Kilépés a komfortzónámból
A nemrég szermányolt tálalószekrényem mozgatta meg a fantáziámat. Ugyanis nem tudok dönteni, hogy azt is a lakásban mindenhol uralkodó törtfehér színre fessem, és álljon be a sorba, vagy legyen egy kicsit meghökkentőbb – hogy jobban értsd: színesebb – darab. A belsejét sem szeretném csak egyszerűen lefesteni, vagy waxolni. A dilemma eldöntésében segítenek nekem azok a kisebb használati tárgyak, amelyeken mostanában – olykor párhuzamosan – dolgozom.
Túl harsány vagy erős színre cseppet sem vágyom, a pasztellek viszont szerintem remekül beleillenek a jelenlegi berendezésbe is. Így választottam a Vintage paint színei közül a baby blue árnyalatot, és már akkor tudtam amikor megvettem, hogy a próbadarab ez a hosszúkás natúr kreatív alapdoboz lesz. (A dobozt a vivre-től rendeltem és meglepően szuperjó a minősége. Ugyan nem fából van, de legalább nem is rétegelt lemez, amit bevallom annyira nem szeretek, mint alapanyagot.
Így festettem kéket, mert ki szerettem volna próbálni a sok fehér és bézses árnyalat után ezt is. na ez az egyik új nekem.
innen indultam:
Alapozás nélkül két réteg baby blue került kívülre. Majd tűkön ülve vártam, hogy megérkezzenek végre a postával a kiválasztott stenciljeim, mert nagyon szeretem ezt a mintát, és éreztem, hogy a tetejére ez a dekor lenne a nyerő. Amikor végre a kezemben voltak, akkor kevertem egy indigósabb árnyalatot némi dekorpaint felhasználásával. Tudom, hogy nem ugyanaz a gyártmány, de nekem a húsvéti tojások miatt volt ez a kék itthon, és higyjétek el, nem veszekedtek! Jól megvannak egymással, sőt egy szuper középkék színnel jutalmaztak, amely a kopott farmerekhez hasonlít, főleg a csiszolás után.
A két szereplő egymás mellett,
és a végeredmény a belső felületre kenve, 1 rétegben is jól takar.
A ládika éleit maszkolószalaggal takartam, mert azok baby blue színűek maradtak.
Majd elkezdtem nagyon vastag kartonból – a tároló belsejébe illő méretben – kis szalagtartókat gyártani, de egy idő után feladtam, a sniccerrel nagyon nehéz vágni a majd 2mm-es vastag kartont, ollóval pedig vízhólyagjutalmas. Így az első 4 után feladtam, és kerestem a neten méretben megfelelőt, és rendeltem. Utálom a vízhólyagokat!
A stencil után egy szabad kézzel felfestett Ribbons felirat került a tetőre. A mintát pontosan ki kellett számolni, hogy hol kezdjem és hol illesszem, ahhoz, hogy a feliratnak bőven maradjon hely.
Tető lehajtva.
A fedél belsejére még kívánkozott egy felirat. Így lett egész és tökéletes. Egyszerűen díszített, de mégis visszafogottan elegáns darab született babakék és indigós árnyalatokkal. Ezúttal a zsanérokat is lefestettem, mert nem illettek az összképbe a csillogó fém részek.
Kíváncsi vagy rá, hogy mi mindenen töröm még a fejem? Szeretnél ilyesmit alkotni te is saját kezűleg? Kérdésed van az elkészítéssel kapcsolatban? Ha legalább egy kérdésre igen a válaszod, akkor írj nekem, vagy iratkozz fel a hírlevélre, esetleg kövesd a facebook oldalamat vagy csatlakozz a pinterest oldalam népes táborához!
Köszönöm, hogy velem tartottál!