Néhány szösszenet az utólagos vízszigetelésről – ami talán az egyik legmacerásabban kivitelezhető egy házfelújítás során

Amikor megvettük a FehérHázat, bizony nem is sejtettük, hogy majd lesznek gondjaink az alagsorban. Pedig lettek: a hőhidas páralecsapódás miatt penészedett a fal néhány részen, és a legutóbbi  hatalmas esőzések  miatt a sáros víz már megtalálta az útját a műhelyem falán befelé. Természetesen statikussal is jártunk az ingatlanban az adásvételkor, aki sok-sok dologra felhívta a figyelmünket, de mivel különösebb beázás vagy vizesedés nyomai nem igazán látszódtak az alagsorban, a lepukkantságon kívül, hát nem tartottuk olyan nagy kihívásnak. Állítólag az alagsort évtizedekkel korábban használták lakás célra, pl. kéménylyuk is volt, tehát fűtöttek is,  de ezt a házrészt az előző tulajok szinte csak lomok tárolására és régebben kiskocsmaként hasznosították.

• 

• 

• 

• 

A belső bontások során derült arra fény, hogy bizony a ronda barna műanyag lambéria alatt gondok vannak, hiszen a lambéria párnafái már szó szerint elkomposztálódtak, és hogy bizony a mészkő nedvességtartalma durván a remélt fölött van. Akkor még azt hittük, hogy azért van ez, mert a műanyag borítással, a vakolattal lezárták a mészkő falat, ami ezáltal nem tudott „lélegezni”. Részben igazunk is volt, de azóta az is kiderült, hogy a folyamatos külső nedvesség utánpótlás miatt nem is fog tudni kiszáradni a mészkő alap. Közben arra is fény derült, hogy egy selejtes alkatrész vagy hibás beépítés miatt a mosókonyhánk föld alatt elhelyezkedő mészkőfala az új csempeburkolat mögött tocsogósra ázott, és ez sem javított a helyzeten. (Hurrá ezt is javíthatjuk, mert elvált a burkolat a faltól. Igazán sajnálatos, hogy szinte minden szaki után javítanunk kellett még eddig.)

Az alagsorunk falazata teljes mértékben nagy méretű mészkő tömbökből épült, de ami szemnek csodaszép látványt nyújt már letisztított, kijavított állapotban – az nem mindig teljesen az aminek láttszik. Persze az általunk végzett több hétnyi munka után lett a fal ilyen dekoratív (számunkra legalább is az), így a temérdek befektetett energiánk bizony csak plusz indok volt arra, hogy a látvány még évtizedek után is ilyen szép maradhasson majd. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha megóvjuk a lábazatot/falazatot. De hogyan lehet ezt olyan falak esetében megtenni, aminek a külső része nagymértékben bizony a föld alatt van? Kitéve mindenféle környezeti hatásnak? Tudvalevő, hogy a mészkő nagyon porózus anyag, a környezete nedvesség-tartalmát szuperül képes átvenni – márpedig az alagsorunk külső részén bizony közvetlenül  mellette föld van, ami a csapadéktól, öntözéstől szinte folyamatosan nedves.

• 

A hátsó falunkat a szomszédok nem megfelelő esővíz elvezetése is évtizedek óta rongálja. A szomszéd a házáról lezúduló esővizet kivezeti a kocsibejárójukra, a telkük terepszintjét évekkel ezelőtt megemelték, a lezúduló – sokszor pincéket eláztató mennyiségű – csapadék így folyamatosan és akadálytalanul a mi házunkhoz folyik és szivárog. A szomszédaink sajnos olyanok amilyenek – a jóindulatukra nullát nem lehet számítani, ezt sajnos tapasztalatból tudjuk. Ebből kiindulva pedig nekünk kell megvédenünk azt ami a miénk, amiért már eddig is rengeteget dolgoztunk. Persze azért az is a cél, hogy a kedves szomszéd a jövőben úgy oldja meg a csapadék elvezetését, hogy azzal ne mások értékeiben tegyen kárt – de ez hosszabb folyamat lesz szerintünk. Így elkezdtük keresni a kivitelezőt és a lehetőségeket az utólagos vízszigetelésre. Az ElnökÚr és én is sok-sok témába vágó oldalt néztünk végig, olvastunk és okosodtunk. A bejegyzést elolvasva ne számítson senki arra, hogy megmondom a tutit a témában, hiszen minden esetben az adott házhoz, az adott problémához és helyzethez kell a megoldást keresni és megtalálni.

• 

• 

Többféle utólagos vízszigetelés létezik: lemezbeütéses, injektálós, bitumenes lemezes, kenhető vízszigetelés, dörken lemezes, draincsöves és még biztosan olyan is amit nem ismerek. Az a rendszer amit mi telepítettünk a házfalra és mellé, a Delta lemezes és a draincsöves megoldás keveréke.

De miért is emellett döntöttünk? Hát mert lemezbeütést nem akartunk, ugyanúgy mint az injektálós megoldást sem. A lemezbeütés egy durva procedúra, statikailag nem használ a háznak sem, amikor átvágják a falat teljes keresztmetszetében, behelyeznek a falazatba egy vízzáró lemezt. Ez igazából egymagában még nem végleges megoldás, hiszen a lábazat melletti nedves földtömeg még ugyanúgy közvetlenül „áztatja” a falat.  Az injektálás esetünkben szóba sem jöhetett, mert annyira telítődve van a mészkő alapunk nedvességgel, hogy józan paraszti ésszel végiggondolva sem tudja a mészkő magába szívni  a sok-sok kifúrt lyukba  beinjektált anyagot, ezáltal csak pénzkidobás lett volna. Ráadásul ez sem lenne teljes megoldás az oldalról érkező talajnedvesség ellen mit sem ér. A „szakikkal” való eszmecserék arra azért jók voltak, hogy egyre biztosabbak lettünk abban, hogy mit nem szeretnénk, így sokkal letisztultabban és célirányosabban tudtuk kezelni a dolgot. Na de végre meg kellene találni a megoldást, de hogyan?

Annyit biztosan tudtunk, hogy mi a gondunk, és tudtuk, hogy mit szeretnénk elérni. A belső felújításkor az alagsori helyiségek padlóját rendesen víz-szigeteltük, így ott nem lehet gond. Kizárólag a falakon kívülről érkező vizet és a falazat alatt feljutó talajpárát kellene valahogy elzárnunk, vagyis a mennyiségét minimalizálnunk. Ami talajpára bejut a falakba, az távozni is tud onnan a belső térbe, ráadásul az alagsori részben használunk párátlanító berendezést. Emellett persze tisztában voltunk azzal, hogy nem lehet 100%-os hatásfokú majd az utólagos vízszigetelésünk, no meg azzal is, hogy nincsenek rá millióink, így a számunkra legmegfelelőbb megoldást kerestük.

Első körben legalább 15 vállalkozóval, céggel beszéltem, úgy 8-9 el is jött felmérésre, volt olyan cég akik fullon voltak megbízással már 2-3 évre előre, így nem is érdekelte őket a lehetőség, összvissz 3 árajánlatunk lett a végére, ebből egy volt korrekt és részletes, kettő nevetségesen primitív. Ez amúgy általános ma az építőiparban, sok a szava hihetetlen, kókler szerencsevadász. Szomorú, hogy ezt államilag hagyják, és a sok csalás ellenére sem szabályoznak semmit sem!

Voltak lemezbeütéses, injektálós, dréncsöves, és ezek kombinációiból ajánlott, sőt nevetséges félmegoldásos javaslatok a „kivitelezők” részéről, és volt amelyik belülről akarta szétbarmolni a falaink alját, amiről hallani sem akartunk – heteken át jártak felmérni, és mi mindig csak reménykedtünk, hogy na majd talán most végre olyan szaki jön, aki tényleg ért is hozzá. Vagyis meggyőző megoldást ajánl, nem pedig  csak milliókat akar lenyúlni tőlünk. Akadt olyan “szakember” akitől mi többet tudtunk az egészről, és csak bután nézett amikor kérdeztünk valamit, és volt még az „istenmentshogyezekhozzányúljanakaházunkhoz” kategória. Akadt olyan is, aki eljött, felmérte mi a gondunk, majd hetekig nem jelentkezett, aztán egyszercsak megjelent valakivel, aki pár hete még tereprendezett valahol, hogy majd akkor találnak rá kivitelezőt. Mondanom sem kell egyikőjük sem kapott megrendelést tőlünk.

Közben a sok csalódás miatt építésszel, statikussal is konzultáltam a problémáról, és egyre jobban kezdett körvonalazódni mi is lenne a megfelelő megoldás. És újra visszakanyarodtunk oda, hogy bizony a falazatot szükséges elzárni a földtől oly módon, hogy a fal “szellőzése” azért megmaradjon, és mindemellett a talajba jutó nedvességet valamilyen módon el kell vezetnünk. (Így utólag már csak azt nem értem,  hogy miért nem ajánlották a dörken lemezeket, mert tutira ismerik a céget? Hiszen a Dörken Kft. nagyon profi anyagokat forgalmaz és szakmai téren is magas szinten van és ráadásul segítőkészek.)

Jó kis feladat állt előttünk, de a hogyant még mindig nem tudtuk, azt hogy ki oldja meg azt pedig végképp nem.

• 

• 

• 

• 

• 

A feladatot az is nehezítette, hogy a házat hőszigetelni is szándékunkban áll, ahhoz pedig lábazati szigetelés sem árt, ami egyben az alagsori részek hőszigetelése is, és mint olyan a mészkő falazat aljáig le kell nyúljon, bizony-bizony, a föld alatt végig (annak ellenére, hogy a szakember úr csak 80cm-ig szándékozott lemenni a néhol több mint 1,5 méter helyett – na ő pl. ezen bukta el a dolgot!

A probléma tehát többszörösen adott volt, amit a vírushelyzet még meg is koronázott. És itt jött hirtelen a képbe a kerti magaságyás. De hogyan is?

Mivel a kertünkbe magaságyásokat terveztem a veteményes számára, így azok kivitelezéséhez is elkezdtem gyűjteni az ötleteket. Akkor került képbe az a lemez, ami végül elvezetett bennünket a házunk megfelelő vízszigeteléséhez. A dörken lemezről van szó, amit alapvetően nem a magaságyásokba találtak ki, hanem pontosan az olyan régi, múlt századi és még régebbi épületekhez, mint a mi házikónk is. Több sem kellett, beszéltem a cég területi képviselőjével, aki a rövid beszélgetésünk után egyből értette mi a helyzet, és a személyes megbeszélés előtt átküldött nekünk egy tanulmányt. A cég vezetőjének a diplomamunkája volt, és ahogyan olvastuk, úgy helyeseltük a férjemmel szinte minden mondatát, a dolgozatban pedig benne volt a megoldás a mi problémánkra is. A cég tanácsadója a házunkat körbejárva olyan módszert javasolt, ami meggyőzött bennünket. Egy réteges szigetelést a házat körbevevő drain-rendszerrel, így megoldódni látszott a víz- és a hőszigetelés is, a vízelvezetéssel egyetemben.

A megbeszélés után teljesen fel voltunk dobva, bár még halvány fogalmunk sem volt akkor, hogy ki fogja nekünk mindezt kivitelezni, hiszen a korábbi hónapok alatt nem egy céggel próbálkoztunk, és egyik sem volt alkalmas eme feladatra!

A Dörken Kft. képviselője és a vezetője megtervezték nekünk a rendszert, kiszámolták hozzá a szükséges alapanyagokat, és meg is rendeltük, majd annak rendje és módja szerint vártuk az esős hetek után a jó időt. Addigra már nem is volt kérdéses, hogy ki, vagyis kik lesznek a kivitelezők. Már a terasz, a külső lépcsők és a hőszigetelés megvalósítására sem volt egyszerű kivitelezőket castingolnunk, ezért úgy döntöttünk, hogy mi az nekünk: majd 50 méternyi szakaszon installálni a megtervezett módon az utólagos szigeteléseket és a vízelvezetést! Ha mi magunk oldjuk meg, akkor az tuti jól meg lesz csinálva, és még spórolunk is valamennyit. Elméletben ugyanis tényleg gyerekjátéknak tűnik a dolog. Elméletben … és csakis akkor vállaljatok ilyesminek a kivitelezését, ha tényleg elszántak vagytok, nem riadtok meg a nehézségektől, és még akkor is szorozzátok meg minimum hárommal, mert bizony sokkal macerásabb és nehézkesebb a kivitelezés, mint ahogyan az elmondva hangzik.

• 

• 

• 

Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy a ház mellett nem lehet földmunkagéppel ásni, hiszen, nem tudjuk mi van a föld alatt  Mi rábukkantunk pl. hatalmas mészkőtömbökre (halvány fogalmunk sem volt minek ástak el ilyesmiket és miért pont oda, de mindennek van egy jó oldala is, lett egy csomó mészkövünk amit a kertben és a terasz mellett fogunk felhasználni, yuppiii ), napvilágra került a földkábel amin keresztül az áramot kapjuk, igaz sokkal mélyebben kellett volna lennie (ezért giganagy fekete pontot adok emiatt az ELMÜ-nek!) és hatalmas nagy szerencse, hogy a párom a harminc kilós bontókalapáccsal nem tett sem abban, sem magában kárt, mert akkor hónapokra áram nélkül maradtunk volna, ugyanis az is szinte vicckategória, hogy miként működnek a közműveknél az ügyek kis hazánkban (mármint vicces annak aki tud a bosszantó dolgokon nevetni és pl, nem hónapok óta arra vár hogy bekössék végre hozzájuk az áramot), és hát akadtak elásott törött tányérok, téglák, drótok, miegymás … kincsre bezzeg nem bukkantunk! Egy gép amúgy sem tudná szépen leszedni a földet a falról, így az ásási munkákhoz kerestünk segítséget. Ez sem volt egyszerű, mert manapság a fizikai munkára bizony szinte lehetetlen embert találni, de végül csak összejött minden, és végre elkezdhettük a kivitelezést.

A falakat szakaszokra osztottuk, és kb. 3 méteres részenként haladtunk, ügyelve arra, hogy mindig tudjuk majd csatlakoztatni a beépített rétegekhez az újabbakat és legyen hely a továbbásásra is. Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején még nem voltak beton alapok, így az alapkő alá nem szabad leásni, és maximum 1 falszakaszt ajánlott csak kiásni egyszerre, hogy statikailag ne okozzunk kárt az épületben. Közben az özönvízszerű esőktől is védenünk kellett a ház mellett kiásott részeket, a még nem befejezettekkel együtt. Egyre ügyesebbek voltunk, de szinte mindig éjszakába nyúlt, mire egy-egy szakasszal végeztünk. És minden alkalommal ott volt még a kiásott több m3-nyi föld visszalapátolása, tömörítése, amit hulla fáradtan, az egész napi meló után a hátunk közepére sem kívántunk, éjnek idején meg végképp nem. Azonban minden egyes rész befejezésével, egyre közelebb kerültünk a kezdeti ponthoz, ami esetünkben ugyebár a cél, hiszen a megtervezett rendszer körbefut a házon.

De akkor egy kicsit bővebben a nekünk tervezett ás általunk kivitelezett rendszerről:

kétféle Delta lemez és a lábazati XPS alkotta réteges vízszigetelést alkalmaztunk a Dörken Kft. cégvezetője és a területi képviselő tanácsára. Elsőként munkagödröt ástunk a házfal mellé, letisztogattuk a falat, majd rögzítettük az első delta lemezt. (Korábban minden kivitelező kellősíteni akarta a falfelületet, ami szerintünk is fölösleges időhúzás és pénzpocsékolás lett volna, hiszen a delta lemeznek pont az a lényege, hogy a kis dudorok a fal felé vannak, eltartják a lemezt a falazattól, és ezáltal levegő van a mészkő lábazat mellett, ami így nincs lezárva. Egy vakolat napokig/hetekig száradt volna, emellett extra nedvességet juttatunk volna a falba, és csak időhúzó és zsebbenyúlós tényezőnek véljük még most is.) Az első réteg lemezre ragasztottuk fel a lábazati szigetelést, majd a szigetelésre egy másik seciális delta lemez került. Így a falhoz nem juthat nedvesség, sem a földből, sem pedig akár furatokon beszivárgó vízből. A külső delta lemezre van integrálva egy fólia, amelyet csatlakoztattunk a házat körülvevő draincsövekből és kulékavicsból álló aknás rendszerhez.  A megtervezett rendszeren csupán az új teraszunk és lépcsőink miatt módosítottunk kicsit, azonban így egy teljesen körbefutó rendszert telepítettünk, amely reméljük, hogy tökéletesen el fogja látni a funkcióját. A végső lépéseket a szigetelés miatti állványzat elbontása után tudjuk kivitelezni: a külső delta lemezt lezárjuk egy profillal, majd kialakítjuk a végleges terepszinteket (esetünkben ezt lépcsőzetesen lesz szükséges megtenni, mert a telek lejtését követnünk kell) végül a ház lábazata mellé geotextília és kulékavics fog kerülni járda helyett.

• 

A mi problémánkra ez a megoldás látszott a legmegfelelőbbnek. A Dörken Kft tanácsai alapján tényleg nem bonyolult akár saját magunk sem kivitelezni, bár precíz odafigyelés és komoly fizikai munka is nagymértékben szükséges hozzá.

Ha hasonló vízszigetelési gondokkal küzdesz, ajánlom figyelmedbe a https://www.doerken.com/hu/ -t, akik nélkül a szigetelésünk sem jöhetett volna létre.

Rea