téli álom a tavaszi folytatás előtt

 

A belső munkálatok oroszlánrésze befejezve – igaz van még mit javítani, módosítanivaló is akad, de ha az ember és az ember lánya magának felújít, akkor akármennyire is próbál alaposan utánanézni a dolgoknak, akármennyire is igyekszik a lehető legjobban, legszebben kivitelezni az adott feladatot, akadnak bakik és bizony egy ilyen matrónánál akadnak nem várt problémák is. De úgy vagyok vele, hogy ezt már fél lábon is kibírjuk.

Jön a karácsony, az az időszak, amikor igazán elememben vagyok, amikor azt a sok-sok apróságot igyekszem mindet megvalósítani, amelyeknek a tervét hónapok óta őrizgettem a buksimban. Szeretném ezt a második karácsonyt valami egyszerűen varázslatossá, harmonikussá tenni. Az elmúlt jó másfél év sokszor a rohanásról, kapkodásról, idegeskedésről és a feszültségről szólt. Folyton versenyt futottam magammal, szerettem volna a lehető legjobb feleség és anyuka lenni, a lehető legjobb lakberendező a házunkhoz méltóan, a legjobb kivitelező azokhoz a munkálatokhoz amelyek ránk maradtak, a legjobb háziasszony, a legjobb … és, de ez nem megy mind egyszerre, sokszor éreztem magam elcsigázottnak, csalódottnak (magamban és másokban is).

Pedig nem volt és nincs rá okom, de annyira akartam, annyira úgy szerettem volna ahogyan azt elgondoltam. Be kellett látnom (többedjére), hogy bizony nem létezik ideális. Nincs olyan, hogy legjobb idő ajtót festeni, vagy éppen fotózni, mert valamit mindig fontosabb lenne elvégezni.

De most, ahogy végignézek a házban – ahogy pár percre elgondolkodtam mindezen – úgy gondolom, hogy az elmúlt kicsivel több mint egy év minden csepp verejtéke, minden sebes ujj, minden nap amikor fájós derékkal vagy karral ébredtem, mindezért megérte. Volt egy cél, és ugyan nem értük még el ezt a célt, de jó úton haladunk. Sokszor hittem azt, hogy attól, amit épp csinálok, nincs nehezebb vagy gusztustalanabb dolog – de bizony meg kellett hazudtolnom önmagam.

Távol álljon tőlem, hogy beképzeltségnek tűnjön, de tudom, hogy nagyon sokan ezt nem csinálták volna végig, nem tudták volna végigcsinálni. És nem vagyok rá büszke, de volt amikor sírtam, volt amikor kiabáltam, és volt amikor majd felrobbantam dühömben. Volt … sokszor … Amiért nagyon hálás vagyok, hogy a párom mindig ott állt mellettem, mögöttem, ha én voltam kétségbe esve, akkor Ő biztatott, ha pedig Ő sokallt be, akkor én próbáltam valahogy megnyugtatni. Voltak vitáink is, nem is kevés 🙂 mert én olyan makacs vagyok.

A fotókat nézve, most azon gondolkodom, milyen is lesz majd a mi kis ünnepi otthonunk? Pl. hol is lesz a fenyőfa helye? Jó lesz-e ott? Egy karácsonyfánk lesz, nem lesz külön a műhelyben és a nappaliban, mert nem szeretném stílusokra szabdalni a lakást, egységes képet szeretnék, a berendezéshez illő dekorációt kap minden helyiség. Igyekszem ezt már az adventi időszak kezdetén kivitelezni, hátha inspiráló lesz és valaki hasonlóan öltözteti ünneplőbe az otthonát.

Jó egészséget mindenkinek és békés ünnepvárást!

Rea