VINTAGE „ÓRA”
Jó pár hete köröztem egy ősrégi, már nem működő ébresztő órát, de csak nem sikerült szereznem. Pár ismerős jelezte, hogy hol látott hasonlót, de sajnos a legtöbb tiszta műanyag volt, és használhatatlan arra a célra amire én szántam volna. Egy kóbor ötlettől vezérelve betévedtem a JYSK üzletébe és ott bukkantam rá a „megfelelő” darabra. Azért csak idézőjelben megfelelő, mert egy régi, akár már rozsdás órát szerettem volna eredetileg, de ha már így alakult, akkor egy ilyen darab lett a kiinduló pont.
De persze ezzel a csili-vili külsővel semmiképp nem volt alkalmas a feladatra, így „antikoltam” rajta némi fekete festékkel, amelyet szivaccsal vittem fel itt-ott a felületére, a száradás után csiszolópapírral még le is koptattam a festékből az éleken, és az egyes kopásnak kitett helyeken.
Előkerült persze az a sok-sok, mások számára talán lim-lom, kacat amelyeket én féltve őrzök, a „majd jó lesz még valamire” dobozkámban.
A hangulathoz passzoló darabokat egy kupacba válogattam és kezdődhetett az alkotás.
Egy órásmester ügyességével szépen kicsavaroztam minden rögzítést,
és darabokra szedtem az órát. Meg voltam nyugodva, hogy semmit nem rontok el, mivel nem akartam óraként használni egy percig sem a művemet.
Még a mutatók is lekerültek, mert egyrészt a másodperc mutatóra és az ébresztő mutatóra nem volt szükség, másrészt a számlappal voltak a legnagyobb terveim.
Rakosgattam, variáltam és amikor mindent a helyére rögzítettem, ilyen scrap-watch szerű kis vintage dísztárgyat kaptam.
Az ódon hangulata nagyon tetszik! Azonban nem adtam fel, hogy találjak egy szép régi, rozsdás darabot sem, amelynek valami hasonló lesz a sorsa. És ha már lehetne kívánni, akkor valami hajdanán fehér vagy piros színben pompázó, kopott darabot szeretnék.
rea
