Látványos nyári koszorú

/ Molnár Andrea

Tenger(ny)i csiga és kagyló dekorációként

Évtizedek óta gyűjtöm a szép kagylókat, van közöttük tenyérnyi méretű hatalmas darab, és vannak egészen aprók. Mivel biológus nem vagyok, a nevüket nem tudom, de azt igen, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, vonzódom hozzájuk. Van amit vettem, van amit gyűjtöttem. Korábban már díszítettem velük kisebb-nagyobb dekorációs tárgyakat. 2-3 hete a kik-ben megakadt a szemem az apró csomagokon, amelyekben különböző kagylók és csigaházak voltak. Egy-egy tasakban jó maréknyi, átlagban 1-3 cm-es méretűek. Szórható dekoráció volt az elnevezésük, és tasakja 290.- Ft volt. Hát én mindjárt megvettem a polcon lévő maradék 5 csomagocskát, és elhelyeztem a szögletes üvegbúrám alatt, mert tudtam, hogy ahhoz aminek szánom őket még kell majd. Hétvégén egy másik kik-ben találtam még hozzá 2 tasakkal. És ha már elterveztem, akkor meg is kellett valósítani az ötletet. Sokféle, szebbnél szebb kagylós koszorút láttam már a neten, a tömött tiszta kagylós változatok tetszettek a legjobban, így az volt a cél, hogy olyat alkossak. Ezek a pici tengeri kütyük épp alkalmasak voltak a kivitelezéshez.

Amikor koszorút készítek, mindig az az első lépés, hogy a megfelelő mennyiségű dekorációs elemet kiterítem. Ez azért hasznos, mert jobban átlátom a darabokat, és könnyebb építkezni, ha tudom miből választhatok.

Ennek a koszorúnak volt a legmacerásabb a készítése, mert a darabokat illesztgetni, forgatni kell. Ráadásul váltogatni is a különféle fajtákat, hogy ne legyen uncsi a végeredmény.

 

Láthatod, hogy vesszőből tekert koszorúalapra dolgoztam, szeretem ezt a fajtát, mert stabil, erős és nem szemetel, ráadásul önmagában is dekoratív. Most fehérre festettet választottam, mert ha lennének apró lyukak a kész darabon, akkor kevésbé feltűnő.

A tengeri állatkák házikóit egyszerűen felragasztottam az alapra. Ragasztópisztolyt használtam, és víztiszta ragasztórudat. Így ha valahol ki is láttszik, akkor sem feltűnő, ellentétben a sárgás színűvel, amely egy idő után még sárgább lesz.

Így festett egy óra elteltével a mű. Alulra a kicsit nagyobbacskákkal alapoztam, majd takarásban igyekeztem a kisebbekkel eltűntetni a réseket. Ezek a fajta koszorúk úgy szépek, ha egészen a hátuljáig lehozzuk körben a dekorációs elemeket, ez esetben a csigaházakat. A fotó színe is azért más, mert időközben besötétedett odakinn, és lámpafénynél fejeztem be. A cuki kis halacska és rák fafigurákat szintén a kik-ben vettem, de valahogy mégsem kívánkozott nekem egy sem a koszorúra. Így, egyszerűen tetszik. Majd később mutatom, hogy hol lesz a helye és milyen módon lesz felrögzítve.

Ma pedig már szép napsütésben készítettem róla pár fotót:

 

 

 

Ha kedvet kaptál elkészíteni ezt a különleges dekorációt, akkor szükséged lesz sok-sok apróbb csigaházra, kagylóra, ragasztópisztoly rúdra, időre és türelemre. Ami pedig a legfontosabb: kitartásra is. De szerintem megéri! Mert egy egészen egyedi darab születhet a kezeid között, amilyen másnak és másol biztosan nem lesz.

Kérdésed van ezzel az ötlettel kapcsolatban, vagy egyszerűen csak szeretnél hasonló nagyszerű és egyedi dekorációt készíteni? Akkor íratkozz fel a hírlevélre, látogass el a facebook oldalamra, vagy kövess az instagramon, így biztosan nem maradsz le a jó ötletekről, sőt elsőként értesülhetsz róluk.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Selymesen finoman stencileztem

/ Molnár Andrea

Kilépés a komfortzónámból

A nemrég szermányolt tálalószekrényem mozgatta meg a fantáziámat. Ugyanis nem tudok dönteni, hogy azt is a lakásban mindenhol uralkodó törtfehér színre fessem, és álljon be a sorba, vagy legyen egy kicsit meghökkentőbb – hogy jobban értsd: színesebb – darab. A belsejét sem szeretném csak egyszerűen lefesteni, vagy waxolni. A dilemma eldöntésében segítenek nekem azok a kisebb használati tárgyak, amelyeken mostanában – olykor párhuzamosan – dolgozom.

Túl harsány vagy erős színre cseppet sem vágyom, a pasztellek viszont szerintem remekül beleillenek a jelenlegi berendezésbe is. Így választottam a Vintage paint színei közül  a baby blue árnyalatot, és már akkor tudtam amikor megvettem, hogy a próbadarab ez a hosszúkás natúr kreatív alapdoboz lesz. (A dobozt a vivre-től rendeltem és meglepően szuperjó a minősége. Ugyan nem fából van, de legalább nem is rétegelt lemez, amit bevallom annyira nem szeretek, mint alapanyagot.

Így festettem kéket, mert ki szerettem volna próbálni a sok fehér és bézses árnyalat után ezt is. na ez az egyik új nekem.

innen indultam:

 

 

 

 

 

 

 

 

Alapozás nélkül két réteg baby blue került kívülre. Majd tűkön ülve vártam, hogy megérkezzenek végre a postával a kiválasztott stenciljeim, mert nagyon szeretem ezt a mintát, és éreztem, hogy a tetejére ez a dekor lenne a nyerő. Amikor végre a kezemben voltak, akkor kevertem egy indigósabb árnyalatot némi dekorpaint felhasználásával. Tudom, hogy nem ugyanaz a gyártmány, de nekem a húsvéti tojások miatt volt ez a kék itthon, és higyjétek el, nem veszekedtek! Jól megvannak egymással, sőt egy szuper középkék színnel jutalmaztak, amely a kopott farmerekhez hasonlít, főleg a csiszolás után.

 

 

A két szereplő egymás mellett,

 

 

 

 

és a végeredmény a belső felületre kenve, 1 rétegben is jól takar.

A ládika éleit maszkolószalaggal takartam, mert azok baby blue színűek maradtak.

 

 

 

 

 

Majd elkezdtem nagyon vastag kartonból – a tároló belsejébe illő méretben – kis szalagtartókat gyártani, de egy idő után feladtam, a sniccerrel nagyon nehéz vágni a majd 2mm-es vastag kartont, ollóval pedig vízhólyagjutalmas. Így az első 4 után feladtam, és kerestem a neten méretben megfelelőt, és rendeltem. Utálom a vízhólyagokat!

 

 

 

 

A stencil után egy szabad kézzel felfestett Ribbons felirat került a tetőre. A mintát pontosan ki kellett számolni, hogy hol kezdjem és hol illesszem, ahhoz, hogy a feliratnak bőven maradjon hely.

 

 

 

 

  

 

      Tető lehajtva.

 

A fedél belsejére még kívánkozott egy felirat. Így lett egész és tökéletes. Egyszerűen díszített, de mégis visszafogottan elegáns darab született babakék és indigós árnyalatokkal. Ezúttal a zsanérokat is lefestettem, mert nem illettek az összképbe a csillogó fém részek.

 

Kíváncsi vagy rá, hogy mi mindenen töröm még a fejem? Szeretnél ilyesmit alkotni te is saját kezűleg? Kérdésed van az elkészítéssel kapcsolatban? Ha legalább egy kérdésre igen a válaszod, akkor írj nekem, vagy iratkozz fel a hírlevélre, esetleg kövesd a facebook oldalamat vagy csatlakozz a pinterest oldalam népes táborához!

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Kezdődik a spárga-szezon

/ Molnár Andrea

Spárgás pite – kicsit másképp

 

Szeretem a spárgát, főleg a zöldet. Általában csak natúran bacon-be göngyölve grillezett verzióban készítem el. Most viszont Violetta spárgás pitéje  mozgatta meg a fantáziámat. A gyerkőc nem eszi meg a legtöbb zöldséget – sajnos. A párom pedig sokkal egészségesebben étkezik mint én, és a fehér lisztből készült kajákat nem szívesen fogyasztja.

Így az én pitém alapja teljes kiőrlésű liszt lett, mert nem szerettem volna egyedül megbírkózni vele. Ha pedig már egészségesebbre vettem a figurát, akkor a pitébe valókon is reformáltam kicsit, hogy még light-abb legyen. A hozzávalók:

Tészta: 30 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 tojás, nagy csipetnyi só, 20g élesztő, csipet cukor, 3 dkg vaj és kb 1dl tej.

A langyos tej felében a csipetnyi cukorral felfuttattam az élesztőt. A maradék meleg tejben felolvasztottam a vajat. A liszthez hozzáadtam a tojást, a sót, az élesztős és a vajas tejet. Robotgéppel jól kidolgoztam, viszonylag közepes keménységű tésztát kaptam. A teljes kiőrlésű lisztek másképp viselkednek tapasztalatom szerint. Némelyik fajtánál kellhet még hozzá egy kis tej. Letakarva pihentettem 10-15 percig. Addig elkészítettem a tölteléket.

 

A pite ízletesebb részét krémes túró 25 dkg, nagyobb darabokra vágott sonka 15 dkg, 1 tojás, zöldfűszerek (oregano és kakukkfű), reszelt sajt kb 20 dkg (többfélét is használtam ami itthon volt), natúr joghurt, a spárga (egy csomag) és só adja. A spárgát 3-4 cm-es darabokra vágtam, és nyersen hagytam. Bőven volt ideje megpuhulni azalatt amíg a forró sütőben lapult.

 

A töltelékhez is egyszerűen összekevertem a hozzávalókat, a túrót, a nyers tojást a fél doboznyi joghurtot, a reszelt sajtot, majd beleforgattam a spárgát és a sonkát, a fűszereket és megsóztam.

 

A piteformába belelapogattam a tésztát, és rákanalaztam a tölteléket. A tetejére még csurgattam egy kis joghurtot itt-ott, megszórtam egy kevés reszelt sajttal, és néhány levélke oregánóval is. Csak, hogy még gusztább legyen és betettem a 165 fokra előmelegített sütőbe és kb. 40 percig sütöttem (de ha már szép piros a teteje, akkor biztosan megsült).

 

A bibi azt volt, hogy amíg nagyon forró, esélyem sem volt rá, hogy megkóstoljam. Kárpótlásul később két szeletet is gyorsan belapátoltam.

Nem tudom mennyi kalória van benne, de nem is érdekel :). Viszont finom, zöldséges, teli fehérjével, teljes kiőrlésű bio gabonából készült, minimális zsiradékkal. Próbáljátok ki, nagyon finom!

 

Fa evőeszköztartó

/ Molnár Andrea

Eszcájgok sorakozó !

Bevallom nem nagyon szeretek mindent kibiggyeszteni a konyhapultra, de van olyan amivel hajlandó vagyok kivételt tenni. Ezek közé tartozik ez a fából készült evőeszköztartó is – most már, hogy van. Korábban is nézegettem ezeket a típusokat, csak sajnáltam kiadni érte azt a sok pénzt amit kértek érte. Nem is értem miért olyan drágák ezek, hiszen nem egy nagyon bonyolult szerkezet. De hát ez van. Ezt a darabot akciósan szereztem be, a förtelmesen ronda színével nem kis kompromisszumot kötve. De szerencsére létezik ám ecset és feték is a világon, egy kis pacsmagolástól meg egyáltalán nem ijedek ám meg! Ismertek már annyira szerintem.

 

Mivel teljesen új darab volt, semmit nem csiszoltam vagy tisztítottam rajta, ment rá egyenesen 2 réteg spanisch grau árnyalatú lignocolor krétafesték. Őszintén bevallom, nem szerettem volna sokat emlékezni a kellemesnek egyáltalán nem mondható mályvás-barnás-bordós színre, így csak egészen enyhén csiszoltam vissza itt-ott az éleket és sarkokat. Majd elővettem a Vintage Paint-nél beszerzett tapétát – aminél tökéletesebbet nem is találhattam volna, mert a festék és a tapéta színe szinte ugyanaz az árnyalat – és a kis fakkok aljába megfelelő méretű darabokat szabtam és ragasztottam.

 

Már így is nagyon tetszett az összkép, a kiindulási állapotot magasan felülmúlta ez az új külső, de ezt a festéket bizony egy wax- vagy lakkréteggel kell zárni. Ha pedig már volt itthon fehér wax is, így most azt vettem elő és alaposan bemajszoltam vele minden zegzugot, és igen, még a tapétát is. Nem ártott neki, sőt így sokkal strapabíróbb lett a felülete, és könnyebben is tisztítható.

 

A waxot hagytam egy kis ideig ülepedni az ecset hagyta apró vájatokban és a felület aprócska hibáiban, majd egy puha ronggyal átdörgöltem az egészet, így eltávolítottam a felesleget is, és megkaptam azt a finom selymes felületet, amit a krétafestékekben szeretek. Külön szeretem azt – és ez direkt lett úgy hagyva – ahogy a fehér wax az élekben megmarad. Nekem ez így tökéletes és egyedi, ráadásul a tapéta fehér színe miatt is jól áll ez ennek a darabnak.

 

Felcsavaroztam az antik-bronz cimketartókat a helyükre, és egy-egy darabka kartonból cimkéket készítettem, amelyekre kézzel írtam a feliratokat.

   

És végül beköltözettem a régi – még eredeti papírdobozában várakozó – csoadszép Berndorf evőeszközeimet – bocsánat eszcájgjaimat a helyükre. Az other feliratúba pedig minden egyéb elfér, pl. kockacukor-csipesz, tortalapát, régi ezüstözött fagyiskanál – még egy darabig, amíg nem vadászok hozzájuk több szépséget.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy éppen min ügyködöm, akkor nézz be a facebook oldalamra is, ahol naponta új tartalommal várok minden kíváncsiskodót!

 

Ódivatú húsvét,

/ Molnár Andrea

avagy régimódi tojások

Idén valahogy tobzódtam a tojásdíszítési ötletekben, és a legtöbbet meg is valósítottam. Sok tojást el is ajándékoztam, hogy másoknak is legyen egy aprócska reantik a húsvéti asztalon vagy a húsvéti dekorációban.

Maradt még 4 db csupasz tojás, amelyeknek  – a karácsonyról már jól ismert – gótbetűs könyvlaptakarót szántam. Blogcicával nekiültünk, és el is készítettük őket. A maradék antik mod podge-ot használtam most is, mert ettől száradás után a már amúgy is jól besárgult könyvlapok még régesebb külsőt kapnak. A lapokat darabkákra tépkedtem és kezdődhetett a ragasztgatás. Ez igazán gyerekjáték, szóval neki lehet ülni akár a kiskorúakkal is ragasztgatni. Az esti tv nézés helyett is sokkal jobb móka. 

 

 

 

 

 

 

 

Miután megszáradtak a tojások, a saslikpálcika helyét is beragasztottam, majd elővettem mindenféle szépséges apróságot, amelyeknek szintén régies külsőt szántam.

A papírvirágokra szintén kentem egy keveset az antik mod podge-ból, így azok is régies, besárgult kinézetet kaptak. Ezután már csak a ragasztópisztolyt és  fantáziámat használtam. Amivel dekoráltam: spárgabortni, selyemszalag, moha, levélkés szalag és papírvirágok.

Ha kedvet kaptál hasonló stílusú dekoráció elkészítéséhez, akkor bátran fogj hozzá, hiszen bármilyen papírral és decoupage ragasztóval dolgozhatsz. A díszítéshez pedig szinte bármit fel lehet használni, régi csipkét, spárgát, tollpihét, gombot, papírlepkét, és még sorolhatnám, szóval bármit ami otthon van!

Jó alkotást és kellemes húsvétvárást kívánok!

A korábbi húsvéttal kapcsolatos ötleteimet a naplóban találod, ha pedig az újdonságokra vagy kíváncsi, szívesen látlak a facebook oldalamon!

Hírlevél feliratkozáshoz a menűpontok közül választhatsz.

Köszönöm, hogy velem tartottál!    

BARKA vagy NYÚL a BARKANYÚL ?

/ Molnár Andrea

Egy pofonegyszerű húsvéti ajtónálló tapsifüles

 

A csíkos tojásokra transzferált nyúl sziluett adta az ötletet az idei húsvéti bejárati ajtó dekorálásához. Szeretem, ha egyszerű de látványos dekor van az ajtón, azt pedig végképp, ha olcsón ki lehet hozni az egészet. Így született meg a barkanyuszim. Ha már barkaruhás tojásunk lett, miért ne lehetne barkanyuszi, aki a barkatojást hozza?

Kerestem egy megfelelő nyuszkó formájú sziluettet, majd felnagyítottam és kinyomtattam. Azért, hogy megfelelő tartása legyen és kellően stabil alapot képezzen a barkarügyek számára, a kinyomtatott lapot ráragasztottam egy vastagabb kartonra és körbevágtam a nyulat. Itt még lehet igazgatni rajta, ha valahol nem igazán tetszik, én pl. az egyik fülén és a farkincáján korrigáltam kicsit.

 

 

 

 

 

 

 

Ezután következhetett a pöszmöszölős rész: a barkaágakról leszedtem a bársonyos rügyeket, majd egyenként ráragasztottam a nyuszira. Ezt lehet szép sorban is, de én direkt összevissza, a rügyek nagyságát is váltogatva ragasztgattam fel a kartonra. Ragasztópisztoly vagy barkácsragasztó is egyaránt megteszi, ki mivel szeret jobban dolgozni. Amikor készen lett, kapott egy zöld bársonyszalagot és egy aprócska papírvirágot, aztán majd ilyen csinosan fog őrködni húsvétkor a bejárati ajtón. Az ebben a jó, hogy ha kevesebb barkád van, akkor kisebb nyuszit is lehet csinálni belőle. Én 3 kis csokor barkaágat használtam fel hozzá, amit a piacon vettem 200,-Ft/ csokor áron, nem volt végig barkás az ág, a nyuszi pedig 22 cm magas és 18 cm az orrától a farkincája végéig. Szóval 600 forintból van egy ilyen cuki egyedi nyuszis ajtódekorációm. Az ebben a jó, hogy ha kevesebb barkád van, akkor kisebb nyuszit is lehet készíteni, és pl. tojásfára, terítékre egyéb dekorációra is felhasználhatóak.

 Ha tetszett az ötlet és szeretnéd az elsők között az újabbakat is látni, akkor iratkozz fel a hírevélre vagy kövesd a facebook oldalamat. Köszönöm, hogy velem tartottál!

Húsvéti hangulat

/ Molnár Andrea

Mohaköntösbe és barkaruhába bújtatott tojások

 

Az egyik napilap melléklete a Lakás és kert c. kiadvány, amiben megjelent ez az általam kivitelezett ötlet. Sok szép képet készítettem, amelyek nem láthatóak a cikkben, így az elkészítésük az igazi hangulatképeket ezúton megosztom veletek.

Mohaköntösbe bugyolált tojás:

hozzávalók: hungarocell tojások tetszőleges méretben, szárított moha, ragasztópisztoly, zöld színű cérna és csipke vagy szalag a díszítéshez

A szárított mohát – hobbiboltokban beszerezhető – ragasztópisztollyal ráragasztottam a tojásokra, majd ollóval levágtam a fölösleget. Ezután – egy színárnyalatban nagyon hasonló – zöld cérnával szorosan áttekertem, és a kiálló szálakat lenyisszantva formáztam a kis csomagot. Szalaggal, csipkével díszítettem, amit gombostűvel erősítettem a tojásokhoz.

 

Barkaruhába öltöztetett tojás:

hozzávalók: hungarocell tojások tetszőleges méretben, barka, ragasztópisztoly és szalag vagy csipke

A barkarügyeket leszedtem az ágakról, majd ragasztópisztollyal egyenként felragasztottam a tojás alapra. Lehet szép sorban is ragasztgatni őket, de nekem a kisebb-nagyobb rügyeket váltogatva és forgatva, jobban tetszett.

Az így öltözetetett tojások többféle módon is díszíthetőek: szalaggal, csipkével, de akár spárgával vagy aprócska virágfejekkel, gombokkal, esetleg papírból kivágott formákkal is, mert ehhez a természetes alaphoz szinte minden passzol. Azonban ne vigyük túlzásba a cicomázást, hiszen a kevesebb sokszor több. Meglévő húsvéti dekorációs tárgyak, illatos tavaszi virágok, barkaágak, szalma, csipkék vagy porcelánok társaságában, vagy akár egy  kávéscsészében is remekül mutatnak. Szalagot rátűzve pedig fel is akaszthatjuk ezeket a tojásokat.

És akkor következzen egy kis húsvéti vintage hangulat  módra:

 

 

Len-nél nyuszi?

/ Molnár Andrea

Rongy-nyuszifül és lenrépa

Bevallom milliónyi nyuszifület gyártanak világszerte ehhez hasonló változatban, de nekem mégis saját készítésű kellett. (És azt is bevallom, hogy a nagyfiamon sokkal jobban mutat mint rajtam.) Ha pedig már nyuszivá lényegülök át, akkor kell egy hozzá passzoló répa is, ami nem fonnyad el, és stílusában tökéletesen passzol a durván rusztikus lenvászon nyuszifülekhez. A répa elkészítéséről majd egy másik bejegyzésben írok – de elárulom, hogy azt sokkal egyszerűbb megalkotni, mint a fülecskéket.

A hajráfos fülek elkészítéséhez kellett egy darabka kézi szövésű , régi, durva lenvászon. Igazából a fülek mérete határozza meg azt, hogy mekkora anyagra van szükség, én kb. 15×28 cm-es darabot használtam fel.

Tehát hozzávalók: lenvászon, dupla oldalú bevasalható közbélés, hajráf, spárga, ragasztópisztoly, drót, ecset és arcpirosító.

A dupla oldalú közbélést vasalóval rögzítettem a lenvászonra, a hajráfot körbetekertem spárgával. Erre azért volt szükség, mert hát ki látott már fekete hajráfos nyulat? Most kérdezhetnéd, hogy: és ki látott már sprágás hajráfos nyulat? Hát azért is kellett, mert így jobban néz, ki. Vagy nem?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na eddig megvolnánk. Körberajzoltam a füleket a közbélés papírján, majd körbevágtam és ragasztópisztollyal rögzítettem a hajráfhoz a füleket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két vékony, de még jó tartású virágdrótból vázat hajlítottam a fülek belsejébe, a szúrós végeket a spárga alá dugtam, és a stabilitás érdekében ragasztópisztollyal rögzítettem is. Majd a két fülrészt vasalóval fixáltam egymáshoz. A dupla oldalú közbélés jó erősen tartja a fül közepén végigfutó drótot is.

 

 

 

 

 

 

Majd körbevágtam a második réteget is. A fülek ezzel a módszerrel stabilak és hajlíthatóak lettek. Már csak egy kis sminkre volt szükség, hogy tapsifülesítsem. Ezt fülpálcikával kezdtem, de ecsettel sokkal jobban ment.

 

 

 

 

 

 

Legvégül kicsit kirojtoztam a vágott széleket, és kicsit lekonyítottam a fülecske végét. És ilyen lett.

Ha tetszett az ötlet és a leírás, vagy a jövőben az elsők között szeretnél értesülni a  újdonságokról, akkor kövesd a facebook oldalamat vagy iratkozz fel a hírlevélre.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Antik hatású tojás

/ Molnár Andrea

Nem a nyuszi hozta

szerettem volna igazi antik hatású tojást festeni, így elővettem a nemrég beszerzett Vintage Paint festékeket, a vintage cream, az antique rose árnyalatút és a maradék warm latte-t. Nagyon jó kis összhang van az emlíett színek között így nem volt nehéz dolgom egy harmonikus szetett készíteni. Ráadásul segítségem is volt – bár elég hamar faképnél hagyott és elvonult szunyálni.  

Hungarocell tojásokra festettem,  2 rétegben. Száradás után pedig kicsit megcsiszoltam.

 

 

Transzfermintát, alkoholos filctollat és washi tape-et használtam a díszítéshez – annak ellenére, hogy így natúran is csodaszép volt a színük. Elővettem a kedvenc kis pecsétmintáimat, felirataimat, a transzferáló folyadékot, és a cuki ragacstekercseimet. Nem terveztem el igazán semmit, csak ahogy jött. Volt tojás ami csak transzfert kapott, de általában kevertem a díszeket és a mintákat. A monogramosra pl. szabad kézzel alkoholos filctollal rajzoltam fel az A betűt. (Egyet sikeresen el is rontottam, mert ez az alap egy spar-os  termék, és bevallom nem túl jó minőségű. Amikor a washi tape-et kicsit igazítani szerettem volna, a festék átragadt a washi tape-re, szóval célszerű nem a legolcsóbb, legpuhább tojásalapra dolgozni. Azok a jobb alapok, amelyek minél apróbb gömbökből vannak préselve, mert azok sokkal strapabíróbbak is. )

Az áttetsző wax mélyített az árnyalaton, de nekem ez most nem volt elég. Rámentem egy réteg sötét wax-al is, hogy koszos és régies hatást érjek el. A kis mélyedésekben és a ragasztott részek szélén jól bekucorodott a wax, és pont azt a hatást értem el, amit szerettem volna. Aprócska, finom és antikolt. Ha tetszett az ötlet, bátran vágj bele és készítsd el! Ha pedig segítségre van szükséged keress írj! Azonban ha az elsők között szeretnél értesülni a friss naplóbejegyzésekről és újdonságokról, iratkozz fel a hírlevélre!

 

wax nélküli állapot

áttetsző és sötét wax használata után