Egy varázslatos hely
Van egy kis csodavilág – egy kétszintes menyország – ahová ha betér az ember, akkor elveszíti minden időérzékét, elfeledkezik a külvilágról és átadja magát annak a különös miliőnek amit csak ezek a régi tárgyak képesek nyújtani. És kérem itt, a mindenféle korból és helyről származó tárgyak között (direkt nem írtam bútorokat, mert van itt minden más használati és dísztárgy is) szinte megáll az idő, vagyis mégis inkább repül mert olyan sokmindent szeretnénk megnézni, hogy egy hét is kevés lenne rá és pikk-pakk már záróra is van. Jó megérinteni egy-egy míves, akár többszáz éves kézzel készült darabot, kinyitni a kis rekeszeket a lehajtható írólapos szekrénykében, vagy csak megnézni, hogyan is működik egy-egy szép régi zárszerkezet a gazdagon díszített antik bútorok ajtajain, fiókjain. De viszont láttam itt a nagyim csíkos lisztesbödönjét, szülővárosom Gyuszibolt-jának berendezéséhez hasonlatos szatócsboltocska polcát, vagy a régi típusú iskolapadokat, amilyenhez hasonlóban még kisiskolás korombon ültem. Sajnos elég kevés idő jutott a bejáráshoz, és biztosan vissza kell még mennem (párszor). Ha tehetitek, ne hagyjátok ki! Ha idősebbek vagytok, akkor talán épp itt az ideje egy kicsit nosztalgiázni, ha pedig fiatalabbak, akkor megismerni egy szeletkét a múltból.
A továbbiakban beszéljenek helyettem a képek, a teljesség igénye nélkül.
És mindenki megtalálta a családból a maga szórakozását:
Ha egy kis időutazásra vágysz, akkor ott a helyed!
A fotók az Ódon Fon Kft váci raktárüzletében készültek, engedéllyel.
A legtöbb fater és nagyfater szereti a sört, ugye? Kötélből – filc vagy parafa alapra ragasztva jópofa söralátétet készíthet nekik az aprónép. Mintát pedig többféleképpen lehet rá varázsolni, pl: stencillel de akár szabad kézzel festve is.
