ÓNÉMET KISASZTAL
felújítása
A varrógépemnek kerestem egy alkalmas asztalt, ami el is fér a neki kiszemelt helyre. Eredetileg egy szép régi Singer varrógépasztal vaslábaira gondoltam, amelyre egy asztallapot szántam, de a neten való keresgélés során rábukkantam erre az ónémet kisasztalra és azonnal beleszerettem. Fiókja is volt, a mérete is pontosan megfelelt és tökéletesen passzolt az épp frissen felújított ónémet székhez.
Épp befért a bogaramba is – ez nem elhanyagolható szempont ám a szállítás során – és már akkor kiderült, hogy az egyik lábának a kerek tappancsa leesik. No nem baj, úgyis egy alapos felújításon esik át először, és ez szerintem egy ilyen régi bútornál megbocsátható.
Darabjaira szedtem és a kritikus részeken megerősítettem – igen én egyedül, mert már egész profin tudok fúrni, szerelni ezt-azt, akár süllyesztett csavarfej megoldással is, hogy azután ezek a közbenső műveletek elrejthetőek legyenek.
Majd fa-gittel kijavítgattam a repedéseket, fúrásokat. Alapos csiszolás után így nézett ki még szétszedve, mert úgy sokkal szebben le lehet festeni.
A lábtappancs – alulról csavarozható volt szerencsére, és a javított-csiszolt részletek.
Egy fúrt lyuk elrejtése, igaz most még látszik, de a festékréteg tökéletesen el fogja takarni.
Az állandó fősegéd – Miyu cica – aki el sem maradhatna.
(közben nem ettem ám, főleg nem festéket, hi-hi, csak ennek a villának a nyelével lehet a legkönnyebben felnyitni a festékesdobozt, ez a villa egyébként még sok fotón szerepel .)
Most is a Lignocolort használtam, a kedvenc árnyalatom a Light Grey.
Bevallom nekem nagyon tetszett a javított, visszacsiszolt asztallap, volt olyan kósza gondolatom is, hogy azt úgy hagyom, és csak natúran waxolom, de aztán mégis lefestettem. Még most sem vagyok benne biztos, hogy jól tettem, bár azt hiszem akkor is az győzött meg, hogy a székkel így sokkal harmonikusabb egységet alkotnak.
Azért kattintgattam párat különböző tárgyakkal, ez egy dekor kulcsokból álló kulccsomó, ami között vannak igazi régi kulcsok is, amelyek hajdanán nyitottak zárakat.
Csiszolásra és waxolásra várva.
Mesterséges koptatás 🙂 kibukkannak az eredeti színek, felületek.
Waxolva, már majdnem kész! Sötét wax-al antikolni nem fogom, marad ez a szín, klasszikus és elég stílusos így is.
Visszakerült a fogantyú is, igaz szerintem nem ez volt az eredeti. Sajnos zár nem volt benne, és nem is sikerült szerezni hozzá, egyenlőre a helyén tátongó lyukat belül a csíkos tapéta rejti. Hátha egyszer szerencsém lesz és pótolhatom.
Méretre pont jó és kényelmes is, a fiók pedig remek rejtekhely a varráshoz szükséges mindenféle apróságnak.
A fiók teljesen ki lett bélelve a csíkos tapétával, amely az elválasztó részeket is borítja.
Ugye, hogy szépek együtt?
ilyen volt és ilyen lett 🙂
Rea
