Most már tetszik

MOST   MÁR   TETSZIK   🙂

reantik

Adott volt egy tálca, amelynek a formája jó volt, és még valamilyen könnyű fából is készült, de a színével és a felületével nem voltam kibékülve. De hát ez nem lehet akadály! Ugye?
(egyébként a KIK-ben vettem, egész jó áron 1.290.-ért)
Foltokban kapott itt-ott egy kevés diópácot, hogy majd az éleknél, a visszacsiszolás után a sötét szín bukkanjon elő. Ezt követően pedig light grey árnyalatú Lignocolor festékrucit pamacsoltam rá, egyet alsószoknyának, egyet pedig csak azért, hogy még csinosabb legyen. 
Száradás után egy kis csiszolás, majd a megfelelő minta, és jöhetett az áttetsző waxréteg.

Füle nem volt, vagyis igen, de az csak a keskenyebb oldalba vágba egy-egy kis ovális nyílás. Na ez sem volt nyerő nálam, olyan kis csupasz volt úgy. Eredetileg bőrrel szerettem volna betekerni a felső perem adta “fület”, de sajnos nem találtam olyan hosszú bőrszálat, így spárgából sodortam kötélszerűen két darab – azért jó hosszú – madzagot, amellyel így körbetekerhettem. Természetesen ragasztópisztollyal rögzítettem a végeket, és a munka során minden második sort.

Ilyen lett a végeredmény, a végeket próbáltam minél szebben eldolgozni és eldugni az alsó szélen. 

Régi kulcs, textilmasnikkal és pillangóval az egyik oldalon.

A másik oldalon pedig a még Japánból hozott kis kékvirágos porcelán teáskészletem. 

Mini csendélet az asztalon, most virág helyett.

reantik