Egy kis-segéd

/ Molnár Andrea

Irattartó kisfiókkal

Nem mondanám, hogy kifejezetten rajongok a vadiúj dolgokért, de a vivre kínálatát ha tehetem, minden reggel átböngészem a reggeli kávé vagy tea szürcsölése közben. Olyankor blogcica az ölemben, láb az asztalon, és az a pár perc csak a miénk. Szerintem egy kisebb vagyont képes lennék jópofa kiegészítőkre elkölteni náluk – és úgy gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Igaz? Egy ilyen nézelődés alkalmával bukkantam rá a natúr dekorálható hosszúkás dobozra – amelyből a selyemszalagok stencilezett doboza lett – és erre az irattartóra is.

Már akkor is az tetszett benne, hogy van egy cuki kis fiókja, amelybe belefér pár irószer is, a felső rekeszbe pedig az épp aktuális posta, számlák kerülhetnek. Natúr dekorációs alap volt, viszont ez az mdf eléggé zabálja a festéket, és 3 sorral kellett átkennem. Jó hosszú nyelű ecset javasolt, mert a fiók helyét nem egyszerű mutatvány ám szépen lefesteni, szűk és mély is. Én pearl grey árnyalatú vintage paint-et használtam, ami majdhogynem fehér színű. Nagyon szeretem ezt az egészen halvány szürke árnyalatot.

 

Az utolsó festékréteg száradása után az éleken koptattam kicsit, majd felkerült rá pár stencilminta, amelyeket egy hobbiboltban vásároltam nemrég éppen erre a célra. A stencilek után áttetsző waxréteg következett, majd egy kis ovális biléta tartót csavaroztunk rá és már kész is. Azért nem volt ám ennyire rövid a folyamat a festékrétegek száradása miatt, meg hát egyszerre nem is lehet sosem lefesteni az ilyen darabokat, mert hol a hátán pihent, hol az oldalán feküdt éppen száradás közben. A végeredmény pedig így néz ki. Nem szerettem volna rá semmi extra díszítést, nekem ez most így tetszik ahogy van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

Ha megosztanád velem a véleményedet, vagy kíváncsi vagy rá, hogy mi lesz a következő alkotás, esetleg kérdésed van, keress bátran! Látogass el a facebook oldalamra, vagy nézz be az instagram fiókomba.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

 

Fa evőeszköztartó

/ Molnár Andrea

Eszcájgok sorakozó !

Bevallom nem nagyon szeretek mindent kibiggyeszteni a konyhapultra, de van olyan amivel hajlandó vagyok kivételt tenni. Ezek közé tartozik ez a fából készült evőeszköztartó is – most már, hogy van. Korábban is nézegettem ezeket a típusokat, csak sajnáltam kiadni érte azt a sok pénzt amit kértek érte. Nem is értem miért olyan drágák ezek, hiszen nem egy nagyon bonyolult szerkezet. De hát ez van. Ezt a darabot akciósan szereztem be, a förtelmesen ronda színével nem kis kompromisszumot kötve. De szerencsére létezik ám ecset és feték is a világon, egy kis pacsmagolástól meg egyáltalán nem ijedek ám meg! Ismertek már annyira szerintem.

 

Mivel teljesen új darab volt, semmit nem csiszoltam vagy tisztítottam rajta, ment rá egyenesen 2 réteg spanisch grau árnyalatú lignocolor krétafesték. Őszintén bevallom, nem szerettem volna sokat emlékezni a kellemesnek egyáltalán nem mondható mályvás-barnás-bordós színre, így csak egészen enyhén csiszoltam vissza itt-ott az éleket és sarkokat. Majd elővettem a Vintage Paint-nél beszerzett tapétát – aminél tökéletesebbet nem is találhattam volna, mert a festék és a tapéta színe szinte ugyanaz az árnyalat – és a kis fakkok aljába megfelelő méretű darabokat szabtam és ragasztottam.

 

Már így is nagyon tetszett az összkép, a kiindulási állapotot magasan felülmúlta ez az új külső, de ezt a festéket bizony egy wax- vagy lakkréteggel kell zárni. Ha pedig már volt itthon fehér wax is, így most azt vettem elő és alaposan bemajszoltam vele minden zegzugot, és igen, még a tapétát is. Nem ártott neki, sőt így sokkal strapabíróbb lett a felülete, és könnyebben is tisztítható.

 

A waxot hagytam egy kis ideig ülepedni az ecset hagyta apró vájatokban és a felület aprócska hibáiban, majd egy puha ronggyal átdörgöltem az egészet, így eltávolítottam a felesleget is, és megkaptam azt a finom selymes felületet, amit a krétafestékekben szeretek. Külön szeretem azt – és ez direkt lett úgy hagyva – ahogy a fehér wax az élekben megmarad. Nekem ez így tökéletes és egyedi, ráadásul a tapéta fehér színe miatt is jól áll ez ennek a darabnak.

 

Felcsavaroztam az antik-bronz cimketartókat a helyükre, és egy-egy darabka kartonból cimkéket készítettem, amelyekre kézzel írtam a feliratokat.

   

És végül beköltözettem a régi – még eredeti papírdobozában várakozó – csoadszép Berndorf evőeszközeimet – bocsánat eszcájgjaimat a helyükre. Az other feliratúba pedig minden egyéb elfér, pl. kockacukor-csipesz, tortalapát, régi ezüstözött fagyiskanál – még egy darabig, amíg nem vadászok hozzájuk több szépséget.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy éppen min ügyködöm, akkor nézz be a facebook oldalamra is, ahol naponta új tartalommal várok minden kíváncsiskodót!

 

Antik hatású tojás

/ Molnár Andrea

Nem a nyuszi hozta

szerettem volna igazi antik hatású tojást festeni, így elővettem a nemrég beszerzett Vintage Paint festékeket, a vintage cream, az antique rose árnyalatút és a maradék warm latte-t. Nagyon jó kis összhang van az emlíett színek között így nem volt nehéz dolgom egy harmonikus szetett készíteni. Ráadásul segítségem is volt – bár elég hamar faképnél hagyott és elvonult szunyálni.  

Hungarocell tojásokra festettem,  2 rétegben. Száradás után pedig kicsit megcsiszoltam.

 

 

Transzfermintát, alkoholos filctollat és washi tape-et használtam a díszítéshez – annak ellenére, hogy így natúran is csodaszép volt a színük. Elővettem a kedvenc kis pecsétmintáimat, felirataimat, a transzferáló folyadékot, és a cuki ragacstekercseimet. Nem terveztem el igazán semmit, csak ahogy jött. Volt tojás ami csak transzfert kapott, de általában kevertem a díszeket és a mintákat. A monogramosra pl. szabad kézzel alkoholos filctollal rajzoltam fel az A betűt. (Egyet sikeresen el is rontottam, mert ez az alap egy spar-os  termék, és bevallom nem túl jó minőségű. Amikor a washi tape-et kicsit igazítani szerettem volna, a festék átragadt a washi tape-re, szóval célszerű nem a legolcsóbb, legpuhább tojásalapra dolgozni. Azok a jobb alapok, amelyek minél apróbb gömbökből vannak préselve, mert azok sokkal strapabíróbbak is. )

Az áttetsző wax mélyített az árnyalaton, de nekem ez most nem volt elég. Rámentem egy réteg sötét wax-al is, hogy koszos és régies hatást érjek el. A kis mélyedésekben és a ragasztott részek szélén jól bekucorodott a wax, és pont azt a hatást értem el, amit szerettem volna. Aprócska, finom és antikolt. Ha tetszett az ötlet, bátran vágj bele és készítsd el! Ha pedig segítségre van szükséged keress írj! Azonban ha az elsők között szeretnél értesülni a friss naplóbejegyzésekről és újdonságokról, iratkozz fel a hírlevélre!

 

wax nélküli állapot

áttetsző és sötét wax használata után

 

Te kidobtad volna?

/ Molnár Andrea

Kipróbáltam a Vintage Paint termékeket

 

Bizonyára sokan értesültetek róla, hogy a virág-földgömbömmel harmadik helyzést értem el az Alkotó energia pályázaton. Az oklevélhez pedig kaptam egy Vintage Paint termékek vásárlására felhasználható utalványt is – így ez a jutalom szinte adta a lehetőséget arra, hogy végre kipróbáljam ezt a festéket és a csodaszép tapétákat is.

Amit elsőként szerettem volna alaposan ráncba szedni, az egy fából készült, alaposan leharcolt fa bőrönd volt. Szerencsére sokan úgy vannak az ilyen kopott, koszos, régi dolgokkal, hogy ez a vacak már semmire sem jó, max. odaadni/eladni valakinek aki még lát benne fantáziát. Átgondoltam, hogy melyik festéket és tapétát fogom használni a felújításhoz. A festékek közül a Warm Latte és a Vintage Cream árnyalatokat használtam, a belső részhez pedig a Text and patina dekortapétát választottam.

 

 

 

 

 

Nem időztem túl sokáig a tervezgetéssel, hanem elővettem a kis koszost, és elkezdtem kipofozni. Nem volt már sem zárja, sem szép színe, csak repedések és lyukak, így először fagittes pakolás kapott, amit még 2x megismételtem és szépen lecsiszoltam a bőröndöt. Nem törekedtem a derékszögekre és tükörsima felületre sem, mert a cél az volt az első pillanattól kezdve, hogy maradjon az ódon megjelenés, finoman csajos kivitelben.

Amikor a fa felületek már rendben voltak, kiszabtam a béléshez szükséges kartonokat amire a tapétát kasíroztam. Erre azért volt szükség, hogy majd szép sima belső felületeket kapjak. A tapétánál figyeltem arra, hogy az írás mindenhol stimmeljen, ne fejjel lefelé legyen, stb. Amikor ezzel megvoltam, végre elővehettem a festéket. Egy réteg alapozó után kapott 2 réteg warm latte árnyalatot a külső rész, és az élek, plusz a belső részből egy kicsi, hogy majd szép lehessen a bélés és a fa találkozása.

 

 

 

 

 

Miután megszáradt a festék, kicsit megcsiszoltam az éleket, és beragasztottam a kartonra kasírozott tapétás darabokat a helyükre. A ráhagyások biztosítják azt, hogy sehol se látszódjon ki csupasz fa rész.

Végre minden darab a helyére került és egy kis száradási idő következhetett. Ezalatt bőven volt idő egy kis
cameat készíteni. Amihez szilikon formát és a pentart decor clay termékét használtam. Nem festettem semmivel, csak egy leheletnyi áttetsző wax került rá, amely picit mélyített a szürkésfehéres színén. Ez a kis camea majd csak a legutolsó lépésként fog felkerülni a neki kiszemelt helyre. Közben még lefestettem a bőrönd fülét és az azt tartó szerelvényeket is, amit szintén visszakoptattam kicsit, majd visszaszereltem. Az eredeti zsanérokat is felcsavaroztam a helyükre, egy kis csiszolós tisztítás után, és kapott két szép csatot is, közben pedig azon járt az agyam, hogy a bőrönd tetején melyik tervemet valósítsam meg.

 

 

Alakul a részletek összhangja.

 

A tetejére szabad kézzel leveleket és indákat festettem a vintage cream színnel, no meg egy szép, régi francia monogram betűit másoltam át. Milyen mázli, hogy az én monogramom is M A.

Mivel azt is tudom, hogy a csipkéim egy részét és sok-sok hímzőfonalat fogok beköltöztetni a bőröndbe, ezért szükségem volt pár darab szalagtartóra is. Kaptam egy csuda klasszat Enikőtől és elővettem hozzá az egyik hobbiboltban beszerzett kis táblácskákat, és azokat is lefestettem a bőrönd színével egyező színre, sőt kapott a kis levelekből egy kis csokorral mindegyik. A koptatás csak jót tett nekik, no meg a wax is.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az indás dekor festésének száradása után kicsit még koptattam a felületen, majd jól bedörzsöltem az áttetsző waxot a festett részeken, és puha ruhával áttöröltem az egészet. Felragasztottam a fedél belső részére a kis camea díszt, alatta egy darabka finom valódi selyemszalaggal. Utolsó lépésként feltekercseltem a csipkéket és szalagokat a kis tartókra, és kész is!

 

 

 

 

 

 

Vélemény a Vintage Paint termékekről:

  • egyszerű használat, tökéletes állag és fedőképesség, nagyon gyorsan szárad a festék
  • alig érezhető a szaga
  • csiszoláskor feltűnően alig porzik, ez nagyon szuper főleg ha zárt térben dolgozol
  • a wax állaga pont jó és nem büdös
  • a tapéta nagyon finom tapintású, és erős, nem szakad könnyen még nedves állapotban sem.

A festék színei nagyon szépek, a kis kiszerelés csomagolása egy nagyon praktikus, tetszetős mini festékesdoboz. Az pedig külön remek ötlet, hogy nem szükséges megvenni egy egész tekercs tapétát ha csak egy kisebb munkához szeretnél használni belőle, mert a tulajdonosok még erre is gondoltak.

 

Ha kérdésed van ezzel a munkámmal kapcsolatban kérdezz bátran!             

 

A kedvenc székem

/ Molnár Andrea

Az ükanyámé is lehett volna ?

Rozoga volt és szakadt, de amikor megláttam, tudtam, hogy kell nekem ez az ónémet szék! A korát sajnos nem tudom, de annyit igen, hogy az ónémet bútorok az 1800-as évek második felétől kezdtek elterjedni, és annyi bizonyos, hogy több mint 100 éves. Mindent – na jó azért vannak határok – megadtam volna érte, hogy az enyém legyen, annyira szép volt még abban az állapotában is. De nem volt erre szükség, és potom 2.300,- Ft-ért az enyém lett. Hurráááá! És tudtam, hogy még szebb lesz ha végre a kezeim közé kerül. Postán érkezett, nejlonzsákban, pókhálósan és porosan – hiteles volt az állapota és régi, látszott hogy nem vigyáztak rá már az utóbbi évtizedekben, pedig sokkal szebb is lehetne. Na de végre elkezdhetem. Elsőként a szakadt nádazástól szabadítottam meg, majd lecsavaroztam az ülőlapot és alaposan megtakarítottam.

Amikor eddig eljutottam, az ülőlapot alapos renoválásnak vetettem alá, mert az újranádazás szempontjából rém fontos lyukak itt-ott sajnos egybefüggő rést alkottak, és így nem vihettem a nádazós szakihoz. Először óvatosan fúrtam, csavaroztam – néha a pasijaim segítségével – majd itt-ott ragasztottam és a repedéseket fatapasszal eltűntettem, míg végül lefesthettem. És ezen a ponton egy kis utazásra vittem, mert pár napot az újranádazás miatt egy szakember műhelyében töltött.

Addig bőven volt időm a vázat alaposan rendbehozni és más projektekre is. A mozgó részeket – mint pl. a háttámla esztergált babáit – ragasztottam, majd a réseket óvatosan fatapaszoltam. A Lignocolor light grey árnyalatú krétafestékével festettem le, visszacsiszolással koptattam a festékrétegből, hogy még jobban érvényesüljön a minta, majd az egészet átkentem áttetsző wax-al, és megérdemelt még egy alapos puha rongyos bedörzsölést is.

 Miután az ülőlapot elhoztam a szakitól, picit megrémültem, mert nem ugyanazt a technikát alkalmazta a nádazásnál, amivel eredetileg volt fonva, a széleknél az aprócska fapöckök szépen ott sorakoztak, és nem volt esztétikus egyáltalán. Mérges voltam, és nem kicsit. A megoldáson törtem a fejem és csakhamar ki is találtam, hogy mit fogok tenni. (Később majd láthatjátok is.) Elsőként lefestettem fehérre a friss nádazást, mert nem tetszett ezzel a natúr színnel, majd száradás után a székem fonatának a lyukaihoz terveztem egy mintát. Kiválasztottam hozzá a megfelelő gyapjú fonalakat, és elkezdtem kihímezni az ülést.

 A cél érdekében mindent, és nagyon örültem, ahogyan a minta kezdett életre kelni. Amikor a hímzés résszel végeztem, a kiválasztott bézses-szürkés-fáradtrózsaszín színű keskeny bársonyszalagot felerősítettem a pöckök eltakarása miatt. Jó ötlet volt ezt használni, mert nem csakhogy eltakarta a nem túl szép részt, de egyúttal szép keretet is adott a kézimunkának. Így már méltán felkerülhetett az addigra csodaszép és stabil vázra, és hát ugye nem kell részleteznem, hogy miért is imádom olyan nagyon 🙂 A varróasztalkám méltó párja lett.

Ha tetszett a bejegyzés kukkants be néha az oldalra, de ha nem szeretnél lemaradni a friss és aktuális reantik hírekről, akkor feliratkozhatsz a hírlevélre is.

Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Ódon esztergált asztali tükör

/ Molnár Andrea

 

Ódon  esztergált   asztali   tükör

 

Egy régi – elég rossz állapotban lévő – tükröt újítottam még fel nyár elején, de nem készült róla poszt, mert az eredeti csavarokkal szerettem volna összeszerelni, azonban valahová úgy elkutyultam őket, hogy csak tegnap bukkantam rájuk egészen véletlenül.
Ez volt a kiindulási állapot, és bár a benne lévő eredeti tükör foncsorozása sokaknál biztosan kiverné a biztosítékot, eszem ágában sem volt kicserélni. Nekem úgy tetszett, ahogy volt.
Eredetileg hagytam volna ilyen feketés-barnán, és csak kis csiszolás után kapott volna egy waxréteget, azonban a javítások sajnos látszódtak volna, ezért light grey árnyalatú festékréteget kapott.
A festék száradása után próbáltam neki visszaadni a korhű külsőt, ezért az éleknél visszakoptattam a festékréteget, hogy kikandikálhasson a régi szín. A tökrös rész hátlapjára egy 1893-as kiadású gótbetűs német nyelvű könyv lapjaiból decoupage technikával ragasztgattam szaggatott darabokat.
Száradás után csiszolószivaccsal koptattam el a papírt körben az éleknél. Ez a módszer nagyon szép eredményt hoz.
Csak az összeszerelés van hátra. Ha már végre megvannak a csavarok.
Imádom a kis ovális kopott foncsorozású tükröt, látszik rajta, hogy nem mai darab, de azt is tudom, hogy még jó pár évig fogja bírni ezzel kis ráncba-szedéssel.
Köszönöm, hogy benéztél a blogra. Ha kíváncsi vagy a többi munkámra és az újdonságokra, akkor látogass el a facebook oldalamra, ahol rendszeresen újdonságokkal és aktualitásokkal találkozhatsz.
https://www.facebook.com/rea.reantik/

 Rea

Halloween – mini koporsó az édességeknek

/ Molnár Andrea

 

 

Halloween

mini koporsó az édességeknek
Hamarosan halloween, és én kezdem előkeresni az elrejtett dekorációkat, és szellemes finomságokat, amelyek nélkül nem halloween a halloween.
Tavaly  szereztem egy szuper kis koporsó alakú papírdobozt a gyerkőcnek, aminek a kinézetével idén egy kicsit variáltam.
Volt egy dobozka tejcsoki árnyalatú krétafestékem, ami nagyon nem hasonlított a tejcsokira, így azt alapul véve kevertem valami jó kis rémes színt. Került bele fekete táblafesték és tabernas árnyalatú is, így olyan sárszínű lett, és éppen jó ahhoz amit elképzeltem.

 

Kívül-belül kezelésbe vettem a dobozkát, majd száradás után antik waxot is dörzsöltem a felületre.

 

Egy nagyon helyes figurális gombkészletet szántam a dekorációs elemeknek. Mivel füles gombokról volt szó, először egy jó éles késsel óvatosan levágtam a műanyag füleket.

 

Ezután pillanatragasztóval rögzítettem a mini kísértetjárta házikót és a szellemeket a doboz tetejére, majd a házikó alá mohát ragasztottam és az éjjeli árnyakat egy kis fekete festékkel imitáltam a dekorációk körül. (ez a következő képeken jól látható)
A csillámos pók, a régi gótbetűs könyvlapok, az édességek nagyon jól passzolnak egymáshoz és sejtelmesen ijesztőek, nem?

Itt jól látható a moha és a fekete árnyékolás.

 

Csontváz és jack-o-lantern a koporsó mellett, ami dugig van szellemes és tökös mályvacukorral, rémséges csokipasztillákkal és kukoricadrazséval.
Blogcica stylist elrendezte a faleveleket, hiszen fő a tökéletesség 🙂
Ez még csak egy apró részlet, a többi rémesen egyszerű és ötletes dekorációt hamarosan hozom. Addig olvasgass a többi bejegyzésből.
Köszönöm!
Rea

Átváltozás

/ Molnár Andrea

 

ÁTVÁLTOZÁS
VAGYIS
ÁTVÁLTOZTATÁS

 

Régóta vadászok már szép míves, régi, de még nagyon jó állapotban lévő evőeszközökre, no persze lehetőleg nem méregdrágán. Nemrég, majd hogy csodával határos módon, sikeresen szert is tettem egy kis készletre. Ugyan csak 4 darabos, de cserébe csodaszép és egyszerűen imádom!
Bónuszként – mert számomra igazán az volt – járt hozzá egy evőeszköz tároló dobozka is. Az mindjárt látszott rajta, hogy nem az én ízlésvilágom, de ez nálam egyáltalán nem jelenthet akadályt! Ráadásul régi, picit koszos és nem volt kellemes illata sem.
Blogcica segítségével hamar szétkaptuk, és még aznap este át is festettem  OldWhite árnyalatú krétafestékkel.
Sajnos a dobozka csatját nem sikerült épségben kibuherálni, ezért attól búcsút vettem.
Egy cica-mancs éppen eloroz egy darabka szemetet..

Elkezdődhetett a varázslat!

Amire pedig a továbbiakban szükségem volt:
– fehér karton
– egy darabka régi hászi-szövésű lenvászon
– keskeny bársonyszalag (a megkötőhöz és dekorációnak)
– barkácsragasztó és ragasztópisztoly
– maradék műszálas anyag és szalag (a dekoráció rózsájához)
– tűzőgép
– olló
– ruhacsipeszek

A kartonból kiszabtam a doboz belső felületére kerülő takarást, a sarkoknál bevágtam, hogy pontosan illeszkedjen.

Kis ráhagyással méretre vágtam a lenvásznat is.

A dobozka alsó rekeszébe, a vászon alá még egy darabka filc anyagot is méretre vágtam és beragasztottam, hogy puhább legyen (no nem mintha panaszkodnának majd az evőeszközök, de ha már nem maradt meg az aprócska fából készült tartójuk, akkor legalább ez járt nekik).

 

A doboz tető-részének belsejébe mindenképpen szerettem volna valami szép mintát, a hímzés most szóba sem jöhetett, hiszen sok időbe telt volna – és most türelmetlen voltam, mert azt akartam, hogy minél hamarabb befejezzem – de egy egyszerű, transzferált minta is remekül mutat az antik vásznon.
Amíg a ragasztótól teljesen átnedvesedett karton-filc-vászon trió száradt, addig a transzferálást végeztem és a tető-részt béleltem ki.
A karton függőleges részeire beszabtam és visszahajtottam a vásznat, amit ráadásként a sarkokon tűzőgéppel is rögzítettem, majd alul és körben beragasztottam a barkácsragasztóval.
A hosszabb oldal közepére beragasztottam mindkét darabra egy-egy szalagot, amivel majd össze lehet kötni a dobozt.
Azért, hogy biztosan minden a saját helyére ragadjon, és később se engedje el a ragasztás, az egészet ruhacsipeszekkel rögzítettem a száradás idejére.
A belső sarkok „egy évig” tartottak, amíg ilyen szépek lettek, de büszke is vagyok rájuk

 

Na és persze a jó asszisztens szorgalmasan közreműködött, ragasztót nyalt, ezt-azt eltulajdonított, és még sorolhatnám 🙂
Sündisznónak azért nem lenne jó, és bevallom jól jött volna még pár darab csipesz, de csak ennyi van, és azzal főzök ami itthon van.

 

A rámolást-takarítást persze rám hagyta, addigra elvonult pihenni. „Munka után édes a pihenés”, akarom mondani durmolás, még cicáéknál is.
Egy napot száradt, majd kicsit koptattam a festéken, hogy az amúgy sem újkeletű darab tényleg réginek tűnjön, majd áttetsző waxot kentem rá, és alaposan átdörzsöltem egy puha pamut anyaggal.
Maradék rózsaszínű anyagból – kétféléből is – apró szirmokat vágtam, 3 méretben, majd egy égő mécses lángjánál óvatosan bepöndörítettem minden darabkát. (az igazi selyem nem pöndörödik, erre a célra a műszálas a tökéletes)

A legkisebb szirmokkal kezdve rózsát tekertem-varrtam belőlük.

Egy darabka zöld szalagból levelet is kapott.

 

Amikor ez készen lett, ragasztópisztollyal  körben a tetejére ragasztottam a szürkés-drappos-rózsaszínes szépséges bársonyszalagból, amelyet a sarkoknál varrással – gérbe-vágás – szerűen rögzítettem is.
A szalag két végének találkozását pedig a mini rózsa takarja.

Egy közelebbi kép a műről.

És egy egész közeli is.

 

Nem csak a külső lett szép, de a belső is, és így már méltó a tartalmához.
Egyszerűen szeretem, olyan szépséges lett, még az aprócska hibáival is 🙂

Rea