Blogcica és a kerti világ

Nem mondhatnánk, hogy beszari macskánk van, vagyis csak kicsit és néha az.

Ugye tartja a mondás, hogy: “A kutya a gazdához, a macska a házhoz hű.” No kérem, esetünkben ez fel sem merült. Igaz, hogy amikor a bútorok átcuccolása után a macsek végre kiszabadult az egész napos fürdőszobai fogságból – ahová amúgy önszántából biztosan nem ment volna – szó szerint kergetnem kellett az üres albérletben, hogy megfogjam. De még ez sem volt elég, mind a négy lábbal támasztott, hogy Őt biza be nem teszem az általa mélységesen utált macskahordozóba. (Persze mindig csak belemenni utál, azután már jó ott benn is neki.) Szóval így szálltunk be a kocsiba, és jöttünk haza mi ketten.

A pasik már itt voltak a rumli kellős közepén. A fiunknak bőven elég egy wifi, utána köszöni szépen jól elvan, de a cicus érkezésére ő is kíváncsi volt, aki eleinte ki sem akart bújni abból az utálatos műanyag dobozból. Amikor végre kimerészkedett, egészen a kanapé alatti – általa legvédettebbnek gondolt – helyet vette birtokba, és biztosan valami Őt ne is csesztessük gondolatokkal kukucskált ki olykor a dobozok, zsákok közül hol itt, hol ott. Aztán győzött a kíváncsiság, szinte másnapra megvoltak a rumliban a kedvelt szundihelyek, és láthatóan nagyon jól érezte magát, sokat kedveskedik azóta is. Szeret itt lakni.

Szilveszter délutánján pedig megejtettük az első kinti sétát is. A hám és a póráz nem a kedvence, de 5 évig lakott egy második emeleti lakásban, és bevallom, féltenénk még csak úgy szabadon. Azóta virnyogó óbégatással nagylegénykedik a szomszédból a kertünkbe tévedő macskákkal – már amikor nem éppen az aktuális szunyát kell éppen véghez vinnie, és észreveszi őket.

A “madármozi” a fő kedvenc, szinte minden ablakba be tud telepedni, így majdnem körbenézheti a kertet/utcát és élvezettel nyekereg a kis szárnyasoknak. Az átfestett, készen vásárolt kis madáretetőt is miatta tettem a teraszajtó előtti hatalmas mogyoróbokorra.

Szóval köszöni szépen ő (is) jól érzi itt magát.

Macskalandpark

MACSKALANDPARK

A minap hallottam arról a tényről, hogy már van kutyauszoda és tegnap belebotlottam egy macskalandparkba (persze csak fotókon), vagyis lakásban tartott cicáknak való szuperebbnél szuperebb “torna eszközökre”, mert valljuk be azért nekik sem árt a testmozgás, hiszen nem elég a kanapéra fel-le ugrálás. Kíváncsi lettem volna Luca hogy fogadja ezt, persze amikor még ugrándozós, mászkálós kedvében volt. Biztosan boldog lett volna :o)
A cicák szerelmesei azt tartják, hogy a cica a ház ura, azonban mégsem ezt tükrözi a lakás berendezése. Ezért Stefan Hofmann dizájner egy lakásban tartott cica szemszögéből vizsgálta meg a problémát és a képeken látható – kalandparkokra emlékeztető – látszólag kesze-kusza dolog jött létre.
A Goldtatze cég kínálatában szereplő elemeket felhasználva egy igazán változatos, minden cica- igényt kielégítő testmozgásra alkalmas pályát hozott létre, amely a lakás alapterületéből szinte semmit nem foglal, hiszen a legtöbb elem a falra és a plafonra lett rögzítve. A sétányokon szaladgálhat, ugrálhat, a platformokon pedig boldogan kipihenheti a fáradalmakat.

http://www.goldtatze.de/

 A boldog bajusz-királyok.

Egy dolog azért figyelmet érdemel, a világítótest ne legyen a cicák által elérhető helyen, és lehetőleg úgy kell beállítani őket, hogy ne a cica szemébe világítsanak!

forrás: http://dornob.com/modular-kitty-playground-gives-cats-a-whole-room-of-fun/#axzz2rgLi46Aa