A mai dísz is egy kis átalakítás után tetszik csak igazán. A fényes-zöld csicsa nem az én műfajom volt, de attól, hogy ez egy pici korona, hát nagyon odáig voltam – és mivel extra akciósan szereztem be, némi válogatás után a három ép darab már senki másé nem lehetett, csak az enyém. Abba a világba amit elképzeltem, abba pedig bizony nagyonis beleiilik ez a kis királyi apróság.

Ez volt a kiindulási állapot és biztosan vannak akiknél ez már így is nyerő lenne, de nekem általában határozott elképzelésem van, és nem vagyok az a megalkuvó típus, szeretem irányítani a dolgaimat. Főleg ilyen téren.

  

A sok kis éles gyöngy és flitter, a csillám, a strasszok le kellett, hogy kerüljenek, mielőtt a rémes zöld színt eldugtam a festékrétegek alá. A gyöngyök lekaparása tartott a legtovább – szó szerint véres küzdelemben, de azért én győztem. Ide nekem a koronát! – mondhatnám, ha már nem lenne az enyém ez a három 🙂 kioperáltam a bársonyos bélést és a műszőrmét is, és az akasztóját is sikerült úgy kibányászni a ragasztórétegek alól, hogy kiegyenesítve újra használható lett.

  

Kívül old white színre, belül pedig after rain árnyalatra festettem és áttetsző wax-al kentem át.

 

Az akasztóját szépen visszaragasztottam a gyöngyökkel együtt, ebbe majd egy selyemszalag fog kerülni. úgy lesz a fára téve.

 

 

 

  

Óvatosan visszaragasztottam a kis bársonyos bélést és a prémet az aljára, majd a strasszokat és a gyöngyöket is a helyükre erősítettem. Végül taupe színű waxos ecsettel kicsit átmaszatoltam a fehér részeket.

Nálam ez a verzió sokkal királyabb, mint a kiindulási állapot. Igaz nem annyira csilivili, és fényűző  – de sokkal elegánsabb és fenségesebb. Egy pici angyalportól pedig majd megkapja azt a lágy csillámlást ami az apró égők fényét ünnepien fogja visszatükrözni.

Én már nagyon-nagyon várom a karácsonyt, hogy láthassam együtt ezt a sok díszt a csodaszép karácsonyfánkon. Nekem az lesz az igazi ajándék, sokat jelentenek nekem ezek az apróságok.