Ha már nyuszifülként ismerjük

akkor bizony miért ne lehetne a húsvéti dekoráció része?

 

Már karácsonykor reméltem, hogy húsvétra a gyapjas tisztesfű (Stachys byzantina) bokrocskáimon lesznek már apró levelek legalább egy tojásbefedéséhez. Nagyon vigyáztam rájuk, időben kiszedtem a tavalyról maradt elszáradt leveleket, hogy az új hajtásoknak elegendő napfényhez jussanak. És tegnap bizony blogcicával kicsit legelésztünk a környékükön. Miután bejöttünk, én szinte azonnal nekiláttam a tojást elkészíteni, nem szerettem volna ha fonnyadnak és pöndörödnek a zsenge levelek. Így könnyebb volt velük dolgoznom is.

Alapnak semmiképpen nem szerettem volna műanyagot, és már jó előre beszereztem erre a célra (is) csodaszép kifújt hófehér libatojásokat. Erre sokkal jobb dolgozni, nem kell alapozni sem a ragasztópisztoly miatt, ami ugyebár a hő miatt, megolvasztja a polisztirol alapokat. Így szép marad a felület, nem lesz hepehupás a végeredmény.

Karácsonykor már alkottam ezekkel a levelekkel, és már akkor is tudtam, hogy a száradás miatt bizony nem árt a levelek között átfedést hagyni. Ez jó ha legalább 3-4 mm, 1-2 az nagyon kevés, miután kiszárad csúnya lesz, én pedig nem 2 nap miatt kopasztottam meg pár ágacskát – persze tudom, hogy majd új leveleket hoz, de akkor is. A megmaradt levelekből spárga alappal egy kis koszorút készítettem, ami helyezhető akár egy nagyobb tojás alá kis fészek gyanánt, de egy kompozícióban is jó kis dekorelem lehet.

Szóval türelem, ragasztópisztoly és kb 2x annyi levélke, mint amennyiről azt hiszed, hogy majd elég lesz. Soronként, szépen egymás után felragasztottam a leveleket, átfedéssel.

Ha vannak ilyen levélkéid, érdemes kipróbálni, hiszen lesz egy igazi nyuszifüles húsvéti tojásdekorációd.

                  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .