Velence “gyöngyszemei” az én szememmel – 2. rész

/ Molnár Andrea

Kémények

Az utcán mászkálgatva sokmindenki nem veszi észre azt ami több méterrel a feje fölött magasodik, és bevallom biztosan sok kéményt mulasztottam el megörökíteni a többi mindenféle csoda szemlélése során, de egy idő után már tudatosan vadásztam a különlegesebb formájúakat. Ezek a kémények szinte kivétel nélkül a házak kőlső falainak folytatásai, nem úgy mint nálunk a központi kémények. Valószínűleg régen a falak mellé épített tűzhelyekhez tartozhattak, mert sok házfalon látszik is, hogy belül annak idején kandallószerű tűzhely lehetett.

  

  

  

         

  

Burano kéményei pedig szinte kivétel nélkül a házak színére voltak festve:

   

Ha kíváncsi vagy a többi részletre is, keresd őket a naplóbejegyzéseim között.

Szeretnéd tudni, hogy mit alkotok amikor nem utazom? Látogass el a facebook oldalamra, ahol szinte naponta új posztokkal várok minden érdeklődőt.

Köszönöm, hogy velem tartottál,

 

 

Piszkosfehérben és könyvlapokkal 1893-ból

/ Molnár Andrea

Csomagoljunk!

A bolhapiacon sok-sok vackot lehet találni, és közhely de szerencsére igaz: ami valakinek lom, az másnak lehet még értékes, érdekes. Így voltam én is ezzel a bőrönddel. Ugyan volt már itthon kettő is, de olyan aminek ilyen fa merevítője volt, olyan nem, ráadásul ennek még az eredeti kulcsai is megvannak (amit felettébb csodálok, mert a spárga amivel a bőrönd fülére volt kötve, már mállott szét).

  

  

 A fotókon az eredeti és a már tisztított állapot látható egy-egy részleten.

Nem tudom miért, de sokmindent nem fotózok le abban az állapotában ahogyan hozzám került, talán azért, mert amikor nekifogok, akkor már az ötletekre koncentrálok, és nem a kiindulási állapot megörökítése a fontos – egyszerűen elfelejtem – így sajnos nem tudok egészben képet mutatni aról, hogy na ilyen volt – ilyen lett. A fotókon a részletekből azért lehet arra következtetni, hogy milyen is volt valójában. Koszos, kopott és rozsdás. Alapos tisztítás és csiszolás után a belső részt „díszítő” kockás papírt is kiszedtem, sok helyen elvált már a karton alaptól és szakadt is volt.

Amikor ezzel végeztem, elővettem az old white színű AnnieSloan festéket és nekiálltam a mázolásnak. A fém és fa részeket vagy egyszerűen próbáltam kis méretű ecsettel körbefesteni, vagy maszkolószalaggal védtem a festékrétegtől. Miután két rétegben átfestettem, és alaposan megszáradt, nekifogtam a bőrönd belső részét kibélelni egy régi, gótbetűs könyv lapjaival. Szeretem ezt a könyvet, ugyan baromi nehéz még olvasni is a betűtipus miatt, de pont a szépséges fontkészlete és a rajzolt képei miatt szerettem bele anno, és bevallom cseppet sem sajnálom, mivel darabokban, hiányosan, rémesen rossz állapotban került hozzám. Ilyen formában felhasználva, viszont méltón díszíthet egy-két általam felújított kiegészítőt, dekorációt vagy használati tárgyat. (Karácsonykor ugyanennek a könyvnek a lapjai kerültek fel a fenyőfánkra, persze a megfelelő formákra alakítva.)

 

Decopuage ragasztót használtam a könyvlapokhoz, amelynek a száradása után a papír szépen kisimult és selymes fényű felülete lett. Külön lakkozni nem akartam, mert úgyis csak alapanyagokat fogok a bőröndben tárolni.

Ezután a külső festett résszel foglalkoztam: alaposan visszacsiszoltam a festéket, hogy jó ütött-kopott kinézete legyen majd a kis poggyásznak.

 

A koptatás után már válogathattam a régebben kinyomtatott feliratok, pecsétek és rajzok között, mert transzfermintákkal szándékoztam egy kicsit feldobni a külső részét. Szeretnék majd ráragasztani régi bélyegeket is – amint találok pár szép darabot, azok biztosan ide fognak felkerülni.

 

A transzferált minták felvitele után az egész külső felületen áttetsző wax-al zártam a munkát. A wax szép, mély érett színt kölcsönzött az alaposan megcsiszolt fa-merevítéseknek is, emellett a sarokvédőket sokkal szebbé tette.

 

 

Belülre a könyv belső borítójának egyik csodaszép mintájú lapja került – a címoldallal együtt – amelyeket papírvirágokkal és leveles dekorszalaggal is kiemeltem, hiszen ezek nagy kedvenceim, megérdemlik a kitüntető figyelmet. A nagy pillangó is a könyv egyik szépségesen kidolgozott rajza. A körbefutó fa keretre ezután csipkeszalagot ragasztottam, amely a natúr színével nem hivalkodóan dekorál, de egyben eltakarja az esetleges egyenetlenségeket is.

  

Nem kis munka van abban, hogy ez a bőrönd végül így néz ki, de minden perc megérte amit vele töltöttem. Amennyiben szeretnél te is hasonlót készíteni, bátran fogj hozzá, ha elakadsz valahol, vagy ha kérdésed van, keress bármelyik elérhetőségemen. Kíváncsi vagy rá, hogy melyek az újabb alkotásaim? A facebook és az instagram oldalamon is megtalálsz, de a legújabb bejegyzésekről kérhetsz e-mail értesítőt is.

Köszönöm, hogy velem tartottál, jó alkotást kívánok Neked is!

 

 

 

 

Selymesen finoman stencileztem

/ Molnár Andrea

Kilépés a komfortzónámból

A nemrég szermányolt tálalószekrényem mozgatta meg a fantáziámat. Ugyanis nem tudok dönteni, hogy azt is a lakásban mindenhol uralkodó törtfehér színre fessem, és álljon be a sorba, vagy legyen egy kicsit meghökkentőbb – hogy jobban értsd: színesebb – darab. A belsejét sem szeretném csak egyszerűen lefesteni, vagy waxolni. A dilemma eldöntésében segítenek nekem azok a kisebb használati tárgyak, amelyeken mostanában – olykor párhuzamosan – dolgozom.

Túl harsány vagy erős színre cseppet sem vágyom, a pasztellek viszont szerintem remekül beleillenek a jelenlegi berendezésbe is. Így választottam a Vintage paint színei közül  a baby blue árnyalatot, és már akkor tudtam amikor megvettem, hogy a próbadarab ez a hosszúkás natúr kreatív alapdoboz lesz. (A dobozt a vivre-től rendeltem és meglepően szuperjó a minősége. Ugyan nem fából van, de legalább nem is rétegelt lemez, amit bevallom annyira nem szeretek, mint alapanyagot.

Így festettem kéket, mert ki szerettem volna próbálni a sok fehér és bézses árnyalat után ezt is. na ez az egyik új nekem.

innen indultam:

 

 

 

 

 

 

 

 

Alapozás nélkül két réteg baby blue került kívülre. Majd tűkön ülve vártam, hogy megérkezzenek végre a postával a kiválasztott stenciljeim, mert nagyon szeretem ezt a mintát, és éreztem, hogy a tetejére ez a dekor lenne a nyerő. Amikor végre a kezemben voltak, akkor kevertem egy indigósabb árnyalatot némi dekorpaint felhasználásával. Tudom, hogy nem ugyanaz a gyártmány, de nekem a húsvéti tojások miatt volt ez a kék itthon, és higyjétek el, nem veszekedtek! Jól megvannak egymással, sőt egy szuper középkék színnel jutalmaztak, amely a kopott farmerekhez hasonlít, főleg a csiszolás után.

 

 

A két szereplő egymás mellett,

 

 

 

 

és a végeredmény a belső felületre kenve, 1 rétegben is jól takar.

A ládika éleit maszkolószalaggal takartam, mert azok baby blue színűek maradtak.

 

 

 

 

 

Majd elkezdtem nagyon vastag kartonból – a tároló belsejébe illő méretben – kis szalagtartókat gyártani, de egy idő után feladtam, a sniccerrel nagyon nehéz vágni a majd 2mm-es vastag kartont, ollóval pedig vízhólyagjutalmas. Így az első 4 után feladtam, és kerestem a neten méretben megfelelőt, és rendeltem. Utálom a vízhólyagokat!

 

 

 

 

A stencil után egy szabad kézzel felfestett Ribbons felirat került a tetőre. A mintát pontosan ki kellett számolni, hogy hol kezdjem és hol illesszem, ahhoz, hogy a feliratnak bőven maradjon hely.

 

 

 

 

  

 

      Tető lehajtva.

 

A fedél belsejére még kívánkozott egy felirat. Így lett egész és tökéletes. Egyszerűen díszített, de mégis visszafogottan elegáns darab született babakék és indigós árnyalatokkal. Ezúttal a zsanérokat is lefestettem, mert nem illettek az összképbe a csillogó fém részek.

 

Kíváncsi vagy rá, hogy mi mindenen töröm még a fejem? Szeretnél ilyesmit alkotni te is saját kezűleg? Kérdésed van az elkészítéssel kapcsolatban? Ha legalább egy kérdésre igen a válaszod, akkor írj nekem, vagy iratkozz fel a hírlevélre, esetleg kövesd a facebook oldalamat vagy csatlakozz a pinterest oldalam népes táborához!

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Kezdődik a spárga-szezon

/ Molnár Andrea

Spárgás pite – kicsit másképp

 

Szeretem a spárgát, főleg a zöldet. Általában csak natúran bacon-be göngyölve grillezett verzióban készítem el. Most viszont Violetta spárgás pitéje  mozgatta meg a fantáziámat. A gyerkőc nem eszi meg a legtöbb zöldséget – sajnos. A párom pedig sokkal egészségesebben étkezik mint én, és a fehér lisztből készült kajákat nem szívesen fogyasztja.

Így az én pitém alapja teljes kiőrlésű liszt lett, mert nem szerettem volna egyedül megbírkózni vele. Ha pedig már egészségesebbre vettem a figurát, akkor a pitébe valókon is reformáltam kicsit, hogy még light-abb legyen. A hozzávalók:

Tészta: 30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 tojás, nagy csipetnyi só, 20g élesztő, csipet cukor, 3 dkg vaj és kb 1dl tej.

A langyos tej felében a csipetnyi cukorral felfuttattam az élesztőt. A maradék meleg tejben felolvasztottam a vajat. A liszthez hozzáadtam a tojást, a sót, az élesztős és a vajas tejet. Robotgéppel jól kidolgoztam, viszonylag közepes keménységű tésztát kaptam. A teljes kiőrlésű lisztek másképp viselkednek tapasztalatom szerint. Némelyik fajtánál kellhet még hozzá egy kis tej. Letakarva pihentettem 10-15 percig. Addig elkészítettem a tölteléket.

 

A pite ízletesebb részét krémes túró 25 dkg, nagyobb darabokra vágott sonka 15 dkg, 1 tojás, zöldfűszerek (oregano és kakukkfű), reszelt sajt kb 20 dkg (többfélét is használtam ami itthon volt), natúr joghurt, a spárga (egy csomag) és só adja. A spárgát 3-4 cm-es darabokra vágtam, és nyersen hagytam. Bőven volt ideje megpuhulni azalatt amíg a forró sütőben lapult.

 

A töltelékhez is egyszerűen összekevertem a hozzávalókat, a túrót, a nyers tojást a fél doboznyi joghurtot, a reszelt sajtot, majd beleforgattam a spárgát és a sonkát, a fűszereket és megsóztam.

 

A piteformába belelapogattam a tésztát, és rákanalaztam a tölteléket. A tetejére még csurgattam egy kis joghurtot itt-ott, megszórtam egy kevés reszelt sajttal, és néhány levélke oregánóval is. Csak, hogy még gusztább legyen és betettem a 165 fokra előmelegített sütőbe és kb. 40 percig sütöttem (de ha már szép piros a teteje, akkor biztosan megsült).

 

A bibi azt volt, hogy amíg nagyon forró, esélyem sem volt rá, hogy megkóstoljam. Kárpótlásul később két szeletet is gyorsan belapátoltam.

Nem tudom mennyi kalória van benne, de nem is érdekel :). Viszont finom, zöldséges, teli fehérjével, teljes kiőrlésű bio gabonából készült, minimális zsiradékkal. Próbáljátok ki, nagyon finom!

 

Fa evőeszköztartó

/ Molnár Andrea

Eszcájgok sorakozó !

Bevallom nem nagyon szeretek mindent kibiggyeszteni a konyhapultra, de van olyan amivel hajlandó vagyok kivételt tenni. Ezek közé tartozik ez a fából készült evőeszköztartó is – most már, hogy van. Korábban is nézegettem ezeket a típusokat, csak sajnáltam kiadni érte azt a sok pénzt amit kértek érte. Nem is értem miért olyan drágák ezek, hiszen nem egy nagyon bonyolult szerkezet. De hát ez van. Ezt a darabot akciósan szereztem be, a förtelmesen ronda színével nem kis kompromisszumot kötve. De szerencsére létezik ám ecset és feték is a világon, egy kis pacsmagolástól meg egyáltalán nem ijedek ám meg! Ismertek már annyira szerintem.

 

Mivel teljesen új darab volt, semmit nem csiszoltam vagy tisztítottam rajta, ment rá egyenesen 2 réteg spanisch grau árnyalatú lignocolor krétafesték. Őszintén bevallom, nem szerettem volna sokat emlékezni a kellemesnek egyáltalán nem mondható mályvás-barnás-bordós színre, így csak egészen enyhén csiszoltam vissza itt-ott az éleket és sarkokat. Majd elővettem a Vintage Paint-nél beszerzett tapétát – aminél tökéletesebbet nem is találhattam volna, mert a festék és a tapéta színe szinte ugyanaz az árnyalat – és a kis fakkok aljába megfelelő méretű darabokat szabtam és ragasztottam.

 

Már így is nagyon tetszett az összkép, a kiindulási állapotot magasan felülmúlta ez az új külső, de ezt a festéket bizony egy wax- vagy lakkréteggel kell zárni. Ha pedig már volt itthon fehér wax is, így most azt vettem elő és alaposan bemajszoltam vele minden zegzugot, és igen, még a tapétát is. Nem ártott neki, sőt így sokkal strapabíróbb lett a felülete, és könnyebben is tisztítható.

 

A waxot hagytam egy kis ideig ülepedni az ecset hagyta apró vájatokban és a felület aprócska hibáiban, majd egy puha ronggyal átdörgöltem az egészet, így eltávolítottam a felesleget is, és megkaptam azt a finom selymes felületet, amit a krétafestékekben szeretek. Külön szeretem azt – és ez direkt lett úgy hagyva – ahogy a fehér wax az élekben megmarad. Nekem ez így tökéletes és egyedi, ráadásul a tapéta fehér színe miatt is jól áll ez ennek a darabnak.

 

Felcsavaroztam az antik-bronz cimketartókat a helyükre, és egy-egy darabka kartonból cimkéket készítettem, amelyekre kézzel írtam a feliratokat.

   

És végül beköltözettem a régi – még eredeti papírdobozában várakozó – csoadszép Berndorf evőeszközeimet – bocsánat eszcájgjaimat a helyükre. Az other feliratúba pedig minden egyéb elfér, pl. kockacukor-csipesz, tortalapát, régi ezüstözött fagyiskanál – még egy darabig, amíg nem vadászok hozzájuk több szépséget.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy éppen min ügyködöm, akkor nézz be a facebook oldalamra is, ahol naponta új tartalommal várok minden kíváncsiskodót!

 

Húsvéti hangulat

/ Molnár Andrea

Mohaköntösbe és barkaruhába bújtatott tojások

 

Az egyik napilap melléklete a Lakás és kert c. kiadvány, amiben megjelent ez az általam kivitelezett ötlet. Sok szép képet készítettem, amelyek nem láthatóak a cikkben, így az elkészítésük az igazi hangulatképeket ezúton megosztom veletek.

Mohaköntösbe bugyolált tojás:

hozzávalók: hungarocell tojások tetszőleges méretben, szárított moha, ragasztópisztoly, zöld színű cérna és csipke vagy szalag a díszítéshez

A szárított mohát – hobbiboltokban beszerezhető – ragasztópisztollyal ráragasztottam a tojásokra, majd ollóval levágtam a fölösleget. Ezután – egy színárnyalatban nagyon hasonló – zöld cérnával szorosan áttekertem, és a kiálló szálakat lenyisszantva formáztam a kis csomagot. Szalaggal, csipkével díszítettem, amit gombostűvel erősítettem a tojásokhoz.

 

Barkaruhába öltöztetett tojás:

hozzávalók: hungarocell tojások tetszőleges méretben, barka, ragasztópisztoly és szalag vagy csipke

A barkarügyeket leszedtem az ágakról, majd ragasztópisztollyal egyenként felragasztottam a tojás alapra. Lehet szép sorban is ragasztgatni őket, de nekem a kisebb-nagyobb rügyeket váltogatva és forgatva, jobban tetszett.

Az így öltözetetett tojások többféle módon is díszíthetőek: szalaggal, csipkével, de akár spárgával vagy aprócska virágfejekkel, gombokkal, esetleg papírból kivágott formákkal is, mert ehhez a természetes alaphoz szinte minden passzol. Azonban ne vigyük túlzásba a cicomázást, hiszen a kevesebb sokszor több. Meglévő húsvéti dekorációs tárgyak, illatos tavaszi virágok, barkaágak, szalma, csipkék vagy porcelánok társaságában, vagy akár egy  kávéscsészében is remekül mutatnak. Szalagot rátűzve pedig fel is akaszthatjuk ezeket a tojásokat.

És akkor következzen egy kis húsvéti vintage hangulat  módra:

 

 

Len-nél nyuszi?

/ Molnár Andrea

Rongy-nyuszifül és lenrépa

Bevallom milliónyi nyuszifület gyártanak világszerte ehhez hasonló változatban, de nekem mégis saját készítésű kellett. (És azt is bevallom, hogy a nagyfiamon sokkal jobban mutat mint rajtam.) Ha pedig már nyuszivá lényegülök át, akkor kell egy hozzá passzoló répa is, ami nem fonnyad el, és stílusában tökéletesen passzol a durván rusztikus lenvászon nyuszifülekhez. A répa elkészítéséről majd egy másik bejegyzésben írok – de elárulom, hogy azt sokkal egyszerűbb megalkotni, mint a fülecskéket.

A hajráfos fülek elkészítéséhez kellett egy darabka kézi szövésű , régi, durva lenvászon. Igazából a fülek mérete határozza meg azt, hogy mekkora anyagra van szükség, én kb. 15×28 cm-es darabot használtam fel.

Tehát hozzávalók: lenvászon, dupla oldalú bevasalható közbélés, hajráf, spárga, ragasztópisztoly, drót, ecset és arcpirosító.

A dupla oldalú közbélést vasalóval rögzítettem a lenvászonra, a hajráfot körbetekertem spárgával. Erre azért volt szükség, mert hát ki látott már fekete hajráfos nyulat? Most kérdezhetnéd, hogy: és ki látott már sprágás hajráfos nyulat? Hát azért is kellett, mert így jobban néz, ki. Vagy nem?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na eddig megvolnánk. Körberajzoltam a füleket a közbélés papírján, majd körbevágtam és ragasztópisztollyal rögzítettem a hajráfhoz a füleket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két vékony, de még jó tartású virágdrótból vázat hajlítottam a fülek belsejébe, a szúrós végeket a spárga alá dugtam, és a stabilitás érdekében ragasztópisztollyal rögzítettem is. Majd a két fülrészt vasalóval fixáltam egymáshoz. A dupla oldalú közbélés jó erősen tartja a fül közepén végigfutó drótot is.

 

 

 

 

 

 

Majd körbevágtam a második réteget is. A fülek ezzel a módszerrel stabilak és hajlíthatóak lettek. Már csak egy kis sminkre volt szükség, hogy tapsifülesítsem. Ezt fülpálcikával kezdtem, de ecsettel sokkal jobban ment.

 

 

 

 

 

 

Legvégül kicsit kirojtoztam a vágott széleket, és kicsit lekonyítottam a fülecske végét. És ilyen lett.

Ha tetszett az ötlet és a leírás, vagy a jövőben az elsők között szeretnél értesülni a  újdonságokról, akkor kövesd a facebook oldalamat vagy iratkozz fel a hírlevélre.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Antik hatású tojás

/ Molnár Andrea

Nem a nyuszi hozta

szerettem volna igazi antik hatású tojást festeni, így elővettem a nemrég beszerzett Vintage Paint festékeket, a vintage cream, az antique rose árnyalatút és a maradék warm latte-t. Nagyon jó kis összhang van az emlíett színek között így nem volt nehéz dolgom egy harmonikus szetett készíteni. Ráadásul segítségem is volt – bár elég hamar faképnél hagyott és elvonult szunyálni.  

Hungarocell tojásokra festettem,  2 rétegben. Száradás után pedig kicsit megcsiszoltam.

 

 

Transzfermintát, alkoholos filctollat és washi tape-et használtam a díszítéshez – annak ellenére, hogy így natúran is csodaszép volt a színük. Elővettem a kedvenc kis pecsétmintáimat, felirataimat, a transzferáló folyadékot, és a cuki ragacstekercseimet. Nem terveztem el igazán semmit, csak ahogy jött. Volt tojás ami csak transzfert kapott, de általában kevertem a díszeket és a mintákat. A monogramosra pl. szabad kézzel alkoholos filctollal rajzoltam fel az A betűt. (Egyet sikeresen el is rontottam, mert ez az alap egy spar-os  termék, és bevallom nem túl jó minőségű. Amikor a washi tape-et kicsit igazítani szerettem volna, a festék átragadt a washi tape-re, szóval célszerű nem a legolcsóbb, legpuhább tojásalapra dolgozni. Azok a jobb alapok, amelyek minél apróbb gömbökből vannak préselve, mert azok sokkal strapabíróbbak is. )

Az áttetsző wax mélyített az árnyalaton, de nekem ez most nem volt elég. Rámentem egy réteg sötét wax-al is, hogy koszos és régies hatást érjek el. A kis mélyedésekben és a ragasztott részek szélén jól bekucorodott a wax, és pont azt a hatást értem el, amit szerettem volna. Aprócska, finom és antikolt. Ha tetszett az ötlet, bátran vágj bele és készítsd el! Ha pedig segítségre van szükséged keress írj! Azonban ha az elsők között szeretnél értesülni a friss naplóbejegyzésekről és újdonságokról, iratkozz fel a hírlevélre!

 

wax nélküli állapot

áttetsző és sötét wax használata után

 

Miniatűr tavaszi dekoráció

/ Molnár Andrea

Tavaszi apróság

Gyűjtöttem sok-sok szép friss, élénkzöld és bársonyos mohát és beszereztem néhány igazán cuki aprócska állatfigurát. Adva volt tehát a két kis fehér-álványos-talpas cloche-m (üvegbúrám) alá az aktuális filléres dekor. Amikor azonban elhelyeztem őket a fehér tálcámon, még mindig üresnek hatott az egész. Hiába a moha szép zöld színe, valami virág hiányzott. Minden hagymás növénykém elvirágzott már, azok amiket én ültettem sajnos még épp elkezdtek hajtani, a valentin rózsáim már megadták magukat. Ekkor eszembe jutott, hogy még a papírhortenziákkal együtt vettem aprócska kis fehér papírvirágokat is. Előszedtem őket, meg egy speckó, dróton kialakított zöld bogyós ágat is.

 

Ebből először kis karikát formáltam, majd az első karikán körbe-körbe tekerve haladtam, amíg el nem fogyott a drót.

 

Utána jöhettek az apró virágfejek, amelyeket elszórtan – de azért figyelve a szimmetriára – a drótszáruknál fogva könnyedén az alapra rögzítettem. Nem akartam ragasztani, mert így még mozdíthatóak, ha másra is használnám őket később.

 

Végül kötöttem rá egy – direkt alaposan meggyűrt – zöld pántlikát. Hát így lett virág az asztalon. Miközben fotóztam, azon kattogott az agyam, hogy hányat tudok még kreálni a meglévő virágokból és, hogy mi mindenre lehet még használni ezt az apróságot. Pl. lehet szalvétagyűrű vagy a húsvéti tojások kaphatnak ilyen csini kis koszorút a tojásfejükre. Ti mire használnátok még?

 

 

Nálunk most az asztalon a tálcára került, de blogcica tetszését is elnyertem mert folyton el akarja csenni, hogy játtszon vele kicsit.

Ha tetszett a bejegyzés, és szívesen látnád és olvasnád máskor is az ötleteimet, akkor nézz be a fb. oldalamra is.