Időutazás hőlégballonnal

Két projekt egyszerre

Többször előfordul – az igazat megvallva, szinte mindig – hogy még valamit nem fejeztem be, de már új dologba kezdek. Ez azért is van mert bizony egyes reantikok alkotása-alakítása közben várnom kell száradásokra vagy valami apróságra, amit kigondoltam hozzá, de még hiányzik. Sőt halkan megsúgom, olyan is van, hogy a rendszerezéses igyekezetem ellenére sem tudom, éppenn hová tettem azt a valami kisbigyót ami kellene, így a lakás felforgatása helyett belekezdek valami másba, majd csak utamba akad egyszer, aztán befejeződik minden, szépen lassan.

A papírmachéval is így voltam, tudtam, hogy van még itthon egy kis vödörnyi vizibomba, ami méretben pont jó lenne az én kis léghajómhoz, de mivel ezekkel csak nyáron szórakoznak a pasijaim, úgy eltettem, hogy csak no. De megtaláltam, és végre ismét tépkedhettem az antik gótbetűs könyvem lapjait. Ismételten megjegyzem, menthetetlen példányról van szó, ami hiányosan, darabokban, rozsda és egyéb foltosan került hozzám. De úgy vélem méltó alapanyag az én kis dolgaim kivitelezéséhez. Szeretem minden betűjét, a szép érett, besárgult színét, a foltjait, úgy ahogy vannak, és hiszem, hogy sokkal jobb így megmenteni, mintha valahol vmi pincében dohosodna.

Szóval a kis vizibomba felfújva olyan mint a lufi, és ez szolgált alapként. Antik modge-podge-al rétegeket ecseteltem a lufi felületére a kis fecnikből, konkrétan 6 réteg papír van rajta, minden réteg fedésben, és a rétegek között hagytam egy napot száradni az egészet. Amikor készen volt, picit áttöröltem taupe színű waxos ronggyal és 6 dupla szál vékony spárgából csomózással kialakítottam a ballon körüli hálót, miközben a konyhaszekrény felső elemének a fogantyúján lógott az egész. Így könnyedén körbe tudtam forgatni, és ahol kellett, egy pötty ragasztóval segítettem a rögzítést.

      

A kis utazókosárnak vágtam egy lekerekített négyzetes kartonlapot, majd vastagabb spárgával, spirálisan haladva körberagasztottam az egészet. Antik lenvászonból ragasztottam, kötözgettem kis homokzsákocskákat minden tartókötélhez a kosár külső oldalára. A ballon tartózsinórjait a kosár belsejében vezettem ki a kosár aljára, ahol csomóra kötöttem és bojtszerűen lógni hagytam. Tudom, hogy az igaziaknak nincs ilyenjük, de ez az én kicsi alkotásom, és nekem így tetszik, amúgy is dekoráció.

      

A ballonra kis spárgamasnikat ragasztottam körben, és került rá néhány az igazi szárított rózsáimból, kiegészítve aprócska selyemlevelekkel. Ellensúlyként az utazókosárra is kívánkozott egy pici díszítés. Spárgán kívül direkt semmi más szalagot nem akartam hozzá használni, mert annak a puritánsága, és rusztikussága remekül illik az antik könyvlapokhoz, és egyúttal nem viszi el a túl porcukrosan csajos irányba sem az egész alkotás összképét. Többféle dekoráció kavargott a fejemben, de végül a rózsás mellett döntöttem, pont azért, mert nem a megszokott párosítás a rózsa a léghajóval.

A varrógépfiókban röpködő hőlégballonomnál mutatott módszer jó kis megoldás a tálalásához, de most nekem ez mindenképpen a fehér fal elé kívánkozott, és került mellé egy kis kép is, aminek az elkészítése nagyon egyszerű. A pinteresten kerestem egy nekem tettsző rajzot, amit kinyomtattam, majd egy egész könyvlapra transzferáltam. (Direktben lehet a könyvlapra is nyomtatni, de én szeretem, ha nem látszik minden vonal tökéletesen, ezért a transzfert választottam.) Elővettem az akvarellceruzáimat, kiszíneztem és ecsettel elmostam a színeket. Egy sima fehér, ovális képkeretről (ez egy évekkel ezelőtt möbelix-ben vásárolt darab) leoperáltam a fehér szalagokat, majd pocsolya és milk árnyalatú krétafestékkel festettem, koptattam, waxoltam. Végül beletettem a kis művet, szalagot tettem rá, és a hőlégballon mellé biggyesztettem.

      

Ha tetszettek, és szeretnél hasonlóan egyedi alkotásokkal találkozni, csatlakozz a facebook oldalam követőihez, ha pedig kedvet kaptál hozzá, készítsd el a saját kis alkotásaidat és mutasd meg.

Örülök, hogy velem tartottál!

 

 

Üdítő finomság

aromaterápia – a gyomornak is

Amikor a levendulás cukor készítésének a módját nézegettem, folyamatosan levendulaszörpök és szirupok fotóján is megakadt a szemem. Több se kellett, leöblítettem egy csokornyi virágot (a pici rovarokat és a port azért nem árt lemosni róla), leszárogattam és ráérősen lecsipegettem a virágokat a szárról. Ez elvileg nem fontos, sokan szárastul együtt használják, de mivel én nem literszámra csináltam, így azzal a mennyiséggel nem igazán volt nagy cucc elbíbelődni.

  

A legtöbb receptben a 2:1:2 arány volt olvasható, így én is azt alkalmaztam, picit változtattam rajta csak 2:1:1,5

1 csészényi levendulavirág, 2 csészényi víz, és 1,5 csészényi kristálycukor. Nem barna cukrot használtam, mert szerettem volna, hogy a szirup színét nem befolyásolja. Ehhez a mennyiséghez egy jó nagy bio citrom kb 3/4-ét felkarikáztam és a citromkarikákat is beletettem. Majd ment az egész a tűzhelyre, és felforraltam. Utána hagytam állni egy napot, leszűrtem az egészet, még egyszer felforraltam – itt lehet kóstolni, hogy kell-e még édesebb, ez ízlés dolga, de ugye ezt amúgy is limonádéba használom, szóval ha nagyon édes, akkor sincs semmi baj. Majd mikor kihűlt, egy tisztára mosott, csatos üvegbe szűrtem és beültettem a hűtőbe. És most ismét van itthon valami finomság ami saját készítésű limonádék alapja lehet.

 

Az eltarthatóságáról nem tudok nyilatkozni – több receptben olvastam, hogy télire teszik el ily módon, de attól tartok ebből addigra már csak emlék marad.

 

Levendulát?

Szívesen!

 

Azok számára, akik követik a facebook oldalamat, bizonyára nem újdonság, hogy az utóbbi napokat szinte csak a levendulának szenteltem. Tavaly sajnos nem sikerült eljutnom Pannonhalmára levendulát szedni, de idénre mindenképpen beterveztem magamnak.  Eredetileg július elején lett volna a levendula-hét, de mivel az időjárás elég hamar nyáriasra fordult, ami viszont nagyon kedvező volt a levendula virágzáshoz, így sokkal előrébb kellett hozni ezt az alkalmat. Barbi meg is hirdetett egy saját kis levendula ünnepet, és készült is mindenféle finomsággal. Bár esőben indultunk útnak, mire odaértünk Pannonhalmára egyre szebb idő lett, végül kisütött a nap is, és előmerészkedett a pillangók és méhek serege is, megszállták a finom illatos virágokat.  Ha pedig már mentem, szertettem volna Barbarának valamit én is adni, így felajánlottam neki, hogy amíg ott vagyok, szívesen segítek neki és azoknak akik szeretnének valami saját készítésű levendulásat alkotni. Valami egyszerű de mégis látványos levendulás alkotáson törtem a fejem, amit ő maga is el tud majd készíteni a kis üzletébe. Így ötleteltünk együtt, végül pedig a szív alakú koszorú és a levendula baba mellett döntöttünk. (Ennek az elkészítését is hamarosan olvashatjátok a naplóban.)

A kis alkotó délután nagyon jól telt, a lányok nagyon ügyesek voltak és nagyon szép, illatos kis dekorációkkal térhettek haza. Sokan kérdeztétek, hogy mi a trükkje ennek a szívnek? Lehet, hogy bonyolultnak tűnik, de nem ördöngősség. Bátran neki lehet fogni! Szükség lesz hozzá: erősebb drótra, vékony hajlékony vesszőre (nyírfa, fűzfa ága pl. remek erre a célra), vékony virágkötő drótra, levendulára és metszőollóra, fogóra – dekorálásként pedig szalagra meg ami van otthon.

Kezdetnek egy erősebb, jó tartású drótot, a nekünk tetsző szív formájúra hajlítunk. Itt állítjuk be a méretet, a formát – lehet kisebb-nagyobb, laposabb, filigránabb, ducibb – ki milyet szeretne. Majd egy jó hosszú és vékony ág végét egy darabka dróttal a szív közepéhez rögzítjük, és az ágat a drót mentén haladva, lazán a drótváz köré tekerjük. 2-3 ággal tanácsos ezt egymás után megismételni, hogy kellő tartást adjanak a koszorúnak. Ilyenkor még mindig lehet állítani a kívánt formán.

Majd a levendulából 6-8 szálas kis csokrétákat kötünk, közvetlenül a virágok alatt megdrótozva. És gyártunk legalább 20-25 ilyen kis csokrot. nem baj, ha nem teljesen egyformák, sőt annál jobb. (Ha elfogynak de még kellene, hát akkor újra csokrozás következik.)

      

A csokrokat a szív közepétől elindulva elkezdjük feldrótozni az alapra – először az egyik oldalon, majd tükörképként a másikon. Minden újabb kis csokorral takarjuk az előző csokor feldrótozott szárait. A szív csücskéhez érve egy kisebb dúsabb csokrocskával pedig eltakarjuk a két összefutó véget. Végül pedig ízlés szerint díszíthetjük tovább – szalaggal, papírlepkékkel, régi kulccsal, gombbal, medállal.

Koszorú is hasonló módon készülhet, csak értelemszerűen kerek alapra dolgozzuk fel a kis csokrokat. Minél dúsabbak a csokréták, és minél sűrűbben dolgozzuk azokat az alapra, annál dúsabb lesz a koszorú. Lehet a kis csokrok irányán is alakítani, jobbról-balról felváltva fekteti, ezt már igazán az egyéni igényünk, ízlésünk és a rendelkezésünkre álló levendula mennyisége határozza meg.

    

Bátran fogjatok hozzá! De azért azt jelzem, hogy időigényes kicsit a dolog, épp az olyan esős délutánok remek program, mint a mai is.

És aki szereti a levendulát, annak tartogatok még meglepetést, érdemes figyelni a további ötleteket, tippeket is!

 

 

Csak illata nincs

Papírvirág készítése lépésről-lépésre

 

hozzávalók: ízlés szerinti színű krepp-papír, zöld színű papír-ragasztószalag, virágdrót, olló és ragasztópisztoly

két szál drótot a zöld ragasztószalaggal összetekertem

  

a virág porzóihoz egy 20×6 cm-es krémszínű krepp-papír darabot vágtam, amit az egyik hosszabb oldalán bevagdostam és a kis rojtokat óvatosan megpödörgettem – a termőhöz fekete papírból egy gombócot gyúrtam, majd a drót végére ragasztottam, és bevontam egy kis darab fekete papírral

 

 

A fekete bumszlis drótvégre egy csöppnyi ragasztót tettem, a krémszínű rojtos részt körben rátekertem a drótra, és ragasztóval rögzítettem.

 

 

 

A sötétebb papírból kivágtam a szirmokat: 10 db-ot 5×8 cm-es téglalapból, és 5 db-ot 6x8cm-es téglalapból – a képen látható formára, majd középen meghúzkodva kialakítottam a sziromformát, és a kisebbekkel kezdve elkezdtem körben felragasztani az alapra.

  

 

A világosabb árnyalatú krepp-papírból is elkészítettem a szirmokat, 10 db-ot, 7×9,5 cm-es téglalapokból:

  

  

A száron a szirmok végeit egy-egy darabka zöld papírral takartam, és kialakítottam a leveleket, és felragasztottam őket, majd és azok végeit is takartam.

 

Legvégül a szárat körbetekertem a levelekkel egyező papírcsíkkal, és ragasztottam rá még két levelkét is.

 

Ha tetszett, és szeretnél hasonlót készíteni, bátran kezdj hozzá, nagyon jó kis kikapcsolódás, és akár ajándékba, akár saját részre is mutatós sajátkezűleg készített dekorációd lehet, a boltokban kapható selyemvirágok töredékéért.

A facebook oldalam mellett az instagram-on is követheted, hogy éppen mivel is foglalatoskodom, gyere és tarts velem!

 

 

 

Romantikus plasztikus

Rózsa egy kicsit másképp

Amikor először láttam a plasztikusan rongyos szélű, merített papírszerű anyagú, csodaszép rózsákat és virágokat, már akkor tudtam, hogy egyszer majd szeretnék valami hasonlót alkotni. Akkoriban utána néztem miféle anyagból is pasztázzák az alapra ezeket a virágokat, de kicsit drágának találtam a masszára a többtíz eurós árat. Titkon azért ott motoszkált bennem ennek a kipróbálása, így amikor hét elején az egyik kreatív webbolt honlapját böngészve véletlenül rábukkantam a pentart hasonló termékére, rögtön rendeltem is egy dobozzal kipróbálásra, és bevallom nagyon vártam, hogy megérkezzen. Tegnap végre meghozta a postás, így este nagy önbizalommal nekiültem az alkotásnak. Aztán amikor az első szirmok mégsem úgy akartak alakulni ahogyan én azt elképzeltem, elég letörten, de kitartóan próbálgattam és formázgattam tovább az akrilfestékkel megszínezett pasztából. Kétszer is lekapartam a lealapozott dekortábláról a “virágot”, mert nagyon nem voltam elégedett az alkotásommal. De a kitartásom gondoskodott az eredményről, így a harmadik nekifutásra már azt mondhatom, hogy így “elsőre” nem is rossz. Persze azért még rendesen van hová fejlődnöm.

  

Tapasztalataim a pasztáról:

  • az alapot amire dolgozunk, mindenképpen alapozzuk le, vagy magával a pasztával, vagy alapozóval
  • szerintem kisebb rostszálak vannak benne mint azokban a videókban amelyeket láttam a neten, így kevésbé szakadozottnak látszódik a széle, de azért ez sem rossz
  • amint picit szikkandt az akrilfestékkel színezett massza a levegőn, nekem szebben formázhatóak lettek a szirmok, de lehet, hogy ez csak nekem jött be
  • a jó eszköz a sikeres alkotás elengedhetetlen része, nem valami profik a festőkéseim, így bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy nem igazán tudtam úgy alakítani/kenni a szirmokat, ahogyan én azt elképzeltem
  • jó lenne, ha kisebb kiszerelésben is kapható lenne

  

 

Ha van még kérdésed az anyaggal kapcsolatban, szívesen válaszolok. Ha pedig szeretnéd látni, hogy miket alkottam korábban, vagy mik lesznek a húsvéti reantikok, nézz szét az oldalam régebbi naplóbejegyzései között vagy kövesd a facebook oldalamat.

 

 

 

 

Csipkerózsika

Egy kupacnyi ilyen olyan régi kézimunkám van amelyek itt-ott lyukaskák, vagy nem jött ki belőlük egy-egy folt, esetleg egy 20-30 cm-nyi darabka került csak hozzám – de mivel egy ilyesfajta hörcsög (mint én is) nem dob ki semmit, hát csak gyűlnek. Aztán egyszercsak ahogy a polcon pakolásztam, megakadt a szemem a kis ezüstözött evőeszközös dobozkámon, amit még pár éve újítottam fel – vagyis ezen a kis rózsán ami rajta van, és a kisördög ott belül nem hagyott nyugodni, mígnem arra kényszerített, hogy üljek neki, válogassam át a kincsesszekrényem tartalmát és bizony gyártsak már pár virágot, ezekből a másra amúgy sem nagyon használható darabokból. Én pedig rendes kislány vagyok, és engedelmeskedtem 🙂

Kerek, horgolt csipkéből tekert virág

Nagyon egyszerű elkészíteni, és akár csipkeszalagból is könnyedén kivitelezhető.

A kerek terítő közepét kivágtam (nem lesz ideje kibomlani a szálaknak, mert az elvarrás nem fogja engedni) majd egyszerűen fércelő öltésekkel beráncoltam a duplán hajtott csipkét, belevarrtam a készen kapható virágbibét (ez helyettesíthető pl. spárgából vágott szálakkal is, vagy vékony drótra erősített gyönggyel) és folyamatosan ráncolva, apránkánt összevarrtam alul.

  

 

Rongyos rózsa

többféle anyagból vágtam ki kis vese alakú és kerekded formákat, a vágott széleket óvatosan meghúzkodtam, így kirojtolódtak és ki is nyúltak picit, ettől állnak picit szét a szirmok. Egy vastagabb csipkedarabkát feltekertem, mint a palacsintát, majd köré rakosgattam a szirmokat, mindig úgy, hogy az illesztés az újabb szirom közepe tájékára essen. Minden egyes szirmot apró öltésekkel rögzítettem alul.

 

 

  

  

 

Egyszerű csipkevirág 

ez a kis hímzett pántlika nagy kedvencem, csodaszép ekrü színe van és a mintája annyira finom. Bolhapiacos szerzemény, kézzel hímzett és látszott már rajta pár javítás, és aprócska feslés is, valamiről sebtiben levághatták, de ehhez a darabhoz tökéletesebb alapanyagot el sem tudtam volna képzelni. Lazán beráncoltam a vágott részét, belavarrtam az óarany finom kis porzókat, majd felváltva tekertem és öltöttem, amíg ki nem alakult egy kis kehely forma.

 

  

  

 

Csipkeszirmos virág

Ez a virág két részből áll. Az alsó részt tépett szélű vászonból ráncoltam, a fotón látható módon. A csipkeszirmokat pedig a felhasznált csipkeszalag mintája adja, és szintén a férceléssel beráncolt módszerrel készült. Óarany, csillámos bogyók is kerültek a közepébe, ezek és néhány pici öltés tartják össze a két részt.

 

 

  

  

  

Hasonló, saját készítésű textilvirágokból készítettem egy koszorút, igazi shabby stílusban. Nagyon egyedi darab lett és egyszerűen imádom.

Nem csupán koszorú készíthető az ilyen kis “virágokból”, használhatjuk akár lakberendezési dekorációként, vagy pl. a téli ruhák dekorálására is, sapka vagy kabát stílusos kiegészítője is lehet. vagy  pl. esküvői dekoráció.

Bátran kezdj hozzá, élvezni fogod, ahogy kialakul a kezeid között egy-egy kis szépség.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Romantikus dekoráció

Hogyan készíthetsz kerek virágdobozt?

Nagyon felkapott lett manapság a különböző alakú és nagyságú dobozokba felsorakoztatott virágokból készített dekoráció. Előnye, hogy egyszerűen szállítható, ha pl. vágott virágból készítik, akkor szállítás közben sem hervad el, ha pedig selyem- vagy papírvirágból, akkor sokáig díszítheti az otthonodat, üzletedet vagy az irodádat. Remek esküvői asztalok díszítésére, valamint ajándékba is bármilyen alkalomra. Én alapvetően vágott virág párti vagyok inkább, de szeretek selyemvirágokból is alkotni ezt-azt.

Most a selyemvirágos verzió elkészítését mutatom meg. Szükséged lesz hozzá:

  • egy tetszőleges anyagú, méretű és alakú dobozra (én egy 12 cm átmérőjű, 7 cm magas kerek faháncsból készült dobozt használtam, amit olivzöld krétafestékkel festettem le)
  • száraz oázisra (ez szürkés-rózsaszínes vagy sárgás színű lehet, és téglányi méretben beszerezhető, én az Oázisban szoktam venni, vigyázz, ne a zöldet vedd meg, mert az vágott virágokhoz való)
  • bármilyen selyemvirágra, ami neked tetszik, levelekre, bogyós ágakra, szalagra, virágdrótra, ragasztópisztolyra és ollóra

Elsőként szabj le az oázisból a dobozba illő darabot, ez jó éles késsel, sniccerrel könnyen megy. A doboz szélével egy magasságban legyen.  Majd ragasztópisztollyal rögzítsd a doboz alsó részébe. A virágokat drótozd meg ha szükséges, és kezdd el a tűzőhabba tüzni. Haladhatsz az egyik szélétől elindulva, vagy szimmetrikusan elhelyezve az elemeket. Szerintem szebben lehet kontrollálni az alkotást, ha egy helyről indulsz és úgy kezded el betölteni a dobozt a virágokkal, levelekkel és bogyókkal.

  

A szárakat akár be is ragasztózhatod a beszúrás előtt, de csak simán is betűzheted az oázisba.

  

Miután kitöltötted a dobozt – arra is figyelj, hogy az oázis sehol se láttszódjon ki, mert attól nincs kiábrándítóbb, amikor a tűzőhab ott virít a kész dekoráción – a doboz tetejének oldalát díszítheted is. Én pl. egy, a virágokhoz passzoló fáradtrózsaszín szalagot ragasztottam rá körben, és egy egyszerű masnival takartam a szalagvégeket.

Ha vágott virágot szeretnél használni, akkor a dobozt először béleld ki nejlonnal, majd szabd bele a zöld színű tűzőhabból a megfelelő darabot, amit jó alaposan szívass fel vízzel! Erre különösen érdemes odafigyelni és időt szánni, mert sokan türelmetlenek, a tűzőhab belsejébe nem szívódik fel a megfelelő mennyiségű víz, és ha belül száraz marad, akkor elhervad a beletűzött virág.

Ha bármi kérdésed van, keress nyugodtan, szívesen segítek! Ha pedig inspiráltalak egy kis alkotásra, kérlek mutasd meg nekem is! Hamarosan új ötleteket hozok, addig nézz be a facebook oldalamra, vagy olvasgasd a korábbi bejegyzéseimet. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Itt a tavasz

ITT  A  TAVASZ  –  ÜLTESSÜNK

Az unalmas és ronda műanyag cserepek, virágládák helyett vegyük elő a fantáziánkat és a végeredmény igazán egyedi hangulatot fog kölcsönözni a terasznak, kertnek vagy az erkélynek. De még akár a lakásban is használhatunk egy-két olyan kaspót, amelyet eredetileg nem virág ültetésre szántak.
Ez a mézvirággal dúsan koronázott kő-fej ugyan nem a mondákból ismert Meduza, a látványt ugyan nehéz felülmúlnia, de az illatfelhőnek talán majd azt is sikerül.

Egy hatalmas kő-vályú, amely szerencsés adottságokkal bír, mivel csodálatosan régi, rusztikus, és a környezetébe remekül illik, és jó  alapot kínál a dekorálásra. A tömérdek édes illatú nárcisz helyére elvirágzás után majd kerülhetnek az egynyári szépségekből.

Egy nagyobb méretű kagylót is beültethetünk növényekkel, de pl. apró krókuszok is kerülhetnek bele, körülöttük mohatakaróval, ha már tavaszt szeretnénk.

Csorba bögre, rozsdás edény? Mind-mind arra vár, hogy még használjuk őket. 
Egy új, nagyméretű csésze vagy müzlis tálka is alkalmas arra, hogy bébisalátát termeljünk a konyhában a vacsorához vagy a szendvicshez.

Hobbibetonból, tejesdobozok  segítségével mi magunk is alkothatunk magunknak ilyen kis kaspókat.

Régi vagy antikolt ládikákba is rejthetjük a cserepeket. Ilyeneket raklapból magunk is barkácsolhatunk.

Egy régi kiszuperált fiókos szekrényke fiókjaiba lapátolj némi földet, szórj bele virágmagokat, vagy illatos fűszernövény magjait, majd öntözgesd és kitartásod eredményeképpen lesz egy természettel teli bútordarabod.

Érdemes néhány kosarat, ládikát beszerezni, amelybe mindig az  alkalomhoz és szezonhoz illő dekorációt tudunk készíteni.

Kosár egy kis vidámsággal. Ha az ültetés előtt kibéleljük nejlonnal, akkor a víz sem fog csöpögni belőle.

Ha a nem használt régi bőrönd és aktatáska a padláson porosodna, akkor nem érne semmit, de így sokkal hasznosabb.

A zománcozott teáskanna így is szépen mutat.

Ugye nem is kell sok egy megkapó látványhoz?

Más célból köröztem ehhez hasonló ébresztőórát, de ez a megoldás sem rossz.
Eltörött a mécses? Ne sírj,  ültess bele virágot :o)

Ez a kalitka nem fogva tart, hanem szabadjára enged. A virágfejek lágyan omlanak a szabadba és minden oldalról csodás látványt nyújtanak.

Egy fél pár bakancs is érhet még valamit.

De a lurkók kinőtt gumicsizmáit is újrahasznosíthatjuk.

Sőt! még a szeretett-utált gumipapucsot is felhasználhatjuk, hogy egy kis színfoltot csempésszünk a kertünkbe.

Egy jó könyvnek nem ezt a sorsot szánnám, de pl. egy régi telefonkönyv vagy vaskos katalógus épp megfelelő lehet.

Felnőtt a gyerkőc? Attól a kedvenc kisautó még lehet napjaink szereplője. 
forrás: pinterest