Kori a múltból

Avagy, ez az is aminek látszik

Egy kedves ismerős garázsvásárt tartott, és mindvégig ott lógott a fejem fölött ez a pár gyermekméretű korcsolya, de mégsem vettem észre mert a pultokra kirakodott mindenfélén akadt meg a szemem. Szerencsére aznap este szemfülesebb voltam, mert rögtön kiszúrtam magamnak amikor a facebookra felkerült a maradék régiségekkel együtt és sikerült megkaparintanom.

Több éve vágytam már rá, hogy elkészíthessem azt a koszorúval kombinált koris dekorációt, ami leleki szemeim előtt lebegett. Csak hát sem a megfelelő méretű kori, sem a megfelelő méretű koszorúalap nem volt meg hozzá. Ősszel aztán rábukkantam a mömax-ban, egy három koszorúalapból összeállított emeletes valamire, ami úgy ahogy volt szerintem haszontalan, de szétszedve tökéletes és jó minőségű koszorúalapokat kaptam, ráadásul piszok jó áron, akciósan.

Mindkét fő elemet itt rakosgattam már egy ideje, és mivel már csak három gyertyagyújtás hiányzik karácsonyig, szép lassan elkezdem a dekorálást a lakásban. Így megpróbáltam átültetni a valóságba, azt ami a fejemben már összeállt. Kezdetnek kicsit téliesítettem egy kevéske fehér krétafestékkel a vesszőalapot. Amíg száradt, az oázisból beszerzett, nagyon cuki, tobozos-csengettyűs girlandot szedtem darabjaira.

A zöld ágacskákat körben elosztva, felragasztottam az alapra ragasztópisztollyal, a koszorú hátuljára pedig erős drótból akasztót formáltam.

  

Kezelésbe vettem a koricipőket, a régi fűző nem passzolt a stílushoz, így azt eltávolítottam és megtisztogattam a cipőcskét. Műszőrméből prémet ragasztottam a szárára, majd expressz ragasztót kentem a teljes felületére ecsettel, és megszórtam durva, szemcsés csillámmal. Száradás után alaposan leráztam és lesöprögettem róla a felesleges csillámot. Egy szép zsinórból fűzőt varázsoltam bele, majd elkezdtem összeállítani.

  

A girland alapját képező, papírral betekert erős drótra esett végül a választásom, hogy a koricipők belsejébe rögzítve az tartsa a helyén az alapról belógatott korikat.

Végül egy széles, tépett szélű, betűmintás – NOEL feliratú – masni került rá egy ágacskával egybefogva.

Az antik koricipő így lett még régiesebb hatású, és méltó dísze karácsonyra, az előszobának.

Szép adventi időszakot kívánok Nektek!

 

 

“Tollpihés” koszorú

Így is lehet

Ugyan valóban tollpihék vannak ezen a koszorún, de igazából mégsem. Madártoll alakú saját készítésű papírdarabkákat rögzítettem a kecses koszorúalapra. Segítségül hívtam a sokak által nagyra becsült vágógépet, de igazából anélkül is megvalósítható, csak kicsit tovább tartana.

 

Mindenképpen régies hatású papírt szerettem volna használni, de igazából bármilyen megfelel a célnak, izlésünktől függően. Nekem most ez a besárgult hatású újságpapírszerű csomagolópapír tetszett, így abból vagdostam ki a sizzix segítségével a különféle formájú és nagyságú tollpihéket. Azt szerettem volna, ha elég összevissza minták jönnek ki, így nem sokat variáltam az illesztgetéssel. Minden formából páros számút készítettem, ugyanis a kivitelezés szempontjából egy-egy elem két félből áll, amelyeket a következőképpen alkottam meg:

 

ragasztózás,                                     vékony drót beillesztése,

és végül egy másik darab ráillesztése és összenyomkodása, hogy jól összefogja a ragasztó.

 Így néz ki egy elem, majdnem készen.

Ugyan elég egyszerű koszorút szerettem volna, minden más egyéb dekor nélkül, de még egy pici plussz kellett rá, amit a bélyegzőpárnáim segítségével oldottam meg. Kiválasztottam a megfelelő színeket, és óvatosan maszatoló mozdulatokkal, a kis tollak szélét, valamint a közepén végighúzódó drótot kissé koszosítottam.

 

 Többféle színt is használtam ehhez a művelethez.

Sőt segítségem is akadt (ismét).

 

Majd az elkészült darabokat a vékony drótok segítségével rögzítettem az alapra, és itt-ott gyűrögettem a formákon, hiszen a drót miatt a kívánt pózba állíthatóak.

Bármilyen más formával meg lehet próbálkozni, nálam még több ilyen fog készülni abban biztos vagyok. És ez az a fajta dekoráció, amit szinte minden évszakban kitehetünk, mert simán illenek hozzá a karácsonyi kiegészítők, de pl. majd a húsvéti tojások is.

Hamarosan itt az első adventi gyertya gyújtás napja, és sokan már lázasan vagy éppen ráérősebben készülődnek az ünnepi dekorációkkal. Nálam ez is annak egy része lesz, de szeretek olyan dolgokat is készíteni, amit majd nem kell Vízkereszt után elcsomagolni ismét a dobozok, és a szekrények mélyére.

Ha tetszett az ötlet, és szívesen látnál hasonlóakat, hasonló stílusban a karácsonyi készülődés alkalmával, akkor kövesd a facebook oldalamat itt találod, ahol sok ötletes, olcsó és egyszerűen elkészíthető dekorációt készíthettek majd velem az ünnepváráshoz.

Szép napot!

 

 

 

 

Virágkötészet – gyakorlat reantikkal

Az én “csipkebogyóbokrom”

Az ősz tobzódik a tobozokban, bogyókban, gesztenyékben, ágacskákban és mindenféle színes falevelekben. Ezekből pedig – szinte ingyen – nagyon hangulatos és időszerű dekorációkat készíthetünk. Az én kiskamaszom már jócskán túl van a gesztenyemarci korszakon, ellenben én hamarosan második gyerekkoromat élem 🙂 és szívesen megállok itt-ott, hogy úton-útfélen összeszedjek mindenfélét, amiben fantáziát látok. Tavaly már készítettem egy kb. kéttenyérnyi méretű koszorúcskát csipkebogyóból, ez volt az:

ugyanis mindig csak halogattam a bogyók begyűjtését. Addig-addig, mire túl késő lett, és a tömérdek csúnyácska csipkebogyó között csak nagyon nehezen sikerült egy kis halomnyit  zsákmányolnom.

Idén viszont szemfülesebb voltam. Ráadásul új lelőhelyeket is feltérképeztem a környéken így hét elején – a metszőollóval felfegyverkezve – elindultam gyűjtögetni. A környező utcákban voltak a kiszemelt vadászterületek, ahol szép hosszú indákat is találtam. Ezekből pillanatok alatt remek kis koszorúalapot tekertem.

  

Ja persze könnyű nekem ilyen szuper kis kreatív asszisztenssel. Ugye?

Megtisztogattam a bogyókat, mivel a gyűjtés napján nem volt időm a koszorút elkészíteni, a levelek már kezdtek száradni – de sebaj, a bogyó volt a cél. Vékony virágdróttal elkezdtem a kis csokrokba szedett csipkebogyós ágacskákat az alaphoz rögzíteni.

  

A következő adaggal az előzőek szárait takarva haladtam tovább az alapon. Ekkor jött a kopp, mert elfogyott  a hatalmas készletnek tűnő bogyóhalom. Így másnap amikor elindultam a bogárkámmal, a metszőolló ismét ott lapult a táskámban. Szerencsére, mert egy útlezárás miatti kerülőút szélén csodaszép csipkebogyókra találtam. Hörcsög módra próbáltam minél többet összegyűjteni, no nem a pofazacskómba, csak egy papírzacsiba, és hazaérve szinte első dolgom volt befejezni az előző este elkezdett koszorút.

  

Eredetileg mahónia-leveleket akartam a bogyók közé tűzni, de szerencsére szép borostyán-indákat is találtam. Így változott a terv, mert a borostyánnal tekertem körbe a kész koszorút. Még nyáron találtam ezeket a kis fatáblákat, az egyikre krétával köszöntést írtam, és egy darabka spárgával felmasniztam a koszorúra.

  

Ami a legjobb az egészben, hogy szinte semmibe sem került ez az egész, mert a koszorúalaphoz valót, a csipkebogyókat és a borostyán indákat, az utcán gyűjtöttem. Tévedés ne essék, nem a parkok vagy mások szépen ápolt készletét dézsmáltam meg, hanem onnan szedtem le, ahol senkinek nem hiányzik: az indák pl. egy elhanyagolt telek magas kerítése mentén futottak felfelé kapaszkodva. Vidéken élők talán előnyben vannak, mert ott könnyebb ilyeneket gyűjtögetni, de én pl. a XI. kerületben mászkáltam kicsit, és még itt sem lehetetlen ezt véghezvinni, csak nyitott szemmel kell járni.

A maradék c vitamin bombákból egy másik koszorút is kötöttem. A második adag gyűjtésnek nagyon szép egészséges levelei voltak, így azzal együtt kerültek a kis ágvégek az alapra.

Sokféle bogyós ág van ilyenkor, és csodákat lehet alkotni belőlük, és valljuk be, nem terheli a pánztárcánkat sem. Cserébe pedig csodálatos ajtódísz fogadhat bennünket hazaérkezéskor, vagy akár ajándékba is adhatóak ezeket.

Bátran kezdj hozzá, kirándulás közben a legjobb gyűjtögetni, hazaérve pedig készíts valami szépet és mutasd meg!

Köszönöm, hogy velem tartottál! Örömteli alkotást kívánok!

 

Romantikus dekoráció

Hogyan készíthetsz kerek virágdobozt?

Nagyon felkapott lett manapság a különböző alakú és nagyságú dobozokba felsorakoztatott virágokból készített dekoráció. Előnye, hogy egyszerűen szállítható, ha pl. vágott virágból készítik, akkor szállítás közben sem hervad el, ha pedig selyem- vagy papírvirágból, akkor sokáig díszítheti az otthonodat, üzletedet vagy az irodádat. Remek esküvői asztalok díszítésére, valamint ajándékba is bármilyen alkalomra. Én alapvetően vágott virág párti vagyok inkább, de szeretek selyemvirágokból is alkotni ezt-azt.

Most a selyemvirágos verzió elkészítését mutatom meg. Szükséged lesz hozzá:

  • egy tetszőleges anyagú, méretű és alakú dobozra (én egy 12 cm átmérőjű, 7 cm magas kerek faháncsból készült dobozt használtam, amit olivzöld krétafestékkel festettem le)
  • száraz oázisra (ez szürkés-rózsaszínes vagy sárgás színű lehet, és téglányi méretben beszerezhető, én az Oázisban szoktam venni, vigyázz, ne a zöldet vedd meg, mert az vágott virágokhoz való)
  • bármilyen selyemvirágra, ami neked tetszik, levelekre, bogyós ágakra, szalagra, virágdrótra, ragasztópisztolyra és ollóra

Elsőként szabj le az oázisból a dobozba illő darabot, ez jó éles késsel, sniccerrel könnyen megy. A doboz szélével egy magasságban legyen.  Majd ragasztópisztollyal rögzítsd a doboz alsó részébe. A virágokat drótozd meg ha szükséges, és kezdd el a tűzőhabba tüzni. Haladhatsz az egyik szélétől elindulva, vagy szimmetrikusan elhelyezve az elemeket. Szerintem szebben lehet kontrollálni az alkotást, ha egy helyről indulsz és úgy kezded el betölteni a dobozt a virágokkal, levelekkel és bogyókkal.

  

A szárakat akár be is ragasztózhatod a beszúrás előtt, de csak simán is betűzheted az oázisba.

  

Miután kitöltötted a dobozt – arra is figyelj, hogy az oázis sehol se láttszódjon ki, mert attól nincs kiábrándítóbb, amikor a tűzőhab ott virít a kész dekoráción – a doboz tetejének oldalát díszítheted is. Én pl. egy, a virágokhoz passzoló fáradtrózsaszín szalagot ragasztottam rá körben, és egy egyszerű masnival takartam a szalagvégeket.

Ha vágott virágot szeretnél használni, akkor a dobozt először béleld ki nejlonnal, majd szabd bele a zöld színű tűzőhabból a megfelelő darabot, amit jó alaposan szívass fel vízzel! Erre különösen érdemes odafigyelni és időt szánni, mert sokan türelmetlenek, a tűzőhab belsejébe nem szívódik fel a megfelelő mennyiségű víz, és ha belül száraz marad, akkor elhervad a beletűzött virág.

Ha bármi kérdésed van, keress nyugodtan, szívesen segítek! Ha pedig inspiráltalak egy kis alkotásra, kérlek mutasd meg nekem is! Hamarosan új ötleteket hozok, addig nézz be a facebook oldalamra, vagy olvasgasd a korábbi bejegyzéseimet. Köszönöm, hogy velem tartottál!

 

 

Egyszerű, gyors és látványos húsvéti dekoráció

Mini meló –  óriás tojás

Nekem nagyon bejönnek a természetes anyagú húsvéti dekorációk, mint pl. a mohába csomagolt tojás.  Ez az ötlet eredetileg nem tőlem származik, viszont amikor megláttam ezt a nagy – két félből összeálló – polisztirol tojást a hobbiboltban, akkor egyből beugrott ez az ötlet, hogy mi lenne, ha? És hát nem vagyok az a fajta, aki az ilyen gondolatokat gyorsan elhessegeti a fejéből, így a tojás a bevásárlókosárban landolt. Egy másik hobbiboltban beszereztem a kellő mennyiségű mohát – néhány helyen szerencsére árulnak egybefüggő szárított mohaszőnyeget, amivel könnyebb dolgozni. Ragasztópiszollyal könnyedén felragasztottam a nagy darabokat, a kisebb réseket pedig egyszerűen kitöltöttem a leeső darabokkal. Dekorációként sokmindent fel lehet használni hozzá, ez függ attól, hogy milyen színeket és anyagokat kedvelünk, én gyöngybarkát és papírvirágot használtam. Ezeket is egyszerűen felragasztottam a tojásra, majd egy kaspóba forgácsot halmoztam, és beleültettem a nagyméretű tojást.

 

 

 

 

 

A teljes magassága 25 cm, felhasználtam hozzá két adag szárított mohát, pár darab barkaágat és néhány virágfejet.

Ha tetszett az ötlet, akkor gyere és nézz be a facebook oldalamra vagy kövess az instagramon, ahol új ötletekkel találkozhatsz! Ha a hírlevélre feliratkozol, akkor pedig az elsők között értesülhetsz az új bejegyzésekről.

Egy közös munka eredménye

LOVE – de egy kicsit másképp

Mindenféle ünnepet és alkalmat szeretek amikor egy kicsit is van arra hivatalosan is lehetőségem, hogy dekoráljak vagy apró meglepiket készítsek. A valentin nap régebben nálam is a pirosról szólt, de újabban már azt is szeretem a saját stílusomban dekorálni.

 

Idén, két nekem tetsző dolgot párosítottam – ha már egyszer ez a szerelmesek napja, talán nem fognak összeveszni – amelyek kifejezetten jól mutatnak együtt. Mindkettőt szeretem külön-külön is, együtt pedig nagyon! A rózsakoszorúm az egyik kedvenc alkotásom, és tudom, hogy ti is szeretitek. A vaskos fából készült betűkért sem újkeletű a rajongásom. Enikő munkáit a facebook-on ismertem meg, és egyszer valahogy kiderült, hogy ő bizony tud ilyen szuper betűket is faragni. Nem kellett kétszer mondania, rögtön megkapta a rendelést a megfelelő karakterekre. A natúran hagyott felületre egy leheletnyi fehér színű waxot dörzsöltem csak, a színén egy árnyalatnyit halványított.

 A végeredményt pedig nagyon szeretem, és végre megvalósíthattam azt az ötletet, amit már tavaly kigondoltam. Így mutatnak együtt az eni.co által készített betűk és a reantik rózsakoszorú.

 A háttérnek használt régi ónémet szekrényajtó szerintem a végleges megoldás marad, már csak azt kell kiötlenem, hogyan tehetem fel rá úgy a betűket, hogy egyúttal fixen tartson, de változtatható is legyen ha más terveim lesznek vele.

Ha kíváncsi vagy az új ötleteimre és az elsők között szeretnél értesülni a friss bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a hírlevélre.

Hydrangea Macrophylla

HIDRANGEA MACROPHILLA

   avagy   

A KERTI HORTENZIA

Ez a koszorú egy hatalmas sikerélmény most a számomra, mert eddig sosem sikerült megszárítanom a hortenziákat. Pedig már régóta imádom, és 1-2 éve próbálkozom is vele. (Még Japánban is sikerült virágzásra bírnom a kertben lévő elhanyagolt hatalmas méretű hortenziabokrot.)  És itt van, pont olyan mint amilyennek lennie kell, papírosan finom tapintású, nem törik és valami csodaszíne lett. 
Előszedtem egy koszorúalapot, a ragcsipisztolyt, egy tekercs vékonyka drótot és kezdődhetett a melónak nem mondható élvezetes alkotás. 

A szirmok varázslatos színátmenetei teljesen lenyűgöztek.

Egy művészeti segéd – vagy inkább vezető? – nem árt az ilyen projektekhez. Lagalábbis blogcica így gondolja 🙂

A hortenziát apróbb darabkákra vagdostam – ez igazából adja magát, hogy hol, mert eleve kis csokrocskák alkotnak egy-egy ilyen virágzatot. Ezeknek a szárát vékony dróttal összefogtam, így tömörebb lett egy-egy kis csokrocska, ami azért is fontos, mert 1: jobban lehet vele dolgozni, 2: szebb lesz a végeredmény.
Az alapos előkészítés tehát nem ártott itt  sem, a szép végeredmény érdekében.

Ragasztgatás közben egyre jobban beleszerettem, mert a valóságban még szebb lett, mint amilyennek elképzeltem.

És hát íme:

Mivel blogcica teljesen kinullázta azt a szép halványpasztell szalagot, amit eredetileg kiválasztottam, így menet közben változott is az elképzelésem. Készült rá egy natúr-fehér pamutszalag, ami kapott egy kis egyediséget.
(talán Miyu már látta azt amit én csak később tudtam meg, hogy ez a szalag sokkal jobban áll ennek a műnek)
A masni nem csak díszként szolgál, hanem a büszke alkotót is jegyzi, és funkciója is van ám,

azzal lehet a kívánt helyre tenni.

A többi koszorú között is jól mutat. Évszakok jönnek-mennek, de ezek a kerek, virággal tömött szépségek jó darabig díszítik majd a lakást.
Köszönöm, hogy olvastad a bejegyzést!
Rea

Levendulakoszorú

LEVENDULA

KOSZORÚ

do it yourself, avagy csináld velem

Sok-sok friss levendulával kezdj csak neki egy ilyen remekmű elkészítéséhez, mert a száraz levendulával nagyon nehéz dolgozni, az aprócska virágok még így is potyogni fognak. 
Ám azokat se dobd ki amelyek erre a sorsra jutottak, mert potpourriként illatosítsd vele a lakást.

Mivel nem volt megfelelő kis méretű koszorú-alapom, ezért gyorsan tekertem egyet. Rugalmas, jó erős és hosszú növény szárából, ágából remek alapot lehet készíteni. Én friss fűzfa hajtásokat használtam.

Miyu most is közreműködött, de a fotó most csak a méret miatt került ide. Cicafejtől kicsit nagyobb karikát hajlítottam, majd folyamatosan tekerve áthúzkodtam a hosszú szálat mindaddig, amíg el nem fogyott.

Az első szál jó tartású és jó hosszú legyen, mert ez adja a többihez az alapot.

A következő szál végét a két szál közé dugtam, majd követtem vele a tekerés irányát és így tovább addig, amíg elértem ezt a vastagságot.

A vesszők végeit az alapba simulóan megnyestem, hogy ne álljon ki sehol, de ne is bújjon majd ki, így egy stabil alapot kaptam, amely szépen meg fog száradni a virágokkal együtt.

Kezdődhetett a látványos rész, mert amit eddig tekergettem, az jó esetben nem fog látszódni – hacsak a falnak nincs szeme 🙂
Most már csak kis csokrocskákat kellett gyártani, amelyeket szép sorban, vékony dróttal erősen, de azért óvatosan – nehogy a drót a virág szárait elvágja – az alaphoz rögzítettem

Egymás után szép sorban kezdődhetett a rakosgatás, tekergetés.

Alakul … de még sok van hátra.

Ugyanis csak az első réteg van még készen. Itt már óvatosan lenyomkodtam, hogy legyen hely a második sornak.
Szép dús koszorút szerettem volna.

Már a második sor is majdnem készen van.

A virágok közt voltak aprócska, szép zöld levélcsokrocskák is, amelyeket egy kupacba gyűjtöttem, és a végén a virágok közé dugdostam. Nem rögzítettem őket semmivel, mivel a száradás során majd szépen a virágok közé idomulnak, és nem potyognak ki. Amúgy sem volt szándékomban dobálózni vele. 

Kapott egy – vagyis két old silver árnyalatú selyemszalagot amivel bárhová felakaszthatom.

Egy közeli …

és egy még közelebbi kép a virágokról.

Miyu is kíváncsi volt a végeredményre.

Most már csak száradnia kell! Levegős, meleg helyen – pl. ebben a kánikulában a nappali erre a célra is tökéletesen megfelel 🙂 Közben pedig az illat is megmarad.

Esti és éjszakai ügyködésem eredménye: egy szépséges levendula koszorú és egy hatalmas levendula csokor, no meg egy tálka illatos lepotyogott aprócska virágfej amelyek száradás után majd egy szép zsákocskába kerülnek.
Azt hiszem picit megfertőződtem, de azért még mindig a rózsa a kedvencem.

Rea

Mini tavasz

* mini tavasz *

Elcsábultam. És nem másra, mint ezekre a kis “zöldségekre”. Persze ehhez azért az is hozzájárult, hogy csodaszép napsütésben mentem tegnap vásárolni. 
De ugye milyen dekoratívak 🙂 ezek a cserepek? Hát mit ne mondjak, nekem nem jönnek be túlságosan, különben is vannak szép kosárkáim, virágtartóim, amelyekben hol orchideák, hol más növénykék vernek ideiglenesen tanyát, és most üresen árválkodtak.



Hat cserép hagymás növényke jött velem haza – kalandos útjuk volt, mert bénaságomnak hála, pont a bejárat előtt leestek a dobozról, de szerencsére egyiknek sem lett baja, tavasztündér biztosan vigyázott rájuk.

Na szóval, először is a kosarat dupla nejlonnal kibéleltem, a cserepeket száműztem a kukába, majd beültettem a hagymákat, éppen úgy, hogy még kilátszódjanak.



Majd háromféle mohával takartam a földet a hagymák körül.

A tavasztündérke pedig ott gubbaszt a növények között.

  

És ma már kinyílott az első virágocska 🙂 és már nagyon várom a tavaszt, gondolom nem vagyok ezzel egyedül.

Rea