HAZAI VASÁRNAP – 3.

A színek hatalma – avagy miért is célszerű a megfelelő alapkoncepció kialakítása?

A trendek mindig jönnek és természetszerűleg az újabbak folyamatosan felváltják a régebbieket. Manapság minden a fogyasztói társadalomra épül. Sokszor esünk abba a hibába, hogy megunva régit, valami egészen mást szeretnénk. Ilyenkor jönnek: “drágám, mi lenne, ha a tölgy parkettát lecserélnénk, tudod olyan szép füstös dió színű lamináltra?” és “az ágy is igazán divatjamúlt lett mára, meg kényelmetlen is” vagy “arról nem is beszélve, hogy a gardróbajtók is olyan uncsik, ugye?”. És általában egy kényelmetlen matractól elindulva kezdetét veszi egy több héten át tartó átalakítás, aminek tetemes anyagi vonzata is van. Pedig ha az elején egy átgondolt tervvel kezdjük, akkor minimális költségből egészen új hangulatot adhatunk az otthonunknak, ráadásul akár egyetlen nap alatt is.

Én most a hálószobánkban játszottam a színekkel és az általuk kialakított hangulattal. Persze most többen felszisszenhetnek, hogy könnyű nekem, most újítottuk fel. Igen, ez valóban igaz, de ha megfigyelitek, akkor láthatjátok, hogy a falakhoz, padlóhoz, szőnyeghez nem nyúltam. Mert pontosan az a célom, hogy megmutassam, hogy a jól kiválasztott alapok mennyire simulékonyan képesek alkalmazkodni a változtatásokhoz.

És, hogy milyen a jó alap? Elsősorban egyszerű, semleges és nem a trendi színekkel operál. Rengeteg természetes alapanyagot és a különböző természetes felületek – kő, fa, fém és föld – színeit sorolom ide a fehér és a fekete mellett. Biztosan minden lakberendezőnek megvannak a maga kis trükkjei, nekem ezek váltak be és szerintem ezek variálhatóak a legjobban abban a stílusban, ami számomra a legkedvesebb.

De akkor nézzük miről is beszélek? Szóval adott egy pácolt, fenyő hajópadlós, és egy mészfestékes alap. A hajópadló színe saját kevert szín, ha meg kellene határoznom, akkor azt mondom, hogy a tölgy és a dió között félúton, felületileg pedig még finoman selymes fényt kölcsönző wax-olajjal és padlówax-al kezelve, ez azért is fontos, mert nem ver vissza annyi fényt, mint a fényes lakkozott felület. A fal az már egy kicsit más halmazba tartozik, egy speciális mész alapú festékkel van befestve, amely foltosra szárad, nekem pedig pont ez tetszett benne, így régies, kopott hatása van. A festék az Autentico Paint termékcsalád Venice nevű falfestéke, és szerencsére magyarországi forgalmazója is van. Ezen a linken találod a terméket.

Most a hálószobánkat öltöztettem többféle színbe, hogy lássátok: tényleg mennyire más ugyanaz a tér, ugyanazokkal az adottságokkal, de különböző kiegészítőkkel.

Még mindig hódító hadjárat csúcsán van nálunk a vintage, sokan rajongunk a virágmintákért és a fáradt-rózsaszínekért. Így elsőként mi másba is öltöztethettem volna a szobát. De nem a szó szoros értelmében, hiszen ne felejtsük sosem, hogy bizony életünk párja is az otthonukban lakik, neki is ugyanolyan joga van a sajátjának éreznie az otthonunkat, mint nekünk. A rózsaszínhez és a virágmintához mindig óvatosan nyúljunk. Nem vagyunk már ovis kislányok, sem barbibabák, és ne zsúfoljuk teli művirág csokrokkal, koszorúkkal, csipkékkel sem a szobát, a vintage nem a giccsről szól! Én ezúttal a csodaszép és pihepuha, minőségi és vastag ágytakarón kívül, egy fordos szélű tompán barackos árnyalatú pamut ágyneműt és sötét alapon virágmintás párnahuzatokat választottam. Ugyan nagyon nyerő ötlet nálam is, amikor egy domináns motívummal van borítva egyetlen kiemelt falfelület, de akármennyire is tetszik, pár hét után saját magunknál biztosan megbánnám. És bizony költségkímélőbb egy párnahuzatot lecserélni, mint egy posztert felragasztani, majd eltávolítani a falról. Igaz, hogy alapvetően az egyszerűség híve vagyok, de nekem pl. egy mintás falhoz már nagy mellélövés lenne akár egy kockás ágynemű is. Az egyszínű alapok pedig, jótékonyan akármit megengednek, még egy ilyen színes-virágos párnahuzatot is. Ez a barackos-rózsás változat lágyan üde és bágyadt is egyszerre. A borvörös bársonyfüggönyben pedig viszont láthatjuk a díszpárnák virágainak sötétebb árnyalatait.

Sokan szeretik a vidám, élénk színeket, és mivel én általában nem ezeket részesítem előnyben, így most ki akartam próbálni. Nagyon tetszett a végeredmény. Üde, fiatalos és vidám lett a szoba, de az alapok miatt itt maradt egy kis elegancia is. Azért a túl sok erős szín használatától óvakodjunk a hálószobában, és használjuk a komplementer színeket, vagyis mindig azon színpárokat, amelyek a színkörben egymással szemben lévő színek, pl. sárga-kék színkör .

Jelen esetben a finom, puha tapintású mustár-sárga ágytakaróhoz kívánkozott egy egyszínű sárga, valamint sárga dísztűzéssel farmeranyagból varrott párnahuzatba bújtatott párnák. Az alap pedig egy sötétszürke lenvászon ágynemű, amely kiegészül egy fekete ágyszoknyával, és több fekete dekorral. A fa és a természetes színű felületekhez remekül illenek ezek az árnyalatok is.

Harmadikként nagy kedvencemet a grézs színt választottam takaróként – a beige és a grey angol szavakból állt össze, mert se nem bézs, se nem szürke, hanem mindkettő egyszerre. Stílusos és időtlen is egyszerre. Az antik és a természetes anyagból készült kiegészítők pedig egyedi hangulatot biztosítanak.

 

Az örök ellentét: a fekete-fehér. Igen vagy nem? Tagadhatatlan, hogy sosem megy ki a divatból, a fekete eleganciája, a fehér üdesége utánozhatatlan párost alkotnak. És bizony van helyük egy hálószobában is. A lenvászon és pamut ágyneműket ezúttal egy csodaszép mintával tűzött hófehér ágytakaró és párnahuzat egészíti ki, a cakkos takarószél pedig egy leheletnyi romantikus bájt kölcsönöz az egésznek.

És mi van akkor, ha mindenből kerül ide egy kicsi? Ha megfelelően válogatjuk össze a kiegészítőket, nem lőhetünk semmivel sem mellé, hiszen amely az alappal harmonizál, az egymással is harmóniában van. És innentől kezdve nyert ügyed van, mert ki ne szeretne megúszni egy tetemes pénzösszeget, valamint rengeteg időt felemésztő felújítást? Hiszen anélkül is tökéletesen lehet újítani és változtatni az otthonod minden pontján.

Szeretnéd tudni, hogyan alakíthatod ki az otthonodat a legmegfelelőbben? Ahol csupán pár kiegészítőt variálva mindig új és divatos otthon legyen a végeredmény? Akkor csatlakozz a lakberendező kurzusomhoz, ahol láthatod a trükkjeimet, elmondom mit miért csinálok, és mit miért nem, és hogy melyek a döntésem alapjai.

A fotókon látható rózsaszín- és sárga-ágytakarókat , valamint több kiegészítőt is a Vintagemarcsi webáruház kínálatából válogattam. A webáruház sok-sok egyéb stílusos és kiváló minőségű lakberendezési cikket, használati- és dekorációs tárgyat kínál, amelyek az egyedi otthonteremtés részesei lehetnek a vintage, a shabby chic, a provance-i, a country, valamint a rusztikus stílus jegyében berendezett enteriőröknek. Marcsi nem csupán a vállalkozás névadója, de a mozgatórugója és a lelke is. Remek érzékkel válogatja össze a napjainkban meghatározó dán márkák – a Chic Antique, a Jeanne d’Arc Living és az Ib Laursen ApS – kézzel készített, prémium minőségű lakberendezési és dekorációs termékeiből a webáruháza kínálatát. Célja, hogy az otthonokba csempéssze a tradicionális francia bolhapiacok és régiségkereskedések hangulatát, azonban kimondottan új, értékes és minőségi termékválasztékon keresztül. A tőle választott kiegészítők és bútorok időtlen varázsukkal hozzájárulhatnak egy még szebb és különlegesebb otthon megteremtéséhez. Olyan egyedi, minőségi termékekről van szó, melyek évek múlva sem veszítenek vonzerejükből, és más-más szerepbe helyezve, mindig tudnak valami újat mutatni önmagukból. Így lehet igaz az a jelmondat, amivel biztosan sokan találkoztatok már: “A múlt, amikor létrehozza a jövőt…”  Többször vásároltam már a webáruházból, és nagyon elégedett vagyok a termékekkel, amelyek valóban minőségiek, egyediek és sok-sok természetes alapanyagot használnak az elkészítésükhöz – a stílusuk pedig nagyon passzol aFehérHáz-hoz. Marcsi célkitűzéseivel pedig teljes mértékben tudok azonosulni, a beszélgetéseink alkalmával szinte inspiráljuk egymást, olvasunk a másik gondolataiban – hiszen az ő célja is az, hogy minél többen megismerjék ezeket a stílusos lakberendezési termékeket, és számomra is nagyon fontos, hogy megmutassak Nektek egy irányt, és bemutassam én hogyan alkalmazom mindezt.

 

 

 

 

 

HAZAI VASÁRNAP – 1.

időtlenség, tartósság és természetesség a háztartásokban

A házfelújításunk tervezgetése és a kivitelezés során sokat keresgéltem az interneten a megfelelő alapanyagok után kutatva. Akkor találtam rá egészen véletlenül egy magyar kisvállalkozás weboldalára. Már a neve is tetszett: Pauza. Amikor megláttam az első fotókat a boltocskáról és a termékekről – először nem is akartam elhinni, hogy Magyarországon is létezik ilyen üzlet. Pedig igen! Mivel a kivitelezéssel kapcsolatos teendők szinte minden időmet lekötötték, nem igazán volt alkalmam üzleteket látogatni a magam szórakoztatására. De a webshopba többször benéztem, és tudtam, hogy amint megtehetem, biztosan szervezek magamnak egy nézelődős, vásárlós programot. Át szerettem volna élni újra azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor Japánban éltünk. Ott jártam hasonló üzletekben, ahol természetes alapanyagokból, tradicionális eljárásokkal készített  háztartási cikkeket, takarítóeszközöket, lakáskiegészítőket és kisebb-nagyobb lakberendezési cikkeket árusítottak. (Be kell valljam, néha csak azért mentem be egy-egy ilyen kedvenc helyre, hogy nézelődjek, és ismerkedjek azokkal a tárgyakkal, melyeket a japánok a tradicionális tea-ceremóniákon vagy pl. az ételkészítéskor használtak.

 

Amikor körvonalazódott a stílustanoda ötlete, szerettem volna egy olyan sorozatot is elindítani, amely lakberendezői szemmel nézve magyar vállalkozásokra hívja fel a figyelmet. Olyan cégekre koncentrálva, amelyek környezetbarát, újrahasznosított és természetes alapanyagól készült termékeket gyártanak vagy forgalmaznak. És ebben a sorozatban ez a picinyke üzlet mindenképpen helyet kellett, hogy kapjon. Több okból is.

Mivel a felújítás során az otthonunkban rengeteg újrahasznosított, emellett természetes alapanyagból készült felületet alakítottunk ki, így ezek takarítását sem szerettem volna mindenféle kemikáliákra bízni. Ahogyan egyre több rész elkészül az otthonunkból, úgy igyekszünk alakítani a mindennapjainkat is egyre környezet-barátabbá. A szelektív szemétgyűjtés, a komposztálás, a tudatosabb vásárlás mellett a takarítást és a háztartásunk rendben tartását is igyekszem megreformálni. Úgy gondolom, anyaghasználat és stílus szempontjából sem lehetne tökéletesebb háztartási eszközöket találni az otthonukhoz mint amelyeket válogattam.

Budafok-Tétényből viszonylag ritkán megyek be a belvárosba, és miután leparkoltam a bogárkámmal a Károly körúton, átsétáltam a szinte kihalt Röser-udvaron, egyenesen a Vitkovics Mihály utcába. Már az utcakép is magával ragadott: egy házfalra magasan felfutott borostyánt és a környéket látva, maximálisan megértettem miért itt nyitották meg üzletüket a tulajdonosok. Az ajtón belépve pedig teljesen le voltam nyűgözve – egy picit visszarepültem az időben azokba a japán üzletekbe,  ahová nagyon szerettem járni. A tulajdonosoknak mi sem természetesebb, mint csupa-csupa olyan portékát kínálni, amely a funkción kívül az esztétikai igényeknek is megfelel. Alaposan szétnéztem, miközben hallgattam Évát – aki lelkesen mesélt az üzletről, az általuk árult és általuk is használt termékekről, és fotóztam. Összeválogattam egy kezdő készletet otthonra magunknak a környezetbarát és nem utolsó sorban stílusos takarításhoz, és bevallom, nagyon szívesen maradtam volna még. Ez alkalommal a mindennapi, és a hamarosan aktuális tavaszi nagytakarításhoz szereztem be néhány kelléket és takarítószert. Megtudtam, hogy mi mindenre lehet használni a fekete szappant. Éva még az üzletben feliratozta nekem dymo címkékkel a spricnis flakonjaimat, és alaposan ellátott hasznos tanácsokkal.

Mivel nekik bevált, én is nyugodt szívvel használom ezeket a teljesen környezetbarát tisztítóanyagokat az otthonunkban. Ugyan a mi gyermekünk már réges-régen kinőtt a négykézláb kúszó-mászó korszakból, de azért fontosnak tartjuk, hogy a cicánk talpára ne ragadjon rá semmiféle vegyi anyag, amit utána az alapos cicamosdás közben lenyalhat onnan.

Évi hasznos tanácsait itt olvashatod a náluk beszerezhető fekete szappanról amely egyébként egy sűrű tisztítószer koncentrátum, valamint egyéb tisztítószerek házilag is készíthetőek környezetbarát és olcsó alapanyagokból.

A Pauzában tett látogatásom óta a fürdőnkben nem használok mást a zuhanyzóüveg és az épített zuhany csempézett felületeinek tisztítására, csak pár naponta ecetes vizet. Az épített zuhanyzómk fekete burkolatán sokkal hamarabb meglátszik minden vízkő folt vagy szennyeződés, amit bizony nem szeretek látni. És fontos az is, hogy mi sem vegyszeres takarítás után lépünk oda be tisztálkodni. A waxolt hajópadlóinkat és az impregnált téglaburkolatot fekete szappanos vízzel törlöm fel, és ezzel takarítom a szép fajanszainkat is.

Sosem rajongtam a mosogatásért, anno tini koromban a nővéremmel mindig megosztoztunk ezen a feladaton: általában ő mosogatott, én meg a majd lecsöpög-öt választottam. Azonban a porcelán mosogatónkban valamiért az első naptól kezdve szeretek mosogatni, olyannyira, hogy hetekig be sem kapcsoltuk a mosogatógépet – mondjuk ez azért az antik fanyelű evőeszközök és a fehér porcelán tányérok miatt is volt így. Amióta azonban az olíva olajos szappantömböt és a kis kerek kefét használom e célra, valahogy kikapcsol a kézi mosogatás is, az edények és a porcelán mosogató is nagyon szépen tisztán tartható velük. Mellesleg az sem utolsó szempont, hogy ezek a dolgok klasszisokkal pofásabban mutatnak a munkapultunkon is, főleg ebben a krémfehér színű antik porcelán tálkában. De azóta megtaláltam az egyik szögletes fekete tányérkát, amit még Japánban vettem, így azt használjuk erre a célra.

Engem teljesen felvillanyoz a tudat, hogy csupa-csupa környezetbarát és természetes alapanyagból készült háztartási dolgot szereztem be. Végre valami olyasmit helyezhetünk a konyhapultra, a konyhaszekrénybe, a fürdőkád szélére, a fürdőszobai kosárba, vagy a mosókonyhába … stb, amely stílusos, és jó minőségű. Sőt, kifejezetten szépek ezek a takarítóeszközök.

Emellett az sem elhanyagolható tény, hogy vásárlás és tárolás szempontjából is jól járunk, hiszen nincs szükség külön, mindenféle felületre való többfajta tisztítószerre. Ezáltal elkerülhetjük a környezetszennyező flakonrumlit pl. a mosogató alatti szekrényben. Igen ott, a szemeteskuka mellett ahol a legtöbben tartják az ilyesmiket. Az így felszabadult helyre pedig elférhet még egy tároló, mondjuk a szelektív hulladékgyűjtés érdekében! Ugye-ugye? Nem is olyan nehéz ez. Időt és pénzt is spórolsz, kevesebb tárolóhelyre is lesz szükséged, cserébe pedig egyedien stílusos és dekoratív háztartásod lesz. Bevallom legszívesebben majdnem mindenből vásárolnék tőlük itthonra és arra is kíváncsi vagyok milyen új termékekkel lepik még meg a vásárlóikat. A kínálatukban a most kiemelteken kívül megtalálhatóak pl. a méhviasz gyertyákon át a csodaszép gyapjú takarók és lenvászon konyhai kiegészítők, valamint az egyedi rajzolatú teakfa kanalak is.

Gyapjú takaró vintage kockás   

Miért cipelnél haza a külföldi multiktól több tucat ronda műanyag flakonos, környezetszennyező tisztítószert, ráadásul méregdrágán, amikor egyszerűbben is megoldhatod a takarítószerek beszerzését. A Pauza-tól interneten is rendelhetsz, Éva és Zoli maximálisan segít mindenben nektek. Így vásárlásoddal egy hazai kisvállalkozást támogatsz, és a segítségeddel nem tűnnek el ezeket a tartós, csodaszép és minőségi termékeket gyártó manufaktúrák és egyúttal véded is a környezetedet.

Ha bármivel kapcsolatban kérdésed lenne, írj nekem!

 

Az első év a FehérHázban

Tavaly ezen a napon még javában a dobozokat pakolásztuk, rakosgattuk a bútorainkat, próbáltuk elrendezni a dolgainkat, és kész káosz volt az egész házban. A rengeteg csúszás miatt félig befejezett belső terek jellemezték az otthonunkat, nem voltak még beltéri ajtajaink, de azt hiszem az volt a decemberünk és a múlt évünk talán legboldogabb napja. Miután elmentek a bútorszállítók, és én is megérkeztem az albérletből blogcicával a házhoz, csak ültünk a kanapén a kupi közepén, és hálás voltam, hogy vége a napnak. És nyílott egy új fejezet, amely már itt íródik, az otthonunkban, az álomházunkban.

 

   

Lakberendezőként persze komplett forgatókönyvemnek kellett volna lennie az egész felújítás menetéről. De csak kellett volna lennie, de nem volt, mert nem voltak meg a megfelelő szakik. Tapasztalt tervezőként ezt rém kudarcnak éltem meg, pedig nem tőlem függött. Elszomorított, hogy pl. nem ismertem fel az inkorrekt kivitelezőt, mert a nyájas, behízelgő modorával, az igérgetéseivel baromi könnyen levett bennünket a lábunkról a középkorú pocakos úr. Vele indult a lavina, amit rettentő nehéz volt féken tartanunk, olykor sodródtunk is vele együtt. Olyasmi lehet ez mint amikor raftingtúrán veszel részt, van amikor azt hiszed uralod a csónakot, aztán rájössz pár pillanatra, hogy biza nem te voltál az. De utólag már könnyű okoskodni.

 

Kérdezhetnétek, hogy miért nem a korábban kipróbált, bevált szakikkal dolgoztattunk? Hát mert az egyik brigád csakis generálkivitelezést vállalt, és már előre be voltak táblázva egész jövő tavaszig, a másik szaki időközben átállt könnyűszerkezetes házak kivitelezésére és bizony neki is akadt bőven megbízása, nem arra várt karba tett kézzel, hogy majd mi mikor kapjuk meg a kulcsokat. A két ügyes srác pedig, akikkel egy irodát és egy kislakást is rendesen gatyába ráztunk, hát hogy is mondjam … jól cserben hagytak. Hitegettek, aztán mégsem lett belőle semmi. A szuper vízszerelőm ekkora melót egyedül nem vállalt, ráadásul gáztervezésben és komplett fűtéskorszerűsítésben még nem volt részem egyetlen belvárosi lakásfelújításnál sem, ezért nem volt megbízható emberke rá.  Így a nulláról kellett indulnunk, mint bárki másnak, akinek viszonylag rövid idő alatt kivitelezőt kellett találnia.  Generálkivitelezőt alapból nem volt szándékomban hívni, hiszen ez is a munkám része olykor, nem csak a tervezés, időre összeszervezni a szakipari munkákat, biztosítani hozzá az alapanyagokat. Igaz itt kiegészült azzal, hogy gyakran melósokat megszégyenítő módon vakolatot vertem le a falról, téglát tisztogattam, sittet lapátoltam, majd betonoztam, burkoltam, fugáztam, gletteltem, festettem, javítottam, meg ami még adódott. Az ElnökÚr ugyanezt csinálta, minden nap munka után az irodából a házhoz jött és folytatta velem együtt a bontásokat. Szabadságra max az alagsorba mentünk kicsit hűsölni, és hogy kalandos is legyen, dzsungeltúrán vettünk részt a kertben. Eseménydús nyár volt a tavalyi, egy olyan igazán durva, amerikai típusú, vidámparki hullámvasúttal érzelmileg rendesen megspékelve, tudjátok, ahol hirtelen mintha métereken keresztül csak zuhannál, majd pedig a csúcson vagy a boldogságtól, ha sikerült ezt vagy azt elintézni. Azóta, talán még jobban tudok örülni az apró dolgoknak.

 

 

Szóval egy éve beköltöztünk. Direkt nem használom azt a szót, hogy belaktuk a házat, mert bizony sokmindenen javítottunk, alakítottunk azóta is, amióta itt élünk. Mára több befejezetlen részt minőségileg kiviteleztünk, és így stílusban még inkbb a sajátunk lett, hozzánk alakult a ház és egy picit mi is hozzá. A költözéskor dobozokba csomagolt személyes tárgyaink szépen apránként előkerültek és megtalálták a helyüket. Egy komoly módosítással idén nyáron stílusossá vált az előző ősszel beépített csigalépcsőnk, amit így már imádunk – hiszen az egyik legjobb ötletem volt összenyitni az addig mindenfélének használt külön bejáratú alagsort a lakószinttel. Ezzel megnöveltük a lakóteret és nem kis mértékben a házunk értékét is.

 

 

 

Egy ilyen otthon volt az álmunk, vagyis az a ház amit beleláttam. Már az első találkozáskor vonzott a lerobbant, lomok mögé bújtatott, málló vakolatú, de mégis elegáns ház, amelyet kicsike kompromisszumokkal újra élettel töltöttünk meg, amely vezetett bennünket – mutatta, hogy mit akar, bár lehet, hogy csak én képzeltem így, annyira ráhangolódtam. Sokszor mégsem tekintettem rá úgy mint a sajátunkra, néha el sem tudtam hinni, hogy a miénk. Sokszor pörögtem örömömben a felújítás törmelékei és a csupasz téglák között, hogy megvan, a miénk! Olyan volt, mint egy matróna, aki szeszélyes és ragaszkodik a rárakódott rétegekhez, amely évtizedek óta a sajátja volt, mint ahogyan a ráncok is hozzátartoznak egy öreg archoz. Ezektől a rétegektől és fölösleges dolgoktól kellett megszabadítanunk, odafigyelő, alapos munkával. Olyan munkákról volt szó, amitől talán többezer emberből, egy ha nem riadna vissza.

 

Számomra az elejétől fogva világos volt,  hogy alapjaiban véve nem szeretnék rajta sokat változtatni, és azt a keveset is kizárólag azért hogy újrasminkelve majd még szebb legyen. Nem szerettem volna ha elveszíti a varázsát, amivel megbabonázott. Szerettem volna, ha én ehhez csak hozzátenni tudok, nem pedig elvenni belőle. Ahogyan a belső kis lyik-lyuk terek megszűntek, a ház úgy lélegzett fel, és egyúttal én is. Sokszor rajzolok, skiccelek egy munkánál, de most minden itt volt a fejemben, minden lámpahely, minden kiállás, minden funkció, csak a legszükségesebbeket vetettem tervrajzra. Amikor egyedül voltam a házban, volt, hogy percekig csak álltam és néztem, és a szememet lehunyva odaképzeltem a jövőt. A jövőt … ahogyan kalácsot sütök majd az unokának, vagy ahogy szülinapot ünneplünk, a teraszon olvasgatunk, a kert füvében hempergünk. És már sütöttem sok kalácsot, igaz az unokára még inkább várok pár évet 😉 nem sietős, ünnepeltünk már szülinapot, és meglesz az a terasz és a harsogóan zöld fű is a kertben.

 

 

Sokszor árgus szemekkel figyeltem a szakikat, persze tanultam is sokat tőlük, de azért a kontroll sem ártott, mint arra hamar rájöttünk. Hajnalban keltem, éjszaka feküdtem, ha 7-re jött valaki, akkor igyekeztem itt lenni és beengedni. Ha tükörbe néztem elszomorított a látvány, no smink, no frizura, a körmeimet és a kezeimet teljesen jegyezte a munka amit műveltem velük, de cserébe ha a házra néztem, akkor boldog voltam. Örültem, mint az anyuka, aki elégedetten nézi a kiságyban szuszogó kisbabáját, még akkor is ha nem volt ideje zuhanyozni, és még du. is pizsamában nyomja. Idén az alagsorban voltak a főbb munkák, szuper kis hajópadlónk lett mind az én műhelyemben, mind az ElnökÚr birodalmában.

 

 

Azt, hogy hogyan alakult néhány fotón nyomon követhettétek, ha pedig a történetre is kíváncsiak lesztek, a könyvből azt is megtudhatjátok.

 

Személy szerint nem vágytam nagyvonalú terekre, hatalmas, hodály nappalira vagy gigaméretű konyhára. Mindent megkaptunk ebben az egészben ami a listánkon szerepelt. Sőt bevallom nagy kertet nem is kívántam, bőven elég lett volna, ha pár rózsatő és néhány bokor, egy kis fűszerkert lehetett volna a ház körül, meg persze egy terasz és egy kis füves rész. Ezzel szemben meglepetésként ért bennünket a házhoz tartozó “hatalmas” kert. Igen meglepetés volt, mert 4 sor kerítés szelte keresztül a birtokunkat. De tudjátok minden okkal történik. Azóta rájöttem, hogy nincs finomabb a saját kertben termett cseresznyéből és málnából főzött dzsemtől, a paradicsomtövekről frissen szedett termésből rottyantott paradicsomszósztól, amit ráadásként a saját ültetésű zöldfűszerekkel lehet még izgalmasabbá tenni az ízlelőbimbók számára … még sorolhatnám a huszonx ládányi almát, a meggyet amelyek dunsztosüvegben búvárkodva várják pitebeli létüket.  És még nem is kezdtem igazán hozzá a kertészkedéshez, jövőre elkészülnek a végleges magaságyások, szuper kis bontott téglából. És kezdjük a kertet is alakítani. Az idei nyarunk sem a várt szerint alakult, a vírushelyzet nem tett jót nekünk, vagyis a háznak, de azért megújult a tetőnk, így jövőre már nincs időbeni korlát a szigetelés elkezdéséhez. Egyre profibbak vagyunk az ElnökÚrral felújításban, a saját kivitelezésű dolgok listája szépen gyarapszik, ezáltal pedig a saját tervezésű, egyedi dolgok is szaporodnak körülöttünk. Egész komoly kis géppark áll már a rendelkezésünkre, amire szükség is lesz, hiszen jövőre is szép feladatok elé nézünk. Nem is merek belegondolni. De valahol már hiszem, hinnem kell, hogy a felén túljutottunk.

Rea

 

Rea sült alma dzsemje

egyszerű de mennyei finomság

 

Már gyerekkoromban ellestem nagymamámtól a sütés-főzés “tudományát”, ugyan egyetlen főzős műsorba se neveznék be, ugyanis sokmindenben nincs rutinom és gyakorlatom, de a főzés szeretetét megtanultam tőle. A nyaralások alatt én mindig a kicsi tesó/uncsitesó voltam, nem szerették a nagyobbak ha ott vagyok körülöttük, így jobb híján, folyton nagymamámat boldogítottam. Neki pedig ugye el kellett látnia bennünket ebédre, vacsira főtt kajával, én pedig akaratlanul is megtanultam ezt-azt, néha segítettem amiben lehetett. Most már tudom, hogy nagyon jó volt nekem ez a kis bevezető, mert így nem félek semmihez sem hozzáfogni, szinte mindent recept nélkül, emlékből sütök vagy főzök, érzésre csinálom, ahogyan a sokszor látott a mozdulatokból ellestem. Az igazi meglepetést számomra mindig a pofonegyszerű alapanyagok okozzák. Nem vagyok nagy gurmé, nem is használok a konyhában eszméletlen sok fűszert, amit pedig igen, általában azt is szeretem zöldfűszer formájában belefőzni/süti az ételeinkbe. Így voltam a befőzéssel is, hogy: hát nem lehet az olyan nagy cucc. És nem is az! Az elmúlt évek alatt sorra főztem a dzsemeket, és egyéb befőtteket, és imádok kisérletezni is közben az ízekkel. A kamrapolcon szépen sorakoznak a kertünkből származó gyümölcsökből és zöldségekből, zöldfűszerekből készült, üvegbe zárt ízek. Ezekhez pakolok be mostanság jó pár üvegnyi almából készült finomságot, ami szerintem pl. remek kis gasztroajándék is lehet karácsonyra.

Mert hát van nekünk 3 almafánk, amelyeket tavasszal próbáltunk rendbeszedni az elmúlt évek ápolatlansága és a viszontagságok után. Hogy ezért-e? Nem tudom, de rengeteg almánk lett az idén. Csak sajnos nem nagyon elállós fajta, így a még üres üvegeket szépen megtöltöm mindenféle almából készült finomsággal. Többféle dzsemmel, pitébe és palacsintába való töltelékkel. Sőt madzagra fűzve, szép sorban, almakarikák is aszalodnak nálunk 🙂

Most az egyik legújabb kedvencem elkészítési módját írom le, nem mértem hány kg. alma kell hozzá, de ha követitek a leírást, tuti nektek is fűszeresen zamatos és krémes állagú dzsem kerül az üvegekbe.

Két nagy tepsibe (gázsütő) sütőpapírt tettem, arra jó dúsan lefektettem a felcikkezett, megtisztított (hámozott és magozott) almát. Az egészet forró sütőbe toltam és 180 fokon addig sütöttem, hogy az almák sarkai picit barnásak legyenek. Ezután a sült almát átkanalaztam egy nagy edénybe. Kb egy jó evőkanálnyi őrölt fahéjat, egy citrom reszelt héját, fél teáskanálnyi őrölt gyömbért és fél teáskanálnyi őrölt kardamomot tettem bele. Közben kóstolgattam persze. Mézes változat is készült, mivel több adagot tettem el, egymás után sültek az almagerezdek a tepsikben, majd rottyantak össze a fűszerekkel. Került még bele fél zacskó direkte almához való dzsemfix, kb. két evőkanálnyi steviás befőzőcukor és egy késhegynyi citromsav. Összekevertem, kicsit rottyantottam még rajta, és azon forrón telimertem az üvegeket és csavaros kupakkal lezártam. A tisztára mosott üvegekbe előtte vizet tettem, és a mikróban kb. 5 percig magas fokozaton forraltam, így csírátlanítottam az amúgy tiszta üvegeket. Ha nagyobb az üveg, akkor természetesen több ideig kell a mikróban hagyni.

 

Egy vastag takaróval kibélelt kosárba tettem a forró dzsemet tartalmazó üvegeket, alaposan bebugyoláltam és ott hagytam teljesen kihűlni. Ez úgy 24-48 óra. Majd lehet szépen díszíteni, és ajándkozni, vagy szépen elfogyasztani.

Jó étvágyat 😉

Rea

Természetes karácsony

saját készítésű dekorációkkal

 

A stílustanoda januári éles indításáig sem fogok tétlenkedni, hiszem, hogy vannak akik igényesen szeretnének dekorálni. Szeretném, hogy ne csak inspirálódjatok, hanem a megvalósításig is eljussatok. Nem mindenkinek van lehetősége méregdrága vagy csak nagyon nehezen, olykor sehogysem vagy limitáltan beszerezhető kellékek hiányában az álomdíszt elkészíteni. Az ilyesmi annyira lelombozó lehet, hogy bizony el is megy az ember lányának a kedve az egésztől és úgy érzi, hogy fölöslegesen gubbasztott és csorgatta a nyálát – jobb híján – a pinterest fotóit nézegetve. Igen, még mindig ott tartunk, vagyis inkább már ott tartunk, hogy nem igazán lehet kapni nálunk igényes kiegészítőket, elárasztották a nagykereket és a piacokat, az olcsó tömegcikkeket árusító üzleteket, a gagyi, igénytelen gyártású dolgok. És abból alkoss vmi szépet, nem giccskategóriát! Ha tudsz! Vállalkozóként szinte sosem megyek ki a nagybanira, elég az amiket a neten látok, azért nem ülök kocsiba, és azoktól a cégektől sem voltam hanyat esve ahová idén újra regisztrálnom kellett, mert nem vásárolok tőlük semmit. Na ez az oka, hogy a virágüzletek – tisztelet a kivételnek – egy kaptafára gyártják, ugyanazokból az alapanyagokból a dekorációikat. Ezek már évekkel ezelőtt sem vettek le a lábamról, így szerintem nem is tudnék olyan esetet mondani, hogy én adventi koszorúért pénzt adtam volna.

Minden évben sk. készítem az alapot is, ha koszorút készítek, akkor azt is. A lényeg pedig az, hogy élő, vagyis vágott örökzöldekből legyen … sokféléből, mert számomra az a szép, és így a fenyőillat sem hiányzik az otthonunkból, hiszen évek óta műfenyőt díszítünk.

Elsőként mindenféle örökzöldet összeszedek, szerencsére ma már a saját kertből. De korábban sem akadályozott meg ebben a kerttulajdonlás hiánya. Este kiskosárral, mettszőollóval felszerelkezve sétra indultam, és az utcán, kerítéstövében nőtt bokrokról csentem egy-egy hajtást, kiegészítésként az oázisban vásárolt nobilis fenyőágakhoz. Ez a fajta fenyő nem hullatja le a tűlevelét, megszáradva akár évekig is rajta marad. (Most azért a kijárási tilalmazás miatt nem buzdítok senkit az este 8 utáni settenkedésre, de szerencsére korán sötétedik. Amúgy meg a volt szomszéd nénink szerint virágot és csókot lopni nem bűn 😉 )

 

Szóval ha már van egy jó nagy kazal mindenféle örökzölded, akkor kezdődhet a muri:

kell egy jó erős drótból vagy hosszú indából, ágból tekert koszorúalap. (ezt én a tavasszal a kert tisztításakor a lilaakácról vágott indával oldottam meg, amit még akkor feltekertem, jó előre gondolva az ilyen hóbortjaimra, de tényleg jó hozzá akár pl. a tisztítóból hazahozott fém drót vállfa is kör alakúra hajlítva)

 

A növényeket kisebb egységekre vagdosom – amelyekket kicsi csokronként fűződróttal tekerek az alapra. A kezdő csokrétát jó biztosan rögzíteni kell, mert ha kibomlik, akkor oda az egész, lehet előlről kezdeni. De ne is túl szorosan, nehogy a drót bevágja a lágyabb zöld részeket, vagy éppen az ujjaidat. Ilyen drót tekercset hobbiboltokban, virágosnál, barkácsboltban be lehet szerezni. De hiányában valami erősebb semleges zöld árnyalatú cérna, hímzőfonal is megteszi. Az a lényeg, hogy egyforma szorosan dolgozz végig, és próbáld egyenletesen tartani a felrakott kis adagok nagyságát. Ha hosszabb csokrétákat drótozol az alapra, akkor szélesebb, nagyobb koszorúd lesz, ha kisebbeket, akkor természetesen kisebb, vékonyabb lesz az eredmény. A különböző típusú növényeket külön, egymás után rögzítettem, és a drótozott részt mindig takartam az újabb réteggel.

 

 

Amikor a végénél jársz, jobban mondvaa ott ahol kezdted, óvatosan hajtsd fel a kezdő réteget és a szárakat alájuk dugva drótozz, majd ha összeért, a drót végét fűzd át a koszorú fonákján párszor, hogy ne bomolhasson ki. És készen is vagy. Már csak el kell döntened, hogy adventi koszorút készítesz rá, vagy az ajtót, falat díszíted vele.

Adventi koszorúként négy fehér gyertyával és némi angyalporral megszórva:

Azonban ezt az alapot most a bejárati ajtónkra szánom. Egy gyűrt selyemmasnival a saját tervezésű és készítésű díszemet lógattam rá és több nem is kívánkozik ide nekem. (Ezt a díszt a készlet erejéig megvásárolhatod többféle színben is üzenetben, de ugyanilyen csinos egy egyszerű gömbbel, vagy akár csak simán a masnival is.) Jól mutat a grafitszürkére festett, évszázados korú szépséges kazettás ajtónkon. (Mivel a kinti fényviszonyok most nem a legideálisabbak a fotózáshoz, a műhelyem fala előtt mutatom, de majd hozok kinti képet is.)

Számomra a természetessége, a növények játéka és üde színe, a leheletnyi sejtelmes csillogása, és az egyszerű díszítettsége minden téren nyerő.

Ebben a szellemben fog a többi dekoráció is készülni az otthonunkba, remélem velem tartasz és megmutathatom majd azokat is.

Szép estét és jó pihenést!

Rea

 

Kristályos adventvasárnapok

az újrahasznosítás a legelegánsabb kivitelben

 

Bizonyára sokatok van úgy vele, hogy esküvői ajándékként bizony kapott nem igazán szeretem darabokat. Én így voltam a kristálypohár készletekkel, ezért igyekeztem tőlük szabadulni … sikerrel. Pedig milyen nem jól tettem, de hát akkor még eszem ágában sem volt, hogy majd egyszer tetszeni fog. Igaz cseppet sem rendeltetésszerűen használva.

A dobozaim tartalmának kipakolásakor döbbentem rá, hogy bizony a rengeteg, régi, épphogy égetetek között, csodaszép fehér tömbgyertyáim is vannak egy tavalyi adventi koszorúról megmaradva. Szeretem a gyertyafényt, a láng vidám táncát és a hangulatot amit maga körül teremt. Ahogy pakoltam, egyre több lett a maradék gyertya. Kellett valamit kezdenem velük. A gyertyaöntés már ősrégi mesterség, távol álljon tőlem, hogy most itt veregessem a vállam, hogy milyen ügyes vagyok, sőt, készítettek is már sokan, rengeteg DIY videó és leírás kering a neten. Amikor tényleg eldöntöttem, hogy bizony akkor én is gyertyát fogok önteni, az az a pillanat volt, amikor a marketplace-en belebotlottam egy hirdetésbe, amelyben többféle szép vonalú üvegpoharat kínált eladásra a hirdető. Mivel épp aznap vezetett utam a gyerkőc edzése miatt Óbudára, így megvettem 8 csodaszép talpas üvegpoharat a terveimhez. Már akkor láttam belőlük az én idei egyik adventi “koszorúmat”.

Múlt hétvégén pedig megvalósítottam a tervet. Pontosan azért, hogy bárki el tudja készíteni, semmiféle extra dolgot nem vettem hozzá. Hiszen újrahasznosítok, aminek az a lényege, hogy a régit gondoljam picit más formába, és ne költsek vagyonokat mindenféle különleges kanócra meg egyébre. Szóval azzal “főztem” ami itthon fellelhető.

   

Hozzávalók: használt, maradék gyertya (tettszőleges színben), vágódeszka, jó éles kés, viszonylag vastagabb kb 1 mm-es pamutzsineg, befőttes üveg, kislábas, drót vagy saslikpálcika – nem fontos, de ha van otthon vmilyen karácsonyhoz köthető illóolaj, pl. narancs vagy fahéj, finom csillámpor. Fahéjas egyébként az olvadt viaszba szórt kevéske őrölt fahéjjal is készíthető, ebben az esetben inkább valamilyen bézses alapgyertyát ajánlok használni, vagy tényleg csak egy-egy picurka darab barna és fekete zsírkréta hozzáolvasztásával kaphatsz szép halvány bézses-szürke színt. Ne feledd, az olvadt viasz színe a szilárdulás után sokkal lágyabb, halványabb lesz majd.

De térjünk vissza az én gyertyáimhoz, amelyek jó nagy, fehér színű tömbgyertyák voltak. Eszem ágában sem volt színezni, elsőkét egy jó éles késsel durvára daraboltam, eltávolítottam a kanócot és lehámoztam a koszosabb részeket, hogy az olvadékban majd minél kevesebb piszokszemcse úszkáljon. A lábasban vizet forraltam, beletettem a dunsztosüvegbe halmozott gyertyatörmeléket és vártam, hogy olvadjon. Fölösleges kevergetni, végig kis lángon hagytam a gáztűzhelyem rózsáját. Amíg az üvegben szépen olvadozott a gyertya, addig előkészítettem a poharakat és a kanócot az öntéshez. Tartottam tőle, hogy majd a kanóc lebeg az olvadt viaszban, de mivel nem szerettem volna semmiféle idegen tárgyat látni az üvegen keresztül, egy kis trükkhöz folyamodtam. A pamutzsinegből a poharaim mélységénél jóval hosszabb darabot vágtam, amelyek egyik végére hármas csomót készítettem, vagyis lett egy kis bumszlim mindegyiken. Az olvadt viaszból fecskendővel – óvatosan, hogy ne csapjon szét – mindegyik pohár aljára tettem úgy egy centi magasan, ebbe középre beletettem a kanóc csomózott végét, és megvártam amíg megdermed. Drótból kis hidakat hajlítottam a poharaim szájára, erre tekertem a kanóc rögzítése után a szabad végeket, így nem pottyant bele a még olvadt viaszba.

Ha illatos gyertyát szeretnél, tegyél bele jó minőségű illóolajat, én jó pár csepp vadnarancs illóolajat használtam, amitől az olvadtan víztiszta viaszom nagyon picurit sárgás lett. Ettől kicsit megijedtem, de ahogy elkezdett szilárdulni, egyre jobban tetszett, mert pezsgős színhatást eredményezett. A látványt még fokoztam az olvadt viaszba kevert, kiskanálnyi, finomszemcsés színtelen csillámporral is (ez egyébként a kis tégelyben fehérnek tűnik, szóval üzletben úgy keresd).

   

Évről évre másfajta adventi gyertyás dekorációkat készítek, az ideiek közül ez a kedvencem. Az öreghölgy pedig remek hátteret nyújt ennek ez egyszerűen elegáns kollekciónak.

Kíváncsi lettél mivel dekorálom még az otthonunkat? Szeretnél egyéb egyszerű és olcsó ötletet ellesni? Csatlakozz az oldalam követőihez, mert az adventi időszakra sok-sok meglepetést tartogatok a számodra is! … és bizony ki ne szeretné a meglepiket

Egy felkérés fotózásához a látvány kedvéért ugyan mind a négyet meggyújtottam egyszerre. De van még más adventink is, amelyeken csak az adott vasárnapokon fogjuk lángra lobbantani a kanócot.

 

 

Gubóban a pillangó

téli álom a tavaszi folytatás előtt

 

A belső munkálatok oroszlánrésze befejezve – igaz van még mit javítani, módosítanivaló is akad, de ha az ember és az ember lánya magának felújít, akkor akármennyire is próbál alaposan utánanézni a dolgoknak, akármennyire is igyekszik a lehető legjobban, legszebben kivitelezni az adott feladatot, akadnak bakik és bizony egy ilyen matrónánál akadnak nem várt problémák is. De úgy vagyok vele, hogy ezt már fél lábon is kibírjuk.

Jön a karácsony, az az időszak, amikor igazán elememben vagyok, amikor azt a sok-sok apróságot igyekszem mindet megvalósítani, amelyeknek a tervét hónapok óta őrizgettem a buksimban. Szeretném ezt a második karácsonyt valami egyszerűen varázslatossá, harmonikussá tenni. Az elmúlt jó másfél év sokszor a rohanásról, kapkodásról, idegeskedésről és a feszültségről szólt. Folyton versenyt futottam magammal, szerettem volna a lehető legjobb feleség és anyuka lenni, a lehető legjobb lakberendező a házunkhoz méltóan, a legjobb kivitelező azokhoz a munkálatokhoz amelyek ránk maradtak, a legjobb háziasszony, a legjobb … és, de ez nem megy mind egyszerre, sokszor éreztem magam elcsigázottnak, csalódottnak (magamban és másokban is).

Pedig nem volt és nincs rá okom, de annyira akartam, annyira úgy szerettem volna ahogyan azt elgondoltam. Be kellett látnom (többedjére), hogy bizony nem létezik ideális. Nincs olyan, hogy legjobb idő ajtót festeni, vagy éppen fotózni, mert valamit mindig fontosabb lenne elvégezni.

De most, ahogy végignézek a házban – ahogy pár percre elgondolkodtam mindezen – úgy gondolom, hogy az elmúlt kicsivel több mint egy év minden csepp verejtéke, minden sebes ujj, minden nap amikor fájós derékkal vagy karral ébredtem, mindezért megérte. Volt egy cél, és ugyan nem értük még el ezt a célt, de jó úton haladunk. Sokszor hittem azt, hogy attól, amit épp csinálok, nincs nehezebb vagy gusztustalanabb dolog – de bizony meg kellett hazudtolnom önmagam.

Távol álljon tőlem, hogy beképzeltségnek tűnjön, de tudom, hogy nagyon sokan ezt nem csinálták volna végig, nem tudták volna végigcsinálni. És nem vagyok rá büszke, de volt amikor sírtam, volt amikor kiabáltam, és volt amikor majd felrobbantam dühömben. Volt … sokszor … Amiért nagyon hálás vagyok, hogy a párom mindig ott állt mellettem, mögöttem, ha én voltam kétségbe esve, akkor Ő biztatott, ha pedig Ő sokallt be, akkor én próbáltam valahogy megnyugtatni. Voltak vitáink is, nem is kevés 🙂 mert én olyan makacs vagyok.

A fotókat nézve, most azon gondolkodom, milyen is lesz majd a mi kis ünnepi otthonunk? Pl. hol is lesz a fenyőfa helye? Jó lesz-e ott? Egy karácsonyfánk lesz, nem lesz külön a műhelyben és a nappaliban, mert nem szeretném stílusokra szabdalni a lakást, egységes képet szeretnék, a berendezéshez illő dekorációt kap minden helyiség. Igyekszem ezt már az adventi időszak kezdetén kivitelezni, hátha inspiráló lesz és valaki hasonlóan öltözteti ünneplőbe az otthonát.

Jó egészséget mindenkinek és békés ünnepvárást!

Rea

Hogyan választottunk beltéri ajtót?

Mi naívak, még a bontások közben is azt hittük, hogy a beltéri ajtók cseréjét megúszhatjuk. Mivel a házban csodaszép régi ajtók voltak, ráadásként értékmentés, meg régi mesterek munkája, csodaszép fa felületek is lebegtem a szemem előtt. Azonban azt nem is sejtettük, hogy több éven át nem törődtek egy csőtöréssel a házban (mint úgy általában szinte semminek a megóvásával sem), így sajnos az ajtókereteket lehetetlen lett volna felhasználni. A többféle festékréteg alatt korhadtak, büdösek voltak 😞 Ráadásul nem utólag beépíthető tokosak, hanem azok a fajták, amelyeket falazás közben állítanak be a mesterek. Ó, sajnos én azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy egy ügyes, elhivatott asztalos biztosan meg tudta volna oldani, hogy használni tudjuk őket, de a sok kudarc után ilyen téren már nem bízok meg senkiben. Eleinte még reménykedtem is abban a fiatal brigádban akik az ablakokba új, hőszigetelt üveget tettek, azonban innentől a feladat meghaladta a képességeiket, mert ugyan mókoltak valamit a bejárati ajtónk külső dupla szárnyával, de az csak nem lett az igazi. Hiába volt az elején az igérgetés, a jóindulat, sajnos csalódást okoztak, mert még amit megcsináltak, azt sem mindenhol lelkiismeretesen. (Sajnos így valószínűleg kidobott idő és pénz volt az amit az ajtóval dolgoztam és amit nekik kifizettünk, mert idén a fő projektek közé bekerült a bejárati ajtó véglegesítése is. Amennyire csak lehet, szeretnénk ha maradnának az eredeti régi részek.) Persze hibázni mindenki szokott, bizony még én is, csak azt nehéz elfogadni, ha utána megendedi magának a dühös vagdalkózást a “szaki”, ahelyett, hogy lelkiismeretesen megpróbálja kijavítani. Összességében azt hiszem azért az ablakainkból kihoztuk velük együtt a maximumot, és ha a külső szigetelés a nyár folyamán elkészül, miután végre az ablaktokokat is lefesthetem, nagyon szépek is lesznek. Persze nem újak, de ez esetben nem is ez volt a cél, sőt 😉

De most eredetileg itt az ajtókról akartam írni. Több hete keresgélem az igazit, ami sajnos a vírus miatt is húzódott el ennyire, meg hát anyagi okai is voltak. Tuti, hogy biztosan többen is legyintenek, hogy mit vacakolunk annyit, ottazobimegtársai oszt vegyünk. Hát bizony nem ilyen egyszerű a helyzetünk.

A falvastagságaink nem szabványosak. A nagyfiunk szobájának ugyebár új bejárata lett, amit egy hajdani külső főfalba bontva alakítottunk ki, és ott bizony a falvastagság 44 cm lett a vakolással együtt. Nomármost, ez többszöröse egy normál, utólag beépített szabvány tokos ajtóhoz való falvastagságnak. Ráadásul a mi 320 cm-es belmagasságunk esetében iszonyatosan esetlenül mutatnának a 210-es ajtók. És akkor ott van még az a probléma is, hogy az alagsorban 220 és 230 a helyiségek belmagassága. Oda meg végképp nem nézne ki jól a majdnem a plafonnál végződő ajtó. Arról meg ne is beszéljünk, hogy bizony külsőre azért egyforma megjelenés sem ártana azért annak a 4 beltéri ajtónak.

Szóval: el kellett engednem a régi ajtajainkat, el kellett engednem az sk. festékleszedett, waxolt ajtószárnyakat esetlegesen új tokokkal. És bizony elbizonytalanodtam a toldásmentes fa ajtóban is, mert egyik asztalos ezt mondta, a másik azt. Volt aki szerint ma nem lehet olyan minőségű faanyagot kapni, amit jó szívvel ajánlana, volt aki azt mondta, hogy á, semmi baj nem lesz, ha vetemedik, vagy reped, akkor javítják. Na így igazodj el! A hossztoldott ajtó és ablakfelületekkel nyár vége óta barátkozom, de csak nem akarunk jóban lenni. Így amint megfelelő lesz az idő az ablakfestegetéshez, bizony a belső oldalait is le fogom festeni a tavaly beszerelt új nyílászáróknak, mert nem tetszik a fogazott toldás.

Amikor a fejemben összeáll egy kép a “végső” enteriőrről, és bizony ott szép waxolt felületű, antik faajtók foglalják el  helyet, akkor nem olyan felemelő dolog ezen változtatni. Még gondolatban sem 🙁  Így több órányi netes böngészés következett. Hátha összejön az a hátha 😉 (makacs vagyok, na)

Összesen 22 cégtől kértem ajánlatot, olyanoktól akiknek a honlapján szimpatikusak voltak a beltéri ajtók stílusban is. A közeliekhez személyesen is elmentem megnézni a bemutatótermi darabokat. Ezek közül 8-tól kaptam valamiféle választ/árajánlatot. Ekkor már több verzióban is gondolkodtunk: fa toldásmentes, fa hossztoldott festve, és becsúszott a képbe a keretes mdf is festve. Némelyik árajánlatot látva, a döbbenettől levegőt is nehéz volt vennünk. Volt olyan cég, amelyik a 4 db ajtóra 2.890.000,-es árajánlatot adott. És ez még az elején volt. Atyaég! gondoltam, mi a fene lett itt az építőiparral? Ez még viccnek is sokk volt! (Ha milliárdos lennék, sem költenék ennyit 4 ajtóra, mert konkrétan nem ér annyit!) Aztán lett még egy kétmillió közeli ajánlatunk. Hát mit ne mondjak, nekik sem mi vagyunk a célközönség!

Azért a maradék 6 ajánlatból 2 cég nem vállalta a 44 cm-es ajtótokot, vagy pedig nem olyan formában ahogy mi szeretnénk. A maradék négy ajánlat pedig közel egy árszinten mozgott. És itt kellett döntenünk arról, hogy akkor mi is tetszene. Még mindig nyitva hagytuk magunknak a választás lehetőségét két külső kinézet között, de kiválasztottuk a céget ahol megtaláltuk azt a kazettás betét kivitelezést ami az ElnökÚrnak és nekem is nagyon tetszik, így várhatóan július elejére meg is érkeznek az ajtajaink. El sem hiszitek, hogy ez mekkora “haladás” a számunkra, fél évnyi ajtónélküliség után! A megmaradt szép régi ajtajainkat azért felhasználtuk/felhasználjuk ilyen-olyan formában. Pl. biztosan lesz egy cuki virágkötő- és ültetőasztalkám a kertben.

És akkor következzen néhány fotó amelyek inspiráltak:

AL6  Introducing Columbus, Georgia-based designer, Chenault James. Specializing in high end residential projects since 2009, her approach to des... 

Eikenhouten binnendeur in een landelijk interieur. Afgewerkt met moderne, zwarte klink en scharnieren. #deur #eik #landelijk  Best Professional UK Interior: Thatched Cottage Kitchen by Fawn Interiors - Remodelista  Creative DIY Furniture Repurpose Ideas

Ha kíváncsi vagy hogyan formálódik a belső tér, miként fog változni a házunk külső kinézete, és hogyan gyúrok egybe többféle stílusjegyet régiből és újbúl, egy  kivételesen egyedi enteriőrben, akkor kövesd a reantikot. facebook -on és az instagram – on

Nagy ölelés:

Rea

Ibolyaszezon

naná, hogy fehérben

Már tavaly tavasszal – amikor még kulcsunk sem volt a házhoz, de néha felmérés és szakikkal egyeztetés során idelátogattunk – kiderült, hogy a kertben rengeteg ibolya nyílik. Ez idén sem volt másképpen. A kert rendbehozatala elkezdődött, és azt hiszem a rossz helyen lévő ibolyatöveknek mindenképpen új helyet kell keresnem, mert igazán finom és extra különlegességeket lehet belőle készíteni, pl. ibolyaszirupot, kandírozott ibolyát.

Mint virágkötőnek mi sem természetesebb, hogy ki kellett próbálnom koszorút is kötni a temérdek kis virágból. Készült belőle pár napja egy hagyományos liláskék verzió – dugig pakolva illatos kis virággal – ezúttal pedig a reggeli blogcica levegőztetés során egy nagy csokor fehér virágú ibolyát szedtem, még mielőtt teljesen elnyílnak.

Alapnak a mogyoróbokorról levágott vízhajtásból készítettem egy kb 12 cm átmérőjű karikát, a virágokat egy-két levéllel együtt pár szálas kis csokrokban kötöttem. Ehhez ajánlatos inkább cérnát használni, mivel a vékonyka, lágy szárakat a drót könnyedén elvághatja, ha pedig a virág feje letörik, oda az egész addigi munkánk. A kis bokrétákat egy hosszabb cérnával elkezdtem felerősíteni az alapra, igyekeztem egyenletesen elosztani rajta a virágot, hogy arányos maradjon. Legvégül egy spárgamasnit kapott, mert a durva puritánságával remekül kiegészíti, kiemeli a virágszirmok fodrosságát, lágyságát.

   

A virágok mennyiségétől és az ízlésünktől függ, hogy hány szálas kis csokrokat kötünk és azokat milyen sűrűn erősítjük fel az alapra. Ha elkészült, akkor pedig gyönyörködhetünk benne. Igaz, hogy az ilyen jellegű alkotások nem hosszú életűek – hiszen vázában is 1 max 2 napig dekoratív, de hát semmi sem tart örökké. (Vízzel néha óvatosan megpermetezve egyébként tovább mutatós.) Én úgy vagyok vele, hogy inkább értékelem az adott pillanatot, az abban rejlő szépséget és jót – még ha az oly illékony is, az emlék és az érzés amit kiváltott belőlem az sokkal fontosabb. Ezért sem szeretem a művirágokat igazán ilyesmire használni, számomra nincs meg a varázsa, a törékenysége, a finomsága és az illatos kis lénye.

Hogy Ti is láthassátok, megörökítettem a kis koszorúmat:

      

   

Ezzel a módszerrel sokféle mezei és kerti virágból köthető bármekkora méretű koszorú.

Látod? Az elkészítéséhez pedig nincs szükség semmi extra hozzávalóra, bátran fogj hozzá és készítsd el a saját koszorúdat!

 

Mindenkinek egészséget kívánok!

Szalvéta-fiók

konyhai segítő

 

A varrógépfiók(ok) “gyűjtése” is az egyik szenvedélyem, persze eddig olyan célú volt ez a gyűjtés, hogy később felhasználjam őket az otthonunkban. Most pedig, ahogy már alakul a belső tér és a dekoráció, előkerülnek a kis koszosok is. A múltkoriban ennek a fióknak a párjába éppen hajtatott nárciszokat ültettem sakkfigurákkal (akkor épp az volt kéznél 🙂 ) de most ez kicsit alaposabban kezelésbe vettem. Először is lecsavaroztam a fém sínt, a fogantyút róla, majd zsíroldós pakolást kapott. Ezek után pedig egy alapos sikálást, amit legalább két napi radiátor közeli szárítás követett. Így készen állt egy átcsiszolásra, kívül-belül.

A belső részt grafitszürkére festettem – mert még mindig odáig vagyok ezért a színért, meg azért is, mert a konyhába került a felújított darab, és oda bizony passzolni kell nekije is.

A külső oldalra pedig egy feliratot kapott, amit 000ás ecsettel festettem rá. A festék száradása után waxoltam a csiszolt felületeket, majd rácsavaroztam egy nekem tettsző fogantyút a régi kis aluminiumja helyére. Belepakoltam a szalvétákat és felkerült a polcra.

 

Egyenlőre, amíg a párjából ki nem költöztetem majd a hagymásokat, és azt is megtisztítom, festem az új funkciójához.

Szóval alakul az a hangulat 🙂