5. nap

Egy fb oldalon bukkantam rá erre a sokrekeszes, fából készült tárolóra, amit megtisztogattam, lefestettem, minden kis rekeszt beszámoztam – igen szerencsére pont 24 db van belőlük, éppen ezért is tetszett meg, mert egyből arra gondoltam, hogy idén készítek egy igazi reantik adventi naptárat, ami – ugyan csak virtuálisan, de – minden napra tartogat egy meglepetést azoknak akik régóta követik az oldalt, és azoknak is, akik mostanában tévednek erre.

Az 5. nap rekeszébe egy kis cukiság került, ami egyébként nagy kedvencem, de ebben a formában még nem készítettem. A lenvászonból készített reantik gombácskát nagyon szeretitek, így kitaláltam egy olyan gombát, ami egyszerűbben elkészíthető, de ugyanolyan bumfordin bájos.

  

hozzávalók: polisztirol gomba (6 cm nagyot használtam, de lehet kisebbet vagy nagyobbat is), pentart stone effect paszta (ezt azért vetettem be, mert neten rendeltem a gombákat és sajnos sérült kalappal érkeztek), krétafesték (autentico mud árnyalat a kalapjának és vintage paint vintage cream színű a tönknek és a spóratartó lemezkékhez), áttetsző és dark wax (annie sloan), levélkék, gyöngyök, ékszeralkatrészek, ecsetek, olló, ragasztópisztoly

A gombák kalapjátkellett kezelésbe vennem elsőként, mert többnek is mély, éles benyomódás volt a felületén. Ezért a kőhatású pasztát ecset segítségével felvittem a felületére, így természetesebb is lett, és a kalapok szélein kicsit túl is tudtam kenni, hogy még valóságosabbnak tűnjön majd a végeredmény.

Miután megszáradt, átkentem két rétegben a sár árnyalatú krétafestékkel, ügyelve arra, hogy ne menjek túl a felhordott kőpaszta vonalán. A gomba alsó részét vintage cream színre festettem, és száradás után lekezeltem az áttetsző wax-al.

 

Ezután előszedtem mindenféle kütyüt, szalagot és ékszeralkatrészt, és kitaláltam, hogy mivel díszítsem. Azért, hogy majd fel tudjam akasztani a karácsonyfára, mindegyikbe ragasztottam egy-egy szemes szerelőpálcát, amire előbb egy-egy szem régi gyögysorból való teklagyöngyöt tűztem.

Kis szalagból karácsonyi üzeneteket is fűztem rájuk, amelyeket szalagvégzáróba zártam. Majd nagyon lazán itt-ott antikoltam kissé a sötét wax-al, a kalapjukat foltokban beragasztóztam, megszórtam durva szemű csillámporral, a tönkök aljára ragasztottam egy aranyosan csillogó levélkét, és gyűrt selyemszalagot kötöttem rájuk.

Ilyen lett, remélem ti is szeretitek 🙂

 

 

 

 

Köszönöm, hogy velem tartottál! Nézz vissza holnap is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.