ÁTVÁLTOZÁS
VAGYIS
ÁTVÁLTOZTATÁS
Régóta vadászok már szép míves, régi, de még nagyon jó állapotban lévő evőeszközökre, no persze lehetőleg nem méregdrágán. Nemrég, majd hogy csodával határos módon, sikeresen szert is tettem egy kis készletre. Ugyan csak 4 darabos, de cserébe csodaszép és egyszerűen imádom!
Bónuszként – mert számomra igazán az volt – járt hozzá egy evőeszköz tároló dobozka is. Az mindjárt látszott rajta, hogy nem az én ízlésvilágom, de ez nálam egyáltalán nem jelenthet akadályt! Ráadásul régi, picit koszos és nem volt kellemes illata sem.
Blogcica segítségével hamar szétkaptuk, és még aznap este át is festettem OldWhite árnyalatú krétafestékkel.
Sajnos a dobozka csatját nem sikerült épségben kibuherálni, ezért attól búcsút vettem.
Egy cica-mancs éppen eloroz egy darabka szemetet..
Elkezdődhetett a varázslat!
Amire pedig a továbbiakban szükségem volt:
– fehér karton
– egy darabka régi hászi-szövésű lenvászon
– keskeny bársonyszalag (a megkötőhöz és dekorációnak)
– barkácsragasztó és ragasztópisztoly
– maradék műszálas anyag és szalag (a dekoráció rózsájához)
– tűzőgép
– olló
– ruhacsipeszek
A kartonból kiszabtam a doboz belső felületére kerülő takarást, a sarkoknál bevágtam, hogy pontosan illeszkedjen.
Kis ráhagyással méretre vágtam a lenvásznat is.
A dobozka alsó rekeszébe, a vászon alá még egy darabka filc anyagot is méretre vágtam és beragasztottam, hogy puhább legyen (no nem mintha panaszkodnának majd az evőeszközök, de ha már nem maradt meg az aprócska fából készült tartójuk, akkor legalább ez járt nekik).
A doboz tető-részének belsejébe mindenképpen szerettem volna valami szép mintát, a hímzés most szóba sem jöhetett, hiszen sok időbe telt volna – és most türelmetlen voltam, mert azt akartam, hogy minél hamarabb befejezzem – de egy egyszerű, transzferált minta is remekül mutat az antik vásznon.
Amíg a ragasztótól teljesen átnedvesedett karton-filc-vászon trió száradt, addig a transzferálást végeztem és a tető-részt béleltem ki.
A karton függőleges részeire beszabtam és visszahajtottam a vásznat, amit ráadásként a sarkokon tűzőgéppel is rögzítettem, majd alul és körben beragasztottam a barkácsragasztóval.
A hosszabb oldal közepére beragasztottam mindkét darabra egy-egy szalagot, amivel majd össze lehet kötni a dobozt.
Azért, hogy biztosan minden a saját helyére ragadjon, és később se engedje el a ragasztás, az egészet ruhacsipeszekkel rögzítettem a száradás idejére.
A belső sarkok „egy évig” tartottak, amíg ilyen szépek lettek, de büszke is vagyok rájuk
Na és persze a jó asszisztens szorgalmasan közreműködött, ragasztót nyalt, ezt-azt eltulajdonított, és még sorolhatnám 🙂
Sündisznónak azért nem lenne jó, és bevallom jól jött volna még pár darab csipesz, de csak ennyi van, és azzal főzök ami itthon van.
A rámolást-takarítást persze rám hagyta, addigra elvonult pihenni. „Munka után édes a pihenés”, akarom mondani durmolás, még cicáéknál is.
Egy napot száradt, majd kicsit koptattam a festéken, hogy az amúgy sem újkeletű darab tényleg réginek tűnjön, majd áttetsző waxot kentem rá, és alaposan átdörzsöltem egy puha pamut anyaggal.
Maradék rózsaszínű anyagból – kétféléből is – apró szirmokat vágtam, 3 méretben, majd egy égő mécses lángjánál óvatosan bepöndörítettem minden darabkát. (az igazi selyem nem pöndörödik, erre a célra a műszálas a tökéletes)
A legkisebb szirmokkal kezdve rózsát tekertem-varrtam belőlük.
Egy darabka zöld szalagból levelet is kapott.
Amikor ez készen lett, ragasztópisztollyal körben a tetejére ragasztottam a szürkés-drappos-rózsaszínes szépséges bársonyszalagból, amelyet a sarkoknál varrással – gérbe-vágás – szerűen rögzítettem is.
A szalag két végének találkozását pedig a mini rózsa takarja.
Egy közelebbi kép a műről.
És egy egész közeli is.
Nem csak a külső lett szép, de a belső is, és így már méltó a tartalmához.
Egyszerűen szeretem, olyan szépséges lett, még az aprócska hibáival is 🙂
Rea
