A párom kedvence

A férjem nem sok édességet eszik, de most ezt a sütit ő kérte. Így ma délután – a nagy meleg ellenére – bekapcsoltam a sütőt. Egy alapreceptet dolgoztam át az évek folyamán, amiben az a jó, hogy igazából sokféle variációban megsüthető.

Én így készítem:

10 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 15 dkg zabpelyhet (vegyesen használok nagyobb és kisebb szemű zabpelyhet),1 kávéskanál fahéjat, fél kávéskanál sütőport, csipet sót, és 10 dkg apróra vágott csokit összevegyítek egy tálban. Haborsa  keverek 15 dkg vajat, 12 dkg barnacukrot, 1 tojást  és 1 csomag vaniliáscukrot, majd ebbe a masszába részletekben belekeverem a zabpelyhes keveréket. Eldolgozom, és gombócnyi adagokat teszek a sütőpapírral kibélelt tepsire és kb. 1 cm-esre lapítom . Nem szabad túl közel tenni őket egymáshoz, mert sütés közben szépen megnőnek. Ebből az adagból kb. két tepsivel lesz. 175 fokos sütőben 15 perc alatt szép aranybarnára sütöm. A tepsiben hagyom kihűlni, majd jól záródó edénybe teszem, ahol napokig eláll. Tejjel vagy teával isteni finom és ropogós csokis nasi. Két sütidarab között egy gombóc csoki- vagy vaníliafagyi pedig hűsítő finomsággá varázsolja.

  

Azért írtam az elején, hogy sokféle variációban megsüthető, mert én ebbe még szoktam tenni jó maréknyi durvára vágott diót, mogyorót vagy mandulát. A mai adagba szezámmag került, és egy doboznyi cukrozott citromhéj. Csokit is lehet bele használni bármilyet – GombócArtúr módra – étcsokit, tejcsokit vagy fehércsokit, esetleg lehet keverni ezeket is. Nálunk a maradék csokinyulakból került ebbe az adagba, szóval az elfekvő csokikészlet felhasználására is remek lehetőség ez a süti.

Jó étvágyat!