugyanaz  szín. Így pl- nem is volt kérdéses, hogy a szegőléceinket, az ajtókereteket, a bejárati ajtót és az ablakokat, valamint a konyhabútorunkat a Vivace típusú festékkel fessem le, míg a fém csigalépcsőt a Versante matt, azonban az antik bútorokat, amelyeket kicsit koptatok is, a Vintage festékkel kenjem le. Így minden felület a megfelelő védelmet kapta meg, de mégis az egységes színárnyalat vonul végig a házban, amely számomra letisztult egyszerűséget, és egyben eleganciát, de a merész színválasztás miatt, egy kis vagányságot is kölcsönöz az enteriőrjeinknek.

A falakra a mészfesték alapú Venice árnyalataiból választottam, míg a konyhai tölgyfa munkapultra és a hajópadlónkra színezett és színtelen wax-olaj is került, a felületvédelmet biztosítandóan. És hogy még hol fog felbukkanni az Edvintage által forgalmazott autentico termék, az a jövő titka. Egy magyar kisvállalkozás, természet-, környezet- és bababarát termékekkel. Nézzetek szét a honlapon, rendeljetek online színmintát – amit Edit kislánya is örömmel festeget anyukájával -, festékeket az otthoni alkotáshoz, vagy amint minden visszaáll a régi kerékvágásba, keressétek fel a közeletekben lévő viszonteladót, vagy workshopot.

A főkép, a kék tálalószekrény fotósa https://www.instagram.com/gallokrisztinaphotography/.

 

 

HAZAI VASÁRNAP – 3.

A színek hatalma – avagy miért is célszerű a megfelelő alapkoncepció kialakítása?

A trendek mindig jönnek és természetszerűleg az újabbak folyamatosan felváltják a régebbieket. Manapság minden a fogyasztói társadalomra épül. Sokszor esünk abba a hibába, hogy megunva régit, valami egészen mást szeretnénk. Ilyenkor jönnek: “drágám, mi lenne, ha a tölgy parkettát lecserélnénk, tudod olyan szép füstös dió színű lamináltra?” és “az ágy is igazán divatjamúlt lett mára, meg kényelmetlen is” vagy “arról nem is beszélve, hogy a gardróbajtók is olyan uncsik, ugye?”. És általában egy kényelmetlen matractól elindulva kezdetét veszi egy több héten át tartó átalakítás, aminek tetemes anyagi vonzata is van. Pedig ha az elején egy átgondolt tervvel kezdjük, akkor minimális költségből egészen új hangulatot adhatunk az otthonunknak, ráadásul akár egyetlen nap alatt is.

Én most a hálószobánkban játszottam a színekkel és az általuk kialakított hangulattal. Persze most többen felszisszenhetnek, hogy könnyű nekem, most újítottuk fel. Igen, ez valóban igaz, de ha megfigyelitek, akkor láthatjátok, hogy a falakhoz, padlóhoz, szőnyeghez nem nyúltam. Mert pontosan az a célom, hogy megmutassam, hogy a jól kiválasztott alapok mennyire simulékonyan képesek alkalmazkodni a változtatásokhoz.

És, hogy milyen a jó alap? Elsősorban egyszerű, semleges és nem a trendi színekkel operál. Rengeteg természetes alapanyagot és a különböző természetes felületek – kő, fa, fém és föld – színeit sorolom ide a fehér és a fekete mellett. Biztosan minden lakberendezőnek megvannak a maga kis trükkjei, nekem ezek váltak be és szerintem ezek variálhatóak a legjobban abban a stílusban, ami számomra a legkedvesebb.

De akkor nézzük miről is beszélek? Szóval adott egy pácolt, fenyő hajópadlós, és egy mészfestékes alap. A hajópadló színe saját kevert szín, ha meg kellene határoznom, akkor azt mondom, hogy a tölgy és a dió között félúton, felületileg pedig még finoman selymes fényt kölcsönző wax-olajjal és padlówax-al kezelve, ez azért is fontos, mert nem ver vissza annyi fényt, mint a fényes lakkozott felület. A fal az már egy kicsit más halmazba tartozik, egy speciális mész alapú festékkel van befestve, amely foltosra szárad, nekem pedig pont ez tetszett benne, így régies, kopott hatása van. A festék az Autentico Paint termékcsalád Venice nevű falfestéke, és szerencsére magyarországi forgalmazója is van. Ezen a linken találod a terméket.

Most a hálószobánkat öltöztettem többféle színbe, hogy lássátok: tényleg mennyire más ugyanaz a tér, ugyanazokkal az adottságokkal, de különböző kiegészítőkkel.

Még mindig hódító hadjárat csúcsán van nálunk a vintage, sokan rajongunk a virágmintákért és a fáradt-rózsaszínekért. Így elsőként mi másba is öltöztethettem volna a szobát. De nem a szó szoros értelmében, hiszen ne felejtsük sosem, hogy bizony életünk párja is az otthonukban lakik, neki is ugyanolyan joga van a sajátjának éreznie az otthonunkat, mint nekünk. A rózsaszínhez és a virágmintához mindig óvatosan nyúljunk. Nem vagyunk már ovis kislányok, sem barbibabák, és ne zsúfoljuk teli művirág csokrokkal, koszorúkkal, csipkékkel sem a szobát, a vintage nem a giccsről szól! Én ezúttal a csodaszép és pihepuha, minőségi és vastag ágytakarón kívül, egy fordos szélű tompán barackos árnyalatú pamut ágyneműt és sötét alapon virágmintás párnahuzatokat választottam. Ugyan nagyon nyerő ötlet nálam is, amikor egy domináns motívummal van borítva egyetlen kiemelt falfelület, de akármennyire is tetszik, pár hét után saját magunknál biztosan megbánnám. És bizony költségkímélőbb egy párnahuzatot lecserélni, mint egy posztert felragasztani, majd eltávolítani a falról. Igaz, hogy alapvetően az egyszerűség híve vagyok, de nekem pl. egy mintás falhoz már nagy mellélövés lenne akár egy kockás ágynemű is. Az egyszínű alapok pedig, jótékonyan akármit megengednek, még egy ilyen színes-virágos párnahuzatot is. Ez a barackos-rózsás változat lágyan üde és bágyadt is egyszerre. A borvörös bársonyfüggönyben pedig viszont láthatjuk a díszpárnák virágainak sötétebb árnyalatait.

Sokan szeretik a vidám, élénk színeket, és mivel én általában nem ezeket részesítem előnyben, így most ki akartam próbálni. Nagyon tetszett a végeredmény. Üde, fiatalos és vidám lett a szoba, de az alapok miatt itt maradt egy kis elegancia is. Azért a túl sok erős szín használatától óvakodjunk a hálószobában, és használjuk a komplementer színeket, vagyis mindig azon színpárokat, amelyek a színkörben egymással szemben lévő színek, pl. sárga-kék színkör .

Jelen esetben a finom, puha tapintású mustár-sárga ágytakaróhoz kívánkozott egy egyszínű sárga, valamint sárga dísztűzéssel farmeranyagból varrott párnahuzatba bújtatott párnák. Az alap pedig egy sötétszürke lenvászon ágynemű, amely kiegészül egy fekete ágyszoknyával, és több fekete dekorral. A fa és a természetes színű felületekhez remekül illenek ezek az árnyalatok is.

Harmadikként nagy kedvencemet a grézs színt választottam takaróként – a beige és a grey angol szavakból állt össze, mert se nem bézs, se nem szürke, hanem mindkettő egyszerre. Stílusos és időtlen is egyszerre. Az antik és a természetes anyagból készült kiegészítők pedig egyedi hangulatot biztosítanak.

 

Az örök ellentét: a fekete-fehér. Igen vagy nem? Tagadhatatlan, hogy sosem megy ki a divatból, a fekete eleganciája, a fehér üdesége utánozhatatlan párost alkotnak. És bizony van helyük egy hálószobában is. A lenvászon és pamut ágyneműket ezúttal egy csodaszép mintával tűzött hófehér ágytakaró és párnahuzat egészíti ki, a cakkos takarószél pedig egy leheletnyi romantikus bájt kölcsönöz az egésznek.

És mi van akkor, ha mindenből kerül ide egy kicsi? Ha megfelelően válogatjuk össze a kiegészítőket, nem lőhetünk semmivel sem mellé, hiszen amely az alappal harmonizál, az egymással is harmóniában van. És innentől kezdve nyert ügyed van, mert ki ne szeretne megúszni egy tetemes pénzösszeget, valamint rengeteg időt felemésztő felújítást? Hiszen anélkül is tökéletesen lehet újítani és változtatni az otthonod minden pontján.

Szeretnéd tudni, hogyan alakíthatod ki az otthonodat a legmegfelelőbben? Ahol csupán pár kiegészítőt variálva mindig új és divatos otthon legyen a végeredmény? Akkor csatlakozz a lakberendező kurzusomhoz, ahol láthatod a trükkjeimet, elmondom mit miért csinálok, és mit miért nem, és hogy melyek a döntésem alapjai.

A fotókon látható rózsaszín- és sárga-ágytakarókat , valamint több kiegészítőt is a Vintagemarcsi webáruház kínálatából válogattam. A webáruház sok-sok egyéb stílusos és kiváló minőségű lakberendezési cikket, használati- és dekorációs tárgyat kínál, amelyek az egyedi otthonteremtés részesei lehetnek a vintage, a shabby chic, a provance-i, a country, valamint a rusztikus stílus jegyében berendezett enteriőröknek. Marcsi nem csupán a vállalkozás névadója, de a mozgatórugója és a lelke is. Remek érzékkel válogatja össze a napjainkban meghatározó dán márkák – a Chic Antique, a Jeanne d’Arc Living és az Ib Laursen ApS – kézzel készített, prémium minőségű lakberendezési és dekorációs termékeiből a webáruháza kínálatát. Célja, hogy az otthonokba csempéssze a tradicionális francia bolhapiacok és régiségkereskedések hangulatát, azonban kimondottan új, értékes és minőségi termékválasztékon keresztül. A tőle választott kiegészítők és bútorok időtlen varázsukkal hozzájárulhatnak egy még szebb és különlegesebb otthon megteremtéséhez. Olyan egyedi, minőségi termékekről van szó, melyek évek múlva sem veszítenek vonzerejükből, és más-más szerepbe helyezve, mindig tudnak valami újat mutatni önmagukból. Így lehet igaz az a jelmondat, amivel biztosan sokan találkoztatok már: “A múlt, amikor létrehozza a jövőt…”  Többször vásároltam már a webáruházból, és nagyon elégedett vagyok a termékekkel, amelyek valóban minőségiek, egyediek és sok-sok természetes alapanyagot használnak az elkészítésükhöz – a stílusuk pedig nagyon passzol aFehérHáz-hoz. Marcsi célkitűzéseivel pedig teljes mértékben tudok azonosulni, a beszélgetéseink alkalmával szinte inspiráljuk egymást, olvasunk a másik gondolataiban – hiszen az ő célja is az, hogy minél többen megismerjék ezeket a stílusos lakberendezési termékeket, és számomra is nagyon fontos, hogy megmutassak Nektek egy irányt, és bemutassam én hogyan alkalmazom mindezt.

 

 

 

 

 

HAZAI VASÁRNAP – 1.

időtlenség, tartósság és természetesség a háztartásokban

A házfelújításunk tervezgetése és a kivitelezés során sokat keresgéltem az interneten a megfelelő alapanyagok után kutatva. Akkor találtam rá egészen véletlenül egy magyar kisvállalkozás weboldalára. Már a neve is tetszett: Pauza. Amikor megláttam az első fotókat a boltocskáról és a termékekről – először nem is akartam elhinni, hogy Magyarországon is létezik ilyen üzlet. Pedig igen! Mivel a kivitelezéssel kapcsolatos teendők szinte minden időmet lekötötték, nem igazán volt alkalmam üzleteket látogatni a magam szórakoztatására. De a webshopba többször benéztem, és tudtam, hogy amint megtehetem, biztosan szervezek magamnak egy nézelődős, vásárlós programot. Át szerettem volna élni újra azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor Japánban éltünk. Ott jártam hasonló üzletekben, ahol természetes alapanyagokból, tradicionális eljárásokkal készített  háztartási cikkeket, takarítóeszközöket, lakáskiegészítőket és kisebb-nagyobb lakberendezési cikkeket árusítottak. (Be kell valljam, néha csak azért mentem be egy-egy ilyen kedvenc helyre, hogy nézelődjek, és ismerkedjek azokkal a tárgyakkal, melyeket a japánok a tradicionális tea-ceremóniákon vagy pl. az ételkészítéskor használtak.

 

Amikor körvonalazódott a stílustanoda ötlete, szerettem volna egy olyan sorozatot is elindítani, amely lakberendezői szemmel nézve magyar vállalkozásokra hívja fel a figyelmet. Olyan cégekre koncentrálva, amelyek környezetbarát, újrahasznosított és természetes alapanyagól készült termékeket gyártanak vagy forgalmaznak. És ebben a sorozatban ez a picinyke üzlet mindenképpen helyet kellett, hogy kapjon. Több okból is.

Mivel a felújítás során az otthonunkban rengeteg újrahasznosított, emellett természetes alapanyagból készült felületet alakítottunk ki, így ezek takarítását sem szerettem volna mindenféle kemikáliákra bízni. Ahogyan egyre több rész elkészül az otthonunkból, úgy igyekszünk alakítani a mindennapjainkat is egyre környezet-barátabbá. A szelektív szemétgyűjtés, a komposztálás, a tudatosabb vásárlás mellett a takarítást és a háztartásunk rendben tartását is igyekszem megreformálni. Úgy gondolom, anyaghasználat és stílus szempontjából sem lehetne tökéletesebb háztartási eszközöket találni az otthonukhoz mint amelyeket válogattam.

Budafok-Tétényből viszonylag ritkán megyek be a belvárosba, és miután leparkoltam a bogárkámmal a Károly körúton, átsétáltam a szinte kihalt Röser-udvaron, egyenesen a Vitkovics Mihály utcába. Már az utcakép is magával ragadott: egy házfalra magasan felfutott borostyánt és a környéket látva, maximálisan megértettem miért itt nyitották meg üzletüket a tulajdonosok. Az ajtón belépve pedig teljesen le voltam nyűgözve – egy picit visszarepültem az időben azokba a japán üzletekbe,  ahová nagyon szerettem járni. A tulajdonosoknak mi sem természetesebb, mint csupa-csupa olyan portékát kínálni, amely a funkción kívül az esztétikai igényeknek is megfelel. Alaposan szétnéztem, miközben hallgattam Évát – aki lelkesen mesélt az üzletről, az általuk árult és általuk is használt termékekről, és fotóztam. Összeválogattam egy kezdő készletet otthonra magunknak a környezetbarát és nem utolsó sorban stílusos takarításhoz, és bevallom, nagyon szívesen maradtam volna még. Ez alkalommal a mindennapi, és a hamarosan aktuális tavaszi nagytakarításhoz szereztem be néhány kelléket és takarítószert. Megtudtam, hogy mi mindenre lehet használni a fekete szappant. Éva még az üzletben feliratozta nekem dymo címkékkel a spricnis flakonjaimat, és alaposan ellátott hasznos tanácsokkal.

Mivel nekik bevált, én is nyugodt szívvel használom ezeket a teljesen környezetbarát tisztítóanyagokat az otthonunkban. Ugyan a mi gyermekünk már réges-régen kinőtt a négykézláb kúszó-mászó korszakból, de azért fontosnak tartjuk, hogy a cicánk talpára ne ragadjon rá semmiféle vegyi anyag, amit utána az alapos cicamosdás közben lenyalhat onnan.

Évi hasznos tanácsait itt olvashatod a náluk beszerezhető fekete szappanról amely egyébként egy sűrű tisztítószer koncentrátum, valamint egyéb tisztítószerek házilag is készíthetőek környezetbarát és olcsó alapanyagokból.

A Pauzában tett látogatásom óta a fürdőnkben nem használok mást a zuhanyzóüveg és az épített zuhany csempézett felületeinek tisztítására, csak pár naponta ecetes vizet. Az épített zuhanyzómk fekete burkolatán sokkal hamarabb meglátszik minden vízkő folt vagy szennyeződés, amit bizony nem szeretek látni. És fontos az is, hogy mi sem vegyszeres takarítás után lépünk oda be tisztálkodni. A waxolt hajópadlóinkat és az impregnált téglaburkolatot fekete szappanos vízzel törlöm fel, és ezzel takarítom a szép fajanszainkat is.

Sosem rajongtam a mosogatásért, anno tini koromban a nővéremmel mindig megosztoztunk ezen a feladaton: általában ő mosogatott, én meg a majd lecsöpög-öt választottam. Azonban a porcelán mosogatónkban valamiért az első naptól kezdve szeretek mosogatni, olyannyira, hogy hetekig be sem kapcsoltuk a mosogatógépet – mondjuk ez azért az antik fanyelű evőeszközök és a fehér porcelán tányérok miatt is volt így. Amióta azonban az olíva olajos szappantömböt és a kis kerek kefét használom e célra, valahogy kikapcsol a kézi mosogatás is, az edények és a porcelán mosogató is nagyon szépen tisztán tartható velük. Mellesleg az sem utolsó szempont, hogy ezek a dolgok klasszisokkal pofásabban mutatnak a munkapultunkon is, főleg ebben a krémfehér színű antik porcelán tálkában. De azóta megtaláltam az egyik szögletes fekete tányérkát, amit még Japánban vettem, így azt használjuk erre a célra.

Engem teljesen felvillanyoz a tudat, hogy csupa-csupa környezetbarát és természetes alapanyagból készült háztartási dolgot szereztem be. Végre valami olyasmit helyezhetünk a konyhapultra, a konyhaszekrénybe, a fürdőkád szélére, a fürdőszobai kosárba, vagy a mosókonyhába … stb, amely stílusos, és jó minőségű. Sőt, kifejezetten szépek ezek a takarítóeszközök.

Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy vásárlás és tárolás szempontjából is jól járunk, hiszen nincs szükség külön, mindenféle felületre való többfajta tisztítószerre. Ezáltal elkerülhetjük a környezetszennyező flakonrumlit pl. a mosogató alatti szekrényben. Igen ott, a szemeteskuka mellett ahol a legtöbben tartják az ilyesmiket. Az így felszabadult helyre pedig elférhet még egy tároló, mondjuk a szelektív hulladékgyűjtés érdekében! Ugye-ugye? Nem is olyan nehéz ez. Időt és pénzt is spórolsz, kevesebb tárolóhelyre is lesz szükséged, cserébe pedig egyedien stílusos és dekoratív háztartásod lesz. Bevallom legszívesebben majdnem mindenből vásárolnék tőlük itthonra és arra is kíváncsi vagyok milyen új termékekkel lepik még meg a vásárlóikat. A kínálatukban a most kiemelteken kívül megtalálhatóak pl. a méhviasz gyertyákon át a csodaszép gyapjú takarók és lenvászon konyhai kiegészítők, valamint az egyedi rajzolatú teakfa kanalak is.

Gyapjú takaró vintage kockás   

Miért cipelnél haza a külföldi multiktól több tucat ronda műanyag flakonos, környezetszennyező tisztítószert, ráadásul méregdrágán, amikor egyszerűbben is megoldhatod a takarítószerek beszerzését. A Pauza-tól interneten is rendelhetsz, Éva és Zoli maximálisan segít mindenben nektek. Így vásárlásoddal egy hazai kisvállalkozást támogatsz, és a segítségeddel nem tűnnek el ezeket a tartós, csodaszép és minőségi termékeket gyártó manufaktúrák és egyúttal véded is a környezetedet.

Ha bármivel kapcsolatban kérdésed lenne, írj nekem!

 

Az első év a FehérHázban

Tavaly ezen a napon még javában a dobozokat pakolásztuk, rakosgattuk a bútorainkat, próbáltuk elrendezni a dolgainkat, és kész káosz volt az egész házban. A rengeteg csúszás miatt félig befejezett belső terek jellemezték az otthonunkat, nem voltak még beltéri ajtajaink, de azt hiszem az volt a decemberünk és a múlt évünk talán legboldogabb napja. Miután elmentek a bútorszállítók, és én is megérkeztem az albérletből blogcicával a házhoz, csak ültünk a kanapén a kupi közepén, és hálás voltam, hogy vége a napnak. És nyílott egy új fejezet, amely már itt íródik, az otthonunkban, az álomházunkban.

 

   

Lakberendezőként persze komplett forgatókönyvemnek kellett volna lennie az egész felújítás menetéről. De csak kellett volna lennie, de nem volt, mert nem voltak meg a megfelelő szakik. Tapasztalt tervezőként ezt rém kudarcnak éltem meg, pedig nem tőlem függött. Elszomorított, hogy pl. nem ismertem fel az inkorrekt kivitelezőt, mert a nyájas, behízelgő modorával, az igérgetéseivel baromi könnyen levett bennünket a lábunkról a középkorú pocakos úr. Vele indult a lavina, amit rettentő nehéz volt féken tartanunk, olykor sodródtunk is vele együtt. Olyasmi lehet ez mint amikor raftingtúrán veszel részt, van amikor azt hiszed uralod a csónakot, aztán rájössz pár pillanatra, hogy biza nem te voltál az. De utólag már könnyű okoskodni.

 

Kérdezhetnétek, hogy miért nem a korábban kipróbált, bevált szakikkal dolgoztattunk? Hát mert az egyik brigád csakis generálkivitelezést vállalt, és már előre be voltak táblázva egész jövő tavaszig, a másik szaki időközben átállt könnyűszerkezetes házak kivitelezésére és bizony neki is akadt bőven megbízása, nem arra várt karba tett kézzel, hogy majd mi mikor kapjuk meg a kulcsokat. A két ügyes srác pedig, akikkel egy irodát és egy kislakást is rendesen gatyába ráztunk, hát hogy is mondjam … jól cserben hagytak. Hitegettek, aztán mégsem lett belőle semmi. A szuper vízszerelőm ekkora melót egyedül nem vállalt, ráadásul gáztervezésben és komplett fűtéskorszerűsítésben még nem volt részem egyetlen belvárosi lakásfelújításnál sem, ezért nem volt megbízható emberke rá.  Így a nulláról kellett indulnunk, mint bárki másnak, akinek viszonylag rövid idő alatt kivitelezőt kellett találnia.  Generálkivitelezőt alapból nem volt szándékomban hívni, hiszen ez is a munkám része olykor, nem csak a tervezés, időre összeszervezni a szakipari munkákat, biztosítani hozzá az alapanyagokat. Igaz itt kiegészült azzal, hogy gyakran melósokat megszégyenítő módon vakolatot vertem le a falról, téglát tisztogattam, sittet lapátoltam, majd betonoztam, burkoltam, fugáztam, gletteltem, festettem, javítottam, meg ami még adódott. Az ElnökÚr ugyanezt csinálta, minden nap munka után az irodából a házhoz jött és folytatta velem együtt a bontásokat. Szabadságra max az alagsorba mentünk kicsit hűsölni, és hogy kalandos is legyen, dzsungeltúrán vettünk részt a kertben. Eseménydús nyár volt a tavalyi, egy olyan igazán durva, amerikai típusú, vidámparki hullámvasúttal érzelmileg rendesen megspékelve, tudjátok, ahol hirtelen mintha métereken keresztül csak zuhannál, majd pedig a csúcson vagy a boldogságtól, ha sikerült ezt vagy azt elintézni. Azóta, talán még jobban tudok örülni az apró dolgoknak.

 

 

Szóval egy éve beköltöztünk. Direkt nem használom azt a szót, hogy belaktuk a házat, mert bizony sokmindenen javítottunk, alakítottunk azóta is, amióta itt élünk. Mára több befejezetlen részt minőségileg kiviteleztünk, és így stílusban még inkbb a sajátunk lett, hozzánk alakult a ház és egy picit mi is hozzá. A költözéskor dobozokba csomagolt személyes tárgyaink szépen apránként előkerültek és megtalálták a helyüket. Egy komoly módosítással idén nyáron stílusossá vált az előző ősszel beépített csigalépcsőnk, amit így már imádunk – hiszen az egyik legjobb ötletem volt összenyitni az addig mindenfélének használt külön bejáratú alagsort a lakószinttel. Ezzel megnöveltük a lakóteret és nem kis mértékben a házunk értékét is.

 

 

 

Egy ilyen otthon volt az álmunk, vagyis az a ház amit beleláttam. Már az első találkozáskor vonzott a lerobbant, lomok mögé bújtatott, málló vakolatú, de mégis elegáns ház, amelyet kicsike kompromisszumokkal újra élettel töltöttünk meg, amely vezetett bennünket – mutatta, hogy mit akar, bár lehet, hogy csak én képzeltem így, annyira ráhangolódtam. Sokszor mégsem tekintettem rá úgy mint a sajátunkra, néha el sem tudtam hinni, hogy a miénk. Sokszor pörögtem örömömben a felújítás törmelékei és a csupasz téglák között, hogy megvan, a miénk! Olyan volt, mint egy matróna, aki szeszélyes és ragaszkodik a rárakódott rétegekhez, amely évtizedek óta a sajátja volt, mint ahogyan a ráncok is hozzátartoznak egy öreg archoz. Ezektől a rétegektől és fölösleges dolgoktól kellett megszabadítanunk, odafigyelő, alapos munkával. Olyan munkákról volt szó, amitől talán többezer emberből, egy ha nem riadna vissza.

 

Számomra az elejétől fogva világos volt,  hogy alapjaiban véve nem szeretnék rajta sokat változtatni, és azt a keveset is kizárólag azért hogy újrasminkelve majd még szebb legyen. Nem szerettem volna ha elveszíti a varázsát, amivel megbabonázott. Szerettem volna, ha én ehhez csak hozzátenni tudok, nem pedig elvenni belőle. Ahogyan a belső kis lyik-lyuk terek megszűntek, a ház úgy lélegzett fel, és egyúttal én is. Sokszor rajzolok, skiccelek egy munkánál, de most minden itt volt a fejemben, minden lámpahely, minden kiállás, minden funkció, csak a legszükségesebbeket vetettem tervrajzra. Amikor egyedül voltam a házban, volt, hogy percekig csak álltam és néztem, és a szememet lehunyva odaképzeltem a jövőt. A jövőt … ahogyan kalácsot sütök majd az unokának, vagy ahogy szülinapot ünneplünk, a teraszon olvasgatunk, a kert füvében hempergünk. És már sütöttem sok kalácsot, igaz az unokára még inkább várok pár évet 😉 nem sietős, ünnepeltünk már szülinapot, és meglesz az a terasz és a harsogóan zöld fű is a kertben.

 

 

Sokszor árgus szemekkel figyeltem a szakikat, persze tanultam is sokat tőlük, de azért a kontroll sem ártott, mint arra hamar rájöttünk. Hajnalban keltem, éjszaka feküdtem, ha 7-re jött valaki, akkor igyekeztem itt lenni és beengedni. Ha tükörbe néztem elszomorított a látvány, no smink, no frizura, a körmeimet és a kezeimet teljesen jegyezte a munka amit műveltem velük, de cserébe ha a házra néztem, akkor boldog voltam. Örültem, mint az anyuka, aki elégedetten nézi a kiságyban szuszogó kisbabáját, még akkor is ha nem volt ideje zuhanyozni, és még du. is pizsamában nyomja. Idén az alagsorban voltak a főbb munkák, szuper kis hajópadlónk lett mind az én műhelyemben, mind az ElnökÚr birodalmában.

 

 

Azt, hogy hogyan alakult néhány fotón nyomon követhettétek, ha pedig a történetre is kíváncsiak lesztek, a könyvből azt is megtudhatjátok.

 

Személy szerint nem vágytam nagyvonalú terekre, hatalmas, hodály nappalira vagy gigaméretű konyhára. Mindent megkaptunk ebben az egészben ami a listánkon szerepelt. Sőt bevallom nagy kertet nem is kívántam, bőven elég lett volna, ha pár rózsatő és néhány bokor, egy kis fűszerkert lehetett volna a ház körül, meg persze egy terasz és egy kis füves rész. Ezzel szemben meglepetésként ért bennünket a házhoz tartozó “hatalmas” kert. Igen meglepetés volt, mert 4 sor kerítés szelte keresztül a birtokunkat. De tudjátok minden okkal történik. Azóta rájöttem, hogy nincs finomabb a saját kertben termett cseresznyéből és málnából főzött dzsemtől, a paradicsomtövekről frissen szedett termésből rottyantott paradicsomszósztól, amit ráadásként a saját ültetésű zöldfűszerekkel lehet még izgalmasabbá tenni az ízlelőbimbók számára … még sorolhatnám a huszonx ládányi almát, a meggyet amelyek dunsztosüvegben búvárkodva várják pitebeli létüket.  És még nem is kezdtem igazán hozzá a kertészkedéshez, jövőre elkészülnek a végleges magaságyások, szuper kis bontott téglából. És kezdjük a kertet is alakítani. Az idei nyarunk sem a várt szerint alakult, a vírushelyzet nem tett jót nekünk, vagyis a háznak, de azért megújult a tetőnk, így jövőre már nincs időbeni korlát a szigetelés elkezdéséhez. Egyre profibbak vagyunk az ElnökÚrral felújításban, a saját kivitelezésű dolgok listája szépen gyarapszik, ezáltal pedig a saját tervezésű, egyedi dolgok is szaporodnak körülöttünk. Egész komoly kis géppark áll már a rendelkezésünkre, amire szükség is lesz, hiszen jövőre is szép feladatok elé nézünk. Nem is merek belegondolni. De valahol már hiszem, hinnem kell, hogy a felén túljutottunk.

Rea

 

Rea sült alma dzsemje

egyszerű de mennyei finomság

 

Már gyerekkoromban ellestem nagymamámtól a sütés-főzés “tudományát”, ugyan egyetlen főzős műsorba se neveznék be, ugyanis sokmindenben nincs rutinom és gyakorlatom, de a főzés szeretetét megtanultam tőle. A nyaralások alatt én mindig a kicsi tesó/uncsitesó voltam, nem szerették a nagyobbak ha ott vagyok körülöttük, így jobb híján, folyton nagymamámat boldogítottam. Neki pedig ugye el kellett látnia bennünket ebédre, vacsira főtt kajával, én pedig akaratlanul is megtanultam ezt-azt, néha segítettem amiben lehetett. Most már tudom, hogy nagyon jó volt nekem ez a kis bevezető, mert így nem félek semmihez sem hozzáfogni, szinte mindent recept nélkül, emlékből sütök vagy főzök, érzésre csinálom, ahogyan a sokszor látott a mozdulatokból ellestem. Az igazi meglepetést számomra mindig a pofonegyszerű alapanyagok okozzák. Nem vagyok nagy gurmé, nem is használok a konyhában eszméletlen sok fűszert, amit pedig igen, általában azt is szeretem zöldfűszer formájában belefőzni/süti az ételeinkbe. Így voltam a befőzéssel is, hogy: hát nem lehet az olyan nagy cucc. És nem is az! Az elmúlt évek alatt sorra főztem a dzsemeket, és egyéb befőtteket, és imádok kisérletezni is közben az ízekkel. A kamrapolcon szépen sorakoznak a kertünkből származó gyümölcsökből és zöldségekből, zöldfűszerekből készült, üvegbe zárt ízek. Ezekhez pakolok be mostanság jó pár üvegnyi almából készült finomságot, ami szerintem pl. remek kis gasztroajándék is lehet karácsonyra.

Mert hát van nekünk 3 almafánk, amelyeket tavasszal próbáltunk rendbeszedni az elmúlt évek ápolatlansága és a viszontagságok után. Hogy ezért-e? Nem tudom, de rengeteg almánk lett az idén. Csak sajnos nem nagyon elállós fajta, így a még üres üvegeket szépen megtöltöm mindenféle almából készült finomsággal. Többféle dzsemmel, pitébe és palacsintába való töltelékkel. Sőt madzagra fűzve, szép sorban, almakarikák is aszalodnak nálunk 🙂

Most az egyik legújabb kedvencem elkészítési módját írom le, nem mértem hány kg. alma kell hozzá, de ha követitek a leírást, tuti nektek is fűszeresen zamatos és krémes állagú dzsem kerül az üvegekbe.

Két nagy tepsibe (gázsütő) sütőpapírt tettem, arra jó dúsan lefektettem a felcikkezett, megtisztított (hámozott és magozott) almát. Az egészet forró sütőbe toltam és 180 fokon addig sütöttem, hogy az almák sarkai picit barnásak legyenek. Ezután a sült almát átkanalaztam egy nagy edénybe. Kb egy jó evőkanálnyi őrölt fahéjat, egy citrom reszelt héját, fél teáskanálnyi őrölt gyömbért és fél teáskanálnyi őrölt kardamomot tettem bele. Közben kóstolgattam persze. Mézes változat is készült, mivel több adagot tettem el, egymás után sültek az almagerezdek a tepsikben, majd rottyantak össze a fűszerekkel. Került még bele fél zacskó direkte almához való dzsemfix, kb. két evőkanálnyi steviás befőzőcukor és egy késhegynyi citromsav. Összekevertem, kicsit rottyantottam még rajta, és azon forrón telimertem az üvegeket és csavaros kupakkal lezártam. A tisztára mosott üvegekbe előtte vizet tettem, és a mikróban kb. 5 percig magas fokozaton forraltam, így csírátlanítottam az amúgy tiszta üvegeket. Ha nagyobb az üveg, akkor természetesen több ideig kell a mikróban hagyni.

 

Egy vastag takaróval kibélelt kosárba tettem a forró dzsemet tartalmazó üvegeket, alaposan bebugyoláltam és ott hagytam teljesen kihűlni. Ez úgy 24-48 óra. Majd lehet szépen díszíteni, és ajándkozni, vagy szépen elfogyasztani.

Jó étvágyat 😉

Rea

Természetes karácsony

saját készítésű dekorációkkal

 

A stílustanoda januári éles indításáig sem fogok tétlenkedni, hiszem, hogy vannak akik igényesen szeretnének dekorálni. Szeretném, hogy ne csak inspirálódjatok, hanem a megvalósításig is eljussatok. Nem mindenkinek van lehetősége méregdrága vagy csak nagyon nehezen, olykor sehogysem vagy limitáltan beszerezhető kellékek hiányában az álomdíszt elkészíteni. Az ilyesmi annyira lelombozó lehet, hogy bizony el is megy az ember lányának a kedve az egésztől és úgy érzi, hogy fölöslegesen gubbasztott és csorgatta a nyálát – jobb híján – a pinterest fotóit nézegetve. Igen, még mindig ott tartunk, vagyis inkább már ott tartunk, hogy nem igazán lehet kapni nálunk igényes kiegészítőket, elárasztották a nagykereket és a piacokat, az olcsó tömegcikkeket árusító üzleteket, a gagyi, igénytelen gyártású dolgok. És abból alkoss vmi szépet, nem giccskategóriát! Ha tudsz! Vállalkozóként szinte sosem megyek ki a nagybanira, elég az amiket a neten látok, azért nem ülök kocsiba, és azoktól a cégektől sem voltam hanyat esve ahová idén újra regisztrálnom kellett, mert nem vásárolok tőlük semmit. Na ez az oka, hogy a virágüzletek – tisztelet a kivételnek – egy kaptafára gyártják, ugyanazokból az alapanyagokból a dekorációikat. Ezek már évekkel ezelőtt sem vettek le a lábamról, így szerintem nem is tudnék olyan esetet mondani, hogy én adventi koszorúért pénzt adtam volna.

Minden évben sk. készítem az alapot is, ha koszorút készítek, akkor azt is. A lényeg pedig az, hogy élő, vagyis vágott örökzöldekből legyen … sokféléből, mert számomra az a szép, és így a fenyőillat sem hiányzik az otthonunkból, hiszen évek óta műfenyőt díszítünk.

Elsőként mindenféle örökzöldet összeszedek, szerencsére ma már a saját kertből. De korábban sem akadályozott meg ebben a kerttulajdonlás hiánya. Este kiskosárral, mettszőollóval felszerelkezve sétra indultam, és az utcán, kerítéstövében nőtt bokrokról csentem egy-egy hajtást, kiegészítésként az oázisban vásárolt nobilis fenyőágakhoz. Ez a fajta fenyő nem hullatja le a tűlevelét, megszáradva akár évekig is rajta marad. (Most azért a kijárási tilalmazás miatt nem buzdítok senkit az este 8 utáni settenkedésre, de szerencsére korán sötétedik. Amúgy meg a volt szomszéd nénink szerint virágot és csókot lopni nem bűn 😉 )

 

Szóval ha már van egy jó nagy kazal mindenféle örökzölded, akkor kezdődhet a muri:

kell egy jó erős drótból vagy hosszú indából, ágból tekert koszorúalap. (ezt én a tavasszal a kert tisztításakor a lilaakácról vágott indával oldottam meg, amit még akkor feltekertem, jó előre gondolva az ilyen hóbortjaimra, de tényleg jó hozzá akár pl. a tisztítóból hazahozott fém drót vállfa is kör alakúra hajlítva)

 

A növényeket kisebb egységekre vagdosom – amelyekket kicsi csokronként fűződróttal tekerek az alapra. A kezdő csokrétát jó biztosan rögzíteni kell, mert ha kibomlik, akkor oda az egész, lehet előlről kezdeni. De ne is túl szorosan, nehogy a drót bevágja a lágyabb zöld részeket, vagy éppen az ujjaidat. Ilyen drót tekercset hobbiboltokban, virágosnál, barkácsboltban be lehet szerezni. De hiányában valami erősebb semleges zöld árnyalatú cérna, hímzőfonal is megteszi. Az a lényeg, hogy egyforma szorosan dolgozz végig, és próbáld egyenletesen tartani a felrakott kis adagok nagyságát. Ha hosszabb csokrétákat drótozol az alapra, akkor szélesebb, nagyobb koszorúd lesz, ha kisebbeket, akkor természetesen kisebb, vékonyabb lesz az eredmény. A különböző típusú növényeket külön, egymás után rögzítettem, és a drótozott részt mindig takartam az újabb réteggel.

 

 

Amikor a végénél jársz, jobban mondvaa ott ahol kezdted, óvatosan hajtsd fel a kezdő réteget és a szárakat alájuk dugva drótozz, majd ha összeért, a drót végét fűzd át a koszorú fonákján párszor, hogy ne bomolhasson ki. És készen is vagy. Már csak el kell döntened, hogy adventi koszorút készítesz rá, vagy az ajtót, falat díszíted vele.

Adventi koszorúként négy fehér gyertyával és némi angyalporral megszórva:

Azonban ezt az alapot most a bejárati ajtónkra szánom. Egy gyűrt selyemmasnival a saját tervezésű és készítésű díszemet lógattam rá és több nem is kívánkozik ide nekem. (Ezt a díszt a készlet erejéig megvásárolhatod többféle színben is üzenetben, de ugyanilyen csinos egy egyszerű gömbbel, vagy akár csak simán a masnival is.) Jól mutat a grafitszürkére festett, évszázados korú szépséges kazettás ajtónkon. (Mivel a kinti fényviszonyok most nem a legideálisabbak a fotózáshoz, a műhelyem fala előtt mutatom, de majd hozok kinti képet is.)

Számomra a természetessége, a növények játéka és üde színe, a leheletnyi sejtelmes csillogása, és az egyszerű díszítettsége minden téren nyerő.

Ebben a szellemben fog a többi dekoráció is készülni az otthonunkba, remélem velem tartasz és megmutathatom majd azokat is.

Szép estét és jó pihenést!

Rea

 

Kristályos adventvasárnapok

az újrahasznosítás a legelegánsabb kivitelben

 

Bizonyára sokatok van úgy vele, hogy esküvői ajándékként bizony kapott nem igazán szeretem darabokat. Én így voltam a kristálypohár készletekkel, ezért igyekeztem tőlük szabadulni … sikerrel. Pedig milyen nem jól tettem, de hát akkor még eszem ágában sem volt, hogy majd egyszer tetszeni fog. Igaz cseppet sem rendeltetésszerűen használva.

A dobozaim tartalmának kipakolásakor döbbentem rá, hogy bizony a rengeteg, régi, épphogy égetetek között, csodaszép fehér tömbgyertyáim is vannak egy tavalyi adventi koszorúról megmaradva. Szeretem a gyertyafényt, a láng vidám táncát és a hangulatot amit maga körül teremt. Ahogy pakoltam, egyre több lett a maradék gyertya. Kellett valamit kezdenem velük. A gyertyaöntés már ősrégi mesterség, távol álljon tőlem, hogy most itt veregessem a vállam, hogy milyen ügyes vagyok, sőt, készítettek is már sokan, rengeteg DIY videó és leírás kering a neten. Amikor tényleg eldöntöttem, hogy bizony akkor én is gyertyát fogok önteni, az az a pillanat volt, amikor a marketplace-en belebotlottam egy hirdetésbe, amelyben többféle szép vonalú üvegpoharat kínált eladásra a hirdető. Mivel épp aznap vezetett utam a gyerkőc edzése miatt Óbudára, így megvettem 8 csodaszép talpas üvegpoharat a terveimhez. Már akkor láttam belőlük az én idei egyik adventi “koszorúmat”.

Múlt hétvégén pedig megvalósítottam a tervet. Pontosan azért, hogy bárki el tudja készíteni, semmiféle extra dolgot nem vettem hozzá. Hiszen újrahasznosítok, aminek az a lényege, hogy a régit gondoljam picit más formába, és ne költsek vagyonokat mindenféle különleges kanócra meg egyébre. Szóval azzal “főztem” ami itthon fellelhető.

   

Hozzávalók: használt, maradék gyertya (tettszőleges színben), vágódeszka, jó éles kés, viszonylag vastagabb kb 1 mm-es pamutzsineg, befőttes üveg, kislábas, drót vagy saslikpálcika – nem fontos, de ha van otthon vmilyen karácsonyhoz köthető illóolaj, pl. narancs vagy fahéj, finom csillámpor. Fahéjas egyébként az olvadt viaszba szórt kevéske őrölt fahéjjal is készíthető, ebben az esetben inkább valamilyen bézses alapgyertyát ajánlok használni, vagy tényleg csak egy-egy picurka darab barna és fekete zsírkréta hozzáolvasztásával kaphatsz szép halvány bézses-szürke színt. Ne feledd, az olvadt viasz színe a szilárdulás után sokkal lágyabb, halványabb lesz majd.

De térjünk vissza az én gyertyáimhoz, amelyek jó nagy, fehér színű tömbgyertyák voltak. Eszem ágában sem volt színezni, elsőkét egy jó éles késsel durvára daraboltam, eltávolítottam a kanócot és lehámoztam a koszosabb részeket, hogy az olvadékban majd minél kevesebb piszokszemcse úszkáljon. A lábasban vizet forraltam, beletettem a dunsztosüvegbe halmozott gyertyatörmeléket és vártam, hogy olvadjon. Fölösleges kevergetni, végig kis lángon hagytam a gáztűzhelyem rózsáját. Amíg az üvegben szépen olvadozott a gyertya, addig előkészítettem a poharakat és a kanócot az öntéshez. Tartottam tőle, hogy majd a kanóc lebeg az olvadt viaszban, de mivel nem szerettem volna semmiféle idegen tárgyat látni az üvegen keresztül, egy kis trükkhöz folyamodtam. A pamutzsinegből a poharaim mélységénél jóval hosszabb darabot vágtam, amelyek egyik végére hármas csomót készítettem, vagyis lett egy kis bumszlim mindegyiken. Az olvadt viaszból fecskendővel – óvatosan, hogy ne csapjon szét – mindegyik pohár aljára tettem úgy egy centi magasan, ebbe középre beletettem a kanóc csomózott végét, és megvártam amíg megdermed. Drótból kis hidakat hajlítottam a poharaim szájára, erre tekertem a kanóc rögzítése után a szabad végeket, így nem pottyant bele a még olvadt viaszba.

Ha illatos gyertyát szeretnél, tegyél bele jó minőségű illóolajat, én jó pár csepp vadnarancs illóolajat használtam, amitől az olvadtan víztiszta viaszom nagyon picurit sárgás lett. Ettől kicsit megijedtem, de ahogy elkezdett szilárdulni, egyre jobban tetszett, mert pezsgős színhatást eredményezett. A látványt még fokoztam az olvadt viaszba kevert, kiskanálnyi, finomszemcsés színtelen csillámporral is (ez egyébként a kis tégelyben fehérnek tűnik, szóval üzletben úgy keresd).

   

Évről évre másfajta adventi gyertyás dekorációkat készítek, az ideiek közül ez a kedvencem. Az öreghölgy pedig remek hátteret nyújt ennek ez egyszerűen elegáns kollekciónak.

Kíváncsi lettél mivel dekorálom még az otthonunkat? Szeretnél egyéb egyszerű és olcsó ötletet ellesni? Csatlakozz az oldalam követőihez, mert az adventi időszakra sok-sok meglepetést tartogatok a számodra is! … és bizony ki ne szeretné a meglepiket

Egy felkérés fotózásához a látvány kedvéért ugyan mind a négyet meggyújtottam egyszerre. De van még más adventink is, amelyeken csak az adott vasárnapokon fogjuk lángra lobbantani a kanócot.