Na? Kinél volt a Mikulás?

Ha már Télapó – vagyis Télanyó – nem is lehetek, azért én ma az egyik nagyon kedvenc meglepimet rejtettem az oldal követőinek szánt adventi naptárba, ahol Karácsonyig, december minden napjára jut egy kis cukiság, hogy mindannyian egyre ünnepibb hangulatba kerüljünk, és hogy megmutassam, hogy mennyire fontos egy saját magunk által készített apróság, amit szívből adhatunk.

Nem lehet már titok senki előtt, hogy mennyire szeretem a régiségeket, és néha-néha emiatt a bolhapiacra is kilátogatok. Egyik ilyen alkalommal, amikor szép állapotú régi ékszeralkatrészeket keresgéltem a kedvenc árusaimnál, aznap lépten nyomon kiszuperált antik és régi zsebóraházak kerültek a szemem elé. Az első árusnál, még nem érdekelt a dolog, de amikor már a második, sőt a harmadiknál is ezekbe botlottam, és bevillant egy-egy kép, hogy mit is lehetne velük kezdeni, hát akkor rájöttem, hogy ez valami tudat alatti lehet. Így szépen visszamentem és mindegyiket bezsákmányoltam magamnak, ami tetszett. Van közöttük igazi ezüstházas és ezüstözött példány is. Az órának már egyáltalán nem mondható darabok így várták jobb sorsukat nálam. És szépen lassanként átlényegültek karácsonyfa-dísszé.

  

Ez az egyik legrégebbi darabom, ezüstözött, a lenyitható hátsó fedele alatt mutatós véset – a fedél bizonyára szép díszes lehetett, de sajnos már nem volt rajta. Ezt szemeltem ki az ezüstös díszhez alapnak.

Vannak ezüstös, csillámos mini fenyőim, amit kicsit átalakítottam, hogy beleférjen az óratokba. Levettem a talpát, és az egyik oldalon pici fogóval lecsípkedtem a koronájából, hogy lapos legyen, és beragasztható az óraházba. Fel is díszítettem a pici fát, tekertem rá egy mini gyöngysort, a tetejére pedig egy nagyobb gyöngy került. „Diótörőként” egy miniatűr angol királyi testőr figura került bele, ami eredetileg ékszeralkatrész, csak a kis akasztóját lecsíptem a magas fejfedőjéről.

Az óratok belsejébe egészen halványan kentem egy kis hópasztát, és finom csillámport szórtam rá. Az óratok szélére is hópaszta került, csak nagyobb mennyiségben, amit szintén csillámoztam még a száradása előtt. És mivel majdnem minden része régiség, így csakis valami finom antik csipkeszalag kerülthetett rá akasztónak és alulra egy kis gyöngyös masni.

Látjátok, hogy még a limlomból is milyen szépségeket lehet készíteni? Az ötletet a scrapbook órám adta, amit még évekkel ezelőtt készítettem egy sima vekkerből.

Szép napot kívánok!