Bolhapiacról és asztalosműhelyből

 

Az egyik bolhapiacozós napon akadt meg a szemem egy érdekes vállfán. Szeretem, ha valami kicsit más, kicsit különleges és ha ez a kicsit más még régi is, na hát az már maga a menyország! A vállfa az 1900-as évek elejéről származik, a bácsi elmondása szerint elég ritka darab, igaz neki van még otthon pár szép példány belőle (hú mennyire kíváncsi lettem volna azokra is, elhiszitek ugye? ). Na de ezzel a vállfával a kezemben már teljesen boldog voltam, és már az sem érdekelt volna ha nem találok semmi mást azon a napon. Nem szoktam nagyon erőltetni ezeket a bolhapiacozásokat, mert ha szeretnék valamit, akkor az tuti nem jönne velem szembe, bocsánat nem feküdne ott előttem a földön vagy az asztalon, De így, egy-egy zsákmánynak csakis örülni lehet. Ugye?

Na szóval, sosem láttam még ilyet, fotón sem, pedig elég sokat bújom a netet régiségek és minden egyéb miatt. Volt még a bácsinak két másik sima, régi fa vállfája, de azokat nem szerettem volna, csak ez kellett. Miután hazavittem, egy ideig ott árválkodott felakasztva az egyik ajtón, de aztán elővettem a tárolóból azt a két új vállfát,amit még egy asztalosüzemben vettem – amíkor a tálalószekrénybe a polcot vágattam és vártam rá, kihasználtam az időt és nézelődtem a holmik között.  A vállfákra ott bukkantam, teljesen újak voltak, amolyan dekorációs alapok, rétegelt lemezből készültek, de megtetszettek. Kettőt találtam belőle, bár többet nem is nagyon szerettem volna. Na szóval, ez a három vállfa lett ma a mini projektem kiindulópontja.

Szépen megcsiszoltam mindhármat, a két újnak a nem túl szép vágott széleivel volt gond, a bolhapiacos darabnak pedig olyan rossz régi szaga volt, még a tisztítás után is. Így az egész lakkréteget lecsiszoltam róla, mert úgy döntöttem, hogy ha már a két dekoralapot festeni és waxolni fogom, akkor majd az is kap egy finom waxréteget. Lefesteni eszem ágában sem volt, de azért volt vele tervem.

 

A lakkréteg alatt szép érett tölgyfa fogadott. Mivel szerettem volna egy leheletnyit változtatni rajta, így egy pillangót transzferáltam rá, majd jöhetett a waxréteg. Ez szépen elmélyítette, és éretté varázsolta a frissen megcsiszolt fa felületét. A sárgarézből készült akasztót is megcsiszoltam egy kicsit, így csilivili és szépséges lett.

Az új darabokat lefestettem egy rétegben a tálaló belsejéből maradt shades árnyalatúra, amit vintage cream színű réteggel takartam. Nem azért mert az csúnya volt, hanem azért mert az éleknél, hajlatoknál visszakoptattam róluk a világos árnyalatú festéket, hogy a sötétebb szín itt-ott majd kikandikálhasson. Járt nekik is egy-egy szép transzferált dekor, végül az egészet waxréteggel zártam. Ja, és kaptak még egy-egy selyem-masnit is, mert így lettek igazán csajosak.

 

 

Mini projektnek hívtam de azért a kézzel csiszolás, a festés és a transzferminta azért beletelik egy kis időbe, a száradásra is várni kell, még ebben a melegben is, de azért megéri egy-egy ilyen darabot felfrissíteni vagy valami egyedit alkotni egy csupasz alapból.

Ha kérdésed van az elkészítéssel kapcsolatban, keress bátran! A kapcsolat menüpont alatt írhatsz nekem üzenetet, vagy keress meg a facebook oldalamon, ahol szintén találkozhatsz a friss és régebbi alkotásaimmal is.

Örülök, hogy velem tartottál!