Philippe – a kisvagány mackó

/ Molnár Andrea

avagy a 24 cm magas franciás nőcsábász

Évek óta rajongok azokért a tündéri és művészi módon kivitelezett játék mackókért, amelyek fotói a világhálón innen-onnan a látóterembe kerülnek. És bizony évek óta terveztem, hogy szeretnék saját magam is készíteni mackókat. Amikor tavaly megvarrtam az elsőt, akkor még mindenféle különleges macikészítő kütyüt mellőztem – kíváncsi voltam, hogy a speckó alkatrészek nélkül is működik-e. Működni működik, de annak a kis virágos fejű macinak csak a lábacskái mozgathatóak, a feje fix, a szemecskéi pedig fekete gyöngyből készültek. Nem szeretem leszólni senki munkáját sem, a magamét meg pláne, de akármennyire is cuki, nem voltam vele teljes mértékben elégedett.

Próba volt. Egyrészt, hogy meg tudom-e csinálni, másrészt az alapanyagokat is teszteltem. Ma már tudom, hogy csak akkor lesz igazi, vagyis az én elvárásaimnak is megfelelő, ha teljes mértékben minőségi alapanyagokból készül el. Így, miután minden szükséges kis kütyüt megszereztem hozzá, a húsvéti ünnepek után a legtöbb szabadidőmet a mackóm elkészítésébe fektettem.

    

    

A bundája valódi mohair szőrme, a pulcsija gyapjú, a sapija antik kéziszövött lenvászon, a farmerja pedig egy régebbi – fenéken kikopott – pepe jeans farmernadrágomból készült. Minden végtagja és a buksija is mozgatható. Gondosan, aprócska kézi öltésekkel varrogattam és 2-es zoknikötőtűkkel kötögettem órákon át, mire elkészült. Ahogyan alakult, egyre jobban élveztem, a névadó pedig már a párommal közösen történt. A színe miatt csakis pasi lehetett. Meg hát bevallom, amúgy is szerettem volna kipróbálni a zsebre dugott mancsokat, ahhoz pedig egy igazi hózentrégeres pasis gatyó kellett ugyibár. Nem kis kihívás ám ekkorka ruhákat varázsolni, kellett hozzá türelem rendesen.

      

A személyisége folyamatosan csiszolódott, ahogyan a kis kiegészítőket kitaláltam. A láncos zsebóra a macibarlang kulcsával, az olvasnivaló szamárfüles napilap, a kis nyakba csomózott kendő, a mini sapija és a kis gombos nadrágtartó mind-mind hozzátesznek ahhoz a hangulathoz, ami ott motoszkált a fejemben, amilyennek szerettem volna Philippe-t készen látni.

  

  

A kis kötött gyapjúpulcsi kötése még számomra is igazi kihívás volt. Össze se tudnám számolni mennyi pulóvert kötöttem már kézzel – nagyon sokat – de ilyen mini méretben még egyet sem … eddig. Próbák hosszú sorát kellett ennek a mini pasinak kiállnia – pedig tiltakozott, mint a legtöbb pasi, persze utál öltözködni … de hát nem volt kegyelem, különben még megfázik.

Fogadjátok szeretettel ezt a kedves kispofát!

 

Teljesült egy régi álom

/ Molnár Andrea

elkészült az első saját készítésű reantik mackó

 

Csodálattal nézem azokat a kézzel készült egyedi mackókat, amelyeknek szinte lelkük van, és mivel szinte folyamatosan feszegetem a határaimat, és mindenfélét szeretek kipróbálni amit a két kezemmel és a fantáziámmal el tudok készíteni, így belevágtam. Képletesen és szó szerint is, mert “megszületett” az első saját készítésű macim, telis teli szeretettel. Beszéljen helyettem ő, így szótlanul is, a fotók segítségével.

    

    

    

 

 

 

 

Mézeskalács

/ Molnár Andrea

kicsik és nagyok kedvence nagyon karácsonyi kiadásban

A mézeskalácsról mindenkinek egyből a karácsony jut eszébe, és bizony annyira népszerű ez a finomság az ünnepek tájékán, hogy még azok is nekiállnak a sütögetésnek, akik amúgy nem nagy konyhatündérek. A gyerekekkel remek kis télesti program, legalábbis az első tepsi megtöltéséig. (Az én fiam a többit mindig rám hagyta, már csak a kisült mézeskalács illatára somfordált vissza a konyhapulthoz a kóstolóra. ) Sokféle recept van a tökéletes mézeskalácshoz, van aki puhán szereti, van aki ropogósan, van aki cukormázzal és van aki csokival. De szinte mindenki szereti valamilyen formában. És itt a lényeg, a forma. Lássuk csak mi is készülhet egy alaptésztából:

Jancsi és Juliska után szabadon – mézeskalácsházikó, vagy akár egy egész kis falu

    

        

karácsonyfadíszként sem utolsó

      

de girlandot is fűzhetünk a darabokból egy szép szalagra vagy rusztikus pékzsinegre, spárgára – de akár koszorú is készülhet

      

a karácsonyi tortát, muffint is tovább csinosíthatjuk egy-egy darabbal

    

      

    

adventi naptárnak vagy adventi koszorúnak is kiváló

   

fenyőfa is lehet belőle

  

sőt: ültetőkártyaként, ajándék kisérőként, de csomagolásként is hasznosíthatjuk

    

a terített asztalon is nagyon kívánatos lehet egy-egy darab

    

Bármit is csinálunk belőle, bárhová is tesszük, ezek az édes kis csodák a szeretetet, az odafigyelést fogják magukból sugározni, azzal az utánozhatatlan mézes-fahéjas-szegfűszeges illattal együtt, amivel betöltik a lakást, ezáltal meghittséget csempészve az ünnep- és mindennapokba is.

Hamarosan sülhetnek is az első adagok, ami után biztosan máshol is gyorsan sütni kell még pár tepsivel, hogy az ünnepekre is maradjon 🙂

 

 

 

 

 

Öt technika – egy stílus

/ Molnár Andrea

ugyanarra az alapra

Egyik kedvenc alapanyagforrásom a Kosárbolt, és amikor a megrendelésemet hoztam el – mert éppen útba esett egy munka során – a fizetéskor beledobtam még a kosaramba egy öt darabból álló lemezből lézervágott formás díszt. Szeretem az ehhez hasonló, rendhagyó formájú karácsonyfadíszeket, ilyesmi formám mézeskalács-kiszúróban is van, szóval nem volt kétséges, hogy bevállaljak belőle egy csomaggal. A minap elővettem, mert ezek kerültek sorra, hát sokféle tervem volt velük, és mivel nem tudtam eldönteni melyik ötletet valósítsam meg, így mind az ötöt másmilyenre, másféle technikával dekoráltam. Arra azért figyeltem, hogy stílusban majd passzoljanak egymáshoz. Alapként mindegyik darab antik fehér krétafesték réteget kapott, utána pedig a következő módon fejeztem be őket:

1.  decoupage technikával

hozzávalók: rizspapír vagy szalvéta, 2 fázisú finomrepesztőlakk, ezüst waxpaszta

elkészítés: a körbevágott mintát felragasztottam a festett alapra, majd lekentem a finomrepesztő 1. rétegével, száradás után a 2. tégely tartalmából vittem fel egy réteget, majd miután teljesen megszáradt, az aprócska repedésekbe ezüst waxot dörzsöltem és kapott egy sötét grafitszürke szalagot akasztónak

 

2.  dombormintás kartonnal borítva

hozzávalók: dombormintás fehér karton, 3D dekortoll, antik modge podge vagy decoupage ragasztó és ezüst waxpaszta

elkészítés: a kartonra körberajzoltam a formát, majd azt kivágva, mindkét oldalra felragasztottam, a széleket szépen lecsiszoltam, majd átkentem a modge podge-al, ez kicsit besárgult nem túl fényes, lakkos hatású felületet ad a megszáradása után. Majd kicsit átdörzsöltem ezüst wax-al, és  fekete 3D tollal aprócska gyöngysort mintáztam rá

 

3. mintás merített papírral

hozzávalók: JDL mintás merített papír vagy más szép csomagolópapír, antik modge podge vagy decoupage ragasztó, ezüst paszta

elkészítés: a papírra körberajzoltam a formát, majd kivágtam, és mindkét oldalra felragasztottam, száradás után a széleket lecsiszoltam, átkentem még egy réteg antik ragasztóval, majd miután már nem ragadt, nagyon leheletfinoman a széleket ezüst wax-al bedörzsöltem

 

 

4. stencilpasztával

hozzávalók: gyöngyházfényű stencilpaszta, stencil

elkészítés: a festett alapra ráhelyeztem a stencilt, a pasztát egy lapos ecsettel óvatos mozdulatokkal felkentem a felületre, nagyon vigyázva eltávolítottam a stencilt, majd hagytam megszáradni a pasztát, végül a széleket kicsit megcsiszoltam

 

 

5. transzferált minta

hozzávalók: transzferáláshoz folyadék (tökéletes az illóolaj, vagy az almavin narancsolajos tisztító is), két lépéses finom repesztőlakk, ezüst paszta

elkészítés: a festett alapra rögzítettem a kinyomtatott mintát, majd a folyadékkal átkentem és átdörzsöltem a papírról a dísz felületére a mintát, hagytam megszáradni és a két lépéses finom repesztőlakkal kentem át a felületet. Száradás után az aprócska hajszálrepedésekbe ezüst pasztát dörzsöltem, amely így szépen csillog

 

 

Ha tetszettek az ötletek, bátran próbáld ki! Sok sikert és jó alkotást kívánok!

    

 

Adventi naptár stílusosan és egyedien

/ Molnár Andrea

egy dobozban

 

Szerintem az a jó adventi naptár, amelyik stílusosan beleillik a környezetébe, kicsikét mesebeli – főleg ha aprónépnek készülünk vele – ünnepélyes és megfelelő méretű a mindennapi kis meglepetések számára. Ez utóbbi nagyon fontos, mert bizony hiába a szuper kisfiókos, kisrekeszes, méregdrága adventi naptár, ha csak egy pincurka méretű valami fér el a rekeszekben.

Ebben a hengeres dobozos adventi naptárban az a jó, hogy nincs külön rekesz minden napra, hanem egyben lehet belerejteni mind a 24 kis csomagot. Akár beszámozva, akár számozás nélkül tehetünk bele ezt-azt becsomagolva.

Az elkészítése és dekorálása pedig tényleg egyéni ízlés dolga, mindenki alkalmazkodhat azokhoz az alapanyagokhoz, amelyeket otthon talál, vagy amit be tud szerezni. Két fő kiindulási elemem volt: a magas falú hengeres kartondoboz és a polisztirol hóember amit egy hobbiboltban találtam.

Én így “építettem” fel az enyémet: a hengeres dobozt krétafestékkel lefestettem, a belső a peremét is, ahová nem került a könyvlapbélésből. Az alapréteg után egy kárómintás stencillel körbepamacsoltam, a doboz teteje alatti részen. Amíg száradtak a rétegek, felkentem két réteg kőhatású pasztát a hóemberkére, a mini hógolyókra és a doboz tetejére amit alaposan kiszárítottam, mialatt 3 sor fekete festéket kapott a cilinderje is.

A doboz részeinek belsejét antik, gótbetűs könyvlappal borítottam be. A hóemberkének megfestettem a szemét, száját, az orrát és a gombjait is, majd a teste mélyedéseit és a lábikóit kicsit árnyékoltam, vagyis “koszoltam” taupe árnyalatú wax-al. Szintén ezzel a wax-al régiesítettem a henger alsó részének festett felületét is. Majd elővettem a számokat tartalmazó stencilemet, és körben a doboz oldalára, random jelleggel 1-től 24-ig a taupe wax-al felvittem a számozást.

    

    

  

Hagytam a waxot alaposan kikeményedni, ezek után nem dörzsöltem rajta semmit sem, nehogy elmaszatoljam a számokat, amíg a wax beépült a felültbe, addig volt éppen elég időm ecsettel leheletfinoman átragasztózni a hóemberke kis duci testét és a dobozka tetejét, no meg a ráragasztot apró hógolyókat is. Ezek után nagyon finom,  aprószemcsés csillámporral óvatosan behavaztam. Nagyon szeretem ezt a finom csillámport, amit angyalpornak hívok, mivel éppen csak szolidan csillogós lesz tőle a felület.

Ez az angyalpor a fiolában fehérnek tűnik,  de valójában színtelen apró részekből áll, így igazából bármilyen alapszínre felszórható, elrontani nem lehet vele semmit, de csak csínján bánjunk vele, mivel nagy menyiségben tompítja a színt és a kevesebb itt is több.

Mire ezzel megvoltam, az az idő elég is volt a waxos stencil fixálódásához, így elővettem egy kis hópehely alakú nyomdát, amit ragasztóba mártva (de ezt is csak úgy módjával ám!) kis  hópihe alakú foltokat nyomdáztam a doboz oldalára, amit azonnal beszórtam angyalporral, majd a felesleget leráztam. Mindig egy tiszta papírlap fölött végezzük ezt a műveletet, amiről utána vissza lehet szórni a fiolába a maradékot, hiszen egy-egy ilyen angyali művelet bizony nem emészt fel jelentős mennyiségű csillámot, de úgy lesz szép a felület, ha a kellő mennyiségű csillám kerül a ragasztózott részre, a leszóródó fölösleg pedig később még szuperül használható más dekorhoz.

    

A doboz belsejében a könyvlapok szélét vékony bársonyszalaggal takartam, majd a szalagvégeket egy bársonymasnival és kis hóbogyós levélkével álcáztam. A hóember cilinderje is vékony ragasztóréteget kapott, amit fekete csillámmal szórtam meg, száradás után pedig kentem még a szélére kevés hópasztát is, hogy zúzmarás legyen a kinézete.

    

És akkor jöhetnek is azok az adventi manók és megtölthetik mindenféle földi jóval.

Tetszett az ötletem? Bátran fogj hozzá és készítsd el a te változatodat, bármilyen figurával bármilyen dobozalappal dolgozhatsz, annál egyedibb lesz a végeredmény. Nem titok, hogy idén is sok jópofa és eddig nem látott dologgal foglak titeket meglepni, érdemes beállítani a facebook oldalamat elsőként megjelenőre, vagy naponta benézni hozzám.

Köszönöm, hogy velem tartottál, jó alkotást kívánok!

 

 

 

Karácsonyváró és téli ajtódíszek

/ Molnár Andrea

Magam sem tudom már, hogy az elmúlt évek alatt hányféle ünnepváró ajtódekorációt készítettem. Volt amikor nagyobbacska dekor sílécek voltak az ajtóra akasztva, vagy kicsi ajándékcsomag szép nagy masnival, de többféle koszorú vagy szalaggal felkötött nagyobbacska toboz is lógott már az akasztón. Az idei dekorációs ötletem is megvan már, majd idejében el is árulom milyen és hogyan készíthető el, de egy kis ötletelés erejéig összeállítottam egy válogatást, hátha éppen kedvet kap valaki hasonlóak elkészítéséhez.

hagyományosan  örökzöldekből:

    

      

tobozokkal:

   

csengettyűkkel:

   

ágakból tekert alappal:

   

játékosan:

    

    

házikókkal

    

szokatlanul:

    

      

kilincsen, ajtógombon:

    

    

szívesen:

      

táblácskán:

      

  

és a kedvenceim:

      

Neked melyik a kedvenced? Ha választottál, készítsd el a saját változatodat.

A facebook oldalamon az idei karácsonyra is rengeteg reantik ötletet mutatok majd be, érdemes időben csatlakoznod az oldalam követőihez, hogy ne maradj le semmiről.

 

 

 

 

 

Milyen is legyen az adventi “koszorú” ?

/ Molnár Andrea

formabontó, trendi vagy hagyományos ?

Sokfélék vagyunk, mindenkinek más tetszik, sőt sokaknak közülünk elég nehéz a döntés, mert többféle kedvencünk is lehet. Összegyűjtöttem pár ötletes, elegáns, egyszerű de valamiért mégis csábító adventi dekorációt. A teljesség igénye nélkül. A tálakban, tartókban elhelyezett adventi dísz előnyt élvez a koszorúval szemben, mivel ezekben a növényeket, virágokat szúrhatjuk nedves oázisba (a zöld színű, vízzel felszívatott oázis téglát használjuk erre a célra) így a szép örökzöld ágak, levelek a négy héten át frissek maradhatnak, a virágfejek cserélhetőek benne, no persze a nedvességet azért közben pótolni szükséges. A gyümölcsökkel körebevett dekornak is az az előnye, hogy mindig cserélhetjük a szép egészséges almákat, narancsokat a gyertyák között, így felfrissítve a kompozíciót.

Tortatálban antikra hangolva csinos csészékkel, fémesen gyümölcsökkel vagy modern vonalú természetes dekorral:

    

Koszorúalapra dolgozva dúsabban megpakolva, vagy egyszerűbben kis csokorra kötött módon esetleg szokatlanabb zöldekkel, pl. illatos eukaliptusz ágakkal :

    

A csorba vagy repedt antik étkészlet darabjai, vagy a dédi hófehér levesestálja, uram bocsá kuglófsütője is jó kis alap lehet, halmozzunk bele nagy adag mohát, tobozokat vagy egyszerűen csak fenyődíszeket:

    

Fémdoboz, kistepsi, őzgerincforma? akármelyik, de vigyázzunk mert ilyen rusztikusabb dekorációkat csak a berendezés hangulatához passzolóan válasszunk, egy minimál közegben stílusidegennek hathat:

    

Aztán ott vannak a láttszólag nem odaillő dolgok, amelyekkel viszont nagyon egyedi hatást kelthetünk, legyen az egy régi szita vagy egy besárgult pecsenyéstál adventi virágtál szerepben , de a mohakoszorúba is beaplikálhatóak a kis müanyag fiolák, amelyben a friss vágott virág akár hetekig szép marad, gondoljunk pl. az orchideára, rózsára:

   

Kisebb nagyobb termésekkel gazdagítva akár a koszorú teljes egészén, vagy a csészegyűjtemény néhány darabját felhasználva, esetleg egyszerűen egy lapos fatálcában:

    

A fa a legtermészetesebb és nekem a legszebb ilyenkor is – használhatunk egy kisebb rönkdarabot, vagy egy deszkát, esetleg lehetnek maguk a mécsestartók fából:

    

Több éven keresztül ugyanabba a hosszúkás, kis üvegpuharas, érdekes fadarabkákból felépített tartómba készítettem az adventi “koszorúnkat”, minden évben más színt és kiegészítőket használva, mert annak idején nem volt olcsó, de még most is nagyon tetszik. Szóval ha valami elcsábít, akkor érdemes befektetni, hiszen több éven át kiszolgálhat bennünket, és ha egyszerű az alap, akkor bármilyen kiegészítőt rápakolhatunk:

    

szeretem ha valami egyszerű, de amiben van egy kis “csavar”, tudjátok – amitől picit más lesz:

    

Neked melyik tetszik? Ugye, hogy nem egyszerű a döntés? Ha szeretnél még több ötletet látni, ha valami újra vágysz, akkor légy a facebook oldalam követője, hiszen a 2018-as szuper kis karácsonyi ötletek még csak ezután jönnek ám!

Ha a tavalyi szösszenetekre is kíváncsi vagy, itt megnézheted.

fotók: pinterest

Egy kis papírmunka

/ Molnár Andrea

Mini lampion egyszerűen

Karácsonyra szántam ezt a fajta papírdekorációt, de akkor már annyi minden volt, hogy fotózás nélkül bekerült egy dobozba az elkezdett munka. A húsvéti dekor előpakolásakor viszont megtaláltam és befejeztem. Mivel többen kérdeztétek hogyan készült, ezért blogcicával – őt az ilyesmiből ki se lehetne hagyni – nekiálltunk még 1x vagdosni. (Én sizzix-el vágtam ki a formákat, de ollóval is remekül működik a dolog, csak pontosan kell kivágni a 10 db formát, ami akár tojásforma is lehet, a közelgő ünnep apropójaként.)

  

Segítséggel azért sokkal-sokkal könnyebb volt.

  

  

Először az élek mentén ragasztottam össze a kettéhajtott, formára vágott lapokat, majd kapott a közepére egy spárgát – lehet vékony szalagot is beleragasztani, nekem ehhez a régies újságpapírszerű csomagolópapírhoz a spárga illett. Miután alaposan megszáradt, a kis “füzetet’ lapozgattam és minden páratlant középtájon, minden párosat pedig a szélén ragasztottam össze. Miután ez megvolt, és meg is száradt, széthajtottam és az első, és utolsó lapokat is rögzítettem egymáshoz. Készen is lehet vásásrolni méhsejt papírt, amiből csak a formát kell kivágni, úgy megúszható a ragasztgatás, de ez így sokkal egyedibb és tényleg jópofa. Ugye?

Ha tetszett, készíts te is és mutasd meg!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Angyalszárny

/ Molnár Andrea

Legyen kicsit vintage

A csengettyűs szivecske és csillag készítésekor merüt fel bennem, hogy kellene egy angyalszárny is, ami légies, finom és tényleg olyan angyali. Így két erős drótból, a kis fogók segítségével meghajlítottam egy angyalszárny forma felét. A másik felét, ehhez fogva próbálkoztam hasonlóra híjlítgatni, majd a kettőt vékony dróttal összetekertem.

Elővettem mindenféle gyöngyöt, kiscsengőt, levélkét, csipkét, és körben felragasztottam mindent a drótra. Vékony dróttal is feltekerhetőek a pici díszítőelemek a vastagabb drótalapra, de ez most így gyorsabb volt.

Próbáltam követni a forma vonalát és ízlésesen elosztani a kis bigyókat:

Amikor már nem akartam rá tenni körben több díszt, masnit kötöttem rá egy antik csipkeszalagból és egy gyűrt selyemszalagból, és kapott még egy nagyobb csengettyűt is.

  

 

 

Kori a múltból

/ Molnár Andrea

Avagy, ez az is aminek látszik

Egy kedves ismerős garázsvásárt tartott, és mindvégig ott lógott a fejem fölött ez a pár gyermekméretű korcsolya, de mégsem vettem észre mert a pultokra kirakodott mindenfélén akadt meg a szemem. Szerencsére aznap este szemfülesebb voltam, mert rögtön kiszúrtam magamnak amikor a facebookra felkerült a maradék régiségekkel együtt és sikerült megkaparintanom.

Több éve vágytam már rá, hogy elkészíthessem azt a koszorúval kombinált koris dekorációt, ami leleki szemeim előtt lebegett. Csak hát sem a megfelelő méretű kori, sem a megfelelő méretű koszorúalap nem volt meg hozzá. Ősszel aztán rábukkantam a mömax-ban, egy három koszorúalapból összeállított emeletes valamire, ami úgy ahogy volt szerintem haszontalan, de szétszedve tökéletes és jó minőségű koszorúalapokat kaptam, ráadásul piszok jó áron, akciósan.

Mindkét fő elemet itt rakosgattam már egy ideje, és mivel már csak három gyertyagyújtás hiányzik karácsonyig, szép lassan elkezdem a dekorálást a lakásban. Így megpróbáltam átültetni a valóságba, azt ami a fejemben már összeállt. Kezdetnek kicsit téliesítettem egy kevéske fehér krétafestékkel a vesszőalapot. Amíg száradt, az oázisból beszerzett, nagyon cuki, tobozos-csengettyűs girlandot szedtem darabjaira.

A zöld ágacskákat körben elosztva, felragasztottam az alapra ragasztópisztollyal, a koszorú hátuljára pedig erős drótból akasztót formáltam.

  

Kezelésbe vettem a koricipőket, a régi fűző nem passzolt a stílushoz, így azt eltávolítottam és megtisztogattam a cipőcskét. Műszőrméből prémet ragasztottam a szárára, majd expressz ragasztót kentem a teljes felületére ecsettel, és megszórtam durva, szemcsés csillámmal. Száradás után alaposan leráztam és lesöprögettem róla a felesleges csillámot. Egy szép zsinórból fűzőt varázsoltam bele, majd elkezdtem összeállítani.

  

A girland alapját képező, papírral betekert erős drótra esett végül a választásom, hogy a koricipők belsejébe rögzítve az tartsa a helyén az alapról belógatott korikat.

Végül egy széles, tépett szélű, betűmintás – NOEL feliratú – masni került rá egy ágacskával egybefogva.

Az antik koricipő így lett még régiesebb hatású, és méltó dísze karácsonyra, az előszobának.

Szép adventi időszakot kívánok Nektek!