Lakberendező cica

Lakberendező cica


az új “családtag” elég eleven. Ezért, hogy megvédjem valamennyire a függönyt, a kanapét és az egyéb berendezési tárgyainkat a szűnni nem akaró felfedezési vágyát követő aprócska szőrgombóctól, kapott egy szinte minden igényt kielégítő cicabútort. Lucával ilyen téren nem voltak tapasztalataink, mivel sosem volt az függönyre mászós típus, de Miyu bizony lépten-nyomon feszegeti a határait ilyen téren (is).
A méretes doboz láttán nem igazán rémült meg, sőt a szalag levágása után, szinte azonnal új zsákmányának tekintette.

A darabok kipakolása után mindent aprólékosan körbeszaglászott, és leltárba vett.
Segített nekem az összeszerelési útmutató értelmezésében is.
Mint egy kis ellenőr minden mozzanatnál ott volt, segédkezett és figyelt, hogy jól csinálom-e? Majd pedig meózott.

Közben elvonult egy kis tízóraira, elvégre szusszanni a nagy munkák közben sem árt egy hangyányit.
Az utolsó csavarral percekig játszott miután sikerült neki kivarázsolnia a zacskóból. Ide-oda gurgatta, és amikor már azt hittem, hogy elveszítette az érdeklődést iránta, amint a kezembe vettem, rávetette magát. 
Az új berendezési tárgy a helyére került, ahonnan a kis doromboló bajuszkirálynő szemmel tarthat majd mindent, de egyben megfelelően nyugis is. Cicatartás terén szintén tapasztalt barátnőm tanácsait is figyelembe véve, egész jó kis összeállítást sikerült találni.
 És íme a boldog kis tulajdonos. 
Időközben egy kis változtatást eszközöltem a bútoron, megcseréltem a két kerek alvós helyet, mert a puha párnázott részt jobban kedveli – van ízlése – de az aprócska termetéhez túl magasan volt. Így már tökéletes. 
Csak azt nem tudom, hogy akkor miért az ölemben alszik már megint, a bejegyzés írása alatt végig 🙂 Valószínűleg a simogatás miatt.
rea