A régmúlt emlékei
Szépséges régi lakatok
Nem tudom pontosan mikor kezdődött, de nagyon nekem nagyon tetszenek a régi, sőt olykor vaskos és nehéz kulcsok, és persze minél rozsdásabb annál jobb!
Most ugyan nem (csak) kulcsokat hoztam, hanem a hozzájuk való lakatokból válogattam, és persze nem a manapság gyártott hiper-szuper-modern változatokból, hanem azokból, amelyeket anno egy-egy iparos, kovács vagy fémműves tervezett és valósított meg több órai precíz munkával.
Gyönyörűek, ugye?
Legtöbbet halasat találtam a képek között, ezért is került ide halak – talán az állatövi jegyek többi verziója is megvolt?
Nagyhal, páros hal, sőt olyan hal is amelyiknek az uszója takarja a kulcslyukat.
Még a kulcsok is nagyon szépen kidolgozottak.
Picit furán fest így ez az oroszlán az orrán a kulcslyuk helyével.
A kiskutya hajdan vajon mit őrzött?
Na azt nem tudom eldönteni, hogy ez ló vagy egy nagyobb kutya, de talán az első.
Az elefánt ormánya szinte adja magát a lakatolás lehetőségére. Még a kulcs is olyan fánisra sikeredett.
Ez a skorpiós lakat nagyon nyerő nálam! Élő példánnyal nem szívesen találkoznék, de ezt elfogadnám!
Vajon milyen titokzatos helyet vagy rejtélyt őrizhetett ez a mítikus lény?
Zenélni nem lehet vele, de zárni már annál inkább.
Ez nekem olyan nagyon de nagyon tetszik.
És hát ezt a szépen cizellált lakatocskát – persze a kulccsal együtt – is szívesen őrizgetném.
reantik