reantik módra

Akik követik a facebook oldalamat, azok számára talán nem újdonság, hogy a Marokkói úton zsákmányoltam két perforált mintázatú tetővel rendelkező fadobozkát. Eredetileg céges repiajándékként szappanok sorakoztak benne, de bevallom engem nem az illatosított glicerines csodák villanyoztak fel. hanem a doboz tetejének lézerrel vágott mintája. Alapos szellőztetés után – valami tömjénszerű illatos bigyóval át volt itatva, mert két nejlonba bugyolálva is ontotta magából az egzotikus illatot – logóeltűntetés és csiszolás következett.

  

Majd az eredetileg tervezett, majdnem fehér festék helyett végül is teljesen más szín mellett döntöttem. (Most csak az egyik dobozt mutatom, mert a másikkal még nem végeztem teljesen.) Erre az autentico új árnyalatai közül a nearly black-et választottam.

    

Mivel festés után a perforált minta már túl sok díszítést nem kívánt, azonban én mégis picit a saját stílusomat szerettem volna viszont látni rajta, így egy kicsit koptattam, hogy réginek tűnjön , és erre a dobozra egy szép mintát pecsételtem, amiből jutott egy egységnyi az oldalára is. A sötét alapon remekül érvényesül a gyöngyházas tinta. Egy óvatos waxolással pedig zártam a felületeket. Színtelen waxot használtam, ami kicsit még mélyített a tényleg majdnem fekete festék színén. A kis elválasztólemezekből itt-ott eltvolítottam, hogy a kis bigyókáimnak megfelelő helyük legyen. Én ezt most így szeretem. És bevallom a perforált minta festése elég pepecselős és időhúzós művelet, de ha ránézek, akkor csak azt érzem, hogy minden perc megérte.