Az a bizonyos „kis fekete”

/ Molnár Andrea

 

AZ   A   BIZONYOS

„KIS    FEKETE”

 

A klasszikus mondás szerint minden nő alap ruhatárában lapulnia kellene ennek az egyszerű ruhadarabnak. Azonban most még csak véletlenül sem a divatról lesz szó, mivel ebben a bejegyzésben egy kis alap fekete műanyagból készült fenyőfa díszt alakítok át három különböző stílusban.
Elsőként a napjainkban oly divatos vintage szerint „öltöztettem”. Lássuk csak hogyan is:

 

Először is végy egy macskát, aki mindig mindennek a közepébe fekszik, majd miután sikerült elterelni a figyelmét valami mással, elkezdheted az alkotást 🙂
Na ezért is lett ő Blogcica, mert folyamatosan asszisztál nekem, kivéve ha már megunta és elvonul szunyálni.
(Azért halkan megjegyzem, most is itt fekszik az ölemben, miközben ezt a bejegyzést írom.)
Kezdetnek óvatosan leoperáltam a díszek végéről a kis kupakokat amibe a szalagot vagy akasztót lehet rögzíteni, majd elővettem a cake pop állványt, felállítottam a formákat rá és old white krétafestékkel (Annie Sloant használtam) lefestettem a díszeket – két sorral, hogy biztosan fedje a fekete műanyag alapot. A kis kupakokat is fehérre festettem.
Majd száradás után kiválasztottam pár nekem tetsző, lézer nyomtatóval kinyomtatott képet, rajzot vagy írást, amit óvatosan át-transzferáltam a festett felületre. Ez elég macerás művelet és ajánlott viszonylag kisebb motívumokat választani ebben az esetben, mert a gömbölyű felületen bizony nem egyszerű szépen dolgozni.
Amikor megvolt a minta, elővettem egy finom csiszolószivacsot, és itt-ott koptattam a díszeken, hogy ütött-kopott hatást keltsek rajtuk. A lefestett kis kupakokat is koptattam, majd mindent átkentem áttetsző waxréteggel és szépen beledolgoztam a felületbe, így finom selymes tapintása lett mindhárom dísznek. Ráadásként mindegyik kapott egy-egy szép bordóspiros bársonymasnit, amivel majd a fára is fel lehet őket tenni.

Ilyen volt és ilyen lett.

 

Másodikként a kedvenc pepita minta lett a kiválasztott. Imádom azt a kis vidámságot amit áraszt magából és szerintem illik a karácsonyhoz is. A bohókás hangulathoz a „boldog karácsonyt” különböző nyelveken írtam fel a díszekre, úgy mint a krétával a táblára szokták.
Volt olyan karácsony – még a fehér imádatom előtt – amikor a fenyőfánkon és a lépcsőkorlátunk girlandjain is csupa-csupa piros-fehér pepita masni díszelgett.

Hozzávalók – az alap fekete díszen kívül – szalagok (piros pepita és piros), pepita mintás textil alapú washi tape, és fehér színű chalkboard filctoll. (ezzel a krétához hasonlóan lehet a fekete felületekre írni, vízzel lemosható, de előnye, hogy nem maszatolódik el érintésre).

 

Washi tape-el körberagasztottam a gömböt, majd egy hasonló szélességű kockás masnit kötöttem, végül felírogattam minden cikkbe egy-egy karácsonyt.
A kissé extrább formájú csupán egy hatalmas masnit kapott, és kalligráf betűket.
Míg a kedvenc formám szintén feliratoztam majd egy széles szalagból kockás bokrétát kötöttem rá.
Mivel nagyon szeretem, ha természetes anyagok vesznek körül, a harmadik szett ennek a jegyében készült.

 

Cérnacsipkét, szalagot és spárgát használtam fel ehhez a három díszhez és textilragasztót használtam.

 

Az egyiket körberagasztottam egy szép csipkével, amiből egy nagy masni is került a díszre.

Egy másikon spárgából készült bortnit ragasztottam körbe és a masni is spárgából került rá.

 A harmadikra pedig egyszerűen felragasztottam egy szép szalagot.
Ha tetszett az összeállítás és az ötletek, látogass vissza máskor is, vagy kedveld a facebook oldalamat, ahol rendszeresen új ötleteket osztok meg. https://www.facebook.com/rea.reantik/
Kösözönöm, hogy velem tartottál!
Rea

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Doboz vagy fiók?

/ Molnár Andrea

 

DOBOZ  VAGY  FIÓK?

Úgy vagyok vele, hogy mindegy micsoda, mert egyre kevesebb a tárolóhelyem. Az apróságok meg csak gyűlnek. Átláhatóan szeretném tárolni az alapanyagaimat, mert úgy könnyebb a tervezés is, ha csak ránézek a dolgokra és tudom mihez mi passzol, nem utolsó sorban pedig azt is látom, ha valamiből már fogyóban van.
Ezt a szürke antikolt fiók-dobozt az oázisban vettem, elvileg növény-összeültetésre szánták – ezért volt kibélelve nejlonnal. A fogantyú gagyi kínai minőség és csúnya is, de a doboz elég nagy volt az árához képest, ezért a vétel mellett döntöttem. Imádom a szürkét, de ez így nagyon nem illett semmihez sem, ráadásul ez az antikolt felület  hagy némi kívánnivalót maga után.
Így kezelésbe vettem, amíg a kis szalagtartó gurigák száradtak, addig ennek az átfestése is megörtént. Ezt csak Annie Sloan Old White árnyalatú krétafestékkel festettem le kívül, a belsejébe pedig újságmintás csomagolópapírt szabtam és ragasztottam, mégpedig antik mod podge-al. Jó volt vele dolgozni 🙂
Száradás után minimális csiszolás és koptatás következett, majd egyedi transzferminta került rá, amit az áttetsző wax, majd a sötét antikoló waxréteg követett.
Külön szeretem, hogy a szögek valószínűleg szögbelövővel kerülhettek a doboz puha fájába, mert így szép kis lyukak alakultak ki a felületen. No ezeket eszem ágában sem volt eltüntetni, sőt a csiszolást sem vittem ám túlzásba, mert az volt a cél, hogy minél rusztikusabb legyen a felület, hogy az antik wax a mélyebb részekbe jól „beüljön” és igazán régies, kopott és agyonhasznált hatást keltsen.
A felület elkészült, már csak fel kellett kerülnie a gagyi fogantyú helyére egy újnak, ami antik bronz színű és az egyik kedvenc fogantyú típusom.
Még pár hónapja vettem négy kis antik bronz lábacskát is egy kézműves üzletben, mert nagyon megtetszettek, eredetileg egy zárható dobozra szántam, de most ki kellett próbálnom, hogy mutat ezen, így felcsavaroztam azokat is, aztán belaktam ezt is szalagtekercsekkel.

 

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést, ha bármi kérdésed van, tedd fel bátran 🙂

rea

Szalagok otthona

/ Molnár Andrea

 

SZALAGOK   OTTHONA
Orsi kezei közül csodaszép tárgyak kerülnek ki, épp az ő oldalát nézegettem, amikor rábukkantam egy szuper-fantasztikus szalagtárolóra. Sok-sok szalagom van, no nem azért mert gyűjtöm őket, nálam ezek felhasználásra kerülnek. Azonban az évek alatt tetemes mennyiségű tekercsem lett. Vannak olyanok is, amelyeket nem tekertek rá semmiféle tartóra, hanem csak úgy géppel szép kis korongokat tekerintettek belőlük, de az ide-oda pakolászás során nekem ezek valahogy nem maradtak abban az állapotban. Arról nem is beszélek, amiből csak pár métert vettem. Így nekem az a kis szerkezet maga volt a menyország. Várni kellett rá, az igaz – de megérte. Nagyon csodálom Orsi alkotásait, de arra gondoltam, hogy az asztal színével megegyezőre festem ezt a kis szerkezetet, így csak úgy csupaszon kértem tőle. 
Darabokban látható a képen. 
 
Megcsiszoltam kicsit, majd egy réteg sötét színű krétafestéket kentem rá. Nem mondom, hogy nem macerás egy ilyet lefesteni. Mert igenis az volt 🙂 De valamit valamiért. Ugye így tartja a mondás? 
 
Hogy miért is lett sötét az első réteg? Az is mindjárt kiderül.

 

Most kérdezhetnéd, kedves olvasó, hogy ez egy másik adag? Nem-nem! Ezek ugyanazok a darabok, csak itt már van rajtuk még két réteg old white árnyalatú krétafesték is. A sötét alapozás pedig azért kellett, hogy a visszacsiszolt éleknél, ne a natúr fa színe kandikáljon ki. Kontrasztok játéka az egész, hogy az ódon-kopottas hatást elérjem. Alaposan átcsiszolgattam minden élt, és sarkot, majd portalanítottam a felületet.

 

A csupasz fehér túl steril lett volna, így mind a 10 guriga, mindkét oldalára kis pecsétmintákat transzferáltam. A vázszerkezet is kapott mindkét oldalra mindenféle csajos mintát és pecséteket. Amikor készen voltam a macerás részekkel, akkor következett még egy réteg macera, mert még hátra volt a waxolás. Alaposan beborítottam áttetsző waxréteggel a darabokat, majd egy puha ronggyal átdörzsöltem. Szeretem ezt a selymes tapintást, amit végül kapok ezeknél a festékeknél.
Rózsák – ezúttal nem szárítva és koszorún – pecsétek és feliratok díszítik a külső oldalt.

 

És pont elfér – persze amikor varrok, akkor picit hátrébb kerül, de itt a helye, ide szántam. Átláthatóan tudom rajta tárolni azokat amelyek eddig csak feltekerve hánykolódtak, mert nem jutott nekik guriga és hely a fiókban a többiek között. 

 

Ódon esztergált asztali tükör

/ Molnár Andrea

 

Ódon  esztergált   asztali   tükör

 

Egy régi – elég rossz állapotban lévő – tükröt újítottam még fel nyár elején, de nem készült róla poszt, mert az eredeti csavarokkal szerettem volna összeszerelni, azonban valahová úgy elkutyultam őket, hogy csak tegnap bukkantam rájuk egészen véletlenül.
Ez volt a kiindulási állapot, és bár a benne lévő eredeti tükör foncsorozása sokaknál biztosan kiverné a biztosítékot, eszem ágában sem volt kicserélni. Nekem úgy tetszett, ahogy volt.
Eredetileg hagytam volna ilyen feketés-barnán, és csak kis csiszolás után kapott volna egy waxréteget, azonban a javítások sajnos látszódtak volna, ezért light grey árnyalatú festékréteget kapott.
A festék száradása után próbáltam neki visszaadni a korhű külsőt, ezért az éleknél visszakoptattam a festékréteget, hogy kikandikálhasson a régi szín. A tökrös rész hátlapjára egy 1893-as kiadású gótbetűs német nyelvű könyv lapjaiból decoupage technikával ragasztgattam szaggatott darabokat.
Száradás után csiszolószivaccsal koptattam el a papírt körben az éleknél. Ez a módszer nagyon szép eredményt hoz.
Csak az összeszerelés van hátra. Ha már végre megvannak a csavarok.
Imádom a kis ovális kopott foncsorozású tükröt, látszik rajta, hogy nem mai darab, de azt is tudom, hogy még jó pár évig fogja bírni ezzel kis ráncba-szedéssel.
Köszönöm, hogy benéztél a blogra. Ha kíváncsi vagy a többi munkámra és az újdonságokra, akkor látogass el a facebook oldalamra, ahol rendszeresen újdonságokkal és aktualitásokkal találkozhatsz.
https://www.facebook.com/rea.reantik/

 Rea

Halloween – mini koporsó az édességeknek

/ Molnár Andrea

 

 

Halloween

mini koporsó az édességeknek
Hamarosan halloween, és én kezdem előkeresni az elrejtett dekorációkat, és szellemes finomságokat, amelyek nélkül nem halloween a halloween.
Tavaly  szereztem egy szuper kis koporsó alakú papírdobozt a gyerkőcnek, aminek a kinézetével idén egy kicsit variáltam.
Volt egy dobozka tejcsoki árnyalatú krétafestékem, ami nagyon nem hasonlított a tejcsokira, így azt alapul véve kevertem valami jó kis rémes színt. Került bele fekete táblafesték és tabernas árnyalatú is, így olyan sárszínű lett, és éppen jó ahhoz amit elképzeltem.

 

Kívül-belül kezelésbe vettem a dobozkát, majd száradás után antik waxot is dörzsöltem a felületre.

 

Egy nagyon helyes figurális gombkészletet szántam a dekorációs elemeknek. Mivel füles gombokról volt szó, először egy jó éles késsel óvatosan levágtam a műanyag füleket.

 

Ezután pillanatragasztóval rögzítettem a mini kísértetjárta házikót és a szellemeket a doboz tetejére, majd a házikó alá mohát ragasztottam és az éjjeli árnyakat egy kis fekete festékkel imitáltam a dekorációk körül. (ez a következő képeken jól látható)
A csillámos pók, a régi gótbetűs könyvlapok, az édességek nagyon jól passzolnak egymáshoz és sejtelmesen ijesztőek, nem?

Itt jól látható a moha és a fekete árnyékolás.

 

Csontváz és jack-o-lantern a koporsó mellett, ami dugig van szellemes és tökös mályvacukorral, rémséges csokipasztillákkal és kukoricadrazséval.
Blogcica stylist elrendezte a faleveleket, hiszen fő a tökéletesség 🙂
Ez még csak egy apró részlet, a többi rémesen egyszerű és ötletes dekorációt hamarosan hozom. Addig olvasgass a többi bejegyzésből.
Köszönöm!
Rea

Polc felújítása

/ Molnár Andrea

 

 

Polc  felújítása

reantik

 

A vaterán „futottam bele” ebbe a falipolcba, és egyből megragadott a nagyon egyedi formája. Amikor pedig sikerült megszereznem, nagyon boldog voltam. Postán érkezett és még aznap elkezdtem rendbehozni. Alaposan letisztogattam, majd a repedéseket és a régi szögek nyomait fatapasszal kijavítgattam, majd megcsiszoltam.

 

A festéshez szerintem elengedhetetlen a jól előkészített alap -persze lehetnek kivételek, amikor direkt az a cél, hogy rusztikus maradjon a felszín, de ez nem az az eset volt.
Light grey árnyalatú krétafestéket bontottam és egy részét a polcra kentem, két rétegben.

 

Koránt sem lett szürke, pontosan passzol ez az árnyalat a meglévő fehérre festett bútorainkhoz.

A kis akasztók és a szép ívű hullám a kedvenceim közé tartoznak.

Kapott két transzfermintát.

Itt-ott koptatást és egy kis csiszolást, majd áttetsző waxréteget, amitől finom tapintása és kicsit mélyebb tónusa lett a festéknek.

 

Két csavar a falba, és mehet a falra, hogy felkerüljenek rá a „kincseim”.
Köszönöm hogy benéztél hozzám, ha tetszenek az alkotásaim, látogass vissza máskor is, vagy olvasgasd egy-egy régebbi bejegyzésemet.
Rea

Csipkerfüzér papírból

/ Molnár Andrea

CSIPKEFÜZÉR

PAPÍRBÓL
Amikor még kislány voltam az iskolában és otthon is nagy divat volt színes papírcsíkokból készült több méter hosszú papírlánccal dekorálni karácsonykor. Jó régen volt már – na tessék most elárultam, hogy nem vagyok már olyan fiatalka 🙂 – és szerintem ez a dekoráció is feledésbe merült oly sok-sok jópofa dologgal együtt. Pedig milyen jó is volt vagdosni, ragasztgatni és versenyezni, hogy ki alkotta a hosszabb láncfüzért. 
Ezt a jó kis retró dekorációt elevenítem most fel, de mivel oly nagy divatja van a shabby és vintage stílusnak, így kicsit alakítottam rajta. 
Van nekem egy ilyen szépséges mintát kialakító szél lyukasztóm, és bevallom elég ritkán használom. De most bepótoltam az eddig elmaradt kallantyú-nyomkodásokat, mert főszerepet kapott.
Egy bármilyen fehér papírlapot – én A3 méretű kicsit vastagabb rajzkartont használtam – 3 cm széles csíkokra szabdaltam. Ez a szélesség függ a lyukasztó mintájának a szélességétől. Én egyszerűen megmértem a minta szélességét, megszoroztam kettővel, és hozzáadtam fél cm-t, hogy a két mintasor között legyen egy picit „szélesebb” rész is az összeragasztáshoz. Majd kezdődhetett a nyomkodás. Egyszerűen a mintafej széléhez igazítot- 
tam a papírcsíkot, és lenyomtam a kallantyút, majd a kallantyú felemelése után a papírt kihúztam addig, hogy mintalyukasztó talpán lévő mintaelemet fedje a már kilyukasztott darabka. És így ismételgettem, közben pedig figyeltem rá, hogy a talpon lévő vezetőhöz is igazodjon a papírcsík széle.
És hát a bölcsek mindig azt mondják, hogy ismétlés a tudás anyja, hát nem tudom ez itt mennyiben állt helyt, de az való igaz, hogy sokszor le kell nyomni azt a kart. 
Miután végig lyukasztottam az egyik szélét a papírcsíknak, így nézett ki:
Majd megfordítottam, és ismét a fej széléhez igazítottam a papírcsík keskenyebb végét, mert így lesz szép szimmetrikus a minta a két oldalon végig.
Sok-sok (sőt még annál is több) igazgatás és lyukasztás után lesz egy kis halom szemetünk, és jó pár csodaszép csipkés szélű papírcsíkunk.
A mennyiség csak a türelmünktől és a szabadidőnktől függ, és az a jó benne, hogy ha éppen abba is kell hagynunk, eltehetjük az egészet egy dobozba, majd máskor ismét foglalkozhatunk vele. Unalmas esős estékre tökéletes családi programkodás. 
A hosszú csíkokat kettévágtam, a végükről levágtam a nem csipkés kezdőrészt.
Egy ilyen kis papírcsík két végét szépen összeillesztettem, próbáltam figyelni a mintára is, egy csöppnyi ragasztóval összeragasztottam és a következő csíkot az első karikába fűzve ragasztottam össze.

Itt már ketten vannak. Ezután már csak tényleg összefűzni és ragasztgatni kell, hogy elég hosszú legyen az a lánc.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

Rea

Kisinas

/ Molnár Andrea


Kisinas – nekem

Hónapok óta keresek valami alkalmatosságot a spárga gombolyagjaim számára, és találkoztam is tetszetős megoldásokkal, de nem vagyok hajlandó adni egy ilyenért több ezer forintot. Mert sajnos a legtöbbjét 2000-en felüli összegért láttam. 
Hát ötleteltem, hogyan is készíthetnék egy sajátot, de a lehető legolcsóbban, mert majd többet is szeretnék, ugyanis van vastagabb spárgám (igaz azt most úgy elkutyultam, hogy nem találom egy ideje), vékonyabb spárgám, papírspárgám több színben, szivárvány színű spárgám és még sorolhatnám. Szóval egy nem lesz elég belőle, az biztos!
A múlt héten bevásárlás során betértem egy pepco üzletbe, ahol rám vigyorgott egy esztergált végű papírtörölköző tartó, potom 430 forintért. Hát ha már találkoztunk, akkor meghívtam hozzánk.
Kérdezhetnéd, hogy miért nem hagytam így? Akkor több gombolyag fér el rá. Hát, mert csak 🙂 Talán azért is, mert így olyan kis nyilvánvaló, hogy mire is szánták, kicsit reantikosítottam. Na jó, jó – ez nem antik, de várd ki a végét. Ok?
Mivel a rúd csak snasszul be volt ragasztva – szerencsére nem túl jó minőségű ragasztóval az alapba – kis mozgatás után megadta magát és könnyedén szét tudtam operálni két darabra a tartót.
Majd előkerestem a kisfűrészt és iszonyat óvatosan elfűrészeltem, majd megcsiszoltam a vágási felületet.

A rúd aljába precízen egy lyukat fúrtam – ez nem volt túl egyszerű satu híján – de megoldottam. Készen álltak a kis átalakítás után az alkotóelemek az egyesítésre, hát összecsavaroztam a két darabot.
A precíz fúrásnak hála tökéletesen függőlegesen lett.

Két réteg festéket is kapott, az old white alatt shades árnyalat bújócskázik.

Amint megszáradt a második festékréteg is, kis koptatás következett a csiszolószivaccsal, majd áttetsző waxot dolgoztam el a felületen. A sötét waxot végül nem használtam. Majd talán egy újabb mintadarabon.

És íme ilyen lett. Nem régi és nem antik, de régies hatása van és nem utolsó sorban negyedannyiból hoztam ki, mintha készen vettem volna.
Most már csak egy feladat van, venni még legalább 2 darabot, amelyeknek ugyanilyen szép sorsot szánok. 
Ha kérdésed van, tedd fel bátran, új ötletekért, vagy csak akár csak úgy nézelődni is, keresd a facebook oldalamat. 
https://www.facebook.com/rea.reantik/
Reantik

Ginoszaurusz keksz

/ Molnár Andrea

DINOSZAURUSZ

KEKSZ  

az 
egyszerűen nagyszerű

Rajongok az egyszerű dolgokért, amelyekben azért van egy kis csavar. Így voltam ezzel a kekszkiszúróval is amikor megláttam. Kellett és pont. Most biztosan felszisszen pár olvasó, de igenis ez egy baromira egyszerű, ám nagyszerű ötlet! Azt nem mondtam, hogy nem melós. A lehető legtutibb kekszkiszúró amivel eddig dolgoztam: 6 darabos készlet, 3 kiszúró a hozzájuk tartozó 3 nyomómintával és természetesen 3 féle dinoszaurusszal. 
Kerestem egy finomnak tűnő csokis kekszreceptet, de mivel mindben volt valami amit nem akartam beletenni (pl. kukoricakeményítő vagy sok-sok cukor) így 2 receptet dolgoztam egybe, és most jegyzeteltem is közben, mert sajnos volt már olyan, hogy kreáltam egy új receptet, de nem írtam fel, hogy miből mennyi is került bele, később meg nem emlékeztem és nem tudtam produkálni újra azt a finomságot. A következőket követtem el: összekevertem 125g vajat, 2 evőkanál kókuszolajat, 2 cs. vaníliás cukrot, 1 cup porcukrot, 2 tojást és egy csipet sót. Amíg ezeket simára keverte a robotgép, 3 cup lisztet, fél cup holland kakaóport és fél kávéskanálnyi sütőport összekevertem, majd részletekben hozzáadtam a vajas keverékhez. Eleinte még a robotgéppel dolgoztam össze a tésztát, majd amikor már gyúrható volt, akkor kézzel folytattam. Kb. 20 percet pihentettem, és fél cm vastagra nyújtottam, majd kezdődhetett a főpróba. Nagyon szerettem ezekkel a formákkal dolgozni. 
Méretes darab kekszek – majdnem tenyérnyiek – 6 db-nál több nem is fért egyszerre a tepsibe. Nekem ebből a mennyiségből 22 dínóm lett.
160 fokon kb. 15 perc alatt megsültek, és olyan csoki-illat lett a lakásban, hogy legszívesebben nyersen megettem volna a tésztát.
A nyomóforma által hagyott mélyedésekbe csoki vagy cukormázat kell nyomni. Na ez a macerás része. Aki tudja, hogy milyen mézeskalácsot díszíteni, az képben van. Mert ez kb. azzal ér fel, de cserébe a végeredmény felülmúlhatatlan lesz!

Én cukormázzal dolgoztam – marcipán ízűvel. A masszát kis zacskóba tettem, amelynek a sarkán pici lyukat vágtam, így volt a legegyszerűbb a „csontozás”.

Triceratopsz

 Sztegoszaurusz

T-rex

És kész egy dinoszaurusz-csorda a nagyfiam névnapjára 🙂

Itt van az ősz

/ Molnár Andrea

 

ITT   VAN   AZ   ŐSZ,   ITT   VAN   ÚJRA

 

Néha-néha el kell pakolásznom a „vackaim” között, és a legutóbb amikor feltúrtam mindent mert kerestem valamit, akkor rácsodálkoztam ezekre a hungarocell tojásokra, mert nem is emlékeztem rá, hogy vannak ilyenek nekem. És ha már előkerültek, akkor nem pakoltam vissza, mert láttam a neten egy nagyon jópofa dolgot és ki is próbáltam.

 

Drótra tűztem a darabokat, majd lefestettem egy sötétebb barnás árnyalattal, azonban a szélesebb végét csupaszon hagytam, mert 1: nem pocsékolom a festéket, 2: az úgy is takarva lesz.

 

Miután megszáradt a sötétbarna, rákentem egy világosabb barnás árnyalatú festéket és azt is száradni hagytam.

 

Száradás után picit lekoptattam a festékből itt-ott, és sötét waxot kentem a felületre.

 

A tojásformák szélesebb végébe egy-egy ágdarabot ragasztottam. Miután jól eltűntettem valahová a maradék spárgagombolyagot – egyszerűen nem tudom hol lehet – mást kellett kitalálnom, hogy a makkocskák kis süvege miből legyen.
Nézegettem hozzá a csipkét, farkasfogat is, de egyik sem volt az igazi, azonban a próbán a kis pompomos zsinór jó választásnak bizonyult.

 

A zsinórt egyszerűen rátekertem és ráragasztottam a tojásformákra, a szár felőli oldara.
Nem, nem birkák lettek, pedig majdnem úgy néznek ki, ugye?

 

 

És hogy ne barikáknak nézzenek ki, hanem őszi termésnek, egy rongydarabbal óvatosan sötét waxot maszatoltam rá.
(De ez a módszer ezek szerint alkalmas lesz majd húsvétra is. )
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Rea