Gerbeaud fadoboz

GERBAUD   FADOBOZ

reantik

Az elmúlt 4-5 hónapban felújítottam pár apróbb és nagyobb lakberendezési tárgyat. Ez a kis Gerbaud fadoboz az egyik kedvencem. Elég ritka a szép állapotban fennmaradt dobozka, amelyben egykor finom édességek lapultak.
Amikor rábukkantam nem is hittem, hogy ilyen ritka kincset sikerült találnom. Az igazat megvallva, azért olyan túl jó állapotban nem volt, de jó alapnak bizonyult még így koszosan is. 
Lássuk mit is kezdtem vele:

Első lépésben tisztítószeres lemosást kapott, amitől bevallom nem lett sokkal szebb. Volt ahol a rárakódott ragacsos mocskot le kellett vakarnom róla, de a végén látható lesz, hogy megérte!

Mivel a lemosás nem segített elérni a hőn áhított kinézetet, óvatos csiszolás következett. Ennek köszönhetően már előbukkant a fa szép, érett színe és erezete. Itt látható az aprólékosan elkészített csapolás, amely a sarkokat tartja össze. Manapság miért nem csinálnak ilyeneket? 

A nagy munka közepette egy hangyányit azért csökkent a dobozka tetejébe préselt minta rajzolata, de ennyit hajlandó voltam feláldozni a cél érdekében.

A csiszolást innen már nem mertem folytatni, mert féltem, hogy eltűnik az értékes, eredeti minta.

Festékkel “elrontani” eszem ágában sem volt ezt a szépséget, de a waxot annál szívesebben használtam a fafelület szépségének a kiemelésére. A csiszolás miatt tökéletesen sima volt a dobozka, így megfelelt a waxoláshoz is.
Egy puha ronggyal simogattam bele a felület aprócska pórusaiba az illatos waxot. (Bármelyik wax tökéletes erre a feladatra, ekkor még az Annie Sloan waxot használtam, tesztelgettem).
A színbeli különbség jól látható, a waxolt felület teltebb, gazgadabb és mélyebb tónust kapott.

Íme a waxolt dobozka.

Ám ezzel még koránt sem voltam készen! A belső részeket is megcsiszoltam amennyire csak tudtam, hogy minél simább, egyenletesebb felületet kapjak, mert papírt szerettem volna bele ragasztani, és úgy nem szép ha huplis.

Mivel nekem ez a doboz egyáltalán nem nőcis, csakis valami egyszerű mintás papír jöhetett szóba. A csíkos és a pepita között vaciláltam. Aki követ egy ideje, az tudja, hogy pepita mániás is vagyok,  így egy pasis fekete-fehér pepita minta mellett voksoltam. Csak az volt a gond, hogy nem volt elég ebből a kartonból és mivel ez egy aldis dekorkarton füzetben volt, hát esélyem sem volt rá, hogy hipp-hopp elszaladjak venni, mert nem mindig kapható, csak évente 2-3 alkalommal. 

De sebaj! Kitaláltam, hogy vastagabb papírra fénymásolóval sokszorosítom. Bevált az ötlet, így még a mintadarab is megmaradt, mert mindenhová a másolatból ragasztottam. A széleknél finom csiszolóvászonnal ledörzsöltem az egyenetlenségeket, így sokkal szebb is lett. (A waxolt felületre azért vigyázni kell a művelet során!)

Az indulási állapothoz már nem is hasonlít!

A szépséges régi Gerbaud minta.

reantik