Őszibarackdzsem


ŐSZIBARACK   DZSEM

VIRÁGOKKAL

reantik módra

A nyár folyamán engem is elkapott a befőzőláz, és sok-sok gyümölcsöt vetettem alá eme kínzópróbának. A végeredmény pedig nemcsak finom, hanem egészséges is lett, mert nem vittem ám túlzásba a cukorhasználatot, így a párom is előszeretettel falatozik belőle olykor-olykor, ami külön nagy öröm a számomra.
A falatozásoknak hála, pár üveggel kevesebb maradt a polcon, így azokat még néhány őszi gyümölcsből pótolom, és ha már ősz, akkor mindjárt őszibarack. 
Ezt a lapos fajtát kifejezetten imádom mert finom édes és lédús, igaz sokan japánbaracknak nevezik, de elárulom, hogy az alatt a majd két év alatt amíg Japánban éltünk, egy darab ilyennel sem találkoztam. A név azonban itt most mindegy is, mert csakis az íz számít. 
Először alaposan megfürdettem őket, mert a héjukat is fel szerettem volna használni.
Majd szépen megszárogattam őket. Ez a szép piros héj fogja adni nekem a dzsem rózsaszínes színét.
Feldaraboltam, majd megszórtam az egészet azzal a maradék 4 evőkanálnyi steviás befőzőcukorral, ami még nyár elejéről maradt.

Az illata már akkor nyálcsorgató voltak, amikor levet eresztett.

nem volt szándékomban agyonfőzni, így bevetettem a botmixert  is egy-két körre.

Még a darabolás közben eldöntöttem, hogy kétféle ízesítésűt készítek, így szedtem át belőle egy kisebb adagot egy másik edénybe, ennek a sorsáról pár sorral lentebb olvashatsz.

A maradékba 3 teáskanálnyi rózsaaromát csurgattam, kóstolás közben derült ki, hogy bizony kell egy negyedik is, mert nekem így lett tökéletes. Enyhén rózsaaromás és illatos finomság, amely azért mégis elsődlegesen őszibarack ízű maradt.

Szórtam bele igazi szárított rózsaszirmokat is, csak a látvány kedvéért 🙂 és picit még rotyogtattam, majd üvegekbe mertem.
A kiszedett kisebb mennyiséghez levendulát szórtam, mert nem csak a sárgabaracknak áll ám jól ez a finom aroma. Mellesleg a halványrózsaszín dzsemhez piszok jól passzolnak a lila pöttyöcskék. Ezt is főztem még egy pici ideig, majd átkanalaztam a neki szánt öblös üvegbe.

5 percnyi tornaóra “dzseméknél”, majd irány a száraz-dunszt.
Mivel minden eddigi finomságom kapott az üvegre csinos dekorációt, nem szerettem volna, hogy ezek kimaradjanak a sorból. Így nekik is készült egyedi biléta – nem mintha nem ismerném fel, hogy mit is tettem az üvegekbe. 

Maradt egy fél üvegnyi a rózsás verzióból,  ami a mai késői reggelimhez nagyon jól jött.

Az illata és az íze is fenomenális lett.

Még Miyu cica is kíváncsiskodott, szaglászta ezerrel, bár nem kóstolta meg.

Ilyen kis csinik lettek az üvegek, mindketten 🙂

A levendulás változat is finom lett, bár abból nem maradt, csak tegnap a lábasban egy kevéske, de azért sikerült lemeózni.

Duci üvegben a duci őszibarackok és a pici lilás levendula-pöszmöszök.

Ha valaki olyan kisérletező kedvű mint én, akkor bátran kipróbálhatja ám bármelyik ízesítéssel, szerintem nem fog csalódni. Bár ugye ízlések és pofonok, de ezek is tényleg fincsik lettek.
Rea