Ovális ablakok
Az idei nyaralás elég nyár utójára sikeredett, de annál szebb helyre. Amikor a gyerkőc 3 éves volt, már voltunk két napot Velencében, és valahogy én is, és a párom is vágytunk egy picit vissza. Amikor pedig egy hipermegaszuper szállást sikerült, extra akciós áron – szemfülességemnek hála – pár nappal az utazás előtt pontosan a város közepén lefoglalni, az maga volt a csoda, hiszen idén nyárra egyéb okokból nem terveztünk nyaralást. De mégis így alakult, spontán volt, jó volt és fárasztó, de csodaszép 🙂
Rengeteget fotóztam, a telefonom folyamatosan készenlétben volt, mert egyszerűbb volt azzal kattintgatnom, mint kamerával, ráadásul így talán a srácoknak sem kellett rám várnia sokat, mégis szinte folyamatosan miattam álltunk meg pár pillanatra/percre, vagy egy-két fotó után loholtam utánuk. Teljesen elvarázsoltak a részletek, és egész gyűjteményem van mindenféle építészeti elemből, ezekből válogattam nektek párat, és tényleg a teljesség igénye nélkül, mert ugyan 5 napot töltöttünk a városban és a környékén, de ez az idő sem elég mindenre, vannak részek, ahová nem is jutottunk el. Hagyni kell más alkalomra is, ugye ?
Aki Dózse palotás, gondolás, Sóhajok hídjás képeket vár, az csalódni fog, mert ugyan szépségesek a nevezetességek is, de engem azok egyáltalán nem érdekeltek ezúttal. Viszont annál jobban az ódon, kopott, olykor elfeledettnek tűnő apróságok, vagy megkapó semmiségek, amelyektől annyira olasz és annyira hangulatos ez a város.
Ezek az ovális ablakok főként a házak bejáratának egyik, vagy mindkét oldalán találhatóak. Szinte kivétel nélkül rács fedi őket, ezekből hoztam egy csokorral:
*
Ha kíváncsi vagy a többi részletre is, keresd őket a naplóbejegyzéseim között.
Szeretnéd tudni, hogy mit alkotok amikor nem utazom? Látogass el a facebook oldalamra, ahol szinte naponta új posztokkal várok minden érdeklődőt.
Köszönöm, hogy velem tartottál,