a bejárati ajtón

A neten nagyon sok jópofa boszilábas halloween dekoráció van, mindig jópofának tartottam, de valahogy ez a fajta eddig még kimaradt nálam. Még nyár végén egy oázisos vásrláskor viszont rábukkantam 3 db hurkapálcás, fából készült boszilábra, amit olyan szemtelenül olcsón árultak, hogy nem tudtam otthagyni. Aztán sokáig rakosgattam, hogy na, majd halloweenre csak lesz belőle valami.

A párom a hétvégén megjegyezte, hogy miért nem szedem már le a drótra aszalodott csipkebogyós szivecskét az ajtóról – és be kellett látnom, igaza volt, mert már nem volt olyan szép, mint fénykorában, de mostanában a megrendelések miatt a saját dolgok valahogy elmaradtak. Így ma, miután a kispasimat hazafuvaroztam a gimiből, nekiálltam festegetni.  Amíg száradtak a boszilábak a friss festékrétegben, addig előszedtem mindenféle ijesztős kelléket amelyeket szintén elég olcsón lehet beszerezni.  A bosziláb végül is maradhatott volna a fellelt állapotában, nekem csak jobban tetszett a narancs-zöld csíkos zoknival, és kicsit kopottasabb cipőszínnel. Mivel pedig a banyák nem éppen a higiéniáról híresek, a festett felületeket wax-al koszoltam is kicsit, és gyűrött szalagból masnit kötöttem a cipőkre. Krétafilccel firkáltam egy fekete kartontáblát, kötöttem rá egy masnit, majd a kis golyóbisos szemekkel, a gumipatkányokkal együtt elrendeztem minden elemet a koszorún, végül pedig ragasztópiszollyal rögzítettem őket az alapra.