Rea sült alma dzsemje

/ Molnár Andrea

egyszerű de mennyei finomság

 

Már gyerekkoromban ellestem nagymamámtól a sütés-főzés „tudományát”, ugyan egyetlen főzős műsorba se neveznék be, ugyanis sokmindenben nincs rutinom és gyakorlatom, de a főzés szeretetét megtanultam tőle. A nyaralások alatt én mindig a kicsi tesó/uncsitesó voltam, nem szerették a nagyobbak ha ott vagyok körülöttük, így jobb híján, folyton nagymamámat boldogítottam. Neki pedig ugye el kellett látnia bennünket ebédre, vacsira főtt kajával, én pedig akaratlanul is megtanultam ezt-azt, néha segítettem amiben lehetett. Most már tudom, hogy nagyon jó volt nekem ez a kis bevezető, mert így nem félek semmihez sem hozzáfogni, szinte mindent recept nélkül, emlékből sütök vagy főzök, érzésre csinálom, ahogyan a sokszor látott a mozdulatokból ellestem. Az igazi meglepetést számomra mindig a pofonegyszerű alapanyagok okozzák. Nem vagyok nagy gurmé, nem is használok a konyhában eszméletlen sok fűszert, amit pedig igen, általában azt is szeretem zöldfűszer formájában belefőzni/süti az ételeinkbe. Így voltam a befőzéssel is, hogy: hát nem lehet az olyan nagy cucc. És nem is az! Az elmúlt évek alatt sorra főztem a dzsemeket, és egyéb befőtteket, és imádok kisérletezni is közben az ízekkel. A kamrapolcon szépen sorakoznak a kertünkből származó gyümölcsökből és zöldségekből, zöldfűszerekből készült, üvegbe zárt ízek. Ezekhez pakolok be mostanság jó pár üvegnyi almából készült finomságot, ami szerintem pl. remek kis gasztroajándék is lehet karácsonyra.

Mert hát van nekünk 3 almafánk, amelyeket tavasszal próbáltunk rendbeszedni az elmúlt évek ápolatlansága és a viszontagságok után. Hogy ezért-e? Nem tudom, de rengeteg almánk lett az idén. Csak sajnos nem nagyon elállós fajta, így a még üres üvegeket szépen megtöltöm mindenféle almából készült finomsággal. Többféle dzsemmel, pitébe és palacsintába való töltelékkel. Sőt madzagra fűzve, szép sorban, almakarikák is aszalodnak nálunk 🙂

Most az egyik legújabb kedvencem elkészítési módját írom le, nem mértem hány kg. alma kell hozzá, de ha követitek a leírást, tuti nektek is fűszeresen zamatos és krémes állagú dzsem kerül az üvegekbe.

Két nagy tepsibe (gázsütő) sütőpapírt tettem, arra jó dúsan lefektettem a felcikkezett, megtisztított (hámozott és magozott) almát. Az egészet forró sütőbe toltam és 180 fokon addig sütöttem, hogy az almák sarkai picit barnásak legyenek. Ezután a sült almát átkanalaztam egy nagy edénybe. Kb egy jó evőkanálnyi őrölt fahéjat, egy citrom reszelt héját, fél teáskanálnyi őrölt gyömbért és fél teáskanálnyi őrölt kardamomot tettem bele. Közben kóstolgattam persze. Mézes változat is készült, mivel több adagot tettem el, egymás után sültek az almagerezdek a tepsikben, majd rottyantak össze a fűszerekkel. Került még bele fél zacskó direkte almához való dzsemfix, kb. két evőkanálnyi steviás befőzőcukor és egy késhegynyi citromsav. Összekevertem, kicsit rottyantottam még rajta, és azon forrón telimertem az üvegeket és csavaros kupakkal lezártam. A tisztára mosott üvegekbe előtte vizet tettem, és a mikróban kb. 5 percig magas fokozaton forraltam, így csírátlanítottam az amúgy tiszta üvegeket. Ha nagyobb az üveg, akkor természetesen több ideig kell a mikróban hagyni.

 

Egy vastag takaróval kibélelt kosárba tettem a forró dzsemet tartalmazó üvegeket, alaposan bebugyoláltam és ott hagytam teljesen kihűlni. Ez úgy 24-48 óra. Majd lehet szépen díszíteni, és ajándkozni, vagy szépen elfogyasztani.

Jó étvágyat 😉

Rea

Természetes karácsony

/ Molnár Andrea

saját készítésű dekorációkkal

 

A stílustanoda januári éles indításáig sem fogok tétlenkedni, hiszem, hogy vannak akik igényesen szeretnének dekorálni. Szeretném, hogy ne csak inspirálódjatok, hanem a megvalósításig is eljussatok. Nem mindenkinek van lehetősége méregdrága vagy csak nagyon nehezen, olykor sehogysem vagy limitáltan beszerezhető kellékek hiányában az álomdíszt elkészíteni. Az ilyesmi annyira lelombozó lehet, hogy bizony el is megy az ember lányának a kedve az egésztől és úgy érzi, hogy fölöslegesen gubbasztott és csorgatta a nyálát – jobb híján – a pinterest fotóit nézegetve. Igen, még mindig ott tartunk, vagyis inkább már ott tartunk, hogy nem igazán lehet kapni nálunk igényes kiegészítőket, elárasztották a nagykereket és a piacokat, az olcsó tömegcikkeket árusító üzleteket, a gagyi, igénytelen gyártású dolgok. És abból alkoss vmi szépet, nem giccskategóriát! Ha tudsz! Vállalkozóként szinte sosem megyek ki a nagybanira, elég az amiket a neten látok, azért nem ülök kocsiba, és azoktól a cégektől sem voltam hanyat esve ahová idén újra regisztrálnom kellett, mert nem vásárolok tőlük semmit. Na ez az oka, hogy a virágüzletek – tisztelet a kivételnek – egy kaptafára gyártják, ugyanazokból az alapanyagokból a dekorációikat. Ezek már évekkel ezelőtt sem vettek le a lábamról, így szerintem nem is tudnék olyan esetet mondani, hogy én adventi koszorúért pénzt adtam volna.

Minden évben sk. készítem az alapot is, ha koszorút készítek, akkor azt is. A lényeg pedig az, hogy élő, vagyis vágott örökzöldekből legyen … sokféléből, mert számomra az a szép, és így a fenyőillat sem hiányzik az otthonunkból, hiszen évek óta műfenyőt díszítünk.

Elsőként mindenféle örökzöldet összeszedek, szerencsére ma már a saját kertből. De korábban sem akadályozott meg ebben a kerttulajdonlás hiánya. Este kiskosárral, mettszőollóval felszerelkezve sétra indultam, és az utcán, kerítéstövében nőtt bokrokról csentem egy-egy hajtást, kiegészítésként az oázisban vásárolt nobilis fenyőágakhoz. Ez a fajta fenyő nem hullatja le a tűlevelét, megszáradva akár évekig is rajta marad. (Most azért a kijárási tilalmazás miatt nem buzdítok senkit az este 8 utáni settenkedésre, de szerencsére korán sötétedik. Amúgy meg a volt szomszéd nénink szerint virágot és csókot lopni nem bűn 😉 )

 

Szóval ha már van egy jó nagy kazal mindenféle örökzölded, akkor kezdődhet a muri:

kell egy jó erős drótból vagy hosszú indából, ágból tekert koszorúalap. (ezt én a tavasszal a kert tisztításakor a lilaakácról vágott indával oldottam meg, amit még akkor feltekertem, jó előre gondolva az ilyen hóbortjaimra, de tényleg jó hozzá akár pl. a tisztítóból hazahozott fém drót vállfa is kör alakúra hajlítva)

 

A növényeket kisebb egységekre vagdosom – amelyekket kicsi csokronként fűződróttal tekerek az alapra. A kezdő csokrétát jó biztosan rögzíteni kell, mert ha kibomlik, akkor oda az egész, lehet előlről kezdeni. De ne is túl szorosan, nehogy a drót bevágja a lágyabb zöld részeket, vagy éppen az ujjaidat. Ilyen drót tekercset hobbiboltokban, virágosnál, barkácsboltban be lehet szerezni. De hiányában valami erősebb semleges zöld árnyalatú cérna, hímzőfonal is megteszi. Az a lényeg, hogy egyforma szorosan dolgozz végig, és próbáld egyenletesen tartani a felrakott kis adagok nagyságát. Ha hosszabb csokrétákat drótozol az alapra, akkor szélesebb, nagyobb koszorúd lesz, ha kisebbeket, akkor természetesen kisebb, vékonyabb lesz az eredmény. A különböző típusú növényeket külön, egymás után rögzítettem, és a drótozott részt mindig takartam az újabb réteggel.

 

 

Amikor a végénél jársz, jobban mondvaa ott ahol kezdted, óvatosan hajtsd fel a kezdő réteget és a szárakat alájuk dugva drótozz, majd ha összeért, a drót végét fűzd át a koszorú fonákján párszor, hogy ne bomolhasson ki. És készen is vagy. Már csak el kell döntened, hogy adventi koszorút készítesz rá, vagy az ajtót, falat díszíted vele.

Adventi koszorúként négy fehér gyertyával és némi angyalporral megszórva:

Azonban ezt az alapot most a bejárati ajtónkra szánom. Egy gyűrt selyemmasnival a saját tervezésű és készítésű díszemet lógattam rá és több nem is kívánkozik ide nekem. (Ezt a díszt a készlet erejéig megvásárolhatod többféle színben is üzenetben, de ugyanilyen csinos egy egyszerű gömbbel, vagy akár csak simán a masnival is.) Jól mutat a grafitszürkére festett, évszázados korú szépséges kazettás ajtónkon. (Mivel a kinti fényviszonyok most nem a legideálisabbak a fotózáshoz, a műhelyem fala előtt mutatom, de majd hozok kinti képet is.)

Számomra a természetessége, a növények játéka és üde színe, a leheletnyi sejtelmes csillogása, és az egyszerű díszítettsége minden téren nyerő.

Ebben a szellemben fog a többi dekoráció is készülni az otthonunkba, remélem velem tartasz és megmutathatom majd azokat is.

Szép estét és jó pihenést!

Rea

 

Kristályos adventvasárnapok

/ Molnár Andrea

az újrahasznosítás a legelegánsabb kivitelben

 

Bizonyára sokatok van úgy vele, hogy esküvői ajándékként bizony kapott nem igazán szeretem darabokat. Én így voltam a kristálypohár készletekkel, ezért igyekeztem tőlük szabadulni … sikerrel. Pedig milyen nem jól tettem, de hát akkor még eszem ágában sem volt, hogy majd egyszer tetszeni fog. Igaz cseppet sem rendeltetésszerűen használva.

A dobozaim tartalmának kipakolásakor döbbentem rá, hogy bizony a rengeteg, régi, épphogy égetetek között, csodaszép fehér tömbgyertyáim is vannak egy tavalyi adventi koszorúról megmaradva. Szeretem a gyertyafényt, a láng vidám táncát és a hangulatot amit maga körül teremt. Ahogy pakoltam, egyre több lett a maradék gyertya. Kellett valamit kezdenem velük. A gyertyaöntés már ősrégi mesterség, távol álljon tőlem, hogy most itt veregessem a vállam, hogy milyen ügyes vagyok, sőt, készítettek is már sokan, rengeteg DIY videó és leírás kering a neten. Amikor tényleg eldöntöttem, hogy bizony akkor én is gyertyát fogok önteni, az az a pillanat volt, amikor a marketplace-en belebotlottam egy hirdetésbe, amelyben többféle szép vonalú üvegpoharat kínált eladásra a hirdető. Mivel épp aznap vezetett utam a gyerkőc edzése miatt Óbudára, így megvettem 8 csodaszép talpas üvegpoharat a terveimhez. Már akkor láttam belőlük az én idei egyik adventi „koszorúmat”.

Múlt hétvégén pedig megvalósítottam a tervet. Pontosan azért, hogy bárki el tudja készíteni, semmiféle extra dolgot nem vettem hozzá. Hiszen újrahasznosítok, aminek az a lényege, hogy a régit gondoljam picit más formába, és ne költsek vagyonokat mindenféle különleges kanócra meg egyébre. Szóval azzal „főztem” ami itthon fellelhető.

   

Hozzávalók: használt, maradék gyertya (tettszőleges színben), vágódeszka, jó éles kés, viszonylag vastagabb kb 1 mm-es pamutzsineg, befőttes üveg, kislábas, drót vagy saslikpálcika – nem fontos, de ha van otthon vmilyen karácsonyhoz köthető illóolaj, pl. narancs vagy fahéj, finom csillámpor. Fahéjas egyébként az olvadt viaszba szórt kevéske őrölt fahéjjal is készíthető, ebben az esetben inkább valamilyen bézses alapgyertyát ajánlok használni, vagy tényleg csak egy-egy picurka darab barna és fekete zsírkréta hozzáolvasztásával kaphatsz szép halvány bézses-szürke színt. Ne feledd, az olvadt viasz színe a szilárdulás után sokkal lágyabb, halványabb lesz majd.

De térjünk vissza az én gyertyáimhoz, amelyek jó nagy, fehér színű tömbgyertyák voltak. Eszem ágában sem volt színezni, elsőkét egy jó éles késsel durvára daraboltam, eltávolítottam a kanócot és lehámoztam a koszosabb részeket, hogy az olvadékban majd minél kevesebb piszokszemcse úszkáljon. A lábasban vizet forraltam, beletettem a dunsztosüvegbe halmozott gyertyatörmeléket és vártam, hogy olvadjon. Fölösleges kevergetni, végig kis lángon hagytam a gáztűzhelyem rózsáját. Amíg az üvegben szépen olvadozott a gyertya, addig előkészítettem a poharakat és a kanócot az öntéshez. Tartottam tőle, hogy majd a kanóc lebeg az olvadt viaszban, de mivel nem szerettem volna semmiféle idegen tárgyat látni az üvegen keresztül, egy kis trükkhöz folyamodtam. A pamutzsinegből a poharaim mélységénél jóval hosszabb darabot vágtam, amelyek egyik végére hármas csomót készítettem, vagyis lett egy kis bumszlim mindegyiken. Az olvadt viaszból fecskendővel – óvatosan, hogy ne csapjon szét – mindegyik pohár aljára tettem úgy egy centi magasan, ebbe középre beletettem a kanóc csomózott végét, és megvártam amíg megdermed. Drótból kis hidakat hajlítottam a poharaim szájára, erre tekertem a kanóc rögzítése után a szabad végeket, így nem pottyant bele a még olvadt viaszba.

Ha illatos gyertyát szeretnél, tegyél bele jó minőségű illóolajat, én jó pár csepp vadnarancs illóolajat használtam, amitől az olvadtan víztiszta viaszom nagyon picurit sárgás lett. Ettől kicsit megijedtem, de ahogy elkezdett szilárdulni, egyre jobban tetszett, mert pezsgős színhatást eredményezett. A látványt még fokoztam az olvadt viaszba kevert, kiskanálnyi, finomszemcsés színtelen csillámporral is (ez egyébként a kis tégelyben fehérnek tűnik, szóval üzletben úgy keresd).

   

Évről évre másfajta adventi gyertyás dekorációkat készítek, az ideiek közül ez a kedvencem. Az öreghölgy pedig remek hátteret nyújt ennek ez egyszerűen elegáns kollekciónak.

Kíváncsi lettél mivel dekorálom még az otthonunkat? Szeretnél egyéb egyszerű és olcsó ötletet ellesni? Csatlakozz az oldalam követőihez, mert az adventi időszakra sok-sok meglepetést tartogatok a számodra is! … és bizony ki ne szeretné a meglepiket

Egy felkérés fotózásához a látvány kedvéért ugyan mind a négyet meggyújtottam egyszerre. De van még más adventink is, amelyeken csak az adott vasárnapokon fogjuk lángra lobbantani a kanócot.

 

 

Nyuszifül

/ Molnár Andrea
avagy kislánykorom legkedvencebb levélkéje

Általános iskolás koromban egy vidéki kisváros lakótelepén laktunk, suliból hazafelé a lakóteleppel szemben lévő kertes házak egyik kerítése mellett vezetett az utam, az egyik ház mögötti elhanyagolt részen hatalmas bokor „nyuszifülek” nőttek és gyakran téptem egy-egy levelet magamnak. Akkor nem igazán érdekelt a növényke neve, sem magyarul sem latinul, de a gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina) a bejegyzésem fő elindítója.

Még tavasszal beszereztem 3 szép példányt az egyik kertészetben, mert bizony régóta terveim voltak ezekkel a kis bolyhos levelekkel … csak hát ez az amit sem virágboltban, sem pedig máshol nem lehet kapni. A magamfajta elvetemült pepecselő pedig nem elégszik meg pár leszakajtott levélkével. Így vártam, hogy az évelő bokrocskáim szépen nőjenek, sok levélkét hozzanak, öntöztem is egész nyáron becsületesen.

Tegnap pedig begyűjtöttem róluk a kisebb, szép egyforma levélkéket. Ugyan koszorúra nem futotta volna belőlük – ahhoz még kell majd pár bokor – de azért a tervem egy részét sikerült magvalósítani idén. Az alapanyagaim kipakolása és rendszerezése során jó pár szép formájú polisztirol formát találtam, így nem az előzetesen kigondolt – valamikor pinteresten látott – gömböt valósítottam meg, hanem egy sokkal finomabb vonalú rizsszem formára dolgoztam. Az így kapott kis dekoráció egy picit toboz-szerű lett, és nagyon kis bájos is egyben. De lássuk hogyan is készült.

Lehetett volna rögzíteni a darabokat ragasztópisztollyal is, de a friss levelek még száradni fognak, ezáltal picit kisebbek lesznek majd, így inkább a gombostűs módszert választottam, a formába amúgy is könnyedén bele lehet szurkálni ezeket.

Egyforma méretű leveleket válogattam, a szárakat levágtam. (A leveleket a leszedés után vízbe állítottam őket, nehogy megfonnyadjanak a felhasználásig.) Az első réteg/sor felvitelekor fontos a pontosság, mert csak így lehet szépen kialakítani az alsó csúcson a takarásokat, és ez adja az egésznek az alapját. A levelek két végét gombostűvel óvatosan rögzítettem. Ennél a formánál, nem lehet derékszögben böködni a tűkkel, mert a másik oldalon a hegye bizony kibújhat, így picit srégan böködtem a hungarocellbe a gombostűket. (Én sima mezei gombostűvel dolgoztam, de vannak díszesebb bogyós festett műanyag végűek is, ami akár benne is hagyható a végén ha úgy tetszik valakinek.) Valahogy így kell kinéznie:

Az első sort követte a többi, a levelek mennyiségétől függően lehet sűrűbben vagy ritkábban tűzködni, kinek hogy tetszik. Azonban akkor lesz szép, ha a rétegek között viszonylag egyenlőek a távolságok.

Az utolsó réteget is a kezdőhöz hasonlóan alakítottam ki, de itt betűztem még két picurka levelet is szárastul, és két csillámos műanyag levélkét is. A végére ragasztottam egy ezüstös kupakot, a gombostűket eltávolítottam, és csak itt-ott tűztem vissza néhányat egy-egy csiszolt üveggyönggyel kiegészítve, a csillogás kedvéért. Már csak egy gyűrt selyemszalag kellett és kész is. Egy szép karácsonyi szalaggal pedig akár már finoman hangolódhatunk az elkövetkezendő ünnepre is. Avec amour pour Noel – Szeretettel karácsonyra

A levelek bársonyos felülete, a selyemszalag és a diszkrét csillogás … nálam nagyon bejön így együtt. Ha neked is tetszik, érdemes valahonnan levadászni pár levélkét egy igazán nem mindennapi alkotás érdekében. De aprócska borostány vagy más örökzöld levéllel is elkészíthető, persze markánsabb végeredményt fogunk kapni, de garantáltan egyedi díszünk lesz.

Jó alkotást!

Philippe – a kisvagány mackó

/ Molnár Andrea

avagy a 24 cm magas franciás nőcsábász

Évek óta rajongok azokért a tündéri és művészi módon kivitelezett játék mackókért, amelyek fotói a világhálón innen-onnan a látóterembe kerülnek. És bizony évek óta terveztem, hogy szeretnék saját magam is készíteni mackókat. Amikor tavaly megvarrtam az elsőt, akkor még mindenféle különleges macikészítő kütyüt mellőztem – kíváncsi voltam, hogy a speckó alkatrészek nélkül is működik-e. Működni működik, de annak a kis virágos fejű macinak csak a lábacskái mozgathatóak, a feje fix, a szemecskéi pedig fekete gyöngyből készültek. Nem szeretem leszólni senki munkáját sem, a magamét meg pláne, de akármennyire is cuki, nem voltam vele teljes mértékben elégedett.

Próba volt. Egyrészt, hogy meg tudom-e csinálni, másrészt az alapanyagokat is teszteltem. Ma már tudom, hogy csak akkor lesz igazi, vagyis az én elvárásaimnak is megfelelő, ha teljes mértékben minőségi alapanyagokból készül el. Így, miután minden szükséges kis kütyüt megszereztem hozzá, a húsvéti ünnepek után a legtöbb szabadidőmet a mackóm elkészítésébe fektettem.

    

    

A bundája valódi mohair szőrme, a pulcsija gyapjú, a sapija antik kéziszövött lenvászon, a farmerja pedig egy régebbi – fenéken kikopott – pepe jeans farmernadrágomból készült. Minden végtagja és a buksija is mozgatható. Gondosan, aprócska kézi öltésekkel varrogattam és 2-es zoknikötőtűkkel kötögettem órákon át, mire elkészült. Ahogyan alakult, egyre jobban élveztem, a névadó pedig már a párommal közösen történt. A színe miatt csakis pasi lehetett. Meg hát bevallom, amúgy is szerettem volna kipróbálni a zsebre dugott mancsokat, ahhoz pedig egy igazi hózentrégeres pasis gatyó kellett ugyibár. Nem kis kihívás ám ekkorka ruhákat varázsolni, kellett hozzá türelem rendesen.

      

A személyisége folyamatosan csiszolódott, ahogyan a kis kiegészítőket kitaláltam. A láncos zsebóra a macibarlang kulcsával, az olvasnivaló szamárfüles napilap, a kis nyakba csomózott kendő, a mini sapija és a kis gombos nadrágtartó mind-mind hozzátesznek ahhoz a hangulathoz, ami ott motoszkált a fejemben, amilyennek szerettem volna Philippe-t készen látni.

  

  

A kis kötött gyapjúpulcsi kötése még számomra is igazi kihívás volt. Össze se tudnám számolni mennyi pulóvert kötöttem már kézzel – nagyon sokat – de ilyen mini méretben még egyet sem … eddig. Próbák hosszú sorát kellett ennek a mini pasinak kiállnia – pedig tiltakozott, mint a legtöbb pasi, persze utál öltözködni … de hát nem volt kegyelem, különben még megfázik.

Fogadjátok szeretettel ezt a kedves kispofát!

 

Teljesült egy régi álom

/ Molnár Andrea

elkészült az első saját készítésű reantik mackó

 

Csodálattal nézem azokat a kézzel készült egyedi mackókat, amelyeknek szinte lelkük van, és mivel szinte folyamatosan feszegetem a határaimat, és mindenfélét szeretek kipróbálni amit a két kezemmel és a fantáziámmal el tudok készíteni, így belevágtam. Képletesen és szó szerint is, mert „megszületett” az első saját készítésű macim, telis teli szeretettel. Beszéljen helyettem ő, így szótlanul is, a fotók segítségével.

    

    

    

 

 

 

 

Mézeskalács

/ Molnár Andrea

kicsik és nagyok kedvence nagyon karácsonyi kiadásban

A mézeskalácsról mindenkinek egyből a karácsony jut eszébe, és bizony annyira népszerű ez a finomság az ünnepek tájékán, hogy még azok is nekiállnak a sütögetésnek, akik amúgy nem nagy konyhatündérek. A gyerekekkel remek kis télesti program, legalábbis az első tepsi megtöltéséig. (Az én fiam a többit mindig rám hagyta, már csak a kisült mézeskalács illatára somfordált vissza a konyhapulthoz a kóstolóra. ) Sokféle recept van a tökéletes mézeskalácshoz, van aki puhán szereti, van aki ropogósan, van aki cukormázzal és van aki csokival. De szinte mindenki szereti valamilyen formában. És itt a lényeg, a forma. Lássuk csak mi is készülhet egy alaptésztából:

Jancsi és Juliska után szabadon – mézeskalácsházikó, vagy akár egy egész kis falu

    

        

karácsonyfadíszként sem utolsó

      

de girlandot is fűzhetünk a darabokból egy szép szalagra vagy rusztikus pékzsinegre, spárgára – de akár koszorú is készülhet

      

a karácsonyi tortát, muffint is tovább csinosíthatjuk egy-egy darabbal

    

      

    

adventi naptárnak vagy adventi koszorúnak is kiváló

   

fenyőfa is lehet belőle

  

sőt: ültetőkártyaként, ajándék kisérőként, de csomagolásként is hasznosíthatjuk

    

a terített asztalon is nagyon kívánatos lehet egy-egy darab

    

Bármit is csinálunk belőle, bárhová is tesszük, ezek az édes kis csodák a szeretetet, az odafigyelést fogják magukból sugározni, azzal az utánozhatatlan mézes-fahéjas-szegfűszeges illattal együtt, amivel betöltik a lakást, ezáltal meghittséget csempészve az ünnep- és mindennapokba is.

Hamarosan sülhetnek is az első adagok, ami után biztosan máshol is gyorsan sütni kell még pár tepsivel, hogy az ünnepekre is maradjon 🙂

 

 

 

 

 

Öt technika – egy stílus

/ Molnár Andrea

ugyanarra az alapra

Egyik kedvenc alapanyagforrásom a Kosárbolt, és amikor a megrendelésemet hoztam el – mert éppen útba esett egy munka során – a fizetéskor beledobtam még a kosaramba egy öt darabból álló lemezből lézervágott formás díszt. Szeretem az ehhez hasonló, rendhagyó formájú karácsonyfadíszeket, ilyesmi formám mézeskalács-kiszúróban is van, szóval nem volt kétséges, hogy bevállaljak belőle egy csomaggal. A minap elővettem, mert ezek kerültek sorra, hát sokféle tervem volt velük, és mivel nem tudtam eldönteni melyik ötletet valósítsam meg, így mind az ötöt másmilyenre, másféle technikával dekoráltam. Arra azért figyeltem, hogy stílusban majd passzoljanak egymáshoz. Alapként mindegyik darab antik fehér krétafesték réteget kapott, utána pedig a következő módon fejeztem be őket:

1.  decoupage technikával

hozzávalók: rizspapír vagy szalvéta, 2 fázisú finomrepesztőlakk, ezüst waxpaszta

elkészítés: a körbevágott mintát felragasztottam a festett alapra, majd lekentem a finomrepesztő 1. rétegével, száradás után a 2. tégely tartalmából vittem fel egy réteget, majd miután teljesen megszáradt, az aprócska repedésekbe ezüst waxot dörzsöltem és kapott egy sötét grafitszürke szalagot akasztónak

 

2.  dombormintás kartonnal borítva

hozzávalók: dombormintás fehér karton, 3D dekortoll, antik modge podge vagy decoupage ragasztó és ezüst waxpaszta

elkészítés: a kartonra körberajzoltam a formát, majd azt kivágva, mindkét oldalra felragasztottam, a széleket szépen lecsiszoltam, majd átkentem a modge podge-al, ez kicsit besárgult nem túl fényes, lakkos hatású felületet ad a megszáradása után. Majd kicsit átdörzsöltem ezüst wax-al, és  fekete 3D tollal aprócska gyöngysort mintáztam rá

 

3. mintás merített papírral

hozzávalók: JDL mintás merített papír vagy más szép csomagolópapír, antik modge podge vagy decoupage ragasztó, ezüst paszta

elkészítés: a papírra körberajzoltam a formát, majd kivágtam, és mindkét oldalra felragasztottam, száradás után a széleket lecsiszoltam, átkentem még egy réteg antik ragasztóval, majd miután már nem ragadt, nagyon leheletfinoman a széleket ezüst wax-al bedörzsöltem

 

 

4. stencilpasztával

hozzávalók: gyöngyházfényű stencilpaszta, stencil

elkészítés: a festett alapra ráhelyeztem a stencilt, a pasztát egy lapos ecsettel óvatos mozdulatokkal felkentem a felületre, nagyon vigyázva eltávolítottam a stencilt, majd hagytam megszáradni a pasztát, végül a széleket kicsit megcsiszoltam

 

 

5. transzferált minta

hozzávalók: transzferáláshoz folyadék (tökéletes az illóolaj, vagy az almavin narancsolajos tisztító is), két lépéses finom repesztőlakk, ezüst paszta

elkészítés: a festett alapra rögzítettem a kinyomtatott mintát, majd a folyadékkal átkentem és átdörzsöltem a papírról a dísz felületére a mintát, hagytam megszáradni és a két lépéses finom repesztőlakkal kentem át a felületet. Száradás után az aprócska hajszálrepedésekbe ezüst pasztát dörzsöltem, amely így szépen csillog

 

 

Ha tetszettek az ötletek, bátran próbáld ki! Sok sikert és jó alkotást kívánok!

    

 

Adventi naptár stílusosan és egyedien

/ Molnár Andrea

egy dobozban

 

Szerintem az a jó adventi naptár, amelyik stílusosan beleillik a környezetébe, kicsikét mesebeli – főleg ha aprónépnek készülünk vele – ünnepélyes és megfelelő méretű a mindennapi kis meglepetések számára. Ez utóbbi nagyon fontos, mert bizony hiába a szuper kisfiókos, kisrekeszes, méregdrága adventi naptár, ha csak egy pincurka méretű valami fér el a rekeszekben.

Ebben a hengeres dobozos adventi naptárban az a jó, hogy nincs külön rekesz minden napra, hanem egyben lehet belerejteni mind a 24 kis csomagot. Akár beszámozva, akár számozás nélkül tehetünk bele ezt-azt becsomagolva.

Az elkészítése és dekorálása pedig tényleg egyéni ízlés dolga, mindenki alkalmazkodhat azokhoz az alapanyagokhoz, amelyeket otthon talál, vagy amit be tud szerezni. Két fő kiindulási elemem volt: a magas falú hengeres kartondoboz és a polisztirol hóember amit egy hobbiboltban találtam.

Én így „építettem” fel az enyémet: a hengeres dobozt krétafestékkel lefestettem, a belső a peremét is, ahová nem került a könyvlapbélésből. Az alapréteg után egy kárómintás stencillel körbepamacsoltam, a doboz teteje alatti részen. Amíg száradtak a rétegek, felkentem két réteg kőhatású pasztát a hóemberkére, a mini hógolyókra és a doboz tetejére amit alaposan kiszárítottam, mialatt 3 sor fekete festéket kapott a cilinderje is.

A doboz részeinek belsejét antik, gótbetűs könyvlappal borítottam be. A hóemberkének megfestettem a szemét, száját, az orrát és a gombjait is, majd a teste mélyedéseit és a lábikóit kicsit árnyékoltam, vagyis „koszoltam” taupe árnyalatú wax-al. Szintén ezzel a wax-al régiesítettem a henger alsó részének festett felületét is. Majd elővettem a számokat tartalmazó stencilemet, és körben a doboz oldalára, random jelleggel 1-től 24-ig a taupe wax-al felvittem a számozást.

    

    

  

Hagytam a waxot alaposan kikeményedni, ezek után nem dörzsöltem rajta semmit sem, nehogy elmaszatoljam a számokat, amíg a wax beépült a felültbe, addig volt éppen elég időm ecsettel leheletfinoman átragasztózni a hóemberke kis duci testét és a dobozka tetejét, no meg a ráragasztot apró hógolyókat is. Ezek után nagyon finom,  aprószemcsés csillámporral óvatosan behavaztam. Nagyon szeretem ezt a finom csillámport, amit angyalpornak hívok, mivel éppen csak szolidan csillogós lesz tőle a felület.

Ez az angyalpor a fiolában fehérnek tűnik,  de valójában színtelen apró részekből áll, így igazából bármilyen alapszínre felszórható, elrontani nem lehet vele semmit, de csak csínján bánjunk vele, mivel nagy menyiségben tompítja a színt és a kevesebb itt is több.

Mire ezzel megvoltam, az az idő elég is volt a waxos stencil fixálódásához, így elővettem egy kis hópehely alakú nyomdát, amit ragasztóba mártva (de ezt is csak úgy módjával ám!) kis  hópihe alakú foltokat nyomdáztam a doboz oldalára, amit azonnal beszórtam angyalporral, majd a felesleget leráztam. Mindig egy tiszta papírlap fölött végezzük ezt a műveletet, amiről utána vissza lehet szórni a fiolába a maradékot, hiszen egy-egy ilyen angyali művelet bizony nem emészt fel jelentős mennyiségű csillámot, de úgy lesz szép a felület, ha a kellő mennyiségű csillám kerül a ragasztózott részre, a leszóródó fölösleg pedig később még szuperül használható más dekorhoz.

    

A doboz belsejében a könyvlapok szélét vékony bársonyszalaggal takartam, majd a szalagvégeket egy bársonymasnival és kis hóbogyós levélkével álcáztam. A hóember cilinderje is vékony ragasztóréteget kapott, amit fekete csillámmal szórtam meg, száradás után pedig kentem még a szélére kevés hópasztát is, hogy zúzmarás legyen a kinézete.

    

És akkor jöhetnek is azok az adventi manók és megtölthetik mindenféle földi jóval.

Tetszett az ötletem? Bátran fogj hozzá és készítsd el a te változatodat, bármilyen figurával bármilyen dobozalappal dolgozhatsz, annál egyedibb lesz a végeredmény. Nem titok, hogy idén is sok jópofa és eddig nem látott dologgal foglak titeket meglepni, érdemes beállítani a facebook oldalamat elsőként megjelenőre, vagy naponta benézni hozzám.

Köszönöm, hogy velem tartottál, jó alkotást kívánok!

 

 

 

Karácsonyváró és téli ajtódíszek

/ Molnár Andrea

Magam sem tudom már, hogy az elmúlt évek alatt hányféle ünnepváró ajtódekorációt készítettem. Volt amikor nagyobbacska dekor sílécek voltak az ajtóra akasztva, vagy kicsi ajándékcsomag szép nagy masnival, de többféle koszorú vagy szalaggal felkötött nagyobbacska toboz is lógott már az akasztón. Az idei dekorációs ötletem is megvan már, majd idejében el is árulom milyen és hogyan készíthető el, de egy kis ötletelés erejéig összeállítottam egy válogatást, hátha éppen kedvet kap valaki hasonlóak elkészítéséhez.

hagyományosan  örökzöldekből:

    

      

tobozokkal:

   

csengettyűkkel:

   

ágakból tekert alappal:

   

játékosan:

    

    

házikókkal

    

szokatlanul:

    

      

kilincsen, ajtógombon:

    

    

szívesen:

      

táblácskán:

      

  

és a kedvenceim:

      

Neked melyik a kedvenced? Ha választottál, készítsd el a saját változatodat.

A facebook oldalamon az idei karácsonyra is rengeteg reantik ötletet mutatok majd be, érdemes időben csatlakoznod az oldalam követőihez, hogy ne maradj le semmiről.