Házöltöztetés – avagy alakítsuk a saját stílusunkra

A házunk külső megjelenését már a belső terek felújításakor elkezdtük a végleges kinézetre alakítani. A renoválás kezdetekor sok minden olyan kis pikk-pakk dolognak, feladatnak tűnt. Ám egy ilyen régi épületnél a megoldandó problémák sokszor hatványozottan és rétegesen bukkannak fel. Mivel mi a költségek miatt az időhöz is rendesen kötve voltunk, így nem tudtunk egy alapos feltárással/kutatással kezdeni, haladnunk is kellett. Bevallom ma sem csinálnánk másként, csak kicsit sokkal okosabban. Rengeteget tanultam és tapasztaltam, ma már felismerem, ha valaki kókler, és nem képes együttműködően velünk dolgozni, bárcsak az elején lett volna meg ez a tapasztalatom, amivel mára rendelkezem. De jó ez így is, hiszen elég maximalisták vagyunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki ebből az épületből, ami mára már az otthonunk. Hatalmas feladat volt ez a felújítás még a számomra is, és minden csepp verejték, fájdalom vagy kimerültség ellenére sem lennék olyan megbízó, aki csak fizet, megy az átadott kéglibe és hetekkel, hónapokkal később jön rá a sorozatos hibákra. Hibákat sajnos mi is elkövettünk, azonban mentségünkre legyen mondva, vegyészmérnökként és lakberendezőként nem vagyunk minden házfelújítós szakma tudásának a birtokában. Számomra egyébként hatalmas meglepetés volt, hogy ennyire gáz lett az építőipar, persze ez annak a vonzata, hogy sok jó szaki külföldön többszörös pénzért dolgozik, aki itthon maradt az vagy szuperül ért hozzá ezért szinte ritka szabad kapacitást találni hozzájuk, meg hát drágán is dolgozik, ami persze érthető, vagy jön a kókler, aki pár youtube videón kitanulva a mindenhez is ért.

A külső munkálatokra megbízható szakit kerestünk,hiszen azokat a feladatokat mi nem tudtuk volna megoldani, amit idénre kitűztünk magunk elé, ezért még jó előre kértünk több árajánlatot, elhívtunk több kivitelezőt, és ketten maradtak a végére. Bevallom hasonló árakat kaptunk mindkét részről, de jobban szeretek olyanokkal dolgozni akikkel már volt közös munkánk, így Tibort választottuk, bár a másik kivitelező is szimpi volt, és ismerős ajánlotta. A hetek alatt, míg Tiborék a teraszok, lépcsők kialakításán dolgoztak, a férjemmel mi párhuzamosan a ház utólagos vízszigetelésén ügyködtünk, amely szorosan egybefügg a lábazati hőszigeteléssel is. Az általunk elkezdett alapot kellett a kivitelezőknek elfogadhatóan tovább vinni és szépen befejezni. De lássuk csak milyen szigetelést és miért azt választottuk?

A homlokzati hőszigeteléseknek több fajtája van, a legelterjedtebb a polisztirol alapanyagú, ez lehet sima fehér vagy sötétszürke grafitos. Ez utóbbi jobb és drágább is. Azonban számunkra nem volt megfelelő egyik sem, mivel ezek lezárják a falat, ami így nem szellőzik, a mi esetünkben pedig bizony az alagsori vastag mészkőből épült alaphoz ez nem lett volna szerencsés, a belső falakon lehetséges penészesedés kialakulása miatt. Hogy ezt elkerüljük, kőzetgyapot mellett döntöttünk. Ebből is van többféle, mi a rockwool mellett tettük le a voksunkat, annak ellenére, hogy a területi képviselője nem volt igazán készséges sem e-mailben, sem telefonon, amikor érdeklődtem a termék felől, és tanácsokat kértem tőle. (ügyfélközpontúságból feketepont nekik!)

ásványgyapot hőszigetelés – mi a 15 cm vastagságút választottuk

Szóval a szigetelés kiválasztva, és hát a legtöbben ilyenkor keresztbe tett karral hátradőlnek, megbíznak egy szigetelős brigádot és várják a csodát. Ami valljuk be manapság sokszor balul sülhet el. A mi kivitelezőink ugyan jól dolgoztak, szakképesítésük szerint is végzett építőipari szakik, Tiborral több lakást is újítottunk fel, de azért nem bíztunk semmit a véletlenre. Alaposan utánajártunk minden lehetőségnek. Mivel nem a szokásos dekor-vakolattal szerettük volna a homlokzatot simíttatni, így rendszerben nem is gondolkodtunk, és több kereskedő után magával a gyártóval vettem fel a kapcsolatot. Ezt nagyon jól tettem, mert az építőiparban elhatalmasodott alapanyaghiányt éppen sikerült elkerülnünk, azzal, hogy időben megrendeltünk minden szükséges dolgot. Több hetet, akár hónapot is kell manapság várni a kőzetgyapot hőszigetelésre.

A Cemix Thermofix ragasztója a cég termékei közül a legjobb a kőzetgyapot hőszigetelő táblák felrakásához, hálózásához – a kivitelezőink szerint is jó vele dolgozni

A Cemix területi képviselője, Gergő látott fantáziát a házunkban és nagy lelkesedéssel segített mindenben egy ilyen zöldfülűnek, mint én. A kiválasztott szigeteléshez a cégük által gyártott és forgalmazott legjobb és legmegfelelőbb alapanyagokat ajánlotta számunkra. Sőt abban is segített, hogy a lehető legjobb dübelekkel legyenek majd rögzítve a hőszigetelő kőzetgyapot tábláink a falhoz. Hiszen nincs is attól bosszantóbb, ha a drágán kivitelezett hőszigetelés lepotyog a falról.

Sokan nem tudják, de bizony rengeteg múlik a dübelezésen. úgy hihetnénk, hogy kifúr, dübel beüt és kész is. Az az igazság, hogy nagyon fontos, hogy miből épült a ház, milyen a fal minősége, milyen fúrót és fúróhegyet ajánlott használni, milyen a hőszigetelés és hát ha már ott tartunk nem árt azt sem tudni, hogy m2-ként hány dübelt és hogyan kell elhelyezni a szigetelőtáblákban. Gergő jóvoltából megismertem az Ejot céget, akik a hazai piacon egyedülállóan, speciális hőszigetelő-pogácsával takarható hőhídmentes dübeleket forgalmaznak. Sőt megtudtam, hogy minden szigetelés előtt fúráspróbát kellene végezni, hogy a kiválasztott vagy ajánlott dübel valóban a legmegfelelőbb lesz-e a kivitelezés során. Profi cég, profi szakértő tanácsadó és profi termék – ennek csak jó lehet a végeredménye. Ásványi hőszigetelés esetén mindig fémszeges dübelt kell használni, mert az ásványi lemezek sokkal nehezebbek a polisztirolnál, így nagyobb igénybevételt kell a dübeleknek kibírnia.

Amint minden összállt és megkaptuk az alapanyagokat és megérkezett az állvány, aznap fel is építették a srácok, kezdődhetett a szigetelés. Na ja! előtte egy nagyon fontos lépés! A szigetelendő felület megtisztítása és mélyalapozása. Minden málló vakolatrészt el kell távolítani, lehetőség szerint portalanítani kell a felületet majd mélyalapozóval átkenni. Kezdésnek felszerelték az indító síneket, amely védi a szigetelést, nem tud így alámászni semmiféle rágcsáló vagy gyík, rovar. A sínek csatlakoztatásához ajánlott venni kis rögzító-klipszeket, a sarkokon pedig nálunk takarásban, duplán tették.

A szigetelés előtt egy nagyon fontos dolog, ha pl. ha gázcső fut a házon kívül, akkor azt nem takarhatja a hőszigetelés – nálunk a csöveket emiatt a leendő szigetelés síkja fölé kellett szereltetni, és szerencsére átrakták a gázóránkat is a hátsó falra. Mivel amikor a gázszerelők ráértek, akkor még a fasorban sem voltunk a hőszigeteléssel, így az óra felhelyezése előtt már kapott egy szigetelőtáblát ott a fal, amit be is hálózott és le is simított Tibor, hogy ott is szép legyen, ne kelljen utólag a hozzáférhetetlen helyeken bravúrozni. Ezt az egy táblát a későbbiekben a gigazuhárék miatt nejlonnal takartuk, hiszen a kőzetgyapotnak nem tesz jót ha elázik. A besimítatlan szigetelést ajánlott később is nejlonnal takarni ha esős az idő!

Az ásványgyapot hőszigetelőtábláknak van egy keményebb oldala, ezen van az írás, de oldalról látszik is, hogy ott jó ujjnyi vastagságban tömörebbek a szálak. (A kivitelezők nem igazán szeretik, mert bizony szúr, és hát sokkal nehezebb fizikai munka egy több kilós, ragasztóval alaposan megpakolt, vastag kőzetgyapottáblát rakosgatni.) Először a táblák hátoldalára vékonyan ragasztót kentek Tiborék, majd kis száradás után a perem-pont módszerrel: körben minden oldalra, középre pedig három kis kupac ragasztót vitték föl a Cemix Thermofixből. A lábazati szigetelést a Delta lemez miatt viszont ragasztóhabbal tettük fel, azonban a hálózása annak is Cemix termékkel történt, a Klebespatchel az xps-hez való ragasztóhabarcs.

A korábbi stukkókat, párkányokat, kiálló részeket a párom lebontotta, az elektromos kábeleket bevésettük a falba a villanyszerelőkkel, és még a szigetelés felragasztása előtt felkerültek a bejáratok fölötti előtetők tartószerkezetei is. Ez utóbbi különösen azért is fontos, mert így stabilabb a rögzítése, valamint a végső látvány csupán pár ív és a kecses tartókonzolok lettek.

Ugyebár egy külső házfalon szükség van lámpákra, mozgásérzékelőre, riasztóra, dugaljra, kamerára meg amit még kitalálunk – ezek profi rögzítésére találtam egy szuper kis találmányt. A szigetelésbe építhető, méretre vágható Kopos távtartó biztosan tartja a rá szerelt dolgokat, valamint dugalj kialakításához is pöpec kis cucc. Nézzétek csak:

Nélkülözhetetlen még a szép és jól működő végeredmény érdekében a megfelelő élvédőket és csatlakozóprofilokat használni. A sarkokra és élekre hálós élvédőt használnak, a nyílászárók felső éléhez vízorros élvédő javasolt, valamint az íves ablakainkhoz a hajlítható élvédő vált be. Szuper találmány a nyílászáró csatlakozóprofil, amely spalettázáskor egyben az ablakok/ajtók nejlonnal való védelméhez is hozzájárul, mivel eleve van egy később könnyedén letéphető része, amelyre a fóliát egyszerűen fel lehet ragasztani. Ez sok helyen csak fehérben beszerezhető, de a nagy áruhiány ellenére sikerült a grafitszürke ablakainkhoz fekete színűt venni. Ilyen hasznos kis segédek miatt is érdemes a Cemix és az Ejot kínálatát átböngészni, mert egyéb rengeteg szuper kiegészítőt lehet találni náluk amire nekünk most nem volt szükségünk. A régi ablakainknál a megfelelő méretek miatt maszkolószalaggal kellett operálnom a szép végeredmény érdekében, de bevallom időigényes és nagyon macerás a folyamat mind a pontos felragasztás, mind pedig a maszkolószalag szép és roncsolásmentes eltávolítása.

A szigeteléskor ugyebár kötésben elhelyezve, szorosan egymáshoz igazítva felragasztják a hőszigetelő lapokat, ha falszakaszonként haladnak a kivitelezéssel, mint mi, akkor is ajánlott a sarkokon befordulni a hálózás miatt. Ezt úgy kell megoldani, hogy minden második sornak szigetelőanyag-vastagságnyival kell túllógnia a sarkoknál, így fedik egymást. A felragasztás után, 24 óra elteltével szabad csak dübelezni. Azután nálunk kaptak egy vékony simítóréteget az Ejot-os dübelek, majd az egész felület is, amit másnap hálóztak. A vakolaterősítő háló csíkoknak fedniük kell a sarkok élvédőinek hálóját, valamint egymást is. Ezután simították csak készre egy utolsó réteggel, amelyet kicsit strukturálva kértünk, hogy vidékiesen rusztikusak lehessen majd a festett külső falaink.

A nyílászáróknál a mi ügyes kőművesünk, Laci a hőszigetelőtáblákból kivágta az ablakok ívét, majd az éleknél a kívánt vastagságú (2 és 3cm-es) xps szigetelőlemezeket használtuk. Ezekből alakította ki Tibor a spalettákat. Ahol íves kialakításra volt szükség, oda sablont készítettem. Dekopír fűrésszel (hosszabb vágóélt kellett hozzá vennünk, mert az xps 8 cm vastag volt) kivágtam a megfelelő darabokat. A mi szuper szakink rögzítette a spalettára, majd élvédőzte és síkra simította.

A lábazatnál a megfelelő profillal lezártam a Dörken Terrax lemezt a vízszigetelésünk legkülső, föld felőli bázisát. Amikor ez megvolt, a kivitelezőink segítettek befejezni a lábazat szigetelését is. Végül dübelezték, hálózták és lesimították, a száradás miatt pár nappal később lealapoztam, és még vár a színre festésre.

Alapvetően szerettük volna megtartani a ház nagypolgári jellegét, de kicsit ötvözni kívánom egyfajta rusztikus, franciásan vidéki bájjal. A nyáron véghezvitt változtatások mind-mind egy-egy lépéssel közelebb vittek bennünket a célunkhoz. Köszönjük a két kivitelezőnknek és az alkalmankénti segítőiknek a kitartó és megbízható munkájukat, a Cemix, az Ejot és a Dörken képviselőinek a profizmusukat, a sok-sok szakmai tanácsot és a kedvességüket! Valamint a lakatosunk munkáját, és azt, hogy az olykor lehetetlennek tűnő csajos ötleteim és kívánalmaim szerint kivitelezte az előtetőink vázát. Nem utolsó sorban pedig az ElnökÚrnak köszönöm, hogy megbízik bennem az ötleteimben, hogy munka mellett ilyen minőségben és ennyi mindent segít megvalósítani. Amikor ilyen emberekkel lehet együttműködni, akkor van még remény a magyar építőiparban is! És néhány fotó a korábbi, felújítás közbeni és a mostani állapotokról:

Amennyiben bármilyen kérdésed van, keress bátran!

Rea

Hogyan választottunk beltéri ajtót?

Mi naívak, még a bontások közben is azt hittük, hogy a beltéri ajtók cseréjét megúszhatjuk. Mivel a házban csodaszép régi ajtók voltak, ráadásként értékmentés, meg régi mesterek munkája, csodaszép fa felületek is lebegtem a szemem előtt. Azonban azt nem is sejtettük, hogy több éven át nem törődtek egy csőtöréssel a házban (mint úgy általában szinte semminek a megóvásával sem), így sajnos az ajtókereteket lehetetlen lett volna felhasználni. A többféle festékréteg alatt korhadtak, büdösek voltak 😞 Ráadásul nem utólag beépíthető tokosak, hanem azok a fajták, amelyeket falazás közben állítanak be a mesterek. Ó, sajnos én azzal tökéletesen tisztában vagyok, hogy egy ügyes, elhivatott asztalos biztosan meg tudta volna oldani, hogy használni tudjuk őket, de a sok kudarc után ilyen téren már nem bízok meg senkiben. Eleinte még reménykedtem is abban a fiatal brigádban akik az ablakokba új, hőszigetelt üveget tettek, azonban innentől a feladat meghaladta a képességeiket, mert ugyan mókoltak valamit a bejárati ajtónk külső dupla szárnyával, de az csak nem lett az igazi. Hiába volt az elején az igérgetés, a jóindulat, sajnos csalódást okoztak, mert még amit megcsináltak, azt sem mindenhol lelkiismeretesen. (Sajnos így valószínűleg kidobott idő és pénz volt az amit az ajtóval dolgoztam és amit nekik kifizettünk, mert idén a fő projektek közé bekerült a bejárati ajtó véglegesítése is. Amennyire csak lehet, szeretnénk ha maradnának az eredeti régi részek.) Persze hibázni mindenki szokott, bizony még én is, csak azt nehéz elfogadni, ha utána megendedi magának a dühös vagdalkózást a “szaki”, ahelyett, hogy lelkiismeretesen megpróbálja kijavítani. Összességében azt hiszem azért az ablakainkból kihoztuk velük együtt a maximumot, és ha a külső szigetelés a nyár folyamán elkészül, miután végre az ablaktokokat is lefesthetem, nagyon szépek is lesznek. Persze nem újak, de ez esetben nem is ez volt a cél, sőt 😉

De most eredetileg itt az ajtókról akartam írni. Több hete keresgélem az igazit, ami sajnos a vírus miatt is húzódott el ennyire, meg hát anyagi okai is voltak. Tuti, hogy biztosan többen is legyintenek, hogy mit vacakolunk annyit, ottazobimegtársai oszt vegyünk. Hát bizony nem ilyen egyszerű a helyzetünk.

A falvastagságaink nem szabványosak. A nagyfiunk szobájának ugyebár új bejárata lett, amit egy hajdani külső főfalba bontva alakítottunk ki, és ott bizony a falvastagság 44 cm lett a vakolással együtt. Nomármost, ez többszöröse egy normál, utólag beépített szabvány tokos ajtóhoz való falvastagságnak. Ráadásul a mi 320 cm-es belmagasságunk esetében iszonyatosan esetlenül mutatnának a 210-es ajtók. És akkor ott van még az a probléma is, hogy az alagsorban 220 és 230 a helyiségek belmagassága. Oda meg végképp nem nézne ki jól a majdnem a plafonnál végződő ajtó. Arról meg ne is beszéljünk, hogy bizony külsőre azért egyforma megjelenés sem ártana azért annak a 4 beltéri ajtónak.

Szóval: el kellett engednem a régi ajtajainkat, el kellett engednem az sk. festékleszedett, waxolt ajtószárnyakat esetlegesen új tokokkal. És bizony elbizonytalanodtam a toldásmentes fa ajtóban is, mert egyik asztalos ezt mondta, a másik azt. Volt aki szerint ma nem lehet olyan minőségű faanyagot kapni, amit jó szívvel ajánlana, volt aki azt mondta, hogy á, semmi baj nem lesz, ha vetemedik, vagy reped, akkor javítják. Na így igazodj el! A hossztoldott ajtó és ablakfelületekkel nyár vége óta barátkozom, de csak nem akarunk jóban lenni. Így amint megfelelő lesz az idő az ablakfestegetéshez, bizony a belső oldalait is le fogom festeni a tavaly beszerelt új nyílászáróknak, mert nem tetszik a fogazott toldás.

Amikor a fejemben összeáll egy kép a “végső” enteriőrről, és bizony ott szép waxolt felületű, antik faajtók foglalják el  helyet, akkor nem olyan felemelő dolog ezen változtatni. Még gondolatban sem 🙁  Így több órányi netes böngészés következett. Hátha összejön az a hátha 😉 (makacs vagyok, na)

Összesen 22 cégtől kértem ajánlatot, olyanoktól akiknek a honlapján szimpatikusak voltak a beltéri ajtók stílusban is. A közeliekhez személyesen is elmentem megnézni a bemutatótermi darabokat. Ezek közül 8-tól kaptam valamiféle választ/árajánlatot. Ekkor már több verzióban is gondolkodtunk: fa toldásmentes, fa hossztoldott festve, és becsúszott a képbe a keretes mdf is festve. Némelyik árajánlatot látva, a döbbenettől levegőt is nehéz volt vennünk. Volt olyan cég, amelyik a 4 db ajtóra 2.890.000,-es árajánlatot adott. És ez még az elején volt. Atyaég! gondoltam, mi a fene lett itt az építőiparral? Ez még viccnek is sokk volt! (Ha milliárdos lennék, sem költenék ennyit 4 ajtóra, mert konkrétan nem ér annyit!) Aztán lett még egy kétmillió közeli ajánlatunk. Hát mit ne mondjak, nekik sem mi vagyunk a célközönség!

Azért a maradék 6 ajánlatból 2 cég nem vállalta a 44 cm-es ajtótokot, vagy pedig nem olyan formában ahogy mi szeretnénk. A maradék négy ajánlat pedig közel egy árszinten mozgott. És itt kellett döntenünk arról, hogy akkor mi is tetszene. Még mindig nyitva hagytuk magunknak a választás lehetőségét két külső kinézet között, de kiválasztottuk a céget ahol megtaláltuk azt a kazettás betét kivitelezést ami az ElnökÚrnak és nekem is nagyon tetszik, így várhatóan július elejére meg is érkeznek az ajtajaink. El sem hiszitek, hogy ez mekkora “haladás” a számunkra, fél évnyi ajtónélküliség után! A megmaradt szép régi ajtajainkat azért felhasználtuk/felhasználjuk ilyen-olyan formában. Pl. biztosan lesz egy cuki virágkötő- és ültetőasztalkám a kertben.

És akkor következzen néhány fotó amelyek inspiráltak:

AL6  Introducing Columbus, Georgia-based designer, Chenault James. Specializing in high end residential projects since 2009, her approach to des... 

Eikenhouten binnendeur in een landelijk interieur. Afgewerkt met moderne, zwarte klink en scharnieren. #deur #eik #landelijk  Best Professional UK Interior: Thatched Cottage Kitchen by Fawn Interiors - Remodelista  Creative DIY Furniture Repurpose Ideas

Ha kíváncsi vagy hogyan formálódik a belső tér, miként fog változni a házunk külső kinézete, és hogyan gyúrok egybe többféle stílusjegyet régiből és újbúl, egy  kivételesen egyedi enteriőrben, akkor kövesd a reantikot. facebook -on és az instagram – on

Nagy ölelés:

Rea

A FehérHáz – slamasztikában?

Amikor azt hiszed, hogy minden el van rendezve és megtaláltad a kivitelezőket, ráadásul dolgoztál is már velük, vagy ismerősök ajánlották, és láttad is a munkájukat, amikor úgy érzed, hogy minden sínen van – na akkor piszok rossz érzés, amikor rájössz, hogy mégsem mesébe illő dolgokat passzintottál a kivitelzéshez. Mert a kivitelezők, akiknek milliós munkákat szereztél korábban, tojnak a fejedre, az ismerős által ajánlott kivitelező nem kicsit néz hülyének, és nem kicsit néz le, csak mert nő vagy, és még sorolhatnám, mert volt mostanában mindenféle. Szerencsére vannak jó fej és rendes emberek is, akikre lehet számítani.

A lényeg az, hogy az ElnökÚrral nagyon sokat haladtunk, igaz az ő fizikumával nem is versenyezhetnék, rengeteget dolgozik a szabadsága alatt is. Elvittek már tőlünk egy púposan megrakott 4 m3-es konténernyi, és 7 kisteherautónyi sittet, és még mindig van sittkupacunk a gyűjtőhelyünkön, és még lesz is hozzá.

Hogy honnan is bontottunk ki ennyi mindent a házból? Megmutatom. A nagyfiunk a múltkor meg is kérdezte, hogy ugye maradnak majd azért falak is a lakásban?

   Hátul a régi fürdőszoba falát is lebontottuk, a hozzá kapcsolódó szobai és konyhai fallal együtt.

I

Itt jobban látható, hogy mely falfelületeket szűntettük meg. A 3,2 m-es belmagassághoz kifejezetten kívánkozott megnyitni a teret, élővé tenni, nem pedig magas aprócska helyiségeket hagyni, ahogy voltak. Itt lesz a lakókonyhánk – vagyis a nappali és a konyha egy központi asztallal. Így cseppet sem bánom, hogy hely hiányában a konyhaszigetről le kellett mondanom.

  Itt volt a cserépkályha, meg az egyik elbontott kémény is.

   

Sokak kedvenc boltíve elbontva, mert kellett a hely egy nagyon hasznos és igen dekoratív építészeti elemnek, ami majd csak később kerül kialakításra, ahogyan a munkafolyamatok haladnak. Mivel jelenleg épp a betonkoszorú alá kerül egy vasgerendás megerősítés, hogy statikailag stabil maradjon a házunk az elkövetkezendő száz évben is, még nem vágattuk át a födémet, mert akkor nem lehetett volna biztonságosan betenni az állványokat, feltámasztókat. A boltív nagyobb lesz, a ház stílusához jobban illő, ráadásul remekül erősítik majd egymást azzal a kis filigrán fém csigalépcsővel, amely majd az alagsort összeköti a lakótérrel. A házunk alapterülete 78 m2, és az alagsori rész szervesen kiegészíti majd a tárolási funkciókat is, és a dolgozó rész is oda kerül – ezáltal a lakótér tényleg a pihenést és kikapcsolódást fogja csak szolgálni.

  

  

A    műhely is nagyon szépen halad. Bár még mindig vannak részek, amelyeket makacsul ragaszkodó vakolat takar, de nem kis meló ám a néhol betonkeménységű misungot a kőműveskalapács és drótkefe segítségével elválásra bírni a mészkőtől. Majd egy kis csiszolást is fog kapni és impregnálást. A korábbi tulajdonosok teljesen elzárták ezt a szép felületet több centi vastag, több rétegű vakolat és sötétbarna műanyag lambéria alá. A mészkőbe és a téglával rakott poroszsüveg boltozatba egyenesen bele vagyok szeretve és hozzájuk méltó padlóburkolat fogja kiegészíteni őket.

  

Közben a kert is újabb csodákkal örvendeztet meg bennünket. A metszéssel megtisztogatott rózsabokrok újra teli vannak bimbókkal, és két csodaszép selyemakác fánk is virágba borult. Az ehető finomságokról nem is beszélve. Hamarosan érik a körte és a szeder, naponta szedem a málnát és már a sárgabarackot is, amelynek jó része újabb befőttesüvegeket fog megtölteni dzsem formájában.

Jövő héten már a villanyszerelő alakítja ki az új rendszert, mert hurrá van szép új villanyóránk! Amint pedig ők végeznek, jönnek a kőművesek és megadják a végső formáját a belső tereknek. Közben igyekszem mindent időben beszerezni, hogy az augusztusi leállásokat elkerüljük és ne kelljen majd semmire sem várni.

Hát egyenlőre itt tartunk, már elég messze az elejétől de még elég messze a végétől is. Kitartást nekünk 🙂

a FEHÉRHÁZ

avagy otthonunk felújításának története 1.

Múlt vasárnap kaptuk meg a házikónk kulcsait, és ezzel a mozzanattal majdnem hivatalosan is tulajdonosok lettünk – ugyan hiányzik még egy-két hercehurca a közműszolgáltatókkal, de az már szinte gyaloggalopp lesz. Privát üzenetben és a facebook oldalamon közzétett bejegyzésekre reagálva gratuláltatok nagyon sokan, amit ezúton is köszönünk szépen! Bizony nem kis idő telt el azóta, hogy december közepén rábukkantam a házunkra – olyan jó ezt így leírni, hogy a házunk – addig, hogy a kulcsokat egy hete átadták. Csak annyit tudok mondani, hogy a több éves otthonkeresésünk alatt, bizony volt több potenciális jelölt is, de mindig volt valami kis gubanc, ami miatt mégsem jött létre az adásvétel. Amikor ezt a házat megláttam, akkor viszont tudtam, sőt éreztem, hogy megvan! Szinte suttogott nekem … és ha lehet ilyet mondani: “tudta”, hogy mi leszünk neki a legmegfelelőbbek, akik nem ledózerolják majd, hanem valami különlegeset fognak belőle alkotni, meghagyva a fő jellegzetességeit, és amellett mégis valami igazán mait hoznak létre belőle.

A “gatyába rázás” során sokmindent mi magunk fogunk megoldani, pl. a bontások nagy részét. Erre azért van szükség, mert a múlt század elején bizony nem volt szokás a nagypolgári házakban az amerikai konyhás nappali. A szobák ráadásul egymásból nyílnak, ami egy kamasz fiúval együtt lakva nem a legideálisabb megoldás. De ettől nagyobb és merészebb változások is lesznek a belső térben. Azonban ezek egyenlőre még titkosak, de azt hiszem fogjátok szeretni majd a módosításokat.

Ha tetszenek az alkotásaim, akkor biztosan nem fogtok csalódni, mert bizony sok-sok egyedi ötletem magvalósításával lesz gazdagabb ez a házikó, saját kivitelezésben, a tőlem megszokott minőségben és bizony most tudom megmutatni igazán milyen is a lakberendezői vénám. Most lehet csak valójában tombolni – persze a piszkos anyagiak nálunk is határt szabnak majd, de szerintem egy egyedi, élhető és ötletes otthon nem igazán pénz kérdése! (Temérdek fotót láttam már olyan házakról, amelyeken láttszik, hogy csilliókat költöttek el rá, mégis ízléstelen ház lett az eredménye.)

Az első hétvégénk friss háztulajdonosként a belső terek kicsomagolásával telt, és ezt bizony szó szerint kell érteni, mert a falak és a menyezet teljes mértékben különféle tapétákkal volt fedve, amit saját kezűleg kapartam és szedtem le.

    

    

A férjem a laminált parkettát és a szegőléceket szedte fel, ami alatt mindkét szobában lakkozott deszkapadlót találtunk. Korábban halszálkamintában lerakott fa parkettára számítottam, hogy az lesz a laminált alatt, de bevallom ennek sokkal-sokkal jobban örülök, mert szép állapotú és ez is felújításra fog kerülni és ezerszer jobban beleillik majd a megálmodott enteriőrökbe, mint a parketta. Ráadásul ezt az anyagtételt kihúzhatjuk a költségek oldalról.

A nagyfiunk néha nekem is segített a tapéta leszedésben, néha pedig apával “parkettázott”.

Összesen kb. 9-10 órát töltöttünk a háznál a hétvége alatt, mert közben még be kellett ezt-azt szerezni a bontáshoz, és a gyerkőcöt vinni-hozni matekversenyre, és szombaton még kivitelezők is voltak egyeztetni, de szerintem elég sokat haladtunk. Két szoba teljesen kicsomagolva, az előtérben pedig tapéta leszedve. Már csak a fürdőszoba (igen az is tapétázott a csempe fölött) és a konyha faláról kell levarázsolni a fűrészporos festett  szörnyedményt.

Pihenésként pedig próbáltuk az elvadult kertet picurit kordában tartani, mert az egyik rózsabokor durván elhanyagolt volt és nőtt összevissza, a virága pedig amúgy sem szép, így azt már most elkezdtük megszűntetni.

Csütörtökön Laci bácsi szétbontja a cserépkályhát ami amúgy is használhatatlan, a cserepei is kopottak és nem is volt szándékunkban megtartani. Mi folytatjuk a padlóburkolatok felbontásával, és azoknak a válaszfalaknak a bontásával amelyek megszűnnek vagy átépítésre kerülenk, és a hónap végén már a mesterek is elkezdik a bombázást és az új rendszerek kiépítését. Hurráááá 🙂

Érdekel hogyan bánunk egy matuzsálemmel, hogy megszépüljön és az utca egyik éke lehessen majd, de főképp a mi otthonunk? Tarts velünk!