Egyszerű kerek párna

/ Molnár Andrea

EGYSZERŰ – KEREK  PÁRNA

reantik

A páromnak nyár elején volt egy wakeboard-balesete, ami miatt nagyon sokáig fájt a lába, és akkoriban szokott rá arra, hogy alvás közben párnán van a lába. 
Nekem pedig van két, nagyon szeretem, fodros szélű fehér lenvászon párnácskám (a fotón hátul oldalt láthatóak) amelyek egy éjszaka után elég megviselten néztek ki a fenti ok miatt. Ezért felajánlottam a férjemnek – a békesség kedvéért és a kényelem érdekében – egy kerek párnát. Csak sajnos huzat nem volt rajta. Ezt ma pótoltam. 
Elővettem a hozzávalókat és amíg Domos olvasott, addig én alkottam, Miyu pedig segített.

Kiszabtam egy kerek körlapot, no meg két félkört, vagyis a félkörnél egy kicsit hosszabbat, mert az átmérővel megegyező szélességben ráhagytam az anyagra. Ez egyrészt a varráshoz kellett, másrészt pedig, azért, hogy a két rész hátul jól fedje majd egymást.

A két hátsó darabot eltisztáztam, majd szélesen letűztem.

Gombostűkkel rögzítettem a rétegeket egymáshoz, majd összevarrtam. A varrásba illesztettem a kis reantik „fülecskét”.

Ha kifordítom, akkor majd jobban fog ám kinézni 🙂

A profiktól lestem el, hogy ha íves darabokat varrnak, akkor mindig „kicsipkednek” az anyagból egy-egy pici darabot, mert így a kifordítás után szebb lesz.

Elővettem a kiválasztott, természetesen tükörképként kinyomtatott szöveget amit áttranszferáltam a párna elejére. (Pentart transfer folyadékot használtam.)

Vasalóval fixáltam a mintát, a hátuljára a biztonság kedvéért a két rész közé tépőzárat varrtam, mert a gombokon nem túl kényelmes aludni, szerintem legalábbis 🙂

„Élvezd az  apró örömöket”, mert ez igazán semmiség, és az a fontos, hogy jól tudjon pihenni a kedvesem.

Az én oldalamon csajos kerek párna, középen csipkével, toile mintás anyagból – azt is én varrtam ám – a másik oldalon pedig az egyszerű, reantikos,  pasis párna antik kézzel szövött lenvászonból.
Jó pihenést 🙂

reantik

Gerbeaud fadoboz

/ Molnár Andrea

GERBAUD   FADOBOZ

reantik

Az elmúlt 4-5 hónapban felújítottam pár apróbb és nagyobb lakberendezési tárgyat. Ez a kis Gerbaud fadoboz az egyik kedvencem. Elég ritka a szép állapotban fennmaradt dobozka, amelyben egykor finom édességek lapultak.
Amikor rábukkantam nem is hittem, hogy ilyen ritka kincset sikerült találnom. Az igazat megvallva, azért olyan túl jó állapotban nem volt, de jó alapnak bizonyult még így koszosan is. 
Lássuk mit is kezdtem vele:

Első lépésben tisztítószeres lemosást kapott, amitől bevallom nem lett sokkal szebb. Volt ahol a rárakódott ragacsos mocskot le kellett vakarnom róla, de a végén látható lesz, hogy megérte!

Mivel a lemosás nem segített elérni a hőn áhított kinézetet, óvatos csiszolás következett. Ennek köszönhetően már előbukkant a fa szép, érett színe és erezete. Itt látható az aprólékosan elkészített csapolás, amely a sarkokat tartja össze. Manapság miért nem csinálnak ilyeneket? 

A nagy munka közepette egy hangyányit azért csökkent a dobozka tetejébe préselt minta rajzolata, de ennyit hajlandó voltam feláldozni a cél érdekében.

A csiszolást innen már nem mertem folytatni, mert féltem, hogy eltűnik az értékes, eredeti minta.

Festékkel „elrontani” eszem ágában sem volt ezt a szépséget, de a waxot annál szívesebben használtam a fafelület szépségének a kiemelésére. A csiszolás miatt tökéletesen sima volt a dobozka, így megfelelt a waxoláshoz is.
Egy puha ronggyal simogattam bele a felület aprócska pórusaiba az illatos waxot. (Bármelyik wax tökéletes erre a feladatra, ekkor még az Annie Sloan waxot használtam, tesztelgettem).
A színbeli különbség jól látható, a waxolt felület teltebb, gazgadabb és mélyebb tónust kapott.

Íme a waxolt dobozka.

Ám ezzel még koránt sem voltam készen! A belső részeket is megcsiszoltam amennyire csak tudtam, hogy minél simább, egyenletesebb felületet kapjak, mert papírt szerettem volna bele ragasztani, és úgy nem szép ha huplis.

Mivel nekem ez a doboz egyáltalán nem nőcis, csakis valami egyszerű mintás papír jöhetett szóba. A csíkos és a pepita között vaciláltam. Aki követ egy ideje, az tudja, hogy pepita mániás is vagyok,  így egy pasis fekete-fehér pepita minta mellett voksoltam. Csak az volt a gond, hogy nem volt elég ebből a kartonból és mivel ez egy aldis dekorkarton füzetben volt, hát esélyem sem volt rá, hogy hipp-hopp elszaladjak venni, mert nem mindig kapható, csak évente 2-3 alkalommal. 

De sebaj! Kitaláltam, hogy vastagabb papírra fénymásolóval sokszorosítom. Bevált az ötlet, így még a mintadarab is megmaradt, mert mindenhová a másolatból ragasztottam. A széleknél finom csiszolóvászonnal ledörzsöltem az egyenetlenségeket, így sokkal szebb is lett. (A waxolt felületre azért vigyázni kell a művelet során!)

Az indulási állapothoz már nem is hasonlít!

A szépséges régi Gerbaud minta.

reantik

Most már tetszik

/ Molnár Andrea

MOST   MÁR   TETSZIK   🙂

reantik

Adott volt egy tálca, amelynek a formája jó volt, és még valamilyen könnyű fából is készült, de a színével és a felületével nem voltam kibékülve. De hát ez nem lehet akadály! Ugye?
(egyébként a KIK-ben vettem, egész jó áron 1.290.-ért)
Foltokban kapott itt-ott egy kevés diópácot, hogy majd az éleknél, a visszacsiszolás után a sötét szín bukkanjon elő. Ezt követően pedig light grey árnyalatú Lignocolor festékrucit pamacsoltam rá, egyet alsószoknyának, egyet pedig csak azért, hogy még csinosabb legyen. 
Száradás után egy kis csiszolás, majd a megfelelő minta, és jöhetett az áttetsző waxréteg.

Füle nem volt, vagyis igen, de az csak a keskenyebb oldalba vágba egy-egy kis ovális nyílás. Na ez sem volt nyerő nálam, olyan kis csupasz volt úgy. Eredetileg bőrrel szerettem volna betekerni a felső perem adta „fület”, de sajnos nem találtam olyan hosszú bőrszálat, így spárgából sodortam kötélszerűen két darab – azért jó hosszú – madzagot, amellyel így körbetekerhettem. Természetesen ragasztópisztollyal rögzítettem a végeket, és a munka során minden második sort.

Ilyen lett a végeredmény, a végeket próbáltam minél szebben eldolgozni és eldugni az alsó szélen. 

Régi kulcs, textilmasnikkal és pillangóval az egyik oldalon.

A másik oldalon pedig a még Japánból hozott kis kékvirágos porcelán teáskészletem. 

Mini csendélet az asztalon, most virág helyett.

reantik

A mi asztalunk

/ Molnár Andrea

A   MI   ASZTALUNK


reantik

Volt egy kerek asztalunk amit nagyon szeretek – igazából még meg is van, csak éppen most darabokban tároljuk – de a tavaly talált álomszékeimhez nem igazán passzolt. Ezt az asztalt eredetileg varróasztalnak szántam, de időközben rábukkantam az ónémet asztalkára és így ettől a szereptől elesett.
Szép esztergált lábai, és lábösszekötői vannak, és jó állapotban is volt – néhány szúnyomtól eltekintve, de azok könnyedén orvosolhatóak voltak. 
A képzeletemben ott lebegett a kép róla, hogy milyen lesz majd a festés után. Az is biztos volt, hogy étkezőasztalként fog tündökölni.
Innen indultunk 🙂

Javítgatás után foltosan, szerencsére megerősíteni sehol nem kellett, jó stabil állapotban vettem.
Kapott két réteg Lignocolor – Light Grey krétafestéket és ezzel le is volt tudva a festés.

Becsszóra letisztítottam, letöröltem, sőt nem is keveset csiszoltam rajta a javítgatás után, de valamiért még így is „megrepedt” a festék száradás után. (A festék forgalmazója szerint nem tisztítottam meg eléggé, szóval ha nem akartok így járni, akkor még egy adag tisztogatás az eredetileg tervezetten felül nem árthat.)
Eleinte bosszantott a dolog, és újra akartam kezdeni az egészet, de adtam neki még egy esélyt. Rátettem az egyik transzfer mintát, és egyre jobban tetszett! 
A wax és az antik wax rétegek után pedig már hálát adtam mindenkinek – főleg a sorsnak – hogy ilyen szép, régies felületet kaptam!
Egyébként sokan direkt repesztéses technikával festenek le bútorokat. Nálam ez a véletlen műve, de nagyon imádom!
(A sötétebb sáv a szék árnyéka a fotón.)

Antik wax-al kezelve és kicsit csiszolva, a szép hajlatok és formák nagyon jól néznek ki.

Ilyen lábakon állunk 🙂

Három oldalra került minta, ez a kis házikó a hosszabb oldalon bújik meg.
Részletgazdag transzfer és véletlenszerű „repesztés”.

A ‘ La vie es belle ‘ párja a szemközti keskenyebb oldalon csakis a ‘ C’est la vie ‘ lehet.
 Közelről innen is egy kép 🙂

Már pár hónapja használjuk az asztalt és bevallom majdnem olyan könnyű ápolni ezt a felületet, mint amennyire egyszerű ezt a festéket használni. A light grey árnyalat ezenkívül natúran waxolva tökéletesen passzol a már évekkel ezelőtt tört- fehér árnyalatú tikkurila festékkel lefestett bútorainkhoz. Az antik waxos változat pedig csak gazgadabbá teszi a lakásban található árnyalatok összhangját. 
Szeretem.
reantik

Csatos tárca

/ Molnár Andrea

CSATOS   TÁRCA


reantik


A minap került a kezembe ez a bogyós-csatos fém tárcakeret, amit még valamikor a télen vettem, hogy majd kipróbálom, ha a Jézuska meghozza a varrógépemet. És akkor jól el tis tettem, de most megtaláltam 🙂

A táskához használt anyag maradékából készült, de ebben az esetben nem a pepita bélésanyagra hímeztem és logóztam, hanem magára a fő anyagra. 

Miután készen volt, rávasaltam a közbélést a vászonra, a bélésre most nem tettem, mert úgy már túl merev lett volna, és ez esetben különben is egy tenyérnyi nagyságú tárcáról beszélünk. A szabásmintát a fabtextil oldaláról lestem, és a szabás után varrogattam, illesztgettem,

mindaddig, amíg egy ilyen kis tasak lett a végeredmény.
Az antikolt rézszínű csatos keret a kislánykoromat idézi – na elárultam, hogy már nem is vagyok olyan fiatalka – és tökéletesen passzol a natúr kézi szőtteshez. A fehér rózsa és a cirkalmas logó pedig nem hiányozhatnak. 

A keret felvarrása tényleg nem volt 10 perces mutatvány (ezt írták is) de azt hiszem elsőre egész jól sikerült. 

A sok-sok kiegészítőm és fityegőm között van több cica is, ide is kívánkozott egy nyújtózkodós változat, Blogcica tiszteletére.  


A nektarinok jól érzékeltetik a méretet, és itt kivillan a kockás bélés is.







Próbáld ki te is, jó móka egy ilyet varrogatni, ha pedig szeretnél egy ehhez hasonlót keress bátran :)

rea

Party ötletek

/ Molnár Andrea

 

PARTY 
 
ötletek

 

Ha nyár, akkor party hangulat, hoztam néhány jópofa ötletet a kisebb-nagyobb bulikhoz.
Gyümölcs-szezon a dekorációk terén is. Pikk-pakk elkészíthető és igazán látványos egy-egy ilyen giga cseresznye. Az elkészítéséhez pedig igazán nincs szükség extra kézügyességre és túl drága hozzávalókra.
további ötletek itt:

http://www.mommodesign.com/fruit-balloons.html

 

Az apró falatkákat és sütiket dekorálhatjuk  ilyen aranyos fogpiszkálókkal. Ennek elkészítése sem igényel különösebben sokmindent.

https://www.etsy.com/listing/92625487/24-bright-balloon-party-picks-cupcake

 

A gyerkőcök nagyon örülnek a színes kiegészítőknek, a poharak miért ne lehetnének állatok, így biztosan mindenki könnyedén felismeri a sajátját.

http://www.mommodesign.com/tags/party

 

Már sok helyen és egész olcsón beszerezhetőek az ilyen sötétben világító kiegészítők, amelyek nagyon látványossá tudják még akár a terítéket is varázsolni.

 

Az italok hűtése a nagy melegben elengedhetetlen. A vizibomba pedig még erre is tökéletes lehet! Ha pedig már nem jeges, akkor jöhet egy kis vizibombacsata?
http://www.drivenbydecor.com

 

A hűsítő limonádé csak hidegen az igazi, a nagyméretű, citromkarikákkal felturbózott „jégkockák” garantáltan hosszabb ideig képesek a megfelelő hőfokon tartani az italt. Mire is jó egy muffintepsi!
http://www.listotic.com/36-genius-kitchen-tips-and-tricks/36/?crlt_pid=camp.X5c95RMyuGry
Egy igazi terülj-terülj asztalkám, ahonnan mindenki a neki valót veheti el. Ez díjnyertes ötlet a tálalásra!
pinterest

 

Nem kell mindig a hízlaló cukros jégkrém, helyette fagyasszunk vagy fogyasszunk gyümölcsöt!

http://www.marthastewart.com/343629/frozen-melon-margarita-pops

 

Az apróságoknak – de akár a felnőtteknek is- ilyen helyes dobozkákba lehet rejteni egy maréknyi finomságot vagy kis építőjátékot, esetleg puzzle darabkákat.

http://www.diyinspired.com/diy-minions-party-ideas/

Jó szórakozást!

rea

Táska reantik

/ Molnár Andrea

TÁSKA

reantik módra

Nem is tudom, hogy van-e olyan nő aki ne szeretné a táskákat. Sajnos nekem legtöbbször valami olyasmi tetszik amit nem lehet hazánkban kapni, vagy pedig nagyon drága. Így gondoltam egyet és megalkottam azt amilyet szerettem volna. Igazi kézzel szőtt lenvászon, a kedvenc pepita mintámmal a bélésén és strapabíró valódi bőr pánttal. No és azzal a kis csavarral amitől reantik-os is lett.
Először az egyedi táska még egyedibb belső zsebének a mintája készült el. A drappos-barnás kockás anyagból természetesen.

A zsebet szépen el kellett tisztázni és a közbélésre vasalva lett tartása is, mint a bélésnek magának.

Majd bevarrtam a zsebet a helyére.

Elkészítettem a külső réteget is, ezt a trükkös megoldást sokan alkalmazzák a sarkoknál, mert így nem egy lapos szatyor lesz a végeredmény.

Összeállítás  előtt a két réteg. Nagyon szeretem a színeket, a mintákat és az egészet együtt!

A varrógépem nem bírna el ezzel a vastag bőrrel, de nem is lett volna rá szükség, mert egy extrán különleges technikát szerettem volna alkalmazni a táska fülének rögzítésekor. Így csak a lyukasztót hívtam segítségül, de előtte egy kis sablont készítettem, hogy minden pánton egyformán helyezkedjenek el a tökéletes lyukacskák.

Mivel a táska belsejében van már egy fehér rózsa, kívülre csak ez az egyszerű díszítés kívánkozott csak nekem. Egy – akarom mondani összesen négy – rózsabimbó tartja a pántot, melyek selyemszalagból lettek varrva.

Egy-egy oldalon csak ennyi a dísz. Keep life simple!

reantikos „márkajelzés” is megbújik az oldalvarrásban 🙂





Ha kedvet kaptál hozzá próbálkozz, ha szeretnél igazi reantik táskát, akkor vedd fel velem a kapcsolatot 🙂

méretei: 33 cm széles, 37 cm magas és 10 cm a szélessége

rea

 

Illatosító

/ Molnár Andrea

Illatosító zsák –levendulával töltve

A lehullott levendulavirágokat kis tálkában bárhová tehetjük a lakásban – jó rovarűző is állítólag, de szerettem volna készíteni egy kis illatosító zsákocskát a felhasználásukkal. Így tűt és cérnát ragadtam, no és egy darabka régi, kézzel szőtt natúr színű vászon darabkát (kb. 8×16 cm-es méret).

Szeretem a csodaszép keresztszemes hímzéseket, de ehhez most ezt a francia csomozásos öltést választottam, mert szerintem jobban passzol a levendula hosszúkás virágaihoz. Háromféle lila árnyalatot kevertem, és csak rövidke maradékokat használtam fel hozzá egy korábbi kézimunkakészletből, csak eltettem, hogy majd jó lesz valamire. Hát most eljött az az alkalom, mert nagyon szépen passzolnak az igazi virág színeihez.

A hímzés elkészülte után összevarrtam és egy tölcsér és egy evőpálcika segítségével megtöltöttem az illatos száraz virágokkal.

A töltőnyílást is bevarrtam, közben kapott egy bársonyszalag akasztót, aminek a segítségével akár vállfára téve a ruhásszekrényben is jó szolgálatot tehet majd.

Az illat a megszokott, a forma kicsit rendhagyó.

Imádom 🙂










Rea
<iframe src=”//www.facebook.com/plugins/follow?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fprofile.php%3Fid%3D100005203592462&amp;layout=standard&amp;show_faces=true&amp;colorscheme=light&amp;width=450&amp;height=80″ scrolling=”no” frameborder=”0″ style=”border:none; overflow:hidden; width:450px; height:80px;” allowTransparency=”true”></iframe>

Levendulás barackdzsem

/ Molnár Andrea

Levendulás, illatos sárgabarack-dzsem

–
ahogy én készítem


A cseresznyedzsemmel kezdődött minden, és ott is folytatódott, mert az elmúlt három hét alatt  annyi dzsemet készítettem amennyit eddig még soha. Mindig úgy képzeltem, hogy ilyesmit csinálni iszonyatosan macerás és izzasztó meló. Hát van benne ilyesmi is, de valahogy élveztem minden percét – főleg a kóstolásokat – és úgy gondolom a következő nyárig pont ki fogjuk húzni azzal a jó pár üveg finomsággal, amelyek ott lapulnak a konyhaszekrény polcán.
A sárgabarack dzsemet, vagy lekvárt szinte mindenki szereti – kivéve talán az én nagyfiamat, aki csak a fánkhoz hajlandó ilyesmit enni. Már csak ezért sem maradhatott ki a sorból és ezért is számít nagyágyúnak.

A levendulás nap óta kicsit elvarázsolt ez az aprócska lila virág, a világhálón pedig ezernyi fotó van különféle levendulás sárgabarack dzsemről, és ha már van is itthon, meg hát amúgy is, próba cseresznye – akarom mondani sárgabarack – bepróbálkoztam egy ilyen pofonegyszerű különlegességgel.

Az alapanyagok listája igencsak rövid:
– finom érett, édes sárgabarack (kb 2 kilónyi)
– morzsolt levendula kb. 1 púpozott evőkanálnyi (vagyis a szárról lemorzsolt virágok)
– 4 evőkanálnyi (igen jól látod, csak ennyi)  steviás befőzőcukor

Az alaposan megmosott, megtisztított barackokat kimagoztam és negyedekbe vágtam, majd feltettem a tűzhelyre, igaz tűz az nincs, de a főzőlapon is tökéletesen fog rotyogni, sőt ez még szabályozható is, ami nem elhanyagolható szempont a rotyogási fázisban, hogy ne legyen minden tiszta ragacs az edény körül.

4 evőkanálnyi édesítőszer van benne csak, és bevallom – miután kóstoltam a végeredményt – nem hiányzik a cukor édessége. Ennyit is csak azért tettem bele, hogy ne legyen nagyon híg, és órákig sem szerettem volna főzni, hogy jól besűrűsödjön, ez a kis adalék pedig azon is segít.
Összesen 4 üveg dzsem lett, és ha belegondolok, hogy egy üvegnyiben van egy evőkanálnyi cukor, akkor úgy hiszem, azt büntetlenül lehet enni! Ugye szerinted is?
Itt már a levendula is belekerült, majd még pár percet hagytam pöfögni az egészet, és belekanalaztam az előre elkészített üvegekbe.

 

5 percre minden üveg tótágast állt – ezt a fázisfotót a többi dzsemnél mindig elfelejtettem elkattintani, de most meglett ez is.

Majd beköltöztek a finom meleg kötött takaróba burkolózva a kosárba, dunsztom sincs, hogy minek 🙂 de már régen is így csinálták. Na jó tudom az okát, így lassabban hűl ki az üveg tartalma, addig is folyik a csírátlanítás és tartósabb marad a befőttbe zárt nyár.

Ma a bilétákkal kezdtem a napot, szeretek rajzolgatni, főleg akvarellceruzával. Közben egy kis napozás is belefér az erkélyen 🙂

Öltözködésre és sminkre felkészülni, hamarosan fotózás 🙂

(halkan megjegyzem, hogy amíg kilyukasztottam a bilétákat, addig blogcica 2 gumigyűrűt is eltulajdonított, és kibújt belőle ismét a kölyökmacska, mert egy csomó ideig játszott velük)

Csinosan és gusztán, én pedig már éhes vagyok, de a főszereplőknek először dolguk van.

Már nem bírtam magammal, és nem dicsérgetni akarom magam, de nagyon fincsi lett!!!

Ha befőztök sárgabarackot, próbáljátok ki ezt a verziót is, mert ezek a pirinyó lila pöttyök valami földöntúli ízt kölcsönöznek a gyümölcsnek. 

Nem csupán színként mutatnak remekül együtt, de az ízük is tökéletesen passzol egymáshoz.

Nem is tudom, hogy végül is elég lesz-e 4 üveggel ebből a finomságból? Fánkot is elég sokszor szoktam sütni, meg aztán még most kezdődik igazából a barackszezon.

Kell ennél több?

Rea

Levendulakoszorú

/ Molnár Andrea

LEVENDULA

KOSZORÚ

do it yourself, avagy csináld velem

Sok-sok friss levendulával kezdj csak neki egy ilyen remekmű elkészítéséhez, mert a száraz levendulával nagyon nehéz dolgozni, az aprócska virágok még így is potyogni fognak. 
Ám azokat se dobd ki amelyek erre a sorsra jutottak, mert potpourriként illatosítsd vele a lakást.

Mivel nem volt megfelelő kis méretű koszorú-alapom, ezért gyorsan tekertem egyet. Rugalmas, jó erős és hosszú növény szárából, ágából remek alapot lehet készíteni. Én friss fűzfa hajtásokat használtam.

Miyu most is közreműködött, de a fotó most csak a méret miatt került ide. Cicafejtől kicsit nagyobb karikát hajlítottam, majd folyamatosan tekerve áthúzkodtam a hosszú szálat mindaddig, amíg el nem fogyott.

Az első szál jó tartású és jó hosszú legyen, mert ez adja a többihez az alapot.

A következő szál végét a két szál közé dugtam, majd követtem vele a tekerés irányát és így tovább addig, amíg elértem ezt a vastagságot.

A vesszők végeit az alapba simulóan megnyestem, hogy ne álljon ki sehol, de ne is bújjon majd ki, így egy stabil alapot kaptam, amely szépen meg fog száradni a virágokkal együtt.

Kezdődhetett a látványos rész, mert amit eddig tekergettem, az jó esetben nem fog látszódni – hacsak a falnak nincs szeme 🙂
Most már csak kis csokrocskákat kellett gyártani, amelyeket szép sorban, vékony dróttal erősen, de azért óvatosan – nehogy a drót a virág szárait elvágja – az alaphoz rögzítettem

Egymás után szép sorban kezdődhetett a rakosgatás, tekergetés.

Alakul … de még sok van hátra.

Ugyanis csak az első réteg van még készen. Itt már óvatosan lenyomkodtam, hogy legyen hely a második sornak.
Szép dús koszorút szerettem volna.

Már a második sor is majdnem készen van.

A virágok közt voltak aprócska, szép zöld levélcsokrocskák is, amelyeket egy kupacba gyűjtöttem, és a végén a virágok közé dugdostam. Nem rögzítettem őket semmivel, mivel a száradás során majd szépen a virágok közé idomulnak, és nem potyognak ki. Amúgy sem volt szándékomban dobálózni vele. 

Kapott egy – vagyis két old silver árnyalatú selyemszalagot amivel bárhová felakaszthatom.

Egy közeli …

és egy még közelebbi kép a virágokról.

Miyu is kíváncsi volt a végeredményre.

Most már csak száradnia kell! Levegős, meleg helyen – pl. ebben a kánikulában a nappali erre a célra is tökéletesen megfelel 🙂 Közben pedig az illat is megmarad.

Esti és éjszakai ügyködésem eredménye: egy szépséges levendula koszorú és egy hatalmas levendula csokor, no meg egy tálka illatos lepotyogott aprócska virágfej amelyek száradás után majd egy szép zsákocskába kerülnek.
Azt hiszem picit megfertőződtem, de azért még mindig a rózsa a kedvencem.

Rea