A kis redőnyös szatócsbolt

2018-05-14 / Molnár Andrea

avagy a régi varrógép-doboz gatyába rázása

Akik követik a facebook oldalamat, azoknak nem újdonság, hogy kezelésbe vettem ezt a kis cukifalatot múlt héten.

Egy kis laza hidegzsíroldós-körömkefés peeling után egy kis napozás a friss levegőn, majd pár nap pihi után egy alapos csiszolás következett. Mivel a fa szép volt a kosz és a kopott lakkréteg alatt, így nem akartam semmiképpen festegetni, de valami kis reantik-lenyomatot azért szántam neki. A pecsétjeim közül előkerestem pár nekem tetszőt, és szatócsbolt hangulatúvá igyekeztem változtatni.

A belső részt a mostani egyik kedvenc árnyalatomra – majdnem feketére – krétafestékkel lefestettem és waxoltam. Áttetsző wax-al átkentem az egész felületet is ,a pecsétek száradása után, ettől szép érett, telt színt kapott a frissen csiszolt, tisztított fa-felület is.

Visszaszereltem a kis golyós pattanózárat, az oldalán lévő lyukakba pedig egy régi rozsdás kulcsot madzagoltam. Ilyen lett az én kis „mindenesem”.

Ha tetszik az amit művelek, gyere máskor is és nézd meg én mivel ütöm agyon az időt 🙂

Gyerekjáték

2018-05-072018-05-07 / Molnár Andrea

mármint elkészíteni

Tudom, hogy elég közhelyesen hangzik, de mindig az egyszerű dolgok a legnagyszerűbbek! Na most ezzel nem azt akarom mondani, hogy micsoda korszakalkotó felfedezést tettem, és milyen szuperségeset „alkottam”, hanem oda szeretnék kilyukadni, hogy bizony nagyon kis semmitmondó és sokszor lényegtelennek látszó dolgokból is lehet valami extrát létrehozni.

Tavaly óta rakosgatok pár háncsavesztett, ferde fakorongot, hogy majd csak jó lesz azért valamire – és mikor a kik-ben megláttam a kis hálós csomagolású, fehéres uszadékrudakat, már tudtam, hogy milyen jók lesznek majd orsónak. A korongokat fehér festékkel elnagyoltan bemaszatoltam. A darabokat összeragasztottam, majd vékony ecsettel a korongokra számozást és levélkéket festettem, és egyszerűen rátekertem ezeket a különlegesen szép szalagokat és a bortnit, hogy a felhasználásig is méltó helyük legyen.

Nem ördöngősség, de egy ilyen kis tekercs akár ajándékba is mehet pl. barátnőnek, aki szereti az ilyen kis „semmiségeket”. Ti örülnétek neki?

Jégkrémszezon

2018-05-012018-05-01 / Molnár Andrea

az én felfogásomban

Minden nyár elején feltankolom a hűtőszekrény mélyhűtőjének alsó fiókját ezekkel a kisméretű jégkrémekkel, amelyeknek pont megfelelő a mérete ahhoz, hogy ebéd utáni nasinak, vagy csak úgy egy kis kényeztető kikapcsolódásként egyet-egyet megengedjünk magunknak. (Ezen kívül még a saját készítésű joghurtos-gyümölcsös a nyerő nálam.) És minden krémesen édes nyalakodás után ott marad a kezünkben az a kis fapálcika, ami általában a kukában végzi. Az antracit virágos tűpárna hímzésekor jött az az ötlet, hogy ezek a kis falapocskák bizony milyen jó szolgálatot tehetnének azoknak a hímzőfonalaknak a tárolásakor, amelyeket használok. De nem is én lennék, ha csak úgy simán, natúran tekerném rá a színes madzagokat. Megmostam, megszárítottam, lefestettem, mintáztam, csiszoltam és waxoltam, hogy végül rátekerhessem a fonalakat. Egyenlőre még csak ez az öt van készen, de mivel a krétafesték hamar szárad (főleg a meleg nyári napokon) így kis adagokban szépen elkészülnek majd. Ja, és a száradásukra várva is el lehet fogyasztani egy-egy pálcikás kalóriabombát. Szóval itt az újabb körforgás! Állok elébe 🙂

Ha pedig fontos a hímzőfonalak színkódja is, akkor akár krétafilccel a számokat is rá lehet írni a kilógó végekre. A tárolásukat illetően is van már egy jó kis ötletem, amint elkészült, azt is mutatom.

Kalaphoz a dobozt

2018-04-242018-04-25 / Molnár Andrea

avagy hogy lesz „ódivatú” az újból

Aki gyűjti a kalapokat, és akinek a kerek dobozok a mániái, azok talán megértik, hogy épp egy szelektálás kellős közepén miért is kellett mégis megvennem ezt a nagyméretű pillangós kalapdobozt a múlt héten. A mérete, az ára, és a kialakítása – hogy a zsinórt mindenféle extra lyukasztgatás nélkül bele lehet fűzni – hát mind-mind azért kampányoltak, hogy e nélkül a doboz nélkül nem is tudok tovább élni.

De viccet félretéve, tényleg nagyon jó kis alap ez az olyan elvetemülteknek, mint én. A frenchic mintafestékeimet is nagyon ki szerettem volna már próbálni, és tudtam, hogy jól fognak egymásnak állni. Némi ötletelés után nekiültem és kezdődött a varázslat. Kétféle árnyalattal dolgoztam, a doboz külső részére posh nelly, a belső részre pedig wedding cake került. Igazán finom árnyalatok, a festékkel pedig egy álom dolgozni. Finom krémes állagú, sima, nem csomósodik többszöri ecsetvonás után sem, mint némelyik másik krétafesték, és hát az illata, na az is egy kis extra, hogy egy-egy ilyen festegetős alkotás tényleg élményszámba számítson. (Mellékesen megjegyzem, hogy van olyan változata is ennek a gyártónak termékei között, ahol a krétafestékben már eleve benne van a wax, így azt a kis plusz melót is meg lehet spórolni, amit a waxolásra kell fordítani.)

Szóval némi lakkos itt-ott pamacsolás után következett két réteg festék mindenhová, majd egy alapos száradás. Majd a majdnem fekete krétafestékkel – ez az autentico terméke – következett a minta. Nem szerettem volna transzferálni, hanem kézzel felrajzoltam a doboz tetejének belső felére a koszorú alakban egy vegyes girlandmintát. Segítségként egy kistányér körvanalát skicceltem mintavezetőnek, majd vékony ecsettel átfestettem minden ceruzás vonalat. A doboz alsó részének a belsejét körben kiragasztottam maszkolószalaggal , és a nem takart felületekre posh nelly árnyalatot vittem fel. Száradások után a doboz tetejére kívülre is került egy kis leveles ág-dekor, a szélére pedig két sávot festettem. Végül áttetsző és taupe árnyalatú waxot vittem fel a felületekre. A színezett wax szépen besimult a repedésekbe, amit a lakkos előalapozás segített kialakítani. A doboz szélére egy szépséges kézzel készült antik csipke került, amit még tavaly a bolhapiacon guberáltam és az eredeti türkiz zsinór helyére fekete bársonyszalagot fűztem. És készen is lett. Én nagyon szeretem, remélem nektek is tetszik!

Érdekel, hogy mi lesz a következő átalakításom, ötletem? Nézz be a facebook oldalamra, ahol egy nagyon jó kis csoporthoz is csatlakozhatsz.

Ha pedig kedvet kaptál te is egy kis festegetésre, akkor itt a remek alkalom, hogy kedvezményesen beszerezd ezt a szuper festéket, mert a vasárnap – vagyis április 29 – éjfélig leadott rendeléseknél a „reantik” kód megadásával 10% kedvezménnyel vásárolhatsz meg most mindent a frenchic webáruházban amire csak szükséged lehet.

Jó válogatást és jó festegetést!

Egy egzotikus szerzemény

2018-04-22 / Molnár Andrea

reantik módra

Akik követik a facebook oldalamat, azok számára talán nem újdonság, hogy a Marokkói úton zsákmányoltam két perforált mintázatú tetővel rendelkező fadobozkát. Eredetileg céges repiajándékként szappanok sorakoztak benne, de bevallom engem nem az illatosított glicerines csodák villanyoztak fel. hanem a doboz tetejének lézerrel vágott mintája. Alapos szellőztetés után – valami tömjénszerű illatos bigyóval át volt itatva, mert két nejlonba bugyolálva is ontotta magából az egzotikus illatot – logóeltűntetés és csiszolás következett.

Majd az eredetileg tervezett, majdnem fehér festék helyett végül is teljesen más szín mellett döntöttem. (Most csak az egyik dobozt mutatom, mert a másikkal még nem végeztem teljesen.) Erre az autentico új árnyalatai közül a nearly black-et választottam.

Mivel festés után a perforált minta már túl sok díszítést nem kívánt, azonban én mégis picit a saját stílusomat szerettem volna viszont látni rajta, így egy kicsit koptattam, hogy réginek tűnjön , és erre a dobozra egy szép mintát pecsételtem, amiből jutott egy egységnyi az oldalára is. A sötét alapon remekül érvényesül a gyöngyházas tinta. Egy óvatos waxolással pedig zártam a felületeket. Színtelen waxot használtam, ami kicsit még mélyített a tényleg majdnem fekete festék színén. A kis elválasztólemezekből itt-ott eltvolítottam, hogy a kis bigyókáimnak megfelelő helyük legyen. Én ezt most így szeretem. És bevallom a perforált minta festése elég pepecselős és időhúzós művelet, de ha ránézek, akkor csak azt érzem, hogy minden perc megérte.

Na!? Jöhetek ?

2018-03-252018-03-25 / Molnár Andrea

(aláírás: nyuszkó)

a héten az egyik kertészetben bukkantam rá erre a tapsifülesre – egy halom kacat alól kacsingatott az akiós turis kosárból, és hát megsajnáltam, és befogadtam. Itthon megfürdött és még a tisztogatás után is szántam neki egy átfestést, mindenképpen.

Ma megsimertem Ildikót, aki a Frenchic krétafesték magyarországi forgalmazója, aki Budapesten járt és hozott nekem kipróbálásra a számomra új festékből. Két színt választottam ki, és akkor még nem is tudtam, hogy ma még festegetni is fogok. Mivel ma volt a nagyfiam szülinapi tortázása, bevallom eszem ágában sem volt ecsetet ragadni, de aztán az ebéd és a finomság után teli pocakkal pihegve rátévedt a pillantásom a nyuszira. És akkor gondoltam egyet és úgy döntöttm, hogy ha már itt az új festék, felfestve is megnézem a színeket. Pont passzolt is a nyuszihoz, és az eredetileg és farmerkéknek szánt nadrághoz.

Mivel egy nyuszinak márpedig farkincája is van – és szegénykének nem volt, látjátok ugye? – hát barkincát is kapott egy szép barkarügyből ragasztva, pont mint a sakknyulak. És mert a húsvét ünnepnap, a gallérkája alá egy aprócska masni is dukál, hogy még elegánsabb legyen. Azt hiszem ennyi pontosan elég is.

Nem bűvésztrükk

2018-03-042018-03-04 / Molnár Andrea

egy kis sakk-matt

Az Alíz csodaországban rajzfilm témához kapcsolódóan készültek az idei húsvéti dekorációim, így a tojások is, amelyeket már láthattatok több bejegyzésben. Most az elkészítésük leírását osztom meg, hátha te is kedvet kapsz egy kis pepecseléshez.

Kiindulásképpen lealapoztam a sima hungarocell tojást, majd ceruzával halványan felrajzoltam a minta vonalát. Grafitszürke és hófehér krétafestékkel káró- és sakktábla mintásra festettem, két rétegben. Miután megszáradt, finom csiszolószivaccsal átsimogattam, és kétfázisú finomrepesztővel lakkoztam. A lakkrétegek száradása után, a fehér mezőkre taupe, a grafitszürkékre pedig fehér waxot kentem, amelyek szépen beszivárogtak az apró repedésekbe. Miután letöröltem a waxot, nagyon tetszett a végeredmény. Már csak egy kis extrára vártak. A nagyobbiknak fekete kartonból készítettem aprócska cilindert, csillámmal-bársonyszalaggal-pici zsebórával, és egy kis csokornyakkendőt is hogy elegáns legyen, illetve drótból hajlítottam neki egy pici okulárét.

A kisebbik nyuszi személyiséget kapott, hajlítható tapsifüllel és bajuszkával. A fülecskék két réteg antik lenvászonból készültek, amelyeket közbéléssel „ragasztottam” össze, közéjük pedig egy drótot is tettem a formálhatóság érdekében. A kis „hallószerv” egyik oldala még leheletnyi sminket is kapott, a fül belsejét imitálva, majd a drót és némi ragasztó segítségével beleragasztottam a tojás tetejébe. A bajszok egy-egy darabka drótból vannak, ezeket is beragasztottam, nózinak pedig egy gombostűt neveztem ki.

Nagyon kedvesek nekem, hiszen olyanok lettek, amilyennek megálmodtam őket. Nem mondom, hogy saját tervezés, mert nem volt tervrajz hozzájuk, és hát a fekete-fehér mintákat nem én találtam ki, de a saját ötleteim váltak bennük kézzel foghatóvá, és ez a legnagyszerűbb érzés amikor rájuk nézek.

Ha szeretnéd tudni milyen meglepetéseket tartogatok még húsvétra, gyere és kukucskálj be a facebook oldalamra is!

Kézzel „szőtt” tojások

2018-02-252018-03-01 / Molnár Andrea

antik lenvásznaim ihlették az egyik tavalyi húsvéti dekort

Sötét színű krétafestékkel alapoztam, majd száradás után megkapta az old white színű réteget, és miután már ez sem ragadt, kimaszkoltam a színesre szánt csíkok helyét. És piros festékkel befestettem a ragasztószalagok közötti részt.

Amikor ez is megszáradt, eltávolítottam a ragasztócsíkokat, és elővettem a transzfer folyadékot és a mintákat, amelyekkel dekorálni szerettem volna, és átvittem a tojásokra a kiválasztott dekorációkat.

Jó munkát és húsvétváró és húsvéti dekoráció készítést kívánok!

Romantikus plasztikus

2018-02-24 / Molnár Andrea

Rózsa egy kicsit másképp

Amikor először láttam a plasztikusan rongyos szélű, merített papírszerű anyagú, csodaszép rózsákat és virágokat, már akkor tudtam, hogy egyszer majd szeretnék valami hasonlót alkotni. Akkoriban utána néztem miféle anyagból is pasztázzák az alapra ezeket a virágokat, de kicsit drágának találtam a masszára a többtíz eurós árat. Titkon azért ott motoszkált bennem ennek a kipróbálása, így amikor hét elején az egyik kreatív webbolt honlapját böngészve véletlenül rábukkantam a pentart hasonló termékére, rögtön rendeltem is egy dobozzal kipróbálásra, és bevallom nagyon vártam, hogy megérkezzen. Tegnap végre meghozta a postás, így este nagy önbizalommal nekiültem az alkotásnak. Aztán amikor az első szirmok mégsem úgy akartak alakulni ahogyan én azt elképzeltem, elég letörten, de kitartóan próbálgattam és formázgattam tovább az akrilfestékkel megszínezett pasztából. Kétszer is lekapartam a lealapozott dekortábláról a „virágot”, mert nagyon nem voltam elégedett az alkotásommal. De a kitartásom gondoskodott az eredményről, így a harmadik nekifutásra már azt mondhatom, hogy így „elsőre” nem is rossz. Persze azért még rendesen van hová fejlődnöm.

Tapasztalataim a pasztáról:

az alapot amire dolgozunk, mindenképpen alapozzuk le, vagy magával a pasztával, vagy alapozóval
szerintem kisebb rostszálak vannak benne mint azokban a videókban amelyeket láttam a neten, így kevésbé szakadozottnak látszódik a széle, de azért ez sem rossz
amint picit szikkandt az akrilfestékkel színezett massza a levegőn, nekem szebben formázhatóak lettek a szirmok, de lehet, hogy ez csak nekem jött be
a jó eszköz a sikeres alkotás elengedhetetlen része, nem valami profik a festőkéseim, így bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy nem igazán tudtam úgy alakítani/kenni a szirmokat, ahogyan én azt elképzeltem
jó lenne, ha kisebb kiszerelésben is kapható lenne

Ha van még kérdésed az anyaggal kapcsolatban, szívesen válaszolok. Ha pedig szeretnéd látni, hogy miket alkottam korábban, vagy mik lesznek a húsvéti reantikok, nézz szét az oldalam régebbi naplóbejegyzései között vagy kövesd a facebook oldalamat.

Stílusváltás

2018-02-19 / Molnár Andrea

Fiókos kartoték – nőcisen

Minden kis maradék csipkét, szalagot elteszek, és hogy amikor valaminek a megvalósításán ötletelek, akkor ne kelljen feltúrni mindent, ezért igyekszem külön tárolni a különféle alapanyagokat. A bolhapiacos és egyéb antik csipkéim, szalagjaim már kezdtek kiszorulni a dobozkájukból, így lecsaptam erre a szuper, retró kis fiókos kartotékra.

Megszabadítottam a fiókjára szögelt aluminium felirat-tartótól és a fogantyújától, majd nem kevés melóval a rákent lakkrétegtől is – rezgőcsiszolóval és kézi csiszolással. A szélén lévő csapolások nagyon tetszenek, és eszem ágában sem volt ezeket festéssel takarni, vagyis ez nem teljesen igaz, mert azért kapott némi festéket. A fiókján a fogantyú és a cimketartó helye a csiszolás után is csúnyán meglátszott, de nem szándékoztam az aluminium csúnyaságokat visszatenni, így a lyukakat fatapasszal javítottam, majd a fiók előlepját pebbles színűre festettem. Amíg ez a rész száradt, addig kiválasztottam a stencilek közül azt ami a választott betűtipushoz és a ládika majdani tartalmához remekül passzol, és rápamacsoltam a mintát mind a dobozka tetejére mind az oldalára lefuttatva, miközben tükröztem.

A feliratot vékony ecsettel felfestettem, majd miután mindenhol megszáradt, ahol festék volt, kicsit koptattam a mintákon nagyon finom csiszolószivaccsal, és az egész felületet átkentem áttetsző waxos ecsettel kívül-belül. Mivel a natúr fa nagyon szépen beszívta a waxot, ez látszik a színváltozáson is, ezt a műveletet még egyszer megismételtem. A fiókrész belsejére egy szép cirkalmas betűmintás csomagolópapírt ragasztottam.

A fiók előlapjára felszereltem az új fogantyút és az új cimketartót, ezek antik bronz színűek, és sokkal egységesebb képet mutatnaknak a natúr fa felületekkel, és nem utolsó sorban stílusosabbak mint a kis alu kiegészítők. A ládika aljára gumis korongokat ragasztottam, így biztosan nem fogja felsérteni vagy megkarcolni a bútort amin tárolni fogom, látszani pedig úgysem látszik.