Egy fb oldalon találtam ezt a rekeszes fából készült tárolót, amit megtisztogattam, lefestettem, minden kis rekeszt beszámoztam – igen szerencsére pont 24 db van belőlük, éppen ezért is tetszett meg már akkor, mert rögtön arra gondoltam, hogy idén végre  legyen egy igazi reantik adventi naptár, ami – ugyan csak virtuálisan, de – minden napra tartogat egy meglepetést azoknak akik követik a munkásságomat.

A második kis rekeszbe egy nagy kedvencem került, amit szinte minden évben beszerzek a karácsonyfára. Sajnos kis hazánkban kevés helyen lehet azt az „igazi candy cane”-t kapni, ami annak ellenére, hogy szép, piros fehér csavart csíkos, még mentolos ízű is. (Elárulom az egyik beszerzési helyét ennek az eredeti finomságnak: Culinaris, én ott találtam idén is mentolos ízesítésűt. Ha tehetitek próbáljátok ki, nagyságrendekkel finomabb, mint a sima cukorka ízű.)

Szóval abba az antikos, régimódi dekorációkkal teli karácsonyfára, amilyet idén elképzeltem, ez a cukorpálca nem ehető verzióban is fel fog kerülni, mégpedig antik lenvászonból elkészítve.

Hozzávalók: sima natúr (esetleg fehér) és piros színű vászon, olyan anyag a jó, ami könnyen téphető. (jó még hozzá a piros-fehér csíkos textil is, akkor sűrűbben csíkos cukiság lesz a végeredmény), ragasztópisztoly, vastagabb drót, de olyan ami azért még könnyedén hajlítható kézzel, dekornak spárga vagy szalag és bogyók, ragasztó és csillámpor.

  

A drótból vágjunk tetszóleges darabokat, én kb. 18 cm-es darabokat vágtam, és az egyik végén, a fotón látható módon meghajlítottam, kialakítva az alapformát. Nem baj, ha nem szabályos, és nem egyforma mind, mert az igaziak sem műszaki rajzasztalon készültek. Ha ezzel megvagyunk tépkedjünk kb. 1 cm széles szalagokat a vászonból, és egy, kb. fél cm széles szalagot a piros vászonból. minél hosszabb szalagot tépünk, annál kevesebbet kell majd toldani. A rojtos szél egyáltalán nem gond, az adja meg az egésznek az antik bájt – szerintem. A drót egyik végéhez ragasztópisztollyal rögzítsük a textilcsíkot, majd kicsit átlósan, egymást fedve szépen tekerjük be a váz-drótot jó szorosan, néha rögzítsük egy-egy ragasztópöttyel a vázhoz a textilt.

  

Tekerjük a kívánt vastagságra – én kb. kisujjnyi vastagra készítettem – rögzítsük a végét ragasztóval, majd tekerjük rá a piros textilcsíkot is, amit szintén egy pötty ragasztóval erősítsünk a lenvászonhoz.

  

Ecsettel kenjük át leheletvékonyan, majd szórjuk meg csillámporral, és szárítsuk meg. Spárgával, szalaggal, bogyókkal díszítsük, és majd mehetnek a fenyőfára.

Ha kicsi akasztókat varrunk nekik, akkor fel is lehet fűzni többet egy szép szalagra, és máris van egy ennivalóan édes girland dekorációnk.

Nézz vissza holnap is, itt vár majd rád az újabb kis meglepi.

Ha tetszik az ötlet, és szeretnéd, hogy mások is örüljenek neki, oszd meg az ismerőseiddel 🙂

 

Örülök, hogy velem tartasz! Szép napot kívánok!