LOVE – de egy kicsit másképp
Mindenféle ünnepet és alkalmat szeretek amikor egy kicsit is van arra hivatalosan is lehetőségem, hogy dekoráljak vagy apró meglepiket készítsek. A valentin nap régebben nálam is a pirosról szólt, de újabban már azt is szeretem a saját stílusomban dekorálni.
Idén, két nekem tetsző dolgot párosítottam – ha már egyszer ez a szerelmesek napja, talán nem fognak összeveszni – amelyek kifejezetten jól mutatnak együtt. Mindkettőt szeretem külön-külön is, együtt pedig nagyon! A rózsakoszorúm az egyik kedvenc alkotásom, és tudom, hogy ti is szeretitek. A vaskos fából készült betűkért sem újkeletű a rajongásom. Enikő munkáit a facebook-on ismertem meg, és egyszer valahogy kiderült, hogy ő bizony tud ilyen szuper betűket is faragni. Nem kellett kétszer mondania, rögtön megkapta a rendelést a megfelelő karakterekre. A natúran hagyott felületre egy leheletnyi fehér színű waxot dörzsöltem csak, a színén egy árnyalatnyit halványított.
A végeredményt pedig nagyon szeretem, és végre megvalósíthattam azt az ötletet, amit már tavaly kigondoltam. Így mutatnak együtt az eni.co által készített betűk és a reantik rózsakoszorú.
A háttérnek használt régi ónémet szekrényajtó szerintem a végleges megoldás marad, már csak azt kell kiötlenem, hogyan tehetem fel rá úgy a betűket, hogy egyúttal fixen tartson, de változtatható is legyen ha más terveim lesznek vele.
Ha kíváncsi vagy az új ötleteimre és az elsők között szeretnél értesülni a friss bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a hírlevélre.
Az ükanyámé is lehett volna ?
Amikor eddig eljutottam, az ülőlapot alapos renoválásnak vetettem alá, mert az újranádazás szempontjából rém fontos lyukak itt-ott sajnos egybefüggő rést alkottak, és így nem vihettem a nádazós szakihoz. Először óvatosan fúrtam, csavaroztam – néha a pasijaim segítségével – majd itt-ott ragasztottam és a repedéseket fatapasszal eltűntettem, míg végül lefesthettem. És ezen a ponton egy kis utazásra vittem, mert pár napot az újranádazás miatt egy szakember műhelyében töltött.
Addig bőven volt időm a vázat alaposan rendbehozni és más projektekre is. A mozgó részeket – mint pl. a háttámla esztergált babáit – ragasztottam, majd a réseket óvatosan fatapaszoltam. A Lignocolor light grey árnyalatú krétafestékével festettem le, visszacsiszolással koptattam a festékrétegből, hogy még jobban érvényesüljön a minta, majd az egészet átkentem áttetsző wax-al, és megérdemelt még egy alapos puha rongyos bedörzsölést is.
Miután az ülőlapot elhoztam a szakitól, picit megrémültem, mert nem ugyanazt a technikát alkalmazta a nádazásnál, amivel eredetileg volt fonva, a széleknél az aprócska fapöckök szépen ott sorakoztak, és nem volt esztétikus egyáltalán. Mérges voltam, és nem kicsit. A megoldáson törtem a fejem és csakhamar ki is találtam, hogy mit fogok tenni. (Később majd láthatjátok is.) Elsőként lefestettem fehérre a friss nádazást, mert nem tetszett ezzel a natúr színnel, majd száradás után a székem fonatának a lyukaihoz terveztem egy mintát. Kiválasztottam hozzá a megfelelő gyapjú fonalakat, és elkezdtem kihímezni az ülést.
A cél érdekében mindent, és nagyon örültem, ahogyan a minta kezdett életre kelni. Amikor a hímzés résszel végeztem, a kiválasztott bézses-szürkés-fáradtrózsaszín színű keskeny bársonyszalagot felerősítettem a pöckök eltakarása miatt. Jó ötlet volt ezt használni, mert nem csakhogy eltakarta a nem túl szép részt, de egyúttal szép keretet is adott a kézimunkának. Így már méltán felkerülhetett az addigra csodaszép és stabil vázra, és hát ugye nem kell részleteznem, hogy miért is imádom olyan nagyon 🙂 A varróasztalkám méltó párja lett.
Miután a felitrattal végeztem, kialakítottam a gombokhoz és a gomblyukakhoz a „pántokat”. A munka színére visszahajtottam az anyagot, odatűztem és végigvarrtam, ezt megismételtem a másik végén is, majd behajtottam a megfelelő méretre – a ráhagyás miatt a gomboláspántok fedték egymást – és egyszerűen összavarrtam a két oldalát. Az eltisztázással nem kellett sokat vacakolnom, mert az anyag hosszanti oldala nem foszlik, hiszen a keskeny méret miatt a szövés széle esett az összevarrás mellé. Kialakítottam a gomblyukakat, kiválasztottam hozzá három szép, egyszerű fa-gombot, és felvarrtam.
A pentart termékeket nem túl gyakran használom, de van olyan közöttük amit mindenképpen ki szerettem volna próbálni. Ilyen ez a decor clay nevezetű is. Két kis flakont tartalmaz az egységcsomag, amely hobbiboltokban beszerezhető. A nagyobb tégelyben egy por található, amelyhez a másik kis flakonban lévő folyadékot kell hozzákeverni: 2 egység por és 1 egység oldat arányában. Miután jól elkevertem, önthettem is bele a kiszemelt szilikonformáimba. Az ajánlott fél óra elteltével óvatosan kivettem az öntőformákból a mintákat, és meg kell mondjam kifejezetten tetszett a végeredmény. Sajnos egyet levertem az asztalról, és eltörött – mivel még a teljes kötésidő letelte előtt történt, ugyanis még fél órát ajánlott formán kívül sem piszkálni. Utána állítólag törhetetlenek. (És tényleg – az utólag öntött másik ugyanolyan darabot már direkt leejtettem, és kutya baja sem lett, de azért nem kell ám dobálni!) Szóval ha ilyen formákat szeretnél, akkor nem kell mást tenned, csak beszerezni egy ilyen kis készletet, megfelelő öntőformákat (én szilikont használtam, mert az sokszor felhasználható, és bármelyik hobbiboltban kapható), majd egy finom tejeskávé szürcsölése közben el kell olvasni a rövidke használati útmutatót.
Az képen látható első darabon csak sima áttetsző wax van, a másodikon az áttetsző waxréteg után sötét waxot is használtam, a harmadikra szintén került áttetsző és sötét wax is, a negyedikre viszont már csak sötét waxot pepecseltem.
Sokan kerestünk a karácsonyi dekorációkhoz miniatűr fenyőket, de sajnos a választék elég korlátozott, és vannak aki még ahhoz sem tudnak hozzájutni. Így ma azon ügyködtem, hogy tetszetős kis fákat készítsek, bárki számára elérhető és filléres alapanyagokból.
