Nyuszifül

avagy kislánykorom legkedvencebb levélkéje

Általános iskolás koromban egy vidéki kisváros lakótelepén laktunk, suliból hazafelé a lakóteleppel szemben lévő kertes házak egyik kerítése mellett vezetett az utam, az egyik ház mögötti elhanyagolt részen hatalmas bokor “nyuszifülek” nőttek és gyakran téptem egy-egy levelet magamnak. Akkor nem igazán érdekelt a növényke neve, sem magyarul sem latinul, de a gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina) a bejegyzésem fő elindítója.

Még tavasszal beszereztem 3 szép példányt az egyik kertészetben, mert bizony régóta terveim voltak ezekkel a kis bolyhos levelekkel … csak hát ez az amit sem virágboltban, sem pedig máshol nem lehet kapni. A magamfajta elvetemült pepecselő pedig nem elégszik meg pár leszakajtott levélkével. Így vártam, hogy az évelő bokrocskáim szépen nőjenek, sok levélkét hozzanak, öntöztem is egész nyáron becsületesen.

Tegnap pedig begyűjtöttem róluk a kisebb, szép egyforma levélkéket. Ugyan koszorúra nem futotta volna belőlük – ahhoz még kell majd pár bokor – de azért a tervem egy részét sikerült magvalósítani idén. Az alapanyagaim kipakolása és rendszerezése során jó pár szép formájú polisztirol formát találtam, így nem az előzetesen kigondolt – valamikor pinteresten látott – gömböt valósítottam meg, hanem egy sokkal finomabb vonalú rizsszem formára dolgoztam. Az így kapott kis dekoráció egy picit toboz-szerű lett, és nagyon kis bájos is egyben. De lássuk hogyan is készült.

Lehetett volna rögzíteni a darabokat ragasztópisztollyal is, de a friss levelek még száradni fognak, ezáltal picit kisebbek lesznek majd, így inkább a gombostűs módszert választottam, a formába amúgy is könnyedén bele lehet szurkálni ezeket.

Egyforma méretű leveleket válogattam, a szárakat levágtam. (A leveleket a leszedés után vízbe állítottam őket, nehogy megfonnyadjanak a felhasználásig.) Az első réteg/sor felvitelekor fontos a pontosság, mert csak így lehet szépen kialakítani az alsó csúcson a takarásokat, és ez adja az egésznek az alapját. A levelek két végét gombostűvel óvatosan rögzítettem. Ennél a formánál, nem lehet derékszögben böködni a tűkkel, mert a másik oldalon a hegye bizony kibújhat, így picit srégan böködtem a hungarocellbe a gombostűket. (Én sima mezei gombostűvel dolgoztam, de vannak díszesebb bogyós festett műanyag végűek is, ami akár benne is hagyható a végén ha úgy tetszik valakinek.) Valahogy így kell kinéznie:

Az első sort követte a többi, a levelek mennyiségétől függően lehet sűrűbben vagy ritkábban tűzködni, kinek hogy tetszik. Azonban akkor lesz szép, ha a rétegek között viszonylag egyenlőek a távolságok.

Az utolsó réteget is a kezdőhöz hasonlóan alakítottam ki, de itt betűztem még két picurka levelet is szárastul, és két csillámos műanyag levélkét is. A végére ragasztottam egy ezüstös kupakot, a gombostűket eltávolítottam, és csak itt-ott tűztem vissza néhányat egy-egy csiszolt üveggyönggyel kiegészítve, a csillogás kedvéért. Már csak egy gyűrt selyemszalag kellett és kész is. Egy szép karácsonyi szalaggal pedig akár már finoman hangolódhatunk az elkövetkezendő ünnepre is. Avec amour pour Noel – Szeretettel karácsonyra

A levelek bársonyos felülete, a selyemszalag és a diszkrét csillogás … nálam nagyon bejön így együtt. Ha neked is tetszik, érdemes valahonnan levadászni pár levélkét egy igazán nem mindennapi alkotás érdekében. De aprócska borostány vagy más örökzöld levéllel is elkészíthető, persze markánsabb végeredményt fogunk kapni, de garantáltan egyedi díszünk lesz.

Jó alkotást!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .