Egy fb oldalon bukkantam rá egy fából készült sokrekeszes tárolóra, amit kijavítgattam, megtisztogattam, krétafestékkel lefestettem és minden kis rekeszét beszámoztam – igen szerencsére pont 24 db van belőlük, éppen ezért is tetszett meg, amikor megláttam, mert rögtön arra gondoltam, hogy idén készítek egy igazi reantik adventi naptárat, ami – ugyan csak virtuálisan, de – minden napra tartogat egy-egy meglepetést azoknak akik régóta követik az oldalt, és azoknak is, akik mostanában tévednek erre.

Mára már a 12. kis rekesznek is lett lakója.

Ennek a dísznek az alapja egy lencse alakú polisztirol forma. Túlságosan nem rajontam sosem a hungarocell díszekért, de be kell valljam, nagyon sok szépséget lehet belőlük alkotni. A szalvétatechnikát sokan ismerik, és sokan talán valami ördöngős dolognak tartják. Korábban én sem sokszor alkalmaztam, de mivel szeretem egy tárgyon belül keverni a különböző technikákat, így már jöhet ez is. Én azonban egy picit egyszerűsítettem rajta. Igyekszem jó minőségű alapanyagokat használni, de bevallom nem sok különbséget  (sőt semmit) tapasztaltam a decoupage ragasztó és az expressz ragasztó között. így én az expressz ragasztót használom decoupage-hoz is.

A hungarocell alap széleit kicsit lecsiszoltam, mert nem szeretem, ha az illesztési vonal látszik a festés után is, nagyon sokat tud rontani az összképen ha az elkészült darabon látszik. Ezután egy saslikpálcikára tűzve lefestettem sima fehér akril alapozófestékkel (pentart márka tökéletes erre a célra, hiszen úgysem látszik belőle semmi a végén). Száradás után kiválasztottam egy kedves motívumot egy karácsonyi mintás rizspapírról, körbevágtam, és az expressz glue-val felragasztottam a lealapozott formára.

A vintage paint vintage cream árnyalatú festéke pont olyan színű volt, mint a minta alapszíne, így a ragasztó száradása után a csupaszon maradt felületeket átfestettem a krétafestékkel.

Teljes száradás után pedig kétfázisú finomrepesztővel kentem át az egész felületet, a festettet és a rizspapírosat is.

 

  

Hogy a repesztőlakk  száradása során kialakult finom repedéseket kiemeljem, taupe színű wax-al kentem át az egész felületet és jól átdörzsöltem egy puha ronggyal. Felragasztottam a pici leveleket és a gyöngyöket a minta mellé – egy aprócska fagyöngy ágat imitálva – és rögzítettem az antik bronz akasztót is. A keskeny, íves oldalvonalat egy színben remekül passzoló vékony,  cakkos bársonyszalaggal emeltem ki, ami így keretet is ad a kis képnek.

  

Legvégül az akasztó karikájába egy selyemszalagot kötöttem, amely a bársonyszalaghoz hasonló árnyalatú.

Örülök, hogy velem tartasz és nap mint nap olvasod a bejegyzéseimet!

Legyen szép napod! Találkozzunk holnap is várjuk együtt a karácsonyt!