Mini hógolyós koszorú

/ Molnár Andrea

MINI  HÓGOLYÓS  KOSZORÚ



Sokszor láttam már ehhez hasonló koszorút méregdrágán – legalábbis ahhoz viszonyítva, hogy milyen hozzávalókból készül – azonban amikor megláttam októberben az egyik kedvenc lelőhelyemen ezeket a hungarocell golyócskákat, rögtön az jutott eszembe, hogy most bizony én fogom elkészíteni. Vettem is 3 zacskónyit a különböző méretű hungarocell golyócskákból -amelyek vegyesen voltak a zacskóban – majd a hobbi boltban egy hungarocell koszorúalapot és előkerült a ragasztópisztolyom is (amely sajnos a végére megadta magát, de még sikerült befejeznem mindent).
A ragasztgatás előtt tüsszentettem egyet, amelynek eredményeképp a kis golyóbisok szanaszét repültek, erre pedig Miyu cica is felfigyelt, aki addig az éppen aktuális délelőtti szunya kellős közepén tartott. Így következett egy kis golyóvadászat a padlón, meg egy kis játék.
Amikor az újdonság varázsa elmúlt, végre belekezdhettem az alkotásba és szép sorban, vagyis éppen szépen össze-vissza felkerültek a mini „hógolyók” a koszorúalapra. Az alsó sorban a két nagyobb méretű golyót váltogatva ragasztottam fel, hogy szép keretet adjon és viszonylag egyenletes legyen körben a koszorú.
Így nézett ki munka közben,

 és így amikor elkészült.

Alulról pedig ez a látvány.

Közben Miyu érdeklődése ismét fellángolt és turbóra kapcsolva kergette a 4 parkettán maradt darabot, hol egyiket vadászta, hol a másikat tekintette prédának.

Azonban ezzel még nem voltam teljesen készen, mivel a hungarocell szép fehér, és nekem ilyen egyszerűen tetszik, semmi extrát nem szerettem volna vele kezdeni,  csak egy pici ünnepi csillogást adni az elkészült műnek. Ezért került még rá némi – na jó nem épp kis adag – fehér csillámpor is, amit csalafintán hajlakkal rögzítettem a felületre.

Miyu a kreatív asszisztens 🙂

Csillámozás után olyan kis légies hatást keltett, pont mint a frissen hullott porhó.Nagyon tetszik!

Merry Christmas feliratú piros-fehér szalag akasztónak, meg egy kis zöld ág, és íme készen van!
és akkor számoljunk csak:
Egy hasonló bolti ára kb. 3-4000 Ft körül van, a koszorúalap 150 Ft, két zacskó golyócskát használtam el a háromból az összesen 600 Ft, 30 cm szalag kb. 200 Ft, a csillám picit extra dolog, de az elhagyható, eredmény: rea 1000 Ft 
A ráfordított idő pedig szórakozás és kikapcsolódás – legalábbis nekem az volt – a cicával való játékkal együtt kb. 1 órát vett igénybe a koszorú elkészítése.
Próbáld ki te is! Jó szórakozást

Rea almás pitéje

/ Molnár Andrea

REA ALMÁS PITÉJE



Még sosem sütöttem olyan igazi amerikai almás pitét, és ma kedvet kaptam hozzá.

tészta hozzávalói:
40 dkg liszt
2 tojás sárgája
12 dkg cukor
12 dkg vaj
6 teáskanál tejföl
1 citrom reszelt héja
1 kávéskanál sütőpor és 2 db babapiskóta

töltelék hozzávalói:
4 nagy alma
4 evőkanál cukor
1/2 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék
2 nagy marék mazsola

A hozzávalókból közepes keménységű tésztát gyúrtam, majd 2/3-1/3 részre osztottam. A nagyobbat kerek alakúra nyújtottam, és a kerámia pite formába simítottam, a széleit körbevágtam. Ezután babapiskótát morzsoltam rá, hogy a lédús alma ne áztassa majd el a tésztát.
A töltelékhez a meghámozott almát kockacukor nagyságú darabokra aprítottam, és a cukorral, fűszerrel a mazsolával együtt félig felfőztem. 

A langyosra hűlt tölteléket a formába öntöttem, majd a kisebb darab tésztát is kerekre nyújtottam, és a szélén a fölösleges tésztát levágtam. 
A maradék tésztából dekorációt készítettem körben a pite szélére, a közepére pedig késsel nyílásokat vágtam, ahol sütés közben a gőz távozhat, és megkentem tojással, hogy a sütőből kivéve majd szép fényes és aranybarna legyen. Előmelegített 170 fokos sütőben 40-45 percig sütöttem.
Sütés közben isteni almás fahéjas illattal telt meg a lakás, és a párom már alig várta, hogy megkóstolhassa. Azt hiszem nem csalódott, mert nem csak jól néz ki, de finom omlós tészta párosult a lédús almás-mazsolás töltelékkel.
Még Miyu cica is kunyerált a tésztájából 🙂

Ha kedvet kaptál a sütögetéshez, akkor bátran kezdj hozzá!

Jó sütögetést és jó étvágyat!

Nem szokványos akasztók

/ Molnár Andrea

Nem szokványos akasztók 

nem titok, hogy kedvelek mindent amiben van egy kis „csavar”, de azért még elég egyszerű, nincs eltúlozva.
Ilyenek a most hozott akasztók is. Elsőként egy inggallérhoz hasonlatos, fából készült darabot hoztam. Előnye, hogy szinte rá lehet teríteni a ruhadarabot, amely így kevésbé gyűrődik.

Szeretem a szép kavicsokat, van is belőlük néhány egy üvegben. Azonban nem csak így, hanem a képen látható módon is gyűjthetjük őket, sőt ebben a formában még hasznosak is lehetnek. Jó minőségű kétoldalas ragasztószalaggal vannak felerősítve a falra. Ékszereknek és egyéb apróságoknak nagyon megfelelnek.

Ez talán nem a fából vaskarika, de nagyon egyedi megoldás az tuti.

A régi fa vállfák nagyon szép vonalúak, kecsesek. Ily módon használva pedig a fürdőszobában is megállják a helyüket.

A festett fa csipeszek zongora billentyűknek álcázva sorakoznak egymás mellett. Nagyon ötletes!

Már ezt a gereblyét sem fogják a kertben az avar összekapirgálására használni, az biztos. De annál inkább jól mutat rajta a retró bádogbögre. 

Nem vagyok morbid, de ily módon fellógatva, kötélre is akaszthatjuk a ruháinkat.

Szükségből erény, avagy ilyen is lehet az, amikor a vízvezeték szerelő előszobafalat kreál 🙂

fotók: pinterest

rea

Lakberendező cica

/ Molnár Andrea

Lakberendező cica


az új „családtag” elég eleven. Ezért, hogy megvédjem valamennyire a függönyt, a kanapét és az egyéb berendezési tárgyainkat a szűnni nem akaró felfedezési vágyát követő aprócska szőrgombóctól, kapott egy szinte minden igényt kielégítő cicabútort. Lucával ilyen téren nem voltak tapasztalataink, mivel sosem volt az függönyre mászós típus, de Miyu bizony lépten-nyomon feszegeti a határait ilyen téren (is).
A méretes doboz láttán nem igazán rémült meg, sőt a szalag levágása után, szinte azonnal új zsákmányának tekintette.

A darabok kipakolása után mindent aprólékosan körbeszaglászott, és leltárba vett.
Segített nekem az összeszerelési útmutató értelmezésében is.
Mint egy kis ellenőr minden mozzanatnál ott volt, segédkezett és figyelt, hogy jól csinálom-e? Majd pedig meózott.

Közben elvonult egy kis tízóraira, elvégre szusszanni a nagy munkák közben sem árt egy hangyányit.
Az utolsó csavarral percekig játszott miután sikerült neki kivarázsolnia a zacskóból. Ide-oda gurgatta, és amikor már azt hittem, hogy elveszítette az érdeklődést iránta, amint a kezembe vettem, rávetette magát. 
Az új berendezési tárgy a helyére került, ahonnan a kis doromboló bajuszkirálynő szemmel tarthat majd mindent, de egyben megfelelően nyugis is. Cicatartás terén szintén tapasztalt barátnőm tanácsait is figyelembe véve, egész jó kis összeállítást sikerült találni.
 És íme a boldog kis tulajdonos. 
Időközben egy kis változtatást eszközöltem a bútoron, megcseréltem a két kerek alvós helyet, mert a puha párnázott részt jobban kedveli – van ízlése – de az aprócska termetéhez túl magasan volt. Így már tökéletes. 
Csak azt nem tudom, hogy akkor miért az ölemben alszik már megint, a bejegyzés írása alatt végig 🙂 Valószínűleg a simogatás miatt.
rea

Vasaljunk

/ Molnár Andrea

  VASALJUNK

 

Sok-sok vasalható műanyag gyöngy lapult a fiókban, és a tanévkezdés alkalmából a gyermekem osztályába készítettem pár figurát és betűt dekorációként.
Az abc betűi és alma, körte, szilva, no meg ceruza az ősz és a suli miatt.
(A kis tüskés alapra, a hama vagy az ikea pyssla gyöngyökből kirakott mintát, sütőpapíron keresztül, vasalóval összeolvaszthatod, és amíg várod, hogy kihűljön, tedd egy vaskos könyv alá, mert úgy szép sima marad, nem kunkorodik fel.)

A gombák ezúttal nem mérgesek, de nem is ehetőek.

 A rókicák az én nagyfiam kedvencei.

A bölcs és okos bagoly itt még csak egy elem a betűk között,

de azóta az őt megillető faágon gubbaszt, és hirdeti a mindenféle tudnivalót a 3.c. osztálynak.

Alma szüret.

rea

Ki a szabadba

/ Molnár Andrea

KI  A  SZABADBA!

lépten-nyomon kültéri gyerkőcfoglalkoztató témájú képekbe botlottam, és akkor ötlött fel bennem az a gondolat, hogy ugyan miért is ne legyen egy ilyen bejegyzés! Bár nem kifejezetten lakberendezős a téma, de mivel rohamosan közeledik a szünidő szerintem épp ideje van egy-két hasznos ötletnek. A kivitelezésben is biztosan segítenek az apró kezek.
Melyik gyerkőc ne örülne egy „lombháznak”? Egészen egyszerűen kivitelezhető, ha adott egy jó kis alap az építkezéshez.

Gyorsan növekedő bab, vagy más kúszónövény ilyen formában is ültethető. Kettőt egy csapásra!

Ha egy kicsit nagyobbacska hely is feláldozható, akkor ez egy remek megoldás, hiszen alatta jól berendezkedhetnek a lurkók.
Ez a változat már kissé munkaigényesebb, de bizonyára megéri a szabadidőt, amit cserébe kaphatunk a gyerkőctől, mert egy ilyen kis birodalomban még egyedül is jó darabig eljátszik az apróság.
Kültéri babakonyha, ahol még a pocsolás is megengedett. Úgy látom ez a változat IKEA elemek felhasználásával készült, szóval nem kell feltétlenül barkácsapunak vagy barkácsanyunak lenni hozzá, hogy egy ilyen kis semmiséget összehozzunk a gyerkőcnek. Fiúknak ezermester-szerelőpult is készülhet hasonló megoldásban.

Rajztábla és homokozó komplett kis egységben.

Ugróiskola: elő a festékekkel és lehet kreatívkodni a színpompás végeredmény érdekében.

 Ez az egyik kedvencem.

Az én nagyfiam mindig szerette volna kipróbálni magát, mint limonádéárus és azt hiszem egy ilyesmit még kap a hamarosan „épülő” mini házikó mellé a nagyiék kertjébe.
Ha pedig korlátozott a hely, vagy épp csak egy erkély van, akkor se csüggedj, hiszen elég egy nagyobb edény, pár növénnyel és jópofa kiegészítőkkel, és máris kész a manóbirodalom. Vagy ha te is fiús anyuka-apuka vagy, akkor hát: harctér a katonáknak (nálunk tavaly az erkélyen minden cserép és bokor jó pár műanyag katona hadiszállása volt), vagy jó kis hely a dínóknak.
Hidd el elég lesz csak egy-két alapötlet, amelyet az ifjúság örömmel fog birtokba venni és továbbfejleszteni a saját kis fantáziájával.
Jó szórakozást és pihenést!
Rea

Vintage óra

/ Molnár Andrea

VINTAGE  „ÓRA”

Jó pár hete köröztem egy ősrégi, már nem működő ébresztő órát, de csak nem sikerült szereznem. Pár ismerős jelezte, hogy hol látott hasonlót, de sajnos a legtöbb tiszta műanyag volt, és használhatatlan arra a célra amire én szántam volna. Egy kóbor ötlettől vezérelve betévedtem a JYSK üzletébe és ott bukkantam rá a „megfelelő” darabra. Azért csak idézőjelben megfelelő, mert egy régi, akár már rozsdás órát szerettem volna eredetileg, de ha már így alakult, akkor egy ilyen darab lett a kiinduló pont. 
De persze ezzel a csili-vili külsővel semmiképp nem volt alkalmas a feladatra, így „antikoltam” rajta némi fekete festékkel, amelyet szivaccsal vittem fel itt-ott a felületére, a száradás után csiszolópapírral még le is koptattam a festékből az éleken, és az egyes kopásnak kitett helyeken.
Előkerült persze az a sok-sok, mások számára talán lim-lom, kacat amelyeket én féltve őrzök, a „majd jó lesz még valamire” dobozkámban.
A hangulathoz passzoló darabokat egy kupacba válogattam és kezdődhetett az alkotás.

Egy órásmester ügyességével szépen kicsavaroztam minden rögzítést,

és darabokra szedtem az órát. Meg voltam nyugodva, hogy semmit nem rontok el, mivel nem akartam óraként használni egy percig sem a művemet.
Még a mutatók is lekerültek, mert egyrészt a másodperc mutatóra és az ébresztő mutatóra nem volt szükség, másrészt a számlappal voltak a legnagyobb terveim. 
Rakosgattam, variáltam és amikor mindent a helyére rögzítettem, ilyen scrap-watch szerű kis vintage dísztárgyat kaptam. 
Az ódon hangulata nagyon tetszik! Azonban nem adtam fel, hogy találjak egy szép régi, rozsdás darabot sem, amelynek valami hasonló lesz a sorsa. És ha már lehetne kívánni, akkor valami hajdanán fehér vagy piros színben pompázó, kopott darabot szeretnék.

rea

Ajándékcsomagolás

/ Molnár Andrea

AJÁNDÉKCSOMAGOLÁS

Egy 9 éves nagyfiúnak nem szerettem volna a – szerintem – személytelen, rajzfilmfigurás ajándéktasakokba rejteni a szülinapi meglepetéseket, és amikor rábukkantam erre a fekete-fehér csomagoló-papírra, nagyon megörültem. 
Jó ideje ott lapul a kincses fiókomban két zacskónyi színes csillogós pom-pom – ami már akkor megtetszett amikor megvettem, de nem tudtam mi lesz a sorsa. Azonban amikor megláttam papírt, felkapcsolódott és csilingelni kezdett az a bizonyos „bingó” felirat a buksimban. 

Mivel az egyszerűség híve vagyok, nem is spiráztam túl a dolgokat:

– becsomagoltam az ajándékokat, persze arra ügyeltem, hogy a megfelelő helyre kerüljenek a betűk
– majd elővettem a legszínesebb filctollakat és színezgetésre adtam a fejemet
– végül pedig a megfelelő színű betűk mellé ragasztottam az apró pom-pomokat.
Így vidám és egyedi lett. Persze azért a széttépést nem úszták meg, de elvégre is, az volt a küldetése.
rea

Pillangós koszorú

/ Molnár Andrea

PILLANGÓS   KOSZORÚ

Mint zöldfülű kosárfonónak, sikerült beszereznem egy adag „zöld vesszőnek” nevezett alapanyagot, amely sajnos kosarat fonni alkalmatlan volt, de nem adtam fel és kreáltam belőle pár koszorúalapot. Az egyikből meg is álmodtam egy ajtódíszt a húsvéti helyére.
A scrapbook papírjaim között őrizgettem már egy ideje két darabka, pillangómintás antikolt maradékot, amelyekből a pillangókat kivágtam, majd egy színben és stílusban a lepkékhez passzoló másik papírból minden lepke kapott egy „árnyékot”
Középen félbehajtottam, majd összeragasztottam a két darabot, hogy 3D hatást érjek el. Ezután spárgából tekertem rájuk testet és csápot, majd felragasztgattam őket körben a vesszőalapra. 
Ha kedvet kaptál a lepkékkel való dekorálásra, pillangós mintát pl. itt találhatsz:

rea

Répatorta

/ Molnár Andrea

RÉPATORTA

Áprilisban nálunk nem a nyuszi miatt készült répatorta, hanem a párom születésnapi tortakívánsága alkalmából. Ez volt az első répatortám, és nem az utolsó :o) mivel annyira finom.
Az előkészületek „gyurmázással” kezdődtek, hiszen milyen répatorta az, amelyiket  nem répa díszít? Tehát vettem egy adag cukormázat és jól átgyúrtam.

Mivel a répa ugyebár nem fehér, ezért ételszínezékkel is átgyúrtam az édes masszát.
Apró golyócskából mini répát formáztam majd két pici zöld levélkét is, amelyeket fogpiszkáló segítségével ügyeskedtem a helyükre. 
Ebben az én nagyfiam is segítőkészen tevékenykedett, csak az ő répácskái valahogy mindig eltűntek a pocakjában :o)

Hogy még répásabb legyen – persze külsőre – késsel pici mélyedéseket nyomkodtam rá.

Majd kezdődhetett a sorozatgyártás.

Előrelátóan pótrépákat is készítettünk, nem mind került a tortára – csak a gyertyákat helyettesítők.
1 éjszaka alatt megfelelő keménységűre szikkadt, így a díszítés már készen is volt.
Másnap kisült a lényeg is, vagyis maga a répatorta.
tészta hozzávalói
2 cup liszt
1 és 1/2 cup reszelt répa
1 tojás
1/2 cup nyírfacukor  és 1/2 cup barnacukor
1/2 cup olaj
3/4 cup narancslé
1/2 cup durvára vágott pirított dióbél
egy jó nagy marék mazsola
sütőpor, reszelt citromhéj és fahéj 
citromos máz hozzávalói
fél citrom leve és annyi porcukor, hogy még folyós de elég sűrű cukormázat kapjunk
Én szeretem, hogy ilyen rusztikusan végigfolyik az oldalán a savanyúan fanyar, de mégis édes máz.
nyami
rea