Hűsító házi limonádé

/ Molnár Andrea


HŰSÍTŐ   HÁZI   FINOMSÁG

a kánikula ellen
Vásárlás közben jutott eszembe, hogy árválkodik még a hűtőben egy lime és egyetlen citrom, így vettem még hozzájuk pár darab citromot és két szép narancsot és úgy döntöttem, hogy LIMONÁDÉ fog készülni. Még ősszel bukkantam rá – bevallom már nem is tudom, hogy melyik üzletben – azokra az aranyos, füles, amerikai stílusú befőttes üvegekre, amelyeknek csavaros pepita kupakjuk is van, szívószállal a közepén. Az tehát adott volt, hogy miben is szervírozom majd ezt a finomságot 🙂
A hozzávalók mennyiségére nincs pontos receptem, mert a gyümölcsök is más méretűek, azonban próbálok minél kevesebb cukrot használni, de ugye a limonádéba kell valami édes is ami ellensúlyozza a savanyú ízt, így a bodzaszörp mellett tettem le a voksomat, amely ráadásként még mentás ízesítésű is volt. A mini fűszerkertből pedig leszedtem pár ágacska friss mentát is.

A citrusokat feldaraboltam, a friss zöldfűszer leveleit leszedtem az ágacskákról és az egészet egy kancsóba tettem, majd egy speciális fa eszközzel alaposan megnyomkodtam, hogy kinyerjem a finom gyümölcsök levét és a menta aromáját.
Ha nincs ilyen mixerek által használatos alkalmatosság otthon, egy nagyobb fakanál nyele is megteszi 🙂

A kancsó tartalmához öntöttem a tetszőleges mennyiségű szörpöt, és bevallom adtam még hozzá egy kevéske üveges citromlevet is, mert valahogy nem volt elég savanykás, több citromot pedig nem szerettem volna már bele tenni.
Alaposan elkevertem, és ezzel készen is lett az alap – ami elég sűrű és tartalmas lenne így limonádénak.  
Az üvegeket kb félig töltöttem a gyümölcsös keverékkel és a levével, majd felöntöttem jó hideg ásványvízzel és elkevertem. 
Jeget is lehet bele tenni, de az momentán nincs.

És akkor egészségetekre!

Rea

Gyertyatartó

/ Molnár Andrea

GYERTYATARTÓ 
…
kicsit tuningolva
Szeretem a gyertyákat, bár nincs teli-biggyesztve mindenhol a lakás velük. Pár hete találtam ezeket az esztergáltnak tűnő gyertyatartókat, az egyik törött is volt, először arra gondoltam, hogy elég visszaragasztani rá a tüskés fémtálcácskát, de mégis amellett döntöttem, hogy megszabadítom tőle a másikat is, mert szerintem fölösleges rajta, és megtöri azt a kecses ívet ami miatt megtetszettek. Hát a másikról csak kisfűrésszel tudtam leoperálni, de sikerült! Hurrá!!!
A színükkel egyáltalán nem voltam kibékülve, bár imádom a szürkét is, azonban ez sem volt akadály.

Első körben meg kellett ragasztanom, és a keletkezett rést kitölteni fatapasszal, amit száradás után megcsiszoltam, majd kapott egy Shades árnyalatú réteget. 
Ez is nagyon szép szín, de nem ez volt az elképzelésem, így hagytam alaposan megszáradni.
A választott szín a nagy kedvencem – a light grey lett ismét, a nevével ellentétben, ez nekem inkább kicsit koszos fehérnek tűnik.
A csiszolószivacsok is munkába álltak kis ideig, 

de csak addig, amíg lekoptattak némi festéket.

Az áttetsző waxrétegre ezúttal jutott az antik waxból is.

Valami ilyen felületet próbáltam elérni, azt hiszem sikerült. Picit kőhatású, koszlott és régies lett.

Azért a kiindulási állapothoz képest elég nagy a változás.

Most már tökéletesen illik a többi kiegészítőhöz.

És remekül mutatnak rajta a romantikus rózsás gyertyák is.

Rea

Neobarokk kisasztal

/ Molnár Andrea

NEOBAROKK   KISASZTAL

– – –

stílusváltás

A neten vadásztam ezt a kisasztalt. Igazából nem is kicsi, pont jó kis méret a kanapé mellé lerakónak, vagy akár kis kávézóasztalka is lehet a nappali díszeként. Az asztallap formája és kecses ívei hatottak a fantáziámra első perctől, és nem kellett sokáig győzködnöm magam, hogy szeretném.
Szerencsés vagyok, hogy végül én nyertem meg a licitet, és ráadásul egy új, de a manapság kapható, nekem egyáltalán nem tetsző asztal árának töredékéért. Ez még fából készült, politúrozott felületekkel, és hajdan biztosan sok-sok ugyanilyen szépséges bútor között lakott egy szép nagy házban. Mostantól pedig nálunk lesz.

Politúrozni nem tudok – bevallom nem is fűlne hozzá a fogam, mert iszonyatosan macerás és időigényes mutatvány – és amúgy is lefestve képzeltem el az új életét. 
Kifejezetten szép állapotban volt, de azért itt-ott voltak rajta mélyebb karcok és repedések, azokat javítani kellett. Nem kell ám megijedni, a fagitt leheletvékonyan van rajta és alig maradt belőle a csiszolás után a felületen.

Kezdetét vehette az első félidő (hogy maradjunk a focinál), csak én ecsettel és festékkel lövöm a gólokat 🙂
Félre téve a tréfát, az első réteg nem nagyon fedett, de nincs is ezen mit csodálkozni, alaposan átcsiszoltam a felületet, szóval kicsit beitta. 

De a második réteg már tökéletes volt, tehát következhetett a wax előtti csiszolás. 
Az élek mentén, és itt ott a lábakon is koptattam a festékből, egészen vissza az eredeti felületig.

A csiszolás utáni alapos portalanítás végeztével kerestem egy lézernyomtatóval előre kinyomtatott képet, mert transzferálni szerettem volna a felületre.

Erről a műveletről nagyon sok helyen lehet informálódni, a lényeg dióhéjban annyi, hogy szükség van hozzá egy felületre amire szeretnéd a mintát, egy tükörképként kinyomtatott képre vagy szövegre és egy transzferáló folyadékra – ez lehet speciálisan erre a célra kitalált, mint pl. a Pentart transzfer folyadékja, de lehet Almawin narancsolaj koncentrátum, vagy akár levendula illóolaj is. Én a Pentartosra szavazok, az adta eddig a legszebb eredményt 🙂
Ezen kívül fültisztító pálcikára vagy vékony ecsetre és egy kiskanálra vagy jégkrémpálcikára.
Első körben rögzítsd a mintát a nyomtatott felével a felületre – én erre a célra maszkolószalagot használok – majd nem tocsogósan, de ne is túl spórolósan, itasd át a papírt a transzferáló folyadékkal.

A képeknél nem olyan eget verően fontos a tükörkép, de a szövegnél már annál inkább 🙂

Ha ez megvan, akkor egy jégkrémpálcikával (nekem ez jött be leinkább) vagy egy kiskanál domború oldalával óvatosan – de azért határozottan nyomva – dörzsöld át a mintát a díszítendő felületre.

Amikor az egész mintával végeztél, akkor vigyázva távolítsd el a papírt a felületről és hagyd száradni pár percig, hogy elpárologjon a transzferáló folyadék.
Végezetül az egész asztalkát átecseteltem áttetsző wax-al, amit azután egy puha ronggyal beledolgoztam.

Mivel a férjem vezetékneve Fehér, ez a minta passzol hozzánk, ráadásul jól is mutat a bútoron. 

A házikó is ott van ám megbújva.

Rea

Ónémet kisasztal

/ Molnár Andrea

ÓNÉMET   KISASZTAL


felújítása 
A varrógépemnek kerestem egy alkalmas asztalt, ami el is fér a neki kiszemelt helyre. Eredetileg egy szép régi Singer varrógépasztal vaslábaira gondoltam, amelyre egy asztallapot szántam, de a neten való keresgélés során rábukkantam erre az ónémet kisasztalra és azonnal beleszerettem. Fiókja is volt, a mérete is pontosan megfelelt és tökéletesen passzolt az épp frissen felújított ónémet székhez. 
Épp befért a bogaramba is – ez nem elhanyagolható szempont ám a szállítás során – és már akkor kiderült, hogy az egyik lábának a kerek tappancsa leesik. No nem baj, úgyis egy alapos felújításon esik át először, és ez szerintem egy ilyen régi bútornál megbocsátható. 

Darabjaira szedtem és a kritikus részeken megerősítettem – igen én egyedül, mert már egész profin tudok fúrni, szerelni ezt-azt, akár süllyesztett csavarfej megoldással is, hogy azután ezek a közbenső műveletek elrejthetőek legyenek.

Majd fa-gittel kijavítgattam a repedéseket, fúrásokat. Alapos csiszolás után így nézett ki még szétszedve, mert úgy sokkal szebben le lehet festeni.

A lábtappancs – alulról csavarozható volt szerencsére, és a javított-csiszolt részletek.

Egy fúrt lyuk elrejtése, igaz most még látszik, de a festékréteg tökéletesen el fogja takarni.

Az állandó fősegéd – Miyu cica – aki el sem maradhatna. 
(közben nem ettem ám, főleg nem festéket, hi-hi, csak ennek a villának a nyelével lehet a legkönnyebben felnyitni a festékesdobozt, ez a villa egyébként még sok fotón szerepel .)
Most is a Lignocolort használtam, a kedvenc árnyalatom a Light Grey. 
Bevallom nekem nagyon tetszett a javított, visszacsiszolt asztallap, volt olyan kósza gondolatom is, hogy azt úgy hagyom, és csak natúran waxolom, de aztán mégis lefestettem. Még most sem vagyok benne biztos, hogy jól tettem, bár azt hiszem akkor is az győzött meg, hogy a székkel így sokkal harmonikusabb egységet alkotnak.
Azért kattintgattam párat különböző tárgyakkal, ez egy dekor kulcsokból álló kulccsomó, ami között vannak igazi régi kulcsok is, amelyek hajdanán nyitottak zárakat.

Csiszolásra és waxolásra várva.

Mesterséges koptatás 🙂 kibukkannak az eredeti színek, felületek.

Waxolva, már majdnem kész! Sötét wax-al antikolni nem fogom, marad ez a szín, klasszikus és elég stílusos így is.

 

Visszakerült a fogantyú is, igaz szerintem nem ez volt az eredeti. Sajnos zár nem volt benne, és nem is sikerült szerezni hozzá, egyenlőre a helyén tátongó lyukat belül a csíkos tapéta rejti. Hátha egyszer szerencsém lesz és pótolhatom.

Méretre pont jó és kényelmes is, a fiók pedig remek rejtekhely a varráshoz szükséges mindenféle apróságnak.

A fiók teljesen ki lett bélelve a csíkos tapétával, amely az elválasztó részeket is borítja. 

 Ugye, hogy szépek együtt?

 

ilyen volt                                                                       és ilyen lett 🙂

Rea

Friss házasok eper-menta

/ Molnár Andrea

„Friss házasok”

eper–menta dzsem 

Tegnap nem csak a magyar focicsapat remekelt az eb-n (csak így tovább srácok, bár nem vagyok nagy focirajongó) hanem én is a konyhában. 
Anyakönyv-vezető híján vadházasságra lépett egy edényben az eper a mentával. 
A cseresznye-dzsem  sikerén felbuzdulva (mások bizonyosan többször átélték már ezt az élményt és rutinosak az efféle dolgokban, de nekem ez siker, egy apró siker aminek örülhetek) beszereztem két helyről összesen kb. 1,6 kilónyi epret (na ezt azért nem tudom pontosan, mert tisztítás közben nem keveset le kellett meózni 🙂 Szóval a tisztítás után lett kb. ennyi, na. A menta ötlet pedig a bevásárlás alkalmával született, mivel akciós volt minden fűszernövény a … üzletben. (Nem reklámozok semmit, amíg nem fizetnek érte :))
Tehát így lett mentás az én eperdzsemem. (Nem én találtam fel, mások már kipróbálták előttem.)
Az okosak receptjeiben – akik már többször elkövették ezt a merényletet az eper ellen – szinte mindben volt cukor a hozzávalók között, nem is kevés, fél kiló meg hasonlóak. De én nem kristálycukrot szerettem volna enni! Ugyanott találtam steviás befőzőcukrot, és zselésítő port is. Abban biztos voltam, hogy ha cukros lesz akkor csakis ilyen. De alapból úgy indultam, hogy kis mennyiséget teszek csak bele. 
Azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy mosni és tisztítani kell az epret, a nagyobb szemeket feldaraboltam, és elkezdtem főzni.
Amikor pici levet engedett, megkóstoltam, és hát valóban kellett bele egy kicsi cukor, ami nálam azt jelentette, hogy 4 púpozott evőkanálnyi ment a kb. 1,6 kiló eperhez, nem ám fél kilónyi. Ezzel szerintem még a párom is ki lesz békülve. 

Élvezkedtem a lakást betöltő finom gyümölcsillatban, de közben vigyáznom is kellett, mert nem szerettem volna szétfőzni a gyümölcsöt. Szeretem ha van a dzsemben szottyadt gyümöcsdarab, és így megmarad a szép színe is. 
A zselésítő anyagot is hozzátettem és még főztem 5 percig az útmutató szerint.

Próba – kicsit folyós, de elég zselés az állag. Biztosan nem tökéletes a profik szerint, de nekem megfelel, és ígérem nem fogok miatta reklamálni.

A mentát már nem akartam főzni a gyümölccsel, mert szerintem akkor veszít a finom aromát adó értékes illóanyagaiból, így azt csak akkor kevertem hozzá – apróra vágva – amikor levettem a tűzhelyről.

Az adagoláshoz bevetettem ezt az édes pici régi merőkanalat, nélküle bajban lettem volna, mert így is minden ragadt a környéken 🙂

Elkészültek a kis biléták is, jó volt rajzolgatni ebben a csúnya esős időben.
A csavaros fémkupakokat most is szándékoztam eltakarni, a kiszemelt anyag egy kézzel szövött lenvászonvég egyetlen mintacsíkja, amelynek hátuljáról nem jött ki pár folt, de némi ügyeskedéssel sikerült foltmentes rucikat kötöznöm az üvegekre.

Csinosak is, finomak is.

  Jó étvágyat 🙂

   Rea

Cseresznyedzsem

/ Molnár Andrea
Cseresznye-dzsem

szomolyai fekete cseresznyéből

Dzsemet főztem! Soha életemben nem csináltam még ilyesmit, de adott volt az a két kosárnyi édes fekete cseresznye, így egy részéből dzsem készült. Kb. talán másfél kilónyi lehetett az ami a fazékba került áldozatra készen, de bevallom nem méricskéltem mert cukrot nem adtam hozzá, követtem a Gasztroangyal által leírtakat. Ráadásul nem az volt a cél, hogy az én cseresznyeimádó párom elől elorozzam az egész zsákmányt, csupán nagyon izgatta a fantáziámat. De rákaptam az ízére, mert ma reggel epret vadásztam, és az is az edényben fog rotyogni hamarosan.

A kimagozás volt a nagyon utált része a dolognak, mert uncsi és mert gyönyörű szép, majdhogynem feketére befogta az ujjaimat, ami még így két nap után is remekül látható. (A citromlé, a clorox vagy a körömkefés súrolás ennek meg se kottyan!) 
De azért csak összejött valahogy, és felkerült a fazék a tűzre (vagyis a főzőlapra). Először rengeteg levet eresztett, ez is mutatta, hogy nem egy gyors mutatvány lesz ebből a dologból.

Később aztán alakult az edény tartalma, sűrűsödött és egyben egyre „feketébb” lett.
Kb. jó 2 órányi főzés után elérte azt az állagot, hogy úgy láttam jónak, hogy elég lesz a rotyogásból, és üvegekbe kanalaztam. Két és fél adag lett belőle, a fél üveg az azért is jó, mert ma reggel ez volt a napi első kényeztetésem, és nem hazabeszélni akarok, de isteni finom és talán édesebb mint a méz. A sok-sok cseresznyedarab pedig azt jelzi, hogy nem csak megmutattam neki a gyümölcsöt, és a többi x %-a cukor meg egyéb adalék. Ez igazi koncentrált nyári élmény lesz a téli napokra.
Az üvegek mentek a száraz dúnsztba, ahonnan tegnap este kerültek ki, már kihűlten. 

Közben volt rá időm, hogy alkossak rájuk egy-egy cimkét. Nagyon szeretek akvarellceruzával dolgozni, így azt választottam most is. 

Szép formájú bilétát vágtam, majd rajzoltam mindkettőre cseresznyéket, rá is írtam, hogy milyen gyümölcsöt tartalmaz az üveg, és a befőzés dátumát is.

Maradék piros-fehér pepita anyagból vágtam a tetejére „ruhácskát”, amelyet gumigyűrűvel rögzítettem első körben. A spárgával pedig rákötöztem a kis kártyákat.

Miután a majdnem szünidős gyerkőcöt elvittem a suliba – következett egy igazi első reggeli kóstoló. Azt hiszem az a fél üvegnyi pedig elég hamar el fog fogyni 🙂
Próbáljátok ki! A többi gyümölcsös kotyvasztásom eredményét is megosztom majd veletek 🙂
Rea

világmérető projekt – földgömb

/ Molnár Andrea

 

VILÁGMÉRETŰ 


– akarom mondani –

 

 VIRÁGMÉRETŰ PROJEKT

 

Már jó ideje dédelgettem azt az ötletet a kivitelezendők között, amelyhez az ihletet ez a kép adta.

 

Kellett hozzá egy nem túl nagy de azért nem is kicsi méretű földgömb, ráadásul olyan aminek nem volt a tengelyhez rögzített fokbeosztása, mert az a ráragasztott virágok miatt akadályozta volna a forgást. Na és az sem volt elhanyagolható szempont, hogy olcsó legyen és ne sajnáljam esetleg „tönkretenni”. A netes adok-veszek oldalon találtam rá a megfelelő példányra, amely még a Szovjetuniós időkből való retro, de nem régiség.

 

Első lépésként szétszedtem, megtisztítottam és a földrészek körvonalát bekarcoltam. Ez nagyon fontos volt ahhoz, hogy pontosan tudjam majd az átfestés után is, hogy mi hol található.

 

Alapként a Lignocolor Tabernas árnyalatát választottam, és a fa tartó alapot, valamint a földgömböt is átfestettem vele.
Az én nagyfiam szerint ez a sötét bolygó a Star Wars-ból, de nekem a megfelelő alap, és szerencsére a karcolások is jól láthatóak, ez volt az elgondolás is.

 

Majd következett két réteg old white, amelyet visszacsiszoltam itt-ott. A fém tartórészeket is szépen megcsiszolgattam, és a karcolások mentén halványan átrajzoltam a kontinensek körvonalát. (az ott Afrika)
Következhetett a színtelen és a sötét wax réteg!
Ilyen régies, kopott rusztikus felületet kaptam a használatuk után. Na eddig minden úgy haladt, ahogy elképzeltem, hurrááá!!!

 

A földrészek belsején kihagytam a waxot – nem pocsékoljuk, no és tapasztalatból tudom, hogy a waxolt felületre való ragasztás nem egyszerű feladat, még a ragasztópisztolynak sem!
Színek szerint kupacokba válogattam a jó előre elkészített papír hortenzia virágokat, és kezdődhetett egy újabb pepecselés. Kevertem több színt és több árnyalatot az egész munka során végig, és még a virágfejek méretét is variáltam.
Miután a kontinensek kivirágoztak, még nem volt túl sokatmondó a földgömböm, kellettek a részletek és hozzá az eszközök is.
Transzferálás helyett most a kézzel festés mellett döntöttem. Kerestem egy szép cirkalmas betűtipust, kinyomtattam a címszavakat és a vállfáknál használt technikával felvarázsoltam az elnevezéseket a golyóbisra, majd vékonyan megpróbáltam áthúzni a hosszúsági köröket és a főbb szélességi köröket is.

 

A kinyomtatott szöveg hátulján grafitceruzával átírtam a szöveget,
felrögzítettem a felületre, kicsit satíroztam a ceruza végével.
A grafit nyomot hagy, és lehetővé teszi, hogy szép egyenletes betűk legyenek majd a kész munkán.
Következhetett a vékony ecset és a fekete táblafestékes áthúzás. Nagyon kell ám figyelni, főleg ha ilyen kicsi és vékonyka vonalak vannak.

Alakul …

… de így azért sokkal jobb.

 

Egy szép olivzöld, keskeny szalagból vékonyka zöld drót segítségével leveleket is gyártottam, amelyeket elszórtan felrögzítettem a virágok mellé.

 

 

Számítógép segítségével még az íves szöveget sem túl bonyolult ám egyenletesen felfesteni.
Globe of the Hidrangea Macrophylla 
 
vagyis: kerti hortenzia földgömb 🙂

 

Na és akkor a mostani helyén az új alkotás.

Amerika

Afrika

Ausztrália és a kis szigetek (tudom-tudom több is van, de most ez ilyen lett, ok?)

Sok helyen még koptattam, kapartam is  a felületen, csak mert nekem úgy tetszett és jól áll neki.

Néhány részlet:

Rea

Virágtartó

/ Molnár Andrea


Virágtartó

Van egy szép sötétbarna hosszúkás kaspóm, amely fából készült és műbőrrel van bevonva. Sokáig nagyon szerettem, de mivel már régóta használom, a műbőr része kicsit megkopott, és nem volt túlságosan esztétikus már a látvány így egy ideje nem használom. Tegnap IKEA körúton voltam – árnyékolás megoldást keresünk az erkélyre – és beleszerettem egy (akarom mondani három) orchideába, főleg a színűkbe, így hazajöttek velem. Mivel szerintem ez is az a virág ami sokkal szebben mutat, ha sok van egymás mellett, ezért pont ebbe a kaspóba szándékoztam betenni őket. Csak hát nem nagyon győzött meg a látvány, így előkerült az ecset, a festék és a wax, no meg két egyforma minta amelyek az oldalaira kerültek.

Ez a krétafesték kifejezetten gyorsan szárad, főleg ebben a melegben.

Száradás után néhány helyen visszacsiszoltam a festéket egészen a barna alapig, felkerült a transzferált minta mindkét oldalra és jöhetett a két réteg wax. Első körben csak a színtelen, majd az antik wax került fel a festékre, amely kifejezetten jól passzol a rusztikus fa széleken előbukkanó fa alap sötét színéhez.
Így már beköltözhettek az orchideák, a levelek közé dugdostam pár marék szárított mohát, mert nem szeretem ha kilátszik a föld és a műanyag cserép. Tudom, hogy elvileg nem szabadna takarni, de hát ez van, nekem így kerek a világ 🙂 Különben sem 

A nagyfiam szerint zöld, szerintem sárgászöld – de mindenképpen friss és üde színfolt került a lakásba.
Rea

Egyedi vállfa

/ Molnár Andrea

EGYEDI   VÁLLFA

–

sorszámozott 

Ez már egy régebbi projekt, csak hát idő hiányában nem íródott hozzá szöveg, de mivel pikk-pakk elkészíthető, így most a képanyaghoz született iromány is, hátha mások szintén kedvet kapnak hozzá. 
Untam már a műanyag vállfákat, és mivel az előszobában is használjuk őket – a kabátoknak – nem szívesen mutogattam a rondaságokat..
Így hat fehérre festett fa vállfát vettem kezelésbe, hogy valami egyedit alkossak.
Választottam egy szép cirkalmas betűtípust, azzal kinyomtattam a számozást. Kerestem egy szép vékony ecsetet – 2-es méret – és előkotortam a fekete táblafestéket a fiókból, ja és szükségem volt még egy jó puha grafit ceruzára is.

A ceruzával a papír hátoldalán átrajzoltam a betűket és számokat.

Majd mindegyiket rögzítettem egy-egy vállfára cellux-al.
Miyu segített, nehogy valamit összekutyuljak – no meg felügyelte a munkafolyamatokat. (De valamiért a ceruza és a cellux lepottyant a padlóra, szerinte azok nem voltak olyan jó helyen az asztalon.)

Minden vállfán átsatíroztam a nyomtatott szöveget, 

így a vállfán megkaptam a szép egyforma írást a grafitceruzának hála, és kezdődhetett az átfestés. A vékony ecsettel, szépen átfestettem a betűket és számokat a fekete festékkel.

Ilyen lett a No. 1.
Sorra kerülhetett a többi.
Szép sorban, már készen. Ezek után csak a fa éleket csiszoltam meg kicsit, mintha lekopott volna a festék róluk.

Egy masni az akasztóra és máris kész az egyedi vállfa, ami akár ajándékba is adható. 
Rea

Balettcipő bekeretezve

/ Molnár Andrea

BALETT CIPŐ   „BEKERETEZVE”

Nem is tudom már miért és honnan ered a csodálat, csak azt tudom, hogy egy ideje valamiért lenyűgöznek a balett cipők, főleg a spicc balett cipők. 
Alapos utánajárás következett, mert szerettem volna egy párat, no de nem akármilyet ám, hanem természetesen olyat amelyet igazi balerina hordott. Újat bárki tud venni, de az már kompromisszum lett volna, és mivel a részemről ez nem volt elfogadható, hát kutattam és kerestem, telefonáltam és érdeklődtem, mert nem dobálják ám ki az ilyeneket könnyedén. A legtöbben elteszik emlékbe, mert egy-egy előadás vagy szerep kötődik hozzájuk.(Bevallom én sem szívesen válok meg a „vackaimtól”, tehát megértem őket.)
Kezdetnek ugye volt egy használt, de nem szakadt, szép „pointe” cipő, amelyet óvatosan megtisztítottam, és mivel szalag nem volt rajta, hát vennem kellett hozzá.  
No ez sem volt egyszerű művelet, konkrétan több napig tartott – mert az eredeti balett cipőhöz való szalagtól sokkal szélesebbet szeretettem volna, ugyanis tudtam, hogy egy hatalmas masnit fogok majd kötni belőle, az pedig keskeny szalagból nem lenne mutatós. No és itt jöttek a buktatók, vagyis csak egy: a cipő speciális se nem barack, se nem rózsaszín, se nem drapp színe, hanem mindegyikből csak egy leheletnyi, amihez szalagot találni majdnem olyan mint tűt keresni a szénakazalban (szerintem legalábbis), ja és még ott volt az is, hogy min. 2 cm széles legyen a szalag, de az sem baj, ha szélesebb. 
Már kezdtem feladni, amikor az egyik virágosnál megtaláltam a hőn áhított árnyalatot (addig fél balett cipővel a táskámban mentem mindenhová). 
A http://www.noicsizma.hu/-tól rendelt papír hortenziákat éppen nekem találták ki, csupán egy kis átalakítást kellett eszközölnöm rajtuk: ragasztópisztollyal minden kis duplán összefogott virágfejbe berögzítettem a „porzókat”.

Majd felragasztottam a cipőkre, ilyen kis szépségesek lettek:

       

A szalag itt még bumszlinak tűnik, de az árnyalat tökéletes 🙂          

A varróasztalkámon is jól mutatnak, de nem ide szánom őket.

A kompozíció másik eleme egy csodaszép blondel ovális keret, amelyben eredetileg tükör volt, de megszabadítottam tőle.
Alaposan letisztítottam, és bár hibátlan és szép volt ez így is, de az arany nem igazán az én műfajom, és nem is passzolt az elképzelésemhez, azért ecsetet ragadtam.
Tavaly már újítottam fel két blondel képkeretet az egyik ügyfelem lakásaiba, és tapasztalatból tudtam, hogy az az „arany” festék, amivel anno lekenték, szépen visszamászik az új festékbe, akkor Tikkurilát használtam, most AnnieSloan-t, de ugyanaz történt, mindkettő vizes bázisú festék. 

Most az volt a célom, hogy ne tiszta fehér legyen a keret. Antikolni mindenképp szerettem volna wax-al is, kiemelni a gyönyörűséges mintát, és a domborulatokat, ezért vékonyan lekentem OldWhite árnyalattal, és vártam, hogy milyen színű lesz a száradás után. (Bevallom nem volt kedvem kis darabon kísérletezni, mert lecsiszolni egy ilyet ha mégsem tetszik, az a halálom lett volna, így bevállalós voltam és ment az egész egyszerre.)
Amikor megszáradt, nagy volt a boldogság, mert szépen visszaoldotta a friss festék az előző réteg pigmentjeit, amely ezúttal olyan púderesen rózsaszínes-drappos lett. Tökéletes! (Lesz majd az antik wax után 🙂 )

 Egy közeli a festés-csiszolt koptatás után. Itt láttszik az új szín.

Waxolás előtt szép csíkos tapétát kapott a keret hátulja. Ez takarja a polcaink hátfalát, a fiókok belsejét és néhány kép paszpartuját. 
Az egész felületet beragasztóztam, majd rásimogattam egy puha ronggyal a tapétát, száradás után levágtam a fölösleget és körbecsiszoltam.
Majd jöhetett az antik wax, hogy kiemelje a mintát és rátegye a pontot az i-re. Tökéletes összhatás, és bár nem vagyok a pasztellszínek rajongója, de ezt imádom.

A waxból került a tapétára is, naná hogy azért, hogy réginek tűnjön. Igaz a fal felől nem látja senki, de én tudom, hogy ott is szép és nem is én lennék, ha nem figyelnék erre is. Szerintem ez így tökéletes. Talán maximalista lennék? Hm. Ki tudja?.
Ami igaz az igaz, hogy a vártnál később került fel a helyére, mert azt a kis képtartó bigyót valamiért mindig elfelejtettem venni. Eredetileg kellett volna itthon lennie, mert tudom, hogy tavaly vettem egy csomót, de hát a szenilitás a korral jár. 

Minden készen, már csak fel kell tenni.

Ami nem volt ám olyan egyszerű mint hittem, hiszen minden fifikás trükköt alkalmaznom kellett, hogy pl. a dupla szalagból kötött dupla masni úgy álljon, ahogy kell, a cipők se forduljanak el. De megvan – és hát, most olyan jó ránézni! Minden stimmel, a fal és az egész összhangja. (Most egy kicsit megújult a hálószoba. Cserébe új helyet kell kitalálnom annak a scrap képnek ami eredetileg itt volt, de azt hiszem azzal is meg fogok birkózni 🙂
Köszönöm hogy olvastál 🙂
rea