Üdvözlet az otthonmaradóknak :)

Amikor elterveztem az idei húsvéti dekorációim bemutatását, akkor egy hasonló virágtölcsér szerepelt a repertoáromban. De kicsit módosítanom kellett rajta, hogy ez is elkészíthető legyen otthon fellelhető alapanyagokból. És kizárólag azon van most a hangsúly, hogy csak olyan dolgokból alkossunk, ami a legtöbb háztartásban fellelhető, nem részletezem miért. Ráadásul az sem volt az eredeti elképzelésben, hogy nem a hozzánk érkező vendégek tiszteletére díszítünk, hanem úgy alakult, hogy kifejezetten a magunk örömére, csak mert megérdemeljük! Amúgy meg szuperül mutat beltérben is, meg hát be is csöngethetünk magunkhoz, vagy jöhetünk “haza” vendégségbe a párunkhoz. Na viccet félre téve, nem igazán vagyok művirág fan, főleg nem a művirág koszorúké. Még akkor sem, ha már igazán nagyon élethűeket gyártanak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nálam ne lenne művirág, kelléknek én is használok, de az élő az azért igazán más – az illatával, változásával el tudja varázsolni még a férfiakat is. Gondoljunk csak bele, a pasik sem művirágot szoktak venni, amikor meglepik a szeretett nőt.

Én pedig mindenképpen valami élővirággal szeretném dekorálni az ajtónkat. Nem, nem fog pillanatok alatt elhervadni, egy aprócska trükk segít ebben. Csak figyelj!

Szükséged lesz valamiféle kartonpapírra, de használható helyette rajzlap, 2-3 rétegű A4-es papírt is összeragaszthatsz, vagy bármiféle vastagabb csomagolóanyagot, amiből jó kis tölcsért lehet tekerni. Valamint mintás textilre, vagy maradék tapétára, szép mintás vagy éppen egyszínű csomagolópapírra. Olyasmire ami illik a lakásotok hangulatához és színeihez. És kell még ragasztó vagy ragasztópisztoly, és ragasztószalag.

Tekerj tölcsért – viszonylag szűket javaslok, ne legyen túl bő a szájánál, most nem popcorn fog bele kerülni – rögzítsd széles ragasztószalaggal, majd vádg egyenesre.

Válaszd ki az anyagot amivel fedni fogod, és szabd ki a tölcséred felületére való darabot, majd ragaszd rá folyékony ragasztóval vagy ha van ragasztópisztollyal, de azzal óvatosan, mert a túl nagy ragasztóbucik dudorokat alkotnak a textil vagy a tapéta, csomagolópapír alatt és úgy nem lesz szép a végeredmény.

Én egy régi textildarabot használtam fel most erre a célra, amelyen anno a különböző illóolajokat, transzferáló folyadékokat teszteltem, hogy melyikkel milyen eredményt lehet elérni, és mivel néhány minta egész jól sikerült, akkor eltettem, hogy majd csak jó lesz még valamire. A költözködéskor pedig ez is előkerült és betettem az egyik műhelyes dobozomba, ahol a múltkor megtaláltam. De te nyugodtan használhatsz bármilyen maradék textilt, kilyukadt kedvenc mintás pólót, szakadt kispárnát, vagy a tapéta maradékát. Ami csak tetszik.

A befedésnél a tölcséred száján lógjon túl az anyag, amit vagdoss be, így a kis fülekkel belülre is szépen le tudod ragasztani. Ezután vágtam három darab spárgát, amit összefontam. Ebből ragasztottam körbe egy bordűrt a tölcséremre, majd a tölcsér két oldalára fúrtam egy-egy lyukat, ahová szintén a fonott spárgából fület fűztem, kívül megcsomóztam és belül beragasztottam, hogy stabilan tartson.

Ezek után pedig már csak egy kis szalmaszerű anyagra, pár szál virágra van szükség, de a szerencsésebbeknek barka is akad, ha pl. van odahaza az elmúlt húsvétokról pici fürjtojás, az is jól áll neki (azért, hogy pl. ki ne guruljon a tölcsérből, egy pöttynyi ragasztóval ajánlatos rögzíteni). Én szerencsés vagyok, mert a kertben sok a virág, de egy rügyező ágacska az utcáról éppúgy megteszi tavaszi hangulatnak. Hogy a virágok ne hervadjanak el, a tölcsérben rejts el egy kicsi poharat, vitaminos fiolát, bármit, amit bele tudsz erősíteni, és amibe éppen megfelelő mennyiségű vizet tudsz biztosítani, hogy ne hervadozzon az alkotásod!

És még egyéb virágokkal is kipróbáltam:

Remélem tetszett az ötlet az én kivitelezésemben és elkészíted a sajátodat. Ráadásul az évszakoknak megfelelően tudod dekorálni kiegészítőkkel, nyáron virágokkal, kagylókkal, majd ősszel pl. színes levelekkel, gesztenyével, és hát télen csupasz ágakkal vattapamacs fölött. Szóval remekül helyettesíti az ajtókopogtatót. És csak nem leszünk örökké szobafogságban. Előbb-utóbb megcsodálhatják a vendégeitek az alkotásotokat! Addig pedig én is nagyon szívesen látnám, küldj róla bátran fotót, és bemutatom a facebook oldalamon egy külön albumban.

Örömteli alkotást, és nyugis, húsvéti készülődést!

 

 

Ablak a világra

avagy milyenek is legyenek a nyílászáróink?

Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre, és ha az ablakok a ház szemei, akkor bizony az ablakok nagyon fontos részletek egy otthonon.

Amikor először megpillantottam a házunkat, tél volt … a redőnyei leeresztve, de már akkor sejtettem, hogy nem a szokványos ablakok rejtőznek a régi redőnyök  lamellái mögött. Több ingatlant megnéztünk az elmúlt évek alatt, és sajnos sok helyen gondok voltak az ablakokkal, mert vagy menthetetlenül tönkrementek, vagy a kis zárak nem működtek. No ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a házunkban lévő közel száz éves ablakok tökéletes állapotúak, mert bizony koránt sem azok. Jócskán felemésztik majd az elkövetkezendő heteimet, hogy elérjem azt az állapotot amilyennek szeretném őket látni, és egy ügyes asztalos is kezelésbe veszi majd őket, de tökéletes alapok! Kihozzuk belőlük a maximumot 🙂

A szobák ablakai és a bejárati ajtók maradnak a régiek, azonban több új ablakot és ajtót is rendeltünk, némely ablak helyett, vagy azért mert a régiek nem praktikusak, nem szigeteltek, vagy azért mert éppen nem passzolnak az elképzelésbe abban a formában. Az új nyílászáróinknál elsődleges követelmény volt, hogy azok is fából legyenek, hiszen a maradóak is fából készültek. Összesen 9 cégtől kértem árajánlatot, mindegyiktől ugyanazokkal a paraméterekkel. Volt akik válaszra sem méltattak, de az is meglepett, hogy milyen eltérő árakat kaptunk, többszázezres volt egy-egy ajánlat között a különbség.

Kiválasztottuk a legolcsóbbat, a legdrágábbat és egy középárasat. A legolcsóbb nem volt szimpi, több hónapos gyártási határidővel. Így maradt a drága és a kevésbé drága. Mindkét helyen szép ajtókat és ablakokat láttunk, mindkét helyen kifogástalan volt a tájékoztatás, és kedvesen fogadtak bennünket a megbeszélt időpontban. Nehéz is lett volna dönteni, ha nincs egy nagyon fontos momentum: az új nyílászáróinknak illeszkedniük kell a régiekhez, és ezt főleg a felületkezeléssel tudom majd elérni. A régi ablakok waxolajat és festékréteget fognak kapni a natúr, lecsiszolt fafelületekre, így az újaknál is fontos, hogy közel ugyanazt a színt legyek képes elérni amilyenek a régiek lesznek. Ezt csakis úgy fogom tudni megvalósítani, hogy a kicsi kezeimmel fogom az újakat is felületkezelni, és natúran kapjuk meg őket. Vissza a régi időkhöz, ugyanis régen nem ralszínekkel lefújt csodaszép fa ablakokat lehetett venni/rendelni, hanem bizony fehér, zöld, netán barna zománc, vagy olajfestékkel mázolták a kívánt színre a beépítés után.

Mi náluk találtuk meg a tökéletes megoldást: Schumacher ajtó.

    

A kívánt szín nálunk a grafit, de nehogy megijedjen ám senki se, mert csak a külső megjelenés fogja ezt a színt tükrözni, a belső terekben a természetes fa szép rajzolata lesz a jellemző, amit waxolajréteg fog csak ápolni és hagy érvényesülni. Nem eltakarni, hanem láttatni. Ez nagyon fontos volt nekünk. És így bizony a megmaradó szépséges beltéri ajtajainkhoz is tökéletesen fognak illeni. Nem beszélve a többi természetes anyaghoz és felülethez, amelyek mibenlétét még egyenlőre homály fedi.

    

Ha kíváncsi vagy milyen is a mi álomházunk, akkor tarts velem továbbra is, mert bizony nem a megszokott és hagyományos felújítósdi folyik nálunk.

A fotók forrása: pinterest

Bojtos – kristályos

Pár perces apróság

  

Az üveglencsés ékszerek mintájára kipróbáltam valamit. Ha van otthon pár régi kristálycsillár darabod elfekvőben akkor nyert ügyed van, de az  ebay-en és alin beszerezhetőek a régi függőkre hasonlító darabok. A kis “kristályok” hátuljára duplaoldalas mintás kartont ragasztottam. A vágott szélt óvatosan összecsiszoltam, wax-al picit áttöröltem, ami védi ám a papírt is.

  

Majd a karácsonyról maradt gyöngykupakokat használva, különféle szalagokból, gyöngyökből bojtokat eszkábáltam – majd egy karikára fűztem őket, így készültek ezek a kulcstartók.

  

Akár egy fiókgombra akasztva, vagy szekrényajtó fogantyúra is tehetjük őket szalaggal. A berendezés és a textíliák színvilágához, stílusához igazodva mutatós apróságot készíthetünk ilyen módon. Nem baj, ha nincs otthon szalag, maradék méteráruból, szakadt régi ruhából is téphetsz/vághatsz csíkokat, a bojtok abból is mutatósak ám.

Velence “gyöngyszemei” az én szememmel – 6. rész

Kovácsoltvas olasz módra

Az ablakok berácsozása nem újkeletű ötlet. Személy szerint nem szeretnék rácsos ablakok mögött élni, de ezeken az ablakokon nagyon tetszettek, és különleges, ötletes megoldásokkal találkoztam:

  

  

  

  

  

  

Egészen régi, rozsdaette és érdekes darabokba lehet botlani a kis sikátorokban.

 

 

 

 

Velence “gyöngyszemei” az én szememmel – 4. rész

Fontos apróságok és szép ajtók

a legtöbb fotó a sokféle ajtóról készült. Különféle színű, méretű és stílusú ajtó található szerte a lagúnák városában. Rengeteg közülük szép patinásan öregedett, amolyan teljesen elhanyagolt külsejű féle, azt hinné ez ember, hogy hosszú évek óta nem is használták már, de a házakhoz tartozó ablakokban mégis szépen ápolt növény volt, így tehát biztosan lakott, és akkor meg ugye csak az ajtón közlekednek. (Jó esetben.)

A szállásunkról Pietro jött elénk a Piazzale Roma-ig, és séta közben mesélte, hogy Velence állandó lakossága napjainkban már csak 55ezer körül mozog, és sokan megörökölnek ugyan egy-egy házat, de a horribilis összegű renoválási költségek miatt nem újítják fel, csak hébe-hóba töltenek egy-egy hétvégét pihenésképpen Velencében, vagy annyit sem. Ráadásul a sok túrista miatt sok velencei lakos elhagyta a várost, mert a tömeg miatt a mindennapjaikat élhetetlennek tartották. Az ajtókon ettől függetlenül a szépen kidolgozott és érdekes csengők, levélbedobó nyílások és a névtáblák maradtak.

  

  

Nagyon népszerű a különféle oroszlán és állat-, vagy szörnyfejet ábrázoló csengő. A gyerkőccel csak cumis oroszlános csengőnek hívtuk. (Bevallom némelyiket szívesen kipróbáltam volna, de azért mégsem volt kedvem bunkó túristaként viselkedni.)

   

  

Az előző részletek erről az ajtóról: 

  

  

  

 

Ezt a névtáblát Buranoban találtam, aprócska mozaikokból volt kirakva a ház falára az ajtó mellett. Gondolom nem sűrűn költözködtek 🙂

 

Hazudnék, ha az állítanám, hogy nem voltak csili-vili új bejáratok, finoman aprólékos, kidolgozott részletekkel, de engem valahogy azok nem vonzottak egyetlen fotó erejéig sem. Ezek a régi, kopott-fakult festésűek viszont olyan esetlen bájt sugároztak felém, és csak remélhetem, hogy sikerül egy picit visszaröpíteni pár pillanat erejéig téged is – kedves olvasó – abba a korba és időbe, amikor még ezek az apróságok számítottak. Amikor még esténként átkopogtak, átcsöngettek egymáshoz az ismerősök, szomszédok hogy egy kicsit beszélgessenek, vagy amikor még a postás bedobott egy-egy várva várt levelet azokon a míves nyílásokon.

És elárulom, hogy lesz még ajtós bejegyzés, mert nem csupán ezek a kis részletek ragadták meg a fantáziámat. De arról már a következő bejegyzésben írok.

Érdekelnek a legújabb képes naplóoldalak? A menüpontban a kapcsolat címszó alatt kérheted, hogy e-mailben értesítselek, amint új bejegyzés jelenik meg, így biztosan nem maradsz le semmiről sem.

 

 

Velence “gyöngyszemei” az én szememmel – 3. rész

Ablakok és erkélyek

Az ablak a ház “szeme”, itt tekinthetünk ki vagy kukucskálhatunk be, én azonban csak kiszúrtam magamnak néhányat valamiért egy-egy fotó erejéig. Jellegzetesen reneszánsz és letisztultabb vonalú is van közöttük, de közös bennük az, hogy régiek és nagyon szimpi az, hogy ha teljes egészében nem is, részleteiben igyekeznek megmenteni az utókornak. Ettől lesz lelkük is ezeknek az épületeknek, nem csupán szemük.

   

   

  

   

   

Érdemes lenne máshol is megtartani az értékes és szép régi részleteket egy-egy épületen, legyen az akár egy egész ablak vagy csak egy párkány, hiszen ezektől (is) lesz egyedi és utánozhatatlan egy ház.

Kíváncsi vagy a többi összeállításra is? látogass vissza, hamarosan újabb érdekes és szép részleteket hozok.

 

 

 

Velence “gyöngyszemei” az én szememmel – 1. rész

Ovális ablakok

Az idei nyaralás elég nyár utójára sikeredett, de annál szebb helyre. Amikor a gyerkőc 3 éves volt, már voltunk két napot Velencében, és valahogy én is, és a párom is vágytunk egy picit vissza. Amikor pedig egy hipermegaszuper szállást sikerült, extra akciós áron – szemfülességemnek hála – pár nappal az utazás előtt pontosan a város közepén lefoglalni, az maga volt a csoda, hiszen idén nyárra egyéb okokból nem terveztünk nyaralást. De mégis így alakult, spontán volt, jó volt és fárasztó, de csodaszép 🙂

Rengeteget fotóztam, a telefonom folyamatosan készenlétben volt, mert egyszerűbb volt azzal kattintgatnom, mint kamerával, ráadásul így talán a srácoknak sem kellett rám várnia sokat, mégis szinte folyamatosan miattam álltunk meg pár pillanatra/percre, vagy egy-két fotó után loholtam utánuk. Teljesen elvarázsoltak a részletek, és egész gyűjteményem van mindenféle építészeti elemből, ezekből válogattam nektek párat, és tényleg a teljesség igénye nélkül, mert ugyan 5 napot töltöttünk a városban és a környékén, de ez az idő sem elég mindenre, vannak részek, ahová nem is jutottunk el. Hagyni kell más alkalomra is, ugye ?

Aki Dózse palotás, gondolás, Sóhajok hídjás képeket vár, az csalódni fog, mert ugyan szépségesek a nevezetességek is, de engem azok egyáltalán nem érdekeltek ezúttal. Viszont annál jobban az ódon, kopott, olykor elfeledettnek tűnő apróságok, vagy megkapó semmiségek, amelyektől annyira olasz és annyira hangulatos ez a város.

Ezek az ovális ablakok főként a házak bejáratának egyik, vagy mindkét oldalán találhatóak. Szinte kivétel nélkül rács fedi őket, ezekből hoztam egy csokorral:

  

 

 

 

 

Ha kíváncsi vagy a többi részletre is, keresd őket a naplóbejegyzéseim között.

Szeretnéd tudni, hogy mit alkotok amikor nem utazom? Látogass el a facebook oldalamra, ahol szinte naponta új posztokkal várok minden érdeklődőt.

Köszönöm, hogy velem tartottál,