Cseresznyedzsem

/ Molnár Andrea
Cseresznye-dzsem

szomolyai fekete cseresznyéből

Dzsemet főztem! Soha életemben nem csináltam még ilyesmit, de adott volt az a két kosárnyi édes fekete cseresznye, így egy részéből dzsem készült. Kb. talán másfél kilónyi lehetett az ami a fazékba került áldozatra készen, de bevallom nem méricskéltem mert cukrot nem adtam hozzá, követtem a Gasztroangyal által leírtakat. Ráadásul nem az volt a cél, hogy az én cseresznyeimádó párom elől elorozzam az egész zsákmányt, csupán nagyon izgatta a fantáziámat. De rákaptam az ízére, mert ma reggel epret vadásztam, és az is az edényben fog rotyogni hamarosan.

A kimagozás volt a nagyon utált része a dolognak, mert uncsi és mert gyönyörű szép, majdhogynem feketére befogta az ujjaimat, ami még így két nap után is remekül látható. (A citromlé, a clorox vagy a körömkefés súrolás ennek meg se kottyan!) 
De azért csak összejött valahogy, és felkerült a fazék a tűzre (vagyis a főzőlapra). Először rengeteg levet eresztett, ez is mutatta, hogy nem egy gyors mutatvány lesz ebből a dologból.

Később aztán alakult az edény tartalma, sűrűsödött és egyben egyre „feketébb” lett.
Kb. jó 2 órányi főzés után elérte azt az állagot, hogy úgy láttam jónak, hogy elég lesz a rotyogásból, és üvegekbe kanalaztam. Két és fél adag lett belőle, a fél üveg az azért is jó, mert ma reggel ez volt a napi első kényeztetésem, és nem hazabeszélni akarok, de isteni finom és talán édesebb mint a méz. A sok-sok cseresznyedarab pedig azt jelzi, hogy nem csak megmutattam neki a gyümölcsöt, és a többi x %-a cukor meg egyéb adalék. Ez igazi koncentrált nyári élmény lesz a téli napokra.
Az üvegek mentek a száraz dúnsztba, ahonnan tegnap este kerültek ki, már kihűlten. 

Közben volt rá időm, hogy alkossak rájuk egy-egy cimkét. Nagyon szeretek akvarellceruzával dolgozni, így azt választottam most is. 

Szép formájú bilétát vágtam, majd rajzoltam mindkettőre cseresznyéket, rá is írtam, hogy milyen gyümölcsöt tartalmaz az üveg, és a befőzés dátumát is.

Maradék piros-fehér pepita anyagból vágtam a tetejére „ruhácskát”, amelyet gumigyűrűvel rögzítettem első körben. A spárgával pedig rákötöztem a kis kártyákat.

Miután a majdnem szünidős gyerkőcöt elvittem a suliba – következett egy igazi első reggeli kóstoló. Azt hiszem az a fél üvegnyi pedig elég hamar el fog fogyni 🙂
Próbáljátok ki! A többi gyümölcsös kotyvasztásom eredményét is megosztom majd veletek 🙂
Rea

világmérető projekt – földgömb

/ Molnár Andrea

 

VILÁGMÉRETŰ 


– akarom mondani –

 

 VIRÁGMÉRETŰ PROJEKT

 

Már jó ideje dédelgettem azt az ötletet a kivitelezendők között, amelyhez az ihletet ez a kép adta.

 

Kellett hozzá egy nem túl nagy de azért nem is kicsi méretű földgömb, ráadásul olyan aminek nem volt a tengelyhez rögzített fokbeosztása, mert az a ráragasztott virágok miatt akadályozta volna a forgást. Na és az sem volt elhanyagolható szempont, hogy olcsó legyen és ne sajnáljam esetleg „tönkretenni”. A netes adok-veszek oldalon találtam rá a megfelelő példányra, amely még a Szovjetuniós időkből való retro, de nem régiség.

 

Első lépésként szétszedtem, megtisztítottam és a földrészek körvonalát bekarcoltam. Ez nagyon fontos volt ahhoz, hogy pontosan tudjam majd az átfestés után is, hogy mi hol található.

 

Alapként a Lignocolor Tabernas árnyalatát választottam, és a fa tartó alapot, valamint a földgömböt is átfestettem vele.
Az én nagyfiam szerint ez a sötét bolygó a Star Wars-ból, de nekem a megfelelő alap, és szerencsére a karcolások is jól láthatóak, ez volt az elgondolás is.

 

Majd következett két réteg old white, amelyet visszacsiszoltam itt-ott. A fém tartórészeket is szépen megcsiszolgattam, és a karcolások mentén halványan átrajzoltam a kontinensek körvonalát. (az ott Afrika)
Következhetett a színtelen és a sötét wax réteg!
Ilyen régies, kopott rusztikus felületet kaptam a használatuk után. Na eddig minden úgy haladt, ahogy elképzeltem, hurrááá!!!

 

A földrészek belsején kihagytam a waxot – nem pocsékoljuk, no és tapasztalatból tudom, hogy a waxolt felületre való ragasztás nem egyszerű feladat, még a ragasztópisztolynak sem!
Színek szerint kupacokba válogattam a jó előre elkészített papír hortenzia virágokat, és kezdődhetett egy újabb pepecselés. Kevertem több színt és több árnyalatot az egész munka során végig, és még a virágfejek méretét is variáltam.
Miután a kontinensek kivirágoztak, még nem volt túl sokatmondó a földgömböm, kellettek a részletek és hozzá az eszközök is.
Transzferálás helyett most a kézzel festés mellett döntöttem. Kerestem egy szép cirkalmas betűtipust, kinyomtattam a címszavakat és a vállfáknál használt technikával felvarázsoltam az elnevezéseket a golyóbisra, majd vékonyan megpróbáltam áthúzni a hosszúsági köröket és a főbb szélességi köröket is.

 

A kinyomtatott szöveg hátulján grafitceruzával átírtam a szöveget,
felrögzítettem a felületre, kicsit satíroztam a ceruza végével.
A grafit nyomot hagy, és lehetővé teszi, hogy szép egyenletes betűk legyenek majd a kész munkán.
Következhetett a vékony ecset és a fekete táblafestékes áthúzás. Nagyon kell ám figyelni, főleg ha ilyen kicsi és vékonyka vonalak vannak.

Alakul …

… de így azért sokkal jobb.

 

Egy szép olivzöld, keskeny szalagból vékonyka zöld drót segítségével leveleket is gyártottam, amelyeket elszórtan felrögzítettem a virágok mellé.

 

 

Számítógép segítségével még az íves szöveget sem túl bonyolult ám egyenletesen felfesteni.
Globe of the Hidrangea Macrophylla 
 
vagyis: kerti hortenzia földgömb 🙂

 

Na és akkor a mostani helyén az új alkotás.

Amerika

Afrika

Ausztrália és a kis szigetek (tudom-tudom több is van, de most ez ilyen lett, ok?)

Sok helyen még koptattam, kapartam is  a felületen, csak mert nekem úgy tetszett és jól áll neki.

Néhány részlet:

Rea

Virágtartó

/ Molnár Andrea


Virágtartó

Van egy szép sötétbarna hosszúkás kaspóm, amely fából készült és műbőrrel van bevonva. Sokáig nagyon szerettem, de mivel már régóta használom, a műbőr része kicsit megkopott, és nem volt túlságosan esztétikus már a látvány így egy ideje nem használom. Tegnap IKEA körúton voltam – árnyékolás megoldást keresünk az erkélyre – és beleszerettem egy (akarom mondani három) orchideába, főleg a színűkbe, így hazajöttek velem. Mivel szerintem ez is az a virág ami sokkal szebben mutat, ha sok van egymás mellett, ezért pont ebbe a kaspóba szándékoztam betenni őket. Csak hát nem nagyon győzött meg a látvány, így előkerült az ecset, a festék és a wax, no meg két egyforma minta amelyek az oldalaira kerültek.

Ez a krétafesték kifejezetten gyorsan szárad, főleg ebben a melegben.

Száradás után néhány helyen visszacsiszoltam a festéket egészen a barna alapig, felkerült a transzferált minta mindkét oldalra és jöhetett a két réteg wax. Első körben csak a színtelen, majd az antik wax került fel a festékre, amely kifejezetten jól passzol a rusztikus fa széleken előbukkanó fa alap sötét színéhez.
Így már beköltözhettek az orchideák, a levelek közé dugdostam pár marék szárított mohát, mert nem szeretem ha kilátszik a föld és a műanyag cserép. Tudom, hogy elvileg nem szabadna takarni, de hát ez van, nekem így kerek a világ 🙂 Különben sem 

A nagyfiam szerint zöld, szerintem sárgászöld – de mindenképpen friss és üde színfolt került a lakásba.
Rea

Egyedi vállfa

/ Molnár Andrea

EGYEDI   VÁLLFA

–

sorszámozott 

Ez már egy régebbi projekt, csak hát idő hiányában nem íródott hozzá szöveg, de mivel pikk-pakk elkészíthető, így most a képanyaghoz született iromány is, hátha mások szintén kedvet kapnak hozzá. 
Untam már a műanyag vállfákat, és mivel az előszobában is használjuk őket – a kabátoknak – nem szívesen mutogattam a rondaságokat..
Így hat fehérre festett fa vállfát vettem kezelésbe, hogy valami egyedit alkossak.
Választottam egy szép cirkalmas betűtípust, azzal kinyomtattam a számozást. Kerestem egy szép vékony ecsetet – 2-es méret – és előkotortam a fekete táblafestéket a fiókból, ja és szükségem volt még egy jó puha grafit ceruzára is.

A ceruzával a papír hátoldalán átrajzoltam a betűket és számokat.

Majd mindegyiket rögzítettem egy-egy vállfára cellux-al.
Miyu segített, nehogy valamit összekutyuljak – no meg felügyelte a munkafolyamatokat. (De valamiért a ceruza és a cellux lepottyant a padlóra, szerinte azok nem voltak olyan jó helyen az asztalon.)

Minden vállfán átsatíroztam a nyomtatott szöveget, 

így a vállfán megkaptam a szép egyforma írást a grafitceruzának hála, és kezdődhetett az átfestés. A vékony ecsettel, szépen átfestettem a betűket és számokat a fekete festékkel.

Ilyen lett a No. 1.
Sorra kerülhetett a többi.
Szép sorban, már készen. Ezek után csak a fa éleket csiszoltam meg kicsit, mintha lekopott volna a festék róluk.

Egy masni az akasztóra és máris kész az egyedi vállfa, ami akár ajándékba is adható. 
Rea

Balettcipő bekeretezve

/ Molnár Andrea

BALETT CIPŐ   „BEKERETEZVE”

Nem is tudom már miért és honnan ered a csodálat, csak azt tudom, hogy egy ideje valamiért lenyűgöznek a balett cipők, főleg a spicc balett cipők. 
Alapos utánajárás következett, mert szerettem volna egy párat, no de nem akármilyet ám, hanem természetesen olyat amelyet igazi balerina hordott. Újat bárki tud venni, de az már kompromisszum lett volna, és mivel a részemről ez nem volt elfogadható, hát kutattam és kerestem, telefonáltam és érdeklődtem, mert nem dobálják ám ki az ilyeneket könnyedén. A legtöbben elteszik emlékbe, mert egy-egy előadás vagy szerep kötődik hozzájuk.(Bevallom én sem szívesen válok meg a „vackaimtól”, tehát megértem őket.)
Kezdetnek ugye volt egy használt, de nem szakadt, szép „pointe” cipő, amelyet óvatosan megtisztítottam, és mivel szalag nem volt rajta, hát vennem kellett hozzá.  
No ez sem volt egyszerű művelet, konkrétan több napig tartott – mert az eredeti balett cipőhöz való szalagtól sokkal szélesebbet szeretettem volna, ugyanis tudtam, hogy egy hatalmas masnit fogok majd kötni belőle, az pedig keskeny szalagból nem lenne mutatós. No és itt jöttek a buktatók, vagyis csak egy: a cipő speciális se nem barack, se nem rózsaszín, se nem drapp színe, hanem mindegyikből csak egy leheletnyi, amihez szalagot találni majdnem olyan mint tűt keresni a szénakazalban (szerintem legalábbis), ja és még ott volt az is, hogy min. 2 cm széles legyen a szalag, de az sem baj, ha szélesebb. 
Már kezdtem feladni, amikor az egyik virágosnál megtaláltam a hőn áhított árnyalatot (addig fél balett cipővel a táskámban mentem mindenhová). 
A http://www.noicsizma.hu/-tól rendelt papír hortenziákat éppen nekem találták ki, csupán egy kis átalakítást kellett eszközölnöm rajtuk: ragasztópisztollyal minden kis duplán összefogott virágfejbe berögzítettem a „porzókat”.

Majd felragasztottam a cipőkre, ilyen kis szépségesek lettek:

       

A szalag itt még bumszlinak tűnik, de az árnyalat tökéletes 🙂          

A varróasztalkámon is jól mutatnak, de nem ide szánom őket.

A kompozíció másik eleme egy csodaszép blondel ovális keret, amelyben eredetileg tükör volt, de megszabadítottam tőle.
Alaposan letisztítottam, és bár hibátlan és szép volt ez így is, de az arany nem igazán az én műfajom, és nem is passzolt az elképzelésemhez, azért ecsetet ragadtam.
Tavaly már újítottam fel két blondel képkeretet az egyik ügyfelem lakásaiba, és tapasztalatból tudtam, hogy az az „arany” festék, amivel anno lekenték, szépen visszamászik az új festékbe, akkor Tikkurilát használtam, most AnnieSloan-t, de ugyanaz történt, mindkettő vizes bázisú festék. 

Most az volt a célom, hogy ne tiszta fehér legyen a keret. Antikolni mindenképp szerettem volna wax-al is, kiemelni a gyönyörűséges mintát, és a domborulatokat, ezért vékonyan lekentem OldWhite árnyalattal, és vártam, hogy milyen színű lesz a száradás után. (Bevallom nem volt kedvem kis darabon kísérletezni, mert lecsiszolni egy ilyet ha mégsem tetszik, az a halálom lett volna, így bevállalós voltam és ment az egész egyszerre.)
Amikor megszáradt, nagy volt a boldogság, mert szépen visszaoldotta a friss festék az előző réteg pigmentjeit, amely ezúttal olyan púderesen rózsaszínes-drappos lett. Tökéletes! (Lesz majd az antik wax után 🙂 )

 Egy közeli a festés-csiszolt koptatás után. Itt láttszik az új szín.

Waxolás előtt szép csíkos tapétát kapott a keret hátulja. Ez takarja a polcaink hátfalát, a fiókok belsejét és néhány kép paszpartuját. 
Az egész felületet beragasztóztam, majd rásimogattam egy puha ronggyal a tapétát, száradás után levágtam a fölösleget és körbecsiszoltam.
Majd jöhetett az antik wax, hogy kiemelje a mintát és rátegye a pontot az i-re. Tökéletes összhatás, és bár nem vagyok a pasztellszínek rajongója, de ezt imádom.

A waxból került a tapétára is, naná hogy azért, hogy réginek tűnjön. Igaz a fal felől nem látja senki, de én tudom, hogy ott is szép és nem is én lennék, ha nem figyelnék erre is. Szerintem ez így tökéletes. Talán maximalista lennék? Hm. Ki tudja?.
Ami igaz az igaz, hogy a vártnál később került fel a helyére, mert azt a kis képtartó bigyót valamiért mindig elfelejtettem venni. Eredetileg kellett volna itthon lennie, mert tudom, hogy tavaly vettem egy csomót, de hát a szenilitás a korral jár. 

Minden készen, már csak fel kell tenni.

Ami nem volt ám olyan egyszerű mint hittem, hiszen minden fifikás trükköt alkalmaznom kellett, hogy pl. a dupla szalagból kötött dupla masni úgy álljon, ahogy kell, a cipők se forduljanak el. De megvan – és hát, most olyan jó ránézni! Minden stimmel, a fal és az egész összhangja. (Most egy kicsit megújult a hálószoba. Cserébe új helyet kell kitalálnom annak a scrap képnek ami eredetileg itt volt, de azt hiszem azzal is meg fogok birkózni 🙂
Köszönöm hogy olvastál 🙂
rea

Átváltozás

/ Molnár Andrea

 

ÁTVÁLTOZÁS
VAGYIS
ÁTVÁLTOZTATÁS

 

Régóta vadászok már szép míves, régi, de még nagyon jó állapotban lévő evőeszközökre, no persze lehetőleg nem méregdrágán. Nemrég, majd hogy csodával határos módon, sikeresen szert is tettem egy kis készletre. Ugyan csak 4 darabos, de cserébe csodaszép és egyszerűen imádom!
Bónuszként – mert számomra igazán az volt – járt hozzá egy evőeszköz tároló dobozka is. Az mindjárt látszott rajta, hogy nem az én ízlésvilágom, de ez nálam egyáltalán nem jelenthet akadályt! Ráadásul régi, picit koszos és nem volt kellemes illata sem.
Blogcica segítségével hamar szétkaptuk, és még aznap este át is festettem  OldWhite árnyalatú krétafestékkel.
Sajnos a dobozka csatját nem sikerült épségben kibuherálni, ezért attól búcsút vettem.
Egy cica-mancs éppen eloroz egy darabka szemetet..

Elkezdődhetett a varázslat!

Amire pedig a továbbiakban szükségem volt:
– fehér karton
– egy darabka régi hászi-szövésű lenvászon
– keskeny bársonyszalag (a megkötőhöz és dekorációnak)
– barkácsragasztó és ragasztópisztoly
– maradék műszálas anyag és szalag (a dekoráció rózsájához)
– tűzőgép
– olló
– ruhacsipeszek

A kartonból kiszabtam a doboz belső felületére kerülő takarást, a sarkoknál bevágtam, hogy pontosan illeszkedjen.

Kis ráhagyással méretre vágtam a lenvásznat is.

A dobozka alsó rekeszébe, a vászon alá még egy darabka filc anyagot is méretre vágtam és beragasztottam, hogy puhább legyen (no nem mintha panaszkodnának majd az evőeszközök, de ha már nem maradt meg az aprócska fából készült tartójuk, akkor legalább ez járt nekik).

 

A doboz tető-részének belsejébe mindenképpen szerettem volna valami szép mintát, a hímzés most szóba sem jöhetett, hiszen sok időbe telt volna – és most türelmetlen voltam, mert azt akartam, hogy minél hamarabb befejezzem – de egy egyszerű, transzferált minta is remekül mutat az antik vásznon.
Amíg a ragasztótól teljesen átnedvesedett karton-filc-vászon trió száradt, addig a transzferálást végeztem és a tető-részt béleltem ki.
A karton függőleges részeire beszabtam és visszahajtottam a vásznat, amit ráadásként a sarkokon tűzőgéppel is rögzítettem, majd alul és körben beragasztottam a barkácsragasztóval.
A hosszabb oldal közepére beragasztottam mindkét darabra egy-egy szalagot, amivel majd össze lehet kötni a dobozt.
Azért, hogy biztosan minden a saját helyére ragadjon, és később se engedje el a ragasztás, az egészet ruhacsipeszekkel rögzítettem a száradás idejére.
A belső sarkok „egy évig” tartottak, amíg ilyen szépek lettek, de büszke is vagyok rájuk

 

Na és persze a jó asszisztens szorgalmasan közreműködött, ragasztót nyalt, ezt-azt eltulajdonított, és még sorolhatnám 🙂
Sündisznónak azért nem lenne jó, és bevallom jól jött volna még pár darab csipesz, de csak ennyi van, és azzal főzök ami itthon van.

 

A rámolást-takarítást persze rám hagyta, addigra elvonult pihenni. „Munka után édes a pihenés”, akarom mondani durmolás, még cicáéknál is.
Egy napot száradt, majd kicsit koptattam a festéken, hogy az amúgy sem újkeletű darab tényleg réginek tűnjön, majd áttetsző waxot kentem rá, és alaposan átdörzsöltem egy puha pamut anyaggal.
Maradék rózsaszínű anyagból – kétféléből is – apró szirmokat vágtam, 3 méretben, majd egy égő mécses lángjánál óvatosan bepöndörítettem minden darabkát. (az igazi selyem nem pöndörödik, erre a célra a műszálas a tökéletes)

A legkisebb szirmokkal kezdve rózsát tekertem-varrtam belőlük.

Egy darabka zöld szalagból levelet is kapott.

 

Amikor ez készen lett, ragasztópisztollyal  körben a tetejére ragasztottam a szürkés-drappos-rózsaszínes szépséges bársonyszalagból, amelyet a sarkoknál varrással – gérbe-vágás – szerűen rögzítettem is.
A szalag két végének találkozását pedig a mini rózsa takarja.

Egy közelebbi kép a műről.

És egy egész közeli is.

 

Nem csak a külső lett szép, de a belső is, és így már méltó a tartalmához.
Egyszerűen szeretem, olyan szépséges lett, még az aprócska hibáival is 🙂

Rea

 

Thonet mundus szék

/ Molnár Andrea

THONET

MUNDUS 

SZÉK

Egy szimpatikus öreg bácsitól került hozzám ez a Thonet – Mundus szék – amelynek egy 1911-es ceruzás szignó van az alján és az eredeti Mundus cimke maradványa.
Első körben darabjaira szedtem, mivel kissé nyiszogott és nem volt stabil sem.Tisztítás, csiszolás és ragasztás után már betölthette a neki szánt szerepet. Csakhogy, én nem akartam hogy maradjon a régi barna színe, az ülés csodaszép mintája azonban nagy hatással volt a fantáziámra, annak feltétlenül maradnia kellett!

 Csodaszép ugye?

A Vintage Velem oldalról kiválasztottam a Lignocolor krétafesték színpalettájából a Madrid Green fantázianevű festéket és kezdődhetett az átalakulás.
http://www.vintagevelem.hu/

Sajnos a széken lévő barna festéket/pácot a friss festék picit beoldotta, de reménykedtem, hogy a végén olyan lesz a szék, mint ahogyan a lelki szemeim előtt lebegő képen.

A teljesen eltakart minta, amelynek domborulatai még így is remekül kivehetőek.

Egészen halvány „babazöld” lett – szépséges így is ez a szín, de nem teljesen vagyok oda a pasztellekért, és különben is a projektet végig kell vinni, és az eredeti terv is más volt.

Csiszolás után a minta ismét láthatóvá vált, és a csiszolószivacsommal – shabby chic stílushoz híven  -egyúttal kopottas külsőt kölcsönöztem a majdnem 105 éves széknek.

A festékrétegre Lignocolor áttetsző waxot vittem fel, és egy puha ronggyal eldolgoztam. Finoman selymes tapintása van így a krétafestéknek.

A következő lépés az antikolás volt, ekkor sötét színű bútorwaxot is kentem a székre, és azt is eldolgoztam.  

 Az ülőlap mintája közelről, a festék visszacsiszolása és waxolás után.

A részletek a legfontosabbak, attól lesz az egész végül egyedi és megismételhetetlen.

És az eredeti cimke maradt.

Ilyen volt amikor a hirdetésre bukkantam,

és ilyen lett miután pár órát eltöltöttem vele. Ugyanaz, de mégis más.

Rea

Nyulak az asztalon

/ Molnár Andrea

NYULAK   AZ

ASZTALON

Lapul még a készletemben ezekből a kis fehér pom-pom-okból jó pár marékkal, és mivel amúgy is nyúlfarknyi idő alatt elkészíthető dekorációt szerettem volna alkotni, elővettem belőle hármat. 

Kerestem a neten egy nekem tetsző nyuszi sziluettett, amit mintának a megfelelő méretre nagyítva kinyomtattam.
Ezt itt találod meg: http://cp.c-ij.com/en/contents/CNT-0010086/index.html

Elővettem egy vastag kartont és elárulom, hogy kezdetben csak ilyen natúr nyulam-bulam-okat szándékoztam vagdosni, azonban a karton keresése közben bukkantam rá erre a darabka maradék csomagolópapírra – amely Poline, a próbaba felújításából maradt meg – így menet közben változott a terv. 
Kezdetnek, a szép kézírásos mintás papírt ráragasztottam a kartonra.

Azután a kivágott sablont körberajzoltam.

Majd kivágtam és felsorakoztattam őket.

A szélüket finom csiszolószivaccsal megkoptattam, mert úgy szebben lehet antikolni.

Majd egy darabka puha rongy segítségével óvatosan körbe dörzsöltem sötét wax-al. (Ezt a hatást el lehet érni  sima színes- vagy vízfesték ceruzával is, csak úgy picit tovább tart.)
Mivel túl fehér lett volna a farkinca az antikolt papírhoz, így az aprócska pompomokat is átkentem a wax-al, majd felragasztottam a popsijukra.

Végezetül átkötöztem a hófehér lenvászon szalvétáimat egy darabka spárgával úgy, hogy közben odafogtam a nyuszit, így a masni éppen a nyakára került.
Szerintem bárhol felhasználhatóak. El tudom képzelni pl. egy szép koszorún is, de akár egy váza oldalához kötözve, vagy egy aprócska keretbe téve.
Nálunk az asztalra kerültek a reggelinél 🙂
Ugyanaz  a tapsifüles jól mutat papírszalvétán is, én henger alakúra tekertem és belebújtattam az evőeszközöket.
Jó pihenést az ünnepekre!
Rea

Jön a nyuszi

/ Molnár Andrea

JÖN   A   NYUSZI  

 
HOPPP

Holnap már húsvét, és bevallom most nem spiráztam túl a dolgokat, és a hosszabb szüneteknek is alapos oka van, de remélem hamarosan elárulhatom mi van készülőben, hiszen minden szabad percemet egy új projekt köti le. 

Így én is az utolsó percben, az otthon lévő alapanyagok felhasználásával fogok készíteni ezt-azt a nyuszivárásra. Gondolom nem vagyok egyedül vele, de szeretnék olcsó és gyorsan elkészíthető dekorációt a lakásba, így gyűjtöttem pár ötletet, amelyek nálam ihletadóak lesznek. 
Egy maréknyi rafia, moha, szalma vagy más természetes alapanyagú apró fészket rakjunk egy csinos csészébe, akár kisebb tálkába, majd tegyünk bele tojást, és már készen is van. Turbó ötlet: apróbb barka ág a fészek szálai közé hajtva, vagy egy csinos masni a bögre fülére, esetleg a tojásra.

Ugyan ma beszereztem a piacon egy csokornyi illatos fréziát és egy tucat bordó tulipánt, így nálunk az lesz a vázában. De ez az apróság is nagyon megteszi az asztalra tavaszvárónak: bármilyen cserepes tavaszi virágot felhasználhatsz: a virág színéhez illő papírba tekerd be a nem éppen esztétikus műanyag cserepet, kösd át spárgával vagy egy szép szalaggal, és gyönyörködj benne. Az ünnepek után pedig ültesd ki a kertbe vagy egy virágládába.

Egyszerű teríték: szép lenszalvéta, egy barka ág és egy tojás. Csodaszép!

Reggelihez jópofa és ötletes teríték: kötözz a szalvétához egy szál retket vagy sárgarépát (előtte természetesen alapos tisztítást és szárogatást igényel, azonban az elismerő dicséreteket biztosan begyűjtheted majd érte).

Ugyanez működhet egy szál virággal is. Az igazán romantikus lelkek bátran használjanak széles selyem masnit!

Az idei húsvéti sütink ez lesz: linzer tojások. Ennivalóan cukik, ugye?

fotók forrása: pinterest

Minden kedves olvasómnak kellemes pihenést és sok-sok nyuszit kívánok!

Rea

Húsvét

/ Molnár Andrea

HÚSVÉT

Sokszor szemezgettem már a különböző oldalakon a tojásból készített koszorúkkal. A bibi csak ott volt, hogy igazi tojáshéjból nem szerettem volna ilyesmit fabrikálni – olyan ügyes azért nem vagyok, hogy ne törjön össze egyetlen üres tojáshéj sem – a műanyag tojás kínálat színe pedig, hát hogy is mondjam nem nagyon volt az ínyemre. 
Múlt héten véletlenül került a szemem elé ez az 5 tasak műanyag tojás, a kis organza zsákok pedig hamarosan a bogárkám hátsó ülésén csücsültek a tartalmukkal együtt. Régi kedves barátnémtól még valamikor tavaly előtt kaptam egy kissé ütött-kopott koszorúalapot, így hát az is megvolt, hogy mire fogom ragasztgatni a barnás-zöldes-krémszínű pöttyözött tojásokat.

A tojások igazán nagyon élethűek, nagyon szép természetes színük van, igaz nem tudom melyik madárnak vannak ilyen szépen pöttyözött tojáskái, de a kétféle méret számomra csak még vonzóbbá tette őket.
Hozzávalók:
– 20 cm átmérőjű koszorúalap
– 2 tasak nagy méretű műanyag tojás (összesen 12 db)
– 3 tasak kis méretű műanyag tojás (összesen 27 db)
– ragasztópisztoly és ragasztórúd
– spárga és tollpihe



Azért egy kis üröm is vegyült az örömömbe, mert a tojásokon egy kis darab sprága-hurok lógott, de mivel eszem ágában sem volt őket sehová sem felaggatni, ezért óvatosan leoperáltam a madzagot minden egyes darabról.

A helyükön persze maradt egy lyuk, de sebaj, úgy fordítottam őket, hogy minél kevésbé látszódjanak.
Hát egy baromfiudvar napi termésével vetekszik a tojások mennyisége, de én csak reménykedtem, hogy elég lesz.

Beizzítottam a kis ragasztópisztolyomat – díjat adnék annak aki ezt feltalálta, mert nagyon hasznos kis szerkezet – és elkezdődött a ragasztgatás. Nem szerettem volna hogy túl szabályos legyen, ezért próbáltam ide-oda forgatni a darabokat, és variálni a színeket.

Alakult a dolog, csak elég nagy rések látszódtak ki, és még nem tudtam mihez kezdek velük. Aztán jött egy ötlet: a levágott zsinórokat félbehajtva a tojások közé ragasztgattam.

Néhány hófehér tollpihét is erősítettem ide-oda.

És azt hiszem készen is lett a húsvéti ajtódísz a bejáratra. Soha ilyen hamar nem készültem még el vele. Az az igazság, hogy nem voltam biztos abban, hogy elég lesz a tojás, és ha pár héttel később készítem el, akkor már esélyem sem lett volna ilyet találni. 
Rea