Party ötletek

/ Molnár Andrea

 

PARTY 
 
ötletek

 

Ha nyár, akkor party hangulat, hoztam néhány jópofa ötletet a kisebb-nagyobb bulikhoz.
Gyümölcs-szezon a dekorációk terén is. Pikk-pakk elkészíthető és igazán látványos egy-egy ilyen giga cseresznye. Az elkészítéséhez pedig igazán nincs szükség extra kézügyességre és túl drága hozzávalókra.
további ötletek itt:

http://www.mommodesign.com/fruit-balloons.html

 

Az apró falatkákat és sütiket dekorálhatjuk  ilyen aranyos fogpiszkálókkal. Ennek elkészítése sem igényel különösebben sokmindent.

https://www.etsy.com/listing/92625487/24-bright-balloon-party-picks-cupcake

 

A gyerkőcök nagyon örülnek a színes kiegészítőknek, a poharak miért ne lehetnének állatok, így biztosan mindenki könnyedén felismeri a sajátját.

http://www.mommodesign.com/tags/party

 

Már sok helyen és egész olcsón beszerezhetőek az ilyen sötétben világító kiegészítők, amelyek nagyon látványossá tudják még akár a terítéket is varázsolni.

 

Az italok hűtése a nagy melegben elengedhetetlen. A vizibomba pedig még erre is tökéletes lehet! Ha pedig már nem jeges, akkor jöhet egy kis vizibombacsata?
http://www.drivenbydecor.com

 

A hűsítő limonádé csak hidegen az igazi, a nagyméretű, citromkarikákkal felturbózott „jégkockák” garantáltan hosszabb ideig képesek a megfelelő hőfokon tartani az italt. Mire is jó egy muffintepsi!
http://www.listotic.com/36-genius-kitchen-tips-and-tricks/36/?crlt_pid=camp.X5c95RMyuGry
Egy igazi terülj-terülj asztalkám, ahonnan mindenki a neki valót veheti el. Ez díjnyertes ötlet a tálalásra!
pinterest

 

Nem kell mindig a hízlaló cukros jégkrém, helyette fagyasszunk vagy fogyasszunk gyümölcsöt!

http://www.marthastewart.com/343629/frozen-melon-margarita-pops

 

Az apróságoknak – de akár a felnőtteknek is- ilyen helyes dobozkákba lehet rejteni egy maréknyi finomságot vagy kis építőjátékot, esetleg puzzle darabkákat.

http://www.diyinspired.com/diy-minions-party-ideas/

Jó szórakozást!

rea

Táska reantik

/ Molnár Andrea

TÁSKA

reantik módra

Nem is tudom, hogy van-e olyan nő aki ne szeretné a táskákat. Sajnos nekem legtöbbször valami olyasmi tetszik amit nem lehet hazánkban kapni, vagy pedig nagyon drága. Így gondoltam egyet és megalkottam azt amilyet szerettem volna. Igazi kézzel szőtt lenvászon, a kedvenc pepita mintámmal a bélésén és strapabíró valódi bőr pánttal. No és azzal a kis csavarral amitől reantik-os is lett.
Először az egyedi táska még egyedibb belső zsebének a mintája készült el. A drappos-barnás kockás anyagból természetesen.

A zsebet szépen el kellett tisztázni és a közbélésre vasalva lett tartása is, mint a bélésnek magának.

Majd bevarrtam a zsebet a helyére.

Elkészítettem a külső réteget is, ezt a trükkös megoldást sokan alkalmazzák a sarkoknál, mert így nem egy lapos szatyor lesz a végeredmény.

Összeállítás  előtt a két réteg. Nagyon szeretem a színeket, a mintákat és az egészet együtt!

A varrógépem nem bírna el ezzel a vastag bőrrel, de nem is lett volna rá szükség, mert egy extrán különleges technikát szerettem volna alkalmazni a táska fülének rögzítésekor. Így csak a lyukasztót hívtam segítségül, de előtte egy kis sablont készítettem, hogy minden pánton egyformán helyezkedjenek el a tökéletes lyukacskák.

Mivel a táska belsejében van már egy fehér rózsa, kívülre csak ez az egyszerű díszítés kívánkozott csak nekem. Egy – akarom mondani összesen négy – rózsabimbó tartja a pántot, melyek selyemszalagból lettek varrva.

Egy-egy oldalon csak ennyi a dísz. Keep life simple!

reantikos „márkajelzés” is megbújik az oldalvarrásban 🙂





Ha kedvet kaptál hozzá próbálkozz, ha szeretnél igazi reantik táskát, akkor vedd fel velem a kapcsolatot 🙂

méretei: 33 cm széles, 37 cm magas és 10 cm a szélessége

rea

 

Illatosító

/ Molnár Andrea

Illatosító zsák –levendulával töltve

A lehullott levendulavirágokat kis tálkában bárhová tehetjük a lakásban – jó rovarűző is állítólag, de szerettem volna készíteni egy kis illatosító zsákocskát a felhasználásukkal. Így tűt és cérnát ragadtam, no és egy darabka régi, kézzel szőtt natúr színű vászon darabkát (kb. 8×16 cm-es méret).

Szeretem a csodaszép keresztszemes hímzéseket, de ehhez most ezt a francia csomozásos öltést választottam, mert szerintem jobban passzol a levendula hosszúkás virágaihoz. Háromféle lila árnyalatot kevertem, és csak rövidke maradékokat használtam fel hozzá egy korábbi kézimunkakészletből, csak eltettem, hogy majd jó lesz valamire. Hát most eljött az az alkalom, mert nagyon szépen passzolnak az igazi virág színeihez.

A hímzés elkészülte után összevarrtam és egy tölcsér és egy evőpálcika segítségével megtöltöttem az illatos száraz virágokkal.

A töltőnyílást is bevarrtam, közben kapott egy bársonyszalag akasztót, aminek a segítségével akár vállfára téve a ruhásszekrényben is jó szolgálatot tehet majd.

Az illat a megszokott, a forma kicsit rendhagyó.

Imádom 🙂










Rea
<iframe src=”//www.facebook.com/plugins/follow?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fprofile.php%3Fid%3D100005203592462&amp;layout=standard&amp;show_faces=true&amp;colorscheme=light&amp;width=450&amp;height=80″ scrolling=”no” frameborder=”0″ style=”border:none; overflow:hidden; width:450px; height:80px;” allowTransparency=”true”></iframe>

Levendulás barackdzsem

/ Molnár Andrea

Levendulás, illatos sárgabarack-dzsem

–
ahogy én készítem


A cseresznyedzsemmel kezdődött minden, és ott is folytatódott, mert az elmúlt három hét alatt  annyi dzsemet készítettem amennyit eddig még soha. Mindig úgy képzeltem, hogy ilyesmit csinálni iszonyatosan macerás és izzasztó meló. Hát van benne ilyesmi is, de valahogy élveztem minden percét – főleg a kóstolásokat – és úgy gondolom a következő nyárig pont ki fogjuk húzni azzal a jó pár üveg finomsággal, amelyek ott lapulnak a konyhaszekrény polcán.
A sárgabarack dzsemet, vagy lekvárt szinte mindenki szereti – kivéve talán az én nagyfiamat, aki csak a fánkhoz hajlandó ilyesmit enni. Már csak ezért sem maradhatott ki a sorból és ezért is számít nagyágyúnak.

A levendulás nap óta kicsit elvarázsolt ez az aprócska lila virág, a világhálón pedig ezernyi fotó van különféle levendulás sárgabarack dzsemről, és ha már van is itthon, meg hát amúgy is, próba cseresznye – akarom mondani sárgabarack – bepróbálkoztam egy ilyen pofonegyszerű különlegességgel.

Az alapanyagok listája igencsak rövid:
– finom érett, édes sárgabarack (kb 2 kilónyi)
– morzsolt levendula kb. 1 púpozott evőkanálnyi (vagyis a szárról lemorzsolt virágok)
– 4 evőkanálnyi (igen jól látod, csak ennyi)  steviás befőzőcukor

Az alaposan megmosott, megtisztított barackokat kimagoztam és negyedekbe vágtam, majd feltettem a tűzhelyre, igaz tűz az nincs, de a főzőlapon is tökéletesen fog rotyogni, sőt ez még szabályozható is, ami nem elhanyagolható szempont a rotyogási fázisban, hogy ne legyen minden tiszta ragacs az edény körül.

4 evőkanálnyi édesítőszer van benne csak, és bevallom – miután kóstoltam a végeredményt – nem hiányzik a cukor édessége. Ennyit is csak azért tettem bele, hogy ne legyen nagyon híg, és órákig sem szerettem volna főzni, hogy jól besűrűsödjön, ez a kis adalék pedig azon is segít.
Összesen 4 üveg dzsem lett, és ha belegondolok, hogy egy üvegnyiben van egy evőkanálnyi cukor, akkor úgy hiszem, azt büntetlenül lehet enni! Ugye szerinted is?
Itt már a levendula is belekerült, majd még pár percet hagytam pöfögni az egészet, és belekanalaztam az előre elkészített üvegekbe.

 

5 percre minden üveg tótágast állt – ezt a fázisfotót a többi dzsemnél mindig elfelejtettem elkattintani, de most meglett ez is.

Majd beköltöztek a finom meleg kötött takaróba burkolózva a kosárba, dunsztom sincs, hogy minek 🙂 de már régen is így csinálták. Na jó tudom az okát, így lassabban hűl ki az üveg tartalma, addig is folyik a csírátlanítás és tartósabb marad a befőttbe zárt nyár.

Ma a bilétákkal kezdtem a napot, szeretek rajzolgatni, főleg akvarellceruzával. Közben egy kis napozás is belefér az erkélyen 🙂

Öltözködésre és sminkre felkészülni, hamarosan fotózás 🙂

(halkan megjegyzem, hogy amíg kilyukasztottam a bilétákat, addig blogcica 2 gumigyűrűt is eltulajdonított, és kibújt belőle ismét a kölyökmacska, mert egy csomó ideig játszott velük)

Csinosan és gusztán, én pedig már éhes vagyok, de a főszereplőknek először dolguk van.

Már nem bírtam magammal, és nem dicsérgetni akarom magam, de nagyon fincsi lett!!!

Ha befőztök sárgabarackot, próbáljátok ki ezt a verziót is, mert ezek a pirinyó lila pöttyök valami földöntúli ízt kölcsönöznek a gyümölcsnek. 

Nem csupán színként mutatnak remekül együtt, de az ízük is tökéletesen passzol egymáshoz.

Nem is tudom, hogy végül is elég lesz-e 4 üveggel ebből a finomságból? Fánkot is elég sokszor szoktam sütni, meg aztán még most kezdődik igazából a barackszezon.

Kell ennél több?

Rea

Levendulakoszorú

/ Molnár Andrea

LEVENDULA

KOSZORÚ

do it yourself, avagy csináld velem

Sok-sok friss levendulával kezdj csak neki egy ilyen remekmű elkészítéséhez, mert a száraz levendulával nagyon nehéz dolgozni, az aprócska virágok még így is potyogni fognak. 
Ám azokat se dobd ki amelyek erre a sorsra jutottak, mert potpourriként illatosítsd vele a lakást.

Mivel nem volt megfelelő kis méretű koszorú-alapom, ezért gyorsan tekertem egyet. Rugalmas, jó erős és hosszú növény szárából, ágából remek alapot lehet készíteni. Én friss fűzfa hajtásokat használtam.

Miyu most is közreműködött, de a fotó most csak a méret miatt került ide. Cicafejtől kicsit nagyobb karikát hajlítottam, majd folyamatosan tekerve áthúzkodtam a hosszú szálat mindaddig, amíg el nem fogyott.

Az első szál jó tartású és jó hosszú legyen, mert ez adja a többihez az alapot.

A következő szál végét a két szál közé dugtam, majd követtem vele a tekerés irányát és így tovább addig, amíg elértem ezt a vastagságot.

A vesszők végeit az alapba simulóan megnyestem, hogy ne álljon ki sehol, de ne is bújjon majd ki, így egy stabil alapot kaptam, amely szépen meg fog száradni a virágokkal együtt.

Kezdődhetett a látványos rész, mert amit eddig tekergettem, az jó esetben nem fog látszódni – hacsak a falnak nincs szeme 🙂
Most már csak kis csokrocskákat kellett gyártani, amelyeket szép sorban, vékony dróttal erősen, de azért óvatosan – nehogy a drót a virág szárait elvágja – az alaphoz rögzítettem

Egymás után szép sorban kezdődhetett a rakosgatás, tekergetés.

Alakul … de még sok van hátra.

Ugyanis csak az első réteg van még készen. Itt már óvatosan lenyomkodtam, hogy legyen hely a második sornak.
Szép dús koszorút szerettem volna.

Már a második sor is majdnem készen van.

A virágok közt voltak aprócska, szép zöld levélcsokrocskák is, amelyeket egy kupacba gyűjtöttem, és a végén a virágok közé dugdostam. Nem rögzítettem őket semmivel, mivel a száradás során majd szépen a virágok közé idomulnak, és nem potyognak ki. Amúgy sem volt szándékomban dobálózni vele. 

Kapott egy – vagyis két old silver árnyalatú selyemszalagot amivel bárhová felakaszthatom.

Egy közeli …

és egy még közelebbi kép a virágokról.

Miyu is kíváncsi volt a végeredményre.

Most már csak száradnia kell! Levegős, meleg helyen – pl. ebben a kánikulában a nappali erre a célra is tökéletesen megfelel 🙂 Közben pedig az illat is megmarad.

Esti és éjszakai ügyködésem eredménye: egy szépséges levendula koszorú és egy hatalmas levendula csokor, no meg egy tálka illatos lepotyogott aprócska virágfej amelyek száradás után majd egy szép zsákocskába kerülnek.
Azt hiszem picit megfertőződtem, de azért még mindig a rózsa a kedvencem.

Rea

Hűsító házi limonádé

/ Molnár Andrea


HŰSÍTŐ   HÁZI   FINOMSÁG

a kánikula ellen
Vásárlás közben jutott eszembe, hogy árválkodik még a hűtőben egy lime és egyetlen citrom, így vettem még hozzájuk pár darab citromot és két szép narancsot és úgy döntöttem, hogy LIMONÁDÉ fog készülni. Még ősszel bukkantam rá – bevallom már nem is tudom, hogy melyik üzletben – azokra az aranyos, füles, amerikai stílusú befőttes üvegekre, amelyeknek csavaros pepita kupakjuk is van, szívószállal a közepén. Az tehát adott volt, hogy miben is szervírozom majd ezt a finomságot 🙂
A hozzávalók mennyiségére nincs pontos receptem, mert a gyümölcsök is más méretűek, azonban próbálok minél kevesebb cukrot használni, de ugye a limonádéba kell valami édes is ami ellensúlyozza a savanyú ízt, így a bodzaszörp mellett tettem le a voksomat, amely ráadásként még mentás ízesítésű is volt. A mini fűszerkertből pedig leszedtem pár ágacska friss mentát is.

A citrusokat feldaraboltam, a friss zöldfűszer leveleit leszedtem az ágacskákról és az egészet egy kancsóba tettem, majd egy speciális fa eszközzel alaposan megnyomkodtam, hogy kinyerjem a finom gyümölcsök levét és a menta aromáját.
Ha nincs ilyen mixerek által használatos alkalmatosság otthon, egy nagyobb fakanál nyele is megteszi 🙂

A kancsó tartalmához öntöttem a tetszőleges mennyiségű szörpöt, és bevallom adtam még hozzá egy kevéske üveges citromlevet is, mert valahogy nem volt elég savanykás, több citromot pedig nem szerettem volna már bele tenni.
Alaposan elkevertem, és ezzel készen is lett az alap – ami elég sűrű és tartalmas lenne így limonádénak.  
Az üvegeket kb félig töltöttem a gyümölcsös keverékkel és a levével, majd felöntöttem jó hideg ásványvízzel és elkevertem. 
Jeget is lehet bele tenni, de az momentán nincs.

És akkor egészségetekre!

Rea

Gyertyatartó

/ Molnár Andrea

GYERTYATARTÓ 
…
kicsit tuningolva
Szeretem a gyertyákat, bár nincs teli-biggyesztve mindenhol a lakás velük. Pár hete találtam ezeket az esztergáltnak tűnő gyertyatartókat, az egyik törött is volt, először arra gondoltam, hogy elég visszaragasztani rá a tüskés fémtálcácskát, de mégis amellett döntöttem, hogy megszabadítom tőle a másikat is, mert szerintem fölösleges rajta, és megtöri azt a kecses ívet ami miatt megtetszettek. Hát a másikról csak kisfűrésszel tudtam leoperálni, de sikerült! Hurrá!!!
A színükkel egyáltalán nem voltam kibékülve, bár imádom a szürkét is, azonban ez sem volt akadály.

Első körben meg kellett ragasztanom, és a keletkezett rést kitölteni fatapasszal, amit száradás után megcsiszoltam, majd kapott egy Shades árnyalatú réteget. 
Ez is nagyon szép szín, de nem ez volt az elképzelésem, így hagytam alaposan megszáradni.
A választott szín a nagy kedvencem – a light grey lett ismét, a nevével ellentétben, ez nekem inkább kicsit koszos fehérnek tűnik.
A csiszolószivacsok is munkába álltak kis ideig, 

de csak addig, amíg lekoptattak némi festéket.

Az áttetsző waxrétegre ezúttal jutott az antik waxból is.

Valami ilyen felületet próbáltam elérni, azt hiszem sikerült. Picit kőhatású, koszlott és régies lett.

Azért a kiindulási állapothoz képest elég nagy a változás.

Most már tökéletesen illik a többi kiegészítőhöz.

És remekül mutatnak rajta a romantikus rózsás gyertyák is.

Rea

Neobarokk kisasztal

/ Molnár Andrea

NEOBAROKK   KISASZTAL

– – –

stílusváltás

A neten vadásztam ezt a kisasztalt. Igazából nem is kicsi, pont jó kis méret a kanapé mellé lerakónak, vagy akár kis kávézóasztalka is lehet a nappali díszeként. Az asztallap formája és kecses ívei hatottak a fantáziámra első perctől, és nem kellett sokáig győzködnöm magam, hogy szeretném.
Szerencsés vagyok, hogy végül én nyertem meg a licitet, és ráadásul egy új, de a manapság kapható, nekem egyáltalán nem tetsző asztal árának töredékéért. Ez még fából készült, politúrozott felületekkel, és hajdan biztosan sok-sok ugyanilyen szépséges bútor között lakott egy szép nagy házban. Mostantól pedig nálunk lesz.

Politúrozni nem tudok – bevallom nem is fűlne hozzá a fogam, mert iszonyatosan macerás és időigényes mutatvány – és amúgy is lefestve képzeltem el az új életét. 
Kifejezetten szép állapotban volt, de azért itt-ott voltak rajta mélyebb karcok és repedések, azokat javítani kellett. Nem kell ám megijedni, a fagitt leheletvékonyan van rajta és alig maradt belőle a csiszolás után a felületen.

Kezdetét vehette az első félidő (hogy maradjunk a focinál), csak én ecsettel és festékkel lövöm a gólokat 🙂
Félre téve a tréfát, az első réteg nem nagyon fedett, de nincs is ezen mit csodálkozni, alaposan átcsiszoltam a felületet, szóval kicsit beitta. 

De a második réteg már tökéletes volt, tehát következhetett a wax előtti csiszolás. 
Az élek mentén, és itt ott a lábakon is koptattam a festékből, egészen vissza az eredeti felületig.

A csiszolás utáni alapos portalanítás végeztével kerestem egy lézernyomtatóval előre kinyomtatott képet, mert transzferálni szerettem volna a felületre.

Erről a műveletről nagyon sok helyen lehet informálódni, a lényeg dióhéjban annyi, hogy szükség van hozzá egy felületre amire szeretnéd a mintát, egy tükörképként kinyomtatott képre vagy szövegre és egy transzferáló folyadékra – ez lehet speciálisan erre a célra kitalált, mint pl. a Pentart transzfer folyadékja, de lehet Almawin narancsolaj koncentrátum, vagy akár levendula illóolaj is. Én a Pentartosra szavazok, az adta eddig a legszebb eredményt 🙂
Ezen kívül fültisztító pálcikára vagy vékony ecsetre és egy kiskanálra vagy jégkrémpálcikára.
Első körben rögzítsd a mintát a nyomtatott felével a felületre – én erre a célra maszkolószalagot használok – majd nem tocsogósan, de ne is túl spórolósan, itasd át a papírt a transzferáló folyadékkal.

A képeknél nem olyan eget verően fontos a tükörkép, de a szövegnél már annál inkább 🙂

Ha ez megvan, akkor egy jégkrémpálcikával (nekem ez jött be leinkább) vagy egy kiskanál domború oldalával óvatosan – de azért határozottan nyomva – dörzsöld át a mintát a díszítendő felületre.

Amikor az egész mintával végeztél, akkor vigyázva távolítsd el a papírt a felületről és hagyd száradni pár percig, hogy elpárologjon a transzferáló folyadék.
Végezetül az egész asztalkát átecseteltem áttetsző wax-al, amit azután egy puha ronggyal beledolgoztam.

Mivel a férjem vezetékneve Fehér, ez a minta passzol hozzánk, ráadásul jól is mutat a bútoron. 

A házikó is ott van ám megbújva.

Rea

Ónémet kisasztal

/ Molnár Andrea

ÓNÉMET   KISASZTAL


felújítása 
A varrógépemnek kerestem egy alkalmas asztalt, ami el is fér a neki kiszemelt helyre. Eredetileg egy szép régi Singer varrógépasztal vaslábaira gondoltam, amelyre egy asztallapot szántam, de a neten való keresgélés során rábukkantam erre az ónémet kisasztalra és azonnal beleszerettem. Fiókja is volt, a mérete is pontosan megfelelt és tökéletesen passzolt az épp frissen felújított ónémet székhez. 
Épp befért a bogaramba is – ez nem elhanyagolható szempont ám a szállítás során – és már akkor kiderült, hogy az egyik lábának a kerek tappancsa leesik. No nem baj, úgyis egy alapos felújításon esik át először, és ez szerintem egy ilyen régi bútornál megbocsátható. 

Darabjaira szedtem és a kritikus részeken megerősítettem – igen én egyedül, mert már egész profin tudok fúrni, szerelni ezt-azt, akár süllyesztett csavarfej megoldással is, hogy azután ezek a közbenső műveletek elrejthetőek legyenek.

Majd fa-gittel kijavítgattam a repedéseket, fúrásokat. Alapos csiszolás után így nézett ki még szétszedve, mert úgy sokkal szebben le lehet festeni.

A lábtappancs – alulról csavarozható volt szerencsére, és a javított-csiszolt részletek.

Egy fúrt lyuk elrejtése, igaz most még látszik, de a festékréteg tökéletesen el fogja takarni.

Az állandó fősegéd – Miyu cica – aki el sem maradhatna. 
(közben nem ettem ám, főleg nem festéket, hi-hi, csak ennek a villának a nyelével lehet a legkönnyebben felnyitni a festékesdobozt, ez a villa egyébként még sok fotón szerepel .)
Most is a Lignocolort használtam, a kedvenc árnyalatom a Light Grey. 
Bevallom nekem nagyon tetszett a javított, visszacsiszolt asztallap, volt olyan kósza gondolatom is, hogy azt úgy hagyom, és csak natúran waxolom, de aztán mégis lefestettem. Még most sem vagyok benne biztos, hogy jól tettem, bár azt hiszem akkor is az győzött meg, hogy a székkel így sokkal harmonikusabb egységet alkotnak.
Azért kattintgattam párat különböző tárgyakkal, ez egy dekor kulcsokból álló kulccsomó, ami között vannak igazi régi kulcsok is, amelyek hajdanán nyitottak zárakat.

Csiszolásra és waxolásra várva.

Mesterséges koptatás 🙂 kibukkannak az eredeti színek, felületek.

Waxolva, már majdnem kész! Sötét wax-al antikolni nem fogom, marad ez a szín, klasszikus és elég stílusos így is.

 

Visszakerült a fogantyú is, igaz szerintem nem ez volt az eredeti. Sajnos zár nem volt benne, és nem is sikerült szerezni hozzá, egyenlőre a helyén tátongó lyukat belül a csíkos tapéta rejti. Hátha egyszer szerencsém lesz és pótolhatom.

Méretre pont jó és kényelmes is, a fiók pedig remek rejtekhely a varráshoz szükséges mindenféle apróságnak.

A fiók teljesen ki lett bélelve a csíkos tapétával, amely az elválasztó részeket is borítja. 

 Ugye, hogy szépek együtt?

 

ilyen volt                                                                       és ilyen lett 🙂

Rea

Friss házasok eper-menta

/ Molnár Andrea

„Friss házasok”

eper–menta dzsem 

Tegnap nem csak a magyar focicsapat remekelt az eb-n (csak így tovább srácok, bár nem vagyok nagy focirajongó) hanem én is a konyhában. 
Anyakönyv-vezető híján vadházasságra lépett egy edényben az eper a mentával. 
A cseresznye-dzsem  sikerén felbuzdulva (mások bizonyosan többször átélték már ezt az élményt és rutinosak az efféle dolgokban, de nekem ez siker, egy apró siker aminek örülhetek) beszereztem két helyről összesen kb. 1,6 kilónyi epret (na ezt azért nem tudom pontosan, mert tisztítás közben nem keveset le kellett meózni 🙂 Szóval a tisztítás után lett kb. ennyi, na. A menta ötlet pedig a bevásárlás alkalmával született, mivel akciós volt minden fűszernövény a … üzletben. (Nem reklámozok semmit, amíg nem fizetnek érte :))
Tehát így lett mentás az én eperdzsemem. (Nem én találtam fel, mások már kipróbálták előttem.)
Az okosak receptjeiben – akik már többször elkövették ezt a merényletet az eper ellen – szinte mindben volt cukor a hozzávalók között, nem is kevés, fél kiló meg hasonlóak. De én nem kristálycukrot szerettem volna enni! Ugyanott találtam steviás befőzőcukrot, és zselésítő port is. Abban biztos voltam, hogy ha cukros lesz akkor csakis ilyen. De alapból úgy indultam, hogy kis mennyiséget teszek csak bele. 
Azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy mosni és tisztítani kell az epret, a nagyobb szemeket feldaraboltam, és elkezdtem főzni.
Amikor pici levet engedett, megkóstoltam, és hát valóban kellett bele egy kicsi cukor, ami nálam azt jelentette, hogy 4 púpozott evőkanálnyi ment a kb. 1,6 kiló eperhez, nem ám fél kilónyi. Ezzel szerintem még a párom is ki lesz békülve. 

Élvezkedtem a lakást betöltő finom gyümölcsillatban, de közben vigyáznom is kellett, mert nem szerettem volna szétfőzni a gyümölcsöt. Szeretem ha van a dzsemben szottyadt gyümöcsdarab, és így megmarad a szép színe is. 
A zselésítő anyagot is hozzátettem és még főztem 5 percig az útmutató szerint.

Próba – kicsit folyós, de elég zselés az állag. Biztosan nem tökéletes a profik szerint, de nekem megfelel, és ígérem nem fogok miatta reklamálni.

A mentát már nem akartam főzni a gyümölccsel, mert szerintem akkor veszít a finom aromát adó értékes illóanyagaiból, így azt csak akkor kevertem hozzá – apróra vágva – amikor levettem a tűzhelyről.

Az adagoláshoz bevetettem ezt az édes pici régi merőkanalat, nélküle bajban lettem volna, mert így is minden ragadt a környéken 🙂

Elkészültek a kis biléták is, jó volt rajzolgatni ebben a csúnya esős időben.
A csavaros fémkupakokat most is szándékoztam eltakarni, a kiszemelt anyag egy kézzel szövött lenvászonvég egyetlen mintacsíkja, amelynek hátuljáról nem jött ki pár folt, de némi ügyeskedéssel sikerült foltmentes rucikat kötöznöm az üvegekre.

Csinosak is, finomak is.

  Jó étvágyat 🙂

   Rea