Édes, bár mégsem ehető

bársonyos szamócám

Nocsak? Ismét nem én találtam fel  spanyolviaszt, sőt! Ezekhez hasonló, bársonyos gyümölcsöket már az 1900-as évek elején is készítettek, és tűpárnaként voltak inkább használatosak. A múlt héten egy hobbiboltban viszont rábukkantam ezekre a szép nagy fémbigyókra, amikre rögtön le is csaptam, mert ugye lesz még karácsony is, és hú mennyi dekorációs tervem van már most. Amiért viszont sokkal jobban örültem nekik, mert így tegnap este öltögethettem kicsit, és már nem csak fotón szemezhetek eme „finomsággal”. Nálam nem tűpárnaként debütált, hanem a kincses szekrénykém szép zárjára került.

A virágja egy darabka antik csipkéből készült, a zöld részek pedig bársonyszalagból, zsinórból.

Vannak olyan ötletek és dolgok, amiket akár évekig raktározok valahol az agytekervényeim között, és amikor megpillantok valami kis apróságot a megvalósításukhoz, hát azt mielőbb meg kell valósítani.

Ezt most nagyon szeretem, ez az én verzióm. És hát lassan úgyis itt az eperszezon!

  

 

One thought on “Édes, bár mégsem ehető

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.