Őszibarackdzsem

/ Molnár Andrea


ŐSZIBARACK   DZSEM

VIRÁGOKKAL

reantik módra

A nyár folyamán engem is elkapott a befőzőláz, és sok-sok gyümölcsöt vetettem alá eme kínzópróbának. A végeredmény pedig nemcsak finom, hanem egészséges is lett, mert nem vittem ám túlzásba a cukorhasználatot, így a párom is előszeretettel falatozik belőle olykor-olykor, ami külön nagy öröm a számomra.
A falatozásoknak hála, pár üveggel kevesebb maradt a polcon, így azokat még néhány őszi gyümölcsből pótolom, és ha már ősz, akkor mindjárt őszibarack. 
Ezt a lapos fajtát kifejezetten imádom mert finom édes és lédús, igaz sokan japánbaracknak nevezik, de elárulom, hogy az alatt a majd két év alatt amíg Japánban éltünk, egy darab ilyennel sem találkoztam. A név azonban itt most mindegy is, mert csakis az íz számít. 
Először alaposan megfürdettem őket, mert a héjukat is fel szerettem volna használni.
Majd szépen megszárogattam őket. Ez a szép piros héj fogja adni nekem a dzsem rózsaszínes színét.
Feldaraboltam, majd megszórtam az egészet azzal a maradék 4 evőkanálnyi steviás befőzőcukorral, ami még nyár elejéről maradt.

Az illata már akkor nyálcsorgató voltak, amikor levet eresztett.

nem volt szándékomban agyonfőzni, így bevetettem a botmixert  is egy-két körre.

Még a darabolás közben eldöntöttem, hogy kétféle ízesítésűt készítek, így szedtem át belőle egy kisebb adagot egy másik edénybe, ennek a sorsáról pár sorral lentebb olvashatsz.

A maradékba 3 teáskanálnyi rózsaaromát csurgattam, kóstolás közben derült ki, hogy bizony kell egy negyedik is, mert nekem így lett tökéletes. Enyhén rózsaaromás és illatos finomság, amely azért mégis elsődlegesen őszibarack ízű maradt.

Szórtam bele igazi szárított rózsaszirmokat is, csak a látvány kedvéért 🙂 és picit még rotyogtattam, majd üvegekbe mertem.
A kiszedett kisebb mennyiséghez levendulát szórtam, mert nem csak a sárgabaracknak áll ám jól ez a finom aroma. Mellesleg a halványrózsaszín dzsemhez piszok jól passzolnak a lila pöttyöcskék. Ezt is főztem még egy pici ideig, majd átkanalaztam a neki szánt öblös üvegbe.

5 percnyi tornaóra „dzseméknél”, majd irány a száraz-dunszt.
Mivel minden eddigi finomságom kapott az üvegre csinos dekorációt, nem szerettem volna, hogy ezek kimaradjanak a sorból. Így nekik is készült egyedi biléta – nem mintha nem ismerném fel, hogy mit is tettem az üvegekbe. 

Maradt egy fél üvegnyi a rózsás verzióból,  ami a mai késői reggelimhez nagyon jól jött.

Az illata és az íze is fenomenális lett.

Még Miyu cica is kíváncsiskodott, szaglászta ezerrel, bár nem kóstolta meg.

Ilyen kis csinik lettek az üvegek, mindketten 🙂

A levendulás változat is finom lett, bár abból nem maradt, csak tegnap a lábasban egy kevéske, de azért sikerült lemeózni.

Duci üvegben a duci őszibarackok és a pici lilás levendula-pöszmöszök.

Ha valaki olyan kisérletező kedvű mint én, akkor bátran kipróbálhatja ám bármelyik ízesítéssel, szerintem nem fog csalódni. Bár ugye ízlések és pofonok, de ezek is tényleg fincsik lettek.
Rea

Donut délután

/ Molnár Andrea

DONUT   DÉLUTÁN

Hozzávalók:

2 tojás
3/4 csésze porcukor
2 csésze liszt
1 rúd vanília
fél csomag sütőpor
1 csipet só
3/4 csésze tej vagy tejszín
2 evőkanál kókuszolaj

Először a tojásokat, a porcukrot, a tejet, a vaníliarúd magjait, a sót és kókuszolajat kevertem simára, majd apránként adagolva hozzákevertem a lisztet és a sütőport. Donut formába adagoltam a masszát – ezt legkönnyebben, legegyszerűbben és legmaszatmentesebben habzsák vagy egy erős zacskó segítségével lehet – majd 160 fokos sütőben kb. 20-25 percig sütöttem.

Ilyen szép halványbarnák lettek, akkor kivettem őket és még melegen eltávolítottam a sütőformából és egy rácsra pakoltam.

Majd a nagyfiammal kidekoráltuk cukormázzal – mi a készen kapható marcipán ízűt választottuk – és a piros ételszínezőt is bevetettük. Domos megkapta a felét amit úgy díszített ahogy kedve tartotta, én pedig a többit csinosítottam.

Pár hete vettem ezt a bádogbögrét – szeretek belőle kávét inni – ma pedig véletlenül bukkantam rá a hozzá passzoló kiskannára, ráadásul akciósan. 

 

Cuki cseresznyedekoros.

És muszáj volt beleharapnom … nagyon fincsi lett.

Levendulás barackdzsem

/ Molnár Andrea

Levendulás, illatos sárgabarack-dzsem

–
ahogy én készítem


A cseresznyedzsemmel kezdődött minden, és ott is folytatódott, mert az elmúlt három hét alatt  annyi dzsemet készítettem amennyit eddig még soha. Mindig úgy képzeltem, hogy ilyesmit csinálni iszonyatosan macerás és izzasztó meló. Hát van benne ilyesmi is, de valahogy élveztem minden percét – főleg a kóstolásokat – és úgy gondolom a következő nyárig pont ki fogjuk húzni azzal a jó pár üveg finomsággal, amelyek ott lapulnak a konyhaszekrény polcán.
A sárgabarack dzsemet, vagy lekvárt szinte mindenki szereti – kivéve talán az én nagyfiamat, aki csak a fánkhoz hajlandó ilyesmit enni. Már csak ezért sem maradhatott ki a sorból és ezért is számít nagyágyúnak.

A levendulás nap óta kicsit elvarázsolt ez az aprócska lila virág, a világhálón pedig ezernyi fotó van különféle levendulás sárgabarack dzsemről, és ha már van is itthon, meg hát amúgy is, próba cseresznye – akarom mondani sárgabarack – bepróbálkoztam egy ilyen pofonegyszerű különlegességgel.

Az alapanyagok listája igencsak rövid:
– finom érett, édes sárgabarack (kb 2 kilónyi)
– morzsolt levendula kb. 1 púpozott evőkanálnyi (vagyis a szárról lemorzsolt virágok)
– 4 evőkanálnyi (igen jól látod, csak ennyi)  steviás befőzőcukor

Az alaposan megmosott, megtisztított barackokat kimagoztam és negyedekbe vágtam, majd feltettem a tűzhelyre, igaz tűz az nincs, de a főzőlapon is tökéletesen fog rotyogni, sőt ez még szabályozható is, ami nem elhanyagolható szempont a rotyogási fázisban, hogy ne legyen minden tiszta ragacs az edény körül.

4 evőkanálnyi édesítőszer van benne csak, és bevallom – miután kóstoltam a végeredményt – nem hiányzik a cukor édessége. Ennyit is csak azért tettem bele, hogy ne legyen nagyon híg, és órákig sem szerettem volna főzni, hogy jól besűrűsödjön, ez a kis adalék pedig azon is segít.
Összesen 4 üveg dzsem lett, és ha belegondolok, hogy egy üvegnyiben van egy evőkanálnyi cukor, akkor úgy hiszem, azt büntetlenül lehet enni! Ugye szerinted is?
Itt már a levendula is belekerült, majd még pár percet hagytam pöfögni az egészet, és belekanalaztam az előre elkészített üvegekbe.

 

5 percre minden üveg tótágast állt – ezt a fázisfotót a többi dzsemnél mindig elfelejtettem elkattintani, de most meglett ez is.

Majd beköltöztek a finom meleg kötött takaróba burkolózva a kosárba, dunsztom sincs, hogy minek 🙂 de már régen is így csinálták. Na jó tudom az okát, így lassabban hűl ki az üveg tartalma, addig is folyik a csírátlanítás és tartósabb marad a befőttbe zárt nyár.

Ma a bilétákkal kezdtem a napot, szeretek rajzolgatni, főleg akvarellceruzával. Közben egy kis napozás is belefér az erkélyen 🙂

Öltözködésre és sminkre felkészülni, hamarosan fotózás 🙂

(halkan megjegyzem, hogy amíg kilyukasztottam a bilétákat, addig blogcica 2 gumigyűrűt is eltulajdonított, és kibújt belőle ismét a kölyökmacska, mert egy csomó ideig játszott velük)

Csinosan és gusztán, én pedig már éhes vagyok, de a főszereplőknek először dolguk van.

Már nem bírtam magammal, és nem dicsérgetni akarom magam, de nagyon fincsi lett!!!

Ha befőztök sárgabarackot, próbáljátok ki ezt a verziót is, mert ezek a pirinyó lila pöttyök valami földöntúli ízt kölcsönöznek a gyümölcsnek. 

Nem csupán színként mutatnak remekül együtt, de az ízük is tökéletesen passzol egymáshoz.

Nem is tudom, hogy végül is elég lesz-e 4 üveggel ebből a finomságból? Fánkot is elég sokszor szoktam sütni, meg aztán még most kezdődik igazából a barackszezon.

Kell ennél több?

Rea

Hűsító házi limonádé

/ Molnár Andrea


HŰSÍTŐ   HÁZI   FINOMSÁG

a kánikula ellen
Vásárlás közben jutott eszembe, hogy árválkodik még a hűtőben egy lime és egyetlen citrom, így vettem még hozzájuk pár darab citromot és két szép narancsot és úgy döntöttem, hogy LIMONÁDÉ fog készülni. Még ősszel bukkantam rá – bevallom már nem is tudom, hogy melyik üzletben – azokra az aranyos, füles, amerikai stílusú befőttes üvegekre, amelyeknek csavaros pepita kupakjuk is van, szívószállal a közepén. Az tehát adott volt, hogy miben is szervírozom majd ezt a finomságot 🙂
A hozzávalók mennyiségére nincs pontos receptem, mert a gyümölcsök is más méretűek, azonban próbálok minél kevesebb cukrot használni, de ugye a limonádéba kell valami édes is ami ellensúlyozza a savanyú ízt, így a bodzaszörp mellett tettem le a voksomat, amely ráadásként még mentás ízesítésű is volt. A mini fűszerkertből pedig leszedtem pár ágacska friss mentát is.

A citrusokat feldaraboltam, a friss zöldfűszer leveleit leszedtem az ágacskákról és az egészet egy kancsóba tettem, majd egy speciális fa eszközzel alaposan megnyomkodtam, hogy kinyerjem a finom gyümölcsök levét és a menta aromáját.
Ha nincs ilyen mixerek által használatos alkalmatosság otthon, egy nagyobb fakanál nyele is megteszi 🙂

A kancsó tartalmához öntöttem a tetszőleges mennyiségű szörpöt, és bevallom adtam még hozzá egy kevéske üveges citromlevet is, mert valahogy nem volt elég savanykás, több citromot pedig nem szerettem volna már bele tenni.
Alaposan elkevertem, és ezzel készen is lett az alap – ami elég sűrű és tartalmas lenne így limonádénak.  
Az üvegeket kb félig töltöttem a gyümölcsös keverékkel és a levével, majd felöntöttem jó hideg ásványvízzel és elkevertem. 
Jeget is lehet bele tenni, de az momentán nincs.

És akkor egészségetekre!

Rea

Friss házasok eper-menta

/ Molnár Andrea

„Friss házasok”

eper–menta dzsem 

Tegnap nem csak a magyar focicsapat remekelt az eb-n (csak így tovább srácok, bár nem vagyok nagy focirajongó) hanem én is a konyhában. 
Anyakönyv-vezető híján vadházasságra lépett egy edényben az eper a mentával. 
A cseresznye-dzsem  sikerén felbuzdulva (mások bizonyosan többször átélték már ezt az élményt és rutinosak az efféle dolgokban, de nekem ez siker, egy apró siker aminek örülhetek) beszereztem két helyről összesen kb. 1,6 kilónyi epret (na ezt azért nem tudom pontosan, mert tisztítás közben nem keveset le kellett meózni 🙂 Szóval a tisztítás után lett kb. ennyi, na. A menta ötlet pedig a bevásárlás alkalmával született, mivel akciós volt minden fűszernövény a … üzletben. (Nem reklámozok semmit, amíg nem fizetnek érte :))
Tehát így lett mentás az én eperdzsemem. (Nem én találtam fel, mások már kipróbálták előttem.)
Az okosak receptjeiben – akik már többször elkövették ezt a merényletet az eper ellen – szinte mindben volt cukor a hozzávalók között, nem is kevés, fél kiló meg hasonlóak. De én nem kristálycukrot szerettem volna enni! Ugyanott találtam steviás befőzőcukrot, és zselésítő port is. Abban biztos voltam, hogy ha cukros lesz akkor csakis ilyen. De alapból úgy indultam, hogy kis mennyiséget teszek csak bele. 
Azzal gondolom mindenki tisztában van, hogy mosni és tisztítani kell az epret, a nagyobb szemeket feldaraboltam, és elkezdtem főzni.
Amikor pici levet engedett, megkóstoltam, és hát valóban kellett bele egy kicsi cukor, ami nálam azt jelentette, hogy 4 púpozott evőkanálnyi ment a kb. 1,6 kiló eperhez, nem ám fél kilónyi. Ezzel szerintem még a párom is ki lesz békülve. 

Élvezkedtem a lakást betöltő finom gyümölcsillatban, de közben vigyáznom is kellett, mert nem szerettem volna szétfőzni a gyümölcsöt. Szeretem ha van a dzsemben szottyadt gyümöcsdarab, és így megmarad a szép színe is. 
A zselésítő anyagot is hozzátettem és még főztem 5 percig az útmutató szerint.

Próba – kicsit folyós, de elég zselés az állag. Biztosan nem tökéletes a profik szerint, de nekem megfelel, és ígérem nem fogok miatta reklamálni.

A mentát már nem akartam főzni a gyümölccsel, mert szerintem akkor veszít a finom aromát adó értékes illóanyagaiból, így azt csak akkor kevertem hozzá – apróra vágva – amikor levettem a tűzhelyről.

Az adagoláshoz bevetettem ezt az édes pici régi merőkanalat, nélküle bajban lettem volna, mert így is minden ragadt a környéken 🙂

Elkészültek a kis biléták is, jó volt rajzolgatni ebben a csúnya esős időben.
A csavaros fémkupakokat most is szándékoztam eltakarni, a kiszemelt anyag egy kézzel szövött lenvászonvég egyetlen mintacsíkja, amelynek hátuljáról nem jött ki pár folt, de némi ügyeskedéssel sikerült foltmentes rucikat kötöznöm az üvegekre.

Csinosak is, finomak is.

  Jó étvágyat 🙂

   Rea

Cseresznyedzsem

/ Molnár Andrea
Cseresznye-dzsem

szomolyai fekete cseresznyéből

Dzsemet főztem! Soha életemben nem csináltam még ilyesmit, de adott volt az a két kosárnyi édes fekete cseresznye, így egy részéből dzsem készült. Kb. talán másfél kilónyi lehetett az ami a fazékba került áldozatra készen, de bevallom nem méricskéltem mert cukrot nem adtam hozzá, követtem a Gasztroangyal által leírtakat. Ráadásul nem az volt a cél, hogy az én cseresznyeimádó párom elől elorozzam az egész zsákmányt, csupán nagyon izgatta a fantáziámat. De rákaptam az ízére, mert ma reggel epret vadásztam, és az is az edényben fog rotyogni hamarosan.

A kimagozás volt a nagyon utált része a dolognak, mert uncsi és mert gyönyörű szép, majdhogynem feketére befogta az ujjaimat, ami még így két nap után is remekül látható. (A citromlé, a clorox vagy a körömkefés súrolás ennek meg se kottyan!) 
De azért csak összejött valahogy, és felkerült a fazék a tűzre (vagyis a főzőlapra). Először rengeteg levet eresztett, ez is mutatta, hogy nem egy gyors mutatvány lesz ebből a dologból.

Később aztán alakult az edény tartalma, sűrűsödött és egyben egyre „feketébb” lett.
Kb. jó 2 órányi főzés után elérte azt az állagot, hogy úgy láttam jónak, hogy elég lesz a rotyogásból, és üvegekbe kanalaztam. Két és fél adag lett belőle, a fél üveg az azért is jó, mert ma reggel ez volt a napi első kényeztetésem, és nem hazabeszélni akarok, de isteni finom és talán édesebb mint a méz. A sok-sok cseresznyedarab pedig azt jelzi, hogy nem csak megmutattam neki a gyümölcsöt, és a többi x %-a cukor meg egyéb adalék. Ez igazi koncentrált nyári élmény lesz a téli napokra.
Az üvegek mentek a száraz dúnsztba, ahonnan tegnap este kerültek ki, már kihűlten. 

Közben volt rá időm, hogy alkossak rájuk egy-egy cimkét. Nagyon szeretek akvarellceruzával dolgozni, így azt választottam most is. 

Szép formájú bilétát vágtam, majd rajzoltam mindkettőre cseresznyéket, rá is írtam, hogy milyen gyümölcsöt tartalmaz az üveg, és a befőzés dátumát is.

Maradék piros-fehér pepita anyagból vágtam a tetejére „ruhácskát”, amelyet gumigyűrűvel rögzítettem első körben. A spárgával pedig rákötöztem a kis kártyákat.

Miután a majdnem szünidős gyerkőcöt elvittem a suliba – következett egy igazi első reggeli kóstoló. Azt hiszem az a fél üvegnyi pedig elég hamar el fog fogyni 🙂
Próbáljátok ki! A többi gyümölcsös kotyvasztásom eredményét is megosztom majd veletek 🙂
Rea

Gyors és finom uzsonna

/ Molnár Andrea

GYORS  ÉS  FINOM  UZSONNA


Van-e olyan gyerkőc aki nem éhes a suliból hazafelé menet? Mostanában suli után sokszor gyalog jövünk haza a nagyfiammal – bogárkám még mindig a szerelőnél – és bizony legtöbbször nem túl jó az ebéd a menzán. Itthon pedig az első kérdés a: „mit ehetek”?

Ma egy látványos, ám gyorsan elkészíthető és nagyon fincsi uzsonnát kreáltam, hogy uszoda előtt némi energiát tudjon pótolni a csemeténk. 

Hozzávalók:
1 csomag élesztős leveles tészta (vagy pizzatészta)
8 db virsli (nálunk a füstli a menő)
némi ujjgyakorlat és összesen kb. 25 perc
A tésztát 8 egyenlő részre vágtam. Fontos, hogy a virsli a végéig be legyen bugyolálva, és a tészta egymásra is hajtható legyen, hogy ne essen majd szét sütés közben. Minden virslit begöngyöltem, majd 6 egyenlő részre osztva bevagdostam, de a tésztát nem vágtam át teljesen. Karikába hajtottam és a virslidarabokat megfordítottam, hogy a vágott felülete legyen alul és fölül, befejezésül a két végét kereszteztem egymáson.
Bekentem tojással, hogy szép piros legyen majd sütés után, reszelt sajtot és kakukkfüvet is szórtam a közepére, végül pedig betoltam az előmelegített sütőbe (170 fok). 

Vigyázat, nagyon finom és jobb dupla adagot készíteni belőle  🙂

JÓ  ÉTVÁGYAT !

Rea almás pitéje

/ Molnár Andrea

REA ALMÁS PITÉJE



Még sosem sütöttem olyan igazi amerikai almás pitét, és ma kedvet kaptam hozzá.

tészta hozzávalói:
40 dkg liszt
2 tojás sárgája
12 dkg cukor
12 dkg vaj
6 teáskanál tejföl
1 citrom reszelt héja
1 kávéskanál sütőpor és 2 db babapiskóta

töltelék hozzávalói:
4 nagy alma
4 evőkanál cukor
1/2 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék
2 nagy marék mazsola

A hozzávalókból közepes keménységű tésztát gyúrtam, majd 2/3-1/3 részre osztottam. A nagyobbat kerek alakúra nyújtottam, és a kerámia pite formába simítottam, a széleit körbevágtam. Ezután babapiskótát morzsoltam rá, hogy a lédús alma ne áztassa majd el a tésztát.
A töltelékhez a meghámozott almát kockacukor nagyságú darabokra aprítottam, és a cukorral, fűszerrel a mazsolával együtt félig felfőztem. 

A langyosra hűlt tölteléket a formába öntöttem, majd a kisebb darab tésztát is kerekre nyújtottam, és a szélén a fölösleges tésztát levágtam. 
A maradék tésztából dekorációt készítettem körben a pite szélére, a közepére pedig késsel nyílásokat vágtam, ahol sütés közben a gőz távozhat, és megkentem tojással, hogy a sütőből kivéve majd szép fényes és aranybarna legyen. Előmelegített 170 fokos sütőben 40-45 percig sütöttem.
Sütés közben isteni almás fahéjas illattal telt meg a lakás, és a párom már alig várta, hogy megkóstolhassa. Azt hiszem nem csalódott, mert nem csak jól néz ki, de finom omlós tészta párosult a lédús almás-mazsolás töltelékkel.
Még Miyu cica is kunyerált a tésztájából 🙂

Ha kedvet kaptál a sütögetéshez, akkor bátran kezdj hozzá!

Jó sütögetést és jó étvágyat!

Répatorta

/ Molnár Andrea

RÉPATORTA

Áprilisban nálunk nem a nyuszi miatt készült répatorta, hanem a párom születésnapi tortakívánsága alkalmából. Ez volt az első répatortám, és nem az utolsó :o) mivel annyira finom.
Az előkészületek „gyurmázással” kezdődtek, hiszen milyen répatorta az, amelyiket  nem répa díszít? Tehát vettem egy adag cukormázat és jól átgyúrtam.

Mivel a répa ugyebár nem fehér, ezért ételszínezékkel is átgyúrtam az édes masszát.
Apró golyócskából mini répát formáztam majd két pici zöld levélkét is, amelyeket fogpiszkáló segítségével ügyeskedtem a helyükre. 
Ebben az én nagyfiam is segítőkészen tevékenykedett, csak az ő répácskái valahogy mindig eltűntek a pocakjában :o)

Hogy még répásabb legyen – persze külsőre – késsel pici mélyedéseket nyomkodtam rá.

Majd kezdődhetett a sorozatgyártás.

Előrelátóan pótrépákat is készítettünk, nem mind került a tortára – csak a gyertyákat helyettesítők.
1 éjszaka alatt megfelelő keménységűre szikkadt, így a díszítés már készen is volt.
Másnap kisült a lényeg is, vagyis maga a répatorta.
tészta hozzávalói
2 cup liszt
1 és 1/2 cup reszelt répa
1 tojás
1/2 cup nyírfacukor  és 1/2 cup barnacukor
1/2 cup olaj
3/4 cup narancslé
1/2 cup durvára vágott pirított dióbél
egy jó nagy marék mazsola
sütőpor, reszelt citromhéj és fahéj 
citromos máz hozzávalói
fél citrom leve és annyi porcukor, hogy még folyós de elég sűrű cukormázat kapjunk
Én szeretem, hogy ilyen rusztikusan végigfolyik az oldalán a savanyúan fanyar, de mégis édes máz.
nyami
rea

Zsemlye nyúl

/ Molnár Andrea

ZSEMLYE-NYÚL

Ha húsvét akkor tojás, sonka és nyúl minden mennyiségben. Állatbarátként képtelen lennék megenni egy igazi nyulat, de azért nem modok ám le a nyuszi formájú finomságokról.
A megterített reggeli asztalon kedves meglepetés lehet a család számára – de még akár a vendégseregnek is – a frissen sült, ropogós héjú zsemlye.
Az alaprecept nagyon egyszerű: készíts bármilyen kenyérlisztből kenyér tésztát – én itt rozsos lisztet használtam – de ez tényleg csak ízlés kérdése. Majd ha megfelelően jártál el a dagasztás során, akkor a megkelt tésztát oszd 8 felé, és pihentesd még pár percig. Ha ezzel is megvagy, akkor minden egyes kis cipót ossz 2/3-1/3 részre. A kisebb darabból készül a gömböc popsi – vagy ha úgy jobban tettszik a pocak – a nagyobb darabot pedig egyengesd hosszúkás formára, amiből 
a gömböc köré tekerve – a képen látható módon – és felül kétszer keresztezve kialakíthatod a nyuszi füleit. A gömböcökre szórj nyúlfarknyi reszelt sajtot és told be őket a jó forró sütőbe és süsd szép pirosra.
Ha mindent jól csináltál, akkor ilyen étvágy gerjesztő, illatos és ropogós nyulak fognak kiugrálni a sütőből.
Ha édesszájú vagy, és nem elég a vajas-mézes vagy vajas lekváros verzió, akkor nézz majd vissza a blogra, hamarosan ennivalóan finom újabb ötletet leshetsz el.
A kenyértészta elkészítéséhez itt találhatsz ötleteket és segítséget: http://www.nosalty.hu/receptek/kategoria/kenyerek

Egy kosárnyi tapsifüles – jó étvágyat!

rea