MERT EZ MŰANYAG
🔃
de tényleg
Mostanában viszonylag ritkán fordulok meg a tescoban, de karácsony előtt szeretem feltérképezni az alapanyagok beszerzési forrásait, és mivel néha egész jól hasznosítható dolgokat lehet olyan helyeken is beszerezni, ahol nem is gondolnánk, ettől az ötlettől vezérelve még októberben – jó időben mi? – betértem az egyik hypermarketjükbe.
Sokmindent nem találtam, de kinéztem magamnak ezt az egészen érdekes alakú fenyődíszt, aminek még kifejezetten ronda színe sem volt. Három darabos csomagolásban sorakoztak a polcon, de gondolom másnak is tetszetős volt a forma, ezért már csak két csomag árválkodott ott. Azok, akik követik a karácsonyi ügyködésemet, tudják, hogy csakis fehér és legalább valamennyire saját készítésű díszeket fogok feltenni a fára, és akkor mindjárt mondhatnák is, hogy de ez nem fehér. Akik pedig már ismerik, hogy hogy működöm, azok azt is tudják, hogy ez a kis semmiség nálam egyáltalán nem lehet kizáró tényező.
Első körben leoperáltam róla a kis fényes műanyag bigyókát, ami nem volt túl sikeres, mert volt amit ráragasztottak, és a művelet közben egy fenyődísz el is törött – na ennyit a törhetetlen műanyag díszekről. A kis akasztós részek sem igazán lettek újrahasznosíthatóak, legalábbis nem mindegyik.
Mivel bespájzoltam a krétafestékből, és az adott volt, ráadásul szeretem is használni, ezt a fenyődíszt is azzal festettem le. Egy rétegben shades árnyalat, arra pedig old white árnyalat került
A hullámvonalban húzódó barázdák éleit még jobban ki szerettem volna hangsúlyozni, így finom csiszolószivaccsal – csak úgy találomra – itt-ott visszacsiszoltam. Így látható a shades sötétebb árnalata és a dísz eredeti fényes része is kis mértékben.
A művelet után kapott egy réteg selymes felületet adó áttetsző waxréteget is, és vártak arra, hogy kitaláljam nekik a megfelelő akasztókat, mivel azok amiket leszedtem róluk, használhatatlanok voltak, és ráadásul csúnyák is.
Egyik este előszedtem minden szalagomat, bortnimat, és egyéb kis kiegészítőmet, mert rettentően zavart, hogy még ott várnak félig készen. Nem találtam neki semmilyen kis gyöngykupakot vagy méretben passzoló akasztót.
A spárgabortnim viszont adott egy jó ötletet.
A kis csupasz bizgentyűket egyszerűen körbe ragasztottam vele, ez a művelet könnyen megy ragasztópisztoly segítségével.
Majd a hullámos bortniból kis masnikat készítettem.
A masnikat összekötő spárgát pedig egészen egyszerűen beragasztottam a lyukba, ahol kellett ott fogpiszkálóval tuszkoltam rajta kicsit.
Végül a masnik közepére egy camea-szerű antik ezüst színű ovális gyöngyöt ragasztottam.
És ilyenek lettek.
Bevallom elkövettem azt a hibát, hogy a nagy akasztó-leoperálás előtt nem készítettem fotót a teljes kiindulási állapotról, de talán nem is az a fontos, hanem a végeredmény.
Köszönöm, hogy velem tartottál! Ha tetszett a bejegyzés, nézz be a facebook oldalamra is, ahol egészen egyedi megoldásokkal és ötletekkel találkozhatsz, és az adventi játék keretében saját alkotásaimból nyerhetsz is.
Kellemes ünnepváró adventi időszakot kívánok!
Rea